Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-23 / 51. szám
51-ik szám Gyula, 1894. deczember 23-án XIII. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak vlaaza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa-y János. * Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váozi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza; Fischer J. D. //. Hatvani-utcza 1., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utoza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Karácsony. Az égboltozaton tündöklő csillagok táborában egy csillaggal több, vagy kevesebb alig jelent változást. S mégis midőn azon csillag fénye felragyogott Karácsony éjjelén, mely vezér szövétnek lön mindazoknak, kik közel és távolból siettek felkeresni a megszületett Messiást, nem csak feltűnés nélkül nem maradt ez égi jelenség, sőt bámulatba ejtette népek millióit .......... Ép en igy, habár egy kisded csecsemő világra jötte nem megy oly esemény számba, mely emberek millióinak figyelmét magára vonja, midőn a betlehemi vendégfogadó istállójában szunnyadó gyermek Jézusnak születését jelezte a feltűnt csillag, s az égből alá- hangzó szózat: örömtelt kebellel indultak arra bölcsek és tudatlanok egyiránt azon lelkivágytól ösztönöztetve, hogy megláthassák azt, aki azért jött e világra, hogy „megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett vala,“ hogy legyen közbenjáró Isten és emberek között, hogy legyen e világ megváltója . . . Epedve várta már az emberiség ez idő nek megérkeztét; teljes volt a szivek bensője azon hő óhajtástól, hogy felragyogjon az újjászületés bíbor hajnala; hogy valósuljon a próféta jóslata: „Feltámad tinóktek kik az én nevemet félitek, az igazság napja és egészség lészen az ő szárnyai alatt.“ S ime „Krisztus a testben eljött, akiről nyilván szólották az Írások ezelőtt.“ Egy város, vagy ország népe midőn ádáz ellenségének szorongatásaitól szabadulást fllilá, A Megváltó születésén. Felékesitett karácsonyfa! Istenem, hány gyermeknek képezed te tündéries álmát, hánynak valósulsz meg, hány esik el tőled s marad szép alakod csak messze ködfátyolkép, mely feltűntél s azonnal elenyésztél? Bábu, puska, síp dob, trombita, kard, meg ki tudná azt mind elmondani, amikor az én szomszédom gazdagon feldiszitett karácsonyfájának megvilágított, fel- gyertyázott ágain csüngetek ? De ki szedegeti azokat onnét le ? hiszen csak egyetlen gyermek tagja van a családnak ez azt se tudja, melyiket vegye le, a magános gyermek még az örömben sem érez gazdagon nincs versenyző társ mellette, pedig akkor kétszeres lenne öröme. Én is voltam gyermek, sokan valánk testvérek, jó, ha jutott a karácsonyfáról egy-egy darab kinek-kinek. Nekem épen egy síp jutott, azt a sipot ma is őrzöm, örömben fájdalomban egyaránt vigaszom a sip; de hát hogy is ne? A sip jó tüdőt kiván, igy hát magától érthető, hogy jó egészség lehet az én birtokomban, hiszen oly sokan vannak, kik gyenge tüdővel kénytelenek vándorolni az életen által hosszabb vagy rövidebb pályán. Bizony becses birtok egy jó tüdői Gyermekek 1 ti is becsüljétek meg, ha egy síphoz juttok, akár most, ' akár jövőben. Csak fújjátok minél több örömben s mentői kevesebb fájdalomban egyaránt, dal az élet véghatára is, egy nagy mély érzelmű dal, amint a költő mondja. Itt a karácsony ! Talán megjön a szép karácsonyfa is, óhajtom, hogy meglegyen és pedig nyer; a börtönben sinlődött rab, kinek kezeiről lehullott a nehéz bilincs: örömmel iid- vözlik a szabadulás napját. Ugyanazért midőn megtört hatalma az emberiség Jegátko- sabb ellenségének a bűnnek, midőn a vétkek rabigája ketté pattant, méltán kelt öröm érzet a keblekben s hangzott fel a ajkakról: „Dicsőség magasságban az Istennek! Békesség légyen földön embereknek és jóakarat- mindenféle népnek és nemzetségnek !