Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

35-ih szám. Gyula, 1895. szeptember 1-én XIV. (XXVII) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak visaza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. JW , '■ > Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ÜDoToa/y János. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények i küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. f Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schivarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. ÍV. Hatvani-utoza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Feréncz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Pályaválasztás előtt. Még egy pár nap a szünidőből s azután országszertű megnyílnak a különböző jellegű iskolák kapui a tanulni vágyó ifjúság előtt, kik tömegestül szinte megdöbbentően nagy számmal özönlik el a tanintézeteket, melyek­ben jövendő életpályájukra kivannak előké­szülni s biztos megélhetésüknek alapjait akar­ják lerakni. Az utóbbi évtizedek kultur története, a tanügyi statisztikák adatai azt mutatják, hogy hazánkban a külömböző életpályákra előké­szítő és azokra képesítő tanintézetek száma csaknem megkétszereződött s különösen a tu dományos pályákra képesítő iskolák felé oly tömgesen, akkora rajokban ömlik a gyakor­lati élet követelményeivel és igényeivel ürít­sem törődő gyermekifjúság, hogy az iskolák nem képesek már őket magukba fogadni s törvényes intézkedések váltak szükségessé az iránt, bogy az egyes intézetek osztályaiban felvehető növendékek létszáma bizonyos mér­tékig korlátoztassék Valóságos invázió indul meg augusztus végső és szeptember első nap­jaiban az iskolák falai felé, melyek pedig éppen ezekben a napokban egy nagyon is szomorú és nagyon is leverő látványosságnak szoktak a színhelyei lenni. Értjük ez alatt a szomorú dolog alatt a javító vizsgálatokat. A szülők és a szülők által a legtöbb esetben kényszeritett ifjak természetesen elfo­gultságukban nem látnak ebből a vigaszta­lan képből semmit s a messzi jövőről álmo­dozva, nem veszik észre, nem akarják meg­látni, hogy az iskolai növendékek több mint 30%-a elbukik útközben s áldozatává lesz szerencsétlen társadalmi felfogásának, mely abban áll, hogy mindenki szeretné gyerme­két „ur“-nak nevelni. Azokat a javító vizs­gálatokra utasitott kegyelemkérő tanulókat egészen más szempontból szokták megitélni a szülők s eszükbe sem jut arra gondolni, vájjon az ő gyermekeiknek nem-e az a sors jut pár év múltán osztályrészül, mivel talán v Az idyll vége. Irta: Dubáuyi Imre. I. Mikor Kápolnai Feri egyik átszálló állo­másnál a harmadik csengetésre felugrott az in­duló vonatra, azon vette észre magát, hogy nincs az egész kocsin egy fülke, mely öt Somkutig keblére fogadná. Tele volt valamennyi, gseftelő, szivarozó és politizáló utasokkal. Megállott a kocsiosztály folyósóján és egy nagyot fújva tette le kofferját. Szörnyű melege volt és jóleső érzéssel törölte le homlokáról a verejtéket, finom batiszt zsebkendőjéből erős parfume-illatot árasztva szét a pokoli melegségü levegőbe. Egy fülke látszott csendesnek a kocsi túlsó végén s Kápolnai Feri reménytelt szívvel köze­ledett az üresnek látszó fülke felé s jnár-már félre akarta taszítani az ajtót, hogy belépjen, mikor megakadt a szeme egy kis táblácskán : „Női szakasz.“ Bosszankodva vette le kezét a kilincsről s menni készült, mikor a függöny nyílásán bepil­lantván, egy fekete harisnyás formás kis bokát s egy parányi sárga félczipöt pillantott meg. Kápolnai Feri épen nem tartozott azok közé az emberek közé, a kik ennyivel beérik s természetesen nem ment vissza a kofferjéhez, hogy arra leülve ábrándozzék a Máv. intézke­biányzik bennök a tanulói pályára megki- vántató szellemi képesség, lelki tehetség és erős elhatározás, a mi nélkül elhullanak út­közben menthetlenűl. A legtöbb szülő még azzal sem gondol, hogy azok az ifjak, kikot a tanárok szánó kegyelme könyörületbői át- bocsát a javitóvizsgálaton, csak a proletárok számát fogják szaporítani későbbi időben s keserű érzések között gondolnak vissza arra az időre mikor a pályaválasztás előtt állva, szülőik egyenes akaratából, azoknak kíván­ságára egy hossza élet gyötrelmességének vettetik meg alapjait. A ki figyelemmel és mélyebb megfontolt­sággal vizsgálja az életet s a különböző ke­nyérszerű pályákon működő egyének társa­dalmi és életviszonyait, annak lehetetlen be nem látnia, hogy a proletárizmus a legna­gyobb mértékben a tanult, intelligens osz­tályból táborozza híveit s a sorsukkal elége­detlen, zúgolódó panaszkodó és nyomorgó emberek legnagyobb százaléka a félig kép­zett emberek sorából került ki. Tehetség­hiány,. rossz anyagi viszonyok, és más, itt részletesen elő nem sorolható okok miatt, az iskolák növendékeinek több mint 50%-a kénytelen tanulmányait a fele utón félbe­szakítani, még mielőtt a tisztességes megél­hetést-biztosi tó okmányokat megszerezte volna s ekkor, lelkében a keserűséggel, bizonyos önmeghasonlással lép ki a gyakorlati életbe, a nélkül, bogy tudná mihez kezdjen és mi­ből tartsa fenn magát. A legtöbben ezek közül a kis hivatal­noki pályára adják magukat s míg közülök egyeseknek sikerül tisztességes poziczióra fel- küzdeni magukat, a legtöbbnek sorsa keserű csalódássá, életviszonyai örökös nélkülözéssé válnak. Ezeknek az embereknek műveltsé­gükből kifolyólag is nagyobb társadalmi igé­nyeik vannak, de csekély fizetésükből azo­kat ki nem elégíthetve, valóságos mártírjai lesznek az életnek és az iskolának, melynek falai közzé a szülői szeretet idealizmusa kény­szeri tette. déseinek hiányosságán, hanem ott maradt tovább is, kiváncsi lévén a csinos lábacska folytatására. A zöld függöny — sajnos — irigyen takarta el a folytatást s Feri bárminő positiót foglalt is el a nyílással szemben, nem láthatott egyebet a lábacskán kivül csak a kupé oldalára kifüggesz­tett Marilla-fürdő hirdetményt s nagy erőlkö­dések után egy horgas orron nyugvó fekete pá­paszemes Volt annyi tapintata, miszerint belátta, hogy ez vagy mama, vagy nevelőnő, de semmi­esetre sem a sárga czipöcske folytatása. Már kezdett tantalusi kínokat kiállni a forró légben feltüzelt fantáziával, mikor egy­szerre a vonat egy éles füttyöt hallatva hirte­len megállott. Feri majd orra bukott, az irigy függöny pedig egy ki'ssé föllebbent a lökéstől. A folytatás csakugyan méltó volt a piczi lábacskához. Világos ruha, karcsú kecses termet, vakitó fehér arczbőr, istenien szép kis szájacska és aranyos kis fitos orr, aranyszőke hajfonadékkál garnirozva. Csak a szemeiről nem alkothatott még ma­gának fogalmat. A tündér aludt. Gömbölyű kar­ját a bőrkanapé hátához támasztva, lábacskái egyikét maga alá felhúzva, mig a másikat fe­detlenül hagyta szinte térdig a világos ruha, pihegett a tünemény Feri előtt, mint egy alvó kis galamb. Feri rögtön beleszeretett. Legalább is úgy érezte és önérzetesen sodorta meg kisütött ba­juszát, sokszoros hódításainak egyik föténye- zőjét. Most újra szükséges lesz. Valójában rosszul esik látnunk és tapasz­talnunk; hogy a szülők nem számolva a gyakorlati élet tanulságaival, gyermekeik pá­lyaválasztásánál túlnyomó részben elsőbbséget adnak a tudományos életpályának s minden melyebb megfigyelés, gondolkodás és a tény­leges viszonyok kellő mérlegezése nélkül ha­nyagolják el a gyakorlati életpályákat, milye­nék például a kereskedelem és ipar, melye­ken pedig szorgalommal, igyekezettel és erős akarattal sokkalta kedvezőbb ekszisztentiát biztosíthat magának bárki, mint az elözön­lőit és végtelen lassú haladást biztositó hi­vatalnoki pályán. Az urhatnámság ördöge, a látszólag könnyű és munkanélküli életmód csábítja a legtöbb fiatal embert az iskolák falai közzé 8 tereli helytelen irányban a szülői gondoskodás és szeretet, melyet azután mégbánni már késő, jóvátenni pedig soha­sem lehet. Elmondottuk pedig ezeket a dolgokat a közeledő tanév elején azért, hogy a szülőket gondolkodásra késztessük, nehogy gyerme keik pályaválasztása előtt állva, az üres lát­szat és hiú ábrándozás útjára lépjenek. A békés-bánáti ev- ref. egyházmegye közgytHésfr. II.-IHezö-Vásárhelyen augusztus 27. 28. és 29-éu. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye Szabó János esperes és gróf Ráday Gedeon gondnok el nöklete alatt folyó hó 27—29. napjain tartotta népes közgyűlését H. M -Vásárhelyen, az ev. ref. főgymná- ziumi épület gyűlés termében. Jelen voltak az el­nökségen kivül : Tatár János, Garzó Gyula, Oláh Antal, Sze- remlei Sámuel, Mészáros László, Szöllősi Antal, Domby Lajos, Miklovitz,Bálint egyházi tanácsbirák, dr. Baksu L ijos, Szél Ákos, Nagy Károly, dr. Haj­nal István, Oláh György, Fekete Márton, Vattay Miklós világi tanácsbirák. Ezeken kivül ott volt a Bánátból 7 lelkész, Csanádbó! 5 lelkész, Csongrád bél 4 lelkész, Békésből 8 lelkész s egyes egyhá­zakból számos világi képviselő volt jelen. Augusztus 27 én d. e. 8 órakor a lelkészt ér tekezlet vette kezdetét, melynek tárgya volt a _bel­Oh, de hisz azt sem tudja kik és hova mennek ?! Bosszúsan gondolt a somkuti pusztán rá várakozó rokoni puszik és tökkáposzta, meg rántott csirke hegyre, mint a pusztai élvezetek repertoárjára s elhatározta magát, hogy nem száll le Somkutnál, hanem ott, a hol az alvó tündér. Igaz, hogy ez a kis kaland, nem lehet tudni, hol és hogy végződik s mennyibe fog ke­rülni, no de mindegy, ha már benne van, hát majd csak sikerül valahogy I Bízott magában. Az alvó kis demon hivogatólag intett, fel­emelve jobb karját, megdörzsölte szemeit és bá­jos nyújtózkodás közben felnyitotta azokat. Kápolnai az eget minden csillagostul és napostul látta maga felé mosolyogni. — Közel vagyunk már ? — Még két állomás. Ebből a párbeszédből Feri következtethe­tett volna valamit, de már nem volt rá ideje, mert abban a pillanatban a tündér az ajtóra né­zett s ijedten sikoltva pillantotta meg a lesel­kedő férfiarezot. — Szemtelen 1 Elugrott az ablaktól s menekült a kocsi túlsó .végére, de még megláthatta, hogy a hor­gas orr és a fekete pápaszem mint nyúlik egy különös frizuráju fejjel együtt az ajtón s néz körül kémlelődve. A fő aztán bihuzódott, Feri pedig újra visszasuhant az ajtó közelébe. — Nem volt kint senki, — hallá a rövid­látó gardedám jelentését. — De megijedtem, pedig láttam valakit. Fekete bajusza volt és szivarozott. — Csak álmodtál Juczi. missió és az uj egyházügyi törvényekkel szemben követendő eljárás. Ennek megbeszélése csaknem az első egész napot igénybe vette. Határozatba ment, hogy nagy gond fordítandó az iskolás gyermekek oktatására és a szétszórva élő református egyházta­gok gondozására. E mellett felolvastatott a protes­táns püspöki kar javaslata, pótlásokkal kisértetve Pap Imre hódmező-vásárhelyi lelkész által. Kevés