Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-30 / 26. szám
2G-Ik szám Gyula, 1895. junius 30-án XIV. (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap • szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vittza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 | 50 » Évnegyedre .1 »25 » Egyes szám ára 10 kr. « ............................. Tár sadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ÜDoToa^ TáinosEiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fűrdö-uteza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-uteza 8., Blockner J. IV. Sütö-utoza; Fischer J. B. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Bannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1895. évi 11-ik felére. Lapunk junius hó végén XXVII. évfolyamának első felét töltvén be, tisztelettel felkérjük mindazon olvasóinkat, kiknek előfizetése júniusban lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. A lap programmja, mellyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizal mát megnyerni, jövőben is a régi marad. Békésvármegye s abban a megye székhelye Gyulavárosa köz- igazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni; összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vármegye s Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szíves támo gatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad s pedig egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről „Békés kiadó- hivatalának Gyulán“ czim alatt postautalványnyal küldendő be. A küldöttség útjának tanúságai. Alantabb beszámolunk Gyula városa képviselő testületé küldöttségének útjáról, a miniszteri audiencziáról, melynek lefolyása, nevezetesen Festetich Andor gróf földmivelésügyi miniszternek nyilatkozatai, tartalmasságuknál és súlyuknál fogva érdekelt körökben nagy szenzácziót keltettek a fővárosban ép úgy, mint az ország minden részében. A budapesti s nagyobb vidéki lapok majdnem mindenike tudomást vesz a gyulai küldöttség audien- cziájáról, s közgazdasági pártállásukhoz képest — bár különböző felfogással — minde- nik kommentálja s behatóan, így például a »Hazánk« és a »Pesti Napló« pláne vezér- czikkben foglalkozik vele. A gyulai mozgalomnak tehát — műszóMegfváUoz látott harczmodor. Irta: Dubányi Imre. (Vége.) Zalatnay más fordulatot adott a beszédnek. — Ni milyen tudományos arczczal jár itt ez a hosszú gyerek. Ma tette le protekcziós szótöbbséggel az alapvizsgálatot s kijött gratu- lácziókat fogadni. — Maga nem hagy békét senkinek. — Olyan ez mint egy kirakat. Itt lehet választani az utczai toilettekben pompázó hölgyek közül a bálokban megvehető menyasz- szonyt és a kipuczczolt gigerlik közül férjet. — Az előbbiekhez számit engem is ? — kérdé Margit. — Óh nem 1... magát hozzák, maga nem jönne ide magától, de maga is úszik az árral. Látja pedig, nem elkerülhetlenül szükséges a két véglet közül választani. Az ár ellen úszni veszélyes, vele: nevetséges. Legjobb a partról nézni mint én teszem. — Az ember ha akarja, publikuma lehet egy nagy bolond emberáradatnak, és innen a partról olyan gyönyörű tragédiákat és komédiákat lát az ember.... —- Ebben áll hát a maga cynismusa? — És nem mondom, Örömest halásznám ki magát is a partra. Margit ránézett erősen Zalatnayra. Tulajval élve — meg van a külső sikere, meg van pedig oly fokú, aminőre — utólagosan elismerhetjük — a legvérmesebb számítás mellett sem voltunk elkészülve. És ez a külső siker nem kicsinylendó dolog. Maga az a tény, hogy a földmivelésügyi miniszter a Gyula városát képviselő küldöttséget, a sertéstelepek érdekében mozgalmat indító városok között elsőnek fogadta; eme küldöttséget annak daczára, hogy az országos költségvetésen dolgozik és most igazán nagyon el van foglalva, mégis egy órán túl magánál tartotta; hogy olyan nyilatkozatokkal lepte s tisztelte meg, melyek a mellett, hogy az újdonság ingerével hatottak, országos fontosságúak és országgyűlésen elmondva is szenzácziót keltettek volna: mondjuk, maga az a tény, hogy mindez Gyula városa nevéhez fűződik, olyan siker, olyan eredmény, ami mozgalmunkat egymagában véve is teljesen honorálja. Ez a külső siker érezteti is jótékony hatását. Annyit nevezetesen már is elértünk, már is kivívtunk és pedig akár decentrali- sáltassék a kőbányai nemzetközi sertéspiacz valamikor, akár nem, hogy ha csak két város lenne az országban, melyet az állam sertés tenyésztési, javítási s hizlalási szempontból kivételes kedvezményekkel ruházna föl, mert nagyon sokat azokban nem részesíthetne, Gyula városa minden kétségen kívül egyike lesz ha bár csak kettőnek is, mely eme kedvezményekre teljes biztonsággal számíthat. Maguk a fővárosi lapok, ezek között első sorban a közgazdasági érdekek képviseletében oly nagy fontosságú »Pester Lloyd« is konstatálják Gyula városának, mint sertéspiacznak versenyen kivül álló fontosságát és kivételességét, annak fejlesztését nemcsak lokális, sőt első sorban nem is annak, hanem országos érdeknek nyilvánítják, hogy amely városok, mint Debreczen, Kolozsvár, Miskolcz, Szeged, elismerjük hogy bizonyos fokig szintén joggal reflektálnak állami kedvezményekre, ha egymással szemben fognak állani, sertéstelephez való jogosultságuk inferioritását Gyulával szemben legdonképen össze akarta szidni, de nem jött szó ajkaira. Olyan különösen érezte magát. A sétatéren a katonabanda a „Parasztbecsület0 prae- ludiumát játszotta lágyan olvadón, és a lemenő nap. visszanézve a hosszú sétányra megaranyozta a gesztenyefa lombokat, melynek ágai közt csicsergő madarak kergetőztek, boldogan ugrálva ágról-ágra. S Margit még sohsem találta ennyire, hogy mily szépen játszanak ezek a cseh bandis- ták és sohsem érzett még annyi sympathiát-a fészket rakó madárkák iránt mint most, a mint bolondos kis fejecskéjüket ide-oda hajtogatva, a lombok közt lebámultak mintegy biztatólag a pádon ülő párra. Csak most tűnt fel előtte először, hogy milyen szép arczéle van ennek a cynikus Zalatnaynak és sohsem találta az általa mondottakat oly igazaknak mint ma. Csakugyan kezdte az egész publikumot egy nagy bolond folyónak tekinteni, s vágyat érzett magában kiúszni ä partra. Az álmodozó lány egy pillanat alatt megtanult gondolkozni és szinte szerelmes pillantást vetett Zalatnayra, minden kiszámított kaczérság nélkül, aztán egyszerre olyan piros lett, minta láng és tekintetét zavartan a sétálók felé fordította. ' A cynikus Zalatnay pedig megbabonázva nézett a Margit sötét szemeibe, aztán önfeledten ragadta meg a Margit kezét és olyan szenvedélyesen kezdte csókolgatni, hogy az arra sétálók hirtejenében alig tudtak magukhoz jönni annyira, hogy kifejezést leljenek a tett megbi- rálására s csak fejcsóválással könnyítettek magukon. I alább ők is be fogják ismerni, s ha az állam első sorban Gyulát részesiteDdi kedvezményben, igazságtalan mellőzésről joggal nem fognak pnnaszkodhatni. A földmivelésügyi miniszter pedig valósággal meglepte Gyulára, a gyulai sertésvásárok kiváló fontosságára vonatkozó nagy tájékozottságával a küldöttséget, és amidőn beszédében a speciális gyulai részre tért át, nemcsak szavaiban, hanem hanghordozásában is érezhető volt az igaz jóakarat, városunknak minden, e téren fennálható vágyát — a lehetőség határain belül — kielégíteni. Nagy vívmány, nagy eredmény egyelőre ennyi is. A küldöttség eljárása egyrészről hozzájárult az eszmék tisztázásához, másrészről előkészítette a talajt, amennyiben hangulatot keltett a kormányban, az egész országban, vállalkozó s bankkörökben Gyula városa mellett, úgy hogy most nagyobb reménynyel, mondhatni szilárd alapon állva, kezdhetjük meg a sertés javító s hizlaló telepnek tagadhatlanúl nagy és nehéz akczióját. A tanúság az eddigiekből is az, hogy Gyula városának, Gyula városa polgárainak a város érdekében mozogniok kell, és akik tehetik, azoknak nem szabad visszariadniok némi idő- s pénzáldozatoktól sem. A keddi küldöttség — meg vagyunk győződve róla — sokat lendített e város jövöjén. Túlnyomólag olyanok voltak pedig tagjai, kik a sertéstelep létesítésében közvetlenül nincsenek és nem is lesznek érdekelve. S ami áldozatot hoztak, azt tisztán a város érdekében tették, ami polgári erény és becsületükre válik. Egy város fejlődésének főtényezője, ha józanul és önzetlenül számitó polgárai vannak. Ez az első tanúság, amit a küldöttség útjából levonni akartunk. A gyulai küldöttség a földmivelésügyi miniszternél. A képviselő testület, mellékelt memorandu mára nézve tudvalevőleg úgy határozott, hogy azt küldöttséggel adja át gr. Festetich Andor földmivelésügyi miniszternek. A mama pedig, miután barátnőjével együtt a félváros viselt dolgaira adta meg „jóakaratu- lag“ a hivatalos minősítést, a sétálók érdeklődő tekintetei által figyelmessé téve, a pad túlsó végére tekintett. Épen akkor szorongatta Zalatnay leghevesebben a Margit hófehér kacsóját, mely jelenetre aztán a mama első pillanatra ájultan akart barátnője karjai közé omlani, a másik pillanatban azonban meggondolván a dolgot, tanácsosabbnak tartá, erőt véve magán, oda súgni tekintetét és nyelvét hegyező „jó“ barátnőjének: — Leányomat mi megkérte. Ez ugyan nem volt igaz, de Zalatnay és Margit nem hazudtolták meg a mamát, mert a pádról felállva, kart karba öltve, sétáltak végig a bámulok tömegén, hazafelé. — De hisz ez botrány! szólt Árkyné hozzájuk az utczán, mikor egyedül maradtak. — Mely esküvővel végződik, -* fejezé be Zalatnay, Margit pedig elpirult a füle hegyéig és más tárgyra óhajtván zavart elméjét terelni, kérdezte Zalatnaytól egy barátságos kis házra mutatva : — Váljon ki lakik itt? — Kollégám Nagy fogalmazó, az öszszel nősült. A virággal berakott ablakból egy mosolygó bájos női fej fogadta bólintva a Zalatnay köszönését. Margit pedig olyan boldog volt. * Dutkay Béla polgármester már a közgyűlés napján távirati kérdést intézett a miniszterhez, hogy mikor fogadhatja a küldöttséget, de erre csak feltételes válasz jött, nevezetesen hogy junius 25-én délután; t. i. annyiban feltételes, hogy a fogadás megtörténik, ha közbejövő körülmények a minisztert nem fogják akadályozni. Hétfőn délután 3 órakor ujabbi távirati kérdésre oly értelmű válasz jött, hogy a keddi audienczia elmarad; ezt az értesítést Dutkay Béla polgármester a felutazásra készülő küldöttségi tagokkal köröztette, jelezvén egyúttal, hogy a felutazás bizonytalan időre elhalasztatik. Terényi Lajos országgyűlési képviselő azonban a minisztériumtól jött második távirat után közvetlenül a miniszterhez fordult, most már pozitív napot kérve a küldöttség fogadására, mire este hat óra után ujabbi sürgöny jött, hogy a földmivelésügyi miniszter a gyulai küldöttséget kedden d. u. 3 órakor biztosan fogadni fogja. A küldöttségi tagok ujabbi értesítésére tehát csak az éjszaka maradt fen; buzgalmuk és áldozatkészségük dicséretére mondva, akiket az idő rövidsége miatt elháríthattad akadályok nem tartottak vissza, részint még a hétfő esti vonattal, de a zöme a kedd reggeli gyorsvonattal felutaztak Budapestre, hol is délután 2 óra előtt megérke/.vén, a Pannónia szállodából rögtön csoportosan felvonultak a földmivelésügyi miniszteri palotába. A küldöttség tagjai voltak Terényi Lajos or- szággyülési képviselő vezetése alatt Dutkay Béla polgármester,. Kóhn Dávid nyilvántartó, id. Oláh György, Góg Mihály, Mundruczó Demeter, Gerlein Reinhart, Reisner Zsigmond, Végit Gábor, Reisner Manó, Gergely Pál, Csausz Lajos, Czinczár Adolf, Lendvay Mátyás, Schmidt Gyula, Huszka János, Licska János, dr. Ladies László, Bodoky Mihály, Miskucza György és Miskucza Illés. Audienczia nap volt, de a kihallgatás csak délután fél ötkor kezdődött; a miniszter elsőkül a gyulai küldöttséget fogadta, mely egy óra hosszáig volt a miniszter termében és kihallgatása — mint az a fővárosi szerdai s csütörtöki lapok közleményeiből is kitűnik — országos esemény lön. A kihallgatásról szóló tudósításunk következő: Ama városok között, melyek a kőbányai sertéspiacz állítólagos deczentrálbálása alkalmából maguknak sertéstelepet felállítani s azt állami kedvezményekkel felruházni szándékoznak, Gyula városa volt az első, mely kedden délután 4 órakor Terényi Lajos országgyűlési képviselő s Dutkay Béla polgármester vezetése alatt küldöttséggel járult gróf Festetich Andor földmivelésügyi miniszterhez, ki is megragadta az eddig elmuA sétatéri jelenet tanúi nagyon sokat beszéltek a Margit esküvőjéről, mely — bár Margitnak sokat kellett is hallgatni a mamától, — októberre mégis csak megvolt. Árkyné ugyan sokat sóhajtozott az esküvő előtt: — Istenem 1 még csak selyem garnitúrát se vehetek nekik! Az öreg Árky pedig olyan boldog volt a Margit esküvőjén, hogy még a hopsz-polkába is bele mert fogni a vacsora után. Miután pedig Árkyné leánya nem báróné le^t, csak hivatalnokné, Árkyné sem tarthatott többé nagy igényekre számot. A nagy lakás egy részét csakugyan bérbe adták, még pedig a boldog új házasoknak. A nagy kertet pedig veteménynyel vetették be, bár Árkyné sóhajtva nézte a gruppokat széthányó napszámost. És az ősi talaj nem rendült meg a krumpli és petrezselyem alatt, az ősi ház sem roskadt le a miért árendába adták, hanem Árnyéknak a harczmodorváltoztatással sikerült az ostromló ellenséget teljesen kiűzni a reparált ősi házból, bár Árkyné unokája megszületéséig folyton só- hajtozta: • — Milyen spieszbürgerek lettünk 1 Hanem azért Margiték nagyon boldogok voltak, pedig sem selyem garnitúrájuk nem volt, sem térzenére nem jártak soha.
