Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

4§-ik szám

Gyula, 1895. deczember 1-én

XIV. (XXVII.) évfolyam

i Szerkesztőség: |

w________________________________

I »

} Templomtér, Dobay János , i 1 kereskedése, hova a lap i;

lemények jntézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

iÜ

Társadalmi és közgazdászati iietilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa-37- Táxios.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay

i Ferencz háza, és könyv- 1[ kereskedés, hova a hir- \ | detések és nyilt-téri közle- í i mények küldendők.

■ Hirdetések ys

j | szabott áron fogadtatnak ’I el Gyulán,

1 a kiadó hivatalban.

![ Nyilt-tér sora I0 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Tisztujitás előtt.

A vármegye törvényhatósági bizottsága legutóbbi közgyűlésén tudvalevőleg aként határozott, hogy az általános tisztujitást deczember hó 20és21-ik napján fogja megejteni.

Az utolsó restauráczió 1889. évi deczember 19-én történt. Aki visszaemlékezik az általános hangulatra, mondhatni meggyőződésre, mely a íőispáni megnyitó beszédben is kifejezést nyert, t. i. hogy az lesz az utolsó választás a vármegye termében, majdnem hihetetlennek fogja találni, hogy a halálra Ítélt vármegye a jövendölések daczára ime még mindig él, sőt ha jól megfigyeljük a hat esztendő óta lezajlott eseményeket és azok tanúságait, anélkül hogy a magas politika tilosában kalandoznánk, jólélekkel állíthatjuk, hogy a vármegye pozicziója hat esztendő óta sokat, igen sokat javult, hogy az önkormányzati 8 ami annak ha nem is egyedüli de bizonyára legfőbb tartozéka: a tisztviselő választási jog megóvása nem „maradiság“, nem a „műveltség“-gél szemben való vétség többé, hanem olyan princípium, olyan óvatosság, mely ma már a hat év előtti ellenséges táborból toborozza leglelkesebb és leghűbb prozelitáit.

Tisztán a dekórum kedvéért hozzuk mi is szóba s egyidejűleg őszinte megelégedésünknek adunk kifejezést, hogy a tisztviselői kar hivatali tevékenységét nem zsibbasztot- ták hetekre, hónapokra terjedő kedélyizgalmakkal, aminőkkel a tisztujitás még olyan megyében is össze van kapcsolva, mint Békésvármegye, mely pedig az újabb alkotmányos korszak alatt olyannyira konservativ és méltányos tisztviselőivel szemben, hogy évtizedek óta mindössze csak két eset volt, amidőn tényleges tisztviselőt tisztujitás alkalmával mellőzték, akkor is a második és utolsó, nevezetesen a hat év előtti, a fegyelmi eljárás és

t Aiiii,

A szerelem baczillusai.

Felolvasta a gyulai kör november 30-ikí estélyén dr. Némethy József.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim !

Becses engedelmükkel egy kicsit nagyké- püsködni fogok, a mint már egyszer 6—^ hónappal ez előtt megtettem. Ez ugyan egyik igen kedvelt barátom szavai szerint, — a ki idegen földről, a magyar ténger sokszor megénekelt partjairól került ide, — velem született tulajdonság ; ma azonban még nem ez a velem született tulajdonság az oka nagy képüsködésemnek, hanem dr. Frankó László, Gyula városának, képviselőkben, földosztásban, bálákban, amerikai nagybácsikban, ezek millióiban, bolondá nyilvánításában, s néha-néha tolvajok védelmében utazó, fiatal ügyvéde.

ó kívánta, hogy a mai bál kezdetén igen tisztelt hölgyeim az önök szivét megkeserítsem és az önök szellemét untassam.

En ugyan nem szeretem ha más olvas fel, még kevésbé, ha én olvasok fel, de hát én sem a tubákot, sem a cserebogarat nem nevetem, vannak azonban, a kik nevetik és igy lehetnek olyanok is, a kik nevetnek egy hosszan kereplő önműködő masinával, vulgó felolvasóval szemben ülni, s ez idő alatt unatkozni.

Bocsánat, hogy ily soká foglalkoztam magammal, tudom hogy ez a zulu kafFerek és sin- galéz indiánok etiketje szerint is illetlen, de igazolnom kellett magamat köpönyeg forgatásom miatt.

Korunk a villany és a baczillusok kora. Tudós doktoraink azt állítják, hogy minden betegség baczillusoktól ered. Ezek a láthatatlan

fegyelmi Ítélet szinezetével és jogosultságával biró volt.

És ezzel a két esettel, mint kivétel fel- emlitósével eljutunk a szabály felállításáig : hogy Békésvármegye közönségének méltányossági érzülete mellett egyetlen tisztviselőnek sem volt és nincs óka állását a választás esélyeitől félteni.

Mindig az volt ambicziónk, hogy a vármegye független és hamisíttatlan közvéleményének tolmácsolói legyünk. És miután a közhangulatot ösmerjük, konstatálhatjuk, hogy ez alkalomból fölösleges bárminő, különösen fölöslegesek pedig — amiknek hívei különben soha sem voltunk — az úgynevezett járási értekezletek.

Fölöslegesek, mert valamennyinek számolni kellene s bizonyára valamenyi számolna is a megyeszerte uralgó általános hangulattal, amely hangulat mindazon tisztviselőknek, kik .állásukat jövőben is megtartani óhajtják, állásukat és ezzel kenyerüket tényleg biztosítja.

És miután nincs tudomásunk róla, hogy akármely tisztviselő saját elhatározásából visszavonulni óhajtana, sőt miután — amit különösen és bizonyos mértékig mandátumsze- rüleg kell hangsúlyoznunk — arról igen is van tudomásunk, hogy az egész tisztviselői kar és pedig kivétel nélkül mindegyik, reflektál állására: azt hisszük, hogy a tisztújító közgyűlésnek nagyon meglesz könnyítve helyzete a tisztviselő választással, mely választás alapja a tisztikar következő névsora:

alispán: dr. Fábry Sándor,

főjegyző: dr. Bartóky József,

árvaszéki elnök : Jancsovics Péter,

tiszti ügyész : Oláh György,

főpónztárnok: Bandhauer György,

gyulai főszolgabíró : Kövér László,

apró férgek lefőzik az egész világot, 1 le az országos statisztikai hivatalt is, mely ma már a tyúkokat és galambokat is összeiratja, s a macskák száma, színe, egérfogási képessége s zenei képzettsége iránt is érdeklődik, de a baczillu- sokba nem mer bele kötni.

Innen van az, hogy a mezőgazdasági statisztika hirére, itt szeretett városunkban mindenki sietett csirkéit, tyúkjait, libáit eladni vagy megölni, — a minek mellesleg mondva az a haszna meg volt, hogy mi kaszinói kosztosok is jól éltünk e szende és kedves állatkák húsával, addig városunk első rangú lapja a »Békés“ egyetlen baczillus megöléséről vagy megevéséről sem adott hirt.

De hát mi közöm nekem a baczillusokhoz, kérdik önök?

Nagyon is nagy közöm van hozzájuk, mert ők rántanak ki ma a sárból.

Mert ne higyjék, hogy a baczillusok között csak rettenetes öldöklő férgek vannak. Van ezek közt sok olyan is, a mely holtig boldoggá teszi az ember életét, s a melynek hiánya oly sok embert tett már boldogtalanná.

És ez a baczillus, ez a kedves kis féreg a szerelem baczillusa, a mely ha szivünkbe bele esik, felemel minket a föld göröngyéről, fel egy magasabb egy szebb világba, a hol az emberek mind jók, s a hol az emberek a fülemülék dalára alusznak el ibolyák és tövisnélküli rózsákból vetett ágyon s hol mint a költő mondja:

Szebb a rózsa, tisztább a patak s csengőbbek a dalok.

Erről a kicsike kis féregről, az emberek boldogítójáról akarok önöknek beszélni, s ennek élettanát akarom önöknek kifejteni.

