Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-10 / 10. szám
lO-ik szám Gyula, 1895. márczius 10-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke- I reskedése, hova a lap 1; szellemi részét illető köz- ■ í lemények intézendők. \' Kéziratok nem adatnak i vissza. V Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. ||[ Félévre ... 2 » 50 » j! Évnegyedre . 1 » 25 » •; Egyes szám ára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászati iietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoloa,^ Tátnos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Iskolai nevelés. Az iskola nem hivatalképző tanfolyam, melynek révén, ha jól vagy rosszul elvégezzük, mindjárt kenyérhez, álláshoz jutunk; hanem aréna, gyakorlótér, mint a régi görögöknél, valóságos gymnasium testi és lelki erőnk oly fokú edzésére, hogy a reánk várakozó feladatokkal majdan megküzdhessünk, hogy a mindennapi élet sokféle bajával sikerrel megbirkózhassunk. Tanulmányi rendszerünk nem számol a kor szellemével, a praktikus angolnak s az élelmes Yankéénak élet felfogásával: tudniillik, hogy nevelnénk első sorban is embert, ki megél még a jéghátán is. Elméleteket kergetve, csupán csak a száraz anyaghalmazra, az ismeretek elsajátítására gondolnak, tekintet nélkül arra: megérti-e? hasznát veszi-e a gyermek ? E nagy buzgalmunk közepette azután nem csoda, hogy a képzés egyébb módjairól, teszem a nevelésről egészeD megfeledkezünk. Pedig a nevelés — közvetlenül az életre kiható követelményeinél fogva — talán még a tanításnál is fontosabb tényezője az iskolai képzésnek. Nevelés alatt erkölcsi tulajdonainknak helyes irányba való terelését, a kedély, a szív s a jellem képzését értjük. Iskoláinkban, ha a nevelésre is adnánk valamit, napi lapjainknak nem kellene hasábokat irniok a sociális kérdésről; kulturpo- litikusaink nem törnék azon a fejőket: mi az oka, hogy nálunk a munka nem megtisztelő, hogy széles e hazában a polgári foglalkozás nem udvarképes; társadalmi bajaink jó részt orvosolva, idegen ajkú népeink szerte húzó törekvései meglehetősen paralizálva volnának! S ez nagyon természetes. Ha most nem csöpögtetünk zsönge korban tisztultabb életfelfogást a gyermek leikébe: társadalmunk 1 Ali üliü* Mért vagy olyan ............? Mé rt vagy olyan akaratos Indulatos kis leány............? Mért nem mosolygás üdvöt adó boldogsággal én reám . . j 111 Mért nem rebeg pióziny szived Dobbanása szerelmet . . . . ? Szivem égő fájó sebe Édes Bzódtól beheged. A kis virág bús sóhajjal Azt regélte én nékem: Nem ad nekem nyugodalmat A föld felett semmi sem........... Egy kis lány van a világon Kitől üdvöm várhatom .... Az regélte csak azt mondta. Hogy te vagy az angyalom. Nyíljon meg hát édes szóra Szerelemre ajakad .... I Legyen egy két víg órám is,' Mit a sors oly ritkán ad ... . Ha öröm, bú egymást váltja Boldogtalan szivemben Nem oly’ fájó a bánat se ... , Könnyebben el viselem. Gyóji Dezső. Félre tőlem, gyáva bánatok! Félre tőlem, gyáva bánatok I Azt tanácslom : odébb álljatok. S ezután felém se nézzetek, Úgy sem állok szóba véletek. Ha nem lesz szép olykor életem, Majd elvárom, amig szép leszeo, De könnyezni, mint az asszonyok, Isten ucscse, többé nem fogoki Megtanultam én azt már hogy itt, jV világon minden változik. zárkózott, kasztokra tagolt lesz jövőre is; ha az iskola falai közt nem csinálunk a tnunkásnak propagandát: pályaválasztás alkalmával tódulni fog az ifjúság továbbra is a hivatalok felé! Ezen a téren tehát a mit elmulasztunk, a mulasztás hatványozott számmal és sulylyal esik a mérlegbe, következményeit nyögni, sinylem fogjuk évtizedek múlva is. Iskoláink csak az értelmi erőt fejlesztik a gyermekben, arról egészen megfeledkezve, hogy a tanulónak szive, kedélye és akarata is van, hogy ezek együttvéve alkotják azt az öntudatos lényt, minek ember a neve. Ez erkölcsi tulajdonok közül ha csak egyet is elmulasztunk, abban a korban, mikor még minden jóra és szépre fogékony a lélek ; ha csemete korában nem nyesegetjük le a fáról azokat a fattyu-hajtásokat, melyek őt a sugár magas növésben megakadályozzák: sáfárkodásunknak, kertészkedésünknek a próba köve az élet, csakhamar megmutatja, hogy nem egész embert neveltünk, hogy számításunkban valahol valami hiba esett. Pedig az élet harczai közt, a létért való küzdelem mai világában, egészséges kedélyre inkább, mint valaha szükségünk van. Mégis mit tapasztalunk ?, A szellemi túlterheltetós ezer nemével, a tudnivalóknak egész özönével úgy kiöljük a gyermekből a kedélynek még csiráját is, hogy ritka, mint a fehér holló — ma napság a humor. A régi jó tábla- birákkal együtt ez is eltűnt a magyar földről! A 'szív képzésére azért van szükség, hogy a humánus érzés, az emberbaráti gondolkozásmód minél jobban terjedjen, mentül nagyobb tért hódítson! Hadd becsüljük meg ember társunkat, bármicsoda foglalkozást űzzön, bármely nyelvet beszéljen, bármilyen templomba járjon is imádni istenét; hadd S ha az öröm hamar elmegyen: A bánat se lehet végtelen. Hó takarja künn. a mezőket, Nem vigasztal sehol a zöld gyep. Eget, földet bántó gyász borít, És ez engem el nem szomorít. Eshetik a hó most a rétre: Virágerdő nyit majd helyébe; S hol most farkas járja a havat: Vígan sétál majd a pitypalatty I Jakab Ödön. / / :L£ocLgzel élet. iVége.) Itt talán már be is fejezhetném mondóké- mat. De nem. Az anyagvándorlásnak hosszú útja van és én föltettem magamban e nagy törvény rejtelmeit kisérni. . , figyelni ... a mint itt-ott a titokzatos fátyol fellebben előttem . . . A soupé oh az igen fontos. Kár volna kihagyni, Hogy is szokott csak lenni? Igaz a. —A gavallérok karjaikra veszik az ifjú hölgyeket és vezetik őket az asztalhoz. Azt hiszik, úgy-e, hogy oda, hol a garde- dame ül? No akkor szépen vannak, (ámbár az igazság kedvéért megvallom, hogy igy is történik egyiknél másiknál.) Hát biz azt nem viszik mindig oda, hanem hacsak lehet, egészen más asztalhoz, a hol azután közreveszik a kis lányokat, szépen meg- tarkázzák a helyet. A gardedam, oh az eleinte ugyan nézi, hol és merre van a lánya, de. csakhamar megnyugszik, szép terveket főz, látva, hogy a kik lányai mellett ülnek, csupa parthieképes jó állású fiatal emberek. Jön a pezsgői Vagy váltóra vagy hitelbe, az mindegy^ Fődolog, hogy feltűnjünk. Önmagunkat másokkal legyen érzékünk másoknak a bajai, szenvedései iránt is; önzőén ne mindig csak a ma-, gunkéval bibelődjünk ! A tétova tekintet, a határozatlanság, az erőtlen akarat, az állhatatosság teljes hiánya, mely a mai fiatalságot oly igen jellemzi’: mind onnan van, mert az akarat és jellem képzésre ügyet se vetünk. Ennek az okát is a szellemi tül terhelte tésb en kell keresnünk. Abban a korban, melyben apáink még gyér mekjátékaikat játszották, másod, harmadfokú egyenleteket fejt meg a tanuló; megtanul magyarul, németül, latinul és görögül egyszerre; házi feladatot készít egy héten legalább is hármat. Lelki tépelődés, aggasztó gondok közt telnek el napjai. Szivére beszél szülője mindennap, hogy iparkodjék, nehogy elbukjék, nehogy osztályt ismételjen. Iparkodnék is szegény, de ha nem győzi felfogással, értelmi erővel! Látja, hogy a követelményeknek nem felelhet meg, elhagyja önbizalma, lelki ereje. A gyermek akarat erejét igy ássuk alá a szellemi tuUerheltetéssel; jellemét ferde irányba igy tereljük! Azt hiszem — s a mindennapi tapasztalat is ezt bizonyítja — hogy kevesebb tudománynyal, de fogékonyabb szívvel, egészségesebb kedéllyel, több kitartással és nagyobb akarat érővel az életben többre vihetjük. Az élet szinpadán nem egy embert látunk a felszínen, kinek tudományos képzettsége, alapos ismeretei ellen kifogást nem tehetünk ; de aki, ha a megpróbáltatások ideje elkövetkezik, inog mint a nádszál s nem állja meg úgy a sarat, mint az, kinek szerényebb körű ugyan a tudománya, de fogékonyabb a szive, nem sivár a kedélye és erős az akarata. együtt bolonditani. Elhitetni magunkkal és másokkal is, hogy mi nagy urak, gazdag urak vagyunk és e mellett lakást, mosónőt, czipészt stb. rendetlenül fizetni. Kivételek persze itt is vannak. Elvégre a ki teheti, mért ne igyék pezsgőt rósz bor helyett? Igaza van, Forr, gyöngyöz a pezsgő 1 Ah mily édes, oh mily kellemes .... a kis lány eleinte kinál- tatja magát, később bele melegszik és habár nem nagyon ritkán, de soha sem iszik fél pohárnál többet egyszerre .... ... A mama boldog, látva, hogy kis lánya mennyire ünnepelve van. Az anyag vándorlás soha sem nyugszik. A pezsgő — a szeszes italhoz netp szokott kis lánynál — lassanként a fejbe száll, már nem kell kinálni, kezébe a karcsú pohár... ajkán édes dal... szivében titkos, bűbájos érzés.... Szegény gyermek lányka! Nem tudja hogy miért, de neki olyan, de olyan jó kedve van Szétnéz a teremben, hogy van-e még több ilyen ünnepelt, kit ennyire körülrajongjanak, megelégedett . . . boldog?... Nincs. Hisz a jó barátnék közül is hányán meg hányán ülnek látszólag elhagyottan, csendes nyugodtan beszélgetve egy-két régi jó ismerőssel. Megsajnálja őket. Azok ugyan el vannak hagyva 1 Az anyagvándorlás kezd csintalankodni és ... a kis lány arczi kipirul, szeme ég, szive kezd lázasan dobogni . .. Szédül. .. feje megfájul. A gavallér szinte felhevül, . . . mohó, falánk, éhes tekintettel nézi a nőiesség bübájatól szándékosan megfosztott leánykát .... A mama? Az boldog. Büszke örömmel telik el, látva hogy kis lányával mennyire el van foglalva az annyira megpályázott fiatal ember. Kiirt czikk. Békésvármegye monopraphia bizottságának 1895. évi márczius 5-én Gyulán tartott ülése jegyzőkönyvéből. Elnöklő alispán a monographia ügyét és történeti fejleményeit röviden ismertetvén, előadja, hogy miután a mű kéziratának bemutatására kitűzött határidő f. év végével már elérkezik, indokoltnak találta a bizottságot összehívni azért, hogy a tervezett mű illusztrácziói iránt a bizottság még eleve határozván és megállapodásra jutván, másrészről pedig a törvényhatósági bizottságnak jóváhagyását kieszközölvén, a mű a jövő évben megtartandó millenáris országos kiállítás ideje alatt — úgy a mint az tervezve volt — a közönség eló bo- csájtassék. Ezzel kapcsolatosan bemutatja Dr. Karácsonyi Jánosnak az illusztrácziókra vonatkozó véleményes javaslatát. Miután a bizottság maga is időszerűnek találja azt, bogy a tervezett mű illusztrácziói tekintettel arra, hogy azoknak előállítása tetemes időt vesz igénybe, már most megáilapitassanak, annál- fogva az elnökoek előrelátásáért, mely szerint a bizottságot már most egybehívta, köszönetét nyilvánítja. Egyébként az illusztrácziókra vonatkozólag a következő megállapodás történt. A műbe Dr. Karácsonyi János javaslatához képest a következő illusztrácziók veendők be: 1. Békésvárnlegye 1550. évi térképe. 2 Gyula városának 1566-iki alaprajza. 3. Gyula 1566-iki felszíni képe Zündt Mátyástól. 4. -Békésvármegye czimere^5. Békésvármegye múlt századbeli térképe. 6. Gyula 1722-dki rajza. 7. Frangcpán Beatrix képe. 8. Brandenburgi György képe. 9. Balázsdeák Márton czimere 1363-ból. 10. Czerna Károly rajza Gyula váráról. Kezdődik a soupe csárdás. Emiké lázban ég. A pezsgő átjárta minden tagját, ideges, kimondhatatlan izgatott. A mindenható nagy törvény, az anyagvándorlás ravaszul mosolyog .... A czigány fékevesztett tűzzel húzza. A párok szorosan egymás mellett rezegnek, ugornak, forognak. Erzsiké tánczosával a czigány előtt járják. N. N. kitünően tánczol csárdást, tánezosnéját hol a jobb, hol a bal karral öleli át. Ölelés nélkül soha sincs .... A lányka egészen tánezosához simul. Iszonyú melege van. Szédülő fejét lehajtja tánezosa vállára és kéz a kézben, szív a szivén, lázban égve, a felgerjedt szenvedély és fékveszt^U indulatok között . .. lassanként egymást ölelgetik^ De a mama boldog, ó látja ugyan, Fogy mikép tánczolnak. De az nem baj .. . N. N. úr mégis csak bekerül... eh a mama tudja mit csináll Nem veszi észre, hogy a tánezos, a ki a lánykát olyan gyönyörrel szoritgatja magához, mint kacsint oda szomszéd tánezos barátjának. Szeme azt adja tudtára „ide nézz I* így kell elbánni, csak igy lehet igazán csárdást tán* czolni . .. Másnap az egész város tele van vele, örülnek neki. N. N. maga is dicsekedik: — A kis Erzsit az éjjel úgy berugattam .,. hal ha! ha! igazán tehetetlen volt! És most te festő, te szobrász! teremthettek-e ti visszataszitóbb, csúnyább képet? Te forró szivü költő, meg tudod e énekelni az Emiké vonzó, édes, megkapó szépségét? Az egészséges szív visszariad e képtől. Pedig mily szép volt a kis Emmi iczi-piczi korában édes anyja karján, most is szép, nagyon szép, és mégis milyen különbség van benne. Mentő.
