Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-04 / 31. szám

31-ik izám Gyula, 1895. augusztus 4-én XIV. (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj i Egész évre . 5 frt — kr. \ Félévre ... 2 » 50 » j Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ? * . Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. h italmérési s fogyasztási adók ás községeink. A pénzügyminiszter rendelete folytán, mint országszerte, úgy Békésvármegyében is most van folyamatban a kincstár és a köz­ségek, illetve adóköteles felek között az ital­mérési s fogyasztási adók fölötti megváltási tárgyalás. Rendkívül életbevágó kérdés ez különö­sen Békésvármegyében, ahol ez ügynek nem csupán financzialis, hanem úgyszólván szoczialis háttere is van. Nem szokásunk a fontoskodás, nem természetünk a nagyképűsködés, de any- nyit szenvtelenül és komolyan konstatálha­tunk, hogy olyan körülményeit forognak fen, melyek figyelembe vétele raisonszerü volna, s ha valaha, akkor e téren és most bizonyulna be frappánsan a francziá maxima, metyszerint: kormányozni annyi mint élőre látni. Igazságosak akarunk lenni minden irány­ban. Elfogultság volna tehát a kincstár kép­viseletében álló pénzügyigazgatóságot vádolni, hogy az utolsó megváltási tárgyalások óta lezajlott három esztendő szomorú, sok tekin­tetben megdöbbentő tapasztalatai épen nem tükröződnének vissza már előirányzataiban is, de viszont az igazgatóság se vádolhatja községeinket túlzással, ha azok ott is, aho minden kellemetlenkedést és további tárgya­lást, esetleg árverést elkerülendő a követelt összegeket resignáczióval felajánlják, a ki­nyomozott összegeket, minden adótételt ille­tőleg, de különösen a bor és pálinkánál, mér­téken felüli optimismusnak kénytelenek nyil­vánítani. A fogyasztási képesség és ezzel kapcso­latban a tényleges fogyasztás igazán meg­döbbentően hanyatlott és hanyatlik évről évre. Mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a há­rom évvel ezelőtt különböző okokból, de kü­lönösen a pálinkamonopol kedvéért példát­lanul felcsigázott bérleti áraknak, amelyek folytán a bérlők és italmérők egész tábora tönk szélére jutott, tetemesen alá kell szállania. t ÁnmmÁ* Az anya bűne. ElbeBzólép. Irta: Mándoky Sándor. (Folytatás.) Rögtön útra keltem. Megérkezve hozzá, lakása verandáján találtam egy alig két éves fiúcskával játszadozva. Te voltál. Hogy hogy kerültél hozzá, sohase tudtam meg. Sára is néma maradt, mint a sír. Haza jöttünk Szegvárra. Oh akkor már nagyon rosszúl volt. Az a sokat szen­vedett lélek a vógkimerülés harczát vívta. A rég elhagyott otthon viszontlátása, földerítette pil lanatokra bánatos arczát s a letűnt, itt átélt bol­dog napok édes emlékeinek hatása alatt olykor­olykor még mosolygott is. Téged, mintha csak édes gyermeke lennél, úgy szeretett, kényezte­tett. Oh fiam 1 Csak akkor láttam én iszonyú bűnöm nagyságát, melylyel azt az angyali lelket megbántottam, mikor ifjú élete-*4íorai alkonyán visszajött feldúlt fészkébe meghalni. — Elérkezett az október, Zsuzsannát ereje végkép elhagyta, ágyba került s nem is kelt föl többé soha. Min­dig mellette voltam veled és az öreg Sárával. Mikor az öreg cseléd elvitt a másik szobába, hogy lefektessen, magához intett. Leültem az ágy szélére. A szemei lázban égtek, a szive szinte hallhatóan, rendetlenül dobogott. „Menyhért I Érzem, hogy meg kell halnom. Hallgasd meg utolsó kívánságomat. Azt akarom, hogy Bandika, mint a mi fiúnk szerepeljen a világ előtt. Joggal nevezhetem az enyémnek. Nagy árt adtam érte az anyjának, a boldogsá­Megbocsáthatlan hiánya volna az előrelátás­nak, ha — különösen és első sorban Békés vármegyét illetőleg — a pénzügyminiszté­riumban is nem lettek volna erre elkészülve, amit különben igazán nem tudunk feltételezni. Községeink a kincstárnak a valót messze felülhaladó követelésével szemben igazán ne­héz helyzetbe jutottak és alig képesek tájé­kozódni, annál kevésbé pedig magukat elha­tározni. Legnagyobb részének, a különben perhorreskált pálinkamonopolium révén, ame­lyet albérletbe adtak, eddigelé volt valame­lyes, néhánynak tekintélyes jövedelme is, a mely jövedelemre magas községi adóperczentje i minden téren fokozódó szükségletei miatt ugyancsak rá volt és még inkább rá lenne moBt utalva. Ezt a jövedelmet azönbän az italmérési adó szedése mellett a kincstárnál magas követelése folytán egyik sem remélheti. Másrészről a lakosság békéje s nyugalma ér­dekében sem szeret az italmérési s fogyasz­tási adó kezelésének mikéntjével szemben minden ingerencziáról lemondani. Ezt az in- gerencziát pedig csak akkor biztosíthatja magának, ha az ital mérés és fogyasztás meg­váltásába bocsátkozik. Az elöljárók tehát ne­héz helyzetbe jutottak, midőn a »megváltani“ 8 „meg nem váltani“ dilemma fölött kell most határozniok. Az állam annyi mindenféle követeléssé lép fel az agyonterhelt, agyonzaklatott köz­ségekkel szemben, különösen Békósvármegyé ben, amelynek községei a kulturális előhala dottságnak mégis ama fokán állanak, hogy az állam igényeivel szemben nem helyezked­hetnek felvidéki kis községek módjára a „non po8sumus“ sok tekintetben kényelmes állás­pontjára, hogy községeink méltán várhatnak méltányosságot az államtól, legalább is annyit, hogy a kincstár ne tekintse őket mint más közönséges embert egyszerű üzéreknek, akikké! szemben csupán saját fiskális érdekeit kel érvényesítenie, nem törődvén vele, ha a köz­ségnek vesztesége lesz is, mint akármely más gomat, az életemet. Kamillát esküje tartja távol tőle. .Jövend majd idő — évek múlva, mikor vi­szontláthatja. Az a szegény teremtés téged örökre megútált, hallani sem akar felőled s én nem tu­dom, hogy most hol van. Lehet, hogy soha sem fogod viszontlátni. Légy azért szerető atyja e gyermeknek, a fiad az Menyhért, szerettelek, szerettelek mindig, szeretlek most is, szívemből megbocsátok neked. Élj boldogúl. E szeretetre kérlek, őrizd, oltalmazd, szeressed a mi Bandi- kánkat. Zsuzsanna! Esküszöm nekedI A karjaim között halt meg. Fiam 1 még haló porában is áldjad ezt az asszonyt és imád­kozzál azért a másikért, és a te szerencsétlen anyádért. Eltemettem a feleségem. Az a koporsó határkő lett, egy új élet kezdetén. Mikor haza­jöttem a temetőből az én üres hajlékomba, oh akkor meggyülöltem magamban az embert, az egész világot. Szakítottam a múlttal, minden szokásával, még a viseletével is. Ez a magya­rázata az én, előtted is ismert életemnek. Sze­rettelek, szerettelek Andor, bár soha se mutat­tam. Ne vedd rósz néven. A te látásod mindig eszembe juttatta a botlásomat. Emlékeztető jel valál arra a nagy bűnre, mely két lelket ölt meg. Minden időmet a munkának szenteltem. Engem ember mulatni nem látott azután soha. Imádkoz­tam és dolgoztam s az Isten megáldott Oh ő kö- nyörgött érettem s az ő szavát meghallgatta az ég. Fiam 1 Egyedül csak érted dolgoztam. Neked gyűjtöttem e nagy vagyont, melynek korlátlan urává tettelek. Tudom, hogy a pénz nem boldo­gít s a jólét nem pótolhatja a szeretet hiányát, de biztosítani akartam sorsodat. E földi előny birtokában megalapíthatod jövendődet, meg bol­privátembernek van, ha sötétbe ugrott és nem volt eléggé óvatos, amidőn az állammal üz­letbe bocsátkozott. Megengedjük, hogy ily eljárás — momentán — némi pénzügyi elő­nyöket vonna maga után most is, mint vont három esztendő előtt, mely akkori „sikeru-nek különben itt a reakcziója, és pedig hovatovább még fokozódva; de ha pénzügyileg igazolód­nék is, annál keservesebben boszulná meg magát közgazdaságilag és még inkább szo- cziálpolitikai szempontból, amire pedig Békés- vármegyében — ezúttal nem részletezendő de nyilvánvaló okoknál fogva — valamivel nagyobb súly volna helyezendő. A pénzügyigazgatóság és községek kö­zött történt eddigi tárgyalások eredményét különben a következőkben foglaljuk össze: Gyulavárosa — mint már különben la­punk múlt heti számában megírtuk — ed­digelé fizetett 68,104 frtot, a kincstár köve­telése 56,175 frt 07 kr, mely összeget a vá­ros — feltételesen és fentartással bár — megajánlott. Békés fizetett 42,800 Irtot; a kincstár követelése 36,446 frt 64 kr, a község aján­lott 25,000 frtot. Csaba fizetett 75,894 frtot; a kincstár követelése 62,366 frt, mely összeget a köz­ség árverést kikerülendő, kényszerhelyzetben felajánlott. Szent-András fizetett 7,267 frtot: a kincs­tár követelése 7,381 frt 77 kr; Bánfalva fizetett 4,250 frtot, a kincstár követelése 4,360 frt 65 kr, a község ajánlott 3,200 frtot; Mezö-berény fizetett 24,000 frtot, a kincs­tár követelése 23,172 frt 02 kr, a község ajánlott 20,000 frtot; Csorvás fizetett 5,880 frtot, a kincstár követelése 5,226 frt, a község ajánlott 4,800 forintot; Puszta-Földvár fizetett 2,239 frt 08 krt, a kincstár követelése 2,254 frt 15 kr, a köz­ség ezt megajánlotta; dogságodat. Engedje az Isten, hogy szerencsé­sebb légy, mint én valék. Gyermekem! — beszámoltam neked életem­mel, tudsz mindent. Okúlj belőle. Áldjon meg az, ki azóta talán már nekem is megbocsátott. Utolsó kívánságom, hogy e sorokat megsemmi sitsed — még néma tanúi se maradjanak ama nagy titoknak, mely velünk pprlik el. Élj bol­dogúl és olykor-olykor imádkozzál a te szeren­csétlen édes apádért. Géléi Recsky Menyhért. — — — Irgalomnak minden angyali és ti égi lelkek most segítsetek I Hahaha! Fattyú gyermeke vagyok az apámnak. Oh géléi Recsky Menyhért, mit érnek nekem a te hitvány mil­lióid annak a tudatával, hogy a bűn dobott a világra engem s a házasságtörés átkos vétke ringatta a fiad bölcsőjét. Isteni Isten! adj erőt, mert megőrülök. Jaj! ezerszer jaj a szerencsét­len szívnek. Azon a napon ugyan senki se beszélt An­dorral. Bezárkózott a szobájába. Hej! keserves órái voltak a nábob fiának. Másnap kora délelőtt egy elegáns fogat állott meg a szegvári kastély előtt. Gróf Wild- burg átadva a gyeplőt a kocsisnak,' könnyedén szállott le pompás phaetonjáról. Andor elébe sietett vendégének sa könyv­tárba vezette. Ah kedves szomszéd, csakhogy újra látha­tom. Most már nagyfalui lakosok vagyunk. Két hete költözködtünk le. Reméllem, meg fog lá­togatni új otthonunkban. Majd meglátja, milyen paradicsom lett az elhagyatott birtokból. A kas­télyt is átalakíttattam teljesen, meg fogja nyerni kedves művész barátom a maga tetszését is. Füzes-Gyarmat fizetett 8,981 frt 21 krt a kincstár követelése 9,245 frt 98 kr, a köz ség ajánlott 9088 frtot; Kondoros fizetett 3,381 frtot, a kincstár követelése 3537 frt 13; Körös-Ladány fizetett 9,500 frtot, a kincs­tár követelése 10,910 frt 58 kr, a község ajánlott 8,500 frtot; Öcsöd fizetett 10,085 frt 47 krt, a kincs­tár követelése 8,752 frt 33 kr; Sámson fizetett 2,400 frtot, a kincstár követelése 2,877 frt 92 kr, a község aján­lott 1,799 frtot; Szeghalom fizetett 11,957 frt 15 krt, a kincstár követelése 10,387 frt 50 kr, a köz­ség ajánlott 10,000 frtot; Szénás fizetett 1,929 frt 04 krt, a kincs­tár követelése 1,982 frt 14 kr, a község a megváltási jogra egyátalán nem reflektál; P.-Szent-Tornya fizetett 2,356 frt 92 krt, a kincstár követelése 2,899 frt 92 kr, a köz­ség ajánlott 2,356 fit 92 krt; Sz.-Szent-Tornya fizetett 1,441 frt 26 krt, a kincstár követelése 1,513 frt 74 kr, a köz­ség a megváltási jogra egyátalán nem re­flektál ; K.-Tarcsa fizetett 4,581 frt 07 krt, a kincstár követelése 3,796 frt 20 kr, a köz­ség ajánlott 2,320 frtot; Vésztő fizetett 8,700 frt 89 krt, a kincs­tár követelése 9,114 frt 54 kr; Doboz fizetett 4,410 frt 50 krt, a kincs­tár követelése 4,655 frt 37 kr, mely össze­get a község megajánlott; Kétegyháza fizetett 6,350 frtot, a kincs­tár követelése 6,958 frt 33 kr; Gyula-Vári fizetett 4,100 frtot, a kincs­tár követelése 3,937 frt 70 kr, a község Ígér 2000 frtot. Szarvas városa fizetett 49,822 frt 19 krt, a kincstár követelése 36,364 frt, mely össze­get a város megajánlott. Méltóságos uram, enyém lesz e szerencse. Nos, hát ha teheti, úgy holnap. A felesé­gem is nagyon szeretné már megismerni, hogy megköszönhesse szíves jóságát, melyben minket első találkozásunk alkalmával részesített, Edith leányom sok szépet beszélt önről az anyjának. Edith nevének említésére Andor észreve­hetőig elpirult. Boldog emlékek támadtak újra föl — úgy látszik, az első találkozás nagyon is mély benyomást gyakorolt a szegvári földesúr szívére. A társalgás áttért a gazdasági, majd politikai térre. A gróf sokat kérdezősködött Andortól a helyi viszonyok felől. Egy órai ottlét után a meghívást ismételve, elbúcsúzott és hazahajtott. Tehát várják a nagyfalui kastélyban. Vi­szont fogja látni és ezután alkalma lesz több­ször is találkozni vele. — Csodás érzelem ébredt a szivében. Most még tán önmagának sem tu­dott volna biztos választ adni a kérdésre, ha szereti-e Edithet? — annyi bizonyos, hogy nagyon szívesen emlékezett reá vissza. A következő nap Andor átment. Nagyfaluba. A grófi család a szalonban fogadta ifjú vendégét, Wildburg és Edith egészen elhalmozák nyájassá­gukkal, a grófnő p idig hálás köszönetét mondott a nyújtotta segélyért. A grófnő helyet mutatott Andornak és megeredt a társalgás. A hölgyek a környék úri családjai felöl kértek felvilágosí­tást. majd áttérlek a művészetekre, a zenére és festészetre. — Oh nem ismeretlen a kegyed neve előt­tünk, mi láttuk a párizsi szalonban feltűnést kel­tett képét, az imádkozó gyermeket. És higyje el, nagyon örvendünk, hogy ilyen közeli szomszé­dok lettünk. A mamával hímezni szoktunk, úgy-e bár, olykor-olykor segítségünkre lesz a színek

Next

/
Thumbnails
Contents