Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-07-26 / 30. szám
30-ik szám Gyula, 1896. julius 26-án XV. (XXVIIL) évfolyam í *. ni Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész, évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2’ » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati iietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHU DilVID. & Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények k&ldetfdők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. M Ég _. . .; Háziipar ügyünk. A társadalmi fejlődés alaptörvénye, hogy minden társadalom, mely oly kiterjedést ért el, akár értelmi, akár alaki tekintetben, mely nem helyezkedhetik el kényelmesen, vagy tűrhetően a politikai állapotok keretében: vagy szétbomlik, vagy szótbomlaszt. Azoknak tehát, — kik a politikai fejlődés vezető szálait kezeikben tartják, -- mihelyt észreveszik, hogy a társadalom megmozdult, s nagynak találja magát a köz- éj- magánviszonyok szűk keretében: az lenne halaszthatatlan feladatuk, hogy a politikai viszonyokat összhangzatba hozzák a társadalom értelmi vagy alaki kiterjedtségével; — mert a társadalom szétbomlása sokkal veszélyesebb, mint a politikai intézmények kereteinek tágítása, átalakítása. Az mindig megrázkódtatást idéz elő, s a vége rendesen az, hogy romlik és rombol. A bölcs politikusok azonban rendesen olyanok, kik a tömeg felett állanak vagy ott szeretik magukat láttatni, s a mélyre tekintésnél szédülnek; s a bölcB politikusok rendesen konzervativek is, b e két tulajdonságuk egyrészről vakokká, másrészről makacsokká alakítja őket. De mégis, nem nagyon szeretik a romboló vihart, s igyekeznek idejekorán a fészkelődó társadalmat a régi megcsontosodott intézmények, elavult jogviszonyok korlátái közzé gyömöszölni; s ha az összeszoritott tömeg aztán mégis csak megmozdul, hogy szűk helyét tágítsa: a megszilárdított közviszonyok sértetlen fentartására született éber rend-őrök, mentő eszközök után kapkodnak s felállítják az aranyborjút, hogy a zajongó tömeg körültánczolja, s kitárják a czirkus kapuit, hogy szemléltessenek ártatlan látványosságokat. De a tömeg mindig megmutatta, hogy az aranyborjút felosztva imádja legszívesebben, s mulatni pedig kenyér mellett szeret legjobban. Milyen szerencse, hogy most más korban élünk s politikusaink nem oly bölcsek, mint a milyenek régen és réges-régen éltek. Ha a társadalom, e rettenetes nagy hatalom fészkelődig szűknek találván Maczedoniát: menten igyekszünk körülárkorlni a határokat; f Dal. Sokat ígér, keveset ad az élet! . . . Sokszor tépte emésztő bú szivemet. Ha csillant is olykor remény sugára, Sötét bánat éjjé borult reája. Fagy bilincsét feloldja a kikelet; Bánatfelhő öröklétű nem lehet; Erős tölgy sem állja soká a vihart, Lombja szakad, ága törik, ki nem hajt! . . . Dombi Lajos. Úri família. Az öreg Szabó, a baracsi földesúr becsületben megöszült tiszttartója, egy forró júliusi napon feleségével egyszerre csak arra a váratlan fölfedezésre jutott, hogy bogárszemü Juliska leányuk az éjszaka tolyamán megszökött az egyik juhászszal, * Alighogy a dologról magának tökéletes bizonyságot szerzett, a tiszttartó fogta a pörge kalapját és elment a gazdájához. Földesura jó tanácsképen csak annyit mon dott neki, hogy legokosabb a mit tehet, ha a szerelmeseket a maguk útján hagyja. Hgy mai korbeli apának azonban ez nem elég és igy a kétségbeesett ember ügyvédhez fordult, még pedig annál is inkább, mert időközben valami plety- kaság a fülébe juttatta, hogy a fiatalokat a földvári plébános, némi kellemetlenkedések után kénytelen-kelletlen ugyan, de mindjárt a szökés után való napon mégis megeskette. Schnitzer, az ügyvédje, a kit máskülönben is városszerte nagyon kedves, ügyes fiúnak isazt azonban nem is kérdezük: ébes-e a felséges nép ? ~ Teletömjük tarisznyáit kalácscsal, — borravalóval — és bámulunk, hogy mégis mozog a föld! Mi is átélveztük nem rég egy társadalmi mozgalom minden gyönyörűségeit. E mozgalmat elnevezték tudósaink »agrár szoczializ- mu8«-nak, »munkás kérdés«-nek. Kezdetben megdöbbentünk, — azután megnyugodtunk a bölcs gondviselésben, — mely helyünkből kiszorított, s csakhamar nem csak megnyugodtunk,! de határtalan örömre is derültünk, midőn láttuk, hogy mily szépségesen kelti feslésre az, a mezők liliomait a mi közreműködésünk nélkül is. E bölcs gondviselés kereste a népmozgalom vezető szálait tengeren innen, tengeren túl, — s nem vette észre annak fatapló természetét, — mely keletkezéséhez s kifejlődéséhez nem kiván mást, mint egy kis korhadó helyet a százados, megvénhedt cser oldalán. Lassankint aztán megérkeztünk a tengeren túlról, meg a messze nyugotról, s egy másik gondviselés kevesebb ambiczióval s kis- sebb kaliberű messzelátóval itthon kereste a mozgalom szálait és görcsét. Megtalálta-e, nem-e, nem tudjuk?! Cäak sejtjük, hogy legalább is közel járt ahoz. Mi pedig — kik nyugodt szemlélői voltunk ama gondviselés küzködésének — amint megsejtettük, hogy emez jobb utón halad, elébe hajtottunk szekerének, s merész előre törésünkkel ugyancsak felvertük a — port. S a poron át láttunk szenvedő, szegény munkás népet, mely nem tud megélni keresetéből, s láttuk a kereset hiányát mint okot, melyből a társadalmi mozgalom ered. Láttuk a sok munkást, mely küzd egymással a munkáért, s a tömérdek sok gépet, mely a munkást leszorítja szűk munkateréről. Láttuk az ipar és kereskedelem nyomorúságos voltát, láttuk a mezőgazdasági válságot s láttunk nyomort, elszegényedést, — féktelenkedésre hajló népjellemet, földéhséget, miveletlensóget — és sok-sok mindent, nagyszabású dolgokat és sok apró-cseprőket s ezek között észrevettük a háziipari is; s most láttuk csak meg, hogy az, mint egy satnya szülött ten mertek, a lehető legnyugodtabb hangon kijelentette az öregnek, hogy ez a házasság bevégzett tény, a mi ellen már nincs orvosság. Az apa tehát kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a leányt, ki akkora szégyent és mindenfélét hozott a fejére, minden apai javából ki tagadja. Beke András pedig, a juhász, még a rá következő héten elszegődött a harmadik vármegyébe, természetesen megint csak juhásznak, a bekötött fejű, szemrevaló parasztmenyecske pedig szerelmetes juhásznénak. A baracsi földesúr felesége, az a szépséges pillangószerü szőke asszony, aki annak idején igen jóban volt a megtévedt tiszttartóleánynyal, mikor megtudta, hogy a Beke Andrisék merre felé ütötték fel a sátorfájukat, odaült a filigrán íróasztalhoz és a harmadik vármegyébe egy levelet küldött, melyben szépen megkérte a Szabó Juliska urának gazdáját, hogy bánjon a Beke Andrisékkal legalább egy kicsit csínján, mert a felesége úri családnak a bohó, szerelmes szivü gyermeke. így azútan könnyebb lett a soruk, noha, mint az asszony urának százszor is elsuttogta, minden néven nevezendő munkát és fáradságot is szívesen elviselt volna á földes gunyhójuk egyszerű boldogságáért. A Juliska szülőinek időközben a fülökhe jutott, hogy az Andrisék milyen iparkodó emberek és az öreg tiszttartó az apai s egyéb érzelmekre való tekintettel, egy szép napon csak széttépte ezt a végrendeletet, melyben az egyetlen Juliskájukat kitagadta és egy másikat készített. Ráadásul egy kis utólagos hozományt is adott a leánynak, a minek az lett a hamaros következménye, hogy az Andris rögtön kiállt a juhászkodásból, vett a szomszéd faluban egy kicsi házat, elől padkával, meg egy darabka földet, szereztek melléje egy tehénkét meg vagy két sivalkodó malaczot és ettől a nagy vagyongődik, kedvetlénül, örömtelenül tápláltatva szülőitől. Természetesen nem hagyhattuk rongyaiban fetrengeni e jobb sorsra érdemes kisdedet s elhatároztuk, bogy felczifrázzuk, 8 ékes dámává neveljük, ki majd aztán hálából észbontó kecseivel jövedelmet szerez környezetének s könnyű, kényelmes életre segit boldogot, boldogtalant. így került aztán a munkás bajok orvoslására szolgáló tényezők közé a háziipar; s lett hivatalos háziiparügy. Történt pedig az az Urnák 1894. esztendeje Szent-András havában, hogy a mezei munkások jólétének megteremtésére, s ezzel a zavargások okainak megszüntetesóre feltaláltatott egyik eszközül a háziipar s alakíttatott egy háziipar bizottság azon feladattal, hogy a háziipari foglalkozást kísérje figyelemmel, derítse ki a fejlődést hátráltató okokat, 8 ismerje és ismertesse meg a fejlődést hátráltató körülményeket, s tüntesse fel a most is gyakorolt háziipar ágakat, s azok fejlesztésére, a feldolgozandó aryagok termeléseinek előmozdítására s az ipari termények elárusitására szolgáló eszközökről, tényezőkről tegyen a további megfelelő intézkedések megtétele végett az illetékes helyre előterjesztést. Igen szép megbízás, melynek megfelelni készséggel vállalkozott egy tudós philosophus, egy országosan elismert jogász, egy kitűnő gyógyszerész, egy nagykereskedő és közéletünknek még néhány ily tudományosan kiképzett tudósa, kik bizonyos, hogy tudnak sok mindent, de még sem tudnak — arabusul. Lélekemelő őszinteséggel s egyértelmű leg vallják is ezt be mindjárt az első összeillésen, — midőn felkérik a kereskedelmi minisztert, — hogy akcziójuk sikerdússá tételére küldjön ki a háziiparügyek tanulmányozására s az akczio vezetésére, a helyi viszonyokkal is ismerős hivatásos egyént. Mielőtt azonban ezen kegyes óhajtásnak elég tétetett volna, a bizottság azon hitre ébredt, hogy lesz talán közöttük is, a ki arabusul is tud. S ha ezt egy bölcsészről mások, okos, tapasztalt emberek elhiszik, mért ne hinné el önmaga is, s igy irigylendő öntutól egyszeribe úgy érezték magukat, mint valami kis királyok. Az öreg tisztartó azonban valami, talán érthető ellenszenvvel, minden bocsánat adás daczára sem akarta közelebbről látni a megtévedt leányát. Szorgalmatos munkával és asszonyi észszel rövid nyolcz esztendő leforgása alatt Beke Andrisnak a szerencse annyira felvitte a sorát, hogy a régi házat is megtarthatta és még egy nagyobb házat is vehetett melléje, még pedig olyant, a melyiket vagy ötven holdnyi jó termő föld is vett körül. A juhászlegény már nem is földes gazda volt többet, hanem valóságos földbirtokos. Egyszer azután az asszony folytonos kö- nyörgéseire a tiszttartó végre még arra is rászánta magát, hogy a feleségével útra kerekedjék a leányához. Igazán megható jelenet volt, mikor a szülők és leányuk húsz esztendei távoliét után először borultak újra egymás karjaiba. A szülői érzés elvégre mindig le kell hogy birja a kis- lelküséget s helyette egy tisztább és nemesebb érzelemnek adjon helyet .. . A megérkezésükre következő napon András befogatott* hogy a tiszttartóékat a feleségével együtt beküldje Székesfejérvárra valami házféle után szétnézni. Neki magának egy kis dolga volt a tanyán és nem mehetett volna velük, azért küldte inkább a feleségét. A kocsi előállt és az öreg Szabóné odabent épen a kalapját igazította fejére, mikor a leánya belépett hozzá a szobába. Szép parasztruha volt rajta I a még mindig édesen mosolygó szemeiből igénytelen egyszerűség tükrözött. Fején a sürü barnaszinü hajfonatokon egy csinos fejkendő lebegett. Az anyja ránézett: — Te igy akarsz a városba jönni ? -» kérdezte némi csekély meglepetéssel. Hisz igy a parasztasszonyok járnak. dattal vállalkozott arra, valószínűleg nem csekély ösztökélés után, hogy beszéljen — arabusul. Hát bizony ez a beszéd, — mely Írva vagyon — igen szép költemény, s észre sem vesszük, hogy mint vezet rá szép lassan, óvatosan, megrázkódtatás nélkül kicsinyeket és nagyokat elméleti és gyakorlati ismereteire a — harangöntésnek. S mi, akik oly szerencsés helyzetben vagyunk, hogy minden izében élvezhetjük e nagybecsű háziiparmű szépségeit, nem mulaszthatjuk el, hogy olvasóinkat egyes részeinek bemutatásával legközelebb gyönyörködtessük. Az arad-békési ág. hitv. evang. esperes- ség gyűlése Aradon. Az arad-békési ág. hitv. evang. esperesség — újonnan alakulása óta — első Ízben folyó hó 23-án tartotta Aradon gyűlését, amelyen Békésraegyéből részt vettek: dr. Zsilinszky Mihály csperességi felügyelő, Koren Pál esperes, csabai lelkész, dr. Fábry Sándor alispán, a gyámintézet elnöke, Benka Gyula szarvasi főgymn. igazgató, Bukovszky I. csabai al- gymn. igazgató, Hegedűs Mihály M.-Berényből, Ur- szinyi János Csabáról, ifj. Jeszenszky Károly lelkész M.-Berényből, Szeberényi Zs. Lajos és Binder Károly csabai lelkészek, Schulcz Jenő Gyoméról, Novák Dániel és Lang Gusztáv Csabáról stb. Közgyűlést megelőző napon, szerdán délután 4 órakor volt az egyházmegyei gyámintézet közgyűlése, melyen dr. Fábry Sándor elnök gyönyörű megnyitó beszédben ecsetelte azt a magasztos hivatást, melyet a hit, a vallás követ és azt a szép feladatot, amelyet a gyámintézet tűzött- ki maga elé: elősegíteni, isfápolni az egyházat, segíteni az ügyefogyottakat, felemelni az elesetteket. Az elnök szavai mély hatást tőnek; az egybegyűltek és a a gyűlés ifj. Jeszenszky Károly egyházi elnök indítványára az eszmedus elnöki megnyitót egész terjedelmében jegyzőkönyvben örökítette meg. A gyámintézeti közgyűlés következő határozatokat hozta: 1. Az imaházban perselyek állíttatnak fel. 2. A Leopoldianumra 5 frt adományoztatok. 3. Az egy- házelpöki évi jelentés jegyzőkönyvbe foglaltatik. Az egyház pénztárnoka ifj. Jeszenszky Károly egyházi elnök, jegyzője Nyemecz János. 4. A szám- vizsgáló bizottság minden év deczember 31-én záródik le. Az egyetemes gyámintézeti elnöki székre egyhangúlag Sárkány Sámuel püspököt választották meg. Aztán hirtelen, mint. aki elfelejtett valamit, oda ment az úti ládájához és egy fiatal asszonynak való kedves, kékszalagos szalmakalapot vett ki belőle. — Igazán, lelkem, majd elfeledtem. Ezt Irma küldi, a baracsi földesúrné . . . Ezzel a kalapot odanyujva a leányának, a ki körülbelül olyan meglepetéssel pillantott a csinos toalett-darabra, a milyennel az olyasmire szokás nézni, mit az idő, vagy micsoda, egészen kitörölt az emlékezetből. Szabóné folytatta: — Irma küldi, és s okszor csókoltat.... Ehhez aztán már valami más ruhát is fölvehetnél. Mialatt beszélt, Juliska csak szótlanul, csaknem ijedt arczczal hallgatta. — De minek ez, mama ? — kérdezte végre különös hangon. — Hogy föltedd. — Én, — miért ? — Mert úri famíliából való asszonyoknak nem illik bekötött fővel a városba menni, — magyarázta az anya és le akarta oldani a fejéről a selyemkendőt. A fiatal asszony szinte tiltakozó mozdulattal egy lépést tett hátrafelé. Aztán mint a ki jogait akarja megvédelmezni, határozott hangon újra megszólalt: — Anyám, a kalap csak úri asszonyoknak való .,. Az asszony elkékült. — Hát te mi vagy ? ... Nem úr az édes apád? Juliska szelíden, a lemondás büszke mosolyával mosolygott: — Az édes apám úr, de én — paraszt asz- szony vagyok. Az ajtó kipattant és lobogó ingujjban Andris lépett be rajta. Zsoldos Lászlói
