Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-08 / 49. szám

49-ik szám Gyula, 1895. deczember 8-án XIV. (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.^ János. : y Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri közle­mények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fOrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SútÖ-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Nők a tudományos pályán. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter kieszközölte a király beleegyezését arra, hogy ezentúl nők, miniszteri engedély­ijei, a bölcsészeti, tanári, orvosi és gyógy­szerészeti tanfolyamokat hallgathatják s ered­ményes vizsga után és szakokban ép oly ok­leveleket szerezhetnek, mint a férfiak. Nagy jelentőségű tény az, a mellyel te­hát foglalkoznunk kell. És nem habozunk azonnal kijelenteni, hogy ezen intézkedésnek örvendünk s büsszkeségünkre szolgál, hogy egy nagy nemzetet megelőztünk azon korlá­tok lerombolásával, amely a női nemet a férfi nemtől elválasztja. Mindazonáltal nem árt, sőt szükséges, hogy e tárgyban az arany közóputon haladó véleményünket elmondjuk. Senkinek sem tűnt fel, hogy azt a viv mányt királyi határozattal, miniszteri rende­lettel léptetik életbe. A mi nézetünk az, hogy ezen kiváló fontosságú ujitást alkotmányos fogalmak szerint legczélszerübb lett volna, törvényhozási utón eszközölni. Semmi okot sem találunk az országgyűlés mellőzésére. Ellenben minden jog és törvény a mellett szól, hogy e kérdést törvéuynyel kellene ren­dezni, nem pedig királyi határozattal és mi­niszteri rendelettel. Magára az ügy lényegére térve — ismé­teljük — örvendünk ezen haladásnak. A valódi demokráczia egyik sarkalatos törek­vése, hogy lerombolja a női és férfi nem kö­zött létező külömbségeket — de természe­tesen figyelembe véve azt a meg nem vál­toztatható körülményt, hogy a természet a nőt és férfit másként alkotta meg és külön­böző tulajdonságokkal ruházta fel. Az, a ki a nőket teljesen egyenjogosi- tani akarja a férfiakkal, az a nők ellensége. e> TAB A remetei bojtár, „Lehullajtotta az erdő levelét ... Hordja a szél az avaron szerteszét, Elhervasztott engem is a szerelem, A bú, a gond megesküdött én velem.“ Remetei erdő szélen a bojtár, Bánat mondó borús arczczal le s fel jár ... Tudj' Isten hogy, szive táján baj esett, Százszor is elemleget egy lány nevet. Messze hall’szik már a gulya kolompja, Az eleje betévedt a tilosba... Megy utánna az avaron a bojtár, Biz' a szive gondja is tilosba jár. Piros alma csüng*... Piros alma csüng a fáján. . . Én meg rózsám bibor ajkán: Olyan édes jó a csókja, Mintha csupa czukor volna. A rózsám rám szemet sem vet, Megtehetné pedig hej! meg. Adta lelke, csalfa lánya Többet én sem nézek rója. Arra meg nem sokat adok Hogy mit szólnak rám a nagyok; Csak az a szép szeme párja, Rám ragyogjon, senki másra. Gyóji Dezső. Mert a nők nemcsak nem képesek e jogokkal járó minden kötelezettségnek meg­felelni, hanem már a jogok, az előnyök nagy részének gyakorlása is vesztükre van. Ne úgy fogjuk fel hát ezt a haladást, hogy most már minden leánynak a tudomá­nyos pályára kell lépni, avagy valami kenyér­kereső foglalkozást kell a férfiaktól elsajátí­tani. Nem. Az ilyen intézkedés csak bók az egész női nemmel szemben. Egyszersmind al- kalomnyujtás a férfiakkal való versenyzésre azon DŐknek, akik tehetséget éreznek erre magukban s akik a tudományos pályán vé­lik föllelni boldogságukat. De mi, akik ilyen örömmel üdvözöljük a demokratikus intézkedést, azt óhajtjuk, hogy mentül kevesebben vegyék annak gya­korlati hasznát. Nem kételkedünk mi abban, hogy a tudomány bármely ágában is ne akadnának nők, akik hasznot hajtanának az emberiségnek, a hazának. De nekünk nem ilyenre, hanem igaz, jó magyar anyákra van szükségünk, akik a gyermekeik fogékony lei­kébe belecsepegtetik az anyatejjel együtt a hazaszeretetei, a vallásosságots a jóerkelcsöket. Ám adják meg a lehetőséget a nőnek, hogy tehetségeit érvényesíthesse, oklevelet szerezhessen és tudománya után élhessen, de azért mi mégis azt mondjuk, hogy nem ez a nő igazi feladata. ügy alkotta meg a természet az embeit, hogy sem a nő, sem a férfi önmagukban nem, hanem csak együtt képezzenek egy egészet. A „feleség“ elnevezés bizonyítja, hogy a magyar ember nejét élete fele ré­szének tekintette. így is van ez jól. A férfi sorsa a nő és a nő sorsa a férfi. Ekként volt. ez mindig és így lesz világ végeztéig . . . Es éppen azért, ha a nők sorsán alapo­san akarunk segiteni, első sorban azon aka­Itajnok Sámson. — Milton. — (Vége.)­(.Delila megy.) Chorus. Elment. Valóságos kígyó, a mely Fulánkjáról .ismerszik meg utóbb, Sáms. Hadd menjen. Isten küldé, hogy nagyobb Legyen a bánat mit bolondságom Után érzek, hogy ily kígyót tevék Titkom és életen) őrzőjéül. Harapha jön. Bar. ............... Nem leheték a mérkőzés helyén, Hogy szemtől szembe mértük volna meg, Melyünk erősb, a sík csata mezőn. Eljöttem látni, a kiről sokat Beszél a hir s megnézni tagjaid Ha hírnek megfelelnek-é ezek P Sáms. Ismerni nem látás, ízlés (taste) az út, Bar. Ki is szemeltél már? Azt gondolám, Szelíddé tett már- a malom, csak ott Lehettem volna a mezőn, a hol Oly nagy csodákat tett egy. állkapocs! Dicsőséged halálos párbajon Elnyertem volna tőled, bizonyos I így nincs rá mód, hiányozván szemed. Sáms. Na mond, mit tettél vón, de tedd. Úgy, mit akarsz, kezedben tartod azt. Bar. Nincs kedvem mostan vakkal küzdeni S soká fürödnöd kén, hogy tiszta légy, Sáms. Ezért jövél tehát hiú szajkó! Erőm fogytán mérni s ítélni meg. Idébb! ne menj felületesen el, Ismerd meg hát kezem alaposan. dályok elhárításán kell munkálkodni a me lyék a férfiakra nézve oly nehézzé teszik a nősülést. Külön czikkbe lehetne foglalkozni azzal, hogy éppen az állam nehezíti meg min­denképen azt, hogy az ifjak megnősülhes­senek. Majd erről is szólunk. Szép sikereket érhet el a nő a tudomá­nyos pályán. De a mi ideálunk mégsem a tudós nő, hanem a jó hitves, a ki férjének arczárói letörli a gondok által szántott ba­rázdákat és bő fiakat és leányokat nevel a hazának ! Békésvármegye deczember hava 20. és 21-én tartandó általános tisztújító közgyülésénék tárgysorozata. I. A közgyűlés első napján. 1. Az igazoló választmány jelentése a törvény- hatósági bizottsági tagok névjegyzékének megállapí­tása tárgyában. 2. A kijelölő bizottság megalakítása. 3. A közigazgatási bizottságból kilépő öt tag a. m. Haviár Dániel, Terényi Lajos, Szabó János, Keller Imre és dr. Zsilinszky Endre helyeinek titkos szavazás utján leendő betöltése. 4. A várm. tiszti főügyészi helyettes megvá­lasztása. 5. A központi választmány 16 tagjának titkos szavazás utján való megválasztása. 6. A várm. állandó választmány 30 taggal való újra alakítása. 7. Az igazoló választmányba 5 tag beválasztása. 8. A bíráló választmánynak 5 taggal való újra alakítása. 9. A várm. tiszti nyugdijintézeti igazgató vá­lasztmány 8 tagjának megválasztása. 10. A nyugdíjaztatást kérő tisztviselők munka­Har. O Belzebub! füleim érhetik Büntetlenül ilyen beszédek is? Sáms. Ki tart vissza? Kezedtől, nem félek, Előre szaporán! bilincs van bár Lábaimon, de a kezem szabad. Bar. E féktelenség más választ igényi. Sáms. Menj! gyáva nép! hogy rád ne rontsak Bilincsbe vert tagokkal s egy ütés Meg ne hajlítsa magas termeted. Vagy fel ne dobjalak egy labdaként Aeyad s bordáid veszedelmire. Bar, Astarothra I megbánod csakhamar, Ha bátorságod vasban némul el. Barapha el. Birnök jő. Bitn. Futni, menekni vajh hova lehet E szörnyű látvány látománya elől ? Mit látva, látnom még mindig muszáj! Mert képzelet nem enged pihenést. Gondviselés, vagy ösztönöm vala, Vagy ész, bátor zavart s nem kérdezett, Mi egyenest, magam sem tóm hogyan, Hozzád hozott Manoah, és ezen Honfiakhoz, kiket im itt hagyék A borzalom helyéhez oly közel, Kiket a bal eset igy érdekel, Man. Zajos volt az eset s jöttöd előtt Szörnyű sikolyt hallánk mi is. Térj tárgyra hisz kívánjuk hallani. Birn. Úgy történék — de had vegyek erőt S lélekzetet, hogy értsem a szavam. Man. A tényt csak, hagyd el lényegtelent. Birn. Gaza még áll, de egy sem él fia. Egy perez alatt mind összetört, halott. Man. Baj. Ám léteznek kisebb, ellenét Ha éri ily roppant csapás, Hirn. Nagy ez, bánkódásra bőséges ok. Man. De ki tévé ? képtelenségének megállapítására hivatott szakbizott­ságba 2 orvos beválasztása. 11. A községjegyzői nyugdijintézeti igazgató választmány 8 tagjának megválasztása. 12. A községjegyzői szigorlati bizottságba 2 rendes és 2 póttagnak beválasztása. 13. A közegészségügyi bizottságnak 20 taggal való megalakítása. 14. A közkórházi bizottságba 4 tag választása. lő. A népnevelési bizottságnak 20 taggal leendő megalakítása. 16. A statistikai bizottságba 16 tag beválasztása. 17. Az árlejtéseket eszközlő bizottságba öt tag beválasztása. 18. A várm. építkezésekre felügyelő bizottság­nak 5 taggal leendő megalakítása. 19. Az iparkamarai központi bizottságnak 6 taggal való újra alakítása. 20. A kisnjszállás-dévaványa-gyomai helyi ér­dekű vasnt igazgatóságába 2; — a békés-csanádi s békésmegyei helyi érdekű vasat igazgatóságába 5—5 tag beválasztása. 21. A vármegyei lóavató bizottságok elnökei­nek megválasztása. II. A közgyűlés második napján. 1. A választás alá eső vármegyei tiszti állá­soknak választás utján való betöltése. Gyulán, 1895. deczember 8. Dr. Fábry Sándor s. k. alispán. H i r e k. A vármegye törvényhatósági bizottságának alakuló s egyben tisztújító közgyűlésének meghí­vója tegnap küldetett szét a bizottság tagjainak, A tárgysorozatot lapunk más helyén közöljük. A törvényszéki palota. Erdélyi Sándor igazság­ügyminiszter, — mint azt őszinte megelégedéssel Írjuk és városunk közönsége is bizonyára igaz öröm­Birn. Sámson. Man. ' így még Kisebb gond, csaknem öröm az, Birn. Ah Manoah, nem sietek azzal, Mi, hallva, mindig korán érkezett; Hogy a rósz újságnak durva keze Ne üssön rajtad nagyon mély sebet. Man. Kínoz az időhaladék. Beszélj. Hirn. Halld hát meg röviden: Sámson halott. Man. A legroszabb hír, így minden remény Oda kiszabadítani. Halál Hozott szabadúlást és váltságot. Mely ködszerü reményem éle még, Kivinni innen őt, megsemmisült, Mint a falomb kora tavaszszal a Hideg fagyasztó érintésire. De még gyászlásomnak előtte had Halljam miként hala ? Ez koronát Vagy szégyent hoz. ö ölte meg Azok’, őt meg kinek dicső keze ? Hirn. Az ellentől bántatlan hala meg. Man. Kifáradt hát öldökleni? Ugy-e? Hirn. Magát ölé meg. Man. Öngyilkos ? Mért Hasonla meg magával hirtelen Ellenségi között? Hirn. Kettős az ok, Halált adó s hozó. Az építmény Melyen, látandók összegyűltének, Dönté reájok és magára ó. Man .....................Nem gyászolás ideje ez, Ni ncs ok reá. Sámson megtette mit Vártunk tőle s hősiesen Végzé be hősi életét, Teljes boszút vett ellenin; Gyászt és Siránkozást hagyott Caphtor-fiak Között sok évekig. Izráelnek Tiszteletet hagyott s szabadságot, Csak mersz legyen élni az alkalom

Next

/
Thumbnails
Contents