Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-29 / 39. szám
39-ik szám. Gyula, 1895. szeptember 29-én XIV. (XXVII.) évfolyam 9t 1 m Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak visaza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. <aJM . . -- -i BÉKÉS. Társadalmi és közgazdászati iietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoToa^ János. plH Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza, és könyv kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közle- | mények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggala Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczér Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A közművelődési egylet alakuló gyűlése. Két évtizede múlt, hogy a régész és művelődés történelmi társulat Békésvármegyében megalakult és ma születésnapját ünnepeljük egy uj egyesületnek, mely régész és művelődés történelmi elődje összes feladatain vagyis a múlton kívül a jelen és a jövő kulturtörekvóseinek felkarolását és gyá- molitását is magáid vállalja, Akik a régész és művelődés történelmi társulatot alakították, ápolták, felvirágoztatták : Göndöcs Benedek, Haan Lajo3, Mogxjo- róssy János és még annyian elköltöztek az élők sorából, de ércznél maradandóbban örökíti meg emléküket, hogy szilárd alapról gondoskodtak, amelyen náluknál kevésbé rajongó, lelkesülő nemzedék is bizton felépítheti a közművelődés erőditvényét. Az alkotás nagy munkájában jelentékeny része van Zsilinszky Mihály vallás és közoktatásügyi államtitkárnak is, ki a legmelegebb érdeklődéssel tekint az alkotás szép jövője elé. Nagy szerencse, hogy a fundamentum a múltban lerakatott; igazán nagy szerencse, hogy a jelen generácziónak már csak a tég- láról-téglára rakás aránylag sokkal könnyebb feladata jutott osztályrészül, mert — sajnos — a mai nemzedék ennyire is nehezen, többre pedig épen nem vállalkoznék. Nem azért, mintha önzetlen és lelkes emberekben most is hiány volna. Igaztalan Pessimismus lenne a tételt igy felállítani. Ellenkezőleg. Boldogult Göndöcs Benedek halála után méltán félni lehetett ugyan, hogy a nagy fáradsággal lerakott fundamentum kiépítetlenül marad; a rnuzeum, melyről két évtized előtt tudományosan megállapították, hogy rangsorozatban az ország harmadik múzeuma, teljesen elpusztul és különösen az utóbbi könnyen bekövetkezhetett volna, ha a régészegylet elárvult ügyét első sorban D Békésvármegye ünnepére. I Szóljon dicsének minden honfi szivén, A lelkeken ragyogjon fény-világ! Hadd zengje méltón, és mutassa híven, Mit ünnepül vár tőlünk a világ. Mely küzde milljó ellen fegyverével, Befödve gyászszal, és borítva vérrel, A nemzet él egy ezredéven át, _Meggyőzte mindet — sokszor önmagát. Me rt féreg is dúlt belsején a fának, Fő ellenséged ez volt nemzetem! Belső viszályban mig rád támadának, Pusztult erőd a régi végzeten. Isten hatalma, és a jók erénye, Hogy minden gyászunk földerüle fényre, Ez ünnep is, mit itt ma szentelünk, Áldón mutatja: Isten van velünk! Alföld vidéke! hazám Kanaánja, Soká tápláltad rabul népedet, Alig hívé, hogy rab-sorsát kiállja, Midőn könnyek közt aratott, Vetett; , Szülötte is már rab lett anyja keblén, Hogy bölcsőjéből öntudatra kelvén, Lásson szétzüllő hazát, nemzetet, S igy tépje szivét a honszeretet. Akkor, kietlen, posvány pusztaságon Nem rakott fészket énekes madár, Oláh György alelnök, továbbá dr. Karácsonyi János fel nem karolják. Az ő fáradhatlanságuknak, szívósságuknak, ügyszeretetüknek és — suum cuique — a békésmegyei takarékpénztári igazgatóság áldozatkészségének köszönhető, hogy diszes múzeumépületünk van, amelynek Fürdők István, Csausz Lajos, Scherer Benédek és mások szakavatott rendezése mellett tárlata is olyan színvonalra emeltetett, hogy múzeumunkra csak most lehetünk büszkék igazán. De — amit eddigelé legalább — sajnosán nélkülözünk, az a közönségnek, és pedig nemcsak a szorosan vett népnek, hanem a kulturális érdekeket istápolni első sorban hivatott középosztálynak érdeklődése. Akik a régész- és közművelődéstörténelmi társulatnak bölcsőjénél is állottunk, két évtizeddel ezelőtti időhöz viszonyítva, e téren szédületes hayatlást és visszaesést kell konstatálnunk.Adja az Ég, hogy a közművelődési egylet mai alakuló gyűlése e téren üdvös fordulat kiindulási pontja legyen, Óriási tér kínálkozik a munkára, mert — mi tagadás benne — kultúrái tekintetben nagyon hátra vagyunk még, nagy feladat vár az egylet tisztikarára s választmányára : első sorban a közművelődési törekvések iránti hideg közöny eloszlatása, másodsorban oly intézmények létesítése s fejlesztése, melyek eredménye a vármegyei kultúrának minden téren való térfoglalása s hódítása. Hogy ily eredmény produkálható legyen : sok tekintetben az egylet vezetésére hivatottak szerencsés megválasztásától, hazafias buzgalmától, munkakedvétől és ügyességétől függ. Reméljük, hogy a közgyűlés választásai e tekintetben szerencsések lesznek és hogy akik a tisztviselői állásokra vállalkoznak, nemcsak a megtisztelő diszes tisztre, hanem első sorban a tiszttél járó önzetlen munkára is vállalkozni fognak. Eme reményben, eme óhajban szivünk Darázs éldelt, nem méh, a gyér virágon, Töröknek hódolt kunyhó, porta, vár. Szétszóródtak, kik nagyjaink vadának, Vagy vesztek dültén védtte vár falának... De uj nép s közé uj nagy jött elő És támadt bennök uj bit s őserő. S mily más világ van most ezen a földön! Szabad hazában szabad nemzet él, A szép jelen — túl annyi emberöltőn Két százáé, hű munkáiról beszél. A szétszórt csontok uj életre keltek, Apotheózis hangzik itt felettek S a hívek egyik Pantheonja — im’ E csarnok — a hódoltság romjain. Sok nagy s dicső élt, s él ma is közöttünk, Mert leikök bárha égbe visszaszállt, De szent nevökből koszorút kötöttünk, Hogy ékesítsük a népet, hazát! S áldásuk itt él, köztünk, dús erővel, H nemzedék, mely ezt tanulva nő fel, Tesz, bízik és vár hűn, vigasztalón . . . Emlékükön örök hit s bizalom! H. Nagy nemzet-ünnep kelő hajnalában Ez ünnepünk mint csillagfény ragyog, Ez is jelezze vigasz-sugarában A jövő fényt, mely szebb lesz és nagyobb! S legyen tanú a kétkedések ellen, Mert él és alkot itt a honfi jellem, És az, mit egy vád fönnen hirdetett, Ránk elborító árnyat nem vetett. Nagy ünnep készül, a világra szólva, Mint egy világot a napfény betölt, mélyéből üdvözöljük a békésmegyei közművelődési egylet alakuló közgyűlését és Isten áldását kérjük működésére! A gyulai múzeum. A dór stylű homlokzat alatti főbejárat a középső nagyterembe vezet, melyben a régiségek na gyobb része van összehalmozva, még pedig 23 asztalon, két kissebb állványon s 4, zöld posztóval bevont fegyvertartón. Az ajtótól jobbra egy kis állványon van a Göndöcs által ajándékozott kagyló gyűjtemény. A 3 következő asztalon különböző korszakbeli vastárgyak s felette az 1. számú fegyvertartó, melyen a legrégibb tárgyak egyike, egy mongol íjj. A könyvtárba vezető, észak felé nyitó ajtón túl, megint 3 asztalon részint kőkorszakbeli, rész:nt ó- és középkori kőtárgyak láthatók, melyek közűi legérdekesebbek a következők: 1. A 87. szám alatt egy, körülbelül 4 dem. h. és 3 dem. magas hamvveder, melyet Cbiusi mellett Olaszországban találtak s melynek fedelén egy alak fekszik, valószínűleg azt ábrázolva, kinek hamvát e sarkophágban tették örök nyugalomra; a szemlélő felé eső oldalán pedig egy izgalmas harczi jelenetet feltüntető dombormű van, mely igazi remekmű, Az előtérben egy, majdnem meztelen harezos épen leüti ekéjével ellenfelét, ki már térdre esett s csak gyengén védekezik pajzsával. Mindkét harezos mögött új harezosok törnek elő, kiknek kezében ép úgy, mint az elesettnek, üein eke, hanem kard van. E dombormű — úgy hiszik, — azt a jelenetet ábrázolja, mikor a marathoni csatában a már-már ingadozó görögökbe egy ismeretlen beros uiegje lencse új bátorságot öntött. Pausanias beszéli, hogy ruházata egy egyszerű öv, fegyverzete egy eke volt, melylyel csodákat művelt. Láttára a perzsák úgy megrémültek, hogy vad futásnak eredtek. A csata végével Miltiades meg akarta jútalmazni az ismeretlen hőst, de nem találták sehol, sem az élők, sem a holtak között. A hála és érdeklődés iránta oly nagy volt, hogy a delphii jósdához fordultak felvilágosítás végett, a jósda azonban, — mint rendesen, — nagyon kétértelmű választ adott, azt mondván : menjetek, s mint herost tiszteljétek Echetlaiost. Ugyancsak ezen az .asztalon van egy, a 90. számmal jelölt fej, mely 3/4 rész profilban készült kitűnő ó-római munka. Egy gyulai határkő G V L M felirattal, melyet a Gyula és Doboz közti liatár- mesgyén találtak; egy tégla darab, melyet néhai Neumann gyulai plébános hozott a Turn-Severin Mindenfelé, a hol csak szó van róla Nyílik becsülós nemzetünk előtt; De hát vajon megnyilt-e a mi lelkünk, Hogy a kik Isten áldott népe lettünk, Erőt szerezzünk, mely örökre tart, S tisztelje bennünk minden a Magyart; És félje e hon hűtelen szülötte, Mert ilyen is van, — és nem is kevés, Pedig egy törvény őrködik fölötte, S köz véle áldás, öröm, szenvedés; De fajgyülölség idegenbe vonja, S igy idegen lesz szülőföldje, honja, S a nemes ősök sírjai felett, Hűtelenségben lát becsületet! De uj kor jő, a napkeltének pírja Láng szellemekről felgyűlt viradat, Kelő fényével a jelenre Írja: Reánk a múltból sok nagy kincs maradt; Bejárja e fény a művelt világot, S mely annyi próbát győztesen kiállott, Magyar erőnek hírét költve fel — Ez a dicsőség köztünk veszne el ? Föl nemzetem! mint Isten tudnod adta, Nemzet nagyságra hív nagy ünneped, A másik ezred ily dicső viradta, Jövődre adja a babért neked! Uj Pusztaszerré váljék hát az ünnep, Szent eskü mellett milljók lelkesülnek, S uj szerződés lesz a szívdobbanás: Miveltség kell ma — nem vér-áldomás! Mert nem vas, nem vér biztosit jövőre — Bár ebben is légy áldozatra kész, melletti Traján híd romjaiból, annak bizonyítására, hogy 18 századdal ezelőtt jobb téglákat tudtak égetni, mint ma. Mellette szerényen meghúzódik egy gránitdarab a Oheopt gúlájáról, melyet báró Drechsel György hozott Egyptomból s mely éppen csak azért érdemli meg a helyet melyet elfoglal, mert az embernek nemcsak tudvágya, hanem kedélye is van. Itt vannak továbbá az összes kőkorszakbeli balták, nyílhegyek, gyalúk s más egyebek, melyek mind vidékünkön találtattak 1 melyek azt bizonyítják, hogy a kőkorszakban is élt már ember vármegyénkben, a legszebb egy vereses szinü trachitból készült kőbalta, melyet a sarkadi Becs- kevár körül találtak s melyet Nuszbek Sándor sarkadi kasznár ajándékozott a múzeumnak. Ha folytatjuk sétánkat, az ablakon túl két magános asztalon láthatjuk a különböző korú bronz- és réztárgyakat. Legbecsesebb azok közt a 11. számú, egy, a 9. századból származó megaranyozott Krisztus, letört kezekkel és lábakkal, és rubinból kés/.ült szemekkel, melyet a Vésztő melletti mágori dombon levő kolostorromok közt találtak s melyet gróf Wenckheim Géza ajándékozott a múzeumnak. A 101. szám alatt jó római szobrocska, mely Pallas Athénét ábrázolja, szintén erős aranyozással, A 9. szám alatt egy Mária szobor; a négy evangélistát symbolizáló sas, oroszlán, bika és angyal képezi a talapzatot; középkori olasz munka. Az ablakon túl megint egy elkülönített asztalon van a 15. számmal mégjelölt hires Centaur s nem Minotaur, a hogy sokszor hallottam. Habár a hitrege Centaurusa és Minotaurusa nagyon abstrus ideák, mégis lényeges külöubség van köztük. Minotaurus csak egy volt, emberi testtel s bikafejjel. Ceutaur sok volt, — egy egész nemzetség. Testük egészen olyan, mint a lóé, csak a mellök és a fejők volt emberi. Mint gonosz dämo- nok, a hegyeket és erdőket lakták. Wer nicht liebt Weib, Wein und Gesang, bleibt ein Narr sein Leben lang, volt egyetlen axiómájuk, melyet aztán később Luther németre fordított. Ha valahol nőrablás történt, első sorban őket fogták gyanúba. Ok azonban a nőket nem azért rabolták el, hogy •negegyék, mint a hogy azt a szörnyeteg Minotaurus tette; — ebben is különböznek egymástól. — Bachanáliákat nélkülük képzelni sem lehetett. Az istenék közül éppen csak Bacchust ismerték el annak s állandó kíséretét képezték. Mikor aztán Peiretheos király lakodalmán a lapithokkal összevesztek s ezek Theseus segítségével legyőzték őket, páratlan axiómájukhoz híven, a sirének szigeteire mentek a hallgatták azoknak bűbájos énekét. Hallgatták napestig s azután még egy ideig; hallgatták addig, mig örökre elhallgattak, mig mindnyájan A nemzet-nagyság biztos véde, őre: Isten, műveltség, bölcs szív, gazdag ész; Osmerd, kövesd, kik igy előtted járnak, Megtestesülnek igy a siri árnyak, Örök példán buzdítva szól a hit, S szivedbe zárja a hon nagyjait! IH. Elhunyt nagyok nyugodjatok! Nem jeltelen a sírotok, Nyugodjatok, pihenjetek, El közöttünk szellemetek. Lelketek itt köztünk lobog, Szivetek itt köztünk dobog, Hogy a magyar szívverését Elleneink is megértsék. S kik itt oltárt emeltetek, Áldott, áldott jó lelketek. Áldott a szív, áldott az ész, Ki ily tettben áldozni kész ; — Kinek fénye messze-messze, El- kihat évezredekre, S föltárja, mit jövőnk fedez : „Magyarország nem volt, de lesz"!! Szabó János. Emlékezzünk régiekről... Szahadságharczunk. hol annyi szív, hol any- nyi hős, mégsem hiába onta vért : szomorú gyászos véget ért. A rettenetes vihar, mely ledönté alkotmányunkat, állami .önállóságunk épületét, romokat, sirhantokat hagyva maga után elvonult; de nem
