Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
4=2-ik szám Gyula, 1895. október 20-áxi XIV. (XXVII.) évfolyam * K Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedésé, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 I Évnegyedre .1 1 25 » Egyes szám ára 10 kr iái Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoTosi3r János. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közle- | mények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberg eV A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza I, Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Kossuth Lajos emléke. Dr. Zöldy Géza emlékbeszéde, Kossuth Lajos arczképének Gyula városa termében történt ünnepélyes leleplezésekor. Mindig megdobban a szivem, ha említeni hallom a Kossuth nevet, e névnek varázsát éreznie is kell minden magyar embernek;* hiszen nemzetünk legújabb története e nagy névben van megírva. Magyarország ezredéves történetének három utolsó évszázada szomorú kort képez nemzetünk életében. A mohácsi vésztől egész i84o-ig csak kevés oly mozzanat * fordult elő történetünkben, melyre őrömmel és megnyugvással tekinthetünk vissza. Elmaradtunk. De nem.is csoda, midőn ösz- szes erőinket törvényileg biztosított nemzeti jogaink és alkotmányunk fenntartására irányzott nehéz küzdelmek emésztették fel. Ezen küzdelmekben mindenki ellenünk van, még önmagunk is. Királyainknak a nemzet iránti bizalmatlansága, a nemzeti visszavonás meggátol bennünket abban, hogy állami életünket az újabb kor követelményeinek megfelelőleg berendezhessük, a régi' intézmények tartalmatlansága pedig útját állta annak, hogy jogos nemzeti törekvéseink annak keretén belül érvényesülhessenek. így volt ez hosszú ideig, mígnem a 4o-es években a szabadság szele vágig zúg Európán. Ennek érintésére nemzetünk is megmozdul, tettre kél a szunnyadó nemzeti őserő, mindenki alkotni kíván, s lázas munkára készül a nemzet minden igaz fia, hogy pótolhassuk a nemzet százados mulasztásait. E nagy munka kezdetén tűnik fel udvardi Kossuth Lajos, az egyszerű nemes ügyvéd, mintha az anyaföldböl bukkant volna elő, hogy nehéz küzdelmeiben vezére legyen a nemzetnek. A nagy idők szülték őt, s a kornak megértett nagy eszméi a nemzet élére ragadják e tüne- ményszerü embert. S ő nem is riad vissza a nagy feladattól, elfogadja a vezéri botot s munV emlékezés. Őszi szélnek síró dala Hangzik a sír felett, Melyre bánat könnyet hullat Egy gyászoló nemzet. Sárgult levelet elűzi MeBBze az őezi szél, De bánat sötét borúján Tündöklő nap nem kél. Képek milliói nyertek Te általad jogot, Ki mOBt a temető ölén Csendes álmod aiszod. A szabadság szent eszméjét Diadalra vitted, Hálás szívek dobbanása Méltán lángolt érted. Sírodon nyíló virágot Hű kegyelet ápol, S örökzöld színben tartja meg Ráomló könnyzápor. Egy perezre bár, nyíljék meg ma Koporsódnak zára Nagy szellemed tekintsen le Képed bánatára. De nem I... Még sem... Te csak pihenj Sírodban bű „apánk“ 1 Honszerelmed, áldásodat Küld örökül reánk. Gyújts fel minden szívet lángra, Szeretni e hazát; Hogy keressük szorgos gonddal Boldogság csillagát; Minden szívben a szeretet Legyen munkás mindég; Kislelküség ne zavarja Keblünk bízó hitét. kához lát. Egyesületet alkot, hogy a magyar ipar fellendüljön, tudósításokat ír az országgyűlésről, később a törvényhatósági gyűlésekről, azután napilapot indít „Pesti Hírlap“ czim alatt, hogy a kornak nagy eszméi, a szabadság, egyenlőség és testvériség a nemzet közkincsévé váljanak. Életének minden szakában, működésének minden terén, politikai és társadalmi tevékenysége közepette, szóval mindig és mindenkor egyformán nagynak mutatja magát. De mérhetetlen nagysága' akkor nyilatkozik meg, midőn a nemzet i848/g-ki önvédelmi harczát vívja. Ragyogó tollával, lángoló ékesszólásával, elbűvölő megjelenésével lebilincsel, azután magával ragad mindenkit. Páratlan tudása döntő szerepet juttat neki a tanácskozásokban minden téren. Emberismerete képessé teszi, hogy mindig a legalkalmasabb embereket vegye maga mellé társul. Fáradtságot nem ismerő munkássága úgyszólván semmiből teremti meg az új közigazgatási szervezetet, — 4oo,ooo írttal az állámpénztárban veszi át a magyar állam kormányzását, — mi egy megye kormányzására sem nagyon sok, — s a gépezet egyszer sem akad meg, — bejárja a magyar alföldet s lába nyomán fegyverbe száll a 48-as honvéd- hádsereg, melynek vitézsége csodákat művel ... Midőn mindnyájan, kik eddig a nemzet vezérkarában voltak, kétségbeesve visszavonulnak a köztérről, ő nem csügged, nem veszti el bizalmát, lelkes hazafisága csak fokozottabb tevékenységre serkenti. Minden terhet, minden felelősséget a saját vállaira vesz, mindenütt ott van, hol tenni kell, szóval most már ő csinálja a történetet. A hirlapiróból országgyűlési követ, később országgyűlési képviselő, miniszter, legvégül Magyarország kormányzója lesz. Szabaddá teszi a jobbágyokat, szabaddá a sajtót, s megalkotja a független magyar felelős minisztériumot és egész sorozatát az alapvető törvényeknek, melyek nélkül egy független szabad állam fenn nem állhat; s mindezt rövid egy pár év alatt. Nem I rajta múlt, hogy áldásos tevékenysége sikert nem aratott, hogy nagy tervei dugába dőltek. A rút visszavonás és árulás ezúttal is lerombolták az új rendet. Azután, mikor itthon minden elveszett, mikor a szabadság hóhérai hős tábornokaink és honvédeinken elvégézték véres munkájokat, — mikor itthon csendes lett minden, mint temetőn, Kossuth Lajos külföldre menekül, a nemeslelkü Medsid török szultán vendégül fogadja s megvédi az osztrák zsoldosok ellen, megtartja továbbra is nekünk. Evek múlva, midőn mindenki azt hitte, hogy soha sem virrad meg a magyarra, elhagyja Törökországot mint ünnepelt Caesar, diadalmenetben járja be Francziaországot, Angliát és a hatalmas északamerikai köztársaságot, láng- lelkü szónoklataival felkölti e hatalmas nemzetek rokonszenvét igaz ügyünk iránt, kivívja bámulatát hős küzdelmeink iránt. Szövetségeseket keres, gyűjti az eszközöket, hadvezérnek képzi ki magát, hogy a kellő alkalomkor készen legyen felvenni a harczot a nemzet elnyomói el- lon, s minden követ megmozgat, hogy visszavívja elrabolt szabadságunkat, Másként volt azonban megirva a végzet könyvében. A nemzet uralkodójával 1867-ben kiegyezett, visszanyertük szabadságunk egy részét, s ezzel Kossuth tevékenysége véget ért. De még sem: vezérünk maradt ő azután is. — Állandóan figyelemmel kiséri állami életünket, törekvéseinket. Ismeri pártviszonyainkat, a szereplő egyéneket, és a szép próza remekeit képező leveleivel sokszor döntő súlylyal foly be az események irányitásába. Távol hazájától, minden anyagi eszközök nélkül csupán szellemi fensőségével, sokoldalú tudásával, egy hosszú élet bőséges tapasztalataival mindig félelmes őre maradt függetlenségünknek, — a hatalom emberei féltek tőle, mert szavát meghallotta az egész világ. S midőn a magyar országgyűlés az 1879. L. t.-czikkben foglalt, a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvénynyel állampolgárságától fosztja meg a haza legnagyobb fiát, Magyarország törvényhatóságai és városai egymás után választják meg őt díszpolgáruknak, fényes bizonyságául annak, hogy ama törvény nem a nemzeti akarat kifolyása. Nagy neve hangzik ismét a hazában szerteszét, s ez ünneplések zajában még fájóbb lesz annak tudata, hogy Kossuth Lajos a szent öreg, nemzeti eszményeink megtestesülése, kinek nevét minden gyermek ismeri, kit Kossuth apánknak hív a magyar nép, immár hontalanná lön. De az idő kereke tovább halad, s annak vasfoga megőrli az emberóriást is, 1894. év már- czius 20-án porba dönti a 92 év viszontagságaival daczolt büszke törzset, hiába könyörgünk életéér-. Ekkor azonban 1894. márczius .30-án megtér hazájába a nagy száműzött, s mint ő i848. julius 11-én tartott országgyűlésen leborult a nemzet nagysága előtt, úgy borult le egy nemzet zokogva nagy fia ravatalára, midőn az 45 évi hontalanság után hazájába újra visszatér. Porhüvelye a haza földjében pihen, amelyet oly nagyon szeretett, amelyért annyit küzdött és szenvedett; szelleme azonban itt lebeg közöttünk, lelke pedig mint a halhatatlanság részese az örök dicsőség honából vigyáz reánk. Életrajzi adatait nem kívánom felsorolni, hiszen azt ismeri minden ember. A fentebbiekben csak próbáltam vázolni Kossuth Lajos működését, rámutatni érdemeire, s nagyon jól tudom, hogy csak halovány vázlat, amit adtam, de 1 nagy szellem (a lepel lehull), kinek képe itt függ a falon, ha lelkem mélyébe tekint, meg fogja érteni gyenge szavamat, mert azok igazak és szívből jövők. DapuuK mal szämälaoz fél iv melléklet van osatolva. „Magyarország nem volt, de lesz I“ — Monda a nagy magyar — Ha egy szívvel erre munkál Hit I föld tart, takar. Leleplezett képed felett Ott lebeg szellemed, Emlékedet híven őrzi Hálás szivű nemzet, __________ Dombi Lajos. A számadás. — Lehet 1 Az ajtó kinyílik és feltett sapkával, kemény tartással belép a napos káplár. — Hadnagy ur alássan jelentem : szolgálatijegyet hoztam! A fiatal tiszt átveszi a nagy, hivatalos borítékba zárt parancsot. Kezei mintegy mérlegelni látszanak, szemei pedig nyugtalanul fürkészve nézik a czímzést, melyen a „sürgős“ és „sajátkezű felbontásra“ jelzők voltak rá Írva. Fodor Béla nem szokott megijedni a maga árnyékától, kapott ő már máskor is ehhez hasonló dolgokat csakhogy az akkor nem volt baj . . , ................. De most, de mostl Reszkető kezekkel tépi fel . . . szive verése hallik 1 miglen szemei tétovázva nézik a sorokat a vér az élet eltűnik arczából, ajkai el- kékülnek, remegő kezéből kihull a szerencsétlen papír ........ Az volt rá Írva : — Hadnagy ur! 10 órakor jelenjék meg az ezred kihallgatáson. Öltözet teljes dísz. N. százados. A laktanya első emeletén levő egyszerűen bútorozott szobában Bertalan főhadnagy még ágyában fekszik, kényelmesen heverész. Szemei lecsukva. Szájában pedig a félre billent czigaretta ki van aludva. A kis mopszli hűséges és okos szemeit gazdája arczára függesztve, • nagyokat fohászkodik. Unja magát. Neki az nem mulatság hogy a gazdája alszik........................ Az után az ajtón kívül a szomszéd Tontyó kapar hívogatólag .... A szegény kis kutya rettenetesen szeretne kimenni. Elkezd morogni, majd csendesen sírva nyafogni, végül elkeseredésében ráül a gazdájának a földreesett zsebkendőjére. A folyosón léptek zaja hallik, a mopszli reménykedve hegyezi a fülét és pislog az ajtóra. Kemény ■ kettős kopogás hallik az ajtón, mopszli nagy zajt csap, a főhadnagy felüti fejét és mielőtt szemét még jóformán kinyithatná: a kinyitott ajtón át Fodor hadnagy szép fiatal arcza jelenik meg. A vendég haboz és zavarban van. — Istenem! Háborgattalak ugy-e 1 Bocsáss meg, majd később jövök. — Nem, nem kis pajtás. Csak gyere be. Eleget aludtam. Jó hogy jöttél. Nézd az asztalon a czigaretta és szivar, gyújts rá . . . azután ülj ide a hinta székbe és diskuráljunk. — Nem, nem, köszönöm, nem gyújtok rá. Én nagyon fontos ügybe jöttem hozzád tanácsot kérni. — Ugyan? Csak nem vagy szerelmes? — Nem. — Ah talán kikaptál az öregedtől ? Bizonyosan rászolgáltál. — Kérlek ne tréfálj. Ez nagyon komoly ügy { és tanácsodra van szükségem. Bertalan főhadnagy derült tekintete az ifjú arczára esett. Sápadt volt az, szemei fénytelenek, vonásai pedig feldúltak. A főhadnagy felült az ágyban úgy hogy éppen szembe esett fiatal barátjával. Fodor lesütötte a szemét. Nem volt ereje, nem birt azokba az átható nyilt baráti szemekbe tekinteni. Bertalan törte meg a kellemetlen csendet. — Te gyerek te kártyáztál I — Fájdalom. — Volt hozzá pénzed ? — Volt de elvesztettem. — Nos, és azután ? — Vissza akartam nyerni a pénzemet és ekkor ........................ — Nos és ekkor ? Kérdé fojtott hangon a főhadnagy ? — Szerencsétlenségemre nálam volt a postán felvett hivatalos pénz .... — Tovább tovább. Én Istenem I — Elvesztettem azt is. Szerencsétlen, oh te szerencsétlen 1 A fiatal tiszt lecsüggeszté fejér. A főhadnagy arcza fakó és kétségbeesetté vált. Szerette mint saját édes testvérét, mint saját gyermekét. Vigyázott rá mint két szeme fényére és mégis mégis úgy érezte, hogy e fiatal tiszt feje fölött lebegő sötét végzetet nem bírja elhárítani. — Szólj; sokat vesztettél? Hátha lehetne megint segíteni 1 — Késő késő feleié szomorúan mosolyogva, 3000 forintot veszítettem el. Végem van. ■ íme itt a szolgálati jegy, egy óra múlva kihallgatáshoz kell mennem. A főhadnagy megkövültén hallgatá a fiatal hadnagyot. Ereiben megdermedt a vér. Esze megszűnt gondolkodni. Minden gondolat vagy eszme mely a 21 éves gyerekember megmentésére agyában megvillant — eltörpült, elenyészett. 3000 forint igen sok pénz egy katonának. Az idő is rövid a cselekvésre, késő már, vége mindennek. A gyalázat a becstelenség borzasztó örvénye tá
