Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

46-ik szám Gyula, 1895. november 17-én XIV. (XXVII.) évfolyam i Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre. j 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »’ Egyes szám ára 10 kr. dii Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa^ Tdnog. Eiadó hivatal*. Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyílt-téri közle­mények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. B. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Törvényszéki palota Gyulán. Terényi Lajos országgyűlési képviselőnk, — mint azt lapunk múlt heti számában meg­írtuk —; olyan mozgalmat kezdeményezett, mely annak mai stádiumát vévé is, már most korszakalkotó jelentőségűnek mondható Gyula városára, nevezetesen annak konzolidáczió- jára s jövő fejlődésére nézve. A törvényhatósági palota felépítését értjük, amire nézve e hét folyamán nagy jelentő­ségű, nevezetes lépések történtek és Opti­mismus nélkül elmondhatjuk azt is, hogy sok tekintetben már is eredményeket tudunk fel­mutatni. Hogy a dolgok mai stádiumig is jutot­tak, abban Terényi Lajos országgyűlési kép­viselő mellett elvitázhatlan nagy érdeme van Tallián Béla főispánnak, aki saját kiváló ha­táskörében hathatós támogatásban részesíti Gyula városának a legkisebb agressiv törek­véstől is távoleső jogos aspiráczióját, amely hogy nemcsak a szükebb helyi hanem az igazságszolgáltatás tágabban vett, mondhatni országos érdekeinek is megfelelő, fényesen bizonyítja Ritoók Zsigmond kir. táblai elnök, akit semmi kötelék nem fűz Gyula városá­hoz, aki — s ezt hálásan jegyezzük meg róla — Novák Kamill kúriai biró, törvény- széki elnökünkkel együtt mégis meleg szó­szólója annak, bogy a mai tarthatatlan hely­zet orvoslásául Gyulán uj törvényszéki épület létesitessék. A főérdem és ebből kifolyólag leghálá- sabb köszönetünk azonban Erdélyi Sándor igazságügyminiszteré, ki a csütörtökön dél­után 4 órakor Budapesten a minisztérium dísztermében előtte tisztelgett gyulai szép­számú küldöttségnek teljesen megnyugtató D Nó'egyleti mulatság november 10-ikén. Ha élelmes riporter lennék, biz’ Isten nem elégednék meg evvel a szerény, nem sokat Ígérő czimmel és legalább is azt bigyesztettem volna a czikkemfölé: „ Tündérország a pavillonban.11 Ez a mulatság a maga kaleidoszkop-szerü változatosságával Tüdérországba beillő szép le­ányaival s szép asszonyaival, nagyon rá szolgálna e czimre. De szem előtt tartva lapunk ha-, gyományos szolidságát s azt a szaftos magyar közmondást, hogy jó bornak nem kell czégér, elhagyom a Tündérországot és megelégszem ezzel a kevesebbet mondó szerény czimmel: „nőegy leti mulatság.“ Hanem azért megpróbálom forgatni a ka­leidoszkópot. A gyülekezés. Rég nem látott annyi publikumot a pavil­ion nagyterme, mint io-ikén este. Pedig micsoda életveszélyek között lehetett oda bejutni 1 Lédererné, kit az Isten is nőegyleti pénz­tárnoknak teremtett, szent Páterként ült a meny­ország kapujánál, hogy beeressze a tóduló pub­likumot — jó áron. Munkácsy nem festette nagyobb művészet­tel a Honfoglalást, mint a milyen művészettel pumpolta ez a derék pénztárosnő a publikumot. — Kérek egy jegyet. — Tessék. — Hisz ez tombolajegy. — No igen. — Belépti jegyet kértem. — Tessék! persze a két forint itt marad, — a jótékony czél iránti tekintetből. Az úr pedig mit tesz ilyenkor. Igenlőleg int a fejével, és van egy belépti jegye meg egy tombola jegye és nincs két forintja. Ilyen jelenetek lépten-nyomon történtek a kasszánál. feleletet és a legnagyobb reményekre jogo­sító Ígéretet adta. A tisztelgő küldöttség tagjai részben szerdán este, részben a csütörtök reggeli gyorsvonattal utaztak fel a fővárosba, s dél­után 3 órakor a Pannóniában gyülekezve, testületileg felvonultak az igazságügyminisz­teri palotaba. A küldöttség tagjai közt voltak : Teró- nyi Lajos országgy. képviselő, Dutkay Béla polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, Gal- lacz János, Dombi Lajos, dr. Berkes Sándor, Anuló Pál, Miskucza György, Szabados Jó­zsef, Gőg Mihály, Endrész András, Nádházi István, Vidó János, Ludvig József, Vógh Gá­bor, Glacz János, Sál Sebestyén, Schmidt Gyula, Gerlein Reinhart, Dvoracsek József, Sál József, dr. Zöldy Géza, Huszka János, Jantsovit8 Emil, Schröder Kornél, dr, Follmanu János, Csausz Lajos, dr. Márki János, F. Schrrffert József, Stefánovics Péter, Dobay János, Lendvay Mátyás, Kohn Dávid, Wieland Sándor, Illés József és Róth Károly. A belső terméből kilépő Erdélyi Sándor igazságügyminisztert a küldöttség harsány éljenzéssel fogadta, mire előlépett Terényi Lajos és körülbelül a következő beszédet mondotta: Gyula város képviselő testületének nevé­ben és megbízásából jelentünk meg Excellentiád előtt, hogy egy régi és jogos óhajtásunkat s ennek kapcsában előadandó kérelmünket nagy­becsű figyelmébe és támogatásába ajánljuk. A gyulai kir. törvényszék épülete, a mely 1872-ben, tehát 23 évvel ezelőtt régi és rósz ál­lapotban adatott át az igazságszolgáltatás czél- jaira, s a melynek az idő óta gyakori és költ­séges javítgatások és átalakítások bírták csak rozoga falait fentartani, — ma már oly állapot­A bankó meg az ezüst pedig gyűlt a kis asztaliiókba és azon arányban izzadt odabent a publikum a zsúfolásig megtelt teremben, mely­nek 4o° Celsius melegében a jeunesse d’ore egyik kedvelt tagja egy pálma árnyékában monoklizta a tenger publikumot és törülgette a homlokát. — Ez mégis borzasztó. Ilyen meleg még Fi­úméban sincs ! A publikumon pedig átzugott a türelmet­lenség moraja és aggódva nézett a folyton nyi- togatott ajtóra, melyen szakadatlanul tódult be­felé a néptömeg. — Egy aranyat egy ülőhelyért! Tényleg szűknek bizonyult a pavilion és kevésnek az ülőhely, s a publikum egyes tagjai, holmi heringeket kezdtek emlegetni, mint ilyen alkalmakkor rendszerint szokás. Krisztina grófnő izgatottan futkosott a ku- liszszák közül ki és be és aggódva tekintett szét lorgnonjával a publikum sorai közt. Fábryné pedig karon ragadott egy piros kokárdás rendezőt. — Maga pedig itt fog állani és feladja Ná- daynak ezt a koszorút. A rendező „úr“ pedig ott silbakolt a szín­pad előtt és' mikor felhúzták a kortinát meg­szökött. Mikor aztán a publikum türelmetlensége a tetőpontra hágott és a gallérok meg a csokrok lekonyultak a melegtől, egyszerre csengetés hal­latszott a világot jelentő deszkák felöl, és . . . Az élő képek. Felrepült a függöny. A magnesium fény kigyuladt a színfalak között és a nyílt színen Szilágyi Erzsébet (Schrő- derné) és a két Hunyadi fiú (Wenckheim László és Pál grófok) impozáns tablójukkal olyan fal- rengetö lelkes tapsolásra ragadták a publikumot, hogy a pálmalevelek meginogtak a tapsokozta légáramlattól, és a Pista czigány „Hunyadi Lász­ló*-ja belerekedt a tapsviharba. Háromszor tapsolták ki. — No hát nem hittem volna, hogy ily re­mekül sikerül — mondotta egy malicziózus em­ber, a ki a függöny felrepülése előtt folyton azt emlegette hogy: 1 ban van, hogy az sem az igazságszolgáltatás te­kintélyének, sem a bírósági hivatalnokok nap- ról-napra terjedtebb munkakörének, sem a jogot és igazságot kereső polgárság kényelmének és igényeinek meg nem felel. Ezen épületben maga a törvényszék sem talál teljes elhelyezést; mert például a válóperek vitelére hivatott biró és a törvényszék telek­könyvi osztálya ez épülettől távol eső másik épületben, a kir. járásbíróság egy harmadik, a kir. ügyészség egy negyedik s a törvényszéki fogdák egy ötödik épületben vannak elhelyezve. Ily körülmények között könnyen elképzel­hető a közönségnek és ezek igazai védelmére hivatott ügyvédi karnak megzavart és fáradsá­gos helyzete, és másrészről az együttes munkál­kodásra hivatott bíróságok egymás iránti szük­ségleteinek nehéz és zavaros kielégítése. Belátta ezt Békésvármegye közig, bizott­sága is és még nagyméltóságod elődjeihez ismé­telten is intézett felterjesztéseket uj törvényszéki épület emelése iránt, de belátta ezt a nagyvá­radi kir. ítélő táblának érdemes elnöke is, ki, midőn a közelmúltban a törvényszéki ügykeze­lést vizsgálta, a törvényszéki épület szembetűnő nagy hiányait szintén szükségesnek tartotta nagyméltóságod előtt feltárni és a tarthatatlan helyzetnek kifejezést adni. Tudjuk azt, hogy az igazságügyi kormány­zatnak részint a mostohább pénzügyi viszonyok, részint más jogosabb és terjedtebb igények ki- elégithetésa miatt nem állhatott ez ideig módjá­ban városunk rozzant törvényszéki épülete he­lyébe másikat en\elni; — de másrészt tudjuk azt is, hogy nagyméltóságod ma már a kedvezőbb helyzet figyelembe vételével és alkotásra vágyó és valló egyéniségének nagy súlyával és erélyé- vel a jogos követelményeknek és az igazság­szolgáltatás érdekeinek készséggel nyújt és ad kielégítést. — Megbukik, megbukik. Hisz még főpróbát sem tartottak ! . Mikor aztán a publikum kibeszélte magát és újra elkezdte a fojtó meleget érezni a mit az első kép hatása alatt elfelejtett, Frankó feltartotta ja cylinderét és a jelre Pista czigány rákezdett az olasz valczer ábrándos édes melódiájára. Az első kép szereplói costumejökben ki­szökkentek a publikum sorai közé és a „Hu- nyady család“ onnan nézte a többi tablót. Ez a kép is méltó volt az elsőhöz. Nem tudom micsoda superlativusát hasz­náljam a jelzőknek, hogy ezt a festői csoporto- zatot, melynek szereplői Cziráky Jeanne, grófnő, Ladies I.ászló, Bródy Ilonka, Csák Kornélia, Márky Barna és Schroder Imre voltak, híven szemei elé állítsam a publikumnak. Nem tudom a szereplő­ket, a costümöket, vagy az ügyes rendezést ma- gasztaljam-e inkább. Egyiket se teszem. Mi maradna akkor a harmadik kép számára, ha különben is csekély variáczióra képes tolia­mat már a második képnél kimenteném. Pedig érzem, hogy toliam felmondja a szol­gálatot és a megfigyelő képességem cserben hagy s bámulok bele nagy bután abba a bájos rococo képbe, a melyet a színpadon Steinekkerné, a Szarvassy kis leányok, Hajnal Gizi és ifj. Novák Kamill alkotnak. Hallom a mint körültem egy menyecske igy szól: , —• Ennivaló asszonyt Hát kell-e nagyobb dicséret ennél! Mikor asszony mondja ezt egy másik asszonyra. Itt én felesleges vagyok. Hanem a mint a pennám, úgy a színpad is majd felmondta a szolgálatot a 4-ik képnél. A publikum egy részére nézve elveszett a Cziráky Jeanne grófnő „czigány lánya“ és a spa­nyolt ábrázoló Wenckheim Rika comtesse. Mondhatom sokat vesztettek vele. Mert olyan bájos czigánylányt, olyan szép spanyol nőt és olyan helyre paraszt legényt, mint a milyet Hoffmann Béla lobogós ingujjban festett, nem hi­szem, hogy egyhamar láthatnak. Az ily szerencsétlen vesztesek aztán mit tehettek egyebet? Kegyelmes úri Bókésvármegye úgylakói- nak hazafisága és értelmessége, mint adókfpes- sége tekintetében is az ország első vármegyéi között foglal helyet — több mint iVa millió fo­rint egyenes államadóval járul az állam terhei- hez ; — mé Itán megérdemli tehát, hogy polgárai jogos igényeinek elég tétessék, s e vármegye székvárosa is rövid pár év alatt több mint 600,000 forintot fordított közczélokra, s bár erő­sen terhelve, de mindig eleget tett kötelessé­geinek úgy, hogy ma már egy államadó forint után különböző czimeken 150°/,, pótlék súlya alatt görnyed, de mindamellett nem fog idegen­kedni anyagi erejéhez mért újabb áldozat hoza­talától sem, mert e város közönsége az intézmé­nyek fejlesztését mindenkor lelkes örömmel se- gitendi elő. Gyulavárosnak három különböző anyanyel­vet beszélő s négy vallást követő lakói mindig egybeolvadtak a haza szeretetében, a hazafiúi kötelességek hű és buzgó teljesítésében s azért felemelt fővel mondhatjuk el, hogy városunk történetének lapjait a hazafiatlanság és a tör­vény ellen való tiszteletlenség piszkos érzelmei soha be nem feketítették. Tudjuk jól, hogy az igaz hazafiság nem ér­dem, de azt gondoljuk, hogy akkor, midőn egy intézménynek joggal kívánt fejlesztése egy ily város-jövő fejlődésének legbiztosabb alapját vet­heti meg, a magyar kormány bölcsessége e szempontokat sem fogja figyelmen kívül hagyni. Ügyünk igazságának tudatában s Nagy­méltóságod közmondásos igazságérzetének teljes ismeretében a legjobb reménynyel fektetjük ké­relmünket nagyméltóságod kezeibe s nyújtjuk át e város képviselőtestületének ez ügyre vo­natkozó memorandumát, kérve nagyméltóságo­dat, hogy a Gyulán lévő s czéljainak semmi te­kintetben meg nem felelő törvényszéki épület Kigyönyorködték magukat a Tallián Béláné fejedelmi alakjában és a Liszy Viktorné vakitó szépségében. A harmadik sorban egy kopaszodó aggle­gény elsóhajtja magát és a függöny legördül, a publikum sorai között pedig szakad a keztyü és megfájul a tenyér a falrengető tapstól. Mielőtt az angyal csoport derűs bájáról be­szélnék előbb pennám hegyére kerül a Náday monológja. És most azt várnák tőlem, hogy agyba-főbe dicsérve Nádayt, dörgedelmes jelzőkkel fitog­tatva a művészet terén való jártasságomat, ki­süssem, hogy Náday remekül „alakított“, meg remekebbül „domborított«, és a „színezése« párat­lan volt. Szóval, ezeket mind elmondjam abban a boldog hiszemben, hogy szörnyű új dolgokat mondok és én teszem Nádayt nagygyá. De már ezt a bolondot nem teszem és kis­városi ripacstársulatokhoz szokott toliammal nem blamálom a nemzeti színház hírneves Fodor Thassilóját. Kapott egy szép babérkoszorút kétöles, trico­lor szalaggal: „A nagy művésznek és a jószivü em­berbarátnak a gyulai nSegylet“ felírással és olyan rengeteg tapsviharral, hogy a terem levegője — Tyndall elméletéből kiindulva — 10 fokkal emel­kedett. Az angyalcsoport. Kliment Mádi és Piczi, Flukk Nellike, Schröder Erzsiké, Erkel Margit és Miczi. Ladies Margit és Schmidt Nelli alkották azt a remek gruppot, mely körülfog'-a az alapitónő arczképét. Kell-e külön dicsérnem azt a képet, be- széljek-e az összhatás perfektségéről, szórjam a banális jelzőket arra az élőképre, melyet ezek a fent említett lányok, fehér ruhában, angyal szár­nyakkal adtak ? A ki ismeri őket, nem hiszem, hogy szük­ségét érezné az én dicshymnusomnak. A kik egyenkint is kiválogatott szépei a gyulai szépeknek, hogy ne alkottak volna azok összesen is szépet? Juj! de most jön a fekete leves. Mea culpa, mea maxima culpa 1 Instálom, húzzák meg a fülemet érte azok, a kik kimaradtak. LiapunR mai szAmá-lioz fél iv melléklet van oaatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents