Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-10 / 6. szám
gyógykezelés alatt nem állott, a községi orvostól nyilatkozat kérendő a halálozás okára nézve. Ha az derülne ki, hogy a csecsemő vagy kisded az ápolás vagy gondozás hiányossága miatt halt el, az illető, a gyermek félfogadásától mindenkorra eltiltandó, s amennyiben vétkes gondatlanság vagy bűntett esete forogna fenn, a megtorláshoz szükséges intézkedések azonnal megteendők. Szoptatásra ugyanegy nő egy csecsemőnél többet nem vállalhat. (L. 1876. évi XIV. t. ez. 25-ik §.) Altató vagy kábító szereknek orvosi rendelet nélküli alkalmazása, amennyiben ez bűntettet vagy vétséget nem képezne, mint kihágás büntetendő. IV. A vagyontalan szegények gyógykezeléséről. Az 1875. évi III. t. ez. értelmében a vagyontalanok, úgy a felnőttek, mint a gyermekek gyógykezelésére államsegély is igénybe vehető lóvén, az oly vagyontalanok, kik az orvos díjazását s a gyógyszerek árát az elöljáróság biztos tudomása szerint fedezni nem képesek, össze- irandók. Amennyiben az ilyen vagyontalanok létszáma folytonos változásnak van alávetve, az összeírás minden óv elején helyesbítendő. Az államsegély igénybevételére jogosult összeirott szegények névlajstroma a községek területén működő összes orvosokkal közlendő. Ha az orvos egyébiránt látogatása alkalmával azt tapasztalná, hogy a beteg, illetve hozzátartozói teljésen szegények, azt a vényen igazolja s az ily záradékolt s az elöljáróság által is lát- tamozott vényre ingyen gyógyszer szolgáltatandó ki. Az államsegélyt igénybe vevők számára történő rendeléseknél az orvosok, valamint a gyógyszerészek kötelesek magukat az 1893. év február hó 26-án 16.971. sz. a. kelt körrendelettel kiadott utasításhoz tartani. Az állam terhére kiszolgáltatott vényeknél, mindig megjelölendő az egyén neve, s a betegség, melyben az illető szenved. Az állam terhére kiszolgáltatott szerekről szóló orvosi rendelvények minden egyes községből, minden évnegyed elején és pedig az illető hónap 6-ig a szolgabirákhoz beadandók, kik azokat a vármegye aüspánjához kötelesek azonnal beterjeszteni. A vármegye aüspánja a vényeket átvizsgálás végett a vármegye főorvosának kiadja, s az átvizsgálás megtörténte után a m. kir. belügyminisztériumhoz a követelés érvényesítése végett felterjeszti. V. A védhimlö oltásról. A vármegye területén eme szabályrendelet életbe léptét követő évtől kezdve úgy az első ízben történő, mint újra oltásoknak, az oltás kizárólag borjúhimlő nyirkkel engedtetik meg. Az eredeti borjú-nyirk beszerzésének költsége a községeket terheli, melyek e czélra a tapasztalat által megállapított összeget költség- vetésükbe felvenni kötelesek. A karról-karra való oltás csak azon esetben engedtetik meg, ha fenyegető himlő járvá- nya gyors és tömeges oltást szükségessé tenné. Ily esetekben azonban, mielőtt a karról-karra való oltás engedélyeztetnék, a vármegye főorvosának előzetes véleménye meghallgatandó. szeretni. Megvetette a felületes Don Juanoskodó udvarlókat. Haragudtak is rá sokan. Hej mert sok volt azoknak a száma, a kiket kinevetett. Volt még egy fóelve, hogy egy ilyen férfi, őt szeresse meg előbb. Milyen dühös volt, mikor Pista beállított. Csak egy aljegyzőcske. Majdhogy sirva nem fakadt. Hozzá még olyan szegletes is volt Pista. Ah mama 1 én meghalok. Elértette a mama. S mi által, méreg, pisztoly, vagy . . . Édes Istenem hisz már nagykorú is lettél. Esztike szivébe úgy belenyilallott. Hiába nő volt ő is és ebben a részben hiú. Megadta magát, hegyen hát akárki. Hiszen már nagykorú. Pista sűrűn eljárt. Az utczán is sétáltak együtt. Sásházyné összetalálkozott Peletykásynéval. — Hallod Ballányi Esztike menyasszony. — Valóban, kitől tudod ? — Úgy beszélik. Pedig még csak udvarolt szegény Pista. Karonfogva mentek az utczán. — Hallod Sásházyné Esztike tegnap váltott jegyet. — Kivel ? — Gábor Pistával. — Csak egy aljegyző . . . nem sok. Az irigység beszélt belőle. Három lánya várta otthon a jó szerencsét. (Folyt kör.) A szükségessé vált gyors és tömeges karról-karra való oltásoknál minden egyes gyermek beoltása után az oltó gerely fertőtlenítendő. A községi elöljáróság azon tagja, ki mint oltó biztos működik, köteles gondoskodni arról, hogy az oltásra kiirottak az oltásra kijelölt helyen és időben meghatározott számban előállit- tassanak. Ugyancsak az elöljáróság ezen tagjának kötelessége a szemlére fel nem hozott gyermekek szülőit az első fokú közegészségügyi hatóságnak bejelenteni, hogy az, az ezen mulasztást elkövető szülők ellenében a szükséges eljárást azonnal folyamatba tehesse. VI. Intézkedések a járványokkal szemben. Bármely járványos kóralakban történő megbetegedés a beteg hozzátartozói, a vele egy házban lakók, vagy egyedül lakóknál szomszédaik által a hatóságnak esetről-esetre bejelentendő. — Ide tartoznak különösen a roncsoló toroklob, vörheny, hagymáz, hólyagos himlő, járványos agy- és gerinczagylob, cholerin és cholera. Közeledő cholera járvány esetén a bejelentés táviratilag eszközlendő. Fenyegető járvány esetén a lakosságot a járványos betegségre figyelmeztetendő, s a járványos koraiakban történő megbetegedés bejelentésének elmulasztása szigorúan fenyitendő. Ragálylepte házak mindig jellel (fehér talajon veres kereszttel) látandók el, s e mellett folyton zárva tartandók. Ha valamely község területén a járvány nagyobb terjedelmet nyer, úgynevezett járvány- biztosok alkalmazandók, kiknek kötelességük megakadályozni, hogy a beteg, esetleg halott körül csődülés ne történjék. Kötelességük a netalán engedetleneket a hatóságnak bejelenteni. Járványos betegségben elhaltaknál virrasz- tani s halotti tort tartani nem szabad, azok hulláját kézen vagy vállon a temetőbe vinni nem szabad, e czélra koronként fertőtlenítő szerrel megmosandó halottas kocsi alkalmazandó. A fentebbi betegségben elhaltak hullájának eltakarításánál gyermekeket a halotti szertartásnál alkalmazni tilos. A fertőző betegségben elhaltak hullája eltemetése az első 24 órában is megengedhető, ha a halál beállta megállapittatott. A házi járványok megszűnte után a járványos házak fertőtlenítésnek veendők alá. Minden község köteles a fertőtlenítés végrehajtására betanított s azzal megbízott egyént alkalmazni; a fertőtlenítés költségeit vagyonosoknál az illető család, szegényeknél a község viseli; — ezek számára a fertőtlenítő szert a község szolgáltatja. VII. Intézkedés járványkórházak iránt. Az 1876. évi 18,053. s 1892. évi 5616. számú miniszteri rendelet értelmében, minden község állandó járvány kórházat köteles felállitani. A beredezendő ágyak számának meghatározásánál a lakosság száma veendő zsinórmértékül és pedig olyformán, hogy 20,000 léleknél nagyobb számmal bíró községek minden 1000, kisebb községek 1500 ember után egy ágyat kötelesek berendezni. A járvány kórházak hol leendő felállításánál tekintetbe veendő azon körülmény, hogy a felállítandó járvány-kórház helye oly formán választandó meg, hogy az a község bármely pontján lakó egyénre nézve lehetőleg könnyen megközelíthető legyen; a község középpontján azonban semmi körülmények között fel nem állítható. Nagyobb községekben a berendezendő ágyak erejéig több s a város különböző pontjain lesznek a kórházak feláüitandók. Az ily kórházak lehetőleg úgy helyezendők el a községek szélén, hogy az ott elhaltak hulláit ne kellessék a temetőbe a községen keresztül szállítani. A járvány kórházak beteg befogadó helyiségének padozottaknak kell lenniök, szellőztető ablakokkal; az ápolónő számára elkülönített helyiséggel, főző és mosó konyhával, ez utóbbiban fürösztő készülékkel. Minden kórház betegszállító ágygyal is felszerelendő. Minden járványkórháznak halottaskamrával is el kell látva lenni. A járványkórházban elhelyezett betegek orvoslása a közs. orvosok teendőit képezi. Ott hol több járványkórház van, a község nem egy hanem több községi orvossal rendelkezik, minden járvány kórházat azon községi orvos lát el, kinek területén a járvány kórház fel van állítva, vagy a kit a község erre kijelöl. A járványkórházakba oly fertőző vagy ragályos betegségben (hagymáz, vörheny, hólyagoshimlő, roncsolótoroklob, járványos agy és ge- rinczagykéreglob) szenvedők szállitandók be, — kik otthon az egészségesektől el nem különíthetők. Ha a járványkórházba szopós csecsemő volna beszállítandó, az anya gyermekét a kórházban ápolhatja következő feltételek mellett. a) A kórházat beteggyermekének gyógyulásáig vagy elhaltáig el nem hagyhatja. b) Tartozik biztosítékot nyújtani az iránt, hogy esetleg otthon maradt s az anyai felügyeletet igénylő gyermekek felügyeletéről gondoskodva Aran. Ha a biztosítékot nyújtani nem tudja, a község feladatát képezi lehetőleg rokon alkalmazásával az otthon maradt gyermekok ideiglenes gondozása iránt intézkedni. c) Az anya magát saját otthonából a ragály elterjedésének megakadályozása szempontjából nem élelmezheti, tehát magát a kórházi ellátásnak alávetni köteles. Az anyai ápolást már nélkülözhető gyermekeket az anyaápolás végett a kórházba kisérheti a fentebb elősorolt feltételek mellett. A kórházban meggyógyult egyén csak teljes fertőtlenítése, t. i. ruhájának erős kimosása és fertőtlenítése, a gyermeknek megfürösztése után bocsátható ki. Ugyanezen eljárásnak vetendő alá a gyermekét a kórházba kísérő anya. A járványkórházban elhalt egyén hullája az illető család lakhelyéről történő eltemetés végett semmi körülmények között ki nem adható. A járványkórházban ragályos, vagy fertőző kórban elhalt egyén hullája, mindig a legközelebb eső sirkertben temetendő el. Ápolónőül bármely tisztességes előéletű nő alkalmazható, ki ezért a kórházban lakást és alku szerinti dijat kap, szülésznők ápolónőül csak azon esetben alkalmazhatók, ha a szülésznői gyakorlatról lemondanak. Minden ezen intézkedésből felmerülő költség az 1875. évi III. t. ez. 10. §-a értelmében a községet terheli. Ha a fent jelzett betegségek egyike sem mutatkoznék a község területén, a kórház bezárható, de működésen kívüli állapotba továbbra is fentartandó, hogy a felmerülő szükség esetén azonnal megkezdhesse működését. Kelt Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán 1894. évi szeptember hó 17-én s folytatva tartott rendes közgyűléséből. Kiadta: Lukács Endre, vm. tb. főjegyző.! 91652 szám. Magyar királyi belügyminiszter. H. Jóváhagyom. Budapesten 1894. évi deczember hó 31-én. Hieronimy. Gyula felszabadítása a török hatalom alól. (Gyula város 200 éves felszabaditási ünnepélyére irta és a gyulai körben január 13. 1895. felolvasta dr. Karácsonyi János) (Folytatás.) Két hónap múlva fellép Gyula vára ostromának történetében azon férfiú, ki e tekintetben legtöbbet fáradozott. S ez volt Pollandt tábornok, Augusztus elején a Maros mentét őrzi, hogy Gyulára élelmet ne vihessenek, de bizony kijátszották figyelmét, s egy csapat átszökött a Maroson. Ekkor azon parancsolatot kapta, hogy legalább a vissza- indulóknak útját vágja el, s e végre magyar és rácz csapatokkal is erősítse seregét. Nagyon kevés élelmi szer lehetett az, a mit augusztus .elején a török csapatok Gyula várába szállítottak, mert a következő szeptemberben a török nagyvezér, mihelyt Bel- grádot az ostrom alól felszabadította, mindjárt arról gondolkozott, miként lehetne Gyulára egész télre való eleséget bevitetni. E végre körülbelül 4000 emberből álló sereget szállított át Belgrádnál a Dunán. Croy, a császári sereg fővezére, szeptember 22-én értesült a török ezen szándékáról és rögtön Szeged felé küldötte gróf Hofkirchen tábornokot, hogy azoknak a Marosnál útját állja. Pollandtnak is meg volt parancsolva, hogy vigyázzon és hacsak lehet, az élelmet szállító sereg átkelését akadályozza meg. — Azonban Pollandt csapatai nem voltak elégségesek, hogy a 4000, némelyek szerint 10,000 emberből álló sereg átkelését megakadályozzák. Hofkircben pedig nem ért idejében a Maroshoz, de azért rögtön a Gyula felé tartó törökök után nyomult. A török csapatokkal együtt jövő kereskedők már be is mentek a városba, de a rendes katonákra erősen reá esteledett, azért ezek a városon kívül, a temetőben, ütöttek tábort. Itt bukkant rájok Hofkirchen október 7-én, rögtön megtámadta őket; egy részüket leölte, és a mi még nagyobb haszon volt, az összes élelmi szereket tőlük elvette. Sajnos, még e miatt sem bukott el Gyula vára. Segítségére jött most a török őrségnek a tatár sereg. Ez, egy héttel később indult el Belgrádiéi s a Maroson átkelve, szintén Gyulához érkezett. Ez nem hozott ugyan élelmiszert, hanem szerzett itt a Tiszán túl; október 17-ike körül feldúlván a Deb- reczen, Karczag és Újfalu közt eső vidéket, amint ezt egy alkalmi költő nagy keserűséggel, a következő igazán keserves versekben tudtunkra adja: Vég Gyulához jővén sok számú Tatárság Egyben adván magát sokféle pogányság Jajt nagy dulBág Közöttünk lön bonezság Ezek által szörnyű szomorúság. Mattomban járván mint estveli farkas Berettyó víz fölé ösvények lön tágas Nagy hatalmas Semmiben irgalmas Hozzánk nem lön szívvel nyugodalmas. Mert által költözvén Berettyó folyásán Nagy rablást tevének Djfalu határán Sőt e tájon Minden helyek pusztán Maradának miattok rabolván. Kik megfutamodtak az útban elesvén Kegyetlen Tatárok utánok eredvén Vesztegetvén Elpusztiták szintén Szegényeket a földre levérvén. Bizonyságom erre Debreczen határa Ki sok holt testekkel keblébe fogada Kiket Golga Szultán levágata Kegyetlenül a Tatár Khán fia." A rablásból visszatért tatároktól a gyulai őrség és lakosság sok marhát vett meg s azok húsát felfüstölték, úgy, hogy ha kenyerük nem is volt, eszkimó módra hússal jól élhettek. Biztosítva volt tehát Gyula vára megint egy télre, sőt a török még e tél folyamán is akart gabonát szereztetni az őrség számára s e végből szerződött Tökölyvel, hogy ez 300 lovast küld Gyulára, hogy itt teleljen s a mennyire lehet, az ellenségnek ártani igyekezzék. A küldött kuruczcsapat vezére most Horvát Ferencz volt, November 6-án indult el Uj-Palánkáról s nyolcz-kilencz nap alatt Gyulára ért. De hiába nyargalta be a vidéket, sehol egy falut, sehol élelmi szert nem talált. Deczember 12-én a Tisza jobb partján eső Algyő falut verte fel, onnan egy pár marhát szerzett, a lakosok egy részét pedig foglyul hozta és megizente, Kogy semmiféle pénzért vagy értékért nem bocsájtja őket szabadon, hanem csak enni valóért. De viszont a szegedi várkormányzó azt izente vissza, hogy ha a foglyok mind a töinlöczbe vesznek is, még akkor sem enged Gyulára élést szállítani. Mivel pedig Gyulán pénzért sem lehetett élést kapni, a várbeli élelmi szerekből pedig nem akartak nekik adni, kénytelenek voltak visszamenni az Al-Dunához. Az 1694-ik év úgy virradt hazánkra, hogy a bécsi haditanács az ez évi hadjárat egyik czéljául. Gyula elfoglalását tűzte ki. Kinevezte Heisler tábornokot tiszántúli vezérnek s ez január 19-én azon szándékkal indult el Bécsből, hogy Gyulát még a télen meglepi. A Gyula ostromára indulandó csapatok gyülekező helyéül Debreczent jelölte ki. Az idegyült keresztény csapatok egy része a befagyott mocsarakon keresztül már jannár 21-én kikémlelés végett megjelent Gyula alatt és az épen fáért kin- járó törökök közül 37-et levágott. Annál fájdalmasabban esett e csapás a gyulai török őrségnek, mert a nélkül is kevesen voltak s alig győzték a vár árkában a jeget minden nap betörni, hogy igy azon keresztül az ellenség a várhoz ne férhessen. Nagyon alkalmas idő volt tehát január vége a gyulai vár ostromára, de a keresztények addig készülődtek, hogy a fagy megszűnt, a vizek megindultak és igy a már megindult csapatokat is vissza kellett rendelni téli állomásaikra. Heisler erre azt határozta, hogy tavasz nyiltá- val fogja megkezdeni Gyula ostromát. Minden intézkedés arra ezélzott, hogy azt mielőbb megszállja, csak hogy ápril elején a nagy árvizek minden közlekedést lehetetlenné tettek; aztán pedig Heislernek Péterváradra kellett sietni, hogy a keresztény fővezért, Caprarát a török fősereg ellen segítse. Most tehát megint csak arra igyekeztek a keresztények, hogy Gyula várát kiéheztessék. Pollandt tábornokra bízták az ostromzárat. Pollandt csapataival Csanád- nál állott, de bizony nem tudta megakadályozni, hogy julius elején Arnót pasa mintegy 1500 lovassal Gyulára élelmet és fizetést ne szállítson. Bécsben meglehetős, rossz néven vették Pol- landttól, hogy Arnót pasa csapatait elszalasztottá; hanem azután angusztus végén kiköszörülte a csorbát. Hírét vette ugyanis, hogy a gyulai őrség kinn van a mezőn gabonát gyűjteni. Utánna ment tehát és sikerült neki a törököket épen akkor meglepni, mikor a gyűjtött gabonát vitték hazafelé. Nagy rettegés vett erőt a törökökön s az élelmiszert elhányva, futottak a város felé. A keresztények utánuk, oly szerencsésen, hogy ők is bejutottak a palánkba és a városba minden akadály nélkül. A lakosokat mind beszorította a várba, Pollandt megvetvén lábát a városban, végre rendes ostrom alá akarta venni a várat, s e végre négy ágyút, két mozsarat, s más hadiszereket kért a haditanácstól. Jelentése szeptember 10-ke körül érkezett meg a császári udvarba s megparancsolták a lippai várkormányzónak, hogy Pollandtnak segítségére legyen s némelyek már abban reménykedtek, hogy az ez évi hadjárat Gyula meghódításával fog végződni. E remény újra korainak bizonyult. A keresztény fősereg Péterváradnál nagy szorongattatásban volt s azért pár nap múlva ment a parancsolat Pol- landthoz, hogy seregével gyorsan oda siessen. Pollandt tehát felégettette a belső várost is, összetapostad a gyulaiaknak kukoricza vetéseit s aztán kivonult a városból. Gyula vára sorsa nem itt, hanem Péterváradnál dőlt el. A török nagyvezér hiába vitta ott a keresztény sereg táborát, október 2-án kénytelen volt visszavonulni. De mielőtt téli szállásokra indította volna seregét, Belgrádnál megállapodván, innen Temesvárt és Gyulát akarta egész télre elegendő eleséggel ellátni. A segedelmet és élést vivő had vezére, Dzsaffer pasa, ruméliai begler bég lön. _ Se rege 2000 török és tatárból állott s október 11-én kezdte meg az átkelést a Dunán. (Vége köv.) Hírek. Biberea Péter kisoláhvárosi gör. kel. lelkészt és esperesszéki ülnököt, ki 28 óv óta hű szolgája egyházának, s amellett városunknak tiszteletre méltó polgára, — megyés püspöke vörös övvel tüntette ki. Híveivel együtt mi is szívből üdvözöljük őt kitüntetése alkalmából. Kereskedők a pénzügyminiszternél. A szarvasi kereskedők csütörtök délelőtt Haviár Dániel országgyűlési képviselő vezetése alatt küldöttségileg tisztelegtek Lukács László pénzügyminiszternél és kérték, hogy az aránytalanul magas kereseti adót, a kedvezőtlen gazdasági és a válságos üzleti viszonyokra való tekintettel — szállíttassa le. A pénzügyminiszter szívesen fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy az ügyet fontolóra veszi. A gyulai polgári községi iskolaszék, úgyis mint óvodai felügyelő bizottság, ma délelőtt fél 11 órakor a városházán ülést tart, melyre e helyen is felhívjuk az iskolaszéki tagok figyelmét.
