Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

A járási orvosok s Gyula város orvosa pedig a befolyt ezen adatok alapján kötelesek az előző hónapról a következő hó 5-éig ugyanily tüzetes jelentést terjeszteni be a vármegye főorvosához.

E jelentés következő adatokat tartalmazza:

a) milyen volt általában a közegószsógi állapöt az előző hóban?

b) hány beteg gyógykezeltetett 7 éven alul s azon felül?

■ c) minő szervek betegségei s minő befolyással fordultak elő?

d) mi volt a leggyakoribb halál oka?

e) heveny fertőző kórok közül, melyek, hol és minő számmal és lefolyással fordultak elő?

f) orvosrendőri vizsgálatok voltak-e s minő eredménnyel végeztettek ?

g) szülésznők követtek-e el mulasztást, hol, mik és mily következménnyel ? mutatkozott-e gyermekágyi láz?

h) hány rendőri vizsgálat teljesittetett élőn és hullán, hány törvényszéki vizsgálat eszközöltetett könnyű, súlyos vagy életveszélyes testi sértés esetében?

i) a köztisztaság kellően ellenőriztetett-e, nincs-e e téren mulasztás?

k) szaporodott-e vagy fogyott a trachoma betegek létszáma; mennyivel szaporodott, vagy mennyivel fogyott?

A vármegye főorvosa ezen adatok alapján teszi meg a közigazgatási bizottság üléseiben szokott havi előterjesztését.

jL

A 7 éven aluli gyermekek gyógyításáról.

Az 1876. évi XIV. t. ez. 20—21. §§-ai a szülők és gyámok e téren való kötelességét elrendelvén, a törvény szellemében szükséges további hatósági intézkedések következőkben állapíttatnak meg:

A 7 éven aluli beteg gyermeknek az orvosnál egy ízben történő bemutatása rendszeres gyógykezelésnek nem tekintetik s igy a mulasztás következményei alul leendő felmentésre jog- czimet nem ad.

A szülők és gondnokok, midőn gyermekeiket, vagy a gondozásukra bízottakat az orvosnál bemutatják, a törvényes következmények terhe alatt tartoznak magukat az orvos további utasi- sitásához tartani.

A halott kémek vagy halottkómi szolgálatot teljesítő orvosok tartoznak a III. sz. minta kiállitásánál megjelölni a gyermek életkora s a halált okozó betegség mellett az utóbbinak tartamát.

A községek a halott vizsgáló orvosok vagy halottkémek által esetről-esetre beterjesztett halottkómi jelentések alapján minden hónap végével a község területén a 7 éven aluli gyermekek gyógykezelését illető mulasztásokról az első fokú egészségügyi hatósághoz jelentést tesznek.

Gyulaváros polgármestere s a járások fődélzetén a meny boltozat csillagtáborában, a te arezod integetett felém. Mikor harczrakeltek az elemek egymás ellen s a felkorbácsolt özön hul- lámival ostromolta a rémesen bömbölő, villámló eget, oh akkor is, ott is a halál torkában te néztél biztatón, bátorítva reám. És a csaták zajában, hol fenevaddá lett az egymást gyilkoló ember, ágyúk dörgése, kardok csattogása, haldoklók hörgése, trombiták danája között, oh ott is, akkor is a te hangod véltem hallani. Lelkem érezte közelségedet, az adott erőt karjaimnak és oroszlán bátorságot szivemnek, s mikor a halál már-már szememre borította fátyolát, még akkor is téged láttalak, akkor is a te drága neved volt végső sóhajom. Miért küzdöttem, miért szenvedtem, miért ontám vérem, ha nem azért, hogy oly magas polezra küzdhessem föl magam, mint a milyen magasban te születtél, hogy eljöhessek egykoron hozzád, hogy megmondhassam neked : Henriett szeretlek! Az egyszerű tengerész nem kérhette meg a kezed, Frankhon tengernagyja rangját, állását, szívét teszi le lábaidhoz — oh ne mondj nemet 1

Armand, szerelmem szerette, mindenem 1

Átölelték egymást1 s ez a két, sokat szenvedett szív először élvezte a boldogság mézét.

A nagy izgatottság, az öröm, egészen alélttá tette ezt a már úgyis kimerült szervezetet.

De Chaloux tanár és Favernet abbé csendesen léptek be a terembe, hogy megnézzék nagy betegüket, kit Armandra bíztak. — Henriett nyugodtan pihent, álmodozni látszott. Az orvos megfogta a kezét, hogy üterét tapintsa meg. A gyöngéd érintés magához térítette, megismerte barátait, kik szorongó szívvel állottak körötte.

De Chaloux 1 édes barátom, oh mentsen meg: Élni akarok, élni akarok. IstenemI Hallgasd meg leányodat, a szenvedés kelyhét fenékig ürítettem — elég volt. Oh add vissza erőmet, add vissza egészségemet. Oly szép az élet. Most, most dereng lelkem előtt a boldogság pir- kadó hajnala, most érzem az igaz szerelem lángoló melegét, óh ne végy el; ne vedd magadhoz telkemet 1 Újra fuldoklani kezdett. Az orvos csillapítót adott be. Armand félörülten leste imá- dottja minden mozdulatát. Favernet a szék mellett csendesen imádkozott, az orvos aá érverést

szolgabirái minden évnegyed elteltével kötelesek a vármegye alispánjához jelentést tenni arról, hogy Gyula városa s illetőleg a járásbeli összes községek területén hány esetben mulasztatott el a 7 éven aluli gyermekek gyógykezelése, hány esetben történt elmarasztalás és bírságolás, hány felmentés s hány eset nem volt eüntózhető.

A vármegye alispánja a közigazgatási bizottságnak erről minden évnegyed után következő hóban tartandó bizottsági ülésen jelentést tesz, az adatokat pedig a statistikai kimutatások szerkesztésénél leendő felhasználás végett évnegyedenként a vármegye főorvosának kiadja. (Folyt, köv.)

Gyula felszabadítása a török hatalom alól.

(Qyala város 200 éves felszabsditási ünnepélyére irta éB a gyulai körben január 13. 1896. felolvasta dr. Karácsonyi János.)

(Folytatás.)

Ámde ez nem volt könnyű feladat. Általános a vélemény, hogy a régi gyulai vár erőssége abban állott, hogy hozzáférhetetlen mocsarak közt esett. Ez igaz is, de csak az 1685—95-ik évekre. Mig a magyarok bírták Gyula várát, való ugyan, hogy Sarkad felől ily mocsarak védelmezték; de ez nem sokat segített rajta, mert a felől nem fenyegette veszély. Ellenben Arad felől, miként azt az 1566-ki ostrom igazolta, nem volt nehéz Gyula várát megközelíteni, sőt a törökök akkoriban még azt is megtehették, hogy a Köröst elvezették a vár árkaitól. Ennek oka nagyon természetes. — A régi népes Gyula város szántóföldéinek egy része épen a Körös balpartján, Arad felé terült el; továbbá Csaba és Arad felé akkoriban Alabián, Györke, Szélhalom, Szentbenedek, Boldogfalva és Szerhet nevű népes falvak állottak. Ezek nem engedhették, a keresztény földesurak sem akarták, hogy a Körös ez oldalon is kedvére csatangoljon, s a szép termő földek nádas mocsarakká váljanak, az utak ingoványokba vesszenek. Ámde a török nem gondolt a nevezett falvak elpusztulásával. Gyula városában legnagyobb részt kereskedő és iparos törökség telepedett le, ez pedig nem gazdálkodott s igy bátran megtehették s meg is tették azt, hogy Gyula várát és városát Csaba és Arad felől is megközelíthetetlen mocsarak környékezzék.

A keresztény seregeknek tehát Gyula vára körül gyűrűt kellett alkotniok, hogy igy azt mindig szorosabbra vonván, a gyulai őrséget kiéheztetéssel kényszerítsék arra; a mire más váraknál szokásos, rendszeres ostrommal, vitézi elszántsággal kényszeríteni nem lehetett.

E gyűrű egyik pontja lön Szolnok vára. — Ezt a keresztény sereg 1685. október 12—19. közt hódította meg. Még e hó végén megyénk területén is megvetette lábát, elfoglalván a jól megerősített, de lanyhán védelmezett Szarvas várát. — Ugyanekkor előnyomult a keresztény sereg egész Gyuláig, de a lakosság és őrség megijesztésén kívül egyelőre egyebet nem tehetett. A másik pont a Gyulát körülzárolandó gyűrűben az év deczember 6-án került a keresztény sereg kezébe s ez volt Arad vára.«

A következő évben a keresztény csapatok oda hagyták ugyan Szarvast, de bőven kárpótolták magukat azzal, hogy az év október végén Szegedet és Lippát elfoglalták, úgy, hogy Gyula, Boros-Jenő és Nagy-Várad összeköttetését a török birodalommal elvágni, ezentúl mindig lehetséges volt. — A töröészlelte. Az agónia beállt. Henriett újra magához tért, főinyitotta szemeit, oh túlvilági fény áradt azokból már elő, arczán a halál rózsái festettek ki bimbaikból. — Alig hallhatóan Arman- dot szólitá:

Armand — meg kell halnom — érzem. Oh jer — ölelj meg — itt a kebleden érjen a halál — Armand — szeretlek 1

Armand őrjöngve ölelte át haldokló szerelmét: — Henriett! Oh orvos, Favernet, mentsétek meg, mentsétek meg őt nekem! — Armand! Az én tudományom itt már tehetetlen. Imádkozzunk !

De Chaloux elbocsátotta Henriette kezét. Az a szép fő még egyszer fölemelkedett, azok a szemek még egyszer megnyíltak, egy tekin- tet, egy sóhaj és Clermont Henriett nem volt többé. A szenvedés véget ért. Lelke ott van már, hol nincs köny, nincs bánat, hol a boldogság örökké tartó.

És Armand? — Nagy pompával temettette a büszke ősök és kis fiacskája mellé az ő első és utolsó szerelmét. Az a koporsó egy világot zárt magába, lelkének mindenét. — Henriettel együtt temette el szivét. Visszatért Párisba, onnan pedig a Tonkingba induló hajóhadhoz. Az Albatros árboczára felröppent az admirális lo-j bogó. A zenekar a marseillit játszotta, a legénység hurrát kiáltott a kötélzeten és Bürig- nard Armand búcsút intett szülötte földének.

Elment újra, vissza a zúgó hullámok birodalmába, messzi idegenbe. Elment, hogy többé vissza ne térjen. Itt hagyta hazáját. Itt hagyta porladó halottait, elvitte bánatát.

Nem 1 Az a szív már nem tud fájni, kimerült. Csak emlékeiben él, melyek benépesítik magányos életét. S a holdvilágos éjszakák csendjében, — a tomboló vihar bömbölő zajában, fényes délben, sötét éjfélen, lelke borúján ott ragyog a szivárvány a hitből fakadott reménység biztató sugára.

Higyj, remélj, küzdj és bizzál.

Ember lelked van, nem örök a halált Üj élet vár reádl Ott fent találkozunk — ott leszünk mi szenvedők örökre boldogok!

köknek nagy segítségükre volt, hogy ez időben Tö- köly az ő kuruczaival legnagyobb részt Gyulán tartózkodott s’ fürge lovasaival a török őrség élelmezését megkönnyítette.

1687-ben a gyulai törökök még oly erősnek érezték magukat, hogy a várból, egy a kémlelés végett megjelent keresztény csapat ellen kitörtek; de szerencsétlenül jártak, mert a keresztények őket visszaverték, egész a város kapujáig üldözték s 'az épen akkor támadt köd leple alatt a városba is behatoltak; itt aztán a török őrséget lemészárolták, a házakat kirabolták és felgyújtották; arra azonban nem voltak elegendő számmal, hogy a várat bevegyék vagy a városban magukat megtartsák, igy tehát gazdag zsákmánynyal visszahúzódtak.

Gyula megrablása jeladás lett az egész vidéknek elnéptelenitésére. A Marostól egész a Sebes- és Hármas-Körösig az összes lakosságnak ki kellett költözni, hogy ott a gyulai török őrség semmiféle élelemre ne találjon. Ez volt a legnagyobb s legkeservesebb áldozat; melyet Békésmegye lakossága a török uralom alól való megszabadulásért hozott.* Elzüllött, elköltözött ősi fészkéből s egy községben a régi lakosok közül alig származott vissza kettőhárom, a kik meg tudták mondani a néptelenné vált falvak neveit, ki tudták jelelni imigy amúgy határpontjait. Mező-Túr, Nagy-Bajom s Debreczen vidéke fogadta be a menekülőket s némelyek közülök, mint például az ölyvedi Yad család, Tokaj vidékére is elszállingózott.

Innen van, hogy 1691. októberében, midőn Tököly újra Gyula vidékére kerül, itt néptelen pusztaságra talál. Egy erdélyi nemes ember. Almády István meg is' Írja egész őszintén, hogy október

24— 31-ig; »ezen egész hét alatt mind csak Gyula és között való pusztákon, ligeteken tekergettünk, bizony igen sokat éheztünk, koplaltunk. Saját tapasztalásból tudta tehát Tököly a Körös-Maros köznek állapotát s nem csuda, ha nem is nevezi azt másképen, mint »gyulai pusztának.« Innen van az is, hogy már 1690-ben Halas, Kecskemét, Nagy- Körös, Czegléd és Jászberény lakosainak parancsolja meg egyik török vezér, hogy Gyulára élelmiszereket szállítsanak.

Pedig az igazi szorongattatás még csak most következett be a gyulai őrségre, 1692. elején a Debreczenben állomásozó kereszténysereg Auersperg tábornok vezérlete alatt meglepetéssel akarta kezébe keríteni a várat. A kemény fagy elhárított minden akadályt; egyenes irányban jöhettek Gyula felé. Auersperg január 9-én indult el Debreczen- ből három vértes ezreddel, továbbá száz lovas mus- katérossal (puskással), vitt továbbá magával százfontos mozsár ágyút, egy tábori ágyút, létrákat s egyéb, a víváshoz szükséges tárgyakat. Egy nap alatt Berettyó-Ujfaluba ért. Itt csatlakozott hozzá Molnár nevű ezredes hat század hajdúval s három nap alatt Gyula közelébe ért s attól egy mértföldre megállapodott s az előkelőbb tisztekkel este tanácskozást tartott.

Elhatározták, hogy a kerített várost mindjárt másnap reggel három helyen rohanják meg. A hajdúk a jobb oldalon, a malom mellett a kaszaperegi kapunál; a ráczok a bal oldalon; a huszárok és a lovaikról leszállott muskatérosok, a középen támadnak. Halál büntetés terhe alatt megparancsolták, hogy senki el ne szakadjon a csapat-zászlóaljától, hanem egyik palánkból a másikba rohanjanak, s a mennyire lehetséges, egyenesen a várba nyomuljanak.

Az ezen rohamról szóló elbeszélésből látjuk, hogy a török megváltoztatta a régi Gyula város kerítéseit. Nemosak a Körös balpartján eső, úgynevezett külső várost vette körül sövényből és földből álló sánczokkal, hanem a belső várost is s ezt ismét két részre osztotta s a Körös ágaival elkülönítette. Eként három palánk keletkezett a vár előtt; az első a Körös bal-parti részt, a másik a mai nagytemplom környékét, a harmadik a mai »Könyök«- és »Korona«-utczákat foglalta magában.

Január 15-én hajnalban három órakor indultak el a keresztény csapatok s épen, midőn a vár órája hatot ütött, megkezdték a rohamot. A kapuk őrsége vigyázatlan volt s még mindenki mély álomba volt merülve úgy, hogy minden nehézség nélkül mind a három roham sikerült s a csapatok mindenütt a városba jutottak. Szerencsétlenségre a köny nyü győzelem elvakitotta a magyarok és ráczok szemeit, berohantak a házakba, lemészárolták a fölrettent lakosokat, összeszedték vagyonukat. A zsákmányolásban felbomlott minden fegyelem, hiábavaló volt minden fenyegetés, a vár felé senki sem indult. Ez alatt a megrettent törökök a vár-kapu előtt szekerekből egy kis sánezot rögtönöztek s magukat abban védelmezték. De annak a veszedelemnek, hogy a vár felvonó hidját lebocsáttassák, s az ellenséget mintegy hátukon vigyék a várba, a várat nem tették ki. Auersperg tábornok már most legalább a várost akarta megsemmisíteni s azért a tartalékban tartott lovasság egy részét a város felgyujtására berendelte, aztán a kirablott és megsemmisített városból, miután a vár vívására semmi reménység sem mutatkozott, visszavonult. A keresztényeknek az egész roham nem sok véráldozatba került; sebesültekben és halottakban körülbelül 50-et vesztettek; a törökökből keresztények állítása szerint 300 fegyver fogható férfi, több mint 200 nő és gyermek veszett el. A fölgyujtott városoknak tüze oly pirosra festette az eget, kogy az egész Nagy-Váradig ellátszott. Ha nem sikerült a meglepetés, mégis nagy volt a remény, hogy Gyula városa keresztény kézre kerül, mert ez év junius 5-én e Gyulát körülvevő gyűrű egy hatalmas erősséggel Nagy-Várad várával szaporodott. Ennek őrsége, mintegy 1500 ember, Gyulára kísértetett. Elfogta ennek hírére a gyulaiakat is a félelem úgy, hogy a kiket nem tartott itt a végső szükség vagy a szigorú kötelesség, már a következő szeptemberben Temesvárra menekült. Azonkívül elkövetkezett az idő, hogy a nagy pusztaság miatt Gyula várát, mint a nagy beteg embert, mesterségesen kellett táplálni. Tököly, hogy pártfogójának, a töröknek, kedvében járjon, már 1692 végén magara vállalta, hogy fürge huszáraival, a Maros mentét őrző keresztény seregen keresztül élelmet szállíttat a gyulai várba. S csakugyan Daróczy András hadnagy vezérlete alatt 1692. deczember havában Nándorfehérvárról elindult egy kis kuruez csapat s 1693. február 10-én már vissza is érkeztek urukhoz Tökélyhez, ki akkoriban szerbországi Fezserolczán tartózkodott s felmutatták a gyulai török tisztek el- ismervényét, hogy a szultán élését becsületesen beszállították Gyulára. Alig volt vége az első expeditiónak, máris újra készülhettek Tököly hadai. — A nagyvezér márczius 6-án kötelezte Tökélyt, hogy a Temesvár, Gyula és Boros-Jenő megsegélésére indított török had mellé 400 lovast adjon, mert a szultán félti azon helyeket. Tököly csakugyan küldött csapatot Sándor Gáspár vezérlete alatt. Április 4-én és 5-én indultak el a hadak a Dunától és szekereken csolnakot is vittek magukkal mert a réveket, hidakat kerülve, titkos úton igyekeztek átalmenni a pusztán és a Temesen. Április 19-ike körül Sándor Gáspár lovasaival egy nap és egy éjjel szerencsésen átköltözött a Maroson, noha Pál Deák és Kis Balázs nevű rácz hadnagyok ott őrködtek a Maros mentén. Május 12-én már újra a Duna mellé Uj-Palánkára érkeztek a kuruez hadak és Sándor Gáspár most is bizonyítványt hozott a gyulai pasától, hogy Tököly hadai derekasan viselték magukat. Sándorral együtt ment le Törökországba a gyulai pasának fia is, aki május 18-ika után Konstantinápoly felé indult, bizonyára azért, hogy a gyulai vár számára segítséget sürgessen.

Erre valóban szükség is volt, mert ez év elején Bécsben a haditanács elhatározta, hogy Boros- Jenő és Gyula várát Heister vezérlete alatt ostrom alá véteti. Heister Boros-Jenőt ez év júniusában osakugyan megvívta, de Gyula ostromához nem kezdhetett hozzá, mert -időközben őt csapatával együtt a [fősereghez rendelték.

(Folyt, köv.)

395—1895. sz.

Hivatalos hirdetmény.

A hadmentességi dij kötelesek ezennel felhivatnak, hogy vallomási iveiket folyó hó végéig a városi adóhivatalnál annál is inkább nyújtsák be, mert különben ennek elmulasztása esetén az 1880. évi XXVII. t. ez. 20. §-a alapján a kivetett hadmentességi dij hatszoros összegéig terjedhető birság fog ellenök kirovatni.

Gyulán, 1895. február 1-én.

Datkay Béla, polgármester.

Hírek.

A közigazgatási bizottság február havi ülését folyó hó 11-én fogja tartani.

A Vármegyének még e hóban, valószinfileg annak utolsó hetében újra rendkivüli közgyűlése lesz, melynek összehívását a Szarvas városa által építtetni szándékolt mintegy százezer forintra költségeit nagyvendéglő teszi indokolttá. Ugyanezen közgyűlésen azonban az addig összegyülemíő folyó ügyek is tárgyaltatni fognak.

Az uj alügyész dr. Ne'methy József, hivatalát folyó hó 1-én a gyulai kir. ügyészségnél elfoglalta.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Peszkar János pankótai ellienőrt az orosházi kir;-adóhivatalhoz pénztárnokká nevezte ki.

Heczler Gyula kir. törvényszéki joggyakornok, lapunk szorgalmas munkatársát, az igazságügy miniszter a szegszárdi kir. törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki.

Mérnökválasztás Szarvason. Deutsch Arthur szarvasi községi mérnök lemondása folytán a járási úti bizottsági mérnöki állásra ideiglenes minőségben Reitter Perencz m. kir, államvasúti osztálymérnök választatott meg.

A gyulai r. k. hitközség egyháztanácsának legutóbbi közgyűlésén megállapittatott az 1895. évre szóló költségvetés, mely 6361 frt 43 kr. bevételi, 14,500 frt kiadási, és 8138 frt 57 kr. kivetési czimekkel az 1895 évi pénzkezelés alapjául elfogadtatott, s ehez képest a kivetés 45,000. frt állami egyenes adó után adóforintonkint 18 krjával eszközöltetik. Minthogy nehány Gyulán nem lakó, de itt birtokló polgár adóhátraléka tekintélyes ösz- szegre szaporodott fel, lépést tett a hitközség, hogy ezen adóhátralékok az illetők vagyonára bekebe- leztessenek.

A szarvasi reménybeli harmadik patikára uj reflektáus Pollacsek Vilmos okleveles gyógyszerész, akinek kérvényét a belügyminiszter tárgyalás végett leküldte a vármegyének.

Szabadalmat nyert. Kalocsay Ferencz orosházi lakos czirokmag fejtő cséplőgép találmányára szabadalmat nyert. Az erről szóló okmányt a kereskedelmi miniszter m. hó 29-én küldte le részére a vármegye alispánjához.

A vármegye által a háziipar fejlesztésére kiküldött bizottság dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt kedden délután ülést tartott, amelyen résztvettek dr. Bartóky József főjegyző, Horváth Károly, dr. Zsilinszky Endre s Varságh Béla. Az értekezleten sok eszme vettetett fel, egyik sem uj, egyik sem rósz, de az a baj, hogy csak is eszme) melynek eddig sem voltunk hijjával, annál szegényebbek vagyunk azonban az akctióhan; pedig ha valami, úgy első sorban a háziipar az, amit csakis az akczió tud életre ébreszteni s fentartani. S ameddig alulról nem indul meg, felülről hasztalan galvanizálják. A bizottság egyébkint néhány évre szakférfiú kiküldetését és annak fizetését javasolja kérni a kormánytól, amely szakférfiú a megyében csirában levő háziipart tanulmányozná s fejlesztené, a selyemtenyésztés, zöldségtermelés, gyógynövények és füvek gyűjtését, mint szép keresetet biztosító mellékfoglalkozást a népnek ajánlaná. Az alispán felkéretett, hogy a szegszárdi selyemtenyésztési felügyelőséghez, Békés és Doboz elöljáróságaihoz intézzen e tekintetben átiratot s a megyei tanítóságot kérje fel, hogy az iskolás gyermekeket a gyógynövények gyűjtésére oktassák, serkentsék, azok eladását közvetítsék,