Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-14 / 15. szám

15-ik szám.

Gyula, 1895. április 14-én

XIV. (XXVII.) évfolyam.

Szerkesztőség:

1 Főtér, Dobay János ke- f reskedése, hova a lap i szellemi részét illető köz- 1 lemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak í vissza.

Előfizetési cLij:

[ Egész évre . 5 frt — kr. 1 Félévre ... 2 » 50 »

| Évnegyedre .1 » 25 »

! Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászaid áetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoloa^ János.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház,

II Dobay János könyvárus i; üzlete, hova a hirdetések \; és nyilt-téri közlemények 11 küldendők.

i ■ _

Hi

rdetések

1 >

szabott áron fogadtatnak ; i el Gyulán,

i; a kiadó hivatalban.

1[ Nyílt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 77., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

A kutató ész mindenkor kereste a feleletet ama kérdésre, hogy mi sors vár az emberre midőn halál karjai közé dűl? A halál lehellete csak átváltozást eszközöl e, vagy annak következtében örök megsemmisülés porába hull alá a teremtés koronája?

Midőn még a testi szemekkel látottaknál is az érzéki csalódás esélyei nincsenek kizárva, mennyivel érthetőbb a feltevések alapján épült okoskodás sokfélesége s nem egyszer a csalódás útvesztőjébe tévejedés!

Lett légyen bár mily erős az ész világa, a hit szemeivel látás nagysága: tényleges alap hiányában bizonytalanság ködében tapogatózott a hajdankor gyermeke, annyival inkább, mert a kijelentés által előtárt igazságok lólekbe vésésére rendelt eszköz fogyatékos volt hajdan nagy mértékben, melyre bizonyság az emberi elme korlátoltságának kétségtelen volta még ma is — a felvilágosodás előhaladott korában, — sőt bizton állítható, hogy a teljes tökéletesség fokát soha sem is érheti el a testiség nyűgeiben sínlődő emberi ész.

Mily fényes bizonysága azért az isteni bölcseségnok az első Husvét örvendetes ténye, midőn szilárd támpontot nyert a hivő lélek, melyre helyezkedve a feltámadásnak vágya és óhaja nem maradt többé csak találgatás tárgya, hanem ezen felépült az örök élet valóságának vára.

A hitvestárs ki szivének nehéz bánatát omló könnyeiben sírta ki hitvestársának gyászHűsvét napján.

Zagó harangok hangja zsong körnltem,

Fejem fölött derült, felhőtlen ég; Mindenfelé őröm, fény s minden arczon Vallásos áhitatnak pirja ég.

Szelíd zsolozsmák hangja oseng fülembe

A szellő szárnyán, mely felém suhan S valami édes érzéB száll szivemre:

Hiszen ma újra húsvét napja van.

Fehér ruhás leányok kis csoportja

Halad vidáman ablakunk előtt,

Boldog mosolylyal arczukon, szeliden

Köszöntének minden szemközt jövőt.

Én nézem őket hosszan elmerengve;

Friss, hamvaB arczuk úgy tetszik nekem, Szép kék szemükkel mintha kérdenének,

Hogy hát nekem miért nincs ünnepem? —

Hajdan, mikor még kis fiúoBka voltam,

Kis csacska gyermek, boldog és vidám, Oh, mint örültem husvét reggelén, ha Felöithetém uj ünneplő ruhám.

Kis, Bella húgomat kezén vezetve,

Templomba vitt el édes jó anyánk S az oltár lépcsőjére térdepelve,

Együtt rebegtük el szerény imánk’.

Azóta mennyi, mennyi minden elmúlt,

Hogy szétszakadtak gyermek-álmaim; Hitem, reményem csalfa délibábként,

Törött meg életemnek útain.

Kicsiny búgom virág-takarta sírján

Hogy megfakult az egyszerű kereszt, Kedves nevét alig hogy látni rajta

S vad rózsa bokra vont fölé ereszt...

