Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-08-09 / 32. szám

32-Ik szám

XV. (XXVIII.) évfolyam.

Gyula, 1896. augusztus 9-én.

i

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij :

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 1 25 »

| Eyyes szám ára 10 kr.

a

T ársadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: Ó H 3ST ID -A. T7" IC D>_

1

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők;

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

1 Nyilt-tér sora 10 kr.

m

A holnapi képviseleti közgyűlés

Dutkay Béla polgármester, folyó hó 4-iki kelettel a következő tartalmú meghivót bocsátotta ki Gyula városa képvisel Ö-testülete minden tagjának:

Az építendő kir. törvényszék és fogház ré szere szükséges telek megvétele, va'amint az építés folytán a városra háruló kötelezettségek tárgyában hozandó érdemleges határozat idejéül 1896. évi augusztus hó 10-ikwiTapja tűzetvén ki, e nap nak d. e. 9 órájára a városháza nagytermében megtartandó

rendkívüli közgyűlésre ezennel hivatalos tisztelettel meghívom.

Megjegyzem, miszerint ugyanezen közgyűlésen az említett tárgyon kivül fel fog még vétetni a mezőőrök rendszesesitéBÓre vonatkozó előterjesztés.

T. képviselő úr! ' Tekintve, hogy a törvény- széki épület és fogház felépítése Gyula városára nézve kiváló nagy fontosságot képez s annak mi előbbi elintézése felette kívánatos, tekintve, hogy ez ügyben csakis a képviselőtestület tagjainak általános többségével hozható határozat, felkérem, hogy a közgyűlésen okvetlenül megjelenni szíveskedjék.

A holnapi közgyűlés alkalmából tehát kevés a mondám valónk.

Nemcsak feltételezzük, hanem tényképen veszszük, hogy Gyula városa képviselő testületének a társadalom bármely rétegéhez tartozó — tehát akár honoráczior,; akár kereskedő, iparos vagy földmives — tagja érzi s tudja azt, hogy aminő korszakalkotó fontosságú Erdélyi Sándor igazságügyminiszternek lapunkban közölt és többször méltatott elhatározása ■ s rendelete az uj törvényszéki s fogház épület létesítése érdekében, épp oly fontos a képviselő-testületnek holnapi tanácskozása s hozandó határozata, e városnak jelene g jövőjére nézve.

Nincs is kétségünk, hogy Gyula városa minden képviselője az igazságügyminiszteri rendelet alkotta helyzet magaslatára fog

z>

A könyek útja.

Miképen volt képes B ! . Laczi meghódítani ezt a szelíd Fizsi grófnőt ? Hát bizony olyan formán, hogy a Fizsi grófné az | feleségének jó barátnője volt, azután meg Laczi nerr tartozott azok közé, akik ajtóstul rohannak be oda, ahova jutni akarnak.

Pedig az a kis asszonyka hatalmasan körül volt bástyázva.

Legelőször is ott volt-az anyósa, az öreg gófné Öméltósága, a kinek, mindenre kiterjedt a figyelme s igy a többek között Laczira is. Nem jó szemmel nézte a dolgot.

Sokkal erősebb bástya volt azonban maga Fizsi grófné, aki igazán szerette az urát. Szerelemből ment hozzá. A férfi nevével, a nő pedig vagyonával nagyobb pártit-is csinálhattak volna.

Csakhogy imádták egymást.

Sokszor megleste Laczi, amikor a társaságban néha a férfiak félrevonulva diskuráltak, a grófné szemei messziről is urára voltak szegezve. Ezekben a szép, szelíd szemekben ilyenkor valami kimondhatlan ragyogás tündökölt. Ezt a ragyogást, mintha már látta volna más szemekben is? — Igen, igen . . . fiatal, szerelmes leányok szemeiben.

Ez az odaadó gyöngédség, melylyel a grófné férje iránt viseltetett, ez hódította meg Laczit is. Szinte ingerkedésnek vehette volna az ember, mikor Laczival beszélgetve ilyeneket mondott az uráról:

— Nézze csak az én Gyurimat I . . Képzelhetni-e szebb, férfiasabb profilt? Sohase tudnék olyan férfit szeretni, a. kinek nincs szép profilja.

emelkedni, nevezetesen reméljük és elvárjuk azt, hogy minden képviselő, aki ez idő szerint a város bel- vagy külterületén tartózkodik, feltétlenül résztvesz a holnapi közgyűlésen és úgy megjelenésével, mint szavazatával hozzájáruland, hogy a törvényszéki palota 8 fogház épitóse — aminek szándéka a kormány részéről kezdemónyeztetik — a képviselőtestület holnapi közgyűlése által megmásit- hatlan és hefejezett ténynyé avattassák.

És miután nemcsak feltételezzük, hanem biztosan tudjuk, hogy ebben a kérdésben nincsen nézetkülönbség és felesleges minden további tájékoztatás, rábeszélés avagy buzdítás : a képviselő-testületet holnapi nagyfontos- ságu közgyűlése alkalmából szívélyesen üdvözöljük és városunk jövője érdekében szivből kívánunk sikert jóirányu tanácskozására, áldást határozatára.

Tisztázzuk a helyzetet.

Felelet: „Totalizateur a halálra" czikkre.

Tagadnunk nein lehet, hogy korunk lázas sietséggel, mohon próbál gazdagulni, eddigi mulasztásokat pótolni, mert érzi, hogy életereje meg van támadva, fogyatkozásait épen ezért megkísérli helyre hozni, helyre ütni, amiképen olyanképen. Mivel pedig a ma előtt csak egyetlen értékes tárgy van a pénz, ennek megszerzéséhez egész erővel, hogy úgy mondjam: teli tüdővel fogott neki. Alakulnak mind sűrűbben a különféle társulatok, egyletek, melyek, mivel czéljok nemes, általánosan érzett szükséget pótolnak, továbbá, mert bennök roppant takarékosságra vezető erő nyilatkozik s ápoltatik, a felsőbb hatóság által meg is erősittetnek.

Ámde hol van a törvény, mely az emberi furfangnak elejét tudta volna venni, s hol van oly éber hatóság, melyet ki nem lehetett vala játszani ? Ha tehát tökéletlenségek fordulnak elő, visszaélések támadnak, ebből nem az következik, hogy minden társulatot szüntessünk be ; hanem igen is az, hogy lehetőleg elejét igyekezzünk venni a visszaéléseknek, a burjánt nyessük le, a vadhajtást távolítsuk el, de a fát magát ne vágjuk ki, mert ez által

Az ilyen beszéd határozottan bosszantó, ha ha az ember véletlenül éppen olyan orrnak a birtokában van, a melyet a hivatalos leírásokban „közép“-nek jeleznek, a melyik sem római, sem görög orrnak nem mondható. B . . . Laczi elhatározta, hogy legközelebb igyekezni Lg a grófnőt meggyőzni arról, hogy a profilnak semmi köze sincs a szerelemhez.

A grófnő ennek a férfinak a kedveskedéseit minden kaczérkodás, bátorítás nélkül, mind azonáltal bizonyos jókedvüséggelj gyönyörűséggel fogadta.

A szerelmes nyilatkozatokra néha oly naiv ellenvetéseket tett, pl.:

— Csak nem kívánhatja, hogy egyszerre két férfit szeressek?

— Hát engedje meg legalább, — viszonzá Laczi — hogy asztalán a morzsákat fölszedegethessem . . .

Jót nevetett az asszonyka és mondá:— óh én ismerem a maga é.vágyát, maga nem laknék jól a morzsákkal!

Az egész telet ilyen enyelgések, tréfálózások között töltötték el. Laczi nem titkolta a dolgot. Társaságban az asszony és férje előtt is gyakran mondogatta:

— Hiszen tudjátok, hogy szerelmes vagyok a .Fizsi grófnéba.

Ha ketten magukba voltak, Laczi alig beszélt. Ez a szeliditett oroszlánok taktikája: bizalmat gerjesztenek a szeliditőben, s azután három heti engedelmesség után egy szép napon felírják.

Nyáron Laczi elküldte a feleségét„Szliácsrá, ő maga pedig kibérelt egy kis erdei kastélyt 6 mértföldnyire az Ifigenia grófné új kastélyától. Számított rá, hogy a falusi élet több alkalmat fog nyújtani a találkozásra. Minden jól ment, mig egy esemény meg nem zavarta az ügy menetelét.

A grófot kocsizás közben elragadták a Ioigaz, nem lesz vad hajtás, de gyümölcs se remélhető.1

Ama fentebbi (a „Békés“ jelen évi julius 12-én megjelent) czikk tele jó akarattal, szándékkal Íratott, de nagy általánosságban van tartva, semmi positiv tényre rámutatni nem bir (vagy nem akar), a mely szempont alá esik a már előbb Chrisztó Miklós által közzétett hasontartalmu czikk is. Alaphangja jogos, czélja üdvös lehetett, de mégis régóta habozom, vájjon feleljünk-e reájok itt helyből Gyuláról, mert itt nagymérvű visszaélés nem állapítható meg. Egyetlen eset fordult ugyan elő, de az se bizonyult valónak, máig is él ugyan a gyanú, de a tettes kifürkészése eddigelé nem sikerült.

Mivel tehát ama felszólamlás csak olyan, mintegy nagy -tömegbe ezélzás nélkül lőtt golyó, mely nem tudható, kit vett czélba ott, specz:ális vonatkozása nincs, nem annyira a társulatok ellen, mint a felsőbb hatóság figyelmének felhívására irányul, igy tekintve már a dolgot, tegye meg a felsőbb hatóság a maga kötelességét, a minthogy már még is kezdette, p, o. H.-M.-Yásárhelyen, (hol az orvosi vizsgálat aligha vala lelkiismeretes!) hadd zúgjon a vihar szele, a vizsgálat, hadd működjék a társulatokat átalakító s czéljukhoz közelebb vezető tötvényes nyomozás, mi itt helyben maradunk nyugodtan, nem fognánk semmit eltakarni, ami a társulat körében bűzt gerjesztene, fist justitia séd pro ea mundus ne pereat.

Lássuk azonbau részletesebben ez ügyet és a közlemény egyes pontjait.

Azt mondja az első bekezdés, hogy eredeti czélja e társulatoknak a tagok tisztességes eltemettetése volt. Ez ma is, ennek kell. jövőre is lenni. Igaz, hogy a spekuláczió vagy tisztességtelen nye- ré.*kedéa-szelleme hámba fogott .némelyeket,-- de hát hol nincsen spekuláczió? A halottak országában egyedül. Mig emberek lesznek, visszaélések kisebb-nagyobb mértékben mindig lesznek. Efélek- nek elejét venni próbálja már a felsőbb hatóság az által is, hogy bekérte névsorát, számadásait, az egyleteknek fellépett mint ellenőrző közeg a nemes városi hatóság s a levegő már tisztulni kezd, a spekuláczió szorul le a térről jobban-jobban.

A második bekezdést illetőleg, hogy t. i. a

vak és egy meredek utón kifordították. Eszmélet nélkül, betörött, vérző orral hozták haza. Belső sérülésektől féltek. Egy hosszú hónapon át feküdt betegen, élet és halál között.

B . . . Laczi minden nap elküldte az inasát a kastélyba, hogy hirt hozzon barátja hogy- léte felöl, s mikor a gróf javulásban volt, elhatározta, hogy addig nem megy’ a kastélyba, a mig meghívást nem kap.

Ismét egy hó múlt el, mialatt a gróf eltor- zolt arczczal, de meggyógyulva rendes életmód ját újból ‘ folytathatta* Végre Laczi megkapta a várva-várt levelet,

A grófné szemére hányta hosszas elmaradását. Bizonyosan érezte a hiányát.

— Jöjjön hát, így irt, egy csésze teára, ma délután 4 órakor.

Laczi természetesen sietett a rendesvous-ra. Vagy talán nem az lenne? Oh, jól ismerte ö már ezeket a hideghangu levélkéket, a melyeknél a kuszáit Írás elárulja a szív lázas állapotát. Fogadni mert volna, hogy ez a csésze tea édes lesz. És csakugyan megnyerte volna a fogadást.

A gróf véletlenül éppen kilovagolt. Fizsi grófné, szokása , ellenére, a vendéget nem a nagy szalonban, hanem a boudoirjában fogadta.

Kin hűvös, őszi idő lévén, begyújtottak a kandallóba. A kandalló fényénél a grófné szőke haja glóriaként- vette körül a fejét. Arczán, és hangján valami bágyadság volt észlelhető.

A férfi belépve, érzelmeit lehetőleg elfojtva mondá:

— Tudja miért maradtam o-ly sokáig, távol magától ?

. A grófné a kandalló tüzében elmerengve feleié:

— Közömbösségből . . .

. A férfi szive elszorult s őszinte szomorúsággal vágott közbe:

— Milyen rosszul itél meg!

biztositott sokszor nem is tudta, hogy beíratott valamely idegen egyén által, ez kezdetben a megalakuláskor, szó sincs róla, megesett; de ma már a társulat ennek elejét vette, több határozat által. Ami pedig azt illeti, hogy megvizsgálatlanul lettek felvéve némelyek, az közgyülésileg lön elhatározva, hogy a beiratott ezer tag felmentessék az orvosi vizsgálat alól; de minden azóta máig felvett tag csakis orvosi vizsgálat alapján léphet be a társulat kebelébe. Tűnik a spekuláczió, foszlik a nyerészkedés köde.

A harmadik bekezdésre vonatkozólag, hogy t. i. biztosítottat a beírató nem temettette volna el 8 vagy hozzátartozója, vagy a szegények pénztára temettette volna el: jó lett volna közölni, kit nem temettetett el a beírató s kit a szegények pénztára ? Ha vádolok, nevezzem is meg a személy).*)

A negyedik bekezdést illetőleg, hogy t. í. Voltak, kik panaszt tettek, miszerint 4—5 helyen! js. volt beíratva valaki, anélkül, hogy akár af illetők tudták volna, vagy beleegyeztek volna: erre nézve is ma már megváltozott a helyzet alaposan, a kijózanodás kezd beállani, a helyzet tisztulni.'

Az ötödik bekezdést illetőleg, az mondatik, hogy teljesen agg koldusasszonynak pár forintot ígértek egyesek, hogy őt beírathassák és halála esetén, noha több helyen is volt beíratva, semmi segélylyel nem járultak eltemettetéséhez; ha ez igaz lenne, elég emberietlen dolog, de ma a társulat (értve az 5-ik tem. társulatot) vezetősége, legalább Gyulán határozottan elejét vette és határozatban elrendelte, hogy köteles minden beírató a tisztességes temetést megtenni, megtétetni, ma már a 150 írtok nem hullanak oly könnyen az emberek markaiba, mint kezdetben talán megesett.

A hatodik bekezdést illetőleg, hogy a tisztességes biztosítók is nyerészkedési hajlamból dolgozónak, mert az összeg oly magas, hogy már ez maga is csáberővel bír úgy a epekuláczióra, mint a legsötétebb bűn elkövetésére, hát ez fájdalom! alapos feltevés lehet; de 10—15 krért is oltottak már ki emberi életet gonosz kezek. A törvény régóta áll,

*) Ez a kívánság indokolatlan; a polémia okát képező czikk, — melynek intencziójával mi is egyetértünk — nem bíróságnak beadott vádirat, a mélynek állításait konkrét esetekkel kelljen bizonyítania. Ez a czikkirás keretén és feladatán kivül esik. Szerk.

Az asszonyka nevetett.

— Maga azért nem jött, mert szomorúság volt a háznál.

A grófné férjének balesetére ezélzott. Laczi ülőhelyéből a grófné felé hajolva, féltérdével a szőnyegre táraas_zkodótt.

— Akarja, hogy megmondjam elmaradáson!- nak valódi okát? Nos hát ő miatta vonultán! vissza. .

— Az én férjem miatt ? . | . kérdé- az asz- szony meglepetve.

— Igen, a maga férje miatt | j . Sohasem fogok olyan asszonynak udvarolni, akinek a férje beteg, vagy távol van. És ez nem büszkeség, vagy elfásult közömbössség, mely megveti a könnyű győzelmet ... Ez én szerintem becsületbeli dolog. Nem tudok olyan valamit szeretni, amit nem becsülök. És nem tudnék becsülni olyan nőt, aki visszaél férje betegsége vagy távollétével, s magamnak sem tudnám az ilyent megbocsátani. Ez esetben pedig még különös okom is volt. Eszembe jutott, hogy mint tudott maga gyönyörködni férjének szép, férfias vonásaiban. És most, a mikor az ő életét megmentették, de arcza torzzá lett, azt gondoltam: minek jöjjek én magához beszélni az én szerelmemről, mert hiszen egyébről beszélni nem tudok, meg ..azt találja gondolni rólam, hogy ime felajánlom magam akkor, áá mikor az én vetélytár- sam csonka lett!

— Milyen gyöngédség . . .

A férfi előtte térdelt, arczával" afezához simult, és látva könnyeit, csókolni kézdte a szemét. Aztán észrevette, amint egy-két könycsep a szép arezon lefelé szalad».a kis száj felé . . . -ó is követte a cseppeket csókjaival , . |

Ez a könyek útja.. ’ -