Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 20. szám
20-ik szám. Gyula, 1894. május 20-án. XIII. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . . 2 | 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.^ János. Eiadó hivatal: ■ Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Viczi-utcza 9., Schwurz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernűt fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gtyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utoza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A vármegye közgyűlése után. Aminek közgyűlés előtt kifejezést adtunk, azt hangoztatjuk közgyűlés után is, hogy a mennyire egyrészről elvi aggályaink voltak és vannak az alispán és főjegyző választás ellen, úgy másrészről tisztán személyi szempontból mérlegelve, a választást a lehető legszerencsésebbnek tartjuk és legkisebb rezerva nélkül őszintén, szivbó'l üdvözöljük dr. Fábry Sándort az alispáni s dr. Bartóky Józsefet a főjegyzői széken. Legyenek meggyőződve, amit különben tapasztalni fognak, hogy a vármegye ügyei vitele körül kifejtendő tevékenységüket állandó 8 rokonszenves figyelemmel fogjuk kisérni s a mi — noha tudjuk és elismerjük, hogy szerény —hatáskörünkben igyekezni fogunk azt ha fogyatékos erővel is, mindig őszintén, becsületesen támogatni. Az alispán és főjegyző működésén múlik, hogy kötelességszerüleg hangoztatott elvi kifogásunk alaptalannak bizonyuljon. Számítunk rá, hogy így is lesz, és akkor a mennyire nem haboztunk aggályunknak kifejezést adni, ép oly erkölcsi kötelességünknek tartandjuk kellemes csalódásunkat őszintén beismerni. A lezajlott közgyűlésen a tisztviselők választása volt méltán az érdeklődés főtárgya. De ez talán kissé túlságos mérvben is exhau- riálta a figyelmet, és megtörtént, amit helyeselni egyátalán nem lehet, hogy a legfontosabb ügyek minden felszólalás nélkül, általános figyelmetlenség mellett tárgyaltattak, helyesebben írva morzsoltattak le, úgy hogy egyebet ne említsünk: a kontemplált közgazdasági bizottságnál a szabályrendeleti javaslatot és a rávonatkozó állandó választmányi előterjesztést meg setn hallgatva, egyetlen szó, egyetlen hang nélkül siklottak el fölötte. A transverzális állami útra vonatkozó határozattal nem vagyunk egészen megelégedve. Nagyon sajnáljuk, hogy csak Beliczey István volt, aki ez életbevágó kérdést a lapunkban 0 Emlékeztető. — 1864. május 20, — Eralékszel-e, Egyszer aztán Mikor ketten, — Ki tudja, mért? — Sétálgattunk Szomjas ajkam A ligetben ? Ajkadhoz éri, S utunknak, hogy S míg te függtél Vége szakadt A keblemen, Virág-lombos Mint harmatcsepp Ákácz alatt, A levelei], Megállottunk A sugárhoz Egymást nézve, Szólt a szellő : Egymást fogva, „Nézd, mi boldog Kéz a kézbe. Mind a kettő 1“ Hogy színlelők JÉ A nyugalmat! * * * S átéltünk egy Emlékszemé; Forradalmat. Mikor ketten Agyunk égett, Együtt voltunk Szivünk lángolt, A ligetben ? Bennünk egész Tűzvilág volt. Domonkos János Álom. Hetek, hónapok avagy évek multak-e el, mióta eltűnt az éltemet beragyogó fény, derű? Nem tudom. Én úgy érezem, egy egész örökkévalóság, mióta elszállt szivemből a boldogság alig élvezett édes érzete, helyet adva egy keserű önvádnak, egy ragyogó, fényes álom tépett foszlányaiból álló bús emlékezetnek. Árva leány voltam. Édes anyámat alig ismertem; csak olykor, álmaimban tűnik fel egy jólangoztatott szempont szerint tárgyalta s maga volt, aki oda konkludált, amin — félünk tőle — hogy a kérdés súlypontja sarkallik, miszerint Békésvármegye csak akkor biztosíthatja a zerindi útirányt, ha az útadó-alap lekötését éhhez az alapfeltételekhez köti. Elég sajnos, hogy Békésvármegyének eme elismerjük, hogy drasztikus szerhez szükséges fordúlnia nemcsak saját, hanem a közérdek megvédésére. Mert minden körülmény, maga a miniszter eredeti konczepcziója, a biharmegyei Tamásda, Hlye, Bátor, Bajj, Ant, az aradmegyei N.-Zerind, Feketegyarmat, Seprős, Miske, Vadász, Bél-Zerind, Simonyi- falva s az egész Lunka kérelme, a kisjenei fóherczegi urodalom állásfoglalása, napnál fényesebben bizonyítják, hogy a gyula-migy- zerindi út mérlegelhetlenül fontos közérdek, bizonyos tekintetben életszükséglete eme községeknek és a rájuk utalt Békésvármegyének, holott a hivatalos Aradvármegye által forszírozott varsánd-kisjenei útvonalnak, mely vasúttal parallel megy, abszolúte semmi missziója, és — nem is tagadott egyszerű eszköz arra — hogy amit minden áron akarnak, a gyula-zerindi út eszméjét agyonüssék vele. Az útadó-alap lekötésének különbeni megtagadása — mint azt proponáltuk és Beliczey István a közgyűlésen indítványozta — minden körülmények között is feltétlenül biztosította volna a nagy-zerindi útirányt. — Ismételten sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy napfény igazságú közérdeknél ilyen drasztikus eszközhöz kell fanyalodnunk, de nekünk az nem hibánk, hanem szerencsétlenségünk, hogy Aradvármegye, saját magyar községei érdekei ellenére levő igaztalan ügyét képes diadalra juttatni nemcsak Bó- késvármegye érdeke, hanem a közérdek ellenére. Reméljük különben, hogy még nincs a nagyzerindi útirány elveszve. Békésvármegye küldöttséget küld a kereskedelmi miniszterhez, mely küldöttségre nézve óhajtjuk, hogy ságos arcz s szeretetét kifejező szemének meleg pillantása. Tíz éves voltam, mikor éd»s atyámat is elvesztettem, teljesen árván, egyedül állottam volna a világban, ha jó nagyanyám nem ölel gyöngéd szeretettel kebelére. — Ő akart lenni ezentúl anyám, atyám, nagyanyám egy személyben. De csak nagyanyám tudott lenni, a szelid, engedékeny naeymama. Tőle is elkellett válnom egy időre, mert ö maga is érezte, hogy az én elkényesztetett, akaratos természetemnek, erősebb, szigorúbb kezekre van szüksége, mint az övéi, melyok csak áldani, simogatni tudnak. Hat évet töltöttem egy hírneves nevelő intézetben. Hosszú hat év. Szabadsághoz szokott énem csak lassan, könnyek árán szokott a szigorúsághoz, fegyelemhez, mely gátat vetett szeszélyeimnek, bilincsekbe verte akaratomat. Hosz- szú hat év. Egy megkönnyebbült sóhajtással üdvözöltem végét, s örömrepesve siettem nagyanyám ölelő karjaiba, a csöndes kis faluban álló vén udvarházba. Csöndes kis falu, melynek minden zugában a megelégedés csendes nyugalma honol; sehol semmi fény, árny is csak annyi, amennyit a magas, sudaras jegenyék vetnek s a mennyit az erdők susogó lombsátora kínál. Mohón vettem ki részemet a hat éven át nélkülözött szabadságból; mint gondtalan, játszi gyermek futkostam a pázsitos mezőn, bolyongtam az erdők sűrűjében. Nagyanyám nem tudott parancsolni szeszélyemnek, nem tudott gátat vetni szabad kóborlásaim elé; csak néha, ha az erdei tövises bozót megtépte ruhámat s a gyors fua legsürgősebben járjon el megbízatásában. — Nem kérünk jogtalan kedvezményt, csak igazságot, és ha a közérdek érvényesülése csak áldozatok árán lehetséges, nem riadunk vissza az áldozatoktól sem'. Békésvármegye tavaszi rendes közgyűlése. (Május 16—17.) Első nap. Tallián Béla elnöklő főispán délelőtt 9 órakor a kölcsönös üdvözlések után következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Tekintetes törvényhatósági bizottság 1 Kettős örömünnepe volt a legközelebb lefolyt időben Felséges uralkodó házunknak, az egyik 4o éves egybekelésük évfordulója, a másik Mária Valéria föherczegnö fiának születése. Mindkettőt csendben és kizárólag családi körben ülte meg az uralkodóház Felséges királyasszonyunk határozott kívánságára — kit egyetlen fiának korona örökösünknek elvesztése óta minden zajos ünnepeltetés fájdalommal érint — s magas szivének egészen soha be nem hegedhető sebeit újból felszaggatja. Mindez azonban nem menthet fel bennünket azon mindenkor szívesen örömmel és lelkiismerettel teljesített kötelesség alól, hogy a királyi ház örömiből, vagy bánatából részünket ki ne kérjük. Lehetnek s bizonyára vannak is a magyar fajnak sok hibái, azt azonban, hogy alkotmányos királyához hü ne legyen, azt rajongva ne szeresse, és ezt minden kínálkozó alkalommal documentálja, tőle még legádázabb ellensége sem tagadhatja meg. És ha osztályrészt kérünk magunknak Felséges királyi házunk öröméből most és mindenkoron, az isméti bizonyítéka annak, hogy hiába kisértették meg a múltban, vagy kisérlik meg a jövőben a nemzet és királya között a jó egyetértést és megbontó viszály mag- vát elhinteni, az nálunk magyaroknál sikerülni soha sem fog. Azon meggyőződésben, hogy Békésvármegye közönsége rendületlenül és egyhangúan osztozik e nézetemben van szerencsém javasolni s a tek.. törvényhatósági bizottság hozzájárulásával kimondani, miszerint Felséges urunk tástól lihegve, kipirultan értem haza, messze elhagyva egyedüli kísérőmet, a falusi jegyző kis leányát, szólt feddőleg: Olga, Olgái hát illik ez egy nagy felnőtt leányhoz? De hangjában annyi szeretet volt ilyenkor is, s én éreztem, hogy csak át kell ölelnem, 1 egy hízelgő csók Után már kuszáit hajamon éreztem kezének lágy simítását. Később kezdett kevésbé vonzani az erdő a korlátozatlan szabadságnak nem volt varázsa többé reám, untatni kezdett a mindig egyforma szórakozás. Vágytam egy megnevezhetetlen változás után, melyért előbb mindenki ellen küzdenem kelljen, hogy érezhessem az édes diadalt: akartam, küzdöttem érette s kivittem. Egy tárgytalan álom, egy fényes chaos fel nem ismert alakjai játszottak képzeletemmel s ezek között egy kimagasló eszmény, melyet nem tudott képzeletem vonasrol-vonásra megrajzolni; de éreztem, ha elém állana megismerném : ez az. Azt hittem, életemnek czélja megismerni, elérni azt s aztán vele együtt itt hagyni ezt a csöndes egyhangúságot. Nagyanyám figyelmes gondossága nem tudta észrevenni bensőm átalakulását, nem látta, hogy lett a gondatlan, pajkos gyermekből nagy leány, kinek eszében, szívében forrongva, lázongva űzik egymást a fakadó, ismeretlen érzelmek és csapongó gondolatok. ó csak azt látta, hogy a falevelek színüket vesztve hullanak a sárguló fűre, s ennek tulaj- donitá, hogy az erdő — üde zöld színével együtt — elveszté ellenállhatatlan vonzerejét s csak szoés királyunkhoz alattvalói hűségének s hódolatának hangsúlyozása mellett üdvözlő feliratot meneszt a vármegye közönsége úgy 4o éves házassági évfordulója, mint legifjabb unokájának születése alkalmából. (Éljenzés.) Midőn ezek után a tek. törvényhatósági bizottság oly szép számmal egybegyült t. tagjait szívélyesen üdvözölni szerencsém van, két dologról legyen szabad még említést tennem! Hazai történelmünk és korunk egyik nagy alakja Kossuth Lajos elhunyta alkalmából a vármegye közönsége nevében lerovatván a kegyelet adója, úgy ezen eseményekről mint az ennek folytán helyesnek látszó további lépésekről a vármegye alispáni helyettesének jelentése tesz javaslatot a tek. törvényhatósági bizottságnak; részemről tehát egyébnek szüksége mint arra utalni nem marad fenn; teszem ezt azon meggyőződésben, hogy a vármegye közönsége itt is mint mindenhol megfogja találni szokott tapintatával és bölcsességével azon irányt és pontot a melyen is mindig haladni fog. Alig szükséges ezen kivül még a tek. törvényhatósági bizottság előtt a ma megkezdett közgyűlés fontosságát hangsúlyoznom, mert a tek. törvényhatósági bizottság minden egyes tagja tudatában van azon fontos hivatásnak, a melyet a mostani alispán választó közgyűlésen osztály részévé jut, Örömömre szolgál kijelenthetni, hogy e fontos és a vármegye jövó igazgatására is döntó súlyai bíró kérdésben a tekintetes törvényhatósági bizottság egyértelmű megállapodásra jutott, a mely örvendetes tény nemcsak a méltányosság követelményeinek igényeit lesz hivatva kielégíteni de biztosítékot nyújt arra is, hogy Békésvármegye nemcsak nevéhez, de nagy fontosságú tényeihez is a béke és egyetértés áldást hozó zálogát és annak következményeit hordja magában. Azt ülést megnyitom, (Élénk éljenzés.) Az éljenzéssel fogadott megnyitó után napirendre térve a tanácskozás, lapunk más helyén közölt alitpáni rendszerinti félévi jelentés egész terjedelmében felolvastatik, melynek tárgyalása során a következő intézkedések tétetnek : bám ablakából néztem hosszan, fakuló lombjainak hívó integetését. Olga, szólt egy napon nagyanyám, te unatkozol ; szórakoznod kellene, ma átkocsizunk a szomszéd faluba, Halmaiékhoz, Rózsi kedves, eleven leány, megfogod szeretni. Beleegyeztem a kirándulásba, bár nem örömmel hagytam el a csendes magányt, melyet képzeletem benépesített álombéli alakokkal. Űtközben elmondta nagyanyám, hogy Rózsi a múlt héten jött haza Pestről, s azt susogják, nemsokára fényes parthiet csinál, titokban menyasszony stb. stb. Irigység szállott meg. Tehát 6 itt hagyja ezt az unalmas életet, felcseréli boldogsággal, szerelemmel, csak én maradok itt eltemetve, nekem nem hoznak semmi újat az egyformaságban elsuhanó napok. * • * Egy kaczagó szemű, eleven, boldog arczú leány futott elénk s miután nagyanyámat illően üdvözölte, hozzám fordult: Ugye te vagy az Olga? Már olyan kíváncsiak voltunk rád Jenővel. — Tudod, tjagyop unalmas falun egyedül, majd ezután gyakran összejövünk, azt hiszem, megértjük egymást De ni ni, annyit fecsegek, hogy el is felejtem magát bemutatni Olgának — fordult a kissé távolabb álló fiatal emberhez — jöjjön csak közelehb; Radnay Jenő, az én jelenlegi falusi lovagom. No ne szégyelje magát. Kis pihenés után a nagy árnyas kertbpn tettünk sétát, én Rózsival karöltve, Jenő mai- lettünk, a mamák utánunk lépegettek. Fiatal leányok hamar barátkoznak, egyXiapunR mai szäimähoz féliv melléklet van csatolva.
