Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-11 / 45. szám
45-ik szám Gyula, 1894. november 11-én XIII. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 1 Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa^sr János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak ■el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr.-rtV. rf In rí.-, .. -..J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A jótékonyság érdekében. .Amit a jobbkéz tesz, azt né tudja a balkéz;“ ezt mondja a hit szava. — „Jóltevós az égbe nyúló lépcső, rajta juttok az Istenhez fel,“ ezt mondja a költő. Az év végén egy negyedszázad fejeződik be, hogy Gyulaváros intelligens hölgyei a folyton fokozódó szegénységgel és a nyomorral szemben állást foglalva, egyéb női hivatás mellett a legmagasztosabbra: a jótékonyságra fordították figyelmüket. — Szerény, de lelkes volt a kezdet; az ügy élén állók ma már többen nincsenek, de az alkotás mit szivük nemes érzülete teremtett, fenáll és állani fog, mig lesznek nők, akik eszményi hivatásukat betölteni akarják, betölteni képesek. Szerény anyagi körülmények, de szilárd akarat alkották meg a kezdetet; az elhunyt alkotók, kezdők helyére újak léptek, lelkesedve példáikon,'tevékenységükön foglalnak helyet a téren mely nékik kijelöltetett, köny- nyet törölni ott, hol a sors mostohasága bánattal sújtott. A tettre hivott eszme folyton érlelődött, folyton gyarapodott, az akkori és mai számok legbiztosabb tanúi a folytonos haladásnak. Mig az első több mint egy óv segély- összege 597 frt 88 kr.-ral van kitüntetve, s az összes rendelkezésre álló tőke 1760 frt 45 kr, addig a gyulai nőegylet múlt év végének segély összege 1310 frt 35 kr, és a rendelkezésre álló tőke 8830 frt 7 krt tett ki. De midőn e negyed századnak ez eredményét örvendetesen emlitjük fel, lehetetlen fájó érzéssel nem emlékeznünk meg arról, hogy az áldozatkészség ma még sem áll azon a magaslaton, a melyen a kezdet nehézségeinél állott; mig akkor a tagsági dijak 979 frt 70 krt tettek ki, ma azok 443 frtra olvadtak, tehát felére; — és ez sajnos jelenség, de ha a segélyezés fokozottabb ma, ez nem az egyesek adományában, hanem a nőegylet körültekintő tevékenységében és még a múltakban gyűjtött alaptőke kamataiban találja magyarázatát. Lehetetlen bizonyos aggályiyal nem figyelni azon körülményre, hogy épen azok a legszükkeblübbek, kiknek anyagi viszonyai olyan előnyösen állanak, hogy filléreik hozzájárulása által vagyoni mérlegük nem fordulna hátrányokra s anyagi biztonságok teljes tudatában élhetnek. Tisztelet a kivételeknek, mert ilyenek is vannak, de sajnálattal konstatálhatjuk, hogy társadalmunk azon része, mely a vagyont képviseli, s mint ilyen e város rögéhez van kötve, nagyon mostoha a véletlen és sors által sújtott embertársai segélyezésében, pedig meg vagyon Írva : „feleslegetekből juttassatok szorult embertársaitoknak is.“ Ha tehát a gyulai nőegyletnek jelen kedvező anyagi viszonyaiban van érdem, ez az . érdem ma a múltat illeti, mely múlt követendő például kell hogy ma és jövőben is azok előtt álljon, kik a múltnak méltó utódai kell hogy legyenek. Ha az anyagi jólétnek mindenkinél sziv- nemesség, emberszeretet volna tulajdonsága, kevesen lennének a valóban szegények, segélyre szorultak, és e kevesen is nem lennének utalva a könyörület ajtaján zörgetni. A társadalomnak vannak kötelességei, melyeket nem törvény szab elő ; e kötelességek kell hogy a szívben fogamzva jussanak érvényre az összemberiség érdekében annak javára, boldogságára; hányán vannak, kik a szivjóságot, nemességet gyakorolni akarnák, de viszonyaik megfosztották, akadályozzák benne, és hányán vannak, kiket a sors földi javakkal, gondnélküli léttel megáldott, de a szív ridegsége nem engedi felemelkedni legszentebb hivatása teljesítésére. Ezeknek szól e néhány sorunk, ezeknek véssük szívébe e néhány szót: „Adjatok, adjatok abból, amibö'l Isten felesleget adott.“ Dobay János. Kossuth Ferencz Békésvármegyében. A Budapestről folyó hó 8-án utazó Kossuth Ferenczet, akinek társaságában Miiek Lajos, Lukács Gyula, Meszlényi Lajos, dr. Barabás Béla országgyűlési képviselők voltak az államvasutak mentén levő békésmegyei állomásokon, nevezetesen Gyomán, MezöBerényben és Csabán nevezett városok és közeli vidéke közönsége nagy ovácziókkal fogadták. Gyomán a közönség nevében Garzó Gyula ref. lelkész fogadta a perronon nagy néptömeg élén, ékesen üdvözölve a halhatatlan Kossuth Lajosnak fiát, mig a gyomai nők nevében Biró Benedekné adott át neki díszes csokrot. Az üdvözlő beszédre Kossuth Ferencz következőleg válaszolt: „Én értek a virágnyelven és értek azon is, a mi a sirokból fog elém szállni Aradon. Ez a virágnyelv azt mondja nekem, hogy a magyar nép szive velem van és a sir szózata pedig, a mely az aradi vértanuk sírjából fog felszállni, azt mondja, hogy azoknak a nagy mártiroknak lelkei édes apám leikével össze vannak forrva. Hazajöttem, hogy honpolgári jogaimat gyakoroljam és hazafiui kötelességeimet teljesítsem. Erre még nincs alkalmam most, mert se választói, se polgári jogaimat nem nyerhettem még meg, ami elég csodálatos, hogy egy Kossuth Lajos fia elveszíthette. De a szükséges lépéseket megtettem, hogy azokat visszaszerezzem és ha visszaszereztem, nagy vigyázattal, de nagy elhatározással is fogok élni. úgy hogy a haza és király érdeke Összeegyeztethető legyen és a haza boldoggá, nagygyá, szabaddá és függetlenné legyen.“ Mezö-Berényben ahová Békésről is igen számosán átjöttek Kollár János ügyvéd fogadta Kossuth Ferenczet, aki a következőket mondotta: „Uraim 1 Tanúja vagyok annak, hogy engem a magyar nép szeretető érdemtelenül környez. Erre érdemet azután remélek szerezhetni. Visszajöttem azért, hogy kötelességemet teljesíthessem akkor, mikor erre jogomat a törvény rendelete szerint megszereztem. Édes apám elveihez hü leszek. Ezt megmutattam azzal a hűséggel, melyig fiúi kötelességemet teljesítettