Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-07-19 / 29. szám
kalmasoknak találván, a helyszíni bejárást saját közegeivel julius hó 28-án fogja megtartatni. A hídépítési költségekhez való hozzájárulásra nézve a tárgyalások az illető ármentesitö társulatokkal folyamatban- vanna"k. Védtöltéseink jó karban vannak. V, Vegyesek. A járási főszolgabirák az elmúlt hó folyamán községeiket beutazták és az ügykezelést megvizsgálták. A vármegyei pénztárakat megvizsgálván, teljesen rendben levőknek találván. Gubovics Sándor orosházi harmadjegyző június hó i-én önkezével vetett véget életének, hivatalában rendellenesség nem tapasztaltatott. Helyébe Lázár Lajos járási Írnok választatott meg. Megemlítem még, hogy.a .vármegye kezdeményezésére Gyulán létesített Erkel-szobor leleplezését a szobor-bizottság'junius hó 26-ára tűzvén ki, a leleplezés, mely jelentősége a megjelentek nagy száma és kiválósága folytán országos ünnepélynek volt mondható, a mondott napon kellő diszszel folyt le.“ 4 bizottság a felolvasott alispáni jelentés tudomásul vette és elhatározta, hogy a szabad-szent- tvrnyai csendőrörs állandósítása végett felír a be) ügyminiszterhez. Az erdőörök fegyverszüksógleteinek fedezése tárgyában leérkezett földmivelésügyi miniszter leirat a Gyula-Békés-Csaba és szeghalmi járási főszolgabirák s Gyülaváros polgármesterének, a terű létükön levő erdőőrt tartó birtokosokkal leendő közlés végett — kiadatott. A járási főszolgabirák s Gyulaváros polgár- mestere felhiva lettek,' hogy az anyakönyvi helyetteseknek kellő számban való rendszeresítése iránt — javaslatot terjesszenek a közigazgatási bizottsághoz A szükségesnek látszó változtatások tárgyában a bizottság következőleg intézkedett: Szeghalmi járási főszolgabíró előterjesztése alapján felhívta nevezett főszolgabírót, hogy a vésztői illetőségű „Köti“ pusztai birtokosokat szóllitsa fel, hogy ők maguk kérelmezzék anyakönyvi tekintetben Békésvármegyéhez leendő csatoltatásukat. Csorvds község az iránti kérelmét, hogy az ottani anyakönyvvezető mellett alkalmazandó Írnok állami javadalmazással láttassák el, — pártolólag terjeszti fel a belügyminiszterhez. A kir. pénzügyigazgatónak rendszerinti havi jelentését, a mely szerint az elmúlt junius havában történt befizetéseket, a múlt év hason időszaki be fizetésekhez, viszonyítva az egyenes államadóknál 44,589 frt 48 '/a krral kedvezőbb, a hadmentességi adónál 292 frt 3 krral kedvezőtlenebb eredmény mutatkozik — a bizottság tudomásúl vette. Hoffer József mező-berényi lakos haddijából 3 frt, Majorfi Lajos k.-ladányi lakos IY. osztályú kereseti adójából 5 frt, Pösze János békési hadmentességi adójából 13 frt, Szűcs Károly békési lakos 1. osztályú kereseti adójából 1 frt, s Mucsi Gábor békési lakos. hadmentességi adójából 5 frt leírását rendelte el a bizottság, mig Pardi Ferencz k.-tárcsái és Faragó Béla békési lakosokat adójuk leírása iránti kérelmökkel elutasította. Jóváhagyólag tudomásul vette a bizottság Berecz Gyula kir. helyettes tanfelügyelő havi jelentését, melyben kiemelte, hogy a megtartott évzáró vizsgák szerint az iskolákban elért tanítási eredmény teljesen kielégítő volt, és hogy a közoktatás- ügyi miniszter intézkedett, miként a túlnyomóan földmives lakosságra tekintettel az iskolákban gazdaságtan! előadások tartassanak, és hogy az e őzéiből nyitott szaktanfolyamra a vármegyebeli tanítók közül már többen jelentkeztek. Mezö-Beréng községnek, az ottani polgári iskola államosítása, esetleg államilag segélyezése iránt beadott kérelmét pártolólag terjesztették fel a szzk- miníszterhez és felhívták a községet az iskola második osztályának fokozatos felállítására. A puszta-földvári tanyai iskola telekvásárlási ügyében, a járási főszolgabírót a jóváhagyási záradékkal ellátott adás-vételi szerződés beterjesztésére utasították, után New-Orleansban vendéglőt nyitott. Ök sem hallottak évek óta magyar szót, amint hogy Amerikának ama részében a magyar ember — akkortájban különösen — fehér holló számba ment. A két honfiú s a nő — a vendéglői személyzet bámulátára— zokogva egymás nyakába borultak és a fájdalom és öröm vegyes könyeit hullatták. Mondani sem kell, bogy a favágásnak azonnal vége volt; a két matróz a vendéglős ajánlatára rögtön alkalmazást kapott a kikötőben, Kocsis Sándor pedig számvevői pinczéri állást töltött be honfitársa üzletében. Ilyen minőségben élt két esztendőn keresztül; az üzlet mindig jobban-jobban jövedelmezett, amiben nagy része volt Kocsis ügyességének, akinek nagy műveltsége s szeretetreméltó egyénisége a vendéglőt a város intelligens elemeinek központjává, leglátogatottabb helyiségévé tette. Két esztendő múltával New-Orleansban egy felsőbb gymnasium létesült és a száműzött magyar, aki akkor már 15 nyelvet beszélt, pinczér- ből egyszerre gymnasiumi igazgató lett és eme minőségben hat esztendeig működött. Ez időközben megnősült. Elvett egy Maholt Calcotte nevű vagyonos ifjú özvegy angol nőt, és New-Orleans- ból Tenesse állam Naschwille nevű városába költözött, ahol maga létesített egy magán gym- nasiumot, amelyben az államnak majdnem minden előkelő s vagyonos embere neveltette gyermekeit. Amerika déli részén pedig mintegy 1000 hektárnyi őserdőből álló birtokot vett, az erdő kiirtására fordította megtakarított pénzét, de szerencsétlenül járt, mert a Dél-Amerikában kitört rabszolga hadjárat alkalmával, összes befektetéseinek otthagyásával menekülnie kellett, csupán a meneküléshez szükséges lovait, öszvéreit és kevés pénzét vihette magával. A hadjárat alatt áttette lakását Észak- Amerika Tullahoma városába, hol gyapot- és szövőgyárat állított fel, gyártmányaival több éven át nagy forgalmat csinált, iparczikkeit a Misisippi folyamon saját gőzhajóján szállitatta és igen tekintélyes vagyont szerzett. Házasságából három gyermek született; egy fiú Leó, két leánya Klára s Alexandria, utóbA körös-tarvsai óvó intézet 1894/5-ik tanévi számadása jóváhagyatott. Az orosházai iskolák államosítása, esetleg állami segélyben részesítése ügyében hozott községi képviselőtestületi határozat, törvényhatósági jóváhagyás kieszközlése végett visszaadatott. Tót-Komlóson egy uj tanterem építése és egy községi iskolai tanítói állomás szervezése . ügyében beérkezett főszolgabírói jelentés, tudomásul vétetett, A bizottság utasította az orosházai járás főszolgabíróját. hogy az ottani tanoncziskola ' költségeire az 1884. évi XVII, t.-cz. -87. §-a értelmében fordítható fedezet maximumát állapítsa meg s azt jelentse be. Virág József és társai, valamint Demkó Mihály mezőrendőri kihágási ügyben, a megfelebbezett I-ső fokú ítéletek jóváhagyattak. Szarvason a kisdedóvoda ügyében hozott képviselőtestületi határozat ellen Szirmay L. Árpád által beadott felebbezésnek helyt adva, a bizottság a határozatot feloldotta. Spitzer Mór — szeghalmi izraelita iskolai adókivetés elleni felebbezésére, — nemkülönben Gyáni Andrásnak a f.gyarmati közbirtokossági közgyűlés határozata elleni felebbezésére — mielőtt érdemleges határozat hozatnék — az illető járási föszolga biró felvilágosító jelentéstételre hivatott fel. A tót-komlösi, n.-szénási, kondorosi vasúti állomásokhoz vezető útak átvétele, költségeinek mogi állapítása, azok fedezete, valamint azok tovább- fentartása iránt leérkezett kereskedelemügyi miniszteri rendelet, a vármegye alispánjának — saját hatáskörében leendő intézkedések megtétele végett — kiadatott. Végül a bizottság az államépitészeti hivatal tő nőkének, a vármegyei főorvosnak, a kir. ügyésznek s a vármegyei árvaszéki elnöknek rendszerinti havi jelentéseit tudomásul vette, s még néhány jelentéktelenebb ügy elintézése után az ülést befejezték. H i r e k. A „Nemzeti Kaszinó“ a közművelődési egyletnek- A »Nemzeti Kaszinó«, hazánk legkiválóbb társadalmi testületé, múltjához és hazafias hírnevéhez méltóan ünnepli meg a millennium emlékét. Alapítványt tőn ugyanis a hazai közművelődési egyletek részére s a békésmegyei közművelődési egyesületnek is juttatott e czimen 700 frtot, mely összeget Tal- lián Béla, Békésvármegye főispánja, mint az egylet elnökének e hó elején megküld ötté. Az alapítványról szóló oklevél a következő: „Alapító levél. A magyar állam, szeretett hazánk ezeréves fennállásának ünnepén, felmagasztaló örömeink, s nemzeti önérzetünk lelkesedésének első megnyilatkozása hálaadó fohász Hozzád Népek Ura, Mindenható Isten, ki Magyar Népedet ezer éven át, szabad államában fenntartód s reményteljes jövő elé megerősödve vezérled. A hit, a fegyver és szabadságszeretet volt ez ezer évben fenntartó erőnk, s e nagy erő mellett legyen jövőben nemzeti életünk szövétneke a nemzeti érzelem s a közvagyonosodás minél nagyobb kifejtésére irányuló odaadó munkásság s áldozatkészség. A fő és székvárosi „Nemzeti Kaszinó" áthatva az ezeréves múlt felmagasztaló örómérzetétől, valamint a nemzet előtt álló nagy feladatok tudatától, — a nemzeti érzelem és szellem fejlesztésére irányuló munkásság istápolására a »Békésvármegyei közművelődési egyesület« részére, — mint a mely egyesület ily feladatokat tűzve maga elé, lépett a tevékenység terére, ezennel 700 forint, azaz hétszáz forint alapítványt tesz. Az alapítvány a következő feltételek mellett szolgálhatja az egyesület czéljait: 1. Az alapítvány a fő- és székvárosi »Nemzeti Kaszinó ezredéves alapítványa* czim alatt önállóan, elkülönítve az egylet egyébb vagyonától kezelendő. 2. Az alapítvány kamata évenként az egyesület közgyűlésén, a közgyűlés általános szavazattöbbsége alapján, azon Békésvármegyei és első sorban a tanügy terén működő egyén részére adandó ki, aki a nemzeti fejlődés előmozdítása, — a nemzeti szellem és nyelv terjesztése körül kiváló érdemeket szerzett. 3. Az alapítvány kamatában részesülő egyén neve mindenkor közlendő fiiakat férjhez adván, vagyonát felosztotta gyermekei között, ö nejével csak a Naschvillében levő két házát tartotta fen maguknak, azok lakbéréből és Tullahomában telepitett 120 hold területű gyümölcsös kertjének jövedelméből élt. De foglalkozás nélkül nem lehetvén, magán tanári állást töltött be és kizárólag tudományos pasz- szióinak élt. Fizetéses közhivatali állást soha sem fogadott el. Jellemző gondolkodásmódjára, életleirá- sát magába foglaló, Kocsis Károly öcscsébez irt tavalyi levele, melyben azzal indokolja a hivatalnoki állástól való tartózkodását, hogy „nem illik idegenben idegennek a föld népét kormányozni /“ Pedig közel négy évtizeden át volt az egyesültállamoknak státuspolgára, és puritán jelleménél, rendkívüli képzettségénél és amerikai szemüvegen bírálva páratlan látkörénél fogva valósággal rajongtak érte új honfitársai. A nobile offi- ciumok elől nem is térhetett ki, tagja volt Tenesse állam nemzetgyűlésének, a washingtoni se- natusnak, a hatvanas évek végén erővel megakarták választani államtitkárnak, de ö ezt semmi szín alatt sem akarta elfogadni s noha a demokrata párt, amelyhez csatlakozott, többséget nyert akkor, még jelölni sem engedte magát. Az amerikai tudós társaságnak évtizedek óta nagy hírnévnek örvendő legjelesebb tagja volt, nyelvi s ethnografiai ismereteivel páratlanéi állott. Tudós társasági tag minőségében több ízben kutatta Amerika ösrengetegeit és a nyolcz-' vanas évek elején . több hónapra terjedő útja után, amidőn Amerikának Ázsia felé eső ismeretlen helyein expeditiót vezetett, rendkivül érdekes levelet irt haza öcscsének, amelyben kutatása eredményeként megírta, hogy olyan, Amerikában is még eddigelé teljesen ismeretlen szelíd népfajra bukkant, amelynek szokásai s nyelve — primitiv voltuk mellett — feltűnően hasonlítanak az ős ' magyarokéhoz. Valóságos kincses bánya az a tudományos adat gyűjtemény, melyet ezen fárasztó expeditió alatt szerzett és éveken át el volt foglalva annak feldolgozásával. Hogy a magyar motívumok felfedezése mennyire érdekelte, ennek ékesenszóló bizonyítéka, hogy Koa „Nemzeti Kaszinó“ igazgatóságával. Midőn az alapítvány czéljainak s ezen alapitó levélben körvona- lozott feltételeknek megtelelő felhasználására nézve a »Nemzeti Kaszinó« teljes bizalmának kifejezést adva áldást kér a „Békésvármegyei közmivelödési egyesület“ hazafias működésére, — ezen alapitó levelet elfogadva és megerősítve kiadja. Budapest, 1896. julius 1-én. A »Nemzeti Kaszinó“ nevében: gr. Eszterházy Mihály elnök-igazgató, llk Mihály titkár. Békésvármegye közművelődési egyesülete pedig az alapítványt hálás köszönettel elfogadja s azt ezen .alapuló levélben körvonalozott czéljaira fordi tani magát kötelezi. Gyula, 1896. julius 12. Tallián Béla főispán, elnök, Oláh György s. k. alelnők. Kinevezések. Tallián Béla főispán, a Lázár Lajos volt orosházi járási Írnok lemondása folytán üresedésbe jött irnoki állásra Bakó Mátyás békési járási írnokot helyezte át;— a békési járási irnoki állásra Keresztesi Kálmán községi írnokot nevezte ki, Névery József orosházi járási Írnokot pedig állásában véglegesítette. Kinevezés. Az orosházi telekkönyvi hatósághoz Branyiczky László, eddigi szeghalmi segéd telekkönyvvezetőt nevezte ki az igazságügyminiszter telekkönyvveze'tőnek. Csapatszemle. Pókay János altábornagy, hon- vódkerületi paranosnok e hó 16-án Gyulára érkezvén, szemlét tartott a helyben állomásozó mindkét fegyvernembeli honvédség felett. Az altábornagy tegnap délben utazott el. Névváltoztatás. Néustödl Izidor orosházi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedólylyel „Novak'1-ra magyarosította. Tisztviselők szabadságon- Dr. Zöldy János megyei főorvos, folyó hó 10-én jött haza fürdőről és újra átvette hivatalát. Dr. Berkes Sándor tb. főorvos és kórházigazgató pedig tegnap utazott el hat heti szabadságra, mely idő alatt a kórházban dr. Kún Pál osztályorvos fogja helyettesíteni. Megerősítve. A belügyminiszter nem adott helyet a Hofmann Ferencz harmad jegyzővé választása ellen beadott felebbezésnek, illetőleg a választást jóváhagyta Helyettes orvos. A szarvasi járás főszolgabi- rája Kelemen Sáudor szigorló orvost Öcsödre helyettes másodorvosnak nevezte ki. A gyulai nőegylet csütörtökön délután választmányi gyűlést tartott, melyen gróf Wenckhéim Fri- gyesné elnök, és özv. Fábry Mártonné alelnöknőn kívül többen megjelentek a választmányi tagok közül. Elnöklő grófnő szívélyesen üdvözölvén a jelenlevőket, megnyitotta a választmányi gyűlést. Az első tárgy a Lukács Károlyné lemondása folytán megürült választmányi tagság betöltése volt, jraelyre egyhangúlag özv. Dobay Jánosnét választották meg, mig a Lukács Károlyné lemondása sajnálkozással tudomásul vétetett. A jövő közgyűlés tudomására lesz hozandó e választás. Az alelnök előterjeszti, miként dr. Imre József hmvásárhelyi orvos ismételten ingyen operálta a nőegylet által gyámolított özv. Fábián Mihálynét s ezért köszönetét kér szavazni a humánus szemorvosnak. Érdekes és szép határozatot hozott a uőegylet választmánya ez alkalommal a millenniumra vonatkozólag. Megállapították ugyanis, hogy Szt. István napján az egy- lot által segélyezett szegények a népkertben a nő egylet által délben megfognak vendégeltetni s ennek megtekintésére a tagok meghivatni határoztattak. Több érdemleges határozat nem hozatott s a gyűlés véget ért. A nőegyleti szokásos nov. 10-iki bálról a jövő közgyűlés intézkedik. Kánikula. Ha elegánsak akarunk lenni, nevezhetjük „saisón mórié- nak is, a mi különben végeredményben teljesen mindegy, mert akár káuiku- lának, akár holtszezonnak hívjuk, izzadni egyformán izzadunk és egyformán Bzidjuk a „kutya“ meleget. Meleg van, tényleg meleg vanl Tikkasztó forró szellő kavarja fel az utczák fehérre száradt porát éB a nap, mintha maga is eltikkadna a saját melegétől, lustán, csigalassúsággal barázdálja át a felhőtlen kék eget és süti, süti mindazt, a mi alatta él, mezőt, erdőt, embert, állatot, pedig a naplementét a beálló kellemes nyári estéket alig várja a forróságban eltikkadt szervezet. Nappal, alig élő álomcsis Károly öcscsével megvétette s elküldette mindama tudományos munkákat, közötte Ipolyi Arnold, Szabó Károly forrásmunkáit, amelyek az ősmagyarok eredetére, nyelvére s szokásaira vonatkoznak és ezekkel vetette egybe adatait. Annak idejében e sorok Írója Kocsis Sándor tudós hazánkfia rendkivül érdekes tanulmányútjára fel is hívta a magyar tudományos akadémia figyelmét és az akadémia hivatásszerű kötelességét is teljesítené, ha Kocsis Sándor irodalmi hagyatékát — most halála után — tanulmányoztatná. Azt hisszük, hogy a jeles férfiú derék családja, mely különben is büszke volt a családfő magyarságára — felszólításra szívesen bocsátaná az értékes irodalmi hagyatékot az akadémia rendelkezésére. Kocsis Sándor — noha csak levélileg — mindig fentartotta az összeköttetést itthon levő rokonságával. Ha az ember tudta, hogy félszázadot meghaladó idő óta van távol hazájától és olyan földön él, ahol esztendőkön át nem hall magyar szót, lehetetlen volt nem bámulni fölötte, milyen tökéletesen birja a magyar nyelvet. Hazairt levelei kötetre terjedők — a testvéri szeretet kegyelettel őrzi őket — és lehetetlen bennük egy helyesírási hibát, egy nem magyaros mondatfűzési találni. Honvágya azonban folyton emésztette; az itthoni rokonság pedig soha sem szűnt meg őt ostromolni, hogy jöjjön haza habár csak látogatóba is. De erre soká nem tudta magát elhatározni. Gyermekei s unokái Amerikához fűzték; félt tőle, hogy ha egyszer — ha csak látogatási szándékkal is — hazajön Magyarországba, nem lesz többé ereje visszatérni. Az ellentétes érzület közötti küzdelem féregként rágódott kedélyén, mig utoljára mégis a honvágy jutott túlsúlyra s elhatározta, hogy bármi történjék, a millennium alatt hazajön Magyarországba. Eme elhatározását élénken befolyásolta egy inczidens; nevezetesen Sarkadon elhalt nővérének egyik alig tizenhét éves fiú unokája, ki magába szívta a rajongó kultuszt, melylyel az Amerikában élő nagybácsi nevét emlegették, a múlt évben nagyot és merészet gondolt; anélkül, hogy alakok czaramognak az utczán törülgetve tarkójukat s este 6 óráig a világért nem lehet az utczán szép hölgyet látni, még napernyővel sem. Hja! a a Bzeplő, fehér liliomarczok ez alattomos ellensége hamar odatolakodik ilyenkor a legbársonyabb fehér lányarczra is. A tennis pályán is nőne a fű, ha egyúttal gyökerestől ki nem sülne. Legboldogabb ember ilyenkor a vendéglős, akinek a söre fogy és az uszoda tulajdonos, legboldogtalanabb ember pedig a — riporter, aki még ilyenkor is hangulatos újdonság Írásra van kötelezve, s mire nyomdába adja czikkét — megered az eső és meghűl a levegő. Sztrájkoló békésmegyei aratók A Csökmő községéhez tartozó szalasi és kisbánomi pusztákon Orley Kálmán birtokán az arató munkások, kiket Csabáról és Mező-Berényből szerződtettek, f, hó 5-én és 6 án elégedetlenkedni kezdtek és a kikötött jutalék helyett napi általányt követeltek. Különösen hangsúlyoztak, hogy nekik erre joguk van, amint azt — szerintük — Békésvármegyében kihirdették. Ez elégedetlenkedést pedig Békési Mátyás és Grósz János csabai ismeretes szocziálista izgatok idézték elő. A szoczialista agitátorok, kik mezei munkára egészen alkalmatlanok, úri ruhában járkáltak a munkások között, folytonosan szítva az elégedetlenséget, mely teljesen alaptalan volt, mert a termés meglehetősen bő s igy a munkások a kellő szorgalommal szépen megkereshetik munkájuk diját. A munkások végül mégis hallgattak a csábító szóra és 85 pár mezőberényi és 44 pár csabai munkás, tehát összesen 258-an beszüntették a munkát, a miről a be- retytyóujfalusi szolgabirót rögtön értesítették. Bö- lönyi György főszolgabiró e hir vétele után megjelent a helyszínén; a mezőberényfek ekkor már mind elszöktek, a csabaiak pedig induló félben voltak. A főszolgabiró a még ott levő munkásokat maradásra bírta s a már elszökött aratók egy részét vissza hozatta, Békési Mátyást, Grószt Jánost és a többi izgatókat eltolonczoltatta. Ekként sikerült a lelketlen népbolonditók által félrevezetett munkásokat lecsendesiteni és a rendet helyre állítani. A nyári vásár majdnem egészen olyan, aminőnek múlt heti prognosztikonunkban jeleztük : szarvasmarhából nagy felhajtás volt, vevők is sokan jöttek és igy az árak meglehetősen szilárdak voltak. Nagy a lófelhajtás, de a nyomtatás küszöbén nem kisebb a kereslet sem. Á belső vásár ma van; kereskedőink és iparosaink kevés reményt fűznek hozzá, a nép ugyanis nem értékesíthetett semmit az idei termésből és a szorgos munkaidő is visszatartja a vidék nagy részét a vásártól. Részletes tudósítást különben lapunk közgazdasági rovatában közlünk. A komédia búcsúja. Küncs Katalin akrobata társulata mulattatta volna e hó 1-étől a nagyérdemű közönséget, kötéltáncz, leleplezetlen fakir mutatványok és levegőbukfenczekkel. A nagyérdemű közönség azonban nem érdemelte meg e czimet, amennyiben nem szerzett érdemeket a társulat előtt tömeges látogatásokkal s igy a szegény komédiás nép mit tehetett egyebet — megszökött. Vasárnap este előadás után összepakoltak és itt hagyták a deszkabódét. Dicséretükre legyen mondva nem vittek el semmit, a mi a másé, sőt hagytak még itt — adóságot. A károsok azonban nem nyomoztatják a szegény komédiásokat, kik amúgy is a legnagyobb nyomorban éltek Gyulán. Halálozás. Széles körökben mély és igaz részvétet keltett az a pótolhatatlan súlyos veszteség, mely Diósy Lajos németvárosi tanítót ifjú neje halálával érte. A boldogult fiatal asszony a tüdőbaj áldozata lett, mely lassan gyilkoló veszedelmes betegség évek óta szedte a rózsákat a fiatal asszony arczárói, mig végre elhervasztotta ifjú életét. Vigasztalan csapás édes atyjára, Uferbach Józsefre is, ki utolsó, még életben maradt gyermekét siratja az elhunytban. Temetése a város minden társadalmi osztályának mély és igaz részvéte mellett, pénteken délután ment végbe. Haláláról a család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Diósy Lajos róm. kath. tanító a saját, valamint kis leányéi: Elluska és Mariska, apósa Uferbach József; édes atyja: Diósy József és neje: szül. Frailer Róza, testvére: Diósy Béla és neje: szül. Uferbach Malvin, valamint számos rokonok és jó barátnők nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja fel ej tegy szót szólt volna, hirtelen eltűnt és halálra rémült szülei, akik gyermeküket valamely bűntény áldozatának hitték és siratták meg, hetek múlva táviratot kaptak Amerikából Kocsis Sándortól, hogy a fiú kiment hozzá s nála tartózkodik. A vállalkozó szellemű fiú hónapokon át volt nagybátyjánál, a vele való magyar társalgás még jobban élesztette a Kocsisban mindig lappangó honvágyat és a hazajövetelt végre is elhatározássá érlelte. Testvére, testvérei gyermekei most már biztosan számítottak rá, hogy a nyár folyamán viszontláthatják, megösmerhetik és ép oly örömmel gondoltak az évtizedek óta hőnohajtott és ápolt találkozásra, amilyen leirhatlan levertséggel olvasták egy csak múlt hétfőn jött levélből — amelyet Kocsis Sándor lánya irt angol nyelven — hogy szerető atyja rövid szenvedés után váratlanul, hirtelen elhalt. A halál közvetlen okát, nevezetesen az azt előidéző betegséget nem tudják. De aki, — mint e sorok Írója is — a kiváló jeles férfiú nagy becsű leveleiből annak mély érzését, nemes lelkületét ismerni megtanultam, teljesen osztozom a bánatos testvér és rokonok nézetében, hogy Kocsis Sándor, hazajövetelének elhatározása alkalmával, talán az indulás küszöbén még intenzivebben nyilvánuló lelki tusának, nagyon is érthető kedélyizgatottságnak esett áldozatául és meghalt anélkül, hogy szerető rokonait, imádott hazáját viszontláthatta. A tenessei lapok mélyen megkapó nekrológokat írnak a lesújtó gyászesetről, egyértelmüleg konstatálják a nagy veszteséget, mely a közéletet érte az „iltustris 1848-iki magyar emigráns, magas képzettségű férfiú elhunytával, akit Amerika s különösen Tenesse szerencsés és büszke volt polgárának nevezni. “ Messze, idegen földön elhalt jeles szülöttünk porai, habár nem is hazai rögök alatt, nyugodjanak csendesen, béke hamvaira, örök áldás szép emlékére! Káhn Dávid»
