Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
41-ik szám Gyula, 1895. október 13-án XIV. (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és .közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAF. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToay János. Riadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közle- | mények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., 1 laasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza I. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Jogos kérdések. Nem vagyunk kétségben a felől, hogy közoktatási kérdéseket a magyar sajtóban behatóan tárgyalni, ez idő szerint legalább, nem valami nyereséges vállalat. Hisz nálunk annyira álmos szokott lenni e fajta közle ményekkel szemben a közvéleménynek napi sajtóinkban lüktető része, hogy az ilynemű kísérletek, alig biztatnak több eredménnyel, mint az a kedélyes foglalkozás, mely borsó- szemeknek függélyes falon való megrögzítésével tölti az időt. No, de mindegy, tegyünk próbát újra. Ha száz borsószem közül mind a száz lehull is, a fal mégis csak kopik valamicskét vele és ez már magában véve némi kis nyereség. Ezt a falat : a tágasabb értelemben vett közvéleménynek, az iskolai és tanügyi kérdések iránt rendszerint tanúsítani szokott közönyösségét addig kell ostromolni, mig helyéből ki nem mozdul, mig le nem omlik teljesen. Mig ez meg nem történik, és szerepvivő körökben is folyvást tarthatja magát az az avatag felfogás, hogy az iskola csak olyan ötödik kerék az állam szekerében : addig ott lehet a mi úgynevezett „nagyhatalmi állásunk ;J fitogtathatjuk kultúránkat még nagyobb hangon, mint addig, beszélhetünk, írhatunk liberálizmusról akár méterszámra, dicsekedhetünk alkotmányosságunkkal ország-világ szerte, mindez nem fog bennünket tartósan megmenthetni, mert Magyarországból nem lesz Magyarország a szó igaz értelmében mindaddig, mig az iskolát, a tanügyet fontosságához mérten, komolyan nem méltányolja, érdeme szerint meg nem becsüli. A nyugat művelt nemzetei rég megbizonyosodtak már arról, hogy az állam biztonságának legszilárdabb tényezője maga az iskola, s hogy ennél fogva a közoktatás ügye elsőrendű közügy, melyet féltékenyen ellenőrizni nemcsak minden polgárnak elvitázD «A. Isis A „Békét“ számára irta Gonda József. A fiatal ember letérdepelt a szőke fürtü asszony előtt s elhalmozá vékony selyem ruhája: szélét forró, szerelmi csókkal.... Alkony borult már a tájra. A kopaszodni kezdő fák gályái között szomorúan bujkált a panaszosan zúgó őszi szél, mintha csak valami bús, halotti danát dúdolna. Her vadás.... Pusztulás.... rideg, szomorú ősz.... Az ő szivükben azonban a tavasz virága nyílott, az ő szivökben kikelet volt, a szerelem tavasza .... kikelete. Egy elkésett kis madárka csattogott a bokor sápadt, zörgő levelei között, olyan búsan, oly szivrehatóan, mintha csak a párját vesztette volna el. Szegény madár, szegény kis madárka! — Géza! — rebegó a szőke fürtü nő — Gézái — keljen fel, az istenért... ha meglátnák... a férjem... az édes apja... mert... mert tudja-3... hogy a mi szerelmünk ... bún ... vétek... szentségtörés. Mohó vágygyal ragadta meg a fiatal ember a bolonditóan szép asszony pioziny kezeit, oda szoritá lázban égő ajakához s csókolta hévvel, szenvedélyesen. — Mi gondom az egész világra, mi gondom rajtad kívül bárkire is a földön, én csak téged szeretlek, a te ajkadról akarom szívni a mámor csókját, a te szemed tüzében akarom összeégetni hatlan joga, de legszorosabb kötelessége. Ez a jog- és kötelességórzet ott mintegy vérébe megy át a polgároknak, s megteremtette ná- lok azt a nemes önérzetet, melyet csak az önsorsuk felett saját erejökkel rendelkező nemzeteknek adhat meg a gondviselés. Van-e minálunk, hogy úgy szóljunk : tanügyi közvélemény? Más szavakkal : átha- totta-e már társadalmunkat a tanügyi kérdések iránt való érdeklődés annyira, hogy e kérdéseket ne csak a szaklapok, de napi sajtó hasábjain is folyvást figyelemmel kisérni, felszínen tartani tudná és akarná ? Áté rezte-e már nálunk a társadalom, hogy nemzeti fennmaradásunk legbiztosabb zálo gát — az iskolában kell keresnie? A magyar választó'polgárságnak nem hány századnak, de hány ezredrésze törődik a tanügy munkásain kivül választások idején azzal, hogy képviselőjelöltje hogyan gondolkozik az i sit öl a, általában a közoktatás kérdéseiről I A felekezeti és községi iskolaszékeknek ugyan hány százaléka az ebben az országban, mely letett esküjéhez hiven, kifogástalanul s valódi szakértelemmel teljesiti ebbeni kötelességét ? Bizony jó, hogy errő nem készül statisztikánk, nem kell legalább pirulnunk a számok hatalma előtt. De magok az állami gondnokságok, a tanfelügyelőségek, a mindenféle igazgató, kormányzó, felügyelő és tudja Isten, hányféle tanácsok, választmányok és bizottságok, a sokféle igazgató és főigazgatóságok, felügyelőségek stb. vájjon megfelelnek-e mindenben feladatuknak, a rájuk bizott fontos érdekek lelkiismeretes istápolásával ? Vajba úgy lenne, igazán ! És azután közoktatásügyünk kormányzó hatósága; maga a közoktatásügyi minisztérium eddigi egész szervezete, működése, sze mélyzetének főben és tagokban az értelem, a rátermettség szempontjából való mérlegelése és a mi legfontosabb: e tárczának más tárczákhoz képest a mostobaságig menő soszivemet, lelkemet, a te szived fölött akarom rezgődő lelkem végsóhaját kilehelni!..; Ilon, Ilon, iudja-e, mi az a szerelem ? ... Egymásra néztek. A két szenvedélytől égő szempár összevillant, egy delejes ütésre felnyílt a békó zárja, mely féken tartá szivük szerelmét .!. agy pillanat... a legyőzött nőhüség egy elhaló sikolja . . . s már ott pihentek egymás karjai között s szívták egymás ajakáról a tiltott szerelem megrablott gyönyörét. — Ilon, Ilon, tudod e, mi az a szerelem ? .,. * Egy elkésett kis madárka csattogott a bokor sápadt zörgő levelei között... búsan, szivrepesz^ tőén, mintha csak a párját vesztette volna!... * Az öreg Erdősnek öreg korára jött az a bolond gondolata, hogy megházasodik. — Elég sokáig voltam özvegy, az isten se tudhatja be bűnömül. így mentegette magát a jogász fia előtt. — Asszonyt hozok a házhoz fiam, takaros, helyre asszonyt. Meglásd, mily csinos, mily ennivaló, mily isteni leszl . . , A fiatal Erdős Béla szívesen hallgató az édes apja tervét s habár nyíltan ellene szegült is, szive mélyén örült a házi tűzhely kedvesebbé tételének. — Te gondod, édes apám. Ha akarod, te gyed. Szegény anyám már úgy is olyan régen itt hagyott minket. .. Kár lesz azonban ... mondj le mégis e tervről. Különben is hát ki a választottad ? — Mellékes, elég az hozzá, hogy .. hogy én nekem szerfölött tetszik s ez tökéletesen elég arra, hogy ha kell hát... el is vegyem 1 vány javadalmazása nem adott-e okot a kiegyezés óta folytonos panaszra, keserű elé- gületlenségre ? Hát vájjon a tanügy közvetlen munkásaiban, a nép-, közép- és főiskolai tanerőd tekintélyes seregében meg volt-e mindenkor és meg van-e ma is kellő arányokban a lelkesedésnek, a valódi hivatásnak az a foka, az a mérve, a mely nélkül a tanító és a tanár olyan, a milyen hivatalnokoknak ugyan beválhatik, de tanító és nevelő a szó igaz értelmében sohasem lehet? Csak tegyük szí vünkre a kezünket, uraim i úgy feleljünk erre. p| végül megadtuk-e már mindenütt a nép- és középiskola munkásainak azt a nélkülözhetetlen anyagi biztosítékot, melyet úgy hívnak, hogy: tisztességes kenyér? s a mely nélkül üres szóvá lesz szánkban az ige, mert meghal maga a Herkules is, ha enni nem adnak neki. Bizony, bizony ne próbáljunk e kérdéssel szemben valami nagyon mosakodni, mert itt a mosakodás nem lesz egyéb, mint a legkeményebb önvád. De ne folytassuk most tovább ez ön- kérdezősködést. Elég abból ez úttal ennyi. A mondottakból, úgy hisszük, bőven kitűnik, hogy a közoktatásügy minálunk még nagyon messze van attól, hogy a nemzet minden rétegét áthatva, egy valódi művelt, modern állam keretében irányadólag éreztethesse államfentartó erejét s más szerencsésebb államokéval a versenyt sikerrel kiállhassa. De hogy ne legyen olyan messze s versenyképessége tovább fokozódjék, ez egészen rajtunk áll, teljesen tőlünk függ. Kétségkívül sok, nagyon sok, a mi bajunk ezen a téren is. De mindez né aggasszon. Csak keressük a bajok forrását ott a hol kel] és ha megtaláltuk, ne ijedjünk vissza a gyógyszertől, ha keserű, ha drága is. A fiatal ember nyugodtan verte le cziga- rettja hamuját s egykedvű, unott arczczal mondá: — A hogy tetszik. Fiat voluntas tua! A szép Ilonkából Erdösné lett. A férj, az öreg, jószivü Erdős, a legnagyobb szeretettel vette körül. Elhalmozta a szép asszonyt kincsesei, aranynyal, selyemmel .., Egy csókjáért bolondult, egy csókjáért epedt. Rabja volt az asszonynak. Az parancsolt, az rendelkezett, az ő tiszte csak a feltétlen enge delmeskedés volt. No ehhez értett is. Egy jó férjnek pedig többet tudnia teljesen fölösleges. Történt, hogy a fiatal Erdős hazajött Budapestről látogatóba, A kis mamája jól fest. Nehány hónapot majd itthon tölt. Ez volt az első terv, mely a fiatal ember agyán átvillant, látva azt a gyönyörű szőke nőt, mely rabja egy agg, egy gyámoltalan öreg úrnak — A helyzet tarthatatlan. Hadd kezdődjék hát az ostrom. * Nagyszabású estélyeket, souarékat adtak, melyekre azután hivatalos volt a környékbeli teljes számú intelligenczia. Ejh, fiai alj szép asszony van a háznál, kit ne érdekelne már ez, annál is inkább, mivel a férj öreg ... gyámoltalan ... Súgtak, búgtak az úri vendégek, hogy így az Ilon, hogy úgy a fiatal Erdős, de hát természetesen, ezekből a suttogásokból egy szemernyi sem került a vén Erdős fülébe. Gyakran találta pedig őket együtt, Igen gyakran; de hát miért gyanakodott volná? ülispáni jelentés. Békésvármegye rendes őszi közgyűlésén 1895. szept. 30-án. Méltóságos Főispán úr 1 Tekintetes törvényhatósági közgyűlés 1 A vármegye állapotáról és a f. évi tavaszi közgyűlés óta a mai napig közbeesett idő alatt tett nevezetesebb intézkedésekről szóló jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-a s.) pontja értelmében van szerencsém a következőkben előterjeszteni: I. Közegészségügy. 1. A közegészség állapota a nyár folyamán át kedvező volt. A tavaszszal uralkodott különféle járványos betegségek, melyek a vármegye majdnem minden községében terjedt mérvet öltöttek, a melegebb idő beálltával, midőn a lakosság a tanyákra való kiköltözéssel mind nagyobb területre szóródott széf, kül- terjedségiikben mind alább hagytak és a közegészség állapota a nyár előhaladtával mind kedvezőbbé vált. Május havában még járványosán uralkodott megyénkben a roncsoló toroklob, hökhurut, ffiltö mirigy lob, vörheny, torokgyík; júniusban e betegségek már szórványossá váltak ; júliusban a roncsoló toroklob, vörheny, hagymáz és torokgyíknak csupán egyes esetei merültek fel, mig augusztusban és szeptemberben a helyzet még kedvezőbbé vált. A központban vezetett egészségügyi nyilvántartások szerint a f. évi május 15-étől szeptember 15-ig terjedő négy hónapi időben a fertőző betegségek állását a következő adatok tüntetik fel: Megbetegült roncsoló toroklobban 169 egyén, meggyógyult 105, meghalt «52, ápolás alatt maradt 12 Kauyaróban megbetegedett 280, meggyógyult 265, meghalt 13. Hasi hagymázban megbetegedett 21, meggyógyult 11, meghalt 7, gyógykezelés alatt áll 3 Yörhenyben beteg volt 47, meggyógyult 33, meghalt 13, ápoltatik 1. Vérhasban beteg lett 39, meggyógyult 28, meghalt 3, ápolás alatt maradt 8. Llök hurutban megbetegült 134, meggyógyult 100, meghalt 13, ápolás alatt maradt 21. — a ragályos betegségek tovaterjedésének meggátlására az intézkedések minden egyes esetben megtétettek, a ragálytól fertőzött házak fertőztelenitettek, a ruha- és ágynemüek fertőztelenitésére a nagyobb községekben gőzfertőztelenitő gépek alkalmaztattak. A trachomas betegek folytonos orvosi felügyelet és gyógykezelés alatt állanak s állapotukba állandó javulás s ennélfogva a létszámban apadás észlelhető. — A kis fiam és a kis mamája ! — Ennyi az pgész, se több, se kevesebb: Hadd ismerkedjenek meg egymással, hadd szokjanak össze ... * Szép őszi alkony volt. A fák gályáiról csendesen hulldogált a sápadt, dérütött falevél . . . huljott, pergett alá... beszélt a szívről, a szerelemről, megcsalásról... — Mily sok poezis van a természetben? Mennyi bübáj, mennyi kellem?... Az öreg Erdős barátja volt az ősznek. Sokszor órákig is elbolyongott hatalmas parkja zúgó hársai között s nézte, hogy milyen szépen hullanak azok a fényes, sárga levelek. Öreg volt már, arra gondolt, hogy rövid idő múlva az ő sirhalmára is igy hullanak azok az őszi sápadt levelek. — Mi lesz akkor a szegény Ilonból, a kit 6 olyan nagyon szeret, imád?... Szegény Ilon 1... Vijjogó csíz csapta meg a park tavát s si- kongva szállt az ég felé. Megrezzent a bokor... egy elhaló szerelmi sóhaj tört át a zörgő levelek között . . s az öreg Erdős lába mintha gyökeret vert volna. Szemeivel üresen bámult maga elé, összeszoritott öklei megrándultak, de csak egy pillanatra, a következőben már csendesen rebegte: — A kis fiam meg a kis mamája ! Elvánszorgott a legközelebbi pádhoz, fáradt testével reá roskadt. Nem mozdult, nem szólt egy szót sem, csak fénytelen szemeivel bénulta az alkony setétjét.!. Vijjogó csíz csapta meg a park tavát s si- kongva szállt az ég felé . •.
