Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 22. szám
33-ik szám. Gyula, 1894. junius 3-án XIII. (XXVI.) évfolyam ík ^ Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. z "k>rp «urp Társadalmi és közgazdászati Jaetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tátnos. SE* * V ^<3rti>ritY''vr$Onvrt&-iwrtK\*ímí1onZ} n Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Berndt fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. //. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Életszükséglet. »Ront vagy javít, de nem henyél«, ezt mondja Vörösmarty a »Keserű pohár«-ban a világról, azt állitván róla, hogy örökké nem áll, de a mig áll és a mig él, azt cselekszi, a mit czikkem bevezetőjéül idéztem. Hogy örökké nem áll ez a mi világunk, ez a mi földünk, azt nemcsak a költő jóslata jelenti, hanem a tudós csillagászok, mint Flammarion s az időjós Falb is igyekszenek tudományosan kimutatni. A föld kimúlása csakugyan be fog következni, a világ vége valóban meglesz, hanem e miatt a szerencsétlenség miatt a jelen nemzedék még nyugodtan alhatik, nyugodtan hálózhat, tarthat majálist, mert addig körülbelül tiz millió esztendő homokszemei peregnek alá. A terminus egyrészről megnyugtató, hanem a másik oldalról meg igazán sokat ronthat vagy javíthat ez a világ, ha nem henyél. Az öregek emlegetik is a „régi jó világ“-ot, a mi azt mutatná, hogy a világ újabban nem javult; ám az öregeket egészen kompetens birálóúl nem fogadják el, különösen nem a fiatalok, kik azt állítják, hogy ez a sokat dicsért »jó világ« nem annyira a világ jóságában, mint a fiatalságban rejlett, mely azóta — sajnos — eltűnt. Az öregeknek s az ifjaknak is van igazuk, a mint hogy az igazság legtöbbnyire a középen lebeg. Kétségtelen, hogy a czivilizált ember élete manapság anyagilag jobb, könnyebb és biztosabb, mint régente volt, csakhogy sívá- rabb, üresebb a szív, ridegebb a számítás, előtérbe lépett a reálizmus, mely eldobja magától a rózsaszín szemüveget s mindig keresi a biztos alapot, melyre helyezkedjék. A gyümölcs azért, a mit ez a proczesszus terem, nem mindig legédesebb. A szegény, kirablott, apró kedvteléseinek, kellemetlenségeinek egész tárházától megfosztott lélek az ilyen állapotba sehogy sem tud belenyugodni. Fázik, didereg, mint fagyos, téli időben a meztelen ember. i Amern 4. A két trombitás. — A. Dourliac. — Dühös csaták zajában A harczi kürt rivalg... A sebesültet az alkovenbe helyezték bajtársai s elébe húzván a zöld szövetű redőnyöket, az öreg házigazdához fordultak, ki gépiesen tartá újjai közt kialudt pipáját. — így ni 1 Nem sok baja lesz önnek e szegény fiúval; nem sokáig húzza; hanem derék ficzkó volt; jobb lesz neki itt halni meg, mint künn a fagyos göröngyökön. Az öreg lehorgasztá fejét. — Nem szolgált önnek fia a régi zászlók alatt P — Nem. Én magam voltam ott trombitás a 3-ik zuáv ezrednél. — ö is épen az volta turkóknál. Ma fújta az utolsó rohamot 1 — És mint fúvtal Már felbukott, de a trombitát még mindig fújta erősen és dühösen, mig a többiek.... — Derék fiú volt, — ismétlő csendesen a volt trombitás; legyenek nyugodtan felőle; ha meghal, mint hős hal meg, ha pedig magához tér, lesz a ki kivánságát teljesítse. — Köszönet bajtárs 1!... S elmentek vissza a csatatérre, átvonulva Az életszükséglet, a kényelem megszerzése, a nélkülözhetlen bőség életmódban, ruházatban, lakásban ösztönzi az embereket amerikai tevékenységre. Az idő pénz, föl kell használni; egy rész hasznos munkával órtókesiti ezt az időt, a másik üzletkötésekkel, a váltó természetének kitanulmányozásával, a bankok ügyes rászedésével, vagy az Amerikába vezető út gondos megtalálásával. A törvényszéki rovatok naponkint beszámolnak azokkal a modern stréberekkel, kik 20—24 éves korukban kevésnek találják azt a fizetést, melylyel hajdanában négy alispánt elláttak volna, s magukhoz kaparitják a pár éven át tanúsított minta-viseletűkkel a bankok bizalmát és megszerzik azt a summát, a melyet a becsületes és tehetséges ember egész életszorgalmával nem tud megkupor- gatni. Fiatal életéhez szívesen adja a fegy ház négy vagy öt évét, hogy aztán fennmaradt éveit az óhajtott kényelemben töltse Az életszükséglet, a kényelem, ez a ruganyos két szó, melynek annyit áldoznak. A szerény, ez igénytelen az életszükségletet s a kényelmet szükebb határok közé szabja s boldogul, a türelmetlenebb nem elégszik meg és ereszti magasabbra és magasabbra papiros sárkányát, mely egy ezérna szálon ágaskodik és minden pillanatban cserben hagyhatja. Magasrangu hivatalnokok, képviselők pénzhajhászokká lesznek ; az életszükséglet, a kényelem keresésére öt-hat ezer forintnyi évi jövedelmöket kicsinyük s belemerülnek meg nem engedett kötésekbe, melyeknek a homály kedvez, de melyeknek egyetlen napsugár aunyira megárt, hogy egy egész élet jó név, becsület sírba száll a kipattant ti tokkal. A gonoszul értelmezett praktikusság őr vénybe viszi a gyengén állókat, a vigyázatlanokot, azokat, kik a költőnek mondását hogy »minden órádnak leszakaszd virágát« rosszul fordítják le s életök minden szabad perezét a jobblét megszerzésére „minden áron való* megszerzésére szánják. Az örökszópuek a fenségesnek alig van nak ma már hivei; az emberek lelke nem] szárnyal többé a felhők vagy a csillagok magasságában; hatalmas, az egész emberiséget átölelő vágyak nem lelkesítik, magasabb s általánosabb feladatok és eszmények nem teszik próbára tett erejét. Egészen praktikus czélok lebegnek az emberek szemei előtt; önzés uralkodik, a pénzszerzés sarkal mindenkit; a »haszontalan« dolgokkal szakit a körültekintő spekuláns s természetesem nem egyszer úgy jár mint, az uj földes ur, ki első praktikus fölgerjedésében kivágja az ősi kei’t öreg tölgyeit s feltüzeli, a mihaszna rózsátokét és virágbokrokat, melyeknek csak a méhek veszik hasznát, burgonyát, répát ültet a jó termő földbe. Később aztán drága pénzen is megvásárolná a zöld lombok által adott árnyékot, a puha pázsitot éB a rózsa kellemes llatát. Egy jeles egyetemi tanár nemrég tartott felolvasásában az ideálizmusról szólván megjegyzi, hogy manapság sók ügyvéd nem az igazságért küzd, hanem a jövedelem for rásának tekinti diplomáját; az orvos nem a gyógyításban találja feladatát, hanem hogy gazdagodjék s van nem egy tanár ki nem fejleszti az ifjúság jellemét, nem törődik nevelésével, hanem örvend, ha lemorzsolhatja a napirend óráját. Hiába bizonyítjuk mi század végiek, hogy a tágas utón járni jobb, hogy a szegény hivatalnok nagy függő-lámpái vikszolt pádimentomos szobái a jólétet, kényelmet emelik, hogy a fiókban kuporgatott váltók és figyelmeztetések a haladást jelzik s az életszükségletet képviselik, a drága se lyemruha az intelügentia követelménye, i drága bútorzat | boldogság: mégis ha a: utczán is gránitkoczkán s betonburkolaton járunk is, olykor-olykor visszatéved szivünk vágyakozva az elhagyott gyalog-ösvényre, melynek széleit árnyékos fák, egyszerű mezei virágok szegélyezték. Gyulafi vánoBan fog közöltétől, és azt az alábbiakban folytatjuk : Gróh Márton tanácsos ur ivén: Adakozások Kossuth Lajos szobrára. Gyula város polgármestere a képviselő tes tület határozata folytán gyűjtő iveket bocsátott ki Kossuth Lajosnak a fővárosban emelendő szobrára falun, holtakat, sebesülteket hagyva annak tezáin végig . . . * s * * Az öreg egyedül maradt, mozdulatlanúl, a andalló melletti szögletben álmadozva. Miről álmadozott ? Ifjú koráról, midőn ezredével a Kabyl he* yeket mászta meg, vagy mikor trombitája sza- át Konstantine falai viszhangozták. Ohl Ama szép napokról álmadozott, midőn franczia dicsőség mámorát zengő trombitahan- ok előtt arab, orosz, osztrák, chinai futottak 1 Most tehetetlen és öreg, futni látta e vö- ős nadrágosokat a poroszok sötét tömege előtt. Szomorú volt, egyedül volt. S elvonultak emlékezetében a hajdan vi- ám trombita hangjái s aztán egy másik, valami yenge, habozó accord, melyet egy barna isko- is gyermek teljes erejéből fújva adott ki apja rombitáján. * * . * , ,, ... Lorraine Ferencz midőn Afrikából hazajött, Érdében egy golyóval, mellén hadi éremmel, gy, két éves lurkót is hozott magával haza. ,z afrikai táborozás alatt ugyanis megnősült, Ivett egy barna mór nőt, ki azonban még szülő üdén meghalt, a nélkül, hogy Francziaországot itta volna. Rendszerető lévén, mint minden katona, .orraine atyja és anyja akart lenni egy sze- lélyben a kis Péternek, a kit imádott s a ki ■ánt — daczára kemény és szigorú külsejének, alódi atyai gyöngédséggel viseltetett. A gyermek nőtt; vonásait az atyjától, bronzszinü bőrét és göndör haját anyjától örö költe. Bátor, nemes, jó gyerek volt. — Derék ficzkó, derék katona lesz belőle — szokta büszkén mondogatni apja, az egykor trombitás. Szerencsétlenségre a „mór gyerek“ — mint a faluban nevezték — rabló őseinek a ragadó zásra való hajlamát is örökölte, a mi a szigorú becsületességü Lorraine gondolkozásával sehogy sem fért össze. Sokszor intette s mindenképen igyekezett megjavítani a suhanezot, de mégis akárhanyszo rajtakapta a csempészkedésen. Egyszer aztán csakugyan lopott. Az öreg most nem szólott semmit, hanem hadi érmét levette melléről s szegre akasztotta aztán daczára a fiú megbánásról tanúskodó kö nyörgésének, a tolvajság töredelmes bevallásá nak és minden kérelemnek, kijelentette, hogy tolvajnak apja nem lesz s elűzte a háztól. A fiú elment s többé nem is adott életjelt magáról. Él-e vagy meghalt, senki sem tudta De a vén katonától fia nevét nem hallotta senk s most, midőn minden atya a fiáért remegett, tőle a sors megtagadta ezt a szomorú örömet. * * * Az ágy függönyei megmozdultak és a se besült gyönge nyöszörgése hallatszott onnan ki Az öreg egy gyertyával közeledett a fék helyhez. —- Kiván valamit vitézemP Én... Nem végezhette be ... A haldokló mintegy villamos erő által lökve, Grób Márton í.— Nánási Ferencz Ad. Schriffert József —.50 Ifi. Nánásy István Ludvig Mihály —.50 Gaál Lajos Ifj. Ludvig Mihály —.10 Katkó István Illich Reinhart —.60 K. Ludvig József P. Kern József —.10 Oz. Steigervald I.-né Gerlein Reinhart 6.— Implom János E. Schriffert József — 40 Sher Antal Góg András 1.— Schriffert József K. Ludvig Ferencz 2 — Ifj. Scher Konrád Ifj. Endrész András 1.— Schriffert György F. Schriffert József 1.— Schneider János Japport József —.10 Schneider Jánosné Metz Antal —.20 Schneider Erzsébet Itnplom József —.50 Schneider Mátyás Geszner József —.50 Schneider Róza Múlt György —.20 Schneider József Kneifel Mátyás —.50 K. Schriffert József Szikes András I.— Vittmann József Szili Sándor —.50 Kern Márton Szikes Béla —.10 Kern Mártonné Schriffert Mihály —.10 Kern Teréz Múlt József 1.-If j. Kern József Nánási István 1.— Összesen: —.10 — 60 —.60 —.10 1.— —.10 —.50 —.ao —.20 —.20 —.50 1.— —.80 —.16 —.10 —10 —.40 1.— -.20 —.60 —.60 —.10 —.10 27.25 Illés József ur Ivén: Illés József 2 __ Peti k Márton —.10 Illés Józsefné 1— Nyisztor György —.05 Illés Rozália —.80 Szabados Károly —.10 Illés Julianna —.80 Paulányi Katalin —.15 Illés Jakab —.20 Szabó István —40 Illés Terézia —.10 Szabó Borbála — 26 N. N. 1.— Vékus Márton —.26 Ifj. Balog József —.50 Boros Pét érné —.80 Ifj. Balog Józsefné —.50 Góg Györgyné —.20 balog József —.20 öz. Góg Jánosné —.10 Balog Mariska —.20 Bredáncs Demeter —.20 Balog Ilonka —.20 Veres Mihály —.20 Balog Károly —.20 Kis István —.10 Balog János —.20 Steigervald János —.10 Balog György —.60 Steigervald János —.10 Beleznay János —.20 Steigervald István —.10 Csíki Ferencz —.10 Lengyel Pál 1—10 Bleier ígnátz —.20 Szeredi Mihály és Antal —.15 Kökény Ferencz — 30 T. Szanavics Katalin —.10 Seres József —M Bogár János —.20 Béres Ferencz —.40 Barát Pál —.10 Béres József —.80 Veres István —.10 Öz. Folman Ferenczné —.50 Csomos István —.50 L. Kováts János —•80 Schriffert Márton —.60 J. Kukla István — 60 Pallay Jenő 1.— Csomos János —.12 Góg István —.06 Toldi János —.20 Góg Péter —.20 Gombos István —.10 Maho Etelka —.10 Öz. Szőke Mátyásné —.10 Zielbauer György —.10 Kukla István —.40 Oz. Szabó Károlyné —.10 Tóth István —.10 Nánási Péter —.04 Jeszenszky Béla —.60 Barát István —.10 Balog Márton —.10 Barát Katalin —.10 Urzika Ferencz —.10 Ifj. Barát István —.10 Kovács Pál —.10 Összesen: 18.71 könyökére emelkedett s a roncsoló fő vérző vonásaiban az atya fiára ismert. — Péteri Péteri hebegé megkövülve. A gyertya égő cseppjei végig folytak aZ öreg ujjain, a nélkül, hogy észrevenné azokat; ott állott mozdulatlanul... téveteg szemekkel nézve a fiúra, kit titokban annyiszor megsiratott .... A sebesült is fölismerte. — Bocsánat 1... Atyám bocsánat! Nyögé kezeit összetéve. Az öreg fájdalmában szóhoz sem birt jutni. _Bocsánat atyám, bocsáss megl Ismétlé a szerencsétlen — rósz voltam életemben, de becsületesen halok meg. Az öreg még mindig hallgatott. A sebesült feje a párnára hanyatlott, de hirtelen forró cseppeket érzett arczára hullani. Az apa sírt. Könyei lemosták a fiú sáros homlokát, mintha második keresztség szent cseppjei hullanának arra. Majd leakasztván a szegről a katonai érmet, mely annyi éven át függött a falon a kereszt alatt; a fiú mellére függesztő. A haldokló halvány arczán az idvezülés sugarai vonaglottak végig s reszkető kezeivel ajkához emelve az érmet, suttogá: — Köszönöm atyám! És kilehellte lelkét... * * _ Káplár! Olvassa a névsort! A felkelő nap vörös sugarai végig ömlenek a véres, megtisztelt csapaton.