** Ez öröm ünnep küszöbén vagyunk ma, mert a Karácsony Jézus születésének emlék napja ! Nosza tehát: „Örvendjetek keresztyének! Nyíljatok meg nyelvek és szívek! Az idves- ség Istenének mondjatok áldást minden hívek ! Felváltatott nagy örömmel a haláltól való félelem, kit véghetetlen érdemmel meggyőz az isteni kegyelem.“ De mit érne az, ha az ajkakról hangzik az ének, szivekben ül a Jézus születése feletti öröm érzet, ha azon indulat nem lakozik mi bennünk, mely volt a Jézus Krisz tusban ? Jézus nem csak egy népnek, hanem az egész emberiségnek megváltója; az ő általa hirdetett evangyeliom fénye az összes emberiség életegén lövelte szét áldó sugarait szeretetének dicső napja átragyogja a nagy mindenséget s hivatása, hogy felmelegitsen minden szivet .......... Ur és szolga, gazdag és szegény, bölcs és tudatlan mind-mind helyet talál Jézus nak ölén! Midőn örvendünk Jézus születésének emlékünnepén, némuljon el a szivekben minden önzés, gyűlölet, szeretetlenség; világitsa be lelkünk egét a valódi szeretet fénylő napja! . Ember emberben testvérét látsa, becsülje, sze resse; vallás gyűlölet, nemzetiségi viszály ne találjanak helyet keblünkben; lelkünk idves ékesen minél több családi hajlékban, hadd szaporítsa az örömet e sivár földön, hol a ridec valóság oly hamarosan felébreszt kit-kit szép álmából. A kalmárvilág talán még egyedül é gyermekektől nem vette el a karácsonyi örömet csak szép is az a gyermekkor, tavasza hervadat- tannak, nyara öröknek, ősze kedves gyümölcsökkel megrakottnak látszik, talán tele nincsen is! 1 Csak örüljetek is ! Lám örülne az a szegény árva is, a ki a szép bolti kirakatokat oly sóvárgó lélekkel szemléli. Neki csak a mások karácsony örömének fénye csillog, az apa lent aluszik mély sírjában, az anya ? elméje sötét lett, ott van négy fal közé zárva a kórház egyik szűk szobájában Már neki nincs földi nap, elborult az örökre Csak á szenvedés állandó nála, mig a könyörületes halál és sír meg nem váltják, hogy jobb lét napja fényében gyönyörködjék egykoron. A megváltó születésének emlékünnepe min den évben megjön, hogy hirdesse az örömet mindeneknek, még azoknak is, kiknek alig van meleg helyecskéjök s gyengén rengő bölcsőjük A családi élet melege hiáayát nem is pótolja semmi e földön. Vajha a keresztyén családapák és anyák az idvezető születése napján egybe gyűjtenék családjuk minden tagját, hogy örülnének abban, a kiben lön váltsága az emberiségnek. Megzendül a gyermeksereg ajkán ablakaink alatt a betlehemi ének, jönnek a betlehemi jászollal az utánzott pásztorok, megöregitett ifjú arezok vannak elfedve a pásztori öltönyök alatt. Aki nézi, aki látja és hallja ezeket, vájjon elte lik-e azzal az örömmel, melylyel eltelnek azok, kiknek elsőben hirdette az ángyéi a mennyei örömet ? Nem tudom, nem én, de gondolom, hogy az emlékezet tüzénél felvillanó gyenge öröm bár, de minket is felhangol, megkap, — az a karácsonyfa, világa éltünk egy-két borongó sötét árnyát tálán egy pár perezre mégis csak tova ségének, hazánk boldogságának munkálásá- ban legyünk immár egyek, szeretetben gazdag testvérek! J . . Akkor nem lesz homályba rejtve előttünk a Karácsony éjjelén feltűnt fényes csillag; nem borul reánk gyász sötét éjjele; tündöklő nap enyhe sugarai aranyozzák meg életutunkat! .......... Ke gyelem nékünk és békesség Istentől ami atyánktól és az ur Jézus Krisztustól! Dombi Lajos. A történeti igazság érdekében. Dobay János úr a „Békés“ f. é. deczember ió-iki számában azt indítványozván, hogy Gyula városa ünnepelje meg 1895. január 12-én a török uralom alól való fölszabadulásának kétszázados évfordulóját, indítványa megokolására többek közt ezeket mondja: „Ki volna erre első sorban is hivatva ? Nézetünk szerint Gyula városa polgár- mestere, mert hisz Gyuláról, azon városról van szó, melynek élére a közbizalom őt emelte; Gyuláról van szó mondjuk, mert a történelem tanú sága szerint ez és nem az egykori Békésvárrae gye lett ismét magyar és a magyar királyé; — Gyuláról, amely 1695-től 1714-ig maga sem tudta, hogy tartozik-e? és melyik vármeeyéhez? tehát 20 évig saját sorsa intézőjének kellett lenni. Bé késvármegye, tudjuk, hogy csak 1714-ben szervez tetett újra s azon időtől kezdve áll a vármegyék között,“ Korántsem akarom Dobay János urat megsérteni, vagy öt, aki mindig figyelemmel kisérte megyénk történelmét, ebben való járatlansággal gyanúsítani, de a dolog nem egészen úgy volt Azt is elismerem, hogy a megyénk múltját tárgyaló müvekből (pl. Haan Lajos: Békésmegye hajdana, Mogyorósy, Zsilinszky és mások egyes helyekről irt monographiái) mást nem olvasha tott ki, de ezzel állításai nem válnak igazzá legfeljebb e müvek kiáltó hiányai tűnnek ki. A ki a budapesti Országos Levéltárban a hires Neoaquistica commissio diariumait (naplóit) végigfutja, látja, hogy előbb is léteznie kellett Békésmegye tisztikarának az 1715-ik évnél, mert ott pl. 1700. jul. 29. kelet alatt az olvasható, hogy Békésmegye kéri leveleinek fölülvizsgálatát; 1701. febr. 28. kelt alatt pedig be van iktatva Békésmegye panasza a falvak benépesítését akadályozó váradi kamarai tiszttartó ellen. Szervezve kellett tehát lenni Békésmegyének már ez években, mert hisz nem létező gyermek nem panaszkodik. S valóban szegényesen ugyan, de újra volt szervezve Békésmegye, élt és működött már 1700-ban. Tanúskodik erről Békésmegyének 1700. évi jegyzőkönyve, mely immár csaknem kétszá- zada ott hever a n.-váradi 1. sz. káptalan levéltárában : „Acta Antiqua, fasciculus II. n. XVI.“ jelzet alatt. Meg van ebben világosan írva, hogy I. I.i- pót király 1699. decz. 2-án kinevezte Lövenburg Jánost Békésmegye főispánjának s megbízta Ben- kovics Ágoston váradi püspököt és bihari főispánt, hogy iktassa be öt hivatalába. Ez előzmények után 1700. márczius 29-én megtörtént Békésmegye beiktató és tisztújító gyűlése (Sédes installatoria et restauratoria comitatus Békés) Váradon. Lövenburg nevében Bartók nevű meghatalmazottja letette az esküt Benkovics kezébe s beiktattatott Békésmegye főispáni hivatalába. Alispán lett Olasz Mihály, jegyző Lajos Mihály, szolgabiró Orbán János. Egy hét múlva (ápr. 6.) az uj tisztikar már „Gyula várában“ tartott gyűlést. Később átmegy Békésre is, követet küld Bécsbe, összeírja a megyét, törvénykezik a lakosság felett stb. Most azonban e megyei határozatok közül csak a Gyula városát érintőket emlitjük. Az 1700. máj. 8-iki gyűlés azt határozza, hogy a megyére vetett 71 frt 3 kr. adót a gyulai ráczokra veti, mert a többi községek csak most kezdenek népesedni. Világos tehát, hogy a gyulai magyar lakosok űzi, örök-zöld szine pedig reményünket erősiti Karácsonyi öröm nélkül nem lehet karácsony. Oh szent öröm, áradj szét bennünk is, kösd össze, nehány perezre bár e földet az éggel, a mi örökségünk dicső helyével, tedd ragyogóvá képzeletünk útját ama tulhaza teréig, hol nin csen szegénység, hol kiegyenlítést talál minden földi visszásság és aránytalanság. Áldott karácsony 1 hadd örüljön a te meg jöttödnek öreg, ifjú, agg és gyermek, egészséges és beteges; légy újabb jelző határjegye reményünknek, örömeinknek és bizodaimunknakabban aki által kiálthatjuk Abba: azaz szerelmes atya Rács János. Utolsó kívánságom. Irta: Hevcssi Ferenci. Leszámoltam mindenkivel e földön, még a hitelezőimmel is! Meguntam a politikai bizonytalanságban úszó vén Európát, elhatároztam, hogy a másvilágba utazom. Elbúcsúztam szüleim, ro konaim és ismerőseimtől, tarisznyát akasztottam a nyakamba — és utaztam . . . Még most is pi henés nélkül utaznék, ha Liverpoólban eszembe nem jut a tekintetes szerkesztőségnek tett ama Ígéretem, hogy a karácsonyi ünnepekre egy ér- dekfeszitő tárcza kőzleménynyel fogok beköszöntem. * Budapesten, a kilenczedik kerület egyik félreeső utczájában megismertem három év előtt egy tündér szép, életeleven, barna kis leányt, kinek egyetlen mosolyáért még ma is feláldoznám nemcsak a földi, hanem az égi jussomat is ... A szerencse lépten-nyomon kisért, a leány szeretetremellóságával elbájoljt, elbűvölt. Édes volt a mosolya, kedves volt az egész megjelenése I Feleségemmé akarom tenni, mondtam hozzá oly lágyan, oly szívből, aminöre csakis egy szerelmes ifjú képes. A szép leány néma, de mél; tóságteljes hallgatásával csakhamar elárulta szándékát, óhaját... E percztől kezdve én voltam a legboldogabb halandó e csalfa világon. A leány napról- napra barátságosabb lett hozzám, bizalommal viseltetett irányomban, különösen midőn megtudta, hogy szüleinek rokonszenvét is bírom . .. A leány szép, mint egy Vénusz, az Isten öt csakis Munkácsy Mihály világra szóló ecsete alá teremtette. Szellemes és kellemes volt egész életén át, — szakasztott párja a regény király: Jókainak. Bájos hangjával, énekének frazírozásával Sarah Bernhardot is felülmúlta! De mintha a természet bennünket egynek is szánt volna. A szerencse szinte kaczérkodott mellettem. Hiszen a rokonaim és ismerőseim azt állítják felőlem, hogy tehetséges, szorgalmas és élezés ember vagyok ; hogy az orrom olyan, mint egy palota villámhárítója; hogy vörös vagyok, mint egy tüztenger; hogy úgy nézek ki, mint a telegráfdróton száradt varjú ... más hibák hiányában különben elég szép vagyok 1 Az eljegyzésünk határnapja ki volt tü^ve- A lakodalmi terminust pedig világ utazásom sikerétől tették függővé ... » Parisba érkeztem. Első levelemet a Budapesten lakó szép jegyesemnek Írtam. Megírtam, hogy mily kalandos, mily érdekfeszitö volt a világutazásom. A Champs-EIyseén sétáltam; a nap fényes sugarait ezrével bocsájtotta a tornyos villák közzéj én pedig csendes, méltóságteljes lépésben haladtam a zöld és lombos hársfák árnyéka alatt. Egy tisztes agg szomorúan haladt mellet tem, még csak figyelmére sem méltatott. Megr.g.piiyilT wi a,1 BZÁZUáilXOZ fél ÍV XU6llélEl6t VQiU csatolva,
