Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
Melléklet a „Békés" 1895. 42-it számához. Tisztelt közgyűlés ! A város képviselőtestülete 1888. évi szeptember hó 22-én tartott közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatával a leghívebb magyart, a függetlenség bajnokát, Kossuth Lajost, Gyula város díszpolgárává megválasztotta. Az 1894. évi márczius hó 22-én tartott közgyűlésen egyhangúlag elhatározta, hogy városunk díszpolgára, Kossuth Lajosnak arczképe tanácskozási termünk részére lefestessék. A folyó évi október hó 3-án tartott közgyűlésen egyhangúlag Kossuth Lajos, hazank nagy fia, városunk díszpolgára lefestetett, arczképének ünnepélyes leleplezésére a mai napot tűzte ki, ezen ünnepélyre az örökké felejthetetlen hazafi és városunk díszpolgárának fiát, Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő úrnak meghívását egyhangúlag elhatározta. Tisztelt képviselőtestületi A mai napra egybehívott közgyűlésnek egyedüli tárgyát képezi, hazánk nagy fia, városunk díszpolgára, Kossuth Lajos arczképének, a képviselőtestület színe előtt, ünnepélyes leleplezése. A most már nagy halott, városulik díszpolgárának fia: Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő úr, a képviselőtestület meghívásának engedve, városunkba érkezvén, igy közgyűlésünkön személyesen meg fog jelenni és ez ünnpélyen résztvenni. Megjelenéséig a közgyűlést' még annak felemlitésével, hogy a mai nap tartott közgyűlésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Follmann János, Dömény Lajos, Vidó István, Léderer Lajos, Cs. Demkó József, Kukla Ferencz, Ádám Schriffert József városi képviselő urakat kérem fel: felfüggesztem. A beszéd bevezető részénél az utezáról majd a folyosóról harsány éljenzések voltak hallhatók, nevezetesen a beszéd közben érkezett Kossuth Ferencz a városházához és pár perczig a polgármesteri szobában időzött, majd belépett a terembe, hol a képviselők és a közönség székről felemelkedve harsány éljenzéssel fogadták mindaddig, mig Dutkay Béla polgármester jobbján fentartott karos székben helyet foglalt, a mikor is Dutkay Béla polgármester helyéről felállva, következő beszéddel üdvözölte : Tisztelt képviselőtestület! Kossuth Ferencz országgyűlési képviselő ur ime körünkbe megérkezvén, midőn van szerencsém szeretve tisztelt vendégünket önöknek bemutatni, az elébb felfüggesztett közgyűlést újból megnyitom. Tisztelt országgyűlési képviselő url Városunk tisztelt és szeretett vendége engedje meg, hogy én mint Gyula városának ez idöszerinti polgármestere önt a városi képviselő- testület nevében, szives elhatározásáért és kö- rünkbeni megjelenéséért hazafiul tisztelettől, szeretettel üdvözölhessem. Isten hozta körünkbe s képviseleti közgyűlésünk hajlékába. Az Isteni gondviselés éltesse és tartsa meg önt sokáig édes hazánk javára. Legyen szives közöttünk helyt foglalni megboldogult édes atyja — édes magyar hazánk nagy fia, — a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméinek megvalósitója. városunk díszpolgára — Kossuth Lajos arczképének leleplezésére rendezett — ünnepélyünkön részt venni. Ezek után felkérem dr. Zőldy Géza városi főügyész urat, hogy e mai nap emlékünnepélyre vonatkozó emlékbeszédet elmondani szíveskedjék. A polgármester beszéde közben majd végén lelkes éljenek hangzottak fel, a nők