Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-05-24 / 21. szám
21-ik szám. Gyula, 1896. május 24-én XV. (XXVIIL) évfolyam. s Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . . 2 . | 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: XjZ Ó 3HE 2^" ID .A. T7" X Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közle- | mények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Még ott csillog szemünkben 'az öröm könnye, lánggal lobog szivünkben a lelké- siiltség tüze, melyet magyar hazánk ezredéves ünnepe oda ültetett, s ime ma uj öröm forrása fakad számunkra! Nehány nappal ezelőtt ezer éves múltra tekintettünk vissza, s ime ma közel kétezer év története tárul elénk .... Akkor a haza- fiúi öröm töltötte el keblünket Isten iránti hála érzetével, ma a keresztyén szív buzog fel s adja ajkunkra a hála szavát. Pünköstöt ünnepelünk. Nagy jelentősége van ennek a keresztyénség történetében! Látják lelki szemeink a búsongó tanítványokat, kiknek lelkén bánat borúja ül. Igeu, mert a „szeretett mester“ itt hagyta a földet, eltávozott az apostoloktól, „felméne menybe, ül az Atya Istennek job ján, onnan lészen eljövendő Ítélni eleveneket és holtakat.“ .... Bár cseng még fülükben a Megváltó szava: „Elmegyek, hogy megkészitsem nék- tek a helyet;“ élt emlékezetökben Jézusnak ígérete, hogy elküldi reájok a Szentleiket, hogy megvigasztalódjanak leikökben, erőt. nyerjenek a reájok váró küzdelemre, midőn lobogtatják az evangyéliom fáklyáját, győzelemre vinni igyekeznek Krisztus zászlóját, mégis szomorúság gyásza boritá a tanítva? nyokat... De a sötét éjre hajnal derült; a bánat felhőjét örömsugár törte át... . Piinköstnek reggelén: ,Az Ígéret teljesedett, Szentlélek Isten küldetett a búsongó tanítványokra.« Felettünk is sokszor elborűlt a láthatár .... A mi ajkainkra, gyakran illettek a zsoltáriró eme szavai: „Várom vala, ha valaki én velem együtt bánkódnék, de senki Piros Pünköst napján . . . Piros Pünköst napján Rózsá-bimbó fakad; Messze kelet táján Be’ szép hajnal hasad . . . Bimbó ébredése, Hajnal hasadása Ezer esztendőnek Tűnő csillogása. Áldva száll fel imánk Hozzád egek Ura, Te légy édes Atyánk, Te légy nekünk újra! Ki már ezer éven Megtartád mi honunk, Tartsd még sok ezreken Esdünk, fohászkodunk!! E hon fiainak Add, óh add Szentlelked, Hogy belső viszálynak Férge ne emészsze; l Bátor szív, edzett kar Küzdjön ellenséggel, Ki bántja a Tnagyart Lakoljon, veszszen el. Béke olajágát Nyújtsad a magyarnak, Csodás munkásságát Feszítsd meg a karnak, — Ne legyen itt henye 'Egy sé a hazában, De példás élete Lásson utódjában. Jöjj el óh Szentlélek Szállj le a szivekbe, E minden érzések Titkos rejtekébe; nem vala; ép ha valaki megvigasztalna, de nem találék senkit.“ Mily jól esik ilyenkor a hivő léleknek ama biztató szó: „Az Úr vagyon veletek, ha ti is ő vele lesztek.“.... „Az Úr gondot visel.“.... Mert „jobb az Úrban bízni, hogy sem mint az emberekben.“ Az apostolok is az Urra tekintettek 8 ime, az ő reménységök meg nem szégyenült. Bánatos lelkök örömre talált. Az első Pünköst alkalmával nyert való- sulást amaz Ígéret: „Kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat.“ Ah! hányszor emelkedtek fel a századok folyamán a „pokol kapui“ hitetlenség, kisértés, csáb, ármány, roszakarat s más, ezekhez hasonlók képében, hogy megingassák s ha lehet, porba döntsék Krisztus any ászén tegy- házát, kioltsák az evangyéliom tündöklő fényét, de mindannyiszor valósult az Ígéret: „Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom leszen.“ Mig a múltból merített eme tapasztalat hálára kell, hogy buzdítson bennünket Isten iránt, ki nemcsak életre hívta keresztyén anyaszentegyházunkat az első pünköst napján, de annyi századok zivatarai között megtartotta, megőrizte; másrészről igaz buzgó- ság égi tüzének kell megszállnia lelkeinket, hogy hitéletünk harczában diadalmasan megállhassunk mindenkoron, tudván azt, hogy csak a híven küzdők nyerhetnek babért----' Sz álljunk magunkba e Pünköst ünnepen s tegyük fel önmaguuknak e kérdést: „Vettetek-e Szentlblket? Mert: „A hol az Úrnak ama lelke vagjron. ott vagyon a szabadság.“ Már pedig ki lenne közülünk az, ki szabadság helyett börtön büzhödt levegője után áhítoznék; hol van az ember, ki szabadságát rabbilincscsel felcserélni hajlandó lenne?... Úgy de ha vétkek posványa talál helyet szívünk kertében, ha bűnök rabigájába görnyedünk : az erkölcsi szabadság tündöklő napja sötét éjre válik .... • Midőn ma megújul emlékezetünkben az első Pünköst képe. amikor megalakult KriszHogy szép egyetértés S testvéri szeretet Hordozza kebelén A magyar nemzetet. Balogh Jáno8( ref. tanító. Tanítványaimnak. Az ezredéves iskolai ünnepen, májas 20-án. Egy talpalatnyi föld sincs a Kárpátok s Adria között, Melyet, mióta itt lakunk, Magyarvér meg nem öntözött. A hont alapítók útján Vértől pirult meg a virág, S tűzhely-védők nyomán tükröt Vérből kapott a holdvilág. Oh 1 hullt a vér mindenfelé, Síkon, hegyen, erdőn, mezőn S a szertehulló cseppektöl E drága föld szentelve lön. Szent hát, még az a por is szent, Mely lábainkra fölragad I Lebet, hogy könny és vér csinált Egykor belőle már sarat. És hogyne volna szent a por? Lehet, hogy annak képiben, Az ősapák áldása az, Mely rajtunk olykor megpiheni S ki volna más, mint ősanyánk, Ki nyilván csókra hívogat, Ha áhitat csókolni készt Az áldva szántott hantokat?! Dicső apák, derék anyák, Be szerettétek is e hónt 1 Szerelmetek példája még Szivünkbe is szerelmet ont. tus anyaszentegyháza : szálljon meg minket is a' Szentiéleknek amaz ereje, mely közöltetett az apostolokkal, hogy egyházunk iránti szeretetünk legyen őrökké fénylő nap, melyet árnyba rejteni semmi ne legyen képes; val lásunkat tekintsük oly szent örökségnek, melyet elhagyni, eladni égbekiáltó bűn, mert a vallás nem ruha, melyet az időjárás változatai szerint cserélni czélszerü, de oly drága lelki kincs, melyet híven megőrizni elenged- hetlen kötelesség. A hithűsóg zátonyán megtörnek a kisértés hullámai; ha a csábitó Syrénektől meg- óv-júk magunkat, úgy teljesítjük Isten parancsát, mely arra int: „Légy hű mind halálig.“ így lesz üdvhozó reánk nézve az első Pünköstre visszaemlékezés; igy : „E pünköst ünnepében dicsérjük Istent szívvel“; s a szívünkben életre kelt öröm állandóvá lesz; boldogságunknak dicső csarnoka eként épül fel; a lelkiszabadság igy lesz osztályrészünk; igy lesz örvendetes Pünköst ünneplésünk!... „Jövel Szentlélek úr Isten!“ __________Dombi Lajos. A vármegye tavaszi közgyűlése. ii. (By.) A közgyűlés fontosabb tárgyai közé tartozik a vármegye alispánjának jelentése a csabai földmives iskola építéséről. A vármegye közönségének ezen nagy áldozat árán létesi- teTidö, de" viszont gazdasági viszonyainkra igen üdvösen hatni hivatott intézménye, mely az ezredéves jubileumi ünnepnek egyik* szép és hasznos emléke leend, — mint az alis- páni jelentésből kitűnik — a legrövidebb idő a'attmegk zdheti működését. A főldmivelós- iigyi miniszter ugyanis az építési terveket ■— azoknak több tekintélyes szakférfiú véleménye alapján történt átdolgozása után — jóváhagyta és az építés megkezdetvén, oly gyorsan halad előre, hogy az épület legközelebb tető alatt lesz és igy bizonyos, hogy az iskolában a tanítás még ez év őszén meg fog kezdetni. Hogy ezen tanintézetnek hatása Még ím, a túlvilágból is Megihlet őrző lelketek, Pedig hát — Isten a tanúnk 1 — Miattunk csak pihenjetek. Tudjuk szeretni már mi is — Ügy-e fiuk ? — e szép hazát, Egyéb fölött a kincsekért, Miket nekünk naponta ád I Szül, ápol, táplál, felnöveszt, Szabad legével boldogít, S az örök álomban keblén Nyugtatja fáradt fiait 1 Domonkos János. Egy Árpád király* Ezeréves államéletünk folyamán nem egyszer emelkedünk-a hatalom, a nagyság magaslatára. Van Európa történetének oly lapja, mely nemzetünk vezérszereplésének, államok sorsára döntő lefolyásának dicsőségét hirdeti. — Van olyan, melyről nemzeti erőnk, külhatásunk oly nagysága tűnik elénk, melyet nem szárnyal túl egy népé sem. Látjuk a tisztelet, szeretet meglepő nyilvánulásait, mely nemzetünket körül fogja. Látjuk a hódolatot szokásainknak, erkölcseinknek, nemzeti tulajdonságainknak. Látjuk szellemi s anyagi * előhaladásunknak, a közboldogságnak olykor- olykor káprázatos fényéi-. De nincs szebb, fényesebb, dicsősségtelje sebb kora államéletünknek, mint az, — melyet nemz-ti államfő nemzeti erővel teremtett. Nemzeti nagyság 1 Idegen szellem, befolyás támogatás nélkül. Nemzeti fény, jóllét, közboldogság, melynek forrása nemzeti erőnk! Nemzeti műveltség, elöhaladás, jog alkotmány, intézmények, melyeknek szabad el vüsége túl emelkedik a kor felfogásának színvonalán, eszmekörének határain, s oly magas röptű, hogy csak nyolcz század múltán szállhat vissza köz- zénk. mielőbb érvényesüljön, most már gondoskodni kell annak teljes benépesítéséről, vagyis arról, hogy a gazdaközönségnek figyelme az intézetre felhivatván, egyszersmind mód nyuj- tassék arra is, hogy tehetséges, de szegény ifjak ott oktatást nyerjenek. Ez irányban más hasonló intézeteknél legczólszerübbnek bizonyult lehetőleg minél több alapítványi hely létesítése és épen azért helyes az intéző körök azon terve és javaslata, hogy a vármegye birtokosai és községei alapítványok tételére s/.ólittassanak fel, mert azoknak áll leginkább érdekében, hogy egyrészt a birtokosok képzett gazdákat nyerjenek, másrészt a községekben az okszerű gazdálkodáshoz értő egyének száma szaporittassék és azáltal közvetve a község fejlődésében előbbre vitessék. A törvényhatóság határozata elé két szabályzat fog kerülni, melyek mindegyike első sorban a törvényhatósági és községi tisztviselők érdekét érinti. Az egyik ezekre vonatkozólag az összeférhetetlenségi ügy szabályozása, a másik a községi jegyzők Jiltal teljesíthető magánmunkálatok és az azokért szedhető dijak megállapitása. A tisztviselői állás tekintélye és az ezen állással járó kötelességek megkövetelik, hogy a tisztviselők hivatalukon kívül ply állást ne töltsenek be és oly magánfoglalkozástr ne űzzennek, mely hivatalos kötelességeik teljesitésótől vonja el őket, vagy állásukkal össze nem férő teendők végzésével jár. A köztisztviselők által teljesíthető ilyen "magán- foglalkozások megh tározása azért első sorban magának a tisztviselőnek érdekéből is helyes, de viszont a legnagyobb figyelemmel kell eljárni az ide vonatkozó szabályok megalkotásánál, nehogy egyesek indoktalanul kor- látoztassanak magánéletükben, és a hivatali kötelességek elhanyagolására irányuló puszta aggály miatt esetleges mellékjövedelemtől vagy anyagi előnyöktől fosztassanak meg. Sokkal észrevehetőbb szükséget képez a községi jegyzők által teljesíthető magánmun. kálatok és az általok szedhető dijak megállapítása, a mely szabályzat megalkotásánál Milyen lélekemelő emlékeí"a múltnak! Most nyolczszáz éve, — államéletünk zsenge korában, a szabadelvű elöhaladás terére lépett a magyar, oly reform eszmékkel, melyeket más népek csak századok után s mi is csak az ezredéves államélet határánál véssünk törvényeink államfentartó oszlopára. A nemzeti nagyság e fényes korszakának megalkotója : Kálmán király. Rövid e korszak. Két évtizedre sem terjedő' uralkodás tartama. Mit az államalkotó király és apostol erős küzdelmek között idegen befolyás mellett, idegen szellemben teremtett; s mit a dalliás hős király, igazságos és erős kormányzása a féktelenkedés s a párt viszályok, zűrzavarából kiemelt s megmentett: azt Kálmán király lángesze, államférfim bölcsessége, nemzeti érzülete magyarrá, erőssé, hatalmassá kifejlesztett, megszilárdított. Az államintézmények, melyek a magyar nemzetet az európai polgárosult nemzetek körebe emeltek, oly hatalmas erővel, s oly magyar szellemben bontakoznak ki Kálmán rövid uralkodása alatt az eredet gyöngeségéből, hogy biztosítva látjuk azoknak államéletünk korunkig lenyúló folyamára életerjét, szilárdságát, biztosítva nemzeti jellegét s ez/.el nemzetfentartó hatását. Kálmán gazdag ismereteivel, éles-hátásával, nagy szellemével, fenkölt eszméivel, kormányzásra termet tulajdonaival, messze túlszárnyalta korát, korának államférfiak; de nem esett azon hibába, mely az ily nagyszellemekhez • legtöbb esetben hozzá tapad. A népik kormányzására hivatott kiváló szellemek nagy erejük hatalmával a kort' rendszerint rohamosan, erőszakosan előbre tolják, s oly alkotásokkal lépnek a tevékenység terére, melyek nincsenek összhangzatban, a népnek ér-‘ telmi fejlettségével, s melyek ezért nélkülözik a szilárdságot, állandóságot ; s éppen ezért a rendes folyásából kizökkentett viszonyok között létesített alkotások könyen szétbontanak, mihelyt az alkotó szellem megszűnik erejét azok védelmére, fentartására érvényesíteni,
