Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
12-ik szám Gyula, 1895. márczius 24-én XIV. (XXVIL) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászaid lietilap MEG-JELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.37* Tános. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus I üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. » . . . . « Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwär» Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorotíya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-uoza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Szélforgácsolt erők, A magyar közoktatásügy sokféle bajai között igen első rendű helyet foglal el az a sajnálatos körülmény, hogy a közoktatás különféle ágazatai között úgyszólván semmi benső kapocs, semmi lényeges összefüggés nincs. Vagyis a közoktatási intézmények közt nincs meg az összetartozásnak az az érzete, a mely nélkül a nemzeti nevelésügy erősebb lendületet soha sem vehet. Beszéljünk világosan, konkrét dolgokkal bizonyitva. Ideje, hogy a közoktatásügy nagy területét erről az oldalról is tisztázzuk. — Ha soha sem kezdünk hozzá, örökké úgy marad a hogy vau : vagy pedig esetleg még roszabbra válik. Már magukban a népoktatási intézmények ágazataiban is szembeötlő az összetar- tozóság, az egy czélra törekvés lazulása, elemi népiskolák, felső népiskolák és polgári iskolák már csak a nevükbe viselik az egy czél körébe tartozás jellegét. Egész belső életök annyira izolálva van egymástól, hogy a tanuló ifjúság, mely egyikből a másikba kerül, mindenütt egészen új, szokatlan irányzatban találja magát a megelőzőtől teljesen elütő irányzatban. Ha pedig a középiskolák szellemirányát állítjuk szemben a népoktatási intézetek most említett, egymással sem egyező irányéval, akkor lehetetlen a legnagyobb sajnálatnak fel nem ébrednie a fe lett, hogy ugyanazon egy nemzetnek köznevelésügye terén oly merev ellentétek tudtak egymással szemben kifejlődni. Rendkívül érdekes és kultur történeti szempontból felette fontos tanulmány volna behatóan, részletesen ismertetni, mily eszmekörök dominálnak az elemi iskolák, polgári iskolák, tanitóképezdék és középiskolák tanítói körében. — A művelt nagy közönség, mely ilyesmiben a közelebbi vizsgálatnak még a gondolatára sem tud jönni, ámulva látván, hogy a magyar közoktatásügy szakkörei egymással homlokegyenest ellenkező törekvések útján haladnak. — Nem mondjuk ezzel azt, hogy akár az egyik, akár a másik Felfordult világ. Nincs a napnak éje .. Elkerül az álom, A gond viraszt velem Viradatát várom. Hol késik a reggel.. ? Olyan lassan jő el... Máskor a hajnali Eakasszó se költ fel. Tépelődve egyre Kérdezi a szivem: Szeretsz-e te ezivből Hőn, igazán, híven .. ? Miért is szeretlek ... ? — Nem tehetek róla Te vagy meg az Isten A megmondhatója. Nincs az éjnek napja . Nyugalomra vágyom, Elérem én azt is — A halottas ágyon, Mért is lenne nappal... Ragyogjon a csillag A te szemed fénye, Lelkem ittasitod csakl Ha csillaghullás lesz, Hulló csillagképen Tűnsz le majd az égről... Fuss ölembe nékem I Miért is szeretlek... ? — Nem tehetek róla Te vagy meg az Isten A megmondhatója. rész álláspontja kevésbé nemea és hazafias intentióju. Ebben a tekintetben a közoktatásügy magyar munkásai nem állnak mögötte sem egymásnak, sem senki másnak. Tényképpen csak azt óhajtjuk consta- .tálni, hogy a különböző részek között nincs érintkezési pont, a czélok, útak és módokra nézve nincs közös alap s igy mindegyik a maga útján járva, a másik törekvéseinek indító okait megismerni nem tudja, annál kevésbé bir az iránt méltánylással viseltetni. Ebből aztán nem csupán az eljárások közben mutatkozó ténybeli ellentétek származnak, hanem lassanként kifejlődött a különböző fokozatok személyei között az elvi ellentét s ezt nyomban követi egymás iránt az ellenszenv, végtelen kárára a közoktatás- ügy egészének, melynek érdeke megkívánná, hogy az ügy minden rendű és rangú munkást egy akarattal, egyesült erővel munkálkodjék. A baj forrása abban van, hogy a tanügyi személyzet minden összekötő kapocs nélkül annyiféle czim alatt van önálló egy- ségképen tömörülve, a hányféle hivatalos fokozatot különböztet meg a törvény a köz- oktatásügy területén, külön vannak tömörülve a középiskolák, a tanitóképezdék tanárai, külön a népoktatási tanfelügyelők testületé, külön még pedig kétféle frakczió- ban is, a polgári iskolák, s külön az elemi iskolák tanítói, legújabban külön szakadnak a kereskedelmi iskolák tanárai s az ipariskolák igazgatói. — Sőt megvan már az út az elemi iskolai tanítók és igazgatók külön csoporttá alakulására, s mi több, a tanítók és tanítónők külön egységgé változására íb: S mindezek a külön csoportok egymással a legparányibb érintkezésben sincsenek. Kulti- vál mindegyik czélokat, követ urakat, használ módokat és eszközöket a nélkül, hogy osak kiváncsi is volna a többi csoport törekvéseire s a nélkül, hogy a maga törekvéseit — hacsak a saját lelkiismerete megnyugtatása végett is — a többi szakkörök vó- lemónykohójának tisztitó tüzébe vinni szükségesnek tartaná. Egy fürt ész baj. — Kép a múltból. — A dicsőség napjait éltük. — Kezdett ébredni a nemzet s a véres harczterek füst gomolyai közül ragyogva emelkedett ki a trikolor, melyre ez volt Írva: nSzabadság, egyenlőség, testvériség /“ A távolból, északról és keletről ugyan valami vészes moraj hangja zúgott át a Kárpátokon s befutotta a rémes hir az egész országot: — Jön a muszkái Megmozdult az északi kolosszus, a nehéz ágyúk ott dübörögtek már a határszéleken, a tömösi és ojtoczi szorosnál s a kozákok lovainak patkói alatt rengett és mozgott a föld. Hanem akkor megdobbant a székelyek szive is s ezt a dobbanást megérezte az egész ország. Bemnek, az nÖreg apó*-nak még akkor hire sem volt Erdély vérázott földjén s a szabad szé kelyek fölött egy osztrák főtiszt, Gaál ezredes parancsnokolt. Szentgyörgy minden pinczéje, földalatti odúja tele volt foglyokkal, a szabad szó és szabad gondolkodás vértanúival, kik azt várták, melyik órában viszik a vérpadra, hogy meghaljanak a hazáért. A vármegyeház dohos és nyirkos börtönében senyvedett hetek óta egy ifjú földbirtokos is, Pataki Zsigmond, kit menyasszonya oldala mellől hurczoltak el a föld alá egyedül azért, mert szervezte a nemzetőr-csapatot. Nagy bún, megbocsáthatlan vétek, épen elég ahoz, hogy meghaljon érte. így történik aztán, hogy az eltérések egyre nagyobbakká, az ellentétek egyre élesebbekké válnak, annak daczára, hogy mindegyik rész a leghelyesebb útat keresi. Valóban, ha valami ellenséges rósz szándékú erő készakarva forgácsolta volna szét a magyar tanszemélyzet erejét abból a czélból, hogy a magyar közoktatásügy a maga nagy egészében képtelen legyen hatalmas fellendülésére : az sem forgácsolhatta volna szét különben az erőket, mint a hogy azok ma — egészen véletlenül — darabokra vannak szakgatva. Pedig a közoktatásügy nem olyan dolog, a mit részekre bontva, egymástól függetlenül összefüggő egészszé lehetne tenni, mint valami Manlicher-puska; a közoktatás- ügy, mint az építmény, az azt alkotó részek teljes harmóniája mellett lehet azzá, a mivé lennie kell. A magyar tanszemélyzet széttagoltságának megszüntetésére, vagy legalább a különböző részek között összekötő kapocs létesítésére eddig úgyszólván semmi sem történt. Hogy van egy-egy társulat vagy testület, a melynek egyénenként bárki tagja lehet: az a testületek között nem hoz létre közeledést. -— A milléniumra általános tanügyi kongresszust terveznek: ez csak ünnepi czélú, időhöz kötött, pillauatnyi értékű ölelkezésnek mondható. — A magyar közoktatásügy érdekében arra volna szükség, hogy a magyar tanügyi világ között, valamely formába oly állandó, végleges érintkezési pont létesüljön, a mely a különböző részeket úgy egyesitené, hogy mindegyik a maga törekvését az összeség itélőszéke előtt próbálja ki s másrészt alkalma legyen ítéletet gyakorolni I többiek törekvése felett. Felhívjuk erre az összes tanférfiak figyelmét. -— Nekünk minden téren erőseknek kell lennünk, hogy betölthessük nemzeti hivatásunkat. — Erősek csak összetartás által lehetünk. — S az összetartás hol szükségesebb inkább, mint a közoktatásügy munkásai között, a kik millióknak okozhatnak szellemi, erkölcsi veszteséget aránylag csekélynek látsző tévedéssel. Verőfényes, szép, mosolygós tavaszi nap volt, a legszebb május reggele, mikor az osztrák ezredes kihirdette a foglyok előtt a halálos Ítéletet s szuronyok között visszakisértette őket a — siralomházba. Erre az Ítéletre aztán végig nyilallott az egész Székelyföldön szivet rázó egy jajszó. Csend, megdöbbentő némaság szállott le a városra, bezárultak az ajtók, kereskedések s a tornyokban szóllott egész nap a lélekharang. Az utczákon fekete gyászruhás, fátyolos nők jártak, a férfiak pedig csoportosan, csapatonként hagyták el a várost. — Ki erre, ki arra. Az előkelő nők egy küldöttsége felkereste a délutáni órákban a parancsnokló ezredest. Ifjú nők, serdülő leányok, elaggott anyák, talpig gyászban, kisírt szemekkel borultak földre az egyenruhás tigris előtt s hivatkozva hazafisá- gára, részvétére, érzelmeire, zokogó hangon ri- mánkodták az irgalmat, kegyelmet a férj, a testvér, a jó fiú számára. — Kötelet a forradalmároknak — válaszolt nyersen az ezredes s kiutasította terméből a nőket. Megszakadt hát az utolsó remény is, nincs már hátra semmi. A ki mozdulni tudott, akkor éjszaka menekült, elhagyta a várost, hogy ne legyen tanúja a holnapi napnak, mikor elvérzik Székely ország nemes ifjúsága. A foglyok czellájában is nyomasztó csend volt, a közelgő halál ijesztő némasága. Pataki Zsigát a felkelő hajnal első sugara még ébren találta, a mint irta levelét menyaszAlispáni jelentés Békésvármegye közigazgatási bizottsági ülésén 1895. (Márczius 11-én.) Méltóságos főispán ur 1 Tekintetes vármegyei közigazgatási bizottsági A vármegye közállapotáról, a f. év február haváról szóló jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő. I. Közegészségügy. A közegészségügy a múlt hóban is kedvezőtlen volt, a mennyiben a ragályos természetű betegségek a múlt hóban is előfordultak vármegyénk majdnem minden községében A roncsoló toroklob járványosán Szeghalmon, K.-Tarcsán, K.-Ladányban és M,-Berényben, enyhébben pedig Békésen, B.-Csabán, Uj-Kigyóson és Szt.-Andráson uralkodott. Ezeken kivül a roncsoló toroklob egy-két esetben Gyulán, Szb.-Szt.-Tornyán és P.-8zt.-Tornyán is jelentkezett. A vörheny különösen Gy.-Váriban, Csabán és Orosházán, a kanyaró K -Ladánvban, Vésztőn, K.-Tarcsán, Békésen, de legkiváltkép Bánfalván uralkodott, hol 103 betegedés történvén, az összes iskolákat bezáratnom kellett. A hökhurut a Doboz községhez tartozó pós- teleki uradalomban és Békésen, a járványos fültő mirigylob Dobozon, B.-Csabán, T.-Komlóson és P.-Földváron a hasi hagymáz pedig Endrőd községben lépett fel. Felmerült még a jelzett ragályos természetű betegségeken kivül az influenzának néhány esete. Az előirt óvrendszabályok mindenütt pontosan foganatosíttattak A köztisztaság ellenőrzés tárgyát képezte, a közfogyasztásra szánt élelmi czikkek és italok több Ízben megvizsgáltattak. Az állategészségügy általában kedvező volt. A takonykórnak három esete Csabán, egy esete Gyulán, egy esete Szarvason, a rühkórnak két esete Tót-Komlóson a lépfenének egy-egy esete Szarvason Uj-Kigyóson és Csaba-Csüdön merült fel. Járványos jelleggel uralkodott a múlt hóban a ragadós száj és körömfájás a Békésközség határához tartozó tarhosi uradalomban, a sertés orbáncz a gerlai és pósteleki majorokban. szonyának s mikor azt épen bevégezte, hatalmas dördülés rázta meg a börtön egész épületét. Az ifjú összerezzent, megrázkódott egész testében. — A halál! — sziszegte ajkai közül s fel- költötte társait, hogy itt az idő, indulni kell a vesztőhely felé. Hanem a dördülés újra ismétlődött, erősebben, hangosabban, a harangok is megkondultak, s a börtön rácsos ablakán becsapódott valami bűbájos dallam, a magyar nemzetőrök jól ismert dala A magyar marseille! — Hazám, menyasszonyom! — kiáltott fel mámoros örömmel az ifjú s épen bilincseit kezdte letépni karjairól, mikor benyomult ajtón, ablakon a székely nemzetőrség, % A szabadságot meghozta egy óra, az utolsó pillanat. A Gábor Áron ágyúi még bömböltek a zavaros Olt partján, mikor Gaál ezredes darabokra tépve, kilehelte utolsó sóhaját Szentgyörgy vérázott piaczán. Ez volt a háromszéki székelyek első diadala. Pataki Zsigmond szerelmesen boldogan dőlt menyasszonya karjaiba a győzelem reggelén, ki babonás félelemmel nézte jegyesének fekete haja között azt a hófehér fürtöt, mely beárnyékolta bús homlokát. És nézte az ifjú is, sokáig, hosszasan. Bizony fehér volt az, csupa ezüst szinü, ősz fürt. Emléke a halál éjszakájának, emléke a trikolor örök dicsőségének. Bibó Lajos, Gyóji Dezső.
