Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
lO-ik szám Gyula, 1895. május 12-én XIV. (XXVII.) évfolyam * n Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászat! hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoTosuy János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-uteza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV, Hatvani-utcza Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Gyula, május 10. Az országos gazdasági egyesület kebelében legközelebb fölmerült az eszme, hogy az egyenes adók tervezett reformjával kapcsolatban a földadó leszállitassék. Mikor a földművelés a roppant árdepressió következtében a maga nemében páratlanul nehéz válság sokféle bajaival küzd, mikor a búza pia- czi ára a termelés költségeit sem fedezi s igy a gazdaember kevesebbet kap terméséért, mint a mennyibe az neki került, a földadó- leszállitás eszméjének szükségképpen föl kellett merülni. Ama sokféle helyes vagy kétes értékű orvosszer között, mely a mezőgazda- sági válság enyhítése tárgyában hivatottak és nem hivatottak részéről az utóbbi időben felvettetett, ez az eszme bármi merésznek lássék első pillanatra, mindenesetre a légtér mészetesebbnek és leginkább diszkutálhatónak mondható.. Valósitása sokféle nehézségekbe ütközik ugyan, s kivitele csak az államháztartás egyensúlyának állandó megrontása nélkül kívánatos, hisz máskép a gazdaembernek sem használna, mert végre is csak ó lenne kénytelen azt, amit a földadó leszállítása czi- mén nyert, más név alatt a kincstárba megfizetni. Komolyak és sokfélék a kivitel ne kézségei, mindazonáltal azt hisszük, hogy a megpendített eszmében egy egészsége^ mag rejlik, s hogy az ügy általában megérdemli, hogy komolyan, behatóan foglalkozzanak vele nemcsak a társadalom érdekelt tényezői, hanem a hivatalos kormánykörök is. Az ügy megvitatásának folyamában remélhetőleg felmerül olyan tervezet is, amely a kincstári érdek lényegesebb károsítása nélkül megkönnyíti a földművelés terheit, legalább abban a végtelenül nehéz átmeneti időszakban, melyben jelenleg él. Nem egyszer megtörtént, hogy kivételes körülmények közt kivételes eszközökkel sietett az állam segélyére egyes iparágnak, vagy kereskedelemnek, midőn például a bankokat abba a helyzetbe hozta, hogy a termelési ágakat rendkívüli módon támogassák. A száműzött. Hevessi Ferencztől. (Vége.) Egy szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy Sabatzki, amidőn a kormányzóné uj bundájában a szánkóból kiszállott, épen pipaszárak kifúrásával volt elfoglalva, melyek neki szép jövedelmet hoztak, I hogy mint rendesen, úgy most is hangosan és kedélyesen énekelt. A bárónő egészen magánkívül volt s elragadtatásában igy kiáltott fel; — Hogyan, ön az énekes?! Hiszen önnek a legszebb tenorhangja van, minőt az életben hallottam; sem Sz.-Péterváron, Berlinben vagy Bécsben, de még Párisban sem hallottam egy énekest, aki önnel összehasonlítható lenne! Ez által Sabatzki jövője biztosítva lett. A kormányzóné véteknek tartotta volna egy fiatal és csinos tenoristát oly isteni hanggal továbbra is Tomskban pipaszárak fúrásával foglalkoztatni, és megígérte neki, hogy szerencsétlen száműzetéséből mielőbb meg fog szabadulni. A protek- torát könnyű volt ezen tervhez megnyerni, hi-j szén maga is azt óhajtotta. A rubelek pedig minden akadályt elhárítottak. így egy szegény tisztet, ki egy szakasz katonaságnak Sz.-Péter- várra való vezényletével volt megbízva, nem volt nehéz megvesztegetni. Sabatzki egy orosz gyalogsági egyenruhát Nem egyszer előfordult, hogy az ilyen se- gélyakczió áldozatokat mért a kincstárra, és ez áldozat dúsan visszatérült az által, hogy a nemzeti vagyon nagyobb veszteségektől inegóvatott. Valahányszor egy termelési ág komolyan válságba kerül, mindig az állam az, melynek közbe kell lépnie, amit a körülményeknek megfelelő alakban meg is szokott tenni. Hogy a földművelés ma súlyos válságban van, azt a tényleges árviszonyokkal szemben tagadni tovább nem lehet. És hogy a mezőgazdaság speczfálisan a magyar állam egész közgazdasági léteiének alaposzlopa, hogy jelentősége összehasonlíthatatlan nagyobb nálunk, mint azon országokban, hol a gyáripar teljesen ki van fejlődve, az egyáta- lán kétségbe vonhatatlan. Nálunk tehát, különösen fontos érdeke az államnak a mező- gazdasági válság romboló hatásainak enyhí tése. Midőn a földművelésnek segélyére 8Íet, saját magának tesz szolgálatot, mert a földművelés bajai lényegileg az ő bajai, melyek belső békéjére, államháztartására, anyagi és szellemi fejlődésére közvetlen befolyással vannak. Azok az eszközök, melyek eddig a magyar mezőgazdaság támogatására az állam részéről kilátásba helyeztettek, többé — ke vésbbé mind azon hibában leledzenek, hogy alkalmazásuk üdvös hatásai a legjobb esetben is csak évek múltán lesznek érezhetők, már .pedig a rendkívüli helyzet olyan orvosszerek használatát követeli, melyek hatásai nyomban érezhetők, melyek a gazdaember terheit azonnal megkönnyítik, legalább addig, mig a mostani fergeteg el nem vonul, mig a valóságos átmeneti állapotból ismét ki nem fejlődik valami definitivuru, melyhez azután egyenes adóink egész rendszerét alkalmazhatjuk. Ilyen, nyomban megkönnyebbülést nyújtó eszköz csak a föld adónak legalább bizonyos időre való mérséklése Csak ez nyújthat hizonyos kárpótlást a gazdának a veszteségért, melyet az árhanyathís következtében szenved. Ez mérsékelheti termelési költségeit s teheti a magyar búzát ismét kivi kapott, kit a nemes bárónő pénzzel gazdagon ellátott, s igy senki sem neszelte a kietlen vi: déken nyomtalan eltűntét. A vezénylő tiszt szabadság-levéllel látta el I Kiewből, pénze elég lévén, könnyű volt neki egy tutajos segítségével a határon át osztrák földre jutni, Galicziában szakállát és haját lenyiratta, egy divatos öltönyt szerzett s igy teljes biztonságban érezvén magát, Zlozow-kerületi városban beállott egy fodrászhoz segédnek. Jft * * * Most gondolt csak Sabatzki — hangjára. A nagyon is sok és fényes tanújelek minden kétséget kizártak előtte, hogy yalami különösnek mégis csak kell a torkában lenni; erre volt elég példája. A közelében fekvő Koltow nevű faluban volt egy iskolamester, ki a zenéhez értett s igy tanácsért, esetleg iskoláztatás végett ehhez fordult. Az iskolamester szintén rendkívülinek találta hangját és meg is Ígérte, hogy oktatni fogja. Sabatzki tehát minden vasárnap Koltowba ment órát venni és egyúttal a templomi misénél is segédkezett kitűnő hangjával. A templom közelében volt a szép Nikorowska grófnő palotája s e mellett lakott, de csak rövid ideig, a hires különcz, Skarbeck gróf, az új lembergi na.gy színház építője. A grófnő hét év óta özvegy volt. Skarbeck gróf nőgyülölő hírében állott. A grófnő szép szelleme azonban megvarázsolta őt, úgy hogy a melej szenvedély egész hatalmával halmozta el egyszerre az imádott grófnőt. Ez azonban még telképessé, a miből a kereskedés és forgalom szintén kiveszi a maga hasznát. A földadó leszállítás eszméje tehát mindenesetre megérdemli, nogy alaposan, minden irányban megvitassák s a hivatalos körök ne foglaljanak el vele szemben a priori föltétlenül visszautasító, szuverén megvetést tanúsító magaviseletét. Az, bogy az államnak szüksége van az egész földadóra, hogy a földadó kataszter az egész ország nagyrészében rossz s nem hű tükre a jövedelemnek, csupa merő ősi igazságok. Csakhogy éppen ilyes ősi igazság az is, hogy az állam még áldozatokkal is segíteni köteles a kivételes vál- sággal küzdő föidmivelést, amint megsegítette a termelés és munka más ágait, midőn azok rendkívüli Ínségbe jutottak. Hogy az eszme éppen olyan alakban valósítandó vagy valósitható-e, a milyenben az országos gazdasági egyesületbe.1"1 fölmerült, arról eltérhetnek a vélemények s főleg a kivitel módozatai tárgyában kívánatos a beható eszmecsere. De hogy egészséges mag rejlik benne, az kétségtelen. Éppen azért nem hisszük, hogy bármi ridegen viselik is iránta magukat felsőbb helyen, az eszme egyhamar lefogna tűnni a napirendről. Békésvármegye tavaszi rendes közgyűlésének tárgysorozata május 27-én és következő napjain. I. M Alispáni jelentés a vármegye állapotáról s az őszi rendes közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. 2. A vármegyei közigazgatási bizottság jelentése az 1894. óv Il-ik feléről. 3. A számonkérő szók jelentése a vármegyei tisztikar tevékenységéről. 4. A vármegyei árvaszók jelentése az árva ügyek 1894. évi állapotáról. 5. Indítvány vármegyei árvaház létesítése tárgyában. 6. Indítvány Kossuth Lajos arczképének a mindig vonakodott a biztos válaszszal, mig a véletlen egy vasárnapi napon a templomba nem hozta és itt Sabatzkit énekelni hallotta. Szerelmes lön Sabatzki varázshangjába anélkül, hogy látta volna. A mise után felsietett a chórusra és miután az énekes ép olyan szép volt, mint amilyen bájoló a hangja, a grófnő szerelmi szikrája csakhamar tüzzé változott és egy negyedóra múlva már a nemes fodrász segédet hatalmába kerítette és palotájába vezette. Egy bizalmas téte-á-téte helyzetben elbeszélte meseszere élettörténetét és egész nyíltan bevallotta jelen állását is. A grófnő nevetett. — Létezik egy arab elbeszélés, — úgymond, — melyben egy herczeg a fodrászsegéd szerepét játsza. Ön sem egyéb, mint egy titokteljes herczeg, ki n 3rá sokára az ének fejedelme lesz. A szép özvegy azonnal intézkedett Sabatzki jövőjének biztosítása iránt. Állását felmondta és énektanitói czímmel a grófnő palotájának közelében levő kastélyába költözött át. A grófnőnek egyik ismert, a Varsóban tartózkodó olasz énekes barátja, levél útján Koltowba rendeltetett, bogy Sabatzki ennek kitűnő tanmódja szerint képezze ki magát. Mint igazi lengyel nő, költséget és fáradságot nem kiméit, A grófnő maga is csinos, kellemes és jól iskolázott hanggal bírt. Az olasz énektanitó megérkeztéig maga oktatta a túl boldog Sabatzkit. Ezen leczkeórák voltak életének legszebb pillanatai, habár Nikorowska grófnő távol állott attól a gondolattól, hogy Sabatzkinak a legcsekélyebb intimitást is elárulja. Mindamellett az irigy szomszédok rágalmai és álhirek terjesztése sokáig titokban nem mavármegyei székház tanácsterme számára való lefestetése iránt. 7. Indítvány az orsz. képviselő választásokra vonatkozó 1874. XXXHI. t.-cz. módosítása végett a kópviselőházhoz felirat felterjesztése iránt. H. 8. A m. kir. belügyminiszter leirata, melyben a törvényhatóságnak Albrecht kir. herczeg elhalálozása alkalmából kifejezett részvétéért O cs. és kir. apostoli Felségének köszönetét tolmácsolja. 9. A m. kir. belügyminiszter rendelete a csorvási önálló puszták ügyében. 10. A m. kir. kereskedelmi miniszter rendelete a transversalis ut Gyula-csabai szakaszának mikénti építése tárgyában. 11. A m. kir. kereskedelmi miniszter rendelete a transversalis ut kondorosi átkelési szakaszának építése ügyében. 12. A m. kir. belügyminiszter rendelete az állami anyakönyvi kerületek megállapítása ügyében. 13. A m. kir. belügyminiszter rendelete | a vármegyei közig, bizottság előterjesztése a belügyi tárcza terhére díjazandó hat járási ir- noki állás szervezése tárgyában. 14. A m. kir. pénzügyminiszter rendelete a cselédek kereseti adója tárgyában. III. 15. Nógrádvármegye átirata, a megyei székhelyeken emelt uj lakóházak adómentessége ügyében kelt feliratának támogatása iránt. 16. Szabolcsvármegye átirata a m. kir. belügyminiszterhez a közegészségügyi rendeletek módosítása tárgyában kelt feliratának támogatása iránt. 17. Csongrádvármegye átirata ürmórtékck tárgyában kelt feliratának támogatása iránt. 18. Somogyvármegye átirata, a gazdasági helyzet javítására szolgáló törvényhozási s kormányi intézkedések ügyében kelt feliratának támogatása iránt. 19. Szebenvármegye átirata, a törvényhatósági tisztviselők javadalmazása tárgyában kelt feliratának támogatása iránt. radhattak. Egy thea-estély alkalmával gróf Skar- becknak arról is referáltak, hogy bizony nem jól állanak részvényei, amennyiben az énektanitó iránt a grófnő sokkal nagyobb bizalommal viseltetik, mint a gróf iránt. Skarbeck gróf kártyáit az asztalra dobta. Két lovat hagyott felnyergeltetni, két pisztolyt vett magához s gyors futtatásban, kísérve egyik hű barátja által, árkon-bokron tova vágtatott. Nikorowska grófnő palotájának közelében a két lovat egy fához kötötték. — Itt van a pisztoly, — szólt öreg szolgájához, — először én lövök, aztán te. Én lövöm agyon az énekest, te a grófnőt. A kozák némán intett fejével, A szobaleány, kinek egy aranyat nyomott a kezébe, beeresztette őket, s igy Skarbeck nesztelenül juthatott szolgája által kisérve, a gazdagon szőnyegezett lépcsőkön egész a nagyterem ajtajáig, melyben a grófnő Sabatzkival épen a zongorához indult. Észrevétlenül nyitotta fel Skarbeck az^jtót és szolgája által kísérve ment mindkettő, lövésre kész pisztolylyal kezökben. A szép Nikorowska ezalatt a zongorához ült s a billentyűket mozgásba hozta. Most aztán intett Sabatzkinak, s ez énekelni kezdett. Skarbeck mozdulatlanul állt egy helyen, kinek a varázshang majdnem eszét vette. Aztán egyszerre, még mindig pisztolylyal kezében, Sa- batzkira rohant. A grófnő éles sikoltásba tört ki és ugrott föl a székről, Skarbeck karjai közé. — Mit akar ön? Elment az esze? — ót akarom! — kiáltott Skafbe^k,
