Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-03-22 / 12. szám
12-ik szám Gyula, 1896. márczius 22-én XV. (XXVIII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: i Egész övre . 5 frt —■ kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr m ----------------— - <______^#1 V 9 T ársadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^oToq*3T Tános. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay / Ferencz háza, és könyv- 1; kereskedés, hova a hir- i l detések és nyilt-téri közle- !i mények küldendők. i' __ || Hirdetések I! szabott áron fogadtatnak ■! el Gyulán, 1’ a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fOrdö-utcza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SütÖ-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1 Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A házadó-mentesség. Valóban szép millenniumi meglepetés a magyar vidéki városoknak és főképpen ezek között is az alföld nagyvárosainak az a törvényjavaslat, melyet a vidéki házadó-mentes- ségre vonatkozólag a pétízügyminiszter az országgyűlés képviselőházának asztalára a múlt hqnap 13-án letett. A dolog úgy történt nevezetesen, hogy a kereskedelmi és iparkamarák, valamint számos törvényhatóságok is felterjesztésekben kérték a kormányt, miszerint a házadó-men- tesség időtartamának megfelelő kiterjesztése iránt intézkedjék törvényhozási utón s ez által tegye lehetővé a vidéki városok fejlődését, a mi csaknem egyenlő az ország fejlődésével és haladásával. A sok sürgetésnek aztán végre a kormány engedett s a pénzügyminiszter által benyújtotta a törvényhozáshoz azt a javaslatot, mely nem egyéb félrendszabálynál s a czélt még távolról sem közelítve meg, csak arra való, hogy a.Vidéki városok jogos igényeit valószínűleg hosszú időre eltemesse. Pedig hát ezek az igények életbevágók, mivel az ország legtöbb vidékén és mellesleg Írva Békésvárwegyéhm különösen is égető szükség volna a szépészeti és közegészségügyi követelményeknek megfelelő lakházakra és két- ségenkivűl elő is állíthatnának azok tömegesen, ha megszűnnék az a semmivel nem indokolható különbség, mely a házadó-mentes- ségre vonatkozólag fennáll a főváros és vidék között és pedig ez utóbbiaknak a hátrányára, a mennyiben vidéken a házak nem igen értékesíthetők. A fővárosban nevezetesen az uj épitke-j zésekre 15, 20, 25, sőt 30 évi adómentességet is engedélyeznek s erre a .kedvezményre a lakosság rohamos szaporodása és a lakások elégtelensége miatt szüksége is van a fővárosnak; de kétszeresen szüksége van erre az áldozatok árán is fejlődni igyekvő vidéki városoknak is, hogy ez által ösztönöztessenek ajz ólénkebb építkezésre s hogy munka és kereset bizosittassék az iparosok és munkások egy egész nagy tömegének, a mely ezek hiján sodortatik bele a szoczialisztikus har- czokba, mivel megélhetési viszonyai vannak .megnehezítve. A vidéki városok tehát azt remélték, hogy a fővárosnak nyújtott kedvezményeket ők is elnyerik, de szörnyen csalódtak, mikor tudomásukra jutott a házadó-mentességre vonatkozó törvényjavaslatnak leverő hatású tartalma, hogy azon városok, melyek az általános házbéradó alá tartoznak és legalább 10 ezer lakossal birnak, 15 évi, a többiek pedig lakosságuk számarányához képest és az általános házbéradó fizetésére való tekintettel 8—12 évi adómentességben részesittessenek. És ez még mind megjárná', ha az általános házbéradó alá eső városok többségben volnának, de hát nincsenek, mivel ilyen az országban csak 12 van, ellenben van 25 önálló törvényhatósági joggal bíró és 106 rendezett tanácsú város, melyek közül 119-et semmi kedvezményben nem szándékol részesíteni az uj törvényjavaslat. Pedig, hát mi úgy tudjuk, hogy a reform tulajdonkópeni czélja az összes vidéki városok fejlesztése és emelése lett volna, hogy fokoz- tassók azoknak lakosságánál az építkezési kedv és ez által ^emeltessék a városiasság, a kulturális fejlődés, a forgalom, az ipar és kereskedelem. Különösen sérelmes ez a törvényjavaslat a szorosan vett alföldi városokra nézve, melyeknek fejlődése természetszerűleg is nehéz építkezési akadályokba ütközik s melyek, - - mert sohasem voltak a katonaság és hivataloknak gyűjtő pontjai — az általános házbéradó fizetésének kötelezettsége alá sem tartozhattak, tehát a benyújtott törvényjavaslat 15 éves kedvezményében sem részesülhetnek. És sérelmes ez a javaslat nemcsak reánk, békésmegyei városokra, de magára az országra nézve is, mert az már nem lokális, de nemzeti érdek, hogy a tősgyökeres magyarság által lakott vidékeken kulturailag fejlődött és modern városok létesüljenek, a mi az ismertetett törvényjavaslat intencziója szerint sohasem válik lehetségessé. Valami lehetetlent látunk mi abban, hogy a miniszter ezen törvényjavaslat készítésekor egyedül azon szempontot tartotta volna szem előtt, hogy melyik város fizet legtöbb ház- béradót s ekként a vidéki városoknak majdnem kilencz tized részét akarta volna elzárni a fejlődés elől. Lehetetlennek tartjuk pedig azért, mert mikor a kamarák éB törvényhatóságok kérvényei beérkeztek, a képviselőház azon utasítással adta ki azokat a miniszternek, hogy beterjesztendő törvényjavaslatában a városok jogos kívánságait igyekezzék teljesíteni s állami kedvezmények nyújtása által az építkezéseket igyekezzék előmozdítani és könnyíteni. Hanem sajnosba benyújtott törvényjavaslat csak tizenkét városra vonatkozik és nem a városok összességére, melyek pedig természetes központjai a kultúrának s annak szolgálatában néha igen nagy áldozatokat hoznak. Ha azt akarjuk, hogy ösztön adassék a vidéki városoknak a haladó átalakulásra, a mi a kultur-érdék mellett még kincstári érdek is s ha óhajtjuk, hogy uj és eleven pezsgés támadjon a városokban, hogy a kulturális és közegészségügyi követelményeknek megfelelő építkezések kezdessenek, akkor akarnunk kell a legmesszebbre menő állami kedvezményeket is, mert csak ezek által válhatnak a vidéki városok valóban a kultúra természetes központjaivá. S mert mi ezt a szilárd meggyőződést tápláljuk, mert a legrosszabb vélemónynyel vagyunk a házadó mentességre vonatkozólag benyújtott javaslatról azt hiszszük, hogy csak kötelességünket teljesítjük, midőn jogos téren állva felhívjuk megyei községeinket, hogy a törvényjavaslattal szemben forduljanak védelemért és igazságért a törvényhozáshoz. Feliratot kell intézni a képviselőház elé s kérni kell ott érdekeink teljes figyelembevételét, melyek teljesen azonosak az ország érdekeivel. Márczius tizenötödike. Ezredéves fennállásunk hosszantartó ünnepének mintegy bevezetése volt országszerte az idei márczius tizenötödike. Mint alapkövét, főfeltételét a nemzeti léteinek, a fennállásnak a sajtó-, a szólásszabadságot s e felszabadulását a nemzeti öntudatnak ünnepelték meg az ország minden városában az idei nagy esztendő keretéhez illő módon. Megyénknek is minden községe átérezvén a szent ünnep minden időben, de most különösen nagy jelentőségét, impozáns módon ünnepelte meg a márczius tizenötödikét, rang-, és valláskülönbség nélkül. Ez ünnepségek lefolyásáról a következőkben számolunk be olvasóinknak. Gyulán. Városunkban, a megye székhelyén, különösen impozáns ünnepély folyt le, ami az előzetes lelkesedésből, mely három népkört együvé forrasztott a hazaszeretetben, előre is látható volt. Már kora reggel megjelent több helyen a nemzeti lobogó, az ünnepély azonban reggeli 9 órakor vette kezdetét az ev. ref. templomban. A nagyszámú, a társadalmi osztályok minden egyes elemét magában foglaló közönségnek Domby Lajos lelkész mondott, költői lendületteljes beszédet, mely megindultságot és lelkes rokonszenvet keltett a közönség soraiban. Beszéde egyike volt azoknak a meggyőző igaz beszédeknek, melyek nem „csinált“ ak, hanem egyszerűen szívből fakad-1 Dák és minden keresetlenség nélkül, őszinte igazságukkal törnek biztos utat a hallgatók szivéhez. Az ünnepély magva a délutáni Kossuth-téri ünnepély volt. Ezrekre menő néptömegvárta a vonatnál a 48-as körből kiindulva, Meszlényi Lajos országgyűlési kép viselőt, a csepergő eső daczára is, esernyők alatt, mi önkéntelenül is eszébe juttatta a szemlélőnek, az igazi 48 beli márczius „parapli-czug“-ját. Meszlényi képviselő a félhárom órai pesti vonattal érkezett s zúgó éljenzés fogadta, midőn egy piros szegfüvei gomblyukában, egy első osztályú köcsi ablában megjelent. A polgárság nevében Sál Sebestyén fogadta a három egyesült népkör nevében meleg szavakkal üdvözölvén őt. A menet ezután az újvárosi fúvó zenekar indulói mellett a Kossuth-térre vonult. Lelkesült hangon tartott beszédében ismertette itt Rácz János a teret megtöltő nép előtt a már- cziusi nagy vívmányokat, hazaszeretettől duzzadó beszédébe beleszővén az ezeréves haza emlékét is, beszéde végén pedig Meszlényi képviselőt mutatta be, ki az egybegyűltek éljenzése közben foglalt helyen a zászló-környezte piros szövettel bevont emelvényen. Temperamentumos fellépésével mely kifejezése egyéniségének, maga részére hódította a hallgatókat. Beszéde mindvégig le tudta kötni a hallgatóság érdeklődését s demagógiától mentes zamatos hasonlataival méltó is volt ez érdeklődésre. Szépen ilfejUgette a 48 as események nagy horderejét, a jobbágyság eltörlését, a gondolat szabadságát, s szónoklatának csak ott volt erős pártszinezete midőn a szétszakadt függetlenségi pártról megemlékezett. Beszédét sűrű éljenzések közt fejezte be. Utána Gulyás János tartotta meg záró beszédét, gyújtó hangon, imaszerű befejezésével mély nyomokat hagyván az egybegyűltek szivében. A népünnepély ezután véget ért s a néptömeg eloszlott a csepergő esőben. Este a pavillonban és a polgári körben voltak nagyszabású bankettek. A polgári körben A polgári kör hazafias tagjai között már hetekkel ezelőtt élénk érdeklődés és törekvés volt aziránt, hogy bankettjüket minél szebbé és méltóbbá tegyék a márcziusi nagy nap kellő ünnepléséhez. A kör mindkét termét megtöltötte a fel terheit asztaloknál helyet foglaló publikum, melynek sorai közt Gyulaváros intelligencziájának krémje vegyült a gyulai polgárság és földművelő osztály derék tagjaival. A lelkes és sikerült tósztok elsejét Terényi Lajos, országgyűlési képviselő mondotta, ki szeretőire méltó modorával, aranyat érő kedélyével és kiváló szónoki képességével, lelke volt az egybe- gyült társaságnak. Beszédét mély figyelem közt hallgatták végig. A hazával a szabadságot éltette, melyre ma 48 év utáD, melegebben mosolyog a nemzet géniusza, mint, mely ezeréves fennállásunk méltó folytatásának biztos föltételé. Utána dr. Follmann János a kör igazgatója éltette Terényit, a kör kedves vendégét. Terényi válaszolván Follmannnak, bizonyos „fejetlenséget* lát abban, hogy Follmann őt „szerény tagtársác* élteti s Batik József a kör közszeretetben álló elnökének egészségéért üríti poharát. Metzner Mór a 48-beli honvédek közül itt jelenlevőkre, Bartik Elekre és Herbert Alajosra mond sikerült, szellemes köszöntőt. Szénássy József, a kör elnöke, a szabadság, egyenlőség, testvériségről szólván, melyeknek két elsejét a törvény, a legutóbbit a testvériséget csak maguk a polgárok biztosíthatják, élteti a körben fennálló jó egyetértést. Jancsovics Péter párhuzamba állitván az európai állam alakulásokat, a honi fejleményekkel, meg jegyzi, hogy hazánkban a 48-as események idejében nem az arisztokráczia lett leverve, mint más államokban, hanem ez emelte fel magához a népet. Élteti e demokratikus kör tagjait. Terényi újabb fejetlenséget konstatálván, szellemes beszédben élteti Dutkay polgármestert. Sál József, Terényi második köszöntőjére reflektálva a magyar nőket élteti, kik 48-ban is s ma is társadalmi szereplésükkel fontos előmozdítói a szép eszmék kivitelének. Kiss László lendületes, szónoki hévvel előadott pohárköszöntőjében meleg hangon emel poharat a hazaszeretetre s a kör tagjaira. Sikerült beszédeket mondotta még: Terényi líiedermayorre, ki jóízű humorral odavetett közbe. szólásaival derült hangulatba hozta a társaságot, Sál József, Szénássy, Metzner, Dióssy, majd újból Terényi midőn szép beszédében megemlékezett egy munkában eltöltött életű férfiúról, aki most betegeskedése miatt akadályozva varr az együtt ünneplésben, Dobay Jánosra, Oláh György pedig Teró- nyire mondtak kiváló tósztokat. A kedélyes bankett a legvidámabb hangulatban az éjfél utáni órákig tartott. A kitűnő ételeket és italokat Zielbauer jó magyar konyhája, a jó magyar nótákat pedig Tóth József zenekara szolgáltatta. A pavillonban. Az újvárosi, németvárosi s 48-as kör, amelyek eddigeló külön-külön, most együttes banketten ülték meg márczius tizenötödikét, neutrális helyen a népkerti csarnok tágas termében, ahová csakis előre megváltott jegyekkel lehetett belépni, s igy hitelesen konstatálható, hogy a banketten résztvevők száma 282 volt, ezek között feltűnő nagy számban, százan felül nők, többnyire az újvárosi részről. A társas lakoma, mely csupán egy fogásból állott, de ez Huszka Józsi konyháját dicsérő, igen ízletes marhapörkölt volt, ‘A 8 órakor vette kezdetét, a „Szózat* első versszakának eléneklése, majd Rácz János — mint az újvárosi olvasó-kör elnöke — megnyitó beszédével. Ezt Bene Ferencz tanító csinos szavallata követte (Inczédy László márczius tizenötödike), majd Gulyás János történelmi reflek- szióból álló sikerült felolvasásban méltatta a nap emlékét. A vacsora folyamán még Gáspár László ref. segédlelkész hévvel szavalta el Petőfi Nemzeti dalát a Talpra magyar 1-t. A felköszöntők sorát dr. Berényi Ármin nyitotta meg, igen szépen .fejtegetve a nap jelentőségét, végül Meszlényi Lajosra, mint kiváló vendégre ürité poharát. Meszlényi Lajos, a legkisebb helyi vonatkozástól mennt, sőt mondhatni pártpolitikái színezetet is nélkülöző, s talán épen azért nagyobb hatást keltett szép beszédben Gyula városa közönségét, majd később Berényi Ármin által provokál- tatva, ékes rigmusokban a nőket éltette. Bzép felköszöntőt mondott dr. Frankó László, továbbá Rácz János, Domby Lajos (a két Kossuth fiúra), Dutkay Béla a három körre, Kóhn Dávid a 48-as honvédekre 8tb. Közbe a terem egyik felében tánczra kerekedtek és a bankett vége tánczvigalom lön, mely kivilágos kivirradtig tartott. A polgári kör és pavilion banketjén kívül még Ludvig Józsel polgári vendéglőjében is megülte egy asztaltársaság Márczius tizenötödikét. Csabán: A polgárság a vigadó nagytermében tartott ünnepélyen vagy részvételével adta szép kifejezését hazaszeretetének. Az ünnepélyt Gally karnagy vezetése alatt a polgári vegyes dalkör szép alkalmi éneke nyitotta meg. Ezután Verner László költői részletekben gazdag, lelkes alkalmi beszédet tartott. Paulovics József tűzzel szavalta Petőfi „Talpra magyar“-ját, | Majoros József szép és figyelemreméltó emlékbeszédet mondott. Balog egy költeményét Leszich Endre, Gyulai Pál „Világosnál* czimű költeményét Paulovics szavalták el általános tetszés mellett. Az ünnepélyt a dalkör hymnusa zárta be. Este a polgári körben volt 120 terítékű bankett melyen Ferner László, Achim János, Majoros József, Novák Dániel és Szolár mondottak sikerült tósztokat. Szép ünnepélyt tartott az iparos ifjak önképző köre is, hol a dalkör megnyitó dala után dr. Zsilinszky Endre tartott nagyhatású beszédet, Marék Sámuel, Nagy Zsigmond és Weisz Márk pedig szavaltak. Ezután a vacsora következett^ melyen több sikerült köszöntő hangzott el. Ünnep volt a csabai polgári leányiskolában is, hol Donner Lajos igazgató beszéde után a növendékek értek el közreműködésükkel kiváló sikert. Az alakulóban levő csabai iparos olvasókör 150 terítékű bankettel ünnepelt, hol Zvaratkó elnök, dr. Seiler és Rosenthal mondottak köszöntőket. Békésen: Békés városa a főtéren tartotta meg a polgárság tömeges részvétele mellett szép ünnepélyét. Beszédet mondottak Meskó László képviselő, ki ez alkalomra a polgárokkal együtt ünnepelni érkezett le Békésre és szavalt kiváló szépen Hajdú János. Este a bérház nagytermében 200 teritékű lelkes tósztokkal fűszerezett kiváló hangulatban lefolyt vacsora volt. Mezöberényben három helyen ünnepelték meg a szabadság napját. A kaszinó és gazdakör közösen tartották meg a magok ünnepeit hol vendégekül
