Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-19 / 20. szám

20-ik szám Gyula, 1895. május 19-én XIV. (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati .hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoToa^ János. Riadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények & küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4., Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SOtö-utcza; Fischer J. JD. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Tüzek idénye. A tűznek is van saisonja, mint a fürdő­zésnek. Már jól benne is vagyunk! a tüzek évadja a tavaszszal kezdődik és a statistics igazolása szerint a nyári hónapokra esik a legtöbb. Mi szerencséseknek mondhatjuk magun­kat, nem úgy, mint azok a községek és vá­rosok, ahol a bősz elem nemcsak egyes köz­ségeket pusztított el, de itt-ott még ember élet áldozatokat is követelt. Szó sincs róla, — vihar esetén — hiába tettünk meg minden preventív intézkedést is, szereink bármily jókarban vannak, tűzol­tóink bármily szakképzettek, fegyelmet isme rők, önfeláldozók is, működésünk nem sokat érhet, legfeljebb a vagyon és életmentés kö­rül válhatik az eredményessé. Ezzel azonban nem azt akartain mon­dani, hogy a megelőző intézkedés mit sem ér. Ellenkezőleg! nagy súlyt fektetek rá; sőt e sorokat is éppen azért Írom. Van városunknak egy, készítés közben sok kézen keresztül ment, egy párszor vissza küldött, végre jónak talált tűzrendészeti sza­bályrendelete, melynek §§-ai a többek közt igen ékesen beszélnek a megelőző intézkedé­sekről is. Nem tudom,— de nagyon valószínűnek tartom — bogy a §-sok, a helyett, hogy végre volnának hajtva, a poros archívumban elmélkednek a tek. tanács nagyfokú feledé- kenységéról. Ha igy van, úgy vajmi keveset ér tűz­oltóink szemefénye a „Segítség,“ a sok pénzbe került hivatásos tűzoltóság, a sok taggal biró derék önkéntes testület! ha a legderekabb működés után is, a tűz egy-két-három épü­let árán u. m. „lokálizáltatik“ (mert a tűz min­dig lokalizáltatik!) mig ha a tűz kiütésekor i áifiá, Kis fiam halálára. (1895. ápril 28.) Nem reng a bölcső, melyet a kis testvér Olyan jó kedvvel, sokszor ringatott ; Lakója felszállt angyalokhoz égbe, S a mi szivünkben mély sebet hagyott. Nem szól a dal sem, mely bölcsője felett Olyan gyakorta hangzott . ! . elrepült . . . Az ártatlan szív nem tud már dobogni A parányi test hideg lett, kihűlt. Azért született, hogy pár hónap malva Bölcsője legyen fehér szemfedél; Hogy csak szenvedjen és ne. éljen semmit, Hulljon le úgy, mint zöldelő levél. Nem az fáj nekünk, hogy korán hagyott itt, Hisz’ oda tért, hol örök a béke: Hanem, hogy egész élte szenvedés volt, S a szenvedésnek soká lett végei Elköltözött és most utánna 8 érte Szivünkbe’ fáj és folyton nő a seb; Angyalok száma nőtt és fogyott vele, Az égbe’ több a földön kevesebb. Siratni fogjuk soká, örökre tán . , . . . Feledni soha, az vigasztalás : S hogy egy napon majd újra látni fogjuk, Biztat, reményt nyújt, hit és a vallási Téosy József. Mikor én vidéki levelező voltam. *) (Levél a .Fővárosi Lapok1' szerkesztőjéhez. Kedves Szerkesztő Ur I Becses felsólitására készséggel nyúlok toll­hoz . . . azaz: hát nem is nyúlok . . . csak a *) A „Fővárosi Lapok" legújabb számából. kéznél lett volna talán egy kis kapitány-viz, tetőt elérő létra, avagy csak, egy szikra csapó is, milyen könnyén elejét lehetett volna venni a nagyobb veszélynek, kárnak. Az én felszólalásom nem csak a mi vá­rosunk derék polgármesterének, kapitányának szól. Nem 1 Érthetnek abból mások is 1------­Én azonban csak magunknak beszélek s kérdem : Váljon szerzett-e hatóságunk tudomást arról, hogy pl. a petroleum, kereskedőinknél 2 hectoliternél nagyobb mennyiségben 5 hec- toliterig hol tartatik ? világos, föld alatti he­lyiségben, pinczében, vagy talán éppen a raktárban a többi árúczikk között? Váljon elvannak-e e helyiségek zárva, do­hányoznak-e, gyújtanak-e ott gyufát? Az 5 hectoliternél nagyobb mennyiségű petroleum hol tartatik ? e czélra épített önálló, más há­zaktól szabályrendeletileg meghatározott tá­volságban, vagy ismét a raktárban.? Megvizsgálta-e a hatóság legalább egy­szer, hogy a lőpor, mily mennyiségben, min den más épülettől vagy könnyen tüzet fogó tárgytól legalább 5 m. távolságban, lűzmen- tes, tégla alapzaté, falú és menyezetű, vasaj­tóval ellátott, a földszintől legalább 2 méter magasan álló helyiségben tartatik-e? El vannak-e- látva a házak, tetőig érő létrával, csáklyával, fejszével ? Meghatározta-e már ezek számát a tanács? volt-e már tűz- rendőri szemle s ha igen, elég van-e téve a rendeletnek ? Gőzmalmainkban, fakereskedéseinkben, a gyufagyárban, szeszfőzdében, a lőportorony­nál van-e targoncza, avagy puttony fecskendő 7 hectoliteres káddal, hosszú létrával, kellő számú csáklyával, szikracsapóval stb.? Van-e minden háznál kapitány-viz? tel- jesittetett-e már tavaszi tűzrendőri vizsgá­lat? stb. stb. kezemben levő tollal folytatom az írást, hisz én mindig leveleket irok . . . Most már egy levéllel több vagy kevesebb, az mindegy . . . Már magam is elhiszem, annyi­szor olvastam és talán épen a „ Fővárosi Lapoké­ban, hogy nekem szenvedélyem a levélírás . , . De dologra! Akadémiai vonatkozású vissza­emlékezésről kért szerkesztő ur néhány sort. Szívesen — a legkedvesebb emlékkel szolgálok. Mint tizenőtéves fiú a vidékről a fővárosba jöttem a főgimnáziumra, mert a mi városunkban csak négy osztály volt . . . Abba a házba kerültem, melyben Beöthy Zsolt is lakott. Ó már akkor — mint érettségire készülő ifjú — beszélyeket irt. írói körökben otthonos volt. Elvezetett engem is az akadémia hétfői üléseire . . . ő talán már akkor is tárczá- kat irt az akadémia üléseiről. Lehet, hogy épen a „Fővárosi Lapok“ számára. Közöltem vele esz­mémet, hogy talán az ülésekről én is írhatnék . .. a „Zala-Somogyi Közlönyébe, mit Roboz, ké­sőbb Bátorfi szerkesztett. — Bizony jó lesz -- legalább együtt já­runk az ülésekre. A legközelebbi Hétfőtől, talán két eszten­deig a Zala-Somogyi Közlönyében megjelentek a hétfői levelek. (. . . Már akkor is levelek 1) Én az én 15—16. évemmel nem mertem a hirlaptudósitók díszes asztala mellé ülni. A kor­lát mögött a publikumban a térdemen a Sze- pessy Imre latin nyelvtanának, vagy Szvorényi mondattanának kemény tábláján Írtam a jegy­zeteket . . . néha közbe-közbe a másnapi leczke megtanulására is maradt idő. Egyszer elmélyedve a jegyzetekbe, vállamra üt valaki — kis fiam, maga mirden hétfőn itt van, mit ir ? — Akadémiai tudósítást kérem. Ezek fontos kérdések és a megnyugtató tudat nagyon lekötelezne bennünket. A felsorolt kérdések egy-kettő kivéte­lével ráhúzhatok minden egyes községünkre. Éppen ezért nagyon üdvös cselekedetet mű vélné a riiapitány, minden járási főszolgabíró, ha különösen, igy nyár elején ellenőrizné, — ha ugyan már meg nem tette volna — a tűz­rendészeti szabályrendelet végrehajtását. Ismerem a rkapitány, főszolgabirók bok­ros elfoglaltatását; meg vagyok győződve jó­akaraté intézkedéseikről, de másrészről abban a meggyőződésben élek, hogy mindaddig, mig az ellenőrzést nem egy passionátus, szakértő, a vármegye által anyagilag is támogatott tüzfél­ügy elő végzi, az eredmény a semmivel lesz ha-\ táros. Éppen ez okból fájlalom, hogy az a kezdeményezett és kidolgozott „Békésvárme­gyei tűzoltó szövetség“ szabályai még most sem léptek életbe. Hogy mi akadályozza életre kelését ? váljon ki tudná megmondani ? Én nem 1 Mindebből pedig az a tanúság: hogy addig óvakodj, vigyázz, mig nem nyaldossa a láng fejed felett a tetőt! Chriszto NI. A közigazgatási bizottság ülése. (Május 13-án.) Jelen voltak .* Tallián Béla főispán elnöklete alatt, — dr Fábry Sándor alispán, — dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György főügyész, Jancnovice Péter árvaszéki elnök, dr. Hajnal István főorvos, Csák György kir. pénzügyigazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, — Haviár Lajos kir. mérnök, — mint az államépitészeti hivatal főnöke, — Sleinecker Gábor kir. főmérnök, mint a gyulai kir. folyam mérnöki hivatal főnöke, — Zlinszky István köz- gazdasági előadó, — gróf Almássy Dénes, gróf Wenckheim Géza, Vidovszki János, Ladies György, Terényi Lajos, Keller Imre, Szabó János, dr. Zsi­linszky Eudre és Haviár Dániel bizottsági tagok. — Melyik lap számára ? — Talán nem is tetszik a lapot ismerni. Egy szerény vidéki lap: a „Zala-Somogyi Köz löny“ számára. (Azt hiszem, akkor fogytak meg az előfizetői — tizenhat éves munkatárs és még akadémiai levelek — ez sok is egy szegény vi­déki lapnak, de azért a lap „Zalai Közlöny“ czímmel a régi szerkesztővel most is él.) — Látogasson meg fiatal barátom, én Thaly Kálmán vagyok — szóll az az ur, a ki vál lamra ütött. Azután Thaly figyelmeztetésére egymás­után tüntettek ki megszólításukkal — jól emlék­szem — Ipolyi Arnold, Toldy Ferencz, Tóth Lőrincz — és édes szavakkal biztattak, hogy ők már régen észrevették az én jelenlétemet az üléseken (bizony sokszor, csak másodmagammal voltam) — hanem ezentúl ne a térdemen írjak, hanem üljek a hirlaptudósitók asztalához . . ■ Oda ültem . . . Azóta is sok igaz, és zavar­talan örömöm az volt — midőn a fővárosba fel­került gyermeket annyi jóakarattal az akadémia kiváló tagjai észrevették, buzdítottak és felka­roltak . . . E perczek emléke örökké él lelkemben és érzem, tudom, mivel tartozom ennek az em­léknek . . . WlassiC8 Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter. A kis lány beteg'. Irta : —ji —zsö. Halálpir dereng a rózsa levelen . 11 Titkos nehéz bú űl a szivemen. Szeretni vágyó lelkem kínjait Melengetőleg fonja át a hit... Az egyes szakelőadók rendszerinti havi jelen­téseik — mint különösebb intézkedést nem igénylők — általában tudomásul vétettek, így a lapunkban egész terjedelmében közölt alispáni havi jelentést is, nemkülönben az adóügyek állapotát feltüntető pénzügyigazgatósági havi jelentés, mely szerint az elmúlt április havában történt befizetéseket a múlt évi hasonló havi befizetésekhez viszonyítva, az egye­nes állami adóknál 25,518 frt 83 kr, a badmentes- ségi adónál pedig 506 frt 59 krral mutatkozik ked­vezőtlenebb eredmény, — valamint a kir. ügyésznek a felügyelete alatt állami fogházak állapotát feltün­tető havi jelentése, illetve kimutatásit is, mely sze­rint az elmúlt ápril havában 60 fi és 11 nő volt a rab létszám A vármegye alispánjának jelentése mely sze­rint az újonnan rendszeresített tiszteletbeli járási or­vosi állásokra a következők lettek kinevezve : a gyulai járásban dr. Deák Zsigmoud, az orosházi „ dr. Steiner Zsigmond, a szarvasi „ dr. Déri Henrik, a szeghalmi „ dr. Nuszbaum Károly, a gyomai „ dr. Frei Géza, a csabai „ dr. Oudroviczki Lajos, tudomásul vetetett; úgyszintén azon jelentése is, melyben értesíti a bizottságot , hogy Szentgyórgyi György és Bakó Mátyás békési szolgabirói írnokok és Lázár Lajos gyulai rendőrkapitányi dijnok ré­szére engedélyezte, illetve, a határidőt kitűzte — a község jegyzői szigorlat letehetésére. A kereskedelemügyi miniszternek leirata, mely­ben értesíti a bizottságot, hogy Békésmegyében ä házi ipar bizottságot egy évi idő tartam alatt 1000 frt állami segélyben részesíteni hajlandó — tudo­másul vétetik. Alispáni előadmányként még elintézést nyert több rendbeli 1894. évi útadó hátralék törlése is, jelesül törölve lett: K.-Ladányban 67 frt, Vésztőn 36 frt 09 kr. és ugyancsak Vésztőn 113 frt 75 kr, mely helyet 227'/a kézi napszám pótlólag felvétele lett elrendelve, M.-Berónyben 231 frt, Bánf'alván 16 frt 50 kr, Tótkomlóson 393 frt 76 kr, Gyulán 283 frt 82 kr. és Csabán 641 frt 99 kr. Beteg vagyok . .. beteg erőteléD, Mint a napsugár őszi reggelen .. . Mint dérütött virág úgy hervadok, Ha lankasztják komor- fagyos napok .. . Csaló a pír, mely arezomon dereng — Halál rózsája — éget szüntelen. Mindig rá gondolok — nem hiába Pirulva megyek a menyországba. Kimondhatlan vágy tölti lelkemet, Úgy sajg szivem, majd hogy meg nem reped. Lázban égek, remeg teBtem lelkem, Meghalni obi megváltás lesz nekem. Virágocskák nőnek majd síromon: Titkos beszedőket elhallgatom ... Rám hajlik a szomorú fűz ága Boldogságra tanít suttogása. Miért is élnék árván elhagyottan ... ? Visszhangja nem kél, hogy ha szivem dobban. Szeretteién, járatlan útakon Csak kín az élet s kin hol átka nyom. Mi életünk ? csak bánat, szenvedés.. . Mi boldogságot ad olyan kevés, Mint óceánban csepp ezemerke vízi Mért hát a fait, amely Istenhe' visz ... 71 Boldogsággal mért telve e világ? Öröm csak mást... 3 engem ne hasson át..? Boldog az I ki hinni, bízni tud, Boldog ki czél után remegve fut.. . Tudom nem soká ... egy szép reggelen A nagy kaszás előttem mégj elánt Kezemnél fogva mennybe felvezet ... De nem fogom meg azt a csúf kezet. Ám hogyha eljön értem vőlegéuyem Az ajakam ia csókra nyújtom szépen. Ha elvisz kárhozatba is megyek Ördögnek a pokol is menny lehet. Mi nesz? léptek... 5 jön •.. nőm... jó anyám A légtől ia óv, úgy vigyáz reám... . Hosazan elnéz — az Isten áldja meg — És azt susogja: „Ez a lány beteg."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents