Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
&G-ik szám. Gyula, 1895. szeptember 8-án. XIV. (XXVII.) évfolyam* « Szerkesztőség: • rötéf/>D'ebay, J^Tios ke- - reSiedése, hova a kp szellenü*-részét illető köz- ;. lemének intézendök. ■ *»!.,: Í f •’i'é" .* ' Kéziratok nem adatnak *í ?• I-.* «•v’• i * -r--: Elcfizötési 'díj: - [ Elés^'évre' . 5 frt %fi kr. ' Félévre:2 » . 50'» | Évnegyedre .1 » 25 »- Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid ketilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Doloay Táinos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. 2 Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger' A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggúla Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utoza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sútő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 7., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza l. Tenczer Gyula Szereosen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Alig pár hete, hogy városunk József kir. herczeg ő »fenségét legkedvesebb vendégeként falad között fogadta, amidőn e fölötti örömének nyilvánításául házait nemzeti színű zászlókkal lobogózta .fel és rövid idő múltán minő gyászos fordulat: városunk újra fel van lobogózva, csakhogy sötét gyászlobogókkal, hü tolmácso- lóiyal ama igaz részvétnek, mély fájdalomnak, melyet a- fenséges főberczeget és családját ért pótolhatlan,; roppant- csapás fölött szive mélyé- ben átérez.v-ií^A.:. ' • . A-, legmagyarabb kir. herczeg családját nagy gyász, .végzetes , csapás ' érte. László kir, herczeg,. ^ alig %us»>y.esztendős.. délczeg ifjú, kire jpgosnlt-büszkeséggel* ép nagy várakozás* sál tekintett nemcsak ő, hanem az egész nemzet, meghalt. • A ^végzetes katasztrofa1 - szi nhélye • a * városunktól alig-pár órányirí fekvő ágyai erdő1 volt, ott vadászott-az ifjú ?kir. herczeg és egy ostobán. eldurrant, puskából kiröpült golyó halálosan megsebesítette r; sem a tudomány," sem a leg- önfoláldozóbb ápolás nem menthette" meg József főherczeg kedvenezét, élete alkonyának vigasztaló szép reményét, akinek mórhetlen fájdalmában együtt érez a magyar - nemzet minden tagja. Egy reményteljes életváratlanul szakadt meg, egy dús gyümölcsöt Ígérő ág hirtelen letört, egy kápráztatóan szép jövő elé néző ifjú a kegyetlen sors véletleusége által ledöntetett, magával sírba rántván a mélyen sújtott szülők boldogságát, életkedvét. és. reménységét. A magyar nemzet áz oly tragikus véget ért kir. herczegben- az igazi -magyar szellemben nevelt hü fiát siratja első sorban, mert a sors kegyetlensége ugylátszik, hogy uralkodóházunk épen azon tagjaira tartja borzasztó vadászatát, Az idyll vége. Irta: Uubányi Imre. u'; \ V : • '.w- 1 íy/-' i MEgg^ * j* • ■}. . (Folytjatás,.)' AztVszerezte-dtatona korában, s a jóféle hollandi távcső vet, :/malylyfel szép 'időben a kiskéri torony óráját ísviftegnézhétté,- pedig '-biéoify " Szabad-izemmel csak hapos időbért " véréslött ide "a teteje. ■ újjgj' Letette a pipát és két kezébe fogva a távi- csövet.kidugta a terre^zra felfutott -yadszőlö levelek közt. Váljon mennyire haladtak az aratássál, 'nem-é lustálkodnak. 1 !\ Úgy láttái az aratókat, mintha .20 lépésnyire -lettek voltra, \ Portörö Marczi enyeleg Zsuzsával, az. egyik kévekötő lánynyal. Persze, hogy nem dolgoznak - a szemtelenek! Ilyen a paraszt! bosszankodik a kasznár yr, mikor Marczit 'Zsuzsával kergafőzni látja. No, majd le is szidja."őket, ha a hűvösön kimegy. Vas Jóska meg. Csak pipál. Egy kettőt vág a kaszával, veszi.ki a lajbiból a- masinát: Felét a drága riapszárnnak ellopja a‘ pipára gyújtással, így bajosan kezdhetünk a jövő hét végén a .csépléshez., A kasznár ur bosszúsan veszi le szemei elől a távcsövet és körülnéz az aranyszínű pusztán.- Csupa sárga értett vetéssel ván tele. Itt árpa,' öttf'zab, amott ^árló. A haragos zöld tengeri tábla úgy kirí belőle. Az egész vidéken, fészkét, inog a taiaj a felszálló párától, .mintha a kik testestül lelkestül szeretik a nemzetet, akik gondolkodásába magukat beleélték, akik érzelmi világát ismerik, akik nemes és jó tulajdonságait méltatják, és akik mint a nemzettest egy-egy tagjaként tekintik magukat. Egy nagy, szép, boldog jövőnek zálogát képező, az emberiség logmagasztosabb aspirá- czióiért hevülő, nemzete felvirulásáért és üdvösségének előmozdításáért lángoló trónörökös hirtelen sírba száll; aki emberi számítás szerint a nagy felelősségterhes örökség átvételére első sorban hivatott lenne, súlyos betegségtől megtámadva tölti napjait; a fönséges család egyik legrokonszenvesebb fiatal sarja nemes szórakozást és testi üdülést keresve egyenesen a halálba-rohan, a'halál, angyala álnokul, mintegy lopva, távul vágja le, *- 'Aúnyi csapás, annyi balsors egy családban, annyi tragédia1 egy" csomóban a legsivárahb kedélyt ‘ismeginditanák. Ha az osztott fájdalom csak fél fájdalom, akkor felségós királyunk göndterhes ’ lelkére s a rajongásig szeretett József kir. herczeg bá- uatteljes szivére a megrendítő tragédia súlya is csak felerészben' esik, mert a királylyal hű magyar népe, a zokogó- apával az őt bálványozó nemzete hűségéken megosztozik a bánatban, a fájdalomban és Szent István birodalmában a népek millióinak ajkairól egyszerre hangzik el a fohász: I Isten óvd meg királyunkat és fenséges családját; legyen már elég a csapásokból, sü- lyedjen már el a halál angyala s törültessék le a fájdalom sajtolta könyű minden a-rczról!“ Gyermek-halandóság. Megdöbben, aki elolvassa a magyai’or- szági gyermek-halandóságra vonatkozó adatokat. Ezek az unalmas és száraz számok vádat. emelnek mindazon tényezők ellen, amelyeknek kötelességükben, állana a közegészségügyi viszonyok javításán munkálkodni. álomba ringatózna, mielőtt fantasztikus álomképeket rajzolna rá a délibáb. A kasznár ur letette a ■ távcsövet - és újra felvette a pipát, de előbb meglegyezté fényes veresre izzadt homlokát egy ott fsléjtett pálmalegyezővel. Aztán megakad a szeme egy. piros.folton a búza közt. Messze van nagyon, nem lehet ki- vertni,: mi lehet. Újra -felveszi a -távcsövet és köriiljártatja a láthatáron, a piros- pontig. Ahá ! á .két gyerek,- Feri és Juczi. Elmosolyodik magában. — Nem volna rósz ezt a két gyereket összeboronálni;- • : Passzolnak egymáshoz ; Juczi könyökig meztelen-, fehér karjain hatalmas bugygyot vet a piros karton és néz a Feri vállán keresztül valakit. Feri meg rajzol. S'_V :..Az is ügyes gyerek, csak azt a fene bő nadrágot .ne viselné. Úgy elnézi őket. Juczi nézi a Feri kezében levő rajzot, Feri meg nézi Juczic. Két bolond gyerek \ , Egyszerre a kasznár ur. majd leejti a mesz- szelátqt. , Feri felkapja Juczit karcsú derekánál fogva és olyan ezuppanós csókot nyom az ajkára, hogy ,a kasznár- ur szinte bizseregni érzi tőle a vérét. . Hm I ennek* fele se tréfa. Hátha még.a hangot js közelebb hozná az az -instrumentum., .Pedig már akkor túljártak a virágnyelven. A forró .szellő meglebben tette a kalászokat és azok egyszerre intettek igen-t a .szőke kis fejecskével együtt. , Juczi. domború keblénI ingerlőén piheg g piros szövet és Feri szenvedélyesen, mohón nézi a Juczi piruló arczát. Nem is szükséges hogy az összes adatokat ismerjük. Az itt következő nehány szám mindenkit íelvilágositbat a gyermek-halandóság borzalmas nagyságáról. Magyarországon (Fiume, Horvát-Szlavon és Dalmátországnak kivételével) 1893-ik évben élve született 662,231 gyermek. Azaz .minden ezer lélekre esett 42'9 születés. Ezen születési arány kedvezőnek mondható, habár más években magasabb is, igy pl. 1886-ban ezer lélek re 45"6 születés esett. Szóval nem lehet panaszkodni a magyar anyák meddő Ságéról. De ezen eléggé örvendetes adatokkal szemben állanak a gyermek-halálozásokat feltüntető óriási számok. 1893-ban 250,266 öt éven aluli gyermek halt meg. Vagyis az összes halálozások 52.28°/0-a öt éven aluli gyermekekre esik. Meghalt tehát az élve születettek 37-79%-a. Pedig ez a borzalmas arány többször még magasabbra is emelkedik. így pl. 1892-ben az élve szülöttek száma 45-56°/0-a hall meg öt éven aluli korában. Hát nem égbekiáltó bűn, hogy minden lehetőt meg nem cselekszünk, ezen óriási gyermek-halandóság korlátozására ? A nagy Széchenyi István gróf mondta, s azóta szálló igává vált, hogy olyan kevesen vagynnk magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg- kellene kegyelmezni. És mégis türjük, hogy évről-évre százezrével pusztulnak el a gyermekek. Ez a közöny több az öngyilkosságuál, mert maga a gyilkosság ferteluies bűne. Mindezen ázsiai állapotoknak közegész- ségügyünk teljes rendezetlensége az oka. Van hires, minden tekintetben fölszerelt orvosi egyetemünk Budapesten. Jeleskedik a kolozsvári is. Van közegészségügyi tanácsunk és orvosi tanácsunk a belügyminisztérium p az igazságszolgáltatás segélyére rendelve. Vannak országos, törvényhatósági, községi, társulati és magán kórházaink. Vannak tudós — Látja Juczi, már akkor elhatároztam, hogy ott szállók le a hol maga. Itt ismertem meg, csak a Laczi bácsi kis dunántúli keresztleányát, Nem csoda, hét éve nem láttam. Milyen kis szöszke lány volt akkori Mindig a homok- buezkákon fúrta az alagútakat és olyan piszkos volt sokszor az a fehér kis kéz, hogy emlékszem, egyszer ki is kapott a vacsoránál. Magda néni rápacskolt. Pedig már akkor kilencz éves nagy lány volt. Elkezdett sirni, én meg nevettem. -• Juczi elnevette magát a bohó emlékekre. — Hiszen Magda néni most is olyan. Még a pápaszeme is ugyanaz, meg a frizurája is. — Úgy látszik, a pápaszemével és frizurájával az elvei is ugyanazok maradtak. Majd adna ő nekünk itt kószálni egyedül. — Bánom is én. A szellő megringatta a vetést és elhozta az aratók nótázását Jucziékig. Feri karja a Juczi dereka köré fonódik és Juczi odasimul hozzá. Karjai lehanyatlanak, a búzakalászok zizegve takarják be a két dobogó szivet és az izzó nap lángolva épit felettük délibábot. A kasznár úr boszúsan tette le a távcsövet. Nem lát semmit. Egyszerre átzúg a vetésen egy szélroham és lemángorolja a kalászokat. Ijedten, mintha zavarban lennének, hajladoznak ide-oda a szélben és a napot eltakarja egy fényes szélű fekete felhő. A pitypalaty panaszosan hallatja szavát a vetés közt és Juczi ijedve fejti le az ölelő kart derekáról. A szél egyre jobban lobogtatja a Juczi piros ruháját és a fényes szélű fekete felhő elkezorvosaink — és mégis nemzedékek halnak el öt éven aluli korban. Még kitűnő közegészségügyi törvényünk is van, azonban ennek az a baja, mint minden jó törvénynek, — ha igen kevés van is — hogy soha sem volt egész terjedelmében végre hajtva. Városokban még csak van némi javulás, de a falvakban egyenesen botrányosnak mondható a közegészségügy elhanyagolása. Egyik oka a nagy gyermek-halandóságnak, hogy a vidéken nincs elegendő orvos. Szegény községek még együtt is alig képesek egy körorvosi állást föntartani. Ha pedig mégis akad körorvosuk, ennek óriási a kerülete. Nagy ritkán van kéznél -orvos -; is, gyógyszer is. És ha kéznél van is, a.szegóny emberre nézve nagyon drága az igénybevételük. Első kötelesség lenne tehát arról gondoskodni az államnak, hogy az egész ország el legyen látva elegendő számú orvosokkal és gyógyszertárakkal. Ahol ezeknek fentar- tására a község, vagy a szomszédos községek képtelenek volnának, ott az államnak kell a hiányzót kipótolni, sőt ha kell, teljesen az államnak kell orvosról és gyógyszerekről gondoskodni. Ha az állam törvénynyel kötelezi a szülőket arra, hogy öt éven aluli gyermekeiket okvetlenül gyógy kezeltessék : akkor kötelessége az államnak erre megadni a lehetőséget is. Sőt tekintettel az óriási gyermek-halandóságra, attól sem riadnánk vissza, hogy az öt éven alóli gyermekek orvoslási diját s a gyógyszerek költségeit az állam viselje. Csakis azzal, hogy az orvosoltatás sem nagyobb időveszteségébe, sem nagyobb költségébe nem kerül a szülőknek, lehetne a szegény népet hozzászoktatni az orvos és gyógyszerek igénybevételéhez s elszoktatni a közönytől és a kuruzsláBtól. Ezt a czólt büntetésekkel nem lehet elérni. Mert sok babonát, előítéletet kell kiirtani, — fájdalom — a szegény emberek gondolkozásából. Ott van mindjárt a sok vidédett szürkülni és hangosan megdördül félettük. — Menjünk, vihar lesz! Gyors léptekkel rohantak ki a vetések közül. Feri újra át akarta ölelni, de Juczi erőszakosan lökte félre a karját. — Isteneml Istenem I És a kis juczi érezte, hogy most történt vele valami, a miről nem tud magának számot adni, de érezte, hogy e perezben sírnia, zokognia kell. Kövér cseppek koppantak itt-ott a tengeri leveleken és a fekete felhők ijesztőén gomolyogtak fölöttük. '■ *. ' v< Egy pillanat múlva már úgy zuhogott a zápor, mintha valami pajkos angyalok zsinórokat engedtek volna le az égből a földre* " Egy erős villámfényre Juczi odasirault 'a fiúhoz. Az egy csókkal zárta le a kék szemeket és a lány nem remegett többé. — Feri, ha maga valaha engem nem szeretne, én ... én . . . — No mit akar mondani kis bohó! Öngyilkos lenne, úgy-e ... hahahall Bó bohó kis teremtés, hisz még a töltetlen fegyvert fel s»m meri venni 1 — Agyontánczolnám magamat a bálban, és sok, sok fagylaltot ennék. Olyan szépen "elhervadnék ,.. —• Ugyan édesem, hiszen szeretem, imádóm. Boldogan simultak I egymáshoz. • III. Kápolnay Feri egykedvűen ült az Andrássy- üti kávéházban. Kifogástalan smokingja és divatos pantalonja tiszteletet ébreszt a kellnerben, ki hajlongva veszi el előle a.kapuczineres csészét. Kupor Kálmán a vele szemben üld arany