a karzatról és akik a terembe juthattak, kendőiket lobogtatták Kossuth Ferencz felé, ki is láthatólag meghatva, folytonos hajiongásokkal viszonozta a megtisztelő ovácziót. Majd dr. Zöldy Géza városi főügyész, aki Kossuth Ferencz jobbján ült volt, emelkedett fel helyéről és a lapunk első helyén közölt igen szép emlékbeszédet mondotta el pathetikus szónoki beszédben, rendkívüli hatás mellett, mely úgy Kossuth Ferencz, mint a hallgatóság arczán is visszatükrö ződött. A sikerült emlékbeszéd majd minden mondata után zugó helyeslések hangzottak, és drámai közvetlenséggel hatott, amikor a beszéd végén a halhatatlan nagy férfiú arczképéről lehullott a lepel, a művészi kivitelű arczkép látása majdnem minden szemet könybe borítván. Dutkay Béla polgármester az arczképet következő beszédben vette át: Tisztelt képviselőtestület! Ezek után indítványozom, mondja ki egyhangúlag | képviseleti közgyűlés, hogy a jelen képviseleti közgyűlésen elmondott és előterjesztetteket jegyzőkönyvbe kívánja felvétetni és ekként megörökítve a város levéltárában megőriztetni és hazánk nagy fia és városunk díszpolgárának ezen közgyűlésen leleplezett arczképének közgyűlési teremben örök időkre leendő megőrzését a városi tanács kiváló gondjára hízza. Amennyiben a tisztelt közgyűlés indítványomat elfogadta azt határozata képen kimondom, a közgyűlést ezennel berekeszteni. Kossuth Ferencz erre a hallgatóság feszült figyelme s várakozása közepette felemelkedik székéről és gyakori tetszésnyilatkozatoktól megszakított nagyhatású beszédben mondott köszöneté t nagynevű atyja emlékének hódolatára rendezett ünnepségért. A beszédet — bár kivonatosan — de lehetőleg hű vázlatban I következőkben reprodukáljuk: Uraim 1 Kötelességem, igazán kedves kötelességem forró köszönetét mondani azért, hogy megható ünnepélyre kegyesek voltak meghívni és nékem alkalmat adni, hogy abban köz vétlenül résztveliessek. Idejöttem, nemcsak mint a magyar nép apjának fia, de mint magyat hazafi, aki negyvennégy hosszú esztendeig hontalanságban maradtam, hogy ez idő alatt némileg enyhítsem atyám hontalanságát és előkészüljek e hon felvirágzását czélzó szent elvei diadalra juttatására. Jól tudom, hogy ezen terem most nem pártünnepély színhelye, hogy akik megjelentek, különféle pártok híveiként jöttek ide, de azt is tudom, azt is állíthatom, hogy nincsen magyar ember, — tartozzék különbsn bármely párthoz, — akinek szíve mélyében ott ne legyen, ott ne lappangjon a vágy, hazánkat, nemzetünket egykoron szabadnak, függetlennek látni. Azért amidőn Önök megörökítik porhüvelyét annak a férfiúnak, aki szíve minden dobbanásával a magyar nép szabadságáért küzdött, szenvedett, akkor olyan dolgot csináltak Önök barátim! ami hazafiúi kötelesség volt. Midőn önök ránéznek arra a tisztes arczra — (atyja arczképére mutat) akkor hiszem, megvagyok győződve, fel fognak buzdúlni, erőt és lelkesedést meritendenek, hogy kiki s.iját l°g jobb tehetsége sz Tint szolgálja mindnyájunk édes atyja szeretett hazánk szent érdekeit. Engedjék meg különben, hogy nemcsak mint fiú, de mint hazafi is némileg hozzájáruljak ja most elhangzott ékes életrajz kiegészitéséhez. Ki akarom emelni azt a csodálatos, páratlan tényt, hogy akkor lett Magyarország külföldön, az egész világon legtiszteltebbé, midőn a szabadságharcz elveszett. Ez a boldogult atyám müve volt. Azelőtt ugyanis Magyarország a külföldön mint puszta geográfiái jelenség, legkedvezőbb esetben Ausztria kiegészítő részeként volt ismeretes, a szabadságharcz után, atyám működése alapján mint önczél vált ismeretessé; azóta a magyar népet öt világrész említi s biztos tudomásom van róla, hogy Japánban is tanítják, hogyan tudott Magyarország mint külön egyéniség jogaiért, szabadságáért hősileg küzdeni, hogyan tudta azokat védelmezni. Mérlegelhetlen szolgálat ez kedves barátaim 1 amit külföldi zarándoklása közben a hazának tett. Az ö emigraczionális működésének eredménye az is, hogy 1867-ben az önkény kifáradt és hogy az ország jogai habár egy részének megadásához is járult. A történelem egykor meg fogja Írni, hogy az 1867-iki megalkuvás is nem azoknak sikere, akiknek nevéhez fűződik, hanem azoké, akik Ausztria ellenségeivel szövetkezve, tarthatatlanná tették az önkény fentartását, bebizonyítván, hogy azt tovább fentartani nem lehet. Két 'dolog tehát mint atyám örökös alkotása fennmarad. Az egyik a jobbágyság felszabadítása, s a nép millióinak az alkotmány sáuczaiba való vezetése, mely sánczokat addig csak százezrek védtek, a másik pedig külföldi tevékenysége által rákényszeritése Ausztriának, hogy Magyarország állami életének negácziójától a magyar nép elnyomásának rendszerével szakítson. Nem akarom barátaim Önöket tovább fárasztani. Amidőn atyámról szólok, mindig a legnagyobb megindulás vesz rajtam erőt. Negyvennégy hosszú esztendeig elszigetelt családi életet éltünk a külföldön; ezen hosszú idő alatt alig volt alkalmam magyarul beszélni, de a haza szent lángja hevített és hevít most is, amidőn láthatják rólam, hogy életem őszén vagyok, odahagyván egy hosszú életnek vívmányait, eredményeit, hogy haza jöjjek, mint egy név örö kosé, mely erős kötelességeket ró reám és amelyek beváltására szentelem hátralevő napjaimat. Természetesnek fogják találni, hogy jól esik látnom mindenfelé, kedves körükben is azt a rajongó szeretetet és kegyeletet, amellyel a magyar nép édes atyám emléke iránt viseltetik; ez ád nekem erőt, hogy a kötelesség ösvényén haladjak kitartással, fáradságot nem ismerve. Engedjék meg barátaim hogy ismételten megköszönjem a megható szeretetet, amelyet atyám emléke iránt tanúsítanak. Engedje az Ég, hogy ezen emlék milliók közt msgoszolva fakadjon belőle a haza szeretete s bármennyi ellenségünk lesz, mindannyian diadalmaskdoi fogunk 1 Kossuth Ferencz beszéde — mint bevezetésül is jeleztük — rendkívül nagy hatást keltett és a szónoki hévvel -elmondott befejező rész után az éljenzés és taps elementáris erővel kitört és perczekig tartott. A képviselők ezzel kivonultak a teremből, a karzat is kiürült, de odalen a városháza előtt óriási nép mozdulatlanul állott, mindenáron látni és hallani óhajtván a polgálgármesteri szobába vonult Kossuth Ferenczet. Végül egy küldöttség kereste föl a nép óhaját tolmácsolva, mire Kossuth Ferencz az erkélyre lépett és mintegy tiz perczig tartó beszédben megköszönte a szívélyes ovácziót. Itt is kijelentette, hogy nem pártszempontból jött a városba, de annyit mégis kinyilatkoz tat, hogy az 6 neve, múltja, s tradicziója őt csak egy helyre utalják, ama zászló alá, melyen Ma gyarország függetlensége van felírva. A magyar nép Kossuth Lajost atyjának nevezi, ezen ajog- czimen ő a nép testvérének tekinri magát, és miután nincs családja, a magyar nemzetet vallja családjának, kizárólag annak szenteli életét. A nagy tömeg a rögtönzött szónoklatot riadó éljennel fogadta s a banderisták elvonulásával szép rendben eloszlott. A közgyűlés alán. A városházáról kijövet, Kossuth Ferencz Dutkay Béla polgármesterrel együtt kocsira ült és a várost megtekintendő, a várig felkocsizott, útjában mindenütt lelkes ováczióktól kisérve. Innen a »Komló« szállodába hajtatott, hova szállva volt, s itt fogadta a békésiek küldöttségét, Végh Mihály és dr. Szegedy Kálmánt, üdvözletüket lelkes szavakban köszönvén meg. Majd Dutkay Béla városunk polgármesterét látogatta meg lakásán, hosszasabban, kedélyesen elidőzvén nála. Délutáni 6 órakor Kossuth Ferencz Dutkay Béla polgármester kíséretében a polgári körhöz hajtatott. A polgári körben kitörő tetszés nyilvánítás fogadta a csaknem váratlanul a terembe lépő Kossuth Ferenczet és sűrű éljenzés hangzott a termet csaknem egészen megtöltő kaszinói tagok köréből a váratlan, de kedves meglepetésre. A kör nevében Szénásy Józsel elnök és dr. Follmann János a kör igazgatója üdvözölte Kossuthot, ki az étteremben egész otthonosan leülvén a főasztalhoz, a kör tagjaival kedélyesen, fesztelenül soká elbeszélgetett. Az asztalnál kívüle Dutkay Béla polgármester, Szenássy József a kör elnöke, dr. Follmann János, dr. Zöldy Géza, Jantsovits Péter, báró Drechsel Gyula, Hátik Elek, Czinczár Adolf, Schmidt József, Wieland Károly, Sál József, Dióssy József és Herbert Alajos ültek, a kör többi tagjai pedig a többi asztaloknál foglaltak helyet. A város kivilágítása. Este 7 órakor, úgy a belváros, mint a külvárosnak számos épülete fényesen ki volt világítva és nagy néptömeg hullámzott a főbb tereken és utczá- kon a kivilágításban gyönyörködve. Számos üzletkirakatban Kossuth Lajos arczképe pompázott, legsikerültebb transparentek a „Békés« szerkesztősége és kiadóhivatalában és rövidáru üzletekben voltak láthatók. A kivilágítás 8 óráig tartott, de azontúl is igen sok helyen nem vonták még be a gyertyákat. A bankett. A társas lakoma, mely eredetileg a népkerti csarnokban volt tervezve, a »Komló« vendéglő éttermében tartatott meg. Este fél 8 órakor a hosszú terem zsúfolásig megtelt közönséggel, melynek sorai között a földmives osztály is számos, tekintélyes taggal volt képviselve. A résztvevők száma 120 személyre tehető. Huszka János ízletes ételeket tálaltatott és a kiszolgálás is feltétlen elismerést érdemel. A töasztok sorát Dutkay Béla nyitotta meg, Kossuth Ferenczre, mint a város nagynevű, szeretett vendégére emelve poharát. A felköszöntőt riadó éljenzéssel fogadták s mindenki sietett az ünnepelt- tel poharát kocczintani. Kossuth Ferencz fél órán tulttrjedő nagyhatású beszédben vázolta az ország pártjai működését és hivatását. Beszédje markánsan politikai színezetű s tartalmú volt. Végül lendületes szavakban Gyula városa közönségére emelte poharát. Domby Lajos gyönyörű, költői képletekben díszelgő szónoklatban a békési s szalontai kedves vendégekre ürített poharat. Jantsovits Emil függetlenségi pártállásából kifolyólag szép beszédben a közjogi ellenzék egyesülés törekvéseiről emlékezve, meg, mint aki ez irányban működik Kossuth Ferencz egészségéért ivott, majd ujabbi toasztban a délutáni ünnepély egyik legsikerültebb momentumára reflektálva dr. Zöldy Géza városi főügyészt élteti Dr. Zöldy Géza meghatva köszöni a méltatást és amennyiben az emlékbeszédben érdeme van, azt megbízóira a városi tanácsra hárítja, maga részéről a mai ünnepély sikerült rendezésében oroszlánrészszel biró Dutkag Bélára emeli poharát. Jantsovits Emil a tapolezai választó kerületet élteti, mint amely Kossuth Ferenoznek képviselői megbízást adott. Csorvásy István (Szalonta) pathetikus szavakban Magyarország függetlenségéért ürití poharát. Dr. Frankó László magasan szárnyaló képletes beszédben Kossuth Lajos eszméit méltatja, végül Kossuth Ferencz mielőtt visszavonulna, ismételten megköszöni a kegyeletes ünnepélyt, egyéniségét ért kitüntetést, ajánlja magát Gyula városa további jó emlékébe, mely emléket ő is kedvesen fog ápolni. Ezzel a társas lakoma, mely mindvégig kedélyes hangulatú volt, 11 óra után be végződött, és ezzel a sikerült ünnepély befejeztetett. Alispáni jelentés. a közigazgatási bizottság rendes havi ülésén október 14. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! •Az 1895. óv szeptember haváról rendszerinti jelentésem tisztelettel a következőkben terjesztem elő. I. Közegészségügy. A közegészségügy általában kedvező volt. mert ha egyes községekben a ragályos betegségek különböző nemei szórványosan felléptek is, — ki- terjedtebb járvány nem uralgott. — A felmerült esetekben az előirt rendszabályok pontosan foganatositattak. A köztisztaságra, a nyilvános helyek tisztántartására, az élelmiszerek I italok megvizsgálására kellő gond forditlatott. Az állategészségügy állapota nem mondható kedvezőnek, mert a száj és körömfájás, lépfene, szórványosan bár, de több községben fellépett. — A zárlati intézkedések minden esetben foganatositattak. Füzes Gyarmaton a takonykór járvány megszűntnek tekinthető, a mennyiben az elmúlt hó folyamán újabb betegűlési eset nem fordult elő s igy a zárlat valószínűleg feloldható volt. A szarvasi holt kanyar vízzel való ellátásának ügyéből kifolyólag a közigazgatási bizottság határozatához képest a bizottsági kiküldöttekkel s az érdekeltekkel Szarvason múlt hó 18-án a tárgyalást megtartottam — minthogy azonban a holt Körösből a szakértői megvizsgálás végett felküldött iszap és vizre nézve az egészségügyi tanács véleménye még le nem érkezett, — a bizottság jelentését ezúttal nem terjeszthetem elő s azt csak a legközelebbi ülésen mutathatom be. II. Közbiztonság. A vagyonbiztonság nehány kisebb lopási esettől eltekintve, jelentékenyebben a következő esetek által zavartatott meg. Csabán, Brozik Emil tanyai tanitó lakásába szeptember 12-én éjjel ismeretlen tettesek betörtek 8 25 frt értékű ingóságot loptak el. Csabán, szeptember 25-én Bleier Hermann jaminai lakos házából ismeretlen tettesek 484 frt értékű ingóságot loptak el. Dobozi Dániel szeghalmi és Tóth N csökmöi lakostól Csór Gyula szeghalmi lakos 100 frtot ellopott. A személybiztonság a következő esőtekben zavartatott meg: Mező-Berényben múlt hó 14-én Géla János a korcsmában Dániái Sándort fejbe ütötte s rajta súlyos testi sértést ejtett. Nagyobb jelentőségű az a zavargás, mely Békésen múlt hó 29-én történt s melyről részletesen a következőket' jelenthetem: Folyó évi szeptember 29-én délelőtt 11 órakor a vásártéren felállított