Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-01 / 35. szám
35-ih szám. Gyula, 1895. szeptember 1-én XIV. (XXVII) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak visaza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. JW , '■ > Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ÜDoToa/y János. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények i küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. f Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schivarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. ÍV. Hatvani-utoza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Feréncz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Pályaválasztás előtt. Még egy pár nap a szünidőből s azután országszertű megnyílnak a különböző jellegű iskolák kapui a tanulni vágyó ifjúság előtt, kik tömegestül szinte megdöbbentően nagy számmal özönlik el a tanintézeteket, melyekben jövendő életpályájukra kivannak előkészülni s biztos megélhetésüknek alapjait akarják lerakni. Az utóbbi évtizedek kultur története, a tanügyi statisztikák adatai azt mutatják, hogy hazánkban a külömböző életpályákra előkészítő és azokra képesítő tanintézetek száma csaknem megkétszereződött s különösen a tu dományos pályákra képesítő iskolák felé oly tömgesen, akkora rajokban ömlik a gyakorlati élet követelményeivel és igényeivel ürítsem törődő gyermekifjúság, hogy az iskolák nem képesek már őket magukba fogadni s törvényes intézkedések váltak szükségessé az iránt, bogy az egyes intézetek osztályaiban felvehető növendékek létszáma bizonyos mértékig korlátoztassék Valóságos invázió indul meg augusztus végső és szeptember első napjaiban az iskolák falai felé, melyek pedig éppen ezekben a napokban egy nagyon is szomorú és nagyon is leverő látványosságnak szoktak a színhelyei lenni. Értjük ez alatt a szomorú dolog alatt a javító vizsgálatokat. A szülők és a szülők által a legtöbb esetben kényszeritett ifjak természetesen elfogultságukban nem látnak ebből a vigasztalan képből semmit s a messzi jövőről álmodozva, nem veszik észre, nem akarják meglátni, hogy az iskolai növendékek több mint 30%-a elbukik útközben s áldozatává lesz szerencsétlen társadalmi felfogásának, mely abban áll, hogy mindenki szeretné gyermekét „ur“-nak nevelni. Azokat a javító vizsgálatokra utasitott kegyelemkérő tanulókat egészen más szempontból szokták megitélni a szülők s eszükbe sem jut arra gondolni, vájjon az ő gyermekeiknek nem-e az a sors jut pár év múltán osztályrészül, mivel talán v Az idyll vége. Irta: Dubáuyi Imre. I. Mikor Kápolnai Feri egyik átszálló állomásnál a harmadik csengetésre felugrott az induló vonatra, azon vette észre magát, hogy nincs az egész kocsin egy fülke, mely öt Somkutig keblére fogadná. Tele volt valamennyi, gseftelő, szivarozó és politizáló utasokkal. Megállott a kocsiosztály folyósóján és egy nagyot fújva tette le kofferját. Szörnyű melege volt és jóleső érzéssel törölte le homlokáról a verejtéket, finom batiszt zsebkendőjéből erős parfume-illatot árasztva szét a pokoli melegségü levegőbe. Egy fülke látszott csendesnek a kocsi túlsó végén s Kápolnai Feri reménytelt szívvel közeledett az üresnek látszó fülke felé s jnár-már félre akarta taszítani az ajtót, hogy belépjen, mikor megakadt a szeme egy kis táblácskán : „Női szakasz.“ Bosszankodva vette le kezét a kilincsről s menni készült, mikor a függöny nyílásán bepillantván, egy fekete harisnyás formás kis bokát s egy parányi sárga félczipöt pillantott meg. Kápolnai Feri épen nem tartozott azok közé az emberek közé, a kik ennyivel beérik s természetesen nem ment vissza a kofferjéhez, hogy arra leülve ábrándozzék a Máv. intézkebiányzik bennök a tanulói pályára megki- vántató szellemi képesség, lelki tehetség és erős elhatározás, a mi nélkül elhullanak útközben menthetlenűl. A legtöbb szülő még azzal sem gondol, hogy azok az ifjak, kikot a tanárok szánó kegyelme könyörületbői át- bocsát a javitóvizsgálaton, csak a proletárok számát fogják szaporítani későbbi időben s keserű érzések között gondolnak vissza arra az időre mikor a pályaválasztás előtt állva, szülőik egyenes akaratából, azoknak kívánságára egy hossza élet gyötrelmességének vettetik meg alapjait. A ki figyelemmel és mélyebb megfontoltsággal vizsgálja az életet s a különböző kenyérszerű pályákon működő egyének társadalmi és életviszonyait, annak lehetetlen be nem látnia, hogy a proletárizmus a legnagyobb mértékben a tanult, intelligens osztályból táborozza híveit s a sorsukkal elégedetlen, zúgolódó panaszkodó és nyomorgó emberek legnagyobb százaléka a félig képzett emberek sorából került ki. Tehetséghiány,. rossz anyagi viszonyok, és más, itt részletesen elő nem sorolható okok miatt, az iskolák növendékeinek több mint 50%-a kénytelen tanulmányait a fele utón félbeszakítani, még mielőtt a tisztességes megélhetést-biztosi tó okmányokat megszerezte volna s ekkor, lelkében a keserűséggel, bizonyos önmeghasonlással lép ki a gyakorlati életbe, a nélkül, bogy tudná mihez kezdjen és miből tartsa fenn magát. A legtöbben ezek közül a kis hivatalnoki pályára adják magukat s míg közülök egyeseknek sikerül tisztességes poziczióra fel- küzdeni magukat, a legtöbbnek sorsa keserű csalódássá, életviszonyai örökös nélkülözéssé válnak. Ezeknek az embereknek műveltségükből kifolyólag is nagyobb társadalmi igényeik vannak, de csekély fizetésükből azokat ki nem elégíthetve, valóságos mártírjai lesznek az életnek és az iskolának, melynek falai közzé a szülői szeretet idealizmusa kényszeri tette. déseinek hiányosságán, hanem ott maradt tovább is, kiváncsi lévén a csinos lábacska folytatására. A zöld függöny — sajnos — irigyen takarta el a folytatást s Feri bárminő positiót foglalt is el a nyílással szemben, nem láthatott egyebet a lábacskán kivül csak a kupé oldalára kifüggesztett Marilla-fürdő hirdetményt s nagy erőlködések után egy horgas orron nyugvó fekete pápaszemes Volt annyi tapintata, miszerint belátta, hogy ez vagy mama, vagy nevelőnő, de semmiesetre sem a sárga czipöcske folytatása. Már kezdett tantalusi kínokat kiállni a forró légben feltüzelt fantáziával, mikor egyszerre a vonat egy éles füttyöt hallatva hirtelen megállott. Feri majd orra bukott, az irigy függöny pedig egy ki'ssé föllebbent a lökéstől. A folytatás csakugyan méltó volt a piczi lábacskához. Világos ruha, karcsú kecses termet, vakitó fehér arczbőr, istenien szép kis szájacska és aranyos kis fitos orr, aranyszőke hajfonadékkál garnirozva. Csak a szemeiről nem alkothatott még magának fogalmat. A tündér aludt. Gömbölyű karját a bőrkanapé hátához támasztva, lábacskái egyikét maga alá felhúzva, mig a másikat fedetlenül hagyta szinte térdig a világos ruha, pihegett a tünemény Feri előtt, mint egy alvó kis galamb. Feri rögtön beleszeretett. Legalább is úgy érezte és önérzetesen sodorta meg kisütött bajuszát, sokszoros hódításainak egyik föténye- zőjét. Most újra szükséges lesz. Valójában rosszul esik látnunk és tapasztalnunk; hogy a szülők nem számolva a gyakorlati élet tanulságaival, gyermekeik pályaválasztásánál túlnyomó részben elsőbbséget adnak a tudományos életpályának s minden melyebb megfigyelés, gondolkodás és a tényleges viszonyok kellő mérlegezése nélkül hanyagolják el a gyakorlati életpályákat, milyenék például a kereskedelem és ipar, melyeken pedig szorgalommal, igyekezettel és erős akarattal sokkalta kedvezőbb ekszisztentiát biztosíthat magának bárki, mint az elözönlőit és végtelen lassú haladást biztositó hivatalnoki pályán. Az urhatnámság ördöge, a látszólag könnyű és munkanélküli életmód csábítja a legtöbb fiatal embert az iskolák falai közzé 8 tereli helytelen irányban a szülői gondoskodás és szeretet, melyet azután mégbánni már késő, jóvátenni pedig sohasem lehet. Elmondottuk pedig ezeket a dolgokat a közeledő tanév elején azért, hogy a szülőket gondolkodásra késztessük, nehogy gyerme keik pályaválasztása előtt állva, az üres látszat és hiú ábrándozás útjára lépjenek. A békés-bánáti ev- ref. egyházmegye közgytHésfr. II.-IHezö-Vásárhelyen augusztus 27. 28. és 29-éu. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye Szabó János esperes és gróf Ráday Gedeon gondnok el nöklete alatt folyó hó 27—29. napjain tartotta népes közgyűlését H. M -Vásárhelyen, az ev. ref. főgymná- ziumi épület gyűlés termében. Jelen voltak az elnökségen kivül : Tatár János, Garzó Gyula, Oláh Antal, Sze- remlei Sámuel, Mészáros László, Szöllősi Antal, Domby Lajos, Miklovitz,Bálint egyházi tanácsbirák, dr. Baksu L ijos, Szél Ákos, Nagy Károly, dr. Hajnal István, Oláh György, Fekete Márton, Vattay Miklós világi tanácsbirák. Ezeken kivül ott volt a Bánátból 7 lelkész, Csanádbó! 5 lelkész, Csongrád bél 4 lelkész, Békésből 8 lelkész s egyes egyházakból számos világi képviselő volt jelen. Augusztus 27 én d. e. 8 órakor a lelkészt ér tekezlet vette kezdetét, melynek tárgya volt a _belOh, de hisz azt sem tudja kik és hova mennek ?! Bosszúsan gondolt a somkuti pusztán rá várakozó rokoni puszik és tökkáposzta, meg rántott csirke hegyre, mint a pusztai élvezetek repertoárjára s elhatározta magát, hogy nem száll le Somkutnál, hanem ott, a hol az alvó tündér. Igaz, hogy ez a kis kaland, nem lehet tudni, hol és hogy végződik s mennyibe fog kerülni, no de mindegy, ha már benne van, hát majd csak sikerül valahogy I Bízott magában. Az alvó kis demon hivogatólag intett, felemelve jobb karját, megdörzsölte szemeit és bájos nyújtózkodás közben felnyitotta azokat. Kápolnai az eget minden csillagostul és napostul látta maga felé mosolyogni. — Közel vagyunk már ? — Még két állomás. Ebből a párbeszédből Feri következtethetett volna valamit, de már nem volt rá ideje, mert abban a pillanatban a tündér az ajtóra nézett s ijedten sikoltva pillantotta meg a leselkedő férfiarezot. — Szemtelen 1 Elugrott az ablaktól s menekült a kocsi túlsó .végére, de még megláthatta, hogy a horgas orr és a fekete pápaszem mint nyúlik egy különös frizuráju fejjel együtt az ajtón s néz körül kémlelődve. A fő aztán bihuzódott, Feri pedig újra visszasuhant az ajtó közelébe. — Nem volt kint senki, — hallá a rövidlátó gardedám jelentését. — De megijedtem, pedig láttam valakit. Fekete bajusza volt és szivarozott. — Csak álmodtál Juczi. missió és az uj egyházügyi törvényekkel szemben követendő eljárás. Ennek megbeszélése csaknem az első egész napot igénybe vette. Határozatba ment, hogy nagy gond fordítandó az iskolás gyermekek oktatására és a szétszórva élő református egyháztagok gondozására. E mellett felolvastatott a protestáns püspöki kar javaslata, pótlásokkal kisértetve Pap Imre hódmező-vásárhelyi lelkész által. Kevés igazítással elfogadtatott mind a javaslat, mind a pótlás, és az egyházkerülethez felterjeszteni határoztatok. A belmissió vagy úgynevezett evangelizá- lás módjáról Illyés Endre mező-berényi lelkész olvasott fel felsőbb hatósági megbízatásból készített dolgozatot. Augusztus 28 án reggel kezdődött 9 órakor a rendes közgyűlés, melynek a tárgysorozat szerint 78 tárgya volt, ezenkívül bírósági ülés elé öt tárgy volt kitűzve. Ezek közül augusztus 28-ikán a sok hozzászólás miatt csak 11 tárgyon ment keresztül a gyűlés. E tárgyak a következők voltak : 1. Az esperes-elnök a közgyűlést imával megnyitja. Azután gr. Ráday Gedeon gondnok beszéddel megnyitja a gyűlést, megemlékezvén Kovács Ferencz volt egyházmegyei, azután egybázkerületi tanácsbirónak Tátra-Füreden folyó évi augusztus 5-én történt véletlen elhunytéról. Emléke jegyzőkönyvileg megörö- kittetni határoztatott és özvegyéhez a részvét kifejezése végett esperes elnöklete alatt küldöttség neveztetett ki. Majd Baksa Lajos polgármester üdvözli ’ a közgyűlést Hódmező-Vásárhely városa nevében. Esperes üdvözli a várost s a kebelében levő református egyházat. — 2. Bernát Géza világi tanács- biró és Bzathmáry Kálmán világi jegyző a gyűlésre meg nem jelenhetvén, eoperes a gyűlésnek e körülményt tudomására hozza. — 3. A gyűlési tagok igazoltattak. — 4. A szavazat bontó küldöttség jelentése szerint az egyházmegyei tanácsbirói és egyház- megyei főjegyzői tisztre legtöbb szavazatot nyert Oláh Antal öcsödi lelkész, a világi tanácsbiróságra Oláh György vármegyei főügyész, amaz 57, emez 55 szavazatot kapván, kik is a választás érvényesnek nyilvánítása után esküjüket le is tették s székfoglaló bcszédoiket sok tetszés nyilvánítás közt foglalták el. Hosszas vitát idézett elő itt nehány kisebb és két nagy egyház Hódmező-Vásárhely és Szentes szavazatainak be nem számithatósága vagy érvénytelensége a miatt, hogy nem a szavazásra felhívás értelmében szavaztak, nem a békési oldalról választandó egyénekre adták szavazataikat, autonom jogaik sérelmét látták szavazataik érvénytelennek nyilvánítása által, mert az országos törvény az egyházi tanácsbirákat mindig az illető egyházmegye területén hivataloskodó lelkészek közül rendeli választatni, de a világi tanácsbirákat a magyar korona Oh ! hát Juczinak hiják, de fura egy név. Kifordult az ablakon és egykedvűen futta a füstöt egy regália médiából és szárr.lálgatva a tovasuhanó táviró oszlopokat, tűnődött a kaland kimenetelén. De furcsa név. Juczi 1 nem is ismert talán soha ilyen nevű leányt. De nini. . kezd valamire homályosan visszaemlékezni. A vonat egy rövidet füttyentett s hirtelen behúzta fejét az ablakon. Még Laczi bácsi, az öreg kasznár ur, ki bizonynyal kint várja a vonatnál, le találja szállítani s akkor „adieu“ kis tündér, eltemetkez- hetik a rántott csirke és tökkáposzta Csirobo- rasszó alá. — Nagy-Somkut, egy perez 11 Erre a kiáltásra a csendes fülke ajtaja kinyílt és lázas sietségben skatulyákkal és kofferekkel lépett ki rajta a kis tündér és a pápaszemes gardedám. Kápolnai Feri meglepatten ütött a homlokára : — Oh, hisz ez Faragó Juczi 1 Rohant a kofferéhez és leugrott a vonatról a két nő után. II. A kasznár ur kint ült a terrasson, szájában egy szortyogó pipával, kezében pedig azzal a bizonyos távcsővel, melyről nem volt jó tudakozódni, mert az illető el lehetett rá készülve, hogy meghallja a porosz háború történetét Kö- nigrätz-zel egyetemben s ráadásul az öreg ur kifejti politikai véleményeit is. (Vége köv.)
