Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-08 / 36. szám

&G-ik szám. Gyula, 1895. szeptember 8-án. XIV. (XXVII.) évfolyam* « Szerkesztőség: • rötéf/>D'ebay, J^Tios ke- - reSiedése, hova a kp szellenü*-részét illető köz- ;. lemének intézendök. ■ *»!.,: Í f •’i'é" .* ' Kéziratok nem adatnak *í ?• I-.* «•v’• i * -r--: Elcfizötési 'díj: - [ Elés^'évre' . 5 frt %fi kr. ' Félévre:2 » . 50'» | Évnegyedre .1 » 25 »- Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid ketilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Doloay Táinos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. 2 Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger' A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggúla Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utoza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sútő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 7., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza l. Tenczer Gyula Szereosen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Alig pár hete, hogy városunk József kir. herczeg ő »fenségét legkedvesebb vendégeként falad között fogadta, amidőn e fölötti örömének nyilvánításául házait nemzeti színű zászlókkal lobogózta .fel és rövid idő múltán minő gyá­szos fordulat: városunk újra fel van lobogózva, csakhogy sötét gyászlobogókkal, hü tolmácso- lóiyal ama igaz részvétnek, mély fájdalomnak, melyet a- fenséges főberczeget és családját ért pótolhatlan,; roppant- csapás fölött szive mélyé- ben átérez.v-ií^A.:. ' • . A-, legmagyarabb kir. herczeg családját nagy gyász, .végzetes , csapás ' érte. László kir, herczeg,. ^ alig %us»>y.esztendős.. délczeg ifjú, kire jpgosnlt-büszkeséggel* ép nagy várakozás* sál tekintett nemcsak ő, hanem az egész nem­zet, meghalt. • A ^végzetes katasztrofa1 - szi nhélye • a * váro­sunktól alig-pár órányirí fekvő ágyai erdő1 volt, ott vadászott-az ifjú ?kir. herczeg és egy osto­bán. eldurrant, puskából kiröpült golyó halálo­san megsebesítette r; sem a tudomány," sem a leg- önfoláldozóbb ápolás nem menthette" meg József főherczeg kedvenezét, élete alkonyának vigasz­taló szép reményét, akinek mórhetlen fájdal­mában együtt érez a magyar - nemzet minden tagja. Egy reményteljes életváratlanul szakadt meg, egy dús gyümölcsöt Ígérő ág hirtelen le­tört, egy kápráztatóan szép jövő elé néző ifjú a kegyetlen sors véletleusége által ledöntetett, magával sírba rántván a mélyen sújtott szülők boldogságát, életkedvét. és. reménységét. A magyar nemzet áz oly tragikus véget ért kir. herczegben- az igazi -magyar szellemben nevelt hü fiát siratja első sorban, mert a sors kegyetlensége ugylátszik, hogy uralkodóházunk épen azon tagjaira tartja borzasztó vadászatát, Az idyll vége. Irta: Uubányi Imre. u'; \ V : • '.w- 1 íy/-' i MEgg^ * j* • ■}. . (Folytjatás,.)' AztVszerezte-dtatona korában, s a jóféle hol­landi távcső vet, :/malylyfel szép 'időben a kiskéri torony óráját ísviftegnézhétté,- pedig '-biéoify " Sza­bad-izemmel csak hapos időbért " véréslött ide "a teteje. ■ újjgj' Letette a pipát és két kezébe fogva a távi- csövet.kidugta a terre^zra felfutott -yadszőlö le­velek közt. Váljon mennyire haladtak az ara­tássál, 'nem-é lustálkodnak. 1 !\ Úgy láttái az aratókat, mintha .20 lépés­nyire -lettek voltra, \ Portörö Marczi enyeleg Zsuzsával, az. egyik kévekötő lánynyal. Persze, hogy nem dolgoznak - a szemtele­nek! Ilyen a paraszt! bosszankodik a kasznár yr, mikor Marczit 'Zsuzsával kergafőzni látja. No, majd le is szidja."őket, ha a hűvösön kimegy. Vas Jóska meg. Csak pipál. Egy kettőt vág a kaszával, veszi.ki a lajbiból a- masinát: Felét a drága riapszárnnak ellopja a‘ pipára gyújtással, így bajosan kezdhetünk a jövő hét végén a .csépléshez., A kasznár ur bosszúsan veszi le szemei elől a távcsövet és körülnéz az aranyszínű pusz­tán.- Csupa sárga értett vetéssel ván tele. Itt árpa,' öttf'zab, amott ^árló. A haragos zöld ten­geri tábla úgy kirí belőle. Az egész vidéken, fészkét, inog a taiaj a felszálló párától, .mintha a kik testestül lelkestül szeretik a nemzetet, akik gondolkodásába magukat beleélték, akik érzelmi világát ismerik, akik nemes és jó tu­lajdonságait méltatják, és akik mint a nemzet­test egy-egy tagjaként tekintik magukat. Egy nagy, szép, boldog jövőnek zálogát képező, az emberiség logmagasztosabb aspirá- czióiért hevülő, nemzete felvirulásáért és üd­vösségének előmozdításáért lángoló trónörökös hirtelen sírba száll; aki emberi számítás szerint a nagy felelősségterhes örökség átvételére első sorban hivatott lenne, súlyos betegségtől meg­támadva tölti napjait; a fönséges család egyik legrokonszenvesebb fiatal sarja nemes szórako­zást és testi üdülést keresve egyenesen a ha­lálba-rohan, a'halál, angyala álnokul, mintegy lopva, távul vágja le, *- 'Aúnyi csapás, annyi balsors egy családban, annyi tragédia1 egy" csomóban a legsivárahb ke­délyt ‘ismeginditanák. Ha az osztott fájdalom csak fél fájdalom, akkor felségós királyunk göndterhes ’ lelkére s a rajongásig szeretett József kir. herczeg bá- uatteljes szivére a megrendítő tragédia súlya is csak felerészben' esik, mert a királylyal hű ma­gyar népe, a zokogó- apával az őt bálványozó nemzete hűségéken megosztozik a bánatban, a fájdalomban és Szent István birodalmában a né­pek millióinak ajkairól egyszerre hangzik el a fohász: I Isten óvd meg királyunkat és fenséges családját; legyen már elég a csapásokból, sü- lyedjen már el a halál angyala s törültessék le a fájdalom sajtolta könyű minden a-rczról!“ Gyermek-halandóság. Megdöbben, aki elolvassa a magyai’or- szági gyermek-halandóságra vonatkozó ada­tokat. Ezek az unalmas és száraz számok vá­dat. emelnek mindazon tényezők ellen, ame­lyeknek kötelességükben, állana a közegész­ségügyi viszonyok javításán munkálkodni. álomba ringatózna, mielőtt fantasztikus álomké­peket rajzolna rá a délibáb. A kasznár ur letette a ■ távcsövet - és újra felvette a pipát, de előbb meglegyezté fényes veresre izzadt homlokát egy ott fsléjtett pál­malegyezővel. Aztán megakad a szeme egy. piros.folton a búza közt. Messze van nagyon, nem lehet ki- vertni,: mi lehet. Újra -felveszi a -távcsövet és köriiljártatja a láthatáron, a piros- pontig. Ahá ! á .két gyerek,- Feri és Juczi. Elmosolyodik ma­gában. — Nem volna rósz ezt a két gyereket összeboronálni;- • : Passzolnak egymáshoz ; Juczi könyökig mez­telen-, fehér karjain hatalmas bugygyot vet a pi­ros karton és néz a Feri vállán keresztül vala­kit. Feri meg rajzol. S'_V :..Az is ügyes gyerek, csak azt a fene bő nadrágot .ne viselné. Úgy elnézi őket. Juczi nézi a Feri kezében levő rajzot, Feri meg nézi Juczic. Két bolond gyerek \ , Egyszerre a kasznár ur. majd leejti a mesz- szelátqt. , Feri felkapja Juczit karcsú derekánál fogva és olyan ezuppanós csókot nyom az ajkára, hogy ,a kasznár- ur szinte bizseregni érzi tőle a vérét. . Hm I ennek* fele se tréfa. Hátha még.a hangot js közelebb hozná az az -instrumentum., .Pedig már akkor túljártak a virágnyelven. A forró .szellő meglebben tette a kalászo­kat és azok egyszerre intettek igen-t a .szőke kis fejecskével együtt. , Juczi. domború keblénI ingerlőén piheg g piros szövet és Feri szenvedélyesen, mohón nézi a Juczi piruló arczát. Nem is szükséges hogy az összes adatokat ismerjük. Az itt következő nehány szám min­denkit íelvilágositbat a gyermek-halandóság borzalmas nagyságáról. Magyarországon (Fiume, Horvát-Szlavon és Dalmátországnak kivételével) 1893-ik év­ben élve született 662,231 gyermek. Azaz .minden ezer lélekre esett 42'9 születés. Ezen születési arány kedvezőnek mondható, habár más években magasabb is, igy pl. 1886-ban ezer lélek re 45"6 születés esett. Szóval nem lehet panaszkodni a magyar anyák meddő Ságéról. De ezen eléggé örvendetes adatokkal szemben állanak a gyermek-halálozásokat fel­tüntető óriási számok. 1893-ban 250,266 öt éven aluli gyermek halt meg. Vagyis az összes halálozások 52.28°/0-a öt éven aluli gyerme­kekre esik. Meghalt tehát az élve születettek 37-79%-a. Pedig ez a borzalmas arány több­ször még magasabbra is emelkedik. így pl. 1892-ben az élve szülöttek száma 45-56°/0-a hall meg öt éven aluli korában. Hát nem égbekiáltó bűn, hogy minden lehetőt meg nem cselekszünk, ezen óriási gyermek-halandóság korlátozására ? A nagy Széchenyi István gróf mondta, s azóta szálló igává vált, hogy olyan kevesen vagynnk ma­gyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg- kellene kegyelmezni. És mégis türjük, hogy évről-évre száz­ezrével pusztulnak el a gyermekek. Ez a közöny több az öngyilkosságuál, mert maga a gyilkosság ferteluies bűne. Mindezen ázsiai állapotoknak közegész- ségügyünk teljes rendezetlensége az oka. Van hires, minden tekintetben fölszerelt orvosi egyetemünk Budapesten. Jeleskedik a kolozs­vári is. Van közegészségügyi tanácsunk és orvosi tanácsunk a belügyminisztérium p az igazságszolgáltatás segélyére rendelve. Van­nak országos, törvényhatósági, községi, tár­sulati és magán kórházaink. Vannak tudós — Látja Juczi, már akkor elhatároztam, hogy ott szállók le a hol maga. Itt ismertem meg, csak a Laczi bácsi kis dunántúli kereszt­leányát, Nem csoda, hét éve nem láttam. Milyen kis szöszke lány volt akkori Mindig a homok- buezkákon fúrta az alagútakat és olyan piszkos volt sokszor az a fehér kis kéz, hogy emlék­szem, egyszer ki is kapott a vacsoránál. Magda néni rápacskolt. Pedig már akkor kilencz éves nagy lány volt. Elkezdett sirni, én meg ne­vettem. -• Juczi elnevette magát a bohó emlékekre. — Hiszen Magda néni most is olyan. Még a pápaszeme is ugyanaz, meg a frizurája is. — Úgy látszik, a pápaszemével és frizurá­jával az elvei is ugyanazok maradtak. Majd adna ő nekünk itt kószálni egyedül. — Bánom is én. A szellő megringatta a vetést és elhozta az aratók nótázását Jucziékig. Feri karja a Juczi dereka köré fonódik és Juczi odasimul hozzá. Karjai lehanyatlanak, a búzakalászok zi­zegve takarják be a két dobogó szivet és az izzó nap lángolva épit felettük délibábot. A kasznár úr boszúsan tette le a távcsö­vet. Nem lát semmit. Egyszerre átzúg a vetésen egy szélroham és lemángorolja a kalászokat. Ijedten, mintha zavarban lennének, hajladoznak ide-oda a szél­ben és a napot eltakarja egy fényes szélű fekete felhő. A pitypalaty panaszosan hallatja szavát a vetés közt és Juczi ijedve fejti le az ölelő kart derekáról. A szél egyre jobban lobogtatja a Juczi pi­ros ruháját és a fényes szélű fekete felhő elkez­orvosaink — és mégis nemzedékek halnak el öt éven aluli korban. Még kitűnő közegészségügyi törvényünk is van, azonban ennek az a baja, mint min­den jó törvénynek, — ha igen kevés van is — hogy soha sem volt egész terjedelmében végre hajtva. Városokban még csak van némi javulás, de a falvakban egyenesen botrányos­nak mondható a közegészségügy elhanyago­lása. Egyik oka a nagy gyermek-halandóság­nak, hogy a vidéken nincs elegendő orvos. Szegény községek még együtt is alig képe­sek egy körorvosi állást föntartani. Ha pe­dig mégis akad körorvosuk, ennek óriási a kerülete. Nagy ritkán van kéznél -orvos -; is, gyógyszer is. És ha kéznél van is, a.szegóny emberre nézve nagyon drága az igénybevé­telük. Első kötelesség lenne tehát arról gon­doskodni az államnak, hogy az egész ország el legyen látva elegendő számú orvosokkal és gyógyszertárakkal. Ahol ezeknek fentar- tására a község, vagy a szomszédos községek képtelenek volnának, ott az államnak kell a hiányzót kipótolni, sőt ha kell, teljesen az államnak kell orvosról és gyógyszerekről gondoskodni. Ha az állam törvénynyel kötelezi a szü­lőket arra, hogy öt éven aluli gyermekeiket okvetlenül gyógy kezeltessék : akkor köteles­sége az államnak erre megadni a lehetőséget is. Sőt tekintettel az óriási gyermek-halan­dóságra, attól sem riadnánk vissza, hogy az öt éven alóli gyermekek orvoslási diját s a gyógyszerek költségeit az állam viselje. Csakis azzal, hogy az orvosoltatás sem nagyobb időveszteségébe, sem nagyobb költ­ségébe nem kerül a szülőknek, lehetne a sze­gény népet hozzászoktatni az orvos és gyógy­szerek igénybevételéhez s elszoktatni a kö­zönytől és a kuruzsláBtól. Ezt a czólt bün­tetésekkel nem lehet elérni. Mert sok babonát, előítéletet kell kiir­tani, — fájdalom — a szegény emberek gon­dolkozásából. Ott van mindjárt a sok vidé­dett szürkülni és hangosan megdördül félettük. — Menjünk, vihar lesz! Gyors léptekkel rohantak ki a vetések közül. Feri újra át akarta ölelni, de Juczi erősza­kosan lökte félre a karját. — Isteneml Istenem I És a kis juczi érezte, hogy most történt vele valami, a miről nem tud magának számot adni, de érezte, hogy e perezben sírnia, zokog­nia kell. Kövér cseppek koppantak itt-ott a tengeri leveleken és a fekete felhők ijesztőén gomolyog­tak fölöttük. '■ *. ' v< Egy pillanat múlva már úgy zuhogott a zápor, mintha valami pajkos angyalok zsinóro­kat engedtek volna le az égből a földre* " Egy erős villámfényre Juczi odasirault 'a fiúhoz. Az egy csókkal zárta le a kék szemeket és a lány nem remegett többé. — Feri, ha maga valaha engem nem sze­retne, én ... én . . . — No mit akar mondani kis bohó! Öngyil­kos lenne, úgy-e ... hahahall Bó bohó kis te­remtés, hisz még a töltetlen fegyvert fel s»m meri venni 1 — Agyontánczolnám magamat a bálban, és sok, sok fagylaltot ennék. Olyan szépen "elher­vadnék ,.. —• Ugyan édesem, hiszen szeretem, imádóm. Boldogan simultak I egymáshoz. • III. Kápolnay Feri egykedvűen ült az Andrássy- üti kávéházban. Kifogástalan smokingja és di­vatos pantalonja tiszteletet ébreszt a kellnerben, ki hajlongva veszi el előle a.kapuczineres csészét. Kupor Kálmán a vele szemben üld arany

Next

/
Thumbnails
Contents