Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-07-05 / 27. szám

27-ik szám.

Gyula, 1896. julius 5-én

XV. (XXVin.) évfolyam

Szerkesztőség: |L

I Templomtér, Dobay János | kereskedése, hova a lap jj| szellemi részét illető köz- ! I lemények intézendök. j1

Kéziratok nem adatnak i1 viasza. i'

I Előfizetési dij : ’;

| Egész évre . 5 frt — kr. \ j

!

® Félévre ... 2 » 50 » j|

Évnegyedre . 1 | 25 » 11

Egyes szám ára 10 kr. i[

jHH i— ofj "urp ~uinf> iwp

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VAGÁNNAP.

Felelős szerkesztő: 3ED Ó D=C DT 3D -A. T7" X 3D.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt—téri közlemények küldendők!

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

Törvényszéki palota s fogház Gyulán.

Az igazságügyminiszierium következő rendeletet küldött Békésvármegye közönségének: Magyar királyi igazságügyminiszterium. 32469./1896.

Békésvármegye tekintetes közönségének

Gyulán.

A vármegye közigazgatási bizottsága még 1893. évi augusztus hó 14-én 864. sz. a. felterjesztést intézett hivatali elődömhöz, hogy Gyulán uj törvényszéki épület emeltessék.

Gyula város múlt évi november hó ll-'én 196. kgy. sz. a. hozzám intézett feliratában ismételte ezen kérelmét.

A helyszínén megjelent kiküldötteim jelentései alapján meggyőződvén a gyulai kir. bíróságok czélszerütlen és egészségtelen elhelyezési viszonyairól és a fogház tarthatatlan állapotáról, elhatároztam Gyulán uj törvénykezési épület és fogház építését az es. then :

1. Ha Gyula város a Magyar-utcza, Sugár-út és Zöldág-utcza által határolt Varga Károly, Sánta Jánosné és Sánta Gábor-féle telkeket megszerzi s azokat tehermentesen az állam tulajdonába bocsájtja;

2. ha az épület három, oldalán a fent megnevezett utczákban az előirt járdákat saját költségén elkészítteti;

3. ha I megye székhaza előtti artézi kutból a vizet csöveken a törvényszéki épületbe vezetteti; és végül

4. ha gondoskodik arról, hogy a fürdő és konyhából eredő szenyvizek levezettethessenek.

Felkérem a vármegye közönségét, hogy ezen leiratomat Gyula városával közölve, szólítsa fel az abban foglalt feltétel elfogadására, § ide vonatkozó határozatát törvény- hatósági jóváhagyás után hozzám mielőbb terjessze fel, hogy az építkezés megkezdése végett szükséges intézkedéseket megtehessem.

Budapesten, 1896. junius 25.

A miniszter helyett:

Vörösmarty s. k.

államtitkár.

Z>

Erkel Ferencz gyulai szobra.

Díszes közönség jelenlétében, verőfényes időbm hullott le a lepel róla. Mindenki el volt ragadtatva s méltán.

Az arczkifejezést oly hűséggel, a karakterisztikus vonásokat oly preczizitással, a- szem sajátságos tekintetét oly biztos kézzel és művészi tökéletességgel adta vissza Kallós, hogy mindezt felülmúlni alig lehetne. S ez nemcsak az én szerény véleményem, melynek különben már a vázlatról irt ismertetésben adtam kifejezést, hanem véleménye a családnak, mely első sorban authentikus a szobor hűségének elbírálásában, s nézete azon nagyszámú és nagynevű művész csoportnak, mely lejötté vei egyrészt kegyeletes háláját rótta le a rokon géniusz emléke előtt, másrészt azon előlegezett bizodalmának adott kifejezést, melylyel a fiatal szobrász első nagyobb szabású műalkotása iránt viseltetett.

A szobor és a talapzat közti arány is kifogástalan, sőt a1- bekerített és parkírozandó terület nagysága, és a kerités magassága is oly szimetrikus egészet alkot a szoborral, bogy ennek kedvéért kénytelenek vagyunk a kerités ala- Csonysága miatti aggályainkat elhallgatni.

Egy szóval, egy tökéletesen sikerült alkotás előtt állunk, thelyre Gyula városa mindenkoron büszkeséggel tekinthet.

Hanem, hogy igazságosak legyünk, s lelki- ismeretesen teljesítsük a mükritikus kötelességét, meg kell mondanunk, hogy a szobornak, eszthetikai szempontból, mégis van két fogyatkozása. Ne ijedjen meg senki, mert e hibák csak másodrendüek és alig vonnak le az egységes műalkotás értékéből. Az egyik fogyatkozás a fejnek túlságos nagysága. És ez annál sajnálatosabb, mert ezt megmondottuk már akkor, mikor

Nem becsüljük túl, csak is érdeme szerint méltatjuk az igazságügyminiszternek eme leiratát, ha azt Békésvármegyére s abban első sorban és különösen Gyula városára nézve korszakalkotó fontosságúnak nyilvánítjuk.

Nem tartoztunk ugyan ama pessiraisták közé, kik egy esetleges kikerekítés alkalmává Békésvármegyének felosztását, vagy Gyula városának székhely jellegét komolyan féltettük volna, de azt elismerjük, hogy úgy az első, mint különösen a második eshetőség lidéreznyomásként nehezedett a kedélyekro és idestova két évtized óta megmérgezte a vármegye közéletét.

A kulisszák titkaiba sem koll nagyon beavatottnak lenni, hogy felismerjük, mennyi sok mindenféle történt, nem történt, vagy másként: történt volna, ha a vármegye égy része utópiák után nem futkos, a másik része pedig Damokles kardját nem véli folytonosan feje fölött lebegni.

Korszakalkotó az igazságügyminiszter rendeleté, moly nemcsak a mostani »ezólszeríítlen és egészségtelen helyiség mizériákat« és a »fogház tarthatatlanságát« orvosolja, — ami küzbe- vetőleg Írva igazságszolgáltatási szempontból szintén nagy vívmány — de ennél sokkal kiválóbb joloutőségü, szocziálpolitikai tokin tétből sokkal nagyobb fontosságú ama hatásánál és tényénél fogva, hogy megadja Gyula városánál: nyugalmát, Békésvármegyének békéjét.

Gyula városa képvisolő testületé jövő hó első felében tartandó közgyűlésében egyhangú szavazatával hozzá fog járulni az igazságügyminiszter feltételeihez, amidőn a törvényszék i palota s uj fogház • épitóso, —elvijo^-és-^^ikor latilag egyaránt.— perfekttó, jogérvényessé válik.

És ezzel Békésvármegye fenmaradása, Gyű Iának pedig úgy közigazgatási mint törvénykezési székhely jellege az idők beláthatlan végéig biztosítva, aminek elengedhetleu logikai folyománya lesz, hogy a Gyulához közeiesö s közgazdaságilag mindig hozzágravitáló vidék, a vármegyéknek előbb-utóbb mégis kikerülketlennó váló territoriális kikerckitése alkalmával feltétlenül Békésvármegyéhez fog csatóltatni.

Nagy vívmány lesz ez is; de momentán azért telik el szivünk örömmel, azért fogadjuk hozsannával az igazságügyminiszter ránk nézve korszakalkotó ^fontosságú elhatározását, mert —

, m

még segíteni lehetett volna. Éppen egy évvel ezelőtt, a Békés jun. g. számában a vázlatról irt kritikánkban szorul-szóra ezeket irtuk : „A mi már most a kivitel arányait illeti, miután kétszeres életnagyságban lesz készítőé, 5 méternyi magasságban nagyobbat fog mutatni az életnagyságnál. Es ez hiba volna. Wenckheim Béla szobra mindenkit elragad, de senki sem tartózkodik megjegyezni, hogy túlságos nagy Nem fogunk-e az Erkel szobrával is igy -járni ? Kár volna. De magasabbra emelni, hogy kisebbet mutasson, semmi esetre sem volna helyes, hanem inkább % részszel kisebbre öntetni."'

