Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-13 / 37. szám
37-ík szám. Gyula, 1896. szeptember 13-án ■ XV. (XXVIII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. \ Félévre ... 2 » 50 > j Évnegyedre . 1 » 25 » 1 í> Egyes szám ára 10 kr. i Társadalmi és közgazdászaid lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓH1T nz> .Á. T7" I3D. i Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr í 1 3 “1^ «§§[ Tallián Béla 25 éves jubileuma. Azon számtalan sok egyén között, kik közpályán tett szolgálataikkal töltik emberi hivatásukat, a túlnyomó többséget önérdek vezeti, és ezek — bár fáradozásuk soha nincs kellő anyagi előnynyel jutalmazva, az önfen- tartás ösztönétől indíttatva munkálkodnak odaadóan közczélok és ezzel kapcsolatban saját jólétük és előhaladásuk érdekében. Vannak — de kevesen — kiket nem a megélhetés biztosítása, de saját munkakedvük utalt a közpályára, de ezek közül is a legtöbb félreáll és elhagyja azon teret, mihelyt ezen a közönség bírálatának kitéve az első kedvezőtlen Ítéletre talál, vagy először látja törekvései sikertelenségét. A vagyonilag függetlenek között alig van néhány, ki közhivatali pályán — kedvezőtlen bírálat, vagy a törekvések és remények meghiúsulta daczára — tántorithatlanul kitart, kinek az akadályok nem elveszik, de fokozzák munkakedvét, ki akár egy szükebb kört, akár az államot azért magáért a közjó és magasabb czé- lok érdekében hosszú időn keresztül szolgálja. A ki ezt teljesen önző czélok nélkül teszi, válaszszon bármely tért működésére, méltó arra, hogy honfitársai és első sorban azok, kik szereplésének közvetlen szemlélői, neki az elismerés és hála koszorúját nyújtsák. Vármegyénk főispánja: Tállián Béla a folyó hóban tölti be a közszolgálat terén való működésének 25-ik esztendejét, melyet 20 éves korában 1871. év szeptember havában kezdett meg, mint Pozsony vármegye tiszteletbeli aljegyzője. E minőségben működött Pozsony vármegyében 1873-ig, a midőn Torontálvármegyében, hol tekintélyes birtoka van, vállalt közszolgálatot. Itt is mint tiszteletbeli aljegyző kezdte meg működését, de már 1874-ben billeti szolgabiró, majd nemsokára török-kanizsai főszolgabíró lett. Ezen minőségben igen kitüntette magát az 1876 — 77-ik években pusztító gyakori árvízveszélyek alkalmával, mely szolgálataiért ő felsége f ÁBC5ZA, Tudna ön hallgatni? Nem hiszem. Eássa pedig ez a legkényelmesebb pénzszerzési mód, ismeri nemde ezen közmondást: „Hallgatni arany!14 Önnek igaza van, manapság az aranyat nem szórják minden haszontalanságért, s nem könnyű érte megdolgozni. Hallgatni — művészet! ón kinevet? ismét igaza van, az axiómákat csak a bizonyítás után állíthatjuk föl. * „Tudna ön hallgatni ?a Ezen kérdést intézni valakihez, bizonyos körülmények között, olyan üres fölösleg, mint megkérdezni valakitől: „Na hogy van?14 azonkívül tapasztalatlanságra vall. Fölösleges, mert a ki már eddig ment, az átlépi a Rubicont, ha mindjárt ezt a választ is kapja: „Nem, én képtelen vagyok erre.44 De tapasztalatlanságra is vall, mert bizonyos lehetsz benne, hogy az illető bármint és minél jobban esküdözik, annál kevésbé tud hallgatni. Egy igazi hallgatóhoz ilyen kérdést soha sem fognak intézni, az ily közel magához nem enged senkit, s annak arczára van irva a hallgatni tudás művészete. De nézzük a körülményeket. * „Oh! én végtelen szerencsétlen vagyok... közel állok a kétségbeeséshez... szerencsétlen volt ezen házasság, a férjem ... de mondja, tud ön hallgatni ? * „Hangonyi Otilka — Eisenmann Ákos-féle par'thie fucs 1“ „Ah ne mond! — az öreg Hangonyi mindent megtudott?44 is legmagasabb elismerésében részesítette s később a koronás arany érdemkereszttel is kitüntette. Tevékeny részt vett Szegednek az árviz ellen való védelmében is, mint a királyi biztosság tanácsának tagja. 1880. óv április havában Torontálvármegyónek főjegyzőjévé s már ugyanazon év szeptember havában alispánjává választották meg. Hat évi, érdemekben gazdag alispáni munkálkodása után ő felsége Somogy vármegye főispánjává, 1892. év őszén pedig Békés- és ideiglenesen Csongrádi vármegyék főispánjává nevezte ki. Négy év óta főispánja vármegyénknek és munkás tényezője, vezéregyénisége közéletünknek. Mint főispán, a vármegyei hivatalos ügymenet minden fázisát, községeink mozgalmas beléletének minden nyilvánulását beható figyelemmel kiséri, és ezek vezetésében és irányításában és mindennemű hivatalos tevékenységében kiváló eredraénynyel értékesíti azon sokoldalú tapasztalatot és ismeretet, melyet 25 évi pályáján szerzett. Fáradhat- lan, ügybuzgó munkálkodásával, mindent felölelő és mindig tapintatos tevékenységével, valamint egyéniségének lekötelező és szeretőire méltó voltával méltán kiérdemelte, hogy Békésvármegye közönsége a legszebb jutalmat: a polgártársak elismerését nyújtsa neki és ünnepelje őt, kit ő Felsége legutóbb a Szent István rend kiskeresztjével tüntetett ki, e magas kitüntetéssel méltányolván kiváló érdemeit. Mint halljuk, előkelő megyebizottsági tagok körében mozgalom indult meg, hogy a vármegye őszi közgyűlésén a közönség részéről üdvözöltessék a jubiláló főispán, ki negyedszázados munkál kodásával mindenkinek, négy évi itteni működése alatt pedig a várnagy0 közönségének nagyrabecsülésére és szeretőiére méltó érdemeket szerzett. Értesülésünk szerint a megyei tisztikar is értekezletet tartott e tárgyban s ennek megállapodásához képest a teljes tisztviselő kar testületileg fog tisztelegni az ünnepeltnól, kife„Sajnállak . . . óriási tévedésben vagy ... 44 „Beszélj kérlek, a dolog érdekel.44 „Lehetetlen, már is sokat mondtam.44 „De kérlek, a dolog köztünk ...“ „Tudsz te hallgatni ?“ * „Édes barátom, két évig a legboldogabb családi életet éltem nőmmel, ki valóságos angyal . . . most a kigyó hozzánk is becsúszott és csábításával teszi tönkre paradicsomomat, nem látok még tisztán, a te baráti segélyedre volna szükségem . . . kérlek mond, tudsz-e hallgatni?“ * „Ha ön hallgatni fog, oly titkot közlendek önnel, mely pár ezer forint hasznot hoz a konyhánkra.“ * „Fiam legokosabb hallgatni, a közmondás is azt mondja ... * „Midőn önt titkáromnak választottam, nem mulaszthatom el figyelmeztetni, hogy hivatásával jár, hallgatni tudni.“ * „Az én nevem fog szerepelni, ön a „stille Compagnion«, csak menjen minél többet sétálni, az egészséges, s az üzletre hasznos szerfölött — és hallgasson.* * * „lázi tud maga hallgatni?“ „Igen is nagyságos úr!“ „Oh úgy hallgasson meg engemet.“ * „Itt van ez az összegecske — aztán hallgasson!“ * A körülmények változatosságban gazdagok, ezer és ezer példa arra, hogy hallgatnunk kell, ha boldogulni akarunk és mégis, hány esetben volt szerencsétlenségünk a fékezhetetlen húsdarabocska a — nyelv. Pedig valljuk meg őszinjezvén szerencsekivánalait főispánjának, ki nemcsak főnöke, de legjobb indulatu tiszttársa, vezetője és tanácsadója volt minde- niknek. Igaz érdemek felismerése és méltánylása a nagy közönség részéről kötelesség, de viszont legszebb jutalom a muukálkodónak, ki élte delével és teljes munkaerejével új <^z tönt nyer a további tevékenységre, melyet — adja Isten — hogy vármegyénk és hazánk javára még hosszú időn keresztül érvényesíthessen ! Gyula és Csaba. (A székhelyiérdés.) Nem csak a szókhelyliérdés felvetésének alkalmából, hanem azt megelőzőleg is sok szór volt alkalmunk tapasztalni, hogy Gyula s Csaba városok helyzetére s viszonyaira nézve téves nézetek, hiedelmek és fogalmak vannak eltorjédve. Olyan egyéneknél is, akiket semminemű érdekszál nem fűz akár az egyik, akár a másik városhoz, olyan körökben is, amelyeket sem Gyula sem Csaba iránti egyoldalú rokon vagy ellenszenvvel nem lehet vádolni. Mindaddig, inig eme balfogalmak, nevezetesen hogy Gyula, egy magát túlélt, stagnáló, sőt hanyatló, — Csaba ellenben egy nemcsak fejlődő, virágzó, hanem Gyulát minden tekintetben túlszárnyaló város, mondjuk mindaddig mig eme baltogalmak csak egyszerűen szárnyra keltek, anélkül hogy azokból Gyulára yalamely joghátrány fejlődött volna, egyszerűen megmosolyogtuk és nem törődtünk a — noha tudtuk, hogy czélzato- san terjesztett — híresztelésekkel és eszünk ágában sem volt azokat komolyan venni s czáfolatukát meg is kísérteni. De most, amidőn alkalmunk van tapasztalni, hogy a tendencziózus híresztelések hatása alatt Gyula városa hátrányára bár téves, de részben jóhiszemű közvélemény alakult, tén, hogy társalgásunk a mások, — és mások tetteinek birálgatására és megszállására szorítkozik. Ha a toiletteről van szó, megjegyezzük, hogy a puffos újjak kezdenek ismét letűnni, azonban a Gizi rémitöen ízléstelenül öltözködik. Az Erkel-zene magasztos ám, a szép Hermina néni lesújtóan hamisan játszik stb. Nem okosabb és nem szellemesebb-e ezen társalgásnál —I hallgatni ? Ön ismét nevet édes olvasó? Igen is figyelje meg, némelyek valódi szellemességgel tudnak hallgatni, Ne tévessze őket össze a szótalanokkal, vagy akik affectálják a hallgatást. Oh mert fájdalom, vannak már olyanok is, kik ezen szép erényt hamisítják. Az úgynevezett nagyképü urak, kiknek arczuk-egy óriási kérdőjel, kik hallgatnak azért, hogy kérdezzék, faggassák őket, s annál nagyobb hatást érjenek el, ha lassan mindent elmondanak s végül ily jelzőket vívnak ki: „nagyszerű, érdekes ember, hogy tud hallgatni, nem lehet belőle semmit kivenni,“ pedig már akkor semmi kérdezni valót sem hagyott maga után, De engedjék meg, hogy végül egy igazi, egy született, egy hivatásos hallgatót is bemutassak. Engedjék meg hölgyeim — de őszintén — ilyen csak férfi lehet. Komoly, érdekes alak s arról lehet megismerni, hogy sohasem — hallgat. Folytonosan beszél ön kaczag ezen? Igenis, az úgy van pedig, — hősünk tracscsol, de nem érint egész társalgásában senkit csupa elvont fogalmakról, társalog valódi szellemességgel. Nem halljuk soha, hogy egy kalandját említené vagy hőstetteivel dicsekednék. Ha aztán más veszi fii a társalgás fonalát — természetesen egészen más modorban — úgy — hallgat, a társalgásban nem vesz részt, de figyel I megfigyelő s emberismerő képessége óriási módon fejlődött. Ha valaki ilyen alkalommai megszólításával tünteti -ki, úgy csupa kérdésekkel válaszol, melyeket jellemez az, hogy mely mesterségesen alkotott közvéleményből némely jóakarói Gyula ellen öldöklő fegyvert akarnak kovácsolni: nekünk is aelodázhatlan kötelességünkké válik — amitől eddig -tartózkodtunk és most sem szívesen teszünk, — párhuzamot vonni Gyula s Csaba között, megvizsgálandó, hogy hol és minő téren maradt el tehát Gyula Csaba mögött? hol és minő téren szárnyalja annyira túl Csaba Gyula városát? A lakosság többlet, sőt a szaporodási arány is — újabb buvárlatok és tudomány elmélet szerint — egyáltalán nem fokmérői sem a közgazdasági, sem a kulturális előha- 1 adásnak. Klasszikus .példa rá Francziaország, Európa leggazdagabb és legműveltebb állama, melynek lakossága sokkal kisebb arányban Szaporodik, mint Oroszországé, sőt a félművelt balkáni államocskáké is. Tehát maga az a- tény, hogy Csaba lakosainak száma 34.609, mig Gyuláé csak 20.389r ép oly késéssé bizonyít Csaba fensőbbsége mellett, mint amily bizonyos, hogy Hódmező - Vásárhely városa 55.475 számú lakosságával határozottan inferior a csupán 28.884 lelket számláló Kassa mellett. Hogy egyáltalában minő ingatag alap a lakosság száma akár államok, akár városok közgazdasági s kulturális fejlődésének elbírálására: azt senki sem bizonyította be oly fényesen, mint Fáik Miksa, a kvótáról irt páratlanul remek munkájában,« mely ela- boratum az állambölcsészeti tanulmányok egyik utólérhetlen mintája lészen. Nézzük a lakásviszonyokat, melyekből már inkább lehet párhuzamot és következtetést vonni, melyik városiasabb, Csaba e vagy Gyula ? Csaba 34609 lakosa 17881-frt 49 kr. állami házadénak megfelelő házakban lakik, Gyula 20389 lakosa 16738 frt 36 krban. Vagyis Gyulán minden lélekre esik . 82 kr, Csabán nem is egész 52 kr. házadó. Csaba 34609 lakosa fizet 65000 frt fogyasztási adót, Gyula 20389 lakosa SOOOO roppant naivak. Dicsekedik valaki hódításával, vagy lumpolásaival, hőstetteivel s épen őt szemelte ki közönségének,' úgy ő feszült figyelemmel hallgatja az elbeszélőt és feltűnő naivsággal érdeklődik minden iránt. — Az este a kis énekesnővel, a Böskével vacsoráztam, a kicsi nem is oly szigorú; azonban egy igen értékes brazlettel akartam meglepni, melyet nem fogadott el. A mint mondá, ő engem a nélkül Szeret.“ „Bele van önbe bolondulva nemde? Oh I ha ilyen nőre akadnék, én minden habozás nélkül az oltárhoz vezetném,“ — mondja hallgatónk. * „25 üveg champagneit ittunk az este hárman.“ „Nagy ég, képesek erre? hisz az erős ital lehet?— szörnyüködik äz echt hallgató. * Milyen komolyan beszél, valódi színész; pedig ó mennyi sampus?t ivott már, hányszor csókolta meg az anyaföldet. Na -és mekkora hódításokat csinált! Az énekesnők előtte törpék, neki nemesibb passiói vannak és hallgatásával mindenütt czélt ért. Az ilyen férfiak' „hallgatásukkal“ lesznek híresekké. Talán az egész kis város szépeinek bizalmát birják, de elárulni képtelenek valamit — hallgatnak. A hölgyek leolvassák az arczukról, birjuk-e a hallgatás magas tudományát vagy nem; mert ezt szenvelegni nem lehet, erre születnünk kell. A hallgatás a’ legritkább férfi erények közé tartozik és épen oly tiszteletet kíván, mint a hősiesség. * Kedves olvasó, tűdön már hallgatni? nem? úgy ne is igyekezzék azt elsajátitani, mert minden igyekezete hajótörést szenvedne s azon kórtünetek mutatkoznának kedves lényén, melyet köznyelven affectálásnak kereszteltek, már pedig legszebb tulajdonsága az embernek a természetesség, Sy—Pis.
