Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
44-ik szám. Gyula, 1895. november 3-án XIV. (XXVII.) évfolyam. ii Szerkesztőség: |; Templomtér, Dobay János íj kereskedése, hova a lap J j ; i szellemi részét illető köz- j i ,1 lemények intézendők. t i! Kéziratok nem adatnak i' \> vissza. V i[ Előfizetési dij : if ■ i Egész évre . 5 frt — kr. j1 (1 Félévre ... 2 » 50 » jj| i| Évnegyedre . 1 » 25 » 1 [■ í! Egyes szám ára 10 kr. i; Társadalmi és .közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa^ Táticios.. ' Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és riyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. v® Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bermít fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A magyar városok dolga. Nagy igazságot irt meg »Magyar Hírlap“ legutóbb arról, hogy az államnak bizonyos kötelességei vannak a vidéki nagy városokkal szemben. Ez igazi érdem, hogy ezt megírja egy budapesti lap, mert a többiek rendszerint hallgatnak az ilyen igazságokról és gyöngéd figyelemmel a fővárosra s csakis arra, nem igen hirdetik a szükségét annak, hogy Budapesten kivül más városa is fejlődjék, virágozzék még az országnak. Teljesen korrekt és emelkedett felfogás ez, a melyből a „Magyar Hírlap“ kiindul, mikor nem téveszti el a szerepét olykép, mintha a Budapesten megjelenő lapok első sorban a főváros érdekeit volnának hivatva képviselni, mert hiszen az országos közvélemény az, melynek a politikai napilapok szószólói és az országos közvélemény követelése az, hogy a vidéki központok is fejlődjenek magyar városainkban a főváros mellett, a melynek nagyságát, emelkedését, gazdagságát és fényét mindnyájan óhajtjuk, szeretjük és előmozdítjuk. E mellett azonban észre kell venni azt is, a mit még nem jegyeztek fel, elfogulatlan, hogy a főváros bámulatos virágzásával nem tart lépést a vidék magyar városainak fejlődése, hogyr nem látni bennük a fejlődésnek azt a folytonosságát, a társadalmi életnek azt a pezsgését, az ipari és kereskedelmi életnek azt a föllendülését, amely a legerősebben czentraiizált államokban, — még Fran- cziaországban is, — Paris mellett a vidéki nagyobb központoknak képződésében és erősödésében az egész országnak egyetemes és egyenletes fejlődését és erősödését jelenti. Biztos és találó ez a diagnosis minden magyar városra, melyek közül egynéhány — mint a mi városaink is — igazán óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy felküzdje magát, de minden áldozatkészségük mellett is csak lián gyalépésekkel jutnak előre, mert az érvényesülésért való küzdelemben jóformán magukra vannak hagyatva és az erősödés, a fejlődés minden kísérleténél szemben találják magukkal azt a határtalan központosítási rendszert, mely nem ismer egyebet a fővárosnál és annak mindenek fölé helyezett, talán már nem is valóságos, csak képzelt érdekeinél. Mert a vidéki magyar városokat illető fálilA Halottak napján. Csípős ősi szél sivít végig a temető keskeny utain, szitáló sűrű cseppeket vagdosva a nagyobb részt kiváncsiak szeme közé. A haragos, sötét-barna lomha fellegek nagy gondolkozva vonulnak egymás után az égbolton és jó időbe kerül, mig helyükön a fényes ^csillagok milliárdja gyulád ki. Kíváncsian tekintenek a máskor elhagyott temető utczáira, a hol most csak úgy hömpölyög az embertömeg. A sírok mécsesei is felgyúlnak egymásután és lángjaikat meg-meglobogtatja a felettök elsikló szél. A sírok előtt itt-ott térdeplő alak imádkozik, karolja át a keresztet és csókolja az elköltözött hideg márvány emlékét. Pár szomszéddal odább kiváncsiak serege birálgátja a díszes síremléket és esztimálja a koszorúk légióit. Ezeknek nem fáj semmi. Ezeknek nincs halottjuk. Ezek szórakozni jöttek ide. diagnózis kiegészítésére szolgál az a másik tény, a mit fővárosi laptársunk oly élénken és helyesen kidomborít. Az, hogy egy város, ha még oly nagy és erős is, nem jelent egy egész országot, s valamint tizenhat millió ember nem élhet meg egy helyen, pusztán a főváros nem foglalhatja magában az egész népesség boldogulásának föltételeit. De Budapesten már annyi az áldás, hogy leroskad bele, sí annyi táplálékot adnak neki, a menynyit a legerősebb szervezet sem tud egészen megemészteni. Fölösleg támad itt elsőbb is emberekben, a mikor mindenki, a ki munkát keres, vagy munkája gyümölcseit élvezni akarja, erre az egy helyre tódul. Fölösleg támad, amikor bárminemű ipari, kereskedelmi vagy közlekedési vállalat, ha valójában semmi köze sincs a fővároshoz, ebbe az egy városba viszi a telepét vagy legalább is az igazgatóságát. Hiszen nevezetes, hogy a minek a föltételei itt vannak meg a legkevésbé, a gyári ipart kizárólag ide kötik s ide szigetelik. Egy-egy kereskedelmi ágat kizárólag ide telepítettek, a mi hogy mire visz, a múltkori sertésvész mutatja meg, a mikor az egy piaczot ért csapás teljes erejével az egész országot érte, nem lévén több piacz, a mely az itteni veszteséget pótolhatta volna. Hanem azért a főváros minden követ megmozdit, hogy a kőbányai telep fönnmaradjon a maga kizárólagos jelentőségében és ha rajta áll, nem enged át az egész országot illető forgalomból az egész országnak semmit. És igy van ez minden téren, különösen a mi az ipart éa kereskedést illeti és nem csupán a főváros, melynek a saját érdekképviselete kötelességei közé tartozik, de a kormány' is, melynek már az országos közérdeket kellene képviselnie, szolgálnia, foly- ton-folyvást a Budapesten létesülő gyári vállalatokat látja el I legmesszebb menő kedvezményekkel és nem törekszik arra, hogy a vidék megfelelő pontjaira terelje a nagy vállalatokat. Elméletileg ugyan régi törekvés, de sajnos, csakis törekvés az iparvállalatok decen- tralisálása. De a gyakorlat mindeddig azt igazolja, hogy az új gyárakat a főváros környékén halmozzák össze, és nem is lesz ez máskép, a mig az állami kedvezményekről szóló törvényt megfelelőleg nem módosítják olykép, hogy adómentességben és egyebekben nagyobb előnyök illessék a vidéki vároJóval odébb, a temetőt körül záró árok mentén a nagy sötétet egy szál Milli gyertya lángja igyekszik elűzni. Az ütött-kopott kereszten olcsó zöld koszorú ‘pihen, előtte leborulva imádkozik az özvegy, ki fiában egyedüli támaszát vesztette el Hangos imáját, melyet itt-ott fuldokló zokogás szakit meg. — nem hallja, nem hallgatja senki. Imádkozhatsz bátran gyámoltalan özvegy! Ide nem jön senki, a te szegénységedre, a sötét sírokra nem kiváncsiak az emberek I Nemcsak az élők, a halottak között is megvan a különbség, Ilyen a világ!------* Kinek ne volna halottja? Van, vannak nekem is. Minden év múltával gazdagulok a — fájdalomban. Előbb a barátok, a gondtalan legény életben, társaim egy része dőlt ki mellőlem. Egyik gyenge volt, nem tudott megküzdeni az élettel s összeroskadt a csapások súlya alatt.. A másik, egy átvirasztott éj után meghűlt és a víg kedélyű, egyenes lelkű emberből csakhamar csendes ember lett. Sírja felett én zokogtam el a „nyugodj békével* *-t. sokban létesítendő iparvállalatokat, a minek szükségét többször hangsúlyozták, már a kereskedelmi és iparkamarák és gazdasági egyletek is. Természetesen más dolgokban is indokolt, hogy a vidékre vezettessék le az a túl so; áldás, mely alatt igazán leroskad a főváros és hogy megosztassék az a túlsók táplálék, melyet egy központ meg sem tud emészteni mig erősök, izmosok lehetnének tőle a ma gyár városok, melyekkel oly mostohán báni el az állam, hogy még a szükségkép deczen- tralizált intézményeket, mint például a királyi táblákat is magas összegekért Hezitálta el köztük. Végtelen végzet az a rendszer, melyet az állam követ a vidéki városokkal szemben, kizsákmányolva azoknak ambiczióit és haladási törekvéseit egyformán, hogy reájuk hárítja az állami föladatokat és azok költségeit. Idegen és az állammal szemközt álló szerződő feleknek tekinti az állam a magyar városokat, mikor állami intézmények létesítését tárgyalja velük és az irányelv az, hogy minél többet ki kell préselni a városokból, holott ellenkezőleg, minél inkább meg kellene könnyíteni nekik a kulturális haladást, melynek értéké az egész országra, a nemzetre képez értéket. Nem lehetünk azért elég hálával, hogy ebben az ügyben a vidéki lapok érveit a fővárosi sajtó is kifejezi nyomatékosabban és figyelmezteti az államot, mivel tartozik a nagy magyar városoknak, melyek erejüket haladó áldozatokkal nemzetr'foladatokat teljesítenek. Orosháza és Kossuth Ferencz. Orosháza községének október 25-ik közgyűlésén rendkívül érdekes és sok tekin tetben gondolkozási anyagot nyújtó vitára t határozatra adott alkalmat Veres József or- szággyülési képviselő I társai indítványa, Kossuth Ferencznek hivatalos fogadása érdekében. A vitáról — melynek eredménye az lön, hogy Veres József indítványát visszavonta — az »Orosházi Újság« nyomán kő vetkező tanuságos tudósitást közlünk: Vangyel Szilárd első jegyző felolvassa a következő indítványt: Indítvány. Alólirott községi képviselők tisztelettel követ' kező indítványt tesszük; A harmadik szeretett« szerettetett és meg csalatott. Meggyülölte a kapzsi embereket, megúnta az életet. — „Kínos napokban elveszett a bit, Sorsától várt még szegény valamit; Az óra jött... a koczka vetve . . . A boldogtalan futott, rohant S | szörnyű hullám eltemette lu — ólom darabbal számolt be az élettel. * Csapás, csapásra! Mert ha a sors egyszer belefog, nem köny- nyen hagyja abba játékát. A dédelgetett édes anyja is lehunyta jóságos szemeit. Az a szeretettel telt nemes kebel megszűnt dobogni. Munkás élete fáradalmait ott piheni már a szeghalmi „Epres“-kertben, övéi között. Strja, a dér csípett avaros rózsa felett az .őszi szellő örök boldogságról, pihenésről beszél. És én, ki imádattal csüggtem rajta, nem borulhatok egyszerű emléke elé, és nem sírhatom el mérhetlen fájdalmamat! — — — Nemi 1. Mondja ki a képviselőtestület, hogy Kossuth Ferencz képviselő urat, midőn a községnek atyja halálakor kifejezett részvétét megköszönni községünkbe érkezik, a község nevében fogadja és üdvözli az elöljáróság és vendégének tekinti. 2. Felszóllitja a testületeket és a lakosságot, hogy a fogadásban részt vegyenek s annak díszét emelni igyekezzenek. 3. A teendők intézésére bizottságot küld ki. Orosházán, 1895. okt. 24. Veres József, Hajdú Mihály, Németh András, Csikóra György, Kiár Béla, Fekete György. Kovács J.: Ha érdemesítettük az apát arra, hogy díszpolgárul válasszuk s később, hogy temetésére képviselőtestiiletileg megjelenjünk, szívesen kell látnunk a fiát is, a ki ezekért köszönetét akar mondani. Vangyel Sz.: Az én szempontomból a községi elöljáróságnak a fogadtatásban részt venni nem lehet, a képviselőtestületnek azonban igen. Én felelősséggel tartozom nemcsak a képviselőtestületnek de másnak is. Kossuth személyétől különben nem lehet elválasztani a politikát. Veres J.: Kossuth Ferencz itt politizálni nem akar, de az első jegyző úr kifejezését szó nélkül nem hagyhatom. Hát miért is jön Kossuth Orosházára? Azért, hogy megköszönje az apja temetése alkalmával kifejezett részvétünket. Hisz Kossuth még a temetés alkalmával Budapesten kijelentette többünk előtt, a többek közt Jankó Gy. biró és Vangyel Sz. jegyző úr előtt, hogy el fog jönni Orosházára. Hát ugyan mit akar most olyan dolgot tenni Kossuth, hogy még szóba se álljunk vele ? — Mi, az indítvány tevői csak azt kérjük, hogy a községi elöljáróság fogadja szivesen díszpolgárunknak, Kossuth Lajosnak a fiát. Nem hogy nem szabad részt venni az elöljáróságnak, de kötelessége szívélyesen fogadni kedves vendégét. Székács l.: Ha arról van szó, hogy megköszöni a részvétet, akkor nagyon sajnálom, hogy előbb nem jött. Legelőször kellett volna Orosházára jönnie, mert édes apja felett Turinban Veres József tartott beszédet s édes anyját Orosházán rejtegették, mikor felakarták akasztani De Kossuth már annyira kinőtte magát pártemberré és agitátorrá, hogy most már sem az elöljáróság, sem a képviselőtestület nem fogadhatja. Ha a levelét látnám s ebben kijelentené, hogy politizálni nem fog, akkor elhinném, de az indítvány aláíróinak a neve azt bizonyitja, hogy pártszempontból jön ide s nem szeretném, ha botba ugratnának. Horváth K.: Teljesen osztom Székács barátom fejtegetését. Tiltakozom az ellen, hogy Kossuth kényszerhelyzetbe hozza a képviselőtestületet. Más helyzetben vannak a törvényhatósági joggal felruházott városok, mint mi. Kossuth utazása el nem választható a politikától. Azt, a mit indítványozók akarnak, nem lehet rádiktálni egy képviselőtestületre sem. De mi fog történni, ha valaki nem járul hozzá az indítványhoz P Ne követeljenek tőlünk olyant, a mi nem egyezik meg lelkiismeretünkkel. Ha eltudják választani a politikust a keBánatos szívvel, lesütött fővel, kerülve a hangos sétálók seregét, vándorlók ki az én másik, az én kis Helénkém kicsiny sírjához. A hosszú, ki nem érdemelt szenvedések után itt hagyott ő is, véremnek vére, szívemnek fele. Jobban szerette az angyalok társaságát. Van hát már itt is egy kis sír, a melyik itt fog, itt tart és nem ereszt ahhoz a — másikhoz. És te, egyik, ott a mennyben, úgy-e, nem rovod fel ezt nekem bűnül ? — — — „Most boldogok mind. nem is sejtik, Hogy la8sankint itt is beesteledik; — Hol minden seb begyógyuland, Hazájok lett a temető kert, Mi jó pihenni ott alant." * Jó barátok! Feledhetlen emlékű édes anyall És te, kis ártatlan teremtés, te, te, lelkem fele, aludjatok békével! Pihenésteket ne zavarja semmi 1 . .. Chriszto Miklósi'