A mitől tartottunk, az bekövetkezett. A szobor tényleg jóval nagyobbat mutat az életnagyságnál. Már pedig aki a szobrászattal komolyan és behatóan foglalkozott, tudja, hogy ez hiba, Myron több mint 2000 évvel ezelőtt felállította az emberi test méreteinek kánonját és ezen kanon elvei szerint készültek Praxitelestől kezdve a renaissance korszakbeli Djnatello és Michel Angelo mesterművei, sőt a legújabb időben Canova, Thorwaldsen és Rauch összes alkotásai. E méretektől csak akkor tértek el, midőn architektonikus szempontokat lehetett vagy kelletett figyelembe venniök. A művésznek mindig tisztában kell lennie nemcsak azzal, amit alkot, hanem azzal is, a mi alkotásának elhelyezésére szükséges és a mi rá előnyös vagy hátrányos befolyással lehet.

Én nem ismerem, de hiszem, hogy valamint az esésnek meg van a maga preczize fixirozott törvénye, úgy kell lenni egy ép oly pontossággal megállapított szabálynak arra is, hogy fokozatos emelkedésnél hány százalékkal . kisebbednek a szemlélőre nézve a méretek. És ha van ilyen szabály, mint a hogy olyannak lenni kell, akkor a szobrásznak tudni kell, hogy egy 5 méter magasra tervezett szobornak milyen méretekkel kell bírnia. A jelen esetben nem tudta.

A szobornak másik fogyatkozása csekélyebb fontosságú, de i rögtön szembeötlő. A zenét és operát symbolizáló alakításnál a száj nyitva van, hogy a dalt allegorizálja. No hát ez határozott

ismételjük — megadja Gyula városinak nyugalmát, Békrósvárm egyének pedig helyreállítja évtizedek óta feldúlt békéjét.

Gyula városa, mondanunk sem kell hiszen a helyzet természetében feküdt — az ön- fentartás kötelességszerü defenziójára szorítkozott, amidőn történelmi mult szentesítette jogát és erdékét védelmezte. Mától fogva, mintán eme védekezés kényszerűsége alúl fel lett mentve, utógondolat nélkül, őszintén, becsüle tesen nyújtja kezét Csabának és testvéri szeretettel öleli keblére.

■Csaba városa pedig szintén nem vesztett semmit. Nem fog ezután a székhely délibábja után futkosni, amire különben sem volt szüksége, mert hála Istennek! e nélkül is megvannak ítermészetszerű fejlődésének minden felté- teleKos amidőn a székhely utáni tantalusi küzdelmétől megszabadult, meddő aspirácziókban szétforgácsolt és lekötött életereje halasabb teret fog keresni s bizonyára találni a város haladására s felvirágoztatására. Ilyen értelemben véve, Csaba városára nézve is, az első pillanatban látszólagos veszteség — ha ugyan veszteségnek mondható a jogosulatlan remény meghiúsulása — feltétlenül nyereséggé válik.

Hála és elismerés mindezért első sorban Erdélyi Sándor igazságügyminiszternek, aki alig egy félév előtt tett szóbeli ígéretét olyan fényesen, gyorsan és lelkiismeretesen beváltotta, s aki ereznél maradandóbban megörökítette nevét nemzedékok hosszú során át Gyula városa polgárainak szívéijep do bála és elismerés érte Terényi Lajos országgyűlési képviselőnknek is, aki a törvényszéki palota s fogház építésének ügyét kezdeményezte, fáradhatlanúl. propagálta, az igaz- ságügyminíszter jóakarata mellett is nem kis mértékben előfordult akadályokat elhárította s megvagyunk róla győződve, hogy mint eddigelé, úgy ezután sem fog időt, fáradságot kímélni, hogy az elvileg immár Gyulának döntött törvényszék és fogháznak városunk külcsinját is nagyban emelő díszes palotája tényleg felépüljön, ami az igazságügyminiszter rendelete után \most már csakis Gyula városától függ, csakis Gyula \városán múlik!

Ízléstelenség, sőt képtelenség. Eszembe jut itt az a nagy vita, mely a leghíresebb eszthetiku- sok között folyt a mult század végén, azon kérdés felett, hogy Laokoon miért nem kiált? Mindenki tisztában van azzal, hogy a Laokoon helyzetében kiabálna, miután a legnagyobb fizikai fájdalomnál, a váratlanul bekövetkezett rendkívüli félelemnél, megszűnik minden reflexió és az emberi természet kiáltásba tör, mely egyrészt kifejezi a fájdalmat és félelmet, másrészt hívja a segítőt és riasztja a támadót. Winkelmann volt az eiső, ki ezt a thémát eszthetikai szempontból tárgyalta, s azzal igyekszik a művészt mentegetni, hogy Laokoont stoikussá teszi, aki méltóságán alulinak tartja tájdalmát külsőleg láthatóan kifejezni. Winselmannak ezen nézetét Les sing nem fogadta el, hanem azt állította, hogy Laokoon azért nem kiabál, mert az antik művészet princzipiuma, a szépség, ezt meg nem engedi. Valószínűleg nem jutott eszébe Lessingnek, mikor ezt irta, hogy Vergilnél, kinek mindenesetre volt oly értéke a szép iránt, mint Athe- nodorus és Polydorusnak, — Laokoon úgy bőg, mint egy bika, és Homernél Mars és Minerva akkorát ordítanak, mint gcoo ember együttvévei .anélkül, hogy ez isteni méltóságuknak és isten, szépségüknek ártott volna. Később megtoldotta véleményét azzal, hogy átmeneti, minden állandóság nélküli mozdulatokat nem szabad az állandóság jellegével bíró skulpturának megörökíteni. Ezzel szemben Goethe azt állította, hogy nemcsak szabad a szobrászatnak ilyen momentumokat megragadni, hanem határozottan előnyére van, sőt bizonyos mértékben szükséges is. Mikor néhány évvel később Rómába ment, mint Dichtung und Wahrheit czimü munkájában maga elbeszéli, a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta az antik szobrászat e világhírű alkotását s a fentebbi kérdés megfejtésére vonatkozólag azon meggyőződésre jutott, hogy Laokoon azért nem kiabál, mert nem tud, és azért nem tud, mert a kígyó éppen e pillanatban harap oldalába, minek következtében testének alsó részét önkénytelenül behúzza s igy a kiabálás lehetetlenség.

Az also-fehér-körösi társulat közgyűlése.*

(Junius 17.)

Jelen voltak: Ladies György társulati elnök, Keller Imre társulati alelnök, Dutkay Béla, Kövér László, Sánta János, Achim Gusztáv, Haan Béla, Korosy László, Hoffmann Mihály, Szekér Gyula, Aszalay Gyula, Kovács András, Bán Károly, 2. Nagy Ferencz, Hegedűs Mihály, továbbá Kosztolányi Béla kir. főmérnök, Szarvassy Arzén kir. my;nök miniszteri megbízott, Erkel Janos társulati főmérnök és Csausz Lajos társulati igazgató.

Ladies György társulati elnök az érdekeltséget szívélyesen üdvözl , a közgyűlést megnyitja.

Keller Imre társulati alelnök a napirend tárgyalása előtt szót kér es Ladies György társulati elnököt, kit ő felsége a király a vaskorona rend díjmentes adományozása által kitüntetni méltózta- tott, ezen alkalomból működése minden terén, de különösen a vízügyek körül szerzett nagy érdemeit méltatva, a társulati érdekeltség nevében' meleg szavakkal üdvözli.

A közgyűlésnek lelkes éljenzése után Ladies György elnök válaszában első helyén ő felsége a király iránti hódolatának és a legmagasabb helyről jutott kitüntetésért hálás köszönetének ad kifejezést.^ Ezután kiemelve azt, hogy elnöktársának és a társulati érdekeltségnek mindekkor tapasztalt buzgó és kitartó támogatásukért hálás elismeréssel tartozik, egyrészt Ígéri, hogy a társulat ügyeit a jövőben is részrehajlatlan tárgyilagossággal fogja vezetni és szívélyes üdvözlésüket megköszönve, másrészt mindnyájukat kéri, hogy jóakaratu közreműködésükben. továbbra is részesíteni méltóztas- 8anak. A közgyűlés az elnöki választ lelkesen megéljen 'zte.

A közgyűlés az igazgató választmány javaslatához képest az előterjesztett versenytárgyalási ■ jegyzőkönyvet helyeslőleg tudomásul veszi és a Poiree rendszerű duzzasztómű építését, illetőleg'’'' Meloccó Leonárd vállalkozóval kötött szejgűdést, melynek alapján kiszámítva az* építési költség 51,734 frt 48 krt tesz ki, elfogadja és annak a . földmivelésiigyi m. kir. miniszter jóváhagyása terjesztését elrendeli: végre tudomásul veszi, hógy a vállalkozó által biztosítékul letett 2500 frtos pesti magyar kereskedelmi bank könyvecske a tárT. sulati pénztárba letétként elhelyeztetett.

Olvastatott a földmívelésügyi m. kir. miniszter ápril hó 15-én kiadott rendelete az arad-be'kés- megyei élő- és beloizlevezető-csatorna társulatnak és' a kigyós-gyula-csabai vizitársulatnak ezen társulat által való befogadásuk, illetve beolvadásuk tényleges keresztülvitelének feltételeit megállapító és a három társulat közgyűlése által elfogadott határozatnak jóváhagyása tárgyában.

* Térszüke miatt kéBett. Sterk.

Mindez igaz, de Gcethe nem fűzött fizi dogjai Ítéletéhez, sem pszychologiai, sem eszthetikai indokolást s igy minduntalan újra támadt a kérdés, hogy a rhodusi művészek miért nem követték Vergilt és 1 közvéleményt, mely megmaradt állításánál, hogy Laokoonnak kiabálni kellene. Végre Schopenhauernek sikerült a kérdés megoldása, azt mondván, hogy Laokoonnak azért Inem szabad kiabálni, mert a kiabálás túllépi a skulptura határait, vagyis más szóval, mert a szobrászat képtelen kiabáló embert ábrázolni. Nyitott szájú embert igen, de kiabálót nem, mert a kiabálásnak lényegét, s ennek következtében hatását a szemlélőre nem a nyitott száj, hanem a hang képezi, már pedig hangot kőből faragni vagy érezbe önteni nem lehet. Tehát tátott szájú Laokoont lehetett volna vésni márványból, de kiabálót nem. Ezt érezve, vagy tudva, a rhodusi művészek felhasználtak minden képzelhető segédeszközt ebben a nagyszabású kompoziczióban, hogy a fájdalmat és a legnagyobb ijedtséget mégis úgy fejezzék ki, hogy e niellett Laokoon csukva tarthassa száját. Ezért helyezték oly pózba, melyben a kiabálás fiziológiai lehetetlenség lett.

Mindezekből már most világosan következik, hogy valamint nem lehet márványból kiabáló, ép úgy nem lehet éneklő embert faragni. Képzeljünk csak egy némajátékot, a hol az egyik szereplőnek dalt kellene énekelni s ő igy akarná ezt a közönséggel megértetni, hogy mozdulatlanul megállana, | száját mozdulatlanul tátva hagyná. Komikus jelenet lenne. No ép ily komikus ez a mi tátottszáju bropzíejünk az Erkel szobron.

De mindezek másodrendű dolgok s csak azért említettük meg, hogy annál jobban lássák, hogy mi mindabban a mi e szobron, mint műalkotáson lényeges, nem találtunk hibákat s igy' ezeknek hiányában kénytelenek voltunk másodrendű dolgokat előrántani, hogy legyen mit kritizálni.

Sch. Q,

Xjapunis mai azAmAlioz fél iv melléklet vau csatolva,