Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 9. szám
lO-ik szám Gryula, 1894. márczius 11-én XIII. (XXVI.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDo‘ba-37' Táinos. i Kiadó hivatal: > ’ Főtér, Prág-féle ház, ! Dobay János könyvárus I üzlete, hova a hirdetések | és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k ! szabott áron fogadtatnak i el Gyulán, 1 a kiadó hivatalban. I Nyilt-tór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Bloc Jener J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. 1). IV. Hatvani-utcza I, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Bannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A nehéz beteg aggódva számlálja az éjnek óráit, s epedve várja, midőn ébredő hajnal pir váltja fel a sötétséget; a börtön fenekén sínlődő rab szívszakadva vágyakozik azon pillanat után, midőn föltárul kínos börtönének ajtaja s lehull lábairól a nehéz bilincs .... Beteg volt egykor hazánkban a nemzettest, nyelv, nemzetiség, osztályrendszer mind megannyi súlyos kór gyanánt nehezült a tagokra, népek ezrei epelcedtek egy szebb kor hajnala után; börtönben sínlettek millió számra, a jobbágyság sötét börtönében, a szolgaság nehéz rabigájába görnyedve amaz emberek, kik csak a kötelesség, de nem egyszersmind jog birtokossai valának, s méltán kelt ajkukon panasz szava, tört fel keblükből a szabadulásérti sóhaj. S ime megérkezett a várva-várt nap! Tova tűnt a sötét éj, minden borzalmaival együtt, s helyette az ébredő nap áldott sugarai lövelltek szél; a kiváltságok rozsdát fogott zárai felpattantak, a jobbágyság börtönfalai szerte omoltak, lehullott a szolgaság láncza, a jogok s kötelességek megosztva lőnek, s emberré lett mind az, ki Isten képére teremtetett lény! Ha nem újra teremtés, de legalább is újjá alkotás tüneteit érte meg a világ... Mint a tavasz a természet országában a felébredt élet jele, hirnöke, épen igy a márczius 15-ike nemzeti újjászületésünk örök jele minekünk. Habár évenként nyílik tavaszszal az ibolya, azért e virág szine szép és illata mindig kellemes. Épen igy a szabadság hajnalának feltüntet jelző emléknap évenkénti Temetőben. Itt hagyott az öreg asszony, Hogy szememből könyt fakaszszon. Leborulok sirhantjára Meghasad e szív utána. Két kis árvát vajh mi leli ? A keresztjét átöleli, Kéri anyját hasztalanul, Nehéz könyje a rögre hull. A nagyobbik csak zokogja, A kisebbik után mondja: „Édes anyám, édes anyám 1“ „Hát sohasem néz le reám?“ Ne sirjatok, jó az Isten, Hogy ilyen jó, én sem hittem. Itt e kebel, két kis árva, Borulj e szomorú fára. Keserű levele, kérge, Könnyes a nap feljöttére,' Véd, vigasztal, enyhít árnya, Szenvedni jött a világra. Dús László* A teremtés regéiből. . . . . Megvolt a világ .... Minden bokorban nyílott a virág, Zengett a dal . . . Az Isten áldó örömmel nézte: Miként kel szárnyra a madár? Hogy illan tova a játszi sugár S a fény, árnyékot űzve, Miként ül diadalt? .... Az erdő nőtt, a patak medre Tágult; s az árnyas kis berekbe megújulása, érkezte, mindig kedves, örökké becses előttünk. A márczius lft-ike nincs veres betűvel jegyezve a naptárakban, nem tette azt ünneppé sem kánon, sem világi törvény §-a, de arany betűkkel van az megörökítve honunk történetének könyvében, s nemzeti ünneppé vált önmagától minden lelkesülni képes magyar honpolgár lelkében. A hajó népe midőn küzdelmes utazás után kívánt révpartra ér: hálatelt szívvel borul le s imát rebeg az élet Urához; az útas, ha czélhoz ért: köszönetét mond Istennek a segedelemért .... A mi szívünket is méltán töltheti el Isten iránti hála érzete, ha gondviselésének, kötelességének útait vizsgáljuk, jóságának gazdagságát meggondoljuk ! De mit ér a legszebb gondolat, a legnemesebb elhatározás, ha nem lépünk a tett mezejére, ha az eszme megvalósitására öntudatos munkásság kifejtése által nem törekszünk? Hiában újul meg évenként a szabadság emléknapja, ha rideg önzés bilincseit viseljük, ha a szeretet jótékony napjának enyhe sugarai nem teszik fogékony talajjá szíveinket minden jó, szép és magasztos eszmék befogadására,-ápolására; ha feledjük a költő szavait: „Törjön is mind ég felé az a mi gyöngy, Hadd maradjon gyáva földön a göröngy l'1 A szabadság eszméje nem azt jelenti, hogy romboljunk le minden isteni s emberi törvényeket, döntsük le a közerkölcsiség magasztos oltárait, porba tiporjuk az emberiség boldogságának alapját képező intézményeket ... Hanem sokkal inkább ama jog és kötelességet jelzi, hogy szabadakaratun kát, szabadságunk drága kincsét értékesítsük magunk s embertársaink észszerű bol- dogitására. Az egyenlőség magasztos eszméje nem azt jelenti, hogy a tudatlanság sötét éjjé egyenlő a bölcsesség tündöklő napjával, haFészket rakott — szerelmet esdve — A kis madár .... Az Isten, az öreg Alkotó, Járt-kelt a földön — és ez: szent való. Amint egy völgyben pihenésre ült, Alig hogy ott elszenderült: Lárma támadt körülte szerte, Megmozdul a fa, fű, virág nyelve, Erdő fellázad, madár kiabál, A kő, a tuskó lábra áll És követeli mindenik keményen, Hogy a földön még valaki légyen, A ki örül ez alkotásnak I . . . .... Ezek maguknak vermet ásnak — — Gondolta a jóságos Isten — De nekem kifogásom nincsen, Hogy legyen még valaki: A ki tud sírni, kaczagni, Ringani vágyak tengerén: Dőzsölő gazdag éhező szegény 1 Mellette volt a völgy ölében Egy büszke tölgy. Gyökere mélyen A földbe folyt, s fényes koronája Felhőket emelt. Védő árnyékában szűz fehéren A gyöngyvirág illatot lehelt ! ! . Az Isten nézte, nézte a virágot: Mosolygó kelyhe mint feslik, szakad, Ha a napsugár csókja rátapad ... Oda lép hozzá, a rege beszéli, Soká némán csodálja, szemléli S. megcsókolja szelíden, édesen : „Ébredj virág 1 légy büszkeségem! Gyöngéd, mosolygó, bűbájos, szelíd, Mely éltet ad, fagyaszt, hevít 1“ ... A szép virág igézőn megmozdul S kikéi a nő az illatos bokorbul. .. nem azt, hogy tudatlan és tudós, szegény és gazdag egyenlően szeretni tartozik Istent, hazát, embertársait; hogy nem bir létjogosultsággal, a fajgyűlölet, hitnézetek miatti türelmetlenség; s a különböző foglalkozás s anyagi helyzet nem teszi indokolttá sem a felfuvalkodottságot, sem az irigység, gyülöl- séget; mert, miként a legparányibb csillagnak, a legkisebb porszemnek megvan a maga rendeltetése a világegyetemben , épen igy a társadalmi élet keretében a legkisebb tényező is létjogosultsággal bir. A testvériség fogalmi kizárja jogosultságát ama felfogásnak, hogy az anyag le- igázhassa a szellemet, a nyers erő uralkodjék mindeneken, hanem sokkal iukább ama magasztos kötelességre szólít mindenkit, hogy az erős támogassa a gyengét, a világosság oszlassa a sötétséget s szeretetteljes együtt- munkálkodás által, testvéri jóindulattal szí veinkben, a köz boldogság tündér palotáját felépitni törekedjünk. Ily gondolatokkal agyunkban, ily nemes elhatározással szivünkben, méltókópen ünnepeljük évenként a szabadság emléknapját!... Dombi Lajos. ülispáni jelentés a közigazgatási bizottság 1894. évi márczius 12-iki ülésén. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! Az 1894. évi február havi közállapotokról szóló rendszerinti jelentés előterjesztésekor szomorú kötelességem mindenekelőtt megemlékezni azon gyászos eseményről, hogy Jancsovios Pál kir. tané esős, Békésvármegye szeretett alispánja, február hó 24-én elhalálozott. Noha a vármegye közönsége s a tekintetes közigazgatási bizottság tagjai egyénenként kifejezést adtak már mély részvétüknek, — e fájdalmas megemlékezéssel e helyütt is áldozni óhajtok a vármegye első tisztviselője áldott emlékezetének. A becsületes munka, az önzetlen s kitartó tevékenység példaképe költözött el közülünk, ki ezen vármegyének 27 éven át nemes lelke s áldott jó szive szerint vezetője, a tisztikarnak jóságos atyja, minden igaz ügynek védelmezője volt s kinek emlékezetét munkás eletének alkotásai s a vármegye közönségének hálája feledhetlenül megAz Isten aztán megsimitja büszkén A hatalmas tölgyet: „ Te tölgy, jelképe az erőnek, Légy férfi, védője a nőnek I“ . ,. S a tölgy kilépett büszkén, nemesen, És szólt: „Karomban erő, szivemben Bátorság, szeretem!11 Gyulait. A levegőben való közlekedésről. Haviái* Lajostól. (Folytatás) Mindezeken felül a levegő mozgását valamennyi madár előnyére tudja felhasználni s a szellő, szél és viharban rejlő elevenerőt részint szárnyainak és farkának elhelyezése, részint súlypontjának megváltoztatásával akként felbontani, hogy azt kihasználja, úgyszólván befogja. Sőt bebizonyított tény, hogy a madár a szélnek aránytalanúl kisebb erőkifejtéssel repül j ellenben a széllel való haladás repülését zavarja, tollazatát felborzolja, szárnyának, farkának használatát korlátozza. Már maga a tollazat fekvése is igazolja ezt, a vándormadarak várakozása az ellenszélre pedig kétségtelenné teszi. Régebben a madarakat meleg leggel tölthető, hólyagszerüen alkotott állatoknak tekin tették, melyek azonfelül óriási izomerővel rendelkeznek. Újabban mindezen, a mesékkel határos vélemények meg lettek czáfolva. A súly és fajsúlyra vonatkozó vizsgálatok kimutatták, hogy a repülésre különben alkalmas szervezet csak akkor képes szabad mozgást végezni a le. vegőben, ha annál lényegesen súlyosabb. És a repülni tudó madarak fajsúlya 20—50—100 egész 760-szorta nagyobb, mint a levegőé, őrzik mindenkoron. A hosszú, fedhetlen munkálkodás után megpihent tisztes ősz vezér nyugvó helyén viraszszon mindig a szeretet s hála áldó kegyelete, s legyen az ö emlékezete e vármegye minden munkás tagjának kitarló szövétneke! Az alispáni szék megüresedvén, mint törvény szerinti helyettes az 1876. VI. t. oz. 15. § ához képest jelentésemet a következőkben terjesztem elő: 1. Közegészségügy. A közegészségügy állapota a múlt havinál kedvezőtlenebb volt, mert mig Békésen a roncsoló toroklob járványos jellegét elvesztette, — Csabán a kártyás toroklob s vörheny szórványos esetei mellett még mindig járványosán uralkodott. A roncsoló toroklob szórványosan a vármegye több községeiben: Gyulán, Szarvason, Szt.-Andráson, Mező- berényben, K,-Tárcsán, Dobozon, Orosházán, Füzes- Gyarmaton, P.-Szt.-Tornyán s Csorváson is fellépett s noha az előirt óvintézkedések a községi elöljáróságok s a járási főszolgabirák által lelkiismeretesen végrehajtattak is, a ragályos betegség terjedését megakadályozni nem sikerült. Mező Berényben egy egyént egy veszett kutya, Gyula-Váriban 4 egyént egy veszett macska megmart. A sérültek a budapesti Högyes-féle intézetbe beBzállittattak. Az utczák, közterek tisztán tartattak; mészárszékek, közvágóhidak, vendéglők s más nyilvános helyek, a közfogyasztásra száut élelmi szerek s italok a múlt hóban is megvizsgáltattak s az egészségre ártalmas élelmi czikkek s italok elkoboztattak s megsemmisittettek. Az állategészségügy a múlt hó folyamán kielégítő volt. Szarvason két esetben a takonykor, Tót-Komlóson I esetben a rüh kór, Gyulán, Vésztőn 1—1 esetben a sertés orbáncz észleltetctt. Mező-Berényben s Gyula Váriban a veszettség egy- egy eseté állapíttatott meg. Az óvintézkedések iniu- den esetben megtétettek. 11. Közbiztonság. A vagyon- és személybiztonság az elmúlt hóban jelentékenyebben nem zavartatott meg. Néhány verekedés s kisebb lopás tettese kideriltet- vén, a kir. bíróságnak a feljelentés megtétetett. Baleset a múlt hóban négy fordult elő, u. m. ; Unger csabacsüdi vasúti állomási elöljárót múlt hó 12-én a 8112. sz. vonat a nyílt pályán az 57. sz, őrház közelében elütötte s jobb keze fejét szétroncsolta Egri János 83 éves sz.-andrási lakos tanyás, Mesterszállás alatt a Körös jegén átkelni akarván, a jég alatta leszakadt s nevezett egyén a vízbe fűlt. Ambrus Péter kétegyházi lakos Péter nevű 8 Volt idő, amidőn azt hitték, hegy példáúl a gólya egy lóerővel rendelkezik a repüléshez, a többi madaraknál is csaknem rengeteg izomerőt kerestek. Ma már a mesék országából megtértünk s tudjuk, hogy mindez csupán a természetesség határai között mozog. A madarak izomzatának tüzetes megvizsgálása, az azon megejtett szakitási próbák mu- tatiák és bizonyiiják, hogy azoknak szerkezete azonos a többi állatéval, húzásra igénybe véve mm.3-ként 13—r4 kgot bir ki. Ezenfelül számos tény igazolja, hogy a repülés sok esetben köny- nyebb, mint a járás. Az elgyengült őszi légy járni már nem képes, de repülni még igen, nem egy madár van, mely járni nem tud, nem bir de azért a legkiválóbb repülő. Maga azon körülmény, hogy egyik-másik madár egy nap alatt csaknem 24 órát képes repülni, mutatja, hogy a repülés munkája nagy nem lehet. A munkabírás, a működés tartama, az szokatlanéi nagy s csakis a madár szervezet sajátosságából magyarázható meg. Egy állatnál sem oly nagy az anyagcsere, meleg a vér, mint a madárnál; a légzés meg épen többszörösen nagyobb a madárnál, mint más állatnál. Némely madár mindig eszik, amig ébren van; sőt van olyan, mely teste súlyának 2—3-szorosát fogyasztja el napi táplálék gyanánt. A madár mind széknél fogva egy erős izomzatú, a repülésre alkalmasan teremtett állat, mely a levegő tulajdonságait, ellenállását, mozgásának törvényeit kihasználni, a saját czéljaira fordítani képesítve van. A repülés elméletének megállapítására a madár működésének tüzetes és alapos megfigye-
