Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-30 / 40. szám
Rendkívüli szám. XV« (XXVIII.) évfolyam 4ó-lb szám. Gyula, 1896. szeptember 30-áa. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz* lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és kö-zgázdászati íietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: II Ó ü ItT ID -^7- j I Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések, és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Áz ünnepélyek után. Bókésvármegyének és kiválólag a vármegye székhelye Gyula városának vasárnap és hétfőn ünnep napjai voltak. Impozáns volt a külső fény is, de értékessé tette ama körülmény, hogy igaz érzületnek, szivek mélyében gyökerező tisztelet, rokonszenv sőt szeretetnek közvetlen megnyilatkozásai voltak, amit pedig nem lehet minden hasonló természetű mozgalomról elmondani. Tállián Béla főispán jogos önérzettel hivatkozhatott rá a " vármegye színe előtt mondott beszédében, hogy székfoglalója alkalmával tett ígéreteit férfiasán beváltotta, de másrészről ő is méltán meglehet elégedve s büszke is lehet rá, hogy e vármegyét s különösen Gyula városát oly mértékben meghódította magának és — amit most tnár, mint fölötte valószínű eshetőséget resigná- czióval kell kombináozióba vennünk Ifi ha a körülmények úgy alakulnak, hogy körünkből el fog távozni, a válás egyaránt fájdalmas lesz úgy ő reá, mint e vármegye közönségére nézve. A főispán huszonötéves közszolgálati jubileuma alkalinából Gyulán rendezett ünnepélyességekről és a vármegye közgyülé- séről, — mely utóbbi nemcsal? fontos, hanem bizonyos fokig korszakalkotó jelentőségű Békésyármegye s Gyula városa jövőjére nézve — azok ily irányú jelentőségénél fogva rendkívüli kiadásban adunk az alábbiakban gyors és lehetőleg kimerítő tudósítást, A fáklyásmenet. Gyula vároaa közönsége — mint annak idején megírtuk — Tallián Béla közszolgálati huszonötéves jubileumát örömmel és benső meggyőződéssel ragadta meg alkalmúl, hogy főispánja iránt érzett és a székhely kérdés felvetésének incidenséből méltán fokozódott szeretetét külsőleg is manifestálja. — A város előkelő polgáraiból bizottság alakult fáklyás- menet rendezésére, mely bizottság derekasan működött, noha feladatát könnyűvé tette ama körülmény, hogy oly érzelmek tolmácsolására vállalkozott, melyek ezúttal e város minden rendű és rangú polgárának benső meggyőződésével harmóniában vannak. Élénk bizonyítéka volt ennek ama ténykörülmény is, hogy noha a város kivilágitása csakis ama útczákon terveztetett, ahol a főispán előtt tisztelgő fáklyásmenet elvonlandó volt, a polgárok nagy része minden felszólítás nélkül távollabbeső útczákban, sőt a külvárssokban is kivilágította ablakait, úgy hogy a város este 7 órakor valóságos fényárban úszott. A fáklyásmenetet b. Drechsel Gyula rendezte igen szépen s ügyesen. A napok óta zuhogó eső, szerencsére vasárnapon szünetelt és igy az idő is kedvezett Gyula városa közönsége ovácziójának. A Kossuth Lajos téren este 6 óra után óriási közönség hullámzott és mikor este 7 órakor a kétszáz magnézium fáklyát meggyujtoták, a fáklya vivői Gyula városa bitfelekezet, társadalmi s párt- különbség nélküli legtekintélyesebb polgárai, túlnyomó részben törvényhatósági bizottsági tagok és városi képviselők voltak. A menet két zenekar, játéka mellett példás rendben vonult fel a Kossuth Lajos térről a kőhi- don és a városház utczán keresztül a vármegyeház elé, folyton éljenezve Tallián Béla főispánt, aki a vármegyeház erkélyén állva, njeghatottan köszönte * mindinkább fokozódó lelkes ovácziót A várme gyekáz ablaksorait a főispán kedves neje, családja b díszes hölgyközönség foglalta el. A gyulai dalkör, Székely Lajos karnagy ügyes dirigálása mellett szépen, szabatosan elénekelte a „8zózat“-ot, mit a vármegyeháza előtti teret zsúfolásig megtöltött közönség levett föveggel hallgatott végig. Ékkor előlépett Dutkay Béla polgármester és következő hévvel előadott szép beszédben üdvözölte Tallián Béla főispánt. Dutkay Béla üdvözlő beszéde: Méltóságos Főispán úr, szeretve tisztelt polgártársunk! • Örömmel vettünk tudomást róla, hogy Méltóságod e mai napon tölti be közszolgálatának 25-ik, főispánságának 10-ik évét. Gyulaváros polgárai is részt akarnak vejini ezen ünnepélyben és kifejezést óhajtanak adni azon szeretet és tiszteletnek melylyel Méltóságod személye iránt viseltetnek. Huszonöt év magában véve is nagy idő az ember életében, mennyivel inkább hosszú ezen idő olyan egyénre nézve, ki ezt közszolgálatban, sokszor igen nehéz körülmények közepette úgy töltötte el, hogy embertársainak szeretetét nagy mértékben kiérdemelte. Bármiként is vélekedjék a nagyközönség egy része a foispáni állásról, azt mégis elkeli ismernie, hogy azon nehéz állások közé tartozik, melyekben ritkán sikerül polgártársainak őszinte szeretőiét, becsülését- kiérdemelni, Méltóságod mint főispán közvetítő szerepet foglal el a kormány és vármegye nagy közönsége közt és legtöbb esetben Méltóságodon fordul meg az, hogy a vármegye törvényes és jogos óhajai teljesüljenek, illetve a magas kormánynál meghallgatásra találjanak. Kétszeres a mi örömünk, mert méltóságod már 4 év óta lakik városunkban és mindjárt első alkalommal Gyula városa polgárának vallotta magát; halával kell elismernünk, hogy ezen kijelentés nem puszta szó volt, mert Méltóságod városunk érdekét minden alkalommal előmozdította, ezért méltán tartjuk méltóságodat városunk első polgárának. Szerény városunknak nem áll módjában, hogy a mai napnak megfelelő nagyobb szabású ünnepélyt rendezzen, de ennek hiányát pótoljuk szivünk melegével, mely azt kiáltatja velünk, hogy Tallián Béla Békésvármegye főispánja, városunk első polgára sokáig éljen 1 A beszéd folyamán és végén végigzugott „Éljen Tallián Béla“, úgy hogy a főispán osak perozek múlva juthatott szóhoz a lelkes tüntetésektől. Tallián Béla beszéde: Tisztéit Uraim ! A fáklya fénye sok ember lelki egyensúlyát megzavarja, képzeletét elragadja és felviszi a képzelődés magaslatára, a honnót azután annál nagyobb és fájdalmasabb a lebukás! Nálam 1 fáklyák fénye csak a hálát és elismerést emeli ; egész valómat és lényemet le és oda vonza magához, a sokasághoz, annak kívánságaihoz és gondolatmenetéhez, úgy, hogy egynek érzem magam azokkal, a kik megtisztelnek. Másodszor ér á szerencse, hogy Gyula város polgársága e módon megtisztel s a vonzalom és megbecsülés . e reám kitüntető újabb momentuma, ha lehetséges, még erősebb szálakkal tűzte össze egymáshoz sziveinket. Nincs és nem lesz oly incidens, §1 mely bennünket az együtt érzésben elválasszon, lehetnek olyanok, a kik ezt megkísértik, de a mig magamnál annak eredménytelenségéről biztos vagyok — ugyanezen tántorit- hatlan meggyőződésben élek Gyula város polgárait illetőleg is. Veszély fenyegette Gyulát csak nem régen, örömmel láttam és tapasztaltam, hogy a város minden lakója mint egy ember, egy jó kezekben levő zászló alá tömörült, az alá, a melyre Gyula ősrégi jogainak megvédése volt írva s lelki megnyugvásomra szolgál kijelenthetni, bogy az időszerűtlenül megindított mozgalommal egyet nem értettem s azt nem helyeseltem. Hála Istennek a kedélyek izgalmai lecsillapultak s remélhetőleg a csendesüló hullámok egészen elsimulnak és a béke helyre áll. És most, engedjék meg tisztelt uraim, hogy őszinte köszönetét mondjak azért, hogy engem, mint önök között elsőt az egyenlők között, reám megbe- csülhetfen bizalmukkal s tüntetésükkel megtiszteltek. Tartsanak meg továbbra is szeretetük- ben s legyenek meggyőződve arról, hogy szívesen vagyok és voltam az önök polgártársa. — Áldja meg és erősítse a mindenható városunkat s annak minden lakóját, s egyesítse. őket a jövőben és mindenkor a város vitális érdekeinek megóvásában. A szónoki vérvvel elmondott szép beszéd le- irhatlah benyomást és óriási lelkesedést keltett a közönségben. A férfiak és nők kalapjukat lengették, felhangzott a taps' és újra perozekig éljeneztek. A dalkör igen szép Indulót énekelt és erre a fáklyás-menet Tallián Béla folytonos éljenzése között a legszebb rendben elvonult és szétoszlott. — Ezzel a minden tekintetben sikerült, lélekemelő ünnepély befejeztetett. Tisztelgések Tallián Béla főispánnál. A vármegye tisztikarának járási tagjai, úgy a tényleges, mint a tiszteletbeli tisztviselők, vasárnap délután 3 órakor csaknem teljes számban Gyulára érkeztek, hogy elsők legyenek, akik Tallián Béla főispánt jubileuma alkalmából szivből üdvözöljék'. A teljes tisztikar a vármegyeház kis termében gyülekezett össze s pontban fél 4 órakor testületileg vonult-be a főispán lakosztályába, hol is dr. Bäbnj Sándor alispán következő ékesszólással elmondott gyönyörű beszédben üdvözölte az ünnepelt főispánt. Dr. Fábry Sándor alispán üdvözlő beszéde : Méltóságos Főispán úr! Ez az esztendő, mely egész magyar hazánknak fényes ünnepe, jól tudjuk, mily jelentőséges Méltóságodra nézve egyénileg is, amennyiben ez évben tölti be közszolgálatának 25-ik esztendejét. Békésyármegye tisztikara — im — egybese- reglett a mai napra, hogy Méltóságoddal együtt ünnepelje meg a negyedszázados közhasznú munka lélekemelő ünnepét. Mi, kik ez idő szerint szerencsések vagyunk Méltóságodnak munkatársai lehetni, elsők igyekeztünk lenni azon sokak között, kik osztakozni akarnak ez ünnepen Méltóságod örömében s kik üdvözletüket, szerencsekivánataikat hozzák ünnepi ajándékul; és amint szerény munkánkat nagyra hivatott tevékenységéhez örömmel adjuk, úgy adjuk át most szivünket, annak órzeményeit. 25 évet vagy többet is munkában tölteni el: az ember rendeltetése, fényes positiót nyerni el: a kiválasztottak sors kedvezménye; de a fényes positiót munkával, a gyakran rögös pályát lépésről- lépésre küzdve meg, vívni ki s azon helyt állani, az a kiválók kiváltsága s erényeiknek jutalma. Jól ismerjük Méltóságod élete pályáját. Tudjuk, mint kezdte meg a közszolgálatot az első lépcsőnél, mint ambitiosus aljegyző, miként szerzett érdemeket, mint fiatal, nagyratörő szolgabiró, mint alkotott, miként teremtett, mint fáradbatlan alispán,' miként nyerte meg sokoldalú tevékenységével, három megyében is kifejtett vezérkari munkálkodásával, mint főispán, az ország közvéleményének elismerését, nagyrabecsülését. — Pályáját a munka szeretet, a nem csüggedő buzgalom jellemezték, melyeknek éltető ereje mindig a haza. szeretet volt, igy e pálya — a sors kegyével — természetesen osakis a sikerek virányaira vezethetett. — Ekként Méltóságod haladása a munka diadala s ez ünnep egyszersmind annak ünnepe. A közvélemény az osztatlan elismerés babérját nyújtja át Méltóságodnak 1 besugározta azt a legmagasabb királyi kegy is jutalmazó fénysugaraival, mi azonban e mellé még a szív meleg ér- zeményeivel is járulunk, szeretőiünket, ragaszkodásunkat tanúsítván, melyek Méltóságod előzékeny modorának I a tisztikarral való együttérzésének természetes folyományai. Midőn ez ünnepen tiszteletünket, ragaszkodásunkat fejezzük ki, egyszersmind — szivünk érzete szerint — minden jót, mit ember csak elérhet — kívánunk Méltóságodnak- és családjának, óhajtva, hogy a jól teljesített^ kötelesség édes tudatával élvezze sokáig az ég áldásait. Azonban érzemónyeinknek maradandó emlé- ' két is óhajtottuk adni, mely el nem tűnő, miként a röpke szó. lm itt az emlék 1 Jelképezője az vármegyénknek. — Egyszerű, mint jó magunk. Szerény, munkás leány, a föld népének gyermeke, erkölcsében tiszta, magatartása természetes, de nemes érez, szeméből a hűség su- [gárzik ki, munkára termett izmos karja az ünnep jeléül fennen lobogtatja a megye hatalmi jel vényét s annak lecsüggő szalagját sokat riiondólag szorítja szivéhez, mig másik kezével az érdem legszebb jelvényét, az elismerés babérját nyújtja át. Fogadja szívesen Méltóságod tőlünk ez emléket, s ha —pbár messze idők múltán is — tekintete olykor reá téved, kérjük, emlékezzék meg kedvesen arra a tisztikarra, mely érzeményeinek sym- Ibolumaként adta ez emléket át. Az Isten éltesse Méltóságodat.) A beszéd folyamán és végén megújuló lel- ' kés éljenzések hangzottak, mialatt az alispán a rendkívül meghatott és kellemesen meglepett" főispánnak átadta a tisztikar remek ajándékát, egy gyönyörű bronzszobrot, mely egy bókgsme- gyei népviseletü magyar leányt abrázol, ki zászlót szórt szivéhez, ezzel szimbolizálva Bókésvár- megye szeretetét és hódolatát a főispán irányában. A bronzszobrot Békósvárjnegye s Tallián Béla szintén remek kivitelű czimerei ékesítik. A maradandó becsű mesteri alkotás Kallós Ede, az Erkel szobor jeles készítőjének művészetét dicséri. Tallián Béla főispán válasz : Tisztelt barátim ! Minden jubiláló örömébe vegyül egy üröm csöpp; mert mig lelke teleszivódik a szerencse kivánatok halmazától, addig maga a jubileum ténye a társadalom egy hatalmas figyelmeztetése, hogy elértük életünkben és működésünkben azon pontot, ahol többé a tudás és tapasztalatok szerzéséről nem, hanem csak ezeknek, s immár mindenkor csökkeoőleg lehető felhasználásáról lehet szó, feljutottunk életünk azon pontjára, a hol szellemi és fizikai erőnk már csak fogyhat. Négy éve volt nekem szerencsém veletek együtt dolgozni s ez idő alatt a tisztikart egészében s annak minden egyes tagját külön-külön is jól megismerni tanultam; ez idő alatt — s ezt bátran kijelenthetem — emberi, erőt meghaladó munkát végeztetek s elértétek azt, hogy Békésvármegye. megrongyolt zászlaját teljes szeplőtlenségében lobogtathatjuk ma s hogy szűkebb hazátok vármegyénk tiszta jó híre a ti fáradhatlan s odaadó buzgalmatok folytán ismét helyreállott. Ezért én nektek, aki miut vezéretek köztelek dolgoztam az elismerés őszinte pálmáját nyújthatom. De köszönettel tart zom nektek a múltért még azokból is, mert a főnök mellett nekem mint egyén és embernek is könnyűvé tettétek az itt tartózkodást, különös köszönettel mostani szívob óvácziótokért, melyért s remek szép emléketekért fogadjátok szivem őszinte érzéséből fakadó köszönetemet. — Örökül hagyom ezt gyermekeim és'unokáimnak, hogy Békésvármegye tisztikarának emléke családunkban soha se szakadjon meg. — Nekünk a nolitika nehéz mezején vándorlóknak soha bíocs homlokunkra Írva, hogy a legközelebbi idő hol talál 1 igy nálam sincs kizárva annak lehetősége,hogy a sors velem most mártudja Isten hányadszor ismét rendelkezni fog. Ha az az idő bekövetkeznék és válnunk kellene, akkor is tartsatok meg vonzalmatokban, szívob jóindulatotokban, emlékezzetek vissza érintkezéseink kellemes té- nyeire s feledjétek, ha tulkövetelő s kíméletlen voltam — nehogy sötét legyen azoknál emlékem, a kikről én ma és a jövőben mindig szívesen fogok emlékezni. Fogadjátok ismételten legjobb szives köszö- netemet. A közvetlenséggel előadott szép beszéd nagy hatást keltett a .tisztikarra, melynek minden tagjával melegen kezet szorított a főispán, mire | tisztelgő küldöttség Tallián Béla ismételt lelkes éljenzése között távozott.