És higyjék el tisztelt uraim, úgy azok kiket még nem ért utói ez a kis féreg, úgy azok a kik most szenvednek ennek hatalma alatt, mint azok, a kik még szeretnék ezt e kis férget

csabai főszolgabíró: békési „

szarvasi „

orosházi „

szeghalmi „

gyomai „

árvaszéki ülnökök:

Sztraka Görgy, Popovics Szilveszter, dr. Krcsmárik János, dr. Bodoky Zoltán, Ambrus Sándor. Bohoska Mihály, dr. Deimel Sándor és

Chriszto Miklós,

árvaszóki jegyző : Sárosy Gyula,

első aljegyző: Lukács Endre,

másod aljegyző : Csánky Jenő,

harmad aljegyző: Bertóthy István,

alpénztárnok: Kliment Gyula,

szolgabirák: Wieland Sándor, Seiler Elek, Popovics Viktor, Praznovszky Ferencz, Vángyéi Sándor és Jantyik Mihály.

Küldöttség a fő- és alispánnál- A Jókai-, hid és nagymalom-utczák kiköveztetése érdekében nagyszámú küldöttség tisztelgett vazárnap délután a megye fő- és alispánja előtt. A 80 tagú küldöttséget, mely Terényi Lajos, Dutkay Béla és Hoffmann Alajos vezetése alatt a németvárosi olvasókör helyiségéből délután 3 órakor indult ki, s melyben a németvároson kívül más városrészbeliek is bőven képviselve voltak, Tallián Béla főispán a vármegyei székház kistermében fogadta. A küldöttség nevében Terényi Lajos országgyűlési képviselő beszélt. Utalt a vármegye törvényhatósági bizottságának 1894. évi szeptember havában tartott közgyü lésén hozott határozatára, mely a sugárútnak teljes méretekben való kikövezését határozta el s ebből kifolyólag kifejezi, hogy miután a megye közönségének e határozata tisztán kényelmi szempontból ered, ezzel szemben pedig, figyelembe véve azt, hogy a sugárút folytatását képező régi posta utcza szűk |l' közlekedésre alkalmatlan volta folytán a gyulai vásárokra felhajtatni szokott mintegy 70,000 drb sertés, s több ezer szarvasmarha szállítására a Jókai-, hid- és nagymalom-utczák használtatnak,

szivükbe fogadni, hogy értek ahhoz, a miről beszélni akarok.

Hosszú ideig, szorgalmasan figyeltem azokat a kik szerelmesek, azokat a kik még nem és a kik már nem szenvednek a szerelem hatalma alatt és arra a tapasztalatra jöttem, hogy a legboldogabbak azok, a kiknek szivén, hogy ismét a költővel szólják: »titkos féreg foga rág.“

Tudom, hogy az ekként rágott szív szenved és fáj, de én azt tapasztaltam, hogy a kinek semmije sem fáj az nem boldog, s az ilyen etil- berek rendesen megöngyilkolják magukat.

Én nem tánczolo-k, s ezt azt hiszem örömmel veszik tudomásul, de nem is azért mondom, hogy örüljenek neki, hanem mert ez indokolja ezen a téren szerzett nagy tudományomat. Mivel pedig nem tánczolok, elég időm van azokat megfigyelni a kik tánczolnak.

Nincs érdekesebb a most említettem szívbaj tanulmányozójának, mint a tánczoló párok j boldog forgatagában észrevétlenül meghúzódó szerelmesek, a kik nem tudják, hogy valaki figyel rájuk, s igy bátran játszák a szerelmesek három kiváló szerepét, a boldog, a féltékeny és a busuló szerelmest.

Egy bál képe a lehető legszebb látvány. A terem ajtajában sötét arczu, s rendesen meglehetős borzos alakok állanak, a kik gyanúsan néznek a belépőre és siralmas ábrázatukat folyton egy pont felé fordítva átlag három selyem zsebkendőt sírnak tele.

De nem sokáig állnak ott igy, csakhamar felemelik fejüket, s bekullognak egy mellékhelyiségbe, a hol frakkos ganimédek, vulgó pin- czérek hordják a hűsítőt azoknak, a kik úgy is eléggé le vannak hütve, mert hibzen nagyon le kell hütve lenni azoknak, a kik a táncz poeti- kus világából, egy krigli sör prózai valóságához húzódnak.

Az említetten búsulók, tehát bekullognak

égető szükségünek mondja ez utczák rendezését. Utal arra a fontos közgazdasági állásra, melyet Gyulaváros országos hirü nagyvásáraival elfoglal s méltányosnak tartja, hogy ez utczák, mint olyanok, melyek nem csak helyi, hanem közgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeket is szolgálnak, a megye közönsége által is kellő pártolásban részesüljenek, valamint a város is ismervén ez utczák fontosságát, beton és kőből való járdákkal látta azokat el. Kéri tehát a küldöttség nevében a főispánt, mint a vármegye és a közig, bizottság elnökét, hogy Gyulaváros képviselő testületének folyamodványát, mely a sugárút elhatározott kiköveztetése helyett a Jókai Mór-, bid- és nagymalom-utczáknak a megye által leendő kiköveztetését kéri, kegyesen pártolni szíveskedjék. Zugó éljenzés között válaszolt Tallián Béla főispán a Terényi Lajos beszédére. Szívélyesen üdvözli a küldöttséget s Ígéri, bogy a város ezen kérelmét teljés erejével támogatni fogja. Ismeri azt a fontos közgazdasági állást, melyet Gyulaváros országos — sőt azt lehet mondani világhírű — vásáraival elfoglal s tudja azt, miszerint e város van második vagy legfeljebb harmadik helyen hivatva ezen vásáraival, az ország közgazdasági, ipari és kereskedelmi éidekeit előmozdítani. E magában is imponáló tekintetek mellett, melyek mindenesetre méltánylást és Igazságot kívánnak, — nem mulasztja el megjegyezni azt, amit már főispáni beiktatásakor is mondott, bogy Gyulaváros polgárának tartja magát, s kötelességének tartja annak érdekeit teljea erejéből támogatni. Viharos éljenzés zúgott át a kistermen a küldöttség soraiból, mely a főispán meleg válaszát élénk elégültséggel vette tudomásul. Ezután dr. Fábry Sándor alispánnál jelent meg a küldöttség, kihez Dutkay Béla polgár- mester intézett hasonló kérelmet a kérdéses utczák kiköveztetése iránt, élénk színekkel rajzolván a mostani tarthatatlan állapotokat, b mint a megye fővárosának egyik hatalmas lépését a haladás felé melegen pártfogásába ajánlván az alispánnak. Fábry Sándor alispán a főispán által elmondottakhoz haide, s eleinte csak időtöltésből és egyedül, majd mikor a hűsítő már eléggé felmelegitette a fülök tövét, többed magukkal, eleinte csendesen, később hangosan mulatnak s vigasztalják egymást „ne félj komám 1 lesz még abból jó asszony.“

Ez a stadium eltart a szupéig, ettől fogva mindig emelkedettebb .lesz a hangulat s a vége ködös fej s ingadozó lábak, zenésitéssel vagy a nélkül.

Ezek a búsulók. Hogy miért búsulnak, azt ne kérdje senki, mert azt ők sem tudják. Búsulnak mert jól esik nekik, búsulnak, hogy legyen okuk vigasztalódni, búsulnak, mert remélik, hogy a könyörületes szivü „6“ megfogja vigasztalni őket.

És van-e nagyobb élvezet a megvigaszta- Iódásnál ?

Ebből is látszik, hogy a szerelem baczillusa nagyon jó czimbora, s egyáltalán nem viseltetik ellenszenvvel a zene és a bor hránt, sőt betegét mindig arra biztatja, hogy minél több részt vegyen a világ e nemű örömeiből.

De hagyjuk a búsulót búsulni, ő már jó útra tért, s búbánatát a nóta szerint „befojtja a pohárba.®

Térjünk vissza a bálterembe. Körös-körül forgó párokat látunk. Épen a turtáncz járja. Mellesleg mondva, egyáltalán nem tudom megérteni, mi élvezet lehet a forgásban, a mely szédít is, fáraszt is egyszerre és a mellett soha sem tudhatja az ember, mikor karambolozik össze valamelyik embertársával, a ki az első táncz- próba izgalmai, között mindig ott lábatlankodik, a hol nem kellene. Ezt a tánczot csak sváb találhatta fel, az is 4o-ik életévének betöltése előtt.

No de az mindegy. Repülnek a párok, boldogok,. boldogtalanok, és közönyösek vegyest. Először próbálkozó téjfeles szájú ifjak, kiknek még nincs bajuszszuk, sokat próbált elegáns gentlemanok, kiknek már nincs hajuk, ifjú hölgyeket röpítenek tova.