Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
Kny Antal békéBi plébános, kér. esperes folyó hó 22-én, vagyis ma üli meg jubileumát annak, hogy Békésre plébánosnak jött bold. Richter örökébe. A kath. hívek fényes ünnepélyt rendeznek ez alkalomból és aranybillikommal lepik meg lelkészüket, aki különben nemcsak hívei, hanem más hitfelekezetbeliek szeretetét és tiszteletét is kivívta. A derék plébánosnak kollegái is bizonyára megragadják az alkalmat, hogy közkedveltségü lelkész társuk szép jubileuma fölötti igaz szerencsekivána- tuknak kifejezést adjanak. Mi is szívből hangoztatjuk : „ad multos annos Is Deczember vége felé egész tavaszias időjárásunk van, mintha nem is karácsony, hanem húsvét küszöbén állnánk. Falb jóslata teljesen bevált, jobban mint kívánatos volna, különösen alkalmatlan a csaknem „fullasztó" jelzővel illethető sár, mely a kocsiközlekedést rendkívül megnehezíti, sőt akadályozza. A pénteki hetipiacz például harmadrész olyan forgalmú sem volt, aminő igy ünnep előtt lenni szokott, a kereskedők méltán panaszkodhat tak, hogy a vidék mondhatni teljesen elmaradt ezúttal. Halálozás. Ducza Lajos, a Csabára nem rég kinevezett póstafőnök erős antrax daganat követ keztében rövid szenvedés után meghalt Budapesten, ahová betegsége gyógyitása végett felutazott. Ugyanott temették el kedden az életerős, mindösz- sze 52 éves férfiút. Meghívó. Az alsó-febér-körösi ármentesitő társulat 1895. évi deczember hó 28-án délelőtt 9 órakor saját házában Gyulán, igazgató választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagok tisztelettel meghivatnak. — Tárgysorozat: 1. A LX.—1895. kgy. számú határozattal megválasztott 11-es bizottság a társulat műszakilag kifejlesztett árterének osztályozását elkészítvén, vonatkozó határozatát az 1884 évi XIV. t.-cz. 15. §-a értelmében a választmánynak további intézkedés végett bemutatja 2. Időközben érkező tárgyak. Zeneestély a Komlóban. Gordon Károly orosz tenorista lép fel ma este a Komló szálloda nagytermében. A hírneves orosz énekes, kinek elismerő nyilatkozatai vannak Mascagni-tó\, az olasz uralkodó herczegnőtől, több osztrák-magyar altábornagy tói, ez alkalommal olasz és orosz dalokat fog zongorakiséret mellett énekelni. A hírneves énekművész, kiről csak nem régiben a „Budapesti .Hírlap“ is a legŐBzintébb elismerés hangjával irt, azonkívül bravour-énekes is és csalódásba ejtő hűséggel produkálja a női soprán hangot. Ajánljuk a zenekedvelő közönség figyelmébe. A zongora kíséretet Báiky Endre államvizsgázott zenetanár teljesitendi. Gordon Károly hangversenye, Ma este 8 órakor tartja hangversenyét a „Komló“ termében Gordon Károly. A hires énekes csak most fejezett be egy nagyobb körutat, fenomenális hangjával mindenütt óriási sikert aratott és a lapok — magyarországiak és külföldiek egyaránt — az elragadtatás, a föltétien elismerés hangján írnak róla. Gordon annál is inkább megérdemli, hogy látogassák hangversenyét, mert ő művészetével a jótékonyságot egyesíti. Különben Gordon Károly dacára annak, hogy még egészen fiatal ember, oly sikereket ért el már eddig is, mint kevés művészember. A mai hangverseny műsora a következő: 1. Haendl: Ária Rinaldó operából. 2. Campana: Románcz. 3. Auber; Ro- máncz a „kőmives és lakatos“ operából. 4. Kursch- mann: A halász. Énekli Gordon Károly ur. 5. Djubjuka: Orosz dal. 6. Wusching: A vallomás (sopran hangon.) 7. Ernst: Tavaszi dal. 8. Mattéi: Non torno. 9. Beethoven: Adelaide. 10. Bachmann: Gondola dal (soprán hangon.) 11. Beiffert: Török dal. 12. Mozart; Cosi fan tutte (sopran hangon.) Jegyek ára: Számozott hely 1 frt, ülőhely 70 kr., állóhely 40 kr. Jegyek előre válthatók Dobay János könyvkereskedésében. — Lámpagyujtó — mint községi képviselő. Az orosházi ottani szocziálistáknak sikerült egyik legvéresebb szájú vezérüket, Szemenyei Imrét a I képviselőtestületbe bejuttatni. Szemenyei földhöz ragadt szegény ember és eddig lámpagyujtó volt, amiért 100 forint évi fizetést húzott. Választás után az elöljáróság maga elé idézte s felvilágosította őt, hogy a lámpagyujtogató községi szolga és ez a szolgai állás a képviselői állással össaeférhetetlen és ezért a két állás közül az egyikről le kell mondania. Meggondolási időt is adott az elöljáróság, de Szemenyei uram nem sokáig gondolkozott, kis vártatva kijelentette, hogy lemond a lámpagyujtó- gatói állásról és megtartja képviselőségét, mivel nem szabad neki elvtársai bizalmát visszautasítani. Eltűnt orvos. Csak a múlt hetekben választották meg szénáéi községi orvossá Csíki Ferenczet, a ki le is tette az esküt s az eskü letétele után négy nap múlva Budapestre utazott, a honnan értesítette dr. Bodoky Zoltán főszolgabírót, hogy nem szándékozik vissza jönni Szénásra s lemond állásáról. — Helyettesül Láng Jenő kéretett fel. Öngyilkos fiú. Orosházán egy Gál Mátyás nevű 12 éves gyopárhalmi fiú, felakasztotta magát s mire észre vették tettét, már meg volt halva. Ismét libalopás. A rendőri hivatalokban sűrűn fordulnak meg panaszosok, kik eltűnt libáik holléte iránt tudakozódnak. Úgy látszik, a csirkefogók előtt kedvelt pecsenye a libahús s a karácsonyi ünnepek lévén kilátásban, nagy a kereslet a ludak iránt _ kínálat nélkül. Legújabban Néveri Károlynak tűn t el 13 darab libája, mely lopás tettesét a rendőrség erélyeB nyomozása daczára nem sikerült kéz- rekeriteni. A névnapi gratuláczió. Szilágyi Ferencz e hó 3-án Ferencz napján nyugodtan pipázgatott a háza előtt. Gergely Rozi cselédleány egy barátnőjével éppen arra járt és alkalomszerüleg meggratulálták az öreget névnapja alkalmából. Szilagyi behívta a két leányt egy pohár borra. A lányok azonban a szives vendégszeretetet úgy hálálták meg, hogy a szobából kendőket, ruhákat loptak el, mig az öreg a pinezébeu járt bor után. Szilágyi később észre vevón a hiányt, a Gergely Rozi lakására ment, hogy a lopott tárgyakat tőle visszakövetelje. — A romlott lány azonban, mig az öreg házkutatást tartott, levetett bundájából 125 frttal telt bugyellari- sát ellopta. A Szilágyi feljelentésére a rendőrség elfogta a tolvaj leányt és átadta a vizsgálóbírónak. Merénylet- E hó 18-án este Nagy-Pél községházának jegyzői hivatalába ismeretlen tettes az ablakon keresztül belőtt. A lövés Szerb Simeon jegyzőnek volt szánva, ki szerencsére nem volt az irodában s igy a merénylet meghiúsult. A községben nagy izgatottsá-got kelt a dolog s a csendőrség erélyesen nyomozza a tettes kilétét. Állategészségügy. A Bzáj- és körömfájás úgy a gyula-benedeki pusztán, valamint a csabai határban megszűnt és igy a zárlat mindkét helyen feloldatott. A sertésvész — noha szórványosan, de sajnos — még mindig terjed. így utóbb N.-Szénáson gr. Károlyi Alajos és M.-Berényben Steiner Ignácz, nál lépett fel, sertés orbáncz. Kondoroson Rákóczi Lajosnál, lépfene Endrődön Uhrin Imre s társainál, továbbá Szeghalmon fordult elő. A járványok krónikájából. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentések szerint e hét folyamán következő ujabbi betegedési esetek merültek fel: roncsoló toroklób K.-Ladány, Békés, Szeghalom, M.-Bérény, Öcsöd és Vésztőn, jültömirigy- lob Vésztő s Szeghalmon, vörheny Gyulán, Vésztőn, K.-Tarcsán és Csorváson, hasihagymaz Szeghalom, M.-Berény és Békésen, himlő K.-Lúdanyón és to- rokgyik Sámson, Szeghalom és Békésen. Talált gyűrű. Popp Alajos gőzfürdőjében a takarítás alatt a hideg zuhany rácsozata alatt egy faragott kövű, arany gyűrű találtatott. Igazolt tulajdonosa átveheti a gőzfürdőben. Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál, a torok és légzézi szervek minden zavarainál melegen ajánljuk Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 kros eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerűzletben. Fó- és szétküldési raktár. Egger A. fiai Nádorgyógyszertára Budapesten, Váczi-körút 17 . 250 7—30 Gyulai élet. Most hogy a karácsonyi szünidőkre szétrebben a metropolisokból a vakácziózó fiatalság, városunkba is elszállingózik egy-egy egyetem- kerülő gólya. Valamenyinél közös vonás, hogy ambiczió- ja a miniszteri bársonyszékig terjed és bogy végtelen fensöbbséggel tekint le reánk, szegény embertársaira, kik egy ilyen sáros kis városban nyöszörögjük át ezt a siralmas földi életet. Mikor e czikk fölibe tettem ezt a megszokott czimet, egyik, ezek közül a karácsonyi vendégek közül, gúnyosan nézett le a vállamon keresztül hajolva, a papirosra. — Gyulai élet . . hm . . Gyulai élet 1 Hát még ilyen is van Gyulán ? Élet ? Én azt hittem hogy sárnál és pletykánál egyéb nincs 1 E szavaival, természetes, hogy provokált egy széleskörű vitatkozást és elmondatott velem egy hatalmas Filippikát, melyet mint jó vidéki ember a korrupczióval telt fővárossal szemben a vidék védelmére mindig készenlétben tartok. Hanem hiába minden beszéd. Az én pesti barátom előtt elpufogtathattam a legszebb frázisaimat a vidék és főváros egymáshoz való viszonyáról, összehasonlítottam azzal a nagy folyóval, mely az apró patakokból meriti vizét, erejét; mindezek daczára az én pesti barátom szentül megmaradt abban a meggyőződésben, hogy rni- elöttünk kisvárosiak előtt ismeretlen fogalom a parkett, és hogy sült tököt, meg pattogatott ku- koriczát szervírozunk a zsurjainkon s a társadalom közvéleményét kavargató eszmék ép oly kevéssé jutnak el hozzánk, mint a czivilizáczió Kö- zép-Afrikába. Pedig hogy [egészen nincs igaza ennek a pesti gavallérnak, az nyilvánvaló. Meggyőződtem róla aznap délután, mikor a kaszinóban szóba került a Vlassits miniszter nő- emanczipácziója. A társaság egyik legagilisabb tagja erős síkra szállt a nők mellett. Nem árulom el a nevét és azt, hogy mit mondott, mert bizonyos hogy a hölgyek mind belészeretnének abba az emberbe, aki olyan szépen védte őket a férfiakkal szemben. — Csak vegyék figyelembe kérem, — szólt — hogy mennyi szellem, mind megannyi forgácsai az észnek, megy kárba, egy-egy délután, mikor a hölgyek, elkezdve a nagyoláhvárostól a németváros végéig minden arra való embert végig szapulnak I Miért ne nyújtsunk tért ennek a fölhatalmazott szellem-energiának, mely csak haszontalanul, a társalgásban nyilatkozik meg, a praktikusabb téren a tudományban is. Miért ne volna joga a nőnek is részt kérni az élet nehéz terhéböl a férfi mellett. Éljen a nőemanczipáczió 1 A zúgó éljenzés helyett, mely a szavakat kisérni hivatva lett volna, felszólalt egy öreg ur a társaságból, aki kevesebbet filozofált, de többet mondott. — Hát jól van öcsém ! Vegyék ki hát a nők is a részüket mindenből a férfiak mellett. Tessék nekik katonáskodni. Az öreg urat már megéljenezték. Akadt egy másik öreg ur, aki már a sorozó bizottságban is részt szeretett volna venni. — Megállj vén kópé ! megmondom a feleségednek, hogy milyen vágyaid vannak, — ijesztette meg az öreg urat egy másik úr, aki nem vett részt a vitatkozásban. A vitatkozás ezzel általános derültség közt véget ért. Engedelmet kérek a kis kitérésért, melyei csak azt akartam bebizonyítani az én pesti barátomnak, hogy van „gyulai élet“, még pedig szellemi élet is, és mi sem zárkózunk el teljesen a közszellemtől és valamivel magasabban állunk a kameruni benszülötteknél. Most pedig — krónikáiról tisztemhez híven — bátor vagyok jelezni, hogy „Fiume mellett a tenger csendes!“ Városunkat nem hozza forrongásba sem a tisztújító közgyűlés, sem a 28-iki bál. Mintegy várakozó állást foglal el a közeledő ünnepekkel szemben, mert hiába, az a karácsonyest, melyre már a gyermekkori fényes álmoknak csak visszfénye esik, mégis csak bir egy kis érdekeltséggel előttünk, öregek előtt is poetikus, misztikus varázsával megkülönbözteti előttünk ezt a napot a többitől. A város pedig kihalt és néptelen. Otthon van mindenki. Az egyik diót aranyoz, a másik egyéb karácsonyi meglepetésen dolgozik odahaza A csatakos, lucskos utczákon csak az járkál, a ki a boltba megy kriszkindlit vásárolni, vagy a kinek hivatalos dolga van. Passzióból nem járkál senki. Az álmos, ködös levegő, ráfekszik nehézkesen a járdákra és eltakarja előlünk a toronyórát. Csak egy alak poroszkál csendesen a kihalt utczákon, mikor már a kaszárnyában is el- fujták a takarodót s a református óra is elütötte a kilenczet. Résztvevő kebellel szólítom meg a szerencsétlent, amint ott ázik az esőben velem együtt s akkor ismerem fel benne városunk egyik boldog családapját. — Miért nem megy haza bácsi? — Hja! nekem nem lehet! s búsan sóhajt bele az est ködébe. — Miért? — Meglepetéseket csinálnak odahaza. Nekem csinálják a kriszkindlit. Az ablakon keresztül láttam, amint az előbb haza akartam menni. Csak nem zavarom szegényeket?! Szépen visz- szafordultam. — Hát aztán mi lesz a kriszkindli? hímez! — Hajói láttam, az egyik lányom papucsot — Mióta reumám volt, az orvos megtiltotta a papucsviselést még odahaza is. A másik lányom házisapkát varr. Még az utczán is hajadon fővel szeretek járni, nem hogy odahaza a szobába sapkát nyomjak a fejembe, úgy félek a megkopaszodástól. — Hát a harmadik lánya? — Eh! a harmadik lányom, Képzelje I a harmadik lányom pénztárczát horgol, — Nekem . . .1 Pénztárczát!! Erre már én is elkaczagtam magamat, „lévén az öregről köztudomású tény,“ hogy a felesége minden krajezárt elszed tőle odahaza. — Hát a feleségének és a leányainak mit vett kriszkindlibe ? — kérdém tőle. — Hja! azt csak a Kunz és társának újévi számlája mondhatná meg! Búsan lehorgasztotta fejét és távozni készült. — No, talán kész már a papucs; szólt szó moruan megnézve a lámpa alatt óráját. Aztán, — nem tudom, hogy a papucsról miféle eszmetársitás révén — hirtelen odaszólt nekem: — Öcsém! adok egy jó tanácsot. Sohse házasodjon meg I Szólt és távozott. Hja! azok a krisztkindlik! —re. Kérelem, „Mária Josefinum“ gyógyíthatatlan nyomorék gyermekek menedékházának nyújtandó segélyért. A sok oldalról igénybe vett emberiség, mely alamizsnájával a nyomor enyhítésére siet, a nyomor egy kiáltó neméről megfeledkezett! Mig hazánkban a süketnémákról, vakokról, munkaképtelen aggokról, őrültekről stb. ha nem is a kivánt módon, de mégis úgy a hogy gondoskodva van : addig a társadalom jószívűsége teljesen megfeledkezett a gyógyithatlan nyomorék gyermekekről. Ki ne látta volna, hogy a szegény gyermekek még városokban is, de mennyivel inkább falvakban a durvább lekületű nép által a „falu csúfjaivá, a falu bolondjaivá“ téve, mennyire ki lesznek vetkőz- tetve még lelkileg is minden emberi formából. Ki ne látta volna, hogy korcs szüleiktől koldulásra unszolva házról-házra vonszolják nyomorult testüket ? hogy e szegény teremtések az emberiségnek borzadályul, lelketlen szüleiknek pedig sokszor erkölcstelen keresetforrásul szolgálnak ? Ki ne hallotta volna, hogy lebujokban úgynevezett „gyámolóik“ úgy várnak rájok mint odújában a dúvad zsákmányára, s ha koldulással eleget nem kerestek nekik, kegyetlenül ütlegelik, kínozzák őket? Vagy végre — ha a legeslegjobb esetet vesz- szük — ki ne látta, vagy nem hallotta volna a nyomornak azt a megdöbbentő képét, mit ezek szülőiknél előidéznek nyomorult életükkel, kiket mindennapi kenyérkeresetükben hátráltatnak ? Ezek mind jól ismert dolgok 1 A könyörületes szivüekhez fordulunk. A könyörületesekhez, kik látták már, hogy mi a nyomor, mi a szegénység, mi a sülyedés, mi a végső elcsüggedés, mi a kétségbeesés ! Fájdalom a nyomor annyi alakban látható, hogy az ember azt sem tudja melyikhez siessen előbb alamizsnájával ? A szegénységnek az a képe még, mely csak a nagy város fényes csarnokaival képez ellentétet, szánalmat ébreszt csupán, de ha már oly nagy a nyomor, hogy annak hordozói még a legszegényebb ember szomorú viskójára is csak félelmetes irigységgel nézhetnek fel: a nyomornak az a képe bor- zadályt, rémületet szül! Van szegény, a ki százszor szegényebb a szegénynél is! E szivükben csordulatig keserűséggel telt szülőkön s nyomorult gyermekeiken kívánunk segíteni, kikben az Isten képét úgy kell megmenteni 1 Vallás-erkölcsös nevelés, ápolás, gondozás által a rájuk nézve nyomorult életet elviselhetővé akarjuk tenni! azért elhatároztuk, hogy a külföld számos városában már levő „nyomorék gyermekek menhelyéhez“ hasonlót állítunk fel hazánkban. Saját ereinkkel ehhez teljesen hozzájárulunk; de ha csak 20—30 gyermeket akarunk megmenteni, már ahhoz is oly nagy összeg kívántatik, hogy a jólelküek segítségéért esedezni kénytelenek vagyunk. Azért eBdve kérjük, e menháznak melybe az egész országból valláskülönbség nélkül fognak gyermeknek felvétetni s mely Sopron városa környékén irgalmas nővérek vezetése alatt fog felállittatni, léte sitéBéhez kegyeskedjék bármily csekély alamizsnával hozzájárulni, köszönjük ezt előre is a nyomorék gyermeknek nevében; de ezerszeres lesz köszö- netünk — és ezért különösen könyörgünk — ha a menházfenntartásához bármily csekély évi hozzájárulást ha csak egy koronát is megajánlani kegyeskedik. Kelt Fülesen, 1895. évi október hó 20.-án. Gróf Almássy Györgyné, szül. Zichy Zenaida Grófné, Idősb gróf Almássy Kálmánná, özv. gróf Andrássy Gyuláné, gróf Andrássy Tivadarod, özv. gróf Stáray Vilmosáé, gróf Palla- vicini Crescencia, gróf Cziráki-Almássy Erzsébet, gróf Hadik-Barkóczy Endréné, Jekélfalussy Sándorné, gróf Bissingen Nándorné, özv. gróf Zichy Bezsőné, Simon Ödönné főispánné. gróf Hadik Karolina, gróf Andrássy Tivadar, gróf Hadik-Barkóczy Endre, gróf Andrássy Gyula, báró Augusztinetz, gróf Zichy Jakab, gróf Almássy György. Figyel mertetés a postai csomagok czélszerü csomagolása, helyes czimzése stb. tárgyában. A karácsonyi és újévi ünnepek alkalmával a postai forgalom az egész országban, de különösen a székesfővárosban rendkívül mérveket ölt, a melynek akadálytalan és pontos lebonyolítására a t. közönség érdekeinek megóvása végett a szükséges intézkedéseket megtettem. Intézkedéseim és a postai alkalmazottaknak a terhes szolgálat körül kifejtett legjobb törekvései azonban a kellő sikert csak az esetben biztosíthatják, ha a t. közönség a postát nehéz feladatának megoldásában támogatni, és a forgalom gyors és pontos lebonyolítását elősegíteni szíveskedik az által, hogy a postai küldemények feladására, csomagolására és a helyes ozimzésre nézve fennálló postai szabályok betartása mellett az alább előadottakat figyelemre méltatja: 1. Pénzt legczélszerübb postautalványnyal küldeni. Küldhető azonban szabályszerűen pecsételt levélben is, de más tárgyakkal egybe csomagolni sem pénzt, sem ékszert nem szabad. 2. Csomagolásra faládácska, vesszőből font kosár, viaszos vagy tiszta közönséges vászon; kisebb értékű, csekélyebb súlyú tárgyaknál pedig legalább is erős csomagoló papír használandó. Újságpapírba s e félébe csomagolt tárgy egyáltalában nem fogadható el. Vászonba vagy papírba csomagot több rétüen és szorosan kell begöngyölni, gombnélküli zsineggel többszörösen és szorosan átkötni, a zsineg keresz- tezési pontjait pedig jó minőségű pecsétviaszszal oly módon lepecsételni, hogy az egymásra fektetett vászon- vagy papirrétegek által képezett nyitásokon a tartalomhoz férni ne lehessen. A pecsételésnél vésett pecsétnyomó használandó. 3. A czimzésnél kiváló gond fordítandó a czimzett vezeték és keresztnevének, esetleges elő- nevének, vagy megkülönböztető jelzésének (pl. ifjabb, özvegy, dr., stb.), továbbá polgári állásának vagy foglalkozásának és lakhelynének pontos kitételére ; a Budapest és Bécsbe szóló küldemények czimirataiban ezenkívül a kerülét, utcza, házszám, emelet és ajtójelzés stb. is kiteendő. A rendeletési hely (vármegye) és ha ott posta nincs, úgy az utolsó posta pontos és olvasható feljegyzése különösen szükséges. 4. A czimet magára a burkolatra kell Írni, de ha ez nem lehetséges, úgy a czim fatáblácskára, bőrdarabra, vagy erős lemezpapirra írandó. Ezen czimiratok erős zsineggel vagy dróttal tartósan a csomaghoz kötendők. Papírlapokra irt czimeket mindig egész terjedelmében kell a burkolatra felragasztani s ezenkívül a csomagot zsineggel úgy átkötni, hogy a zsineg keresztezése a czimiraton legyen. Felette kívánatos, hogy a feladó nevét és lakását, továbbá a czimirat összes adatait magában foglaló ezédula a csomagban is elhelyeztessék, hogy azon esetre, ha a burkolaton lévő czimirat