igazítással elfogadtatott mind a javaslat, mind a pótlás, és az egyházkerülethez felterjeszteni hatá­roztatok. A belmissió vagy úgynevezett evangelizá- lás módjáról Illyés Endre mező-berényi lelkész ol­vasott fel felsőbb hatósági megbízatásból készített dolgozatot. Augusztus 28 án reggel kezdődött 9 órakor a rendes közgyűlés, melynek a tárgysorozat szerint 78 tárgya volt, ezenkívül bírósági ülés elé öt tárgy volt kitűzve. Ezek közül augusztus 28-ikán a sok hozzászólás miatt csak 11 tárgyon ment keresztül a gyűlés. E tárgyak a következők voltak : 1. Az esperes-elnök a közgyűlést imával megnyitja. Azután gr. Ráday Gedeon gondnok beszéddel megnyitja a gyűlést, megemlékezvén Kovács Ferencz volt egy­házmegyei, azután egybázkerületi tanácsbirónak Tátra-Füreden folyó évi augusztus 5-én történt vé­letlen elhunytéról. Emléke jegyzőkönyvileg megörö- kittetni határoztatott és özvegyéhez a részvét kife­jezése végett esperes elnöklete alatt küldöttség ne­veztetett ki. Majd Baksa Lajos polgármester üdvözli ’ a közgyűlést Hódmező-Vásárhely városa nevében. Esperes üdvözli a várost s a kebelében levő refor­mátus egyházat. — 2. Bernát Géza világi tanács- biró és Bzathmáry Kálmán világi jegyző a gyűlésre meg nem jelenhetvén, eoperes a gyűlésnek e körül­ményt tudomására hozza. — 3. A gyűlési tagok iga­zoltattak. — 4. A szavazat bontó küldöttség jelen­tése szerint az egyházmegyei tanácsbirói és egyház- megyei főjegyzői tisztre legtöbb szavazatot nyert Oláh Antal öcsödi lelkész, a világi tanácsbiróságra Oláh György vármegyei főügyész, amaz 57, emez 55 szavazatot kapván, kik is a választás érvényesnek nyilvánítása után esküjüket le is tették s székfog­laló bcszédoiket sok tetszés nyilvánítás közt foglal­ták el. Hosszas vitát idézett elő itt nehány kisebb és két nagy egyház Hódmező-Vásárhely és Szentes szavazatainak be nem számithatósága vagy érvény­telensége a miatt, hogy nem a szavazásra felhívás értelmében szavaztak, nem a békési oldalról válasz­tandó egyénekre adták szavazataikat, autonom jo­gaik sérelmét látták szavazataik érvénytelennek nyilvánítása által, mert az országos törvény az egy­házi tanácsbirákat mindig az illető egyházmegye területén hivataloskodó lelkészek közül rendeli vá­lasztatni, de a világi tanácsbirákat a magyar korona Oh ! hát Juczinak hiják, de fura egy név. Kifordult az ablakon és egykedvűen futta a füstöt egy regália médiából és szárr.lálgatva a tovasuhanó táviró oszlopokat, tűnődött a ka­land kimenetelén. De furcsa név. Juczi 1 nem is ismert talán soha ilyen nevű leányt. De nini. . kezd valamire homályosan visszaemlékezni. A vonat egy rövidet füttyentett s hirtelen behúzta fejét az ablakon. Még Laczi bácsi, az öreg kasznár ur, ki bizonynyal kint várja a vonatnál, le találja szál­lítani s akkor „adieu“ kis tündér, eltemetkez- hetik a rántott csirke és tökkáposzta Csirobo- rasszó alá. — Nagy-Somkut, egy perez 11 Erre a kiáltásra a csendes fülke ajtaja ki­nyílt és lázas sietségben skatulyákkal és koffe­rekkel lépett ki rajta a kis tündér és a pápa­szemes gardedám. Kápolnai Feri meglepatten ütött a hom­lokára : — Oh, hisz ez Faragó Juczi 1 Rohant a kofferéhez és leugrott a vonat­ról a két nő után. II. A kasznár ur kint ült a terrasson, szájában egy szortyogó pipával, kezében pedig azzal a bizonyos távcsővel, melyről nem volt jó tuda­kozódni, mert az illető el lehetett rá készülve, hogy meghallja a porosz háború történetét Kö- nigrätz-zel egyetemben s ráadásul az öreg ur kifejti politikai véleményeit is. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents