Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
49-ik szám. G-yula, 1894. deczember 9-én XIII. (XXVI.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ...... 2 » 50 » Évne gyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Tá,rs)ad.a,lmi és közgazcLászeiti hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDo‘ba.37- Tátnos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, b jva a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak él Gyulán, a kiadó hivatalban. ; Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. SOtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-ulcza 7. Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Üzleti mizériák. Kereskedői körökben általános a panasz az üzlet pangása miatt és a kereskedők panaszához csatlakozik az iparosok és földmi- vesek sóhajtása. Mind a háromnak igaza van. Ez évben a termés nem sikerült, mert habár a gabonából az ország némely részeiben volt is közép termésünk, a többi részekben a termés jóval alul van a közép termésnél, ehhez járul még az is, hogy takarmány és kapás növény éppen nem termett, miáltal a jószág ára is legalsóbb nivóra hanyatlott. A földmives nép, különösen a szegény osztály, a kukoricza- és burgonya termésből szokott pénzelni, eladván néhány mmázsát, ennek az árából kifizette adóját és beszerezte amire szüksége volt. — A nagyobb gazda pedig megvett néhány darab jószágot vagy sertést, ezeket meghizlalta és néhány forint nyereséggel túl adott rajta és ezekből fedezte a kiadásait, most mindez megsemmisült, s a földmives, minthogy eladni valója nincs vagy ami van is, potom áron, pénz nélkül van és a legszükségesebb dolgokat is kénytelen hitelbe vásárolni. Súlyosbítja a gazdálkodó nép pénzügyi viszonyait még az is, hogy a szőlő gyenge termést hozott, és rohamosan pusztul, 8 ebből a szőlősgazdának nemcsak az a kára van, hogy a szőlők és bortermés szép jövedelmétől elesett, hanem a szőlők beültetése is sok pénzt nyel el évenkint anélkül, hogy mostanában ennek a befektetett tőkének a kamatjaira számíthatna. Az iparos panaszkodik, hogy kész árúját kénytelen vásárról-vásárra czipelni és sokszor nem tud annyit árulni, mi napi kiadásait és fuvarját fedezze. Már most, hogy mégse kelljen neki üres kézzel hazamenni, kénytelen a portékáján gyakran tetemes veszteség mellett is túladni. S minthogy iparosaink nagyobb része nyáron azon hiszemben vásárolt hitelben, f áBG£&. Toa-To a,. Utolsó leány gyermeke volt Máli mamának, nemcsak hogy minden gyöngédségét, szeretetét ráhalmozta, már pólyás korában kézröl-kézre került, mindenki gyügyölgette, simogatta, csókolgatta, még az öreg Tóni bácsi is mosolyogva engedte, mikor a csepp jószág rávetette kék szemeit s parányi kis kacsóival kuszáit szakái- Iával babrált. Annának keresztelték, de azért csak „baba“ volt a neve; mikor a kerekes székben járni tanult; baba, mikor feladták az elemibe; baba, mikor hosszú ruhát kapott. És e név, e megszólitás reá ragadt olyannyira, hogy Ernő, a budapesti egyetem reményteljes sarjadéka, mikor füle czimpájáig érő gallérral, sárga betétes lakkczipövel vakácziózni a kis városba jött, szentül meg lévén győződve, hogy e név a .Babette“ magyarositása, következetesen „baba nagysád“-nak titulálta. Ez nem is volt valami visszatetsző, legalább mi szerény kisvárosiak egész természetesnek találtuk őt csak „baba“ néven emlegetni, róla igy beszélni úgyannyira, hogy mikor az első nyári mulatságról közölt tudósításban a megjelent „díszes hölgykoszo- rú“-ban Péter Anna kisasszony nevét olvastuk, meg kellett erőltetni emlékező tehetségünket hogy rájöjjünk, hogy hát voltaképen Péter Anna kisasszony nem egy ismeretlen, idegen személy, hanem a „baba.“ A leány tudta és bele is élte magát e megszólításba, a megszólitás fogalmához fűzött szerepbe baba volt minden ízében. Szemeit, azokat hogy eljön az ősz és megkezdődik a vásári szezon, majd elárusítja az elkészített portékát és akkor fizetési kötelezettségének is eleget tehet. Ámde a rossz termés miatt a fogyasztó közönség kénytelen a kiadásait redukálni és csak a nélkülözhetetleneket megszerezni, b ez által az iparosok készlete most is majdnem oly nagy, mint volt ősz elején, és az iparos sem fizetési kötelezettségének eleget nem tehet, sem a mesterséget nem űzheti oly arányban, mint ezt tenni szokta és hogy kiadásait redukálhassa, kénytelen segédjeinek egy részét, sokszor mindnyáját elbocsájtani, kik aztán mint szegény vándorlók járják az országot, s mire munkát kapnak, addigra szivük megtelik a szocziálízmus dicső (?) tanaival, mert el vannak keseredve a sors kegyetlensége, de leginkább a tőkepénzesek elleD. A hatforintos búza, a földmives, iparos osztály pénztelensége erősen sújtja a kereskedőket, különösen a szolid kereskedőket, mert hát manapság igen sok kereskedőház van, mely csak azon czélból keletkezett, hogy kihasználva a benne helyezett bizalmat, kiaknázza hitelét; egy szép napon arra ébred a közönség, hogy a dús raktár és fényesen berendezett szép üzletnek a tulajdonosa csődbe került. S midőn a csődtömeg-gondnokság a vagyonbukottnál megejti a leltározást, kitűnik, hogy a passzívák kétszeresen is meghaladják az aktívákat. Az ilyen szélhámos bukásokat különösen a nagykereskedők és gyárosok azzal segítik elő, mert mindnyája több provízióba utazó vigéczet tart, kik azon vannak, hogy mentül több üzletet köthessenek, nem törődve a bevásárló hitelképességével, sem megbízottjuk érdekeivel, csak ők húzhassák a busás províziót. A szélhámosságra alapított üzletekkel a becsületes kereskedői világ a versenyt ki nem állhatja, mert mig az előbbi csak azon van, hogy minél nagyobb forgalmat csináljon és mentül több port hinthessen a világ szemébe, a mindig könnyben úszó ábrándos kék szeme két olyan áhítattal határos bámulattal tudta az emberre forditani, rézpirosra harapdált ajkait olyan művészettel tudta összecsucsoritani, hogy a baba kalaphoz, mely netzczel leszorított frou- frou-ját előtüntette tökéletesen hozzá illett a keskeny, vékony kéz, a lehelletszerüen könnyű termet és a parányi kis lábak. Beszédmodorában, szavaiban, sőt még észjárásában is volt valami kedves, lebilincselő: nem beszélt, de esi csergett, lassan, halkan ejtve ki a végszavakat, melyekhez értelmet a szempillák álmatag lecsu- kódása, vagy a tekintet mélázó kifejezése adott. Néha-néha selypített avagy sziszegett s ilyenkor parányi egérfogacskái ki-kivillantak ajkai közül, de ez a sziszegés, selypítés is jól állott, nagyon illett neki. Máli mama megvolt önmagával elégedve, mióta Tóni bácsi meghalt, idősebb leányát férjhez adta, szerényen visszahúzódva kis házába csak Antíuskának, akarom mondani a „babá“- nak élt. Sokszor mondogatta, és pedig gyakran nem épen süket fülek előtt, hogy az ő szerepe, pályafutása be lesz fejezve, csak a jó Isten — s ilyenkor összekulcsolta húsos kezeit — segitse meg a babát, nem kér mást a teremtőtől, hiszen kevéssel éri be, csak azt a megnyugvást, a mi akkor fogja eltölteni, ha ezt az ártatlan „babá“-t biztos jövővel tudhatja. Azokon, kik a „baba“ feltűnő érdekessége, pikáns arcza által elragadtatva tették első látogatásukat a „szegény özvegy asszonynál“ (ö legalább igy beszélt mindig önmagáról), egyszerre a fölbuzdulásnak és lelki nevelkedettségnek vett erőt s ha még volt hozzá elég Sentimentalismus is, minta anyának tűnt fel a matróna Máli mama s kedves báránynak az alázatos Annuska. Hanem hiába, a gonosz nyelnem törődve a haszonnal, mert nála mind nyereség amit elád, az utóbbinak arra kell törekedni, hogy tisztességes kamat mellett adja el portékáját, mert e nélkül nem tarthatja fönn magát és tisztességés nevét sem óvhatja meg a bukástól. A mostani pénzetlen világban kétszeres bajjal kell a szolid kereskedőnek megküzdeni; először is a forgalom kevés és ami keveset el is ad, annak is nagyobb részét kénytelen hitelbe eladni, s minthogy a kereskedő is hitelbe vásárol, igen nagy megerőltetésbe kerül annyi pénzt előteremteni, a mennyi a váltóinak fedezésére okvetlen szükséges. Küzdeni kell továbbá a szélhámosság és hamis bukásra alapított üzletekkel is, hogy ezek konkurrencziáját kiállhassa. Ily körülmények közt nem csuda, hogy a kereskedők közt a bukások száma napról- napra növekedik s a „svindli“ magával ragadja a becsületes törekvő kereskedőt is; hisz a hamis bukásokra a büntetés oly enyhe, hogy az el nem riaszt senkit sem a szélhámosságtól. Sőt sokszor nem is kerül a büntető bíróság elé, mert az ki hamisan bukik vagy jó eleve biztosította magát az által, hogy egy jó csomó készpénzt zsebre vágott, — ott pedig senki sem keresi, — vagy az áru készletet dézsmálja meg, hogy rövid idő múlva máshol és más név alatt árulgassa. Az ilyennek aztán könnyű a kiegyezés, s ezzel ismét visszatér a társadalomba, és senki sem meri szemére lobbantam', hogy nem tisztességes utón jutott a vagyonához. Egészen más annak a kereskedőnek a sorsa, kit az üzleti pangás és az áldatlan kon- kurrenczia sodrott a kényszer bukásba. Ez nemcsak hogy félre nem tett semmit sem, hanem utolsó garasát is arra használta fel, hogy kötelezettségeinek eleget téve hitelezőit kielégítse s nevét és családját a szégyentől megmentse. S mégis mit látunk? A kényszer bukás áldozata alámerül, mert neki nincs vek, a kiváncsi mende-monda más alakban szerepeltető e családi kettőst 1 bizony megtörtént, hogy az elragadtatás szavaiba, miket a meghódítandó lovagok e tekintetben mondottak — a gúny, a csodálkozás hangja vegyült. Szó, a mi szó, Máli mamát nagyon jól ismerték. Nem mondom én ezzel legkevésbé sem, hogy rósz oldaláról, Isten ments, hanem arról, hogy, hogyis mondjam, na, — nem tudom magam tökéletesen kifejezni arról, hogy szeret . . . nem hazudni; nem, a világért sem, hanem példáéi rétháti gazdaságról beszélni, mikor csak másfél hold gyalog-bodzás föld van, mely arról a mesebeli örökségről, a mit Gábor bácsi után fognak örökölni, a melyről pedig mindenki nagyon jól tudta, hogy még fiatal asszony korában kapta meg maga Máli mama: nem lehet még oly biztosan állítani, hogy a mama .... hazudik. De hiába, igy van azzal mindenki, a kinek irigyel vannak, nem hagyják a szegény özvegy asz- szonyt. megróvják minden cselekedetét, gáncsot találnak minden lépésében s elkeseredésükben a végletekig tudnak menni, hogy ha valakinek szép leánya van. Ezt sem én mondom kérem, maga Máli mama mondta a fiatal nőtlen orvosnak, a ki tisztelet látogatását tette a babáék- nál, S voltak egynehányan, különösen a fiatal férfi nemzedék közül, kik ha kellett volna, har- ezot lettek volna képesek vívni a megvédendő Máli mamáékért s bizony megtörtént olyan bizalmas jellegű uzsonnákra, mikor csemegeként a pletyka előkerült, hogy az asztal hasonlóan a Rigi vendégfogadókhoz, „szilvások*- és „rizská- sások“-ra szakadt, mint az Tartarin uram viselt dolgaiban megvagyon írva. Hogy pedig Máli mama épenséggel nem törődött azzal, hogy a mende-mondákra, szószapulásokra és pletykára miből kiegyezni vagy más üzletet kezdeni és nemcsak ő, hanem még családja is viseli a bukás szégyenét. Hogy az üzleti pangást megszüntessük, arra most még sem az állam, sem a társadalom nem bir elég erővel; a pénzügyi viszonyokat sem javíthatjuk mindaddig, mig jobb termésünk és terményünknek jobb ára nem lesz; de annyit mindenesetre meg kell tenni kereskedőinknek, hogy kérelmezzék a kormánynál a csődtörvény szigorú revízióját és hogy a hamis bukások sokkal szigorúbban legyenek büntetve, mint eddig. A kormány, minthogy pedig első feladata és kötelességei közzé kell, hogy tartozzék a kereskedelem felvirágzása, szívesen veendi a kereskedők ez iránti mozgalmát, kell hogy ők maguk tegyék meg a saját érdekükben az első lépést. Szigorú csődtörvényt a hamis bukások megtorlására, és szabályt a szabálytalanul alkalmazott provízióba utazó vigéczek ellen, ez legyen kereskedőink jelszava. „M-a.“ Alispán! jelentés • közigazgatási bizottságnak deczember bavi ülésén. Méltóságos Főispán úr! Tekintetes közigazgatási bizottság 1 A vármegye 1894. év november havi közállapotáról rendszeriuti jelentésem tisztelettel a következőkben terjesztem elő: I. Közegészségügy. A közegészségügy az elmúlt hóban nem volt kedvező, mert' a roncsoló toroklob, vörheny, igen sok esetben lépett fel, s ba kiterjedtebb járvány nem is volt, az esetek száma emelkedett. Körös- Tárcsán, Bánfalván, Tót-Komlóson, P.-Sz -Tornyán a népiskola b illetőleg az óvoda bezárását is el kellett rendelnem, mert a tanító családjában s illetve a növendékek között előfordult betegülési okot ne adjon, igazolja az a megbotránykozás, mely az egész kis város asszony népségein átfutott, mikor a babát az úrnapi körmenet alkalmával már a második új toiletteben látták. Hát nem borzasztó az?l Lám a Hóka ügyvédnőnek még a tavalyi costume ruhája van meg, a járás- bíró leánya még az orgona virágos kalapjában parádézik s íme ennek a „szegény öreg asszony“ leányának (s itt egy arszfintoritás következett) a legújabb, csak a múlt héten a „Divat Salon“- ban megjelent ruhája van. Aztán milyen gőgös lett a „fruska“, — már megvallom, hogy igy hívták a „szilvások“ egymás között — a mióta a Haday fiúval tánczolt a nőegyleti bálon, avval a Hadayval, a ki a Szentléleky Gertrud bárónét kérte meg, de a hol, mert nem volt mágnás, kikosarazták; pedig már azt is tudni vélték, hogy az egész második négyes — az egyedüli, a mit a fekete szemű Haday tánczolt — csak jux volt ép úgy, mint a mikor fölpezsgözve ígéretet tett a babának, hogy legkedvesebb lovát „Babá*-ra fogja elnevezni. Egészen megkönnyebbült egyszer a „szilvások« pártja, mikor a Máli mamának szomszédságába lakó Jolán azzal lepte meg a társaságot, hogy a nénjéhaz utazott el a baba, a ki férjnél volt egy folyamszabályozó indzsellérnél. No, legalább nyugodtan lesznek, nem lesz, a mi és a ki háborgassa, Dehogy, dehogy, most már azt szerették volna tudni, hogy miért ment, meddig marad és mit csinál ott Tisza-Gáton : nem irigy- kedésből, nem, de merő kíváncsiságból. Egyszer a Lenczi patikárusékhoz jöttek az asszony öcs- csei Tisza-Kóródról, a mely Tisza-Gát mellett van s azok mesélték, hogy egy fess huszárhadnagy, hozzá még kamarás is, az vetette magát a baba után: egész napokat az ablaka előtt lova«