Weisz Lipótné italmérő sátorában mulatott Onódy Sándor békési 20 éves suhancz több suhancz társával. Ugyanazon sátorban az ott felállított hosszú asztal másik végén idogált Martin János 30 éves békési napszámos többed magával. Onódy Sándor csakhamar elkezdte botjával az asztalt verni, majd szóváltásba eredvén Martin Jánossál — utóbbit botjával arezon vágta; mire általános dulakodás és verekedés keletkezett. A. közelben levő rendőrök a verekedők közé mentek s azokat szétosztásra bírták. Délután újból összehajtottak az ellenfelek, — a mikor megjelent köztök Onódy János 24 éves kiszolgált katona s elkiáltotta magát „ki bántja az öcsémet?“ i az ott levő rendőröket s legényeket pedig válogatás nélkül agyba-főbe verte botjával, — mig nem sikerült a csendőrök közbenjötte mellett a rendőröknek Onódy Jánost meglánczolni. midőn a rendőrök a meglánczolt Onódy Jánost bekísérni akarták, ellenszegült, majd legény- társainak odakiabált, ne hagyjatok czimborák! A legények a felhívásra egymást biztatva s kiabálva „verjük agyon a rendőröket,“ — a rendőröket csakhamar megtámadták s körülvették, úgy hogy ismét a csendőrségnek kellett közbe lépni, hogy a mindinkább szaporodó tömeget szétoszlassa. De alig oszlottak szét, a midőn újabb erővel s mindinkább hevesebben támadtak most máraz ottlevő 5 csendőrre is. A tömeg még folyton szaporodott i durva káromló szavak kíséretében, „agyon kell verni a kutya csendőrök- és rendőröket,“ — most már tégladarabokat és botokat hajitottak a csendőr- és rendőrökre, — úgy, hogy ezek a nagy tömeg előtt kénytelenek voltak hátrálni s a verekedés színhelyétől mintegy 300 lépésre a lánczra vert Onódy Jánost elereszteni. A csendőrök a vásártérről a vasut-utezába húzódtak, a hol körülbelől az utcza hossza közepén a Forgács-féle kovács műhely előtt annyira szorittattak, hogy kénytelenek voltak a tömegre két lövést tenni. A lövésre a tömeg 1 — 2 másodperezre elhallgatott, a csendőrök pedig a tömegnek szuronyt szegezve futólépésben hátráltak az Élőviz-csatorna hidjáig mindenütt követve a tömegtől. A tömeg ezen hajsza közben mind erősebben ordított s egymást ingerelve „verjük agyon a kutyákat* a tégladarabokat záporként hullatta a futó rendőr és csendőrökre. A hídon a csendőrök az itt segítségükre érkezett újabb 4 csendőrrel kordont vontak. A tömeg a kordon előtt mintegy 30 lépésre megállott s egyre ordítva „agyon kell verni a kutyákat“ folyton kőzáporral ostromolta azt. Kopácsi László őrsvezető a tömeget ismételten felhívta, oszoljanak szét, a támadással hagyjanak fel, mert különben kénytelenek lőni. A néptömeg a felhívásra m:t som adva egymást ingerelve, azt kiabálva „úgy sem szabad a csendőröknek lőni,“ — mind erősebben támadtak | két lövést is tettek. Erre a már tisztán önvédelemre szorult csendőrség az őrsvezető vezényszavára 25 lövést tett. A lövés után a tömeg mintegy 60 lépésre visszavoult, | hajigálással felhagyott. A józanabb rés|; szétoszlott, úgy, hogy az előbb mintegy 1000 főből álló tömeg mintegy 200-ra apadt le. Az ottmaradtak ekkor sem akarlak távozni, mig nem a helyszínére érkezett szolgabiió közéjük ment s hosszabb rábeszélése után azon feltét mellett ha a csendőrök eltávoznak a szétosztást megígérték. A szolgabiró erre a csendőröket távozásra hívta fel, mire a tömeg zúgolódva szétoszlott.
