Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

kisiparosoknak és napszámosoknak kerti műveletre; az utóbbit pedig olyan kis gazdáknak, a kik pár hold ugar, vagy egyéb földdel bírván, annak megmunkálására mód és eszközökkel rendelkeznek. Hiszen láthatjuk, hogy a községek közelében nincs ennyi — úgynevezett — vetemónyföld, melyet 1 200 öles részletekben bérbo és pedig nagy áron kiadni nem lehetne, mert a munkásnak s a szegényebb kisiparosnak családja van, a mely az pár száz öl területű földet költség nélkül1 saját maga megmunkálhatná, s csak kissé kedvező idet járás mellett is burgonya és egyéb élelmi czikkek termelése által nagyot segítene a család megélhetésének sokszor súlyos gondjain, s nem kellene az egészséges táplálékot nélkülöznie, melyet a draga piaczon igy böszarezni nem képes.

De ma már ezen magánosok kezein levű, e célra szánt területek oly mesés áron osztatnak ki, hogy a szegény munkás visszariad tőle annál inkább. mert a földbért kora tavaszszal, a midőn már minden keresetét felélte, s még jóformán kereset nélkül van, — és pedig egy összegben kellene lefizetnie. 8 igy meg van fosztva annak Bétől hogy iutányosabban juthatna némi főzelékféléhez, |Ü miatt azután átél közeledtével csekély nyári gabona keresményét, kenyérnek valóját ke ihes csikkekért elprédálnia. De tekintetbe kell venni azt is, hogy minden ember törekvése oda irányul, hogy elöbb-utóbb, legalább öreg napjaira bizouyos vagyoni önállóságra tegyen szert. 8 ott fog a munkások elégedetlensége a legszenvedélye_ sebb alakban -nyilvánulni, a hol a földmivesnek nincs semmi kilátása arra, hogy megfeszített munkássága, józan, takarékos életmódja daozára,-saját fekvőséghez jusson. Ott tehát, hol a földbirtok forgalma minimális, —a mi rendszerint nagy hőfokokkal körülvett községeknél észlelhető, — ha a község maga képtelen segíteni, az államnak magának kellene e<ryes — kisebb területeket megvásárolni, s kis parczeflákban a földmivelő szegény, de takarékos józan munkásnép között apró részletekben leendő törlesztés mellett kiosztani.

XVI.

A községek teendőjének tartja továbbá gazdasági egyletünk azt is, hogy minden községben a földbirtok arányához mért alapok létesitetnének.j mely alapok arra lennének hivatva, hogy az önhibáján kívül munkaképtelenné lett, vagy elaggott tisztességes életű mezei munkásnak ne kellenék ily esetben a koldus bothoz nyúlnia, hanem csekély _ de a lót fentartásához még is elegendő segélyben részesittetnék. — Most is vannak szegényalapok, ámde a rendszer, moly szerint a segély nyujtatik, nincs szerencsésen megválasztva. S épen nem lehet annak az elnyomorodott, vagy elaggott munkásnak rossz néven venni, ha a községi kór vagy szegényhá

'zba _ a hol többnyire rossz elbánásban részesül,

_ nem örömest megy be s inkább éhezik, vagy

já

r házról házra, a könyörületes sziveket véve igénybe. Ha segíteni akarunk embertársainkon, tegyük azt a humanizmus kívánalmai szerint úgy, hogy az az illetőre ha nem is kellemes, de legalább lealázó ne legyen.

XVII.

Az államhatalom feladatát ezen itt észlelt agrár-socialistious bajok terjedése ellen még fonto sabbnak tartja gazdasági egyletünk; csakhogy itt már nagyobb eszközök és magasabb tényezőkkel kell számolnunk. Ámde alti akarja a czélt, akarnia kell az eszközöket is 8 bizonynyal első sorban az á lam van hivatva polgárainak nemcsak megélhető sére módot és alkalmat nyújtani, de annak ^ bajait orvosolni is. — Fel kell hagyni a kitelepítés gondolatával vármegyénket illetőleg, a mely úgy sem eredményezné azt, amit a magas kormány azzal elérni óhajt. Nem a kitelepítés az, amivel a létező bajokon segíteni kell és lehet, mert az az elem, a mely kitelepitetni czóloztatik, úgy sem lesz eltávolítható, — hanem módot és alkalmat kell nyújtani a föld népének arra, hogy becsületes munka után megélhessen, s azután mint a haza polgára teljesíteni fogja úgy az állam, valamint családi és községi kötelességeit.

Itt a transversális ut, mely vármegyénket is keresztül szeli, miért adatik ennek földmunkája vállalkozónak, miért nem veszi az állam a saját rezsijébe, miért azt a többletet, ami a munkásnak juthatna, idegen tőke, pénzes vállalkozónak juttatni, aki bizonyiryal oly árakat fog fizetui, hogy a munkás legalább is nem fog kedvvel dolgozni, 8 számos visszaéléseknek dobatik ismét oda! Itt vannak folyóink, melyeket nagy áldozatokkal szabályoztunk; az eddig terméketlen, mocsáros területeket kiszárítván, termő földekké alakította át a tudomány. Ámde a nagyterjedelmű mocsarak kiszárítása, — avagy az éghajlati viszonyok változása, — nem tudnék biztosan meghatározni, de tény, hogy vármegyénk, valamint az Alföld Tiszán inneni része az utóbbi évtizedekben a szárazsággal küzd, s évről- évre jobban előtérbe lép a földöntözés szükséges ságe.

Ott a culturmérnöki intézmény, készíttessen a kormány öntözési terveket, hiszen talán nem azon kicsinyes czélból létesittetett ezen igen fontos és költséges intézmény, bogy itt-ott egy pár holdnyi rét, vagy rizsföld öntözési tervét készítesse el. Készítesse el a földtnivalósi kormány legalább a három alföldi. Békés, Csanád és Csongrád vármegyék öntözési hálózatát s vigye azt keresztül úgy, mint keresztül vitte törvényhozási utoa a folyók szabályozását ; tegye kötelezővé az öntözendő rayonba eső birtokokra az öntözésben való részvételt, bi zonnyal hálás leend érte a jövő nemzedék, ha a mostani zúgolódva menne is bele 1

Mennyi munka lépne a nyomába, s mennyi áldás és jólét követné a jövőben! Ezen nagy művelet természetesen legtöbbek előtt csak jámbor óhajtás, mert bizonnyal milliók lennének szükségesek a rendszeres, egy vagy több vármegyére kiterjedő öntöző csatorna hálózat berendezése és keresztülvitelére, s igy azzal ma még komolyan senki sem foglalkozik, s csak mint jámbor óhajtás jelenik meg egyes előrelátóbb s emelkedettebb szellemű egyének álmaiban ! Nem foglalkozik, mert mindenki meg van győződve arról, hogy ezt egyesek vagy magán társulatok már csak azért sem eszközölhetnék, mert ez által annyi széthúzó érdek vonatnék be, hogy azokat egy czélra egyesíteni, magán utón majdnem lehetetlen lenne, s csak is törvényhozási utón hisszük keresztülvihetőnek.

És azon meggyőződésben van a gazdasági egylet, hogy a földmivelési kormány úgy a magasabb állami érdekek biztosítása, mint az állampolgárok jobblétének előmozdítása tekintetéből fontos szolgálatot tenne, ha például Olaszország, vagy Hollandia eljárását követve, kezeibe venné ezen fontos és nagyhorderejű, — egy országrész népét boldogító ügynek keresztülvitelét! Mennyi munkásnak nyujtatnék ezen műveletnél és ezen művelet által állandó kereset; mennyire átalakítaná a gazdasági rendszert, mely nálunk ma a legfőbb baj; emelné az állattenyésztést, s megkönnyítené az év ről-évre nagyobb sulylyal reánk nehezedő adófize tűst; megháromszorozná az évi termést; a föld értékét, I három annyi lakosnak nyújtana a. tisztességes megélhetésre módot! Felette üdvös, | a szállítás olcsósága tekintetében nagy horderejű in iézkedés leendene, ha a magas kormány a már majdnem teljesen befejezett Körösszabályozás és csatornázás előnyeit felhasználva, a hajózást az egyesilett Hármas-Körösön életbeléptetné, ami által a Körösmenti birtokosok és gazdák helyzetén sokat könnyítene, s a forgalmat nagy és előnyös módon fokozná.

XVIII.

A gazdasági egylet által evek óta hangoztatott óhajtásnak valahára leendő teljesítése : a vármegyénk területén kísérleti teleppel egybekapcsolt földmives iskola létesítése által is nagyot lendite nénk — legalább közvetve, a gazdasági rendszer javításán, mert van vármegyénknek sok és jó földje, hanem annak művelése, — különösen a kis és közép parasztbirtokokon ma is olyau háromnyomásos, minő öreg apáink idejében volt.

Az ily külterjes s jó részben a kalászosok termelésére fektetett gazdálkodás pedig — tudjuk _ kevés munkást foglalkoztat, s ma már haszonnal nem űzhető, mert a gabonaárak folytonos ha nyatlása, s a földnek évről évre emelkedő értéke; az adó emelkedése stb., nagyobb industriát kíván nak. De a munkásviszonyok javításának tekintetéből is igen kívánatos, hogy belterjesebb irányban vezettessék. Ámde honnet sajátítsák el ezt a teljesen ismeretlen rendszert kisgazdáink, midőn az erre hivatott kísérleti teleppel egybekapcsolt földmives iskolák teljesen hiányzanak. Vármegyénk inkább reá van utalva, mint bármely más, a gazdasági üzem fejlesztésére, mert majdnem kizárólag föld mivelő lakossággal bírván, azoknak nemcsak megélhetésről, de boldogulásáról is gondoskodni kell A gazdasági egylet azon elvből indulva ki, hogy kisgazdáink boldogulása csak a ludas emlőin izmosodhat! k meg, évok elölt azzal az inditványnyal lépett a vármegye törvényhatósága elé, hogy vegye fontolóra egy, a vármegye területén felállítandó, s kísérleti teleppel egybekapcsolt földmivos iskola létesítésének kérdését; s tette ezt azon (adatban, mert meg volt győződve arról, hogy egy ily iskola vármegyénk területén nemcsak azoknak ismereteit van hivatva gazdagítani, kik falain belül mint ta nulók élvezik annak áldásait, hanem mindenkire tanulságos leonde az, amennyiben hivatva lévén oly kísérletek tételére, melyeket a kis gazda csak hosszas és költséges kísérletek után honosíthatna meg gazdaságában még akkor is, ha értene hozzá.

Í

V példa ragad, s a szemlélés által is sokat tanulhatnának kis gazdáink úgy a gazdasági üzem, mint a jószág tenyésztés, földmivolés, takarmány termelés és kezelés, állat hizlalás s ipari növények tér melése stb. téren

De a gazdasági egylet ma már tovább is óhajt menni, mert kísérleti teleppel egybekapssolt földmives iskola nem állítható minden nagyobb köz ségben, — de mert tagadhatatlan az is, hogy a mezőgazdaság — mely pedig a közgazdaság minden ága között az első helyet foglalja el hazánkban, — mindeddig mostoha gyermoke volt az államkormány- nak, s mig a kereskedelem, ipar ós művészetekre milliókat költ, alsó és felsőbb ipari, kereskedelmi és művészeti iskolákat létesít, addig a mezőgazdaság, — mely pedig minden másnak tápláló dajkája, majdnem teljesen mellőzve van.

Óhajtaná a gazd. egylet nevezetesen, hogy az elemi és polgári iskolák tanrendszere reformáltus sók ; kihngyandónak vél némely, a gyakorlati életben fölöslegesnek bizonyult elméleti tantárgyat s ezek helyett a mezőgazdaság elemeivel látná czél szerűnek megismertetni a tanulókat, a kiknek legnagyobb része úgy is az eke szarvához kerül és pedig anélkül most, hogy csak halvány fogalmakat is vinne oda magával, hanem tanul azoktól, a kik maguk sem tudnak sokkal többet, mint a mennyit apáiktól láttak és tanultak.

XIX.

Falun nagy .a köznép elégedetlensége a köz- és pénzügyi igazgatással, valamint a jogszolgáltatás nehézkességével is. S nem lehet tagadni, hogy a iszegény nép nehezen jut igazaihoz, mert. sok utánjárásába s pénzébe kerül. Az utánjárás pedig talán még terhesebb rá nézve a készpénz költségnél, mert {munkájától nehezen szabadulhat a bíróságok elé. Nem válik be a törvényhatóságnak azon intézkedése sem, hogy a cselédügyek ellátását a szolga- biróságok elé terelte, mert — bár igy röbb garantia mutatkozik az egységes jogszolgáltatásban, de a cselédre nézve ezen eljárás aránytalanul complicál- tabb és terhesebb, mint a gazdára. A cseléd inkább le fog mondani jogai vagy sérelmei orvoslásának kereséséről — különösen ha kisebb összegről van szó, minthogy esetleg a járás valamely határszéli községéből avagy pusztájáról befáradjon — talán ismételten is — a járási székhelyre, s készebb magába fojtani bosszúságát, a mi rendesen előbb vagy utóbb kitör és roszra vezet.

Ha nem is állítható, hogy a népnek a köz- igazgatással való elégedetlensége a közigazgatási tisztviselőkben rejlik, annyi minden esetre szembetűnő, hogy administrativ rendszerünk az elsők között áll azon irányban, hol a népre halmozódó kötelességekről van szó, — az utolsók között ellenben ott, hol azon tevékenységet kellene látnunk, melylyel a népet könnyű és olosó szerrel jogaihoz kellene juttatni.

Egy kis találomra elővont példa szépen illusztrálja a fentebb mondottakat.

A családapának a gyermekek iskoláztatásáról gondoskodnia kell, — igen helyesen. — De az iskolák különösen a községek külterületén rendszerint igen távol vannak, a télviz idején bajos a gyermekeket olyan messzire küldeni, különösen

szegénysorsú családoknál, hol a gyermekek csizma és téli gúayával nincsenek ellátva. Arról gondoskodnak, hogy ha a gyermek nem jár az iskolába, a szülő megbirságoltassék, de arról nem történik gondoskodás, hogy egyes nagycsaládu szegény családapák gyermekei téli ruhával elláttassanak!

Továbbá ha a szülő hét éven aluli gyermekét nem gyógykezelteti, szigorúan megbirságoltatik, de arra még nincs elég figyelem, hogy gyakran teljesen lehetetlen sáros őszi, vagy téli évszakban, a tanyákon kintlakó szereknek orvoshoz jutniok, az orvost pedig kivinni drága dolog, a gyermeket pedig beteg volta miatt a községbe bevinni sokszor lehetetlen.

Kívánatos lenne tehát, hogy a terjedelmesebb határral biró vagyonosabb községeink tanyai orvosi állomást vagy állomásokat rendszeresítenének, hogy igy mód és alkalom nyujtatnék a szegényebb tanyai népnek is — a közegészség nagy előnyére s a halálozási százaléknak, melyet legfőkép az orvosi ségélytől távol lakó szegényebb nép gyermekeinek üégy halandósága emel, — az orvosi segély igény- bovételére.

Ha valami csekély vagyonnal biró munkás véletlenül igazságtalan adóval van megróva, roppant nehezen jut ahhoz, hogy ezen illetéktelen tehertől megszabaduljon. Nincs intézkedés az iránt, hogy az e fajta adó hivatalból töröltessék, hanem meg kell írásosan folyamodni, a mi esetleg még többe kerülhet, mint a mennyit az adó kitesz, mert hiszen rendesen csekély összegről van szó. — A zaklató fogyasztási- és italmérési adókat, valamint a százféle rendőri, közúti stb. kihágási esetek tömkelegét, s jelentkezések végtelen eseteit, melyekbe a szegény tudatlan nép minduntalan bele ütközik, nem is említjük.

Az igazságszolgáltalás drágasága és lassúsága eléggé ismoretes. Ajánlaná a gazdasági egylet, hogy a járásbíróságok kötelesek legyenek például havonként legalább egyszer minden egyes községben megjelenni a panaszok felvétele és elintézése czél iából.

XX.

Végül erősen hangsúlyoznunk kell, hogy az agrár politikára állandóan kiváló figyelem és gond helyezendő, nemcsak akkor kell azzal foglalkozni, a midőn a baj már nagy mérveket öltött, hanem folytonosan figyelemmel kell kisérni s tanulmányozni minden ezzel kapcsolatos jelenséget, — különösen a népet megmételyező sociális sajtó lehetőleg korlátozandó, mert csak úgy fog lehetni a helyzetet — a mely utoljára is épen oly küzdelmét mutatja a tőkének és munkának, mint az ipari és kereskedelmi életben, megérteni, a keletkező bajokat már csirájukban megismerni, azok elhárítása vagy megszüntetése iránt a kellő intézkedéseket mindkét fél kölcsönös megelégedésére ideje korán megtenni.

Igaz, hogy elégedetlenség azután is lesz, mert ez már az emberi természetben rejlik, de az elégedetlenség csak akkor veszedelmes a jogrendro, ha annak oka igazságon alapszik. Ma pedig, ha nem is mindenben, de egybeu-másban tagadhatlanul igazsága van a munkásnak.

Sokat hozhatnánk még fel ezen állításunk igazolására, mert úgy a társadalom, mint a törvényhozás és az igazságszolgáltatás hiányos és theore tikos intézkedés nem kis mértékben járulnak a munkásosztály elégedetlenkedésének fokozásához, ámde nem akarunk hosszadalmassá lenni b azt hiszszük, hogy a felhozott körülmények őszinte mérlegelése folytán sikerülni fog a bajok nagyobb részének orvoslása, s a munkásosztálynak meg nyugtatása, mert nem szabad figyelmen kívül hagy nunk, hogy a socalisinus legborzasztóbb győzelme lenne, ha kiölné a társadalomban az igaz lelkesedést, a bizalmat szabadság és egyenlőség iránt; ha egy évszázad dicső műve romba dőlne a fanatikus bűn rémtettéi alatt.

Nézetünk szerint nem szabad a sociális bajok orvosszerét az erőszakban keresni, mert a társadalmi válság csupán a társadalmi erkölcsök reformja, a közigazgatás és igazságszolgáltatás, valamint a közgazdasági viszonyok javítása által old ható meg.

Befejezésül legyen szabad kifejezést adnunk egyletünk azon óhajtásának, hogy hazánk minden e-iyes polgára úgy tekintse magát, mint egy nagy családnak tagját, a kinek kötelessége azon mun kálni, hogy ezen családnak minden tagja lehetőleg' megelégedett legyen. Az erős a gyengét; a gazdag a szegényt: a műveltség magasabb fokán álló a kevésbé műveltet védje, segítse, oktassa mint testvérét.

Mindenki, de kiváltképen az. ki a népnek vezetője, legyen becsületes, önzetlen, a közérdekei igazán szivén viselő. Legyen igazságos s a jóban fáradhatlanul munkás, s akkor bizonnyal nem leend oka a népnek elöljárói igazságtalansága, részrehaj lása ellen panaszkodni.

Zlinszky István, Beliczey István,

a békéim, gazd egyl. titkára. a békéim, gazd. egyl. elnöke.

Irodalom.

MatlekovÍC8 Sándor v. államtitkár gyergyó szent-miklósi képviselővé történt megválasztása alkalmából az „Ország Világ«, ezen előkelő szépiro dalmi képes hetilap részére gyönyörű mondást irt, melyet az „Ország Világ“ legutóbbi számában ere deti autogrammban Matlekovics arczképével együtt közöl. Az „Ország Világ“ az a lap, melyben a szel lem óriásai találkoznak, amennyiben az „Ország Világ“ minden száma a legjelesebb hazai és külföldi írók műveit hozza. Képei magas színvonalon állanak; elsőrangú művészek rajzai első rangú mű intézetben reproducaltatnak, úgy hogy úgyszólván az „Ország Világ“ az egyetlen hazai szépirodalmi hetilap, mely a külföldi hasonirányu lapokkal a versenyt kiállja. Jó szolgálatot vélünk tehát tenni olvasóinknak, midőn az „Ország Világ“-ot, Váradi Antal e közkedveltségü, elterjedt és legszebb képes szépirodalmi hetilapját figyelmükbe és pártfogásukba ajánljuk. Mutatványszámot ingyen küld bárkinek a kiadóhivatal. Előfizetési ára pedig a hazai szépirodalmi lapok között a legcsekélyebb. Negyedévre csak 2 frt, félévre 4 frt, egészévre 8 frt. Kiadóhivatal (hová az előfizetési pénzek küldendők) Budapest, Y., Hold utoza 7. szám.

,,A szabadságharcz dalai,“ vagyis százötven nóta a daliás időkből. A dalokat Hentaller Lajos országgyűlési képv selő gyűjtötte össze, kiről már eddig megjelent munkái után is általánosan tudva van, mily szorgalmas és lelkes kutatója a szabadságharcz korának és a rákövetkező szomorú évek nek. Hentaller nyomozza a politikusokat, diplomatákat, hadvezéreket, hogy fényt deríthessen úgy ezeknek, mint amazoknak intenczióira és tetteire. E dalgyüjteménynyel azonban a magyar nép lelkét, kedélyét tárja ki elénk, amint az egymásután következő események, fejlemények hatása a nemzetnél dalban nyilvánult. A dalok nagy része a nép ajkán termett, de vannak köztük ismert vagy ismeretlen költőktől is. Ilyenek a nemzeti dalok, a szabadság első fuvalma által ébresztve, azután indulók, riadók, csataiialok, a magyar Marseillaise pár változata: továbbá — itt már közbeszól a nép — ujonczdalok, szabadságnóta, toborzó-, önkéntes-, nemzetőr-, huszár-, honvéd-, tüzér-, népfelkelő- dalok csatlakoznak hozzá. Meg vannak énekelve a győzelmes csaták, a futó ellenség, Jellasich, Qörgei, Perczel, számos Kossuth-dal stb.

Világos után emigráns-dal és bús dalok következnek. Záradékul az ötvenes évek fel-felcsillanó reménye hangzik ki pár dalból és pár népballada Noszlopyról, Váradi Józsefről, Halasiról, a gyűjteménynek igazi gyöngye gyanánt szerepelhet. Különösen érdekessé, mondhatni pikánssá teszi e gyűjteményt Hentallernek magyarázó szövege, mely egy egy tollvonással odavetett illusztráczió gyanánt szolgál az alkalmi dalokhoz, helyenkint találó humorral fűszerezve, már magában a Fornszek Sándorhoz intézett ajánlás egy művészi kis jellemrajz a törhetlen hazafiról, ki a haza szabadságáért élő törhetlcn magyar típust képviseli. — A csinos kiállítású ízléses kis kötet ára 3 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. A mű különben Singer és Wolfner bizománya.

A „Gigerlí királynő“ az idény legnépszerűbb és legkeresettebb fütty kupléját közli a „Zenélő Magyarország11 mostani november elsei száma. Tartalmazza még a lap ezen kívül „Szellő vidd el . . .« Ivánfy gyönyörű dalát, „Kinyillott a teher rózsa“ remek szép dalt Csizmadia Ignácztól, „Búcsú üdvözlet■ salon darabot Abesser Ödöntől s végül „Török őrjárat“ jellemdarabot, Michaelis Tivadartól. A mesés olcsóságu jeles folyóirat ez egy füzete a külön kiadású hangjegyekből 3 frt bolti árnak felel meg, mig ebből 6 ilyen tartalmú füzet előfizetése egy negyedre 1 frt. Előfizethetni a „Zenélő Magyar- ország■“ kiadóhivatalánál Budapesten, Csengery-utcza 62a. szám alatt.

Egy szépirodalmi lap szerkesztése kétségtelenül leghi- vatottabb akkor, ha gyakorlati aesthetikai és kritikai kezekben van, kik Ízlésüket a világirodalom remekeit mivelve, finom műérzékükkel csak a legjobbnak a javát tartják méltónak arra, hogy a müveit közönség kezébe juttassák. Ezért áll oly magas irodalmi niveaun „KÜLFÖLD“ czimü szép- irodalmi lap, melynek az egyik szerkesztője Cserhalmi H. Irén. „A magyar drámairodalom történetéből a franczia ro- manticziemus korszaka“ czimü feltűnést keltett nagy tudományos munkájával legelőkelőbb aesthetikusaink egyikének bizonyult, ki ritka irodalomtörténeti tudását és finom Ízlését most lapja szerkesztésében érvényesíti. A lap másik szerkesztője Gerö Attila a fiatalabb írói g'-neráczió egyik legtehetségesebb költője lévén, nem csodálhatjuk azt a tényt, bogy a „KÜLFÖLD“ olyan fényes, valamennyi szépirodalmi lapunkat elhomályosító vállalattá fejlődött, mely még Európa legműveltebb nemzeteinél is ritkítja párját. Előfizetési ára egy negyedévre 2 frt 60 kr. Mutatványszámokat küld ingyen a kiadóhivatal: Budapest, Nádor-ulcza 15.

Köztelek zsebnaptár és Évkönyv 1895. évre. A mezőgazdasági viszonyok mostohasága mindinkább sürgeti a mai jobbára külterjes gazdálkodás belterjesebbé tételét. Ez azonban az ő sokoldalúságával egyúttal megköveteli, hogy a gazda is nagyobb ismeretekkel rendelkezzék. A gazdának valósággal egy élő Vademecumnak kell lennie, hogy a viszonyok különböző alakulásai között mindenkor feltalálhassa magát s a leghelyesebben intézkedjék, vagy minduntalan kézi könyvtárát kell felkeresnie, ha valamely kérdésben emlékező tehetsége felmondja a szolgálatot. Ezt teszi feleslegessé a most elsőként megjelent „Köztelek zsebnaptár“ az 1895 évre, mely nemcsak szakavatott tanácsosai s megbízható adatokkal szolgál a gazdának minden felmerülő esetben, de egyúttal, mint czimo is mutatja, rendes jegyzőkönyvül is használható. A dús tartalmú kö zel 400 oldalra terjedő „Köztelek zsebnaptár“ Rubinéit Gyula és Szilassy Zoltán, az Országos Magy. Gazdasági Egyesület titkárai szerkesztésében jelent meg, de részt vettek abban hazánk elsőrendű gazdasági irói. A „Köztelek zsebnaptára“ felöleli az állattenyésztés és takarmányozás (dr. Kossutány és Cselkó nyomán), a növénytermelés ós földmivelés, szol löszét ée borászat, építészet, technika és gépészetre és az üzemre vonatkozó legfontosabb és naponként szükséges adatokat, nagy, a takarmány emészthetőségét és összetételét foltüntető táblázatokkal, a legkülönfélébb átszámítási táblázatokat, egy teljes gazdasági könyvelési rendszert, az egész évre elegendő nápszámos jegyzéket s e mellett még mindig elegendő tiszta lapot a folyó feljegyzések számára. Az erős és csinos vászonba kötött s számoló táblával ellátott »Köztelek zsebnaptár“ folytatását és kiegészítő részét képezi ingyen melléklete, a „Köztelek Évkönyv«, 300 oldal szöveggel. A »Köztelek Évkönyv“ kiegészíti a zsebnaptárt és oly adatokat tartalmaz, amelyek nem a mindennapi szükséglet tárgyai. De a gazdasági szak- s üzemtani dolgokon kívül felöleli a gazdára fontos összes közhasznú intézményeket, törvényeket, szabályokat, \erdészet s vadászatra vonatkozó törvényes intézkedéseket, gazdasági tanintézeteket I földmivesiskolá- kát, vinczellériskolákat, kertészeti tanintézetet, gazdasági egyesületek és gazdaköröket, közli az uradalmak ós gazdatisztek kimerítő névsorát s végül az országos vásárok hiteles sorrendjét a jövő évre. A hiányt pótfé s igen hasznavehető uj kiadványt melegen ajánljuk a gazdaközönség figyelmébe. A „Köztelek Zsebnaptár és Évkönyv« bolti ára 2 frt, postai küldéssel 2 frt 10 kr., a „Közteleké előfizetői és az Orsz. Magy. Gazdasági Egyesület tagjai részére 1 frt 50 kr., postai küldéssel 1 frt 70 kr.