Ma újra megjött, újra itt a búsvét, Feltámadásnak fényes ünnepe És újra lágyan csókolgatja arczom’

Az ébredő tavasz lehellete;

koporsójára s könnyeivel öntözé a sirdom- bon nyíló virágokat; a szülők, kik szivüket megszakadni érezték midőn szeretett gyermekeiket a föld rögei közé helyezték; a gyermekek, kik szülőiktől megfosztva bolyongtak vigasztalanul a nyomor, Ínség sötét éjjelében; a nemes ügy- buzgó harczosai, kik méltánylás helyett félre ismertetés, babér helyett tövis-koronával találkoztak küzdelmes pályájo- kon: mind mind felemelő öröm, vigasztalás balzsam illatát találták föl, midőn eloszlott a kétely borulata, ragyogó pompában tűnt fel a feltámadás hitének csillaga; midőn meg- zendült az ajkakon: „Él a Jézus a mi fejünk Keresztyének énekeljünk. Ülvén husvét ünnepeket. Uj győzedelmi éneket.“

Elvétetett a nehéz kő Jézus koporsójának szájáról 8 feltámadott a dicsőség fejedelme; elvetetett az emberi szivet záró bizonytalanság nehéz köve, a sejtelem valósággá, a bizalom szilárddá lön !

Nagypénteki gyász után húsvéti öröm; bizonytalanság sötét éje után világosság fényes napja hintó szót sugarait

.............

Al

dassék Istennek kegyelme, hogy a húsvéti örömet adta az emberi kebel számára!

A feltámadás ünnepén azonban csak úgy lehet a mi szivünk igaz örömtől telt, ha tiszta fényben ragyog lelkünk egén a hitnek csillagaiba szeretetünk hasonló lesz Krisztus 8zeretetéhez; ha a reménység szivárványa előttünk soha el nem homályosul.

E szent háromsággal teljes szívvel haladjunk azért az élet útjain s akkor elveszti borzalmát előttünk a sír, a koporsó; az élet terhe könyebbedóst nyert; a sajgó szívseb heggednifog; a bánat éjjelét megvigasztaló- dás hajnala váltja fel; a szemekben csillogó fájdalom könnye üdítő harmat cseppé változik át s nem ellenségünknek, de béke szelíd követének tekintjük a halált!

S szivem ma még se képes felvidulni,

Kőnyűben' úszik mind a két szemem;

Egy néma sírdomb halvány, méla képe Vonaglik átal fájó lelkemen.

Gyula, 1895. ápr. Ha G.

Bágyadt verőfény . . .

Bágyadt verőfény reményem . ..

Elhaló nap . .. Húcsúképen Beám mosolyg s egy-egy sugárt Felém lövel, szivembe márt.

Szivem nyugodt — mint a tenger Vihar előtt... nem hány, nem ver Hullámhegyre hullámhegyet —

A napfényben elszendereg.

Oda van az, oda Írva.'

— Eltemetve egy nagy sirba —

A szivedbe boldogságom .. j Megpihenni oda vágyom.

Megpihenni oda térek ...

Nyugtot ad az s reménységet:

A hol nyugszik boldogságom Ott lesz a feltámadásom.

Gyóji Dezső.

Az aranyos gyerek.

(Vége.)

It.

I.oránd Irmának bizony maglehetős unalmas volt az élete. Az apja hideg- pontos tisztviselő volt, kinek prózai lelke nem tudott kibontakozni a pótadó kivetési lajstromok sivár tömkelegéből, Az anyja fekete szemüveget hordott, csuklóit a czigarettafüsttől és imádta az angora macskáját.

Ilyen körülmények között aztán Irmáékat nem igen zavarták a kedélyes látogatók, egy Strauss nevű orvosnövendéken kívül, ki közegészségtani órák alatt is az Irma nevét véseA feltámadás ünnepén Szerettimre tekintek én, s bár sírjokra könnyem perdül Lelkemre remény sugár ül,

Hogy egykor a simák zára Felpattan Jézus szavára S újra látom enyéimet,

Mert 111 reánk örök élet.

Törüljük le könnyeinket, kötözzük be szívsebünket! „Nincs már szivem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából : Mi lehet a holtak porából ?“

Ezért öröm ünnep minekünk a husvét s annak is kell maradnia !

Istennek áldó kegyelme legyen velünk.

Dombi Lajos.

A közigazgatási bizottság ülése.

Április 10-én.

Jelen voltak : Tallián Béla főispán elnöklete alatt : dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bartóky József főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Oláh György főügyész, dr. Hajnal István főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénz- ügyigazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök, mint az államépitészeti hivatal főnöke, Steinecker Gábor kir. főmérnök, mint a kir. folyammérnökség főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, gr. Almássy Dénes, gr. Wenck- heim Géza, Jancsovics Emil, Ladies György, Keller Imre, Szabó János, Haviár Dani és dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok.

Az egyes szakelőadók rendszerinti havi jelen teseik, mint különösebb intézkedést nem igénylők, tudomásul vétettek.

Az állami anyakönyvvezetők kijelölése tárgyában következő értelemben tétetett felterjesztés a belügyminiszterhez :

1. A csabai járásba, Csaba székhelylyel Seiler Elek szolgabiró; 2. a gyomai járásba, Gyoma szék

gette a padokba. Ez volt olyan kitartással, hogy a Lorándék első emeleti lakásának csikorgó ajtaját meg merte nyitogatni, s a ki az Irma kedvéért még a Biri macskát érhető szív- szélhüdésről is prelekcziókat tartott néha a fekete pápaszemes Róza mamának. Unalmas gyerek volt különben nagyon. Mindig a saját viselt dolgairól beszélt, még pedig olyan hangon, mintha a szigorlaton faggatná e tárgyban öt a dékán. S mindig olyankor jött szegény, mikor nem kellett volna; olyankor, mikor Irma is otthon volt, ki pedig ki nem állhatta ezt az örökös kórházszagú és kolerára emlékeztető kis embert. Irma modern idealista volt. Nem volt számitó, de földhözragadtságnak tartotta a szegénységet. S mik^r párhuzamba állította maga előtt a két embert, az udvarlót és az ideált, iszonyú bosszankodás fogta el.

Az egyik egy szénfekete bajuszu, villogó szemű fess huszártiszt, ki elegáns pénzdobálás- sal önti ki a padozatra a pezsgőt és ölelgeti a czigányprimást lumpolás közben. A másik soh- sem lumpol. Barna überczihert hord és maga jár szafaladé vacsorájáért a henteshez és maga suvikszolja a czipöjét. Pedáns mint egy tanti, józan mint egy vonatvezető és snasz mint egy kádárlegény 1

Ezzel jellemezte Irma ezt a gyűlölt udvarlót, míg a hadnagy urat, az ideált oly magasra emelte naplójában, hogy nem látta meg a foltokat a fénylő zsinór alatt. Naplójában órákig elábrándozott Bárdy hadnagyról és ilyenkor dühösen csapta be naplóját, ha az orvosnövendék bekopogtatott, De az kitartó volt. A mama józan embert látott benne, a papa jó parthiet, Irma véleményeivel pedig nem törődtek.

S Irma élt a naplójának, óh ez a napló 1 Milyen kedves volt ez Irmának, s milyen ara nyos dolgokat irt bele Irma ezután az utczai

helyijei Jantyik Mihály szolgabiró; 3. a békési járásba, Békés székhelylyel Popovics Viktor szolgabiró ; 4. a szeghalmi járásba, Szeghalom székhelylyel Hivessy Károly szolgabiró ; 5. a szarvasi járásba, Szarvas székhelylyel Baross Dezső tb. szolgabiró ; és 6. az orosházi járásba, Orosháza székhelylyel Vangyel Sándor szolgabiró lettek ajánlva anyakönyv vezetékül.

Rosenzveig Jakab kétegyházai néptanító, községi pótadójának törlése ügyében beadott felebbe- zésével elutasítva lett.

Vranka József orosházi illetőségű hadköteles kivételes nősülés iránti kérelmének hely nem adatott.

Gróf Wenckheim Dénes vadak eladására igazolványok kiadása ügyében felterjesztés tétetett a belügyminiszterhez.

A gyulavárosi árvaszék ügykezeléséről beadott polgármesteri jelentés tudomásul vétetik.

A kir. pénzügyigazgatónak az adóügyek állapotát feltüntető havi jelentése, mely szerint az elmúlt márczius havában az egyenes állami adók befizetésénél 24417 frt 22 kr., a hadmentességi adónál pedig 523 frt 20 krral mutatkozik kedvezőtlenebb eredmény, mint a múlt év hason időszakában, — tudomásul lett véve.

Bnisznyiczky György szarvasi lakos hadmentességi adójának törlése iránti kérelmének hely adatott, mig Apostol Ubald m.-berényi lelkész házadé-, Nagy Sándor békési lakos I. osztályú kereseti adó-, Kóhn Ábrahám szt-andrási lakos I. oszt. kér. adó elleni felebbezésükkel elutasítva lettek; Szlavik Pál tót-komlósi lakosnak házadója ügyébeni feleb- bezé8e pedig, illetékes elintézés végett a kir. pénzügyigazgatósághoz lett áttéve.

A csorvási menedékházi pótadó behajtásának szorgalmazására az orosházai járás főszolgabirája utasítva lett.

Utasittatnak az összes községek elöljárói, a járási főszolgabirák és Gyula rend. tan. város polgár- mestere, hogy az ismétlő iskoláztatás egyöntetű szervezete iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg, vagyis gondoskodjanak arról, hogy a 3 évi tanköjelenet után. A következő dolgokat ugyan nem tudta, de annyit látott, hogy a hadnagy odalépett a gigerlihez, mikor kipirult arczczal tova- Uietve visszanézett, Irma kezdett remélni. Ar- czára egy nap alatt visszakerült a hamvas pi- rosság és annál jobban gyűlölte az orvosnövendéket.

Éppen naplójának tett Irma vallomásokat, mikor Strausz beállított. Mint mindig, úgy most is dühösen vette elő hímzését, naplóját becsapta fiókjába s miután a fiókot hermetice bezárta, egy langyos hangtalan kézfogással igyekezett ellensúlyozni azt a szives „Isten hoztáM, a mit Róza ma fuvolahangon elrebegett a partiejelölt- nek. Aztán elkezdte félvállról hallgatni a doktor rebarbaraizü bókjait.

— Ma érdekes esetünk volt a klinikán.

— Nem érdekel, szólt rá Irma szárazon.

A doktor nem hagyta magát zavartatni.

— Egy huszárhadnagyot, valami Bárdy nevűt operálgattunk, alaposan elkínoztuk szegényt.

Irma kezdte úgy találni, mintha nem is olyan nagyon érdektelen dolgokat mondana Strauss.

Egész testében megremegett, de nem árulta el magát. Irma természete a körülmények folytán zárkózott lett,

Az atyja nem sokat törődött vele, az anyját pedig ő nem tudta megérteni. így aztán saját magára maradt érzelmeivel mint egy bezárt kályha, melyben annál hevesebben ég a tűz.

S Irma sápadt, itatták vele — a doktor tanácsára — ládaszámra a roncegnoi vizet, s a doktor Róza mamával együtt sokat csodálkozott a vasas víz hatástalanságán.

Hogy Irma naplójában n iket ir, azzal a mama nem ért rá törődni, s Irma legalább nyugodtan élhetett naplójának. Bárdy hadnagyot sem vették észre soha.

Xjapunk: mal Bzáimához fél iv melleidet van csatolva,