Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-03-08 / 10. szám
lO-ik szám Gyula, 1896. márczius 8-án, XV. (XXVin.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. f f Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDo"toa-3T J*á,n.os. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay I Ferenez háza, és könyvel kereskedés, hova a hir- \ [ detések és nyilt-téri közle- ; i mények küldendők. •i Hirdetések szabott áron fogadtatnak | el Gyulán, ? a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Berndt fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1 Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Iparosok sorsa. Elszorul a szív, ha összehasonlítást tesz, a hajdani és mostani iparososztály között. Tekintsük az iparosokat, úgy, amint azt gyermekkorunkban láttuk, és most. Szegény emberek, a mindennapi kenyérért küzdő halandók léptek azok helyébe, kiket éltünk első éveiben láttunk. Hajdan az iparosok jólétnek örvendtek, házuk a vendégszeretetnek tanyája volt, erős támaszai a társadalomnak; s a mint leszállóit a kisiparnak jövedelme, úgy hanyatlott alá az iparososztály. És ma már szomorúan konstatálhatjuk, hogy pusztulásban van az iparos közép-osztály is, mely a szabadságnak lehetne biztosítéka. Hajdan szükségleteinket a kisiparos fedezte, és hogy e mellett valami túlságos nagy haszna nem volt, bizonyítja az, hogy nagy vagyonokat szerezni nem tudott. Ma a gyá-' rakra vagyunk utalva, melyek szintén nem boldogulnak ugyan, de a tőkeuralom legerősebb támaszait képezik. Igaz, hogy napjainkban a kisiparos osztály gazdaságilag kevesebbet ér, mint a gyár és gépek, de a társadalomnak mégis hasonlithatlanul erősebb támasza -volt, mint a gyáripar által teremtett szoczializmus. a | | , „V, - - . i * . . y_ _ - ,-i-, i fi-p, < , "Ül''*' S o ujutíu i ba i * Ci> Cinek '" öZüTuOl c u‘ *pi Vt"' nyesülése által elpusztultak azok utódai, kik századokon át űzték a kisipart, akiknek sorsuk lett volna, hogy magasabbra emelkedve, megteremtsék a nagyipar vállalatait. Hja! de volt idő midőn guuy tárgyává tették az ósdi ezéhrendszert. Pedig a sokat ócsárolt ezéhrondszer minden kinövései daczára egészségesebb gazdasági és társadalmi viszonyokat szült, mint a mai • iparpolitika, mely irányzatánál fogva mindenáron csakis a termés fokozására tör. Igen, mindenáron, még fáisiA. Az ozsonna. Felolvasta a gyulai kaszinó f. hq 7-iki estélyén: Dubányi Imre. Minden felolvasó, mint többszöri tapasztalat nyomán észleltem, bizonyos szükségét érzi annak, hogy a közönség előtt mentegetőzzék. E mentegetőzésnek okát abban vélem feltalálni, hogy a felolvasó minden körülmények között vétkezik a közönség ellen s bűnéért mentegetőznie dukál. Csak a felolvasók ezen ősi szokásának te szék eleget, midőn ez alkalommal bocsánatot kérek mindazoktól, a kiknek becses türelmét — a gyulai kaszinó asztaltársaságának 1896. évi február 17-én kelt határozata folytán — igénybe venni bátorkodom. Miután bevezetésül én is az asztaltársasággal takarózta) a továbbiakban sem fogok hűtlen maradni I, asztalhoz s e kis kitérés után tulajdonképp tárgyam az ozsonna fogalmát próbálom dénniálni. Az ozsonna nem más, mint az az érzékelhető valami, a mit másutt nyelünk ugyan le, de otthon rágunk meg. Az ozsonnát ugyanis a háziasszony előtt egekig szokta magasztalni a vendég s csak odahaza mondja el, hogy a csokoládé-krémben gelatin görcsök voltak, a datolya pedig szörnyű odvas es férges volt. Természetes, hogy az ozsonnának is, mint mindennek a világon vannak válfajai. Vannak rendes ozsonnák, vannak jóképű ozsonnák és vannak nagyképü ozsonnák. A rendes ozsonnák állaga kávé és még valami, a mi többnyire a háziasszony Ízlésétől és kamarájától, vagy a házi úr zsebétől függ. akkor is, ha ez a kisiparososztály összeségének anyagi, szellemi és erkölcsi tönkjét idézi elő. A ezéheknek szemükre vetették,* hogy meggátolták az árak természetes alakulását, ma a nagytőke kizsákmányolja az országokat. Állították, a czéhrendszerről, hogy ellenségei voltak a haladásnak. Lehet. De a mi szemünkben a múlthoz való ragaszkodás mégis többet ér, mint az a haladás, mely tönkre tette a hajda virágzó kisipart, mely haladás bár akaratlanul megteremtette az osztályok ellentétét, a hivalgó fényűzést, az egyik oldalon, a feneketlen szegénység, az eldurvult sziveket a másik oldalon. Iparosok sorsa javulásra vár. Manapság csak nagyon kevesen hallgathatnak a társadalmi kötelességek szavára, erőiket felemészti a megélhetés gondja. Bár mielőbb, mig nem késő, visszatérne a magyar nemzet Geniusa e földre s belátásra bírván az elméket, tömöritené e nem-J zet jobbjait a gyöngébbek fölsegitésére s mentené meg a múlt minden nemes hagyományát, e hármas bérez és négy folyó közt, a jövő minden reményét. •T egy/ökönyv. Felvétetett „Békésvármegye közművelődési egyesülete“ igazgató választmányának Gyulán, az 1896. év február hó 29-én tartott üléséről. Jelen voltak : Tallián Béla főispán elnöklete alatt: Dr. Fábry Sándor, Bánhegyi István, Horváth Károly, Nogáll László, Gajdács Pál, dr. Berényi Ármin, Oláh György, Kóhn Dávid, Dr. Bartóky József, Domby Lajos, Keller Imre, Fürdők István, Balogh János és Szabó Emil. Főispán elnök üdvözlvén a megjelent igazgatóválasztmányi tagokat, a gyűlést megnyitja és felkéri Oláh Györgyöt az alelnöki jelentés előterjesztésére. A jóképű ozsonnák már az Aristotelesi hármas egységet követik. Thea vagy kávé, par- fait, vagy krém és zsardinetto. Ezek képezik a jóképű ozsonnák anyagi alkatrészeit, néha sütemény befőtt vagy tortával kombinálva, A nagyképü ozsonnák már némi hűtlenséget tanúsítanak és igyekeznek túllépni az ozsonna keretét. A díszesen felteritett asztal elvész az asztalfutók, aufsatzok és miljök tömkelegében, az asztalra szardellás vaj, sonka, hideg felvágott s különféle pecsenyék kerülnek fel, az arezok piros- sabbak, a társalgás élénkebb lesz, s ha az asztalon hosszúnyakú vignettás üvegek is sorakoznak, az ozsonna lassankint átalakul vacsorává s a kanál- csörgés összevegyül a pohárcsengéssel. A fiatalságnak pedig ilyenkor ha van esze asztalbontáskor rágyújt arra a nótára, hogy: „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, Nem megyünk mi innen el, Mig a gazda, házi gazda Bunkós bottal ki nem ver.“ Ez a nóta kedélyes és biztos provokálása annak, hogy a házigazda újabb 10 üveg magya- rádival igyekszik vendégeit vendégszeretetéről meggyőzni, s bár vakarja is fejét odalent a pin- ezében, a teli boros üvegek rohamos apadásán kénytelen jó képet vágni és együtt énekelni tovább a vendégekkel a nótát, melyet minden kiürített tiz üvegnél megismételnek, migcsak a háziúr minden boros üvege üres s minden férfi vendégének feje tele nem lesz. Egyébként a házi urnák az ozsonnákon igen csekély szerepköre jut. ö egy szerény bácsi az asztalvégén, a ki utoljára vesz a mogyoróparféból és kifizeti a speceráj kontót, vagy esetleg nem fizeti ki. Készakarva szólok először is az ozsonna anyagi alkatrészeiről. Mert bár az ozsonna in1. Oláh György alelnök jelentésében az egylet tevékenységi körét körvonalozza, a mely tevékenységi tér az általános nemzeti kultúra fejlesztése. — Mert vannak oly községek — bár kevés számban — melyeknek népiskoláiban a magyar nyelv nem foglalja el azon helyet, melyet joggal követelhet s gyermekeink előtt a magyar kultúra még főbb vonásaiban sem ismeretes, sőt egyes községek lakosai még érintkezéseikben is nélkülözni kénytelenek a magyar nyelvet. A „békésvármegyei közművelődési egylet“ feladatát tehát nem lehet kicsinyelni, s a megoldás, a siker odaadó buzgóságot, fáradhatatlan tevékenységet és anyagi áldozatokat igényel. Elismeri, hogy a küzdelembe vihető szellemi ereje az egyletnek jelentékeny s a tagok buzgó- sága, odaadó tevékenysége sem hiányzik; mindazonáltal az anyagi erő nem áll ezzel szemben megfelelő arányban, mert mindössze 220 tag s nehány pártfogó egyén és intézet áll rendelkezésünkre. Első sorban tehát javasolja a tagok gyűjtését, felhivatván úgy az egyes közegek, mint lelkes, buzgó egyének a tevékenységre. — Felkérendő továbbá a kormány segély nyújtásra és a tekintélyes pénzintézetek és egyletek az adományozásra. Habár csekély az anyagi erő, mely az egylet rendelkezésére áll, mégis meg kell most már állapítani tevékenysége irányát. Ebből kifolyólag indítványozza a következőket : a) Oly népiskolákban, a hol a magyar nemzeti kultúra kellő istápolásban nem részesül, oly tisztán magyar történelmi tárgyú képek függesztes- senek ki, melyek mint a hazafiasság, önfeláldozás nyilvánulásai, folytonosan éber figyelmet keltsenek a gyermekekben a nemzeti szellem s magasztos, lélekemelő hazafias tények iránt. b) Minden községben, különösen pedig az idegen nyelvű népiskolákban évzáró iskolai ünnepélyek tartassanak, s ez alkalommal osztassanak ki az érdemes tanitók és tanulók között az egyesület jutalmai. c) Népszerű olvasmányok ingyenes, vagy igen mérsékelt áron való terjesztését. — Szükségesnek tartja, hogy az 1896. .évre bárom ilyen, legalább egy-egy évre terjedő mű adassék ki. d) Adjon ki az egyesület lapot, vagy ameny- nyiben a lap kiadása ez idő szerint az anyagi erőt kább szellemi élvezet is, mint anyagi, egy jól szervírozott, ügyesen összeállított menu sokban hozzájárul az ozsona sikeréhez. Nevetni tudok azokon, a kik merő illemből azt állítják, hogy az ozsonna minősége nem határoz a siker fölött. Élvezzük a naplementi tájképet, élvezzük a zenét, élvezzük a rózsaillatot, és lázba hoz bennünket a selymes női haj érintése s mind a négy érzékünk, látás, hallás, szaglás és tapintás által szerzett élvezeteinkről verseket írnak a poéták. Csak az Ízlésről többi érzékünk e mostoha testvéréről hallgat a krónika. Kinevetik azt, a ki szeret enni, és nem illő dolgokat cselekszik, a ki ép oly elragadtatással beszél a pulykapecsenyéről, mint az opera nyitányról, holott izlö érzékünknek ép oly jogosultsága és képessége van az impressiókat osztályozni, mint hallásunknak. Én bizony szeretek enni, és szeretem a jó ozsonnát. Ha költő volnék, ódát Írnék a kappanpe- csenyéhez és sonettben zengeném meg a krokair-j busz torta bájait, bármennyire ki is nevetnének úttörésemért azok, kik villahegygyel és lenéző mosolylyal nyúlnak a pecsenye után. No de az ozsonna, jobbára szellemi élvezet lévén, nem elég az, hogy a dúsan összeállított menütől három napig feküdje egy-egy vendég az ágyat. A fősiker a háziasszony és házikisasszonyok kedvességétől függ, s morcsos képű háziasszony és unalmas házi kisasszonyok mellett a szakács művészet minden remeke s a legsikkesebb majolika service sem tudnak bennünket kedvre hangolni. Azért nagyon csalódik az a mama, a ki tisztán az ozsonna kvalitásába helyezi bizalmát és lányai jövőjét. A századvégi gavallér végig meghaladja; tegyen valamely vármegyei lapot egyesületi közlönynyé s mint ilyet, szellemi támogatás mellett az egyesület czéljai elérésére használhassa. Jelentését azzal végzi, hogy meg van győződve arról, miszerint az igazgató választmány bölcsessége a feladatok megoldását meg fogja könnyiteni. Az igazgató választmány a jelentést elismerőleg tudomásúl vévén, az indítványokra vonatkozólag a következőket határozza: a) A történelmi képeknek a népiskolákban leendő kifüggesztését ezélzó alelnöki indítványt elvben elfogadja azon módosítással, hogy azok a vármegye nemcsak idegen ajkú, de magyar iskoláiban is successive kifüggesztessenek. Felkéri az alelnőköt, hogy ez irányban — különösen a képeknek árát és azok beszerzési módját és- tárgyait illetőleg magát tájékozza, és erről az igazgató választmánynak jelentést tegyen. b) A tanitók és tanítványok jutalmazására és az évzáró iskolai ünnepélyek tartására vonatkozó indítványt a bizottság elfogadja, hozzájárúl továbbá Dr. Fábry Sándor azon javaslatához is, mely szerint: kerestessék meg a törvényhatósági bizottság, hogy az egyesületnek bocsássa rendelkezésére a közművelődési alapot és az idegen nyelvű iskolák megvizsgálását is bízza az egyesületre. Elnök indítványához képest a megválasztandó közművelődési bizottságra bizatik e kérdés megvalósítására vonatkozó részletes javaslat mely azután a választmány elé terjesztendő. c) A folyóiratok kiadására vonatkozó indítvány mellőzésével olcsó népolvasmányok beszerzése és terjesztése határoztatik, s ennek mily módon leendő keresztülvitelére a megválasztandó közművelődési bizottságot bizta meg — javaslattal a választmány. d) Az egylet hivatalos lapjáúl—tekintettel arra, hogy a régész- és müvelődéstörténelmi egyletnek 21 éven át a „Békés« hetilap volt a hivatalos közlönye, tekintettel továbbá arra, hogy e lap az egyesület székhelyén Gyulán jelenik meg — a „Békés“-t kinevezi, annak hozzáadásával, hogy a többi megyei lapok értesittessenek, mely szerint rendelkezésükre áll az egyesületre vonatkozó közlemények felvétele. — Kiköti a választmány, hogy a hivatalos lap egy bizottság felügyelete alatt fog állani. TuJományös és egyéb eszi a 12 fogásos menüt is, és 12 bálon keresztül is ülve hagyja a házikisasszonyt. A főelv itt is a józanság és észszerüség princzipiuma legyen. Ne adjunk pezsgőt és fá- czánpecsenyét, ha hátralékban vagyunk a fertály lakbérrel. A ki csak az ozsonna kedvéért jár házunkba, jobb ha elmarad s a gavallér, kit ozsonnánk jóságával meghódítottunk, kiábrándul a lányunkból és kinevet bennünket, ha olvassa a királyi törvényszéknek vagyonunk ellen irányuló csődnyitó végzését. A meghívott vendégek jól összeválogatása, az asztalhoz ültetés, és főleg a társalgás szelleme az, a mi az ozsonnát kedvessé teheti. Ne hívjuk meg ismerőseink közül egyszerre 1 hivatalfőnököt és a kishivatalnokot. Az előbbinek derogál az utóbbit feszélyezi a másik társasága. Az ültetésre nézve pedig bizzuk mindenkire a választást. A kadét a törzstiszt mellett, a szerelmes a mamák közt olyan képet vágnak, mint az eczetes üvegben a savanyu uborka. Nagy baj, ha nem az imádott mellé kerül az imádó. Az ilyen szomorú lesz, mint a beteg pulyka és gyilkos pillantásokat vet egy-egy torta, vagy gyümölcsös tál árnyékából arra, a ki az ideálja mellé került. Az ilyen ember elkeseredésében annyit eszik, mint egy rinoczeros, ha bor van, annyit iszik, mint egy gödény és nemcsak a szive, hanem a gyomra is megfájul. Búbánatában hamar nótára gyújt s ilyenkor üvölt mint egy sakál s veszélyezteti a többi vendég dobhártyáját. Világos tehát, hogy a hibás ültetés közegészség elleni kihágást képez. Mindez elkerülhető okos és czélszerü rendezéssel. A tarkázás a fő, Egy férfi, egy nő. A lányok ilyenkor nem esznek annyi czukedlit, a a férfiak nem isznak annyi bort és mindenik jól mulat. .v < >'■ Szoktak ezédula szerint is ültetni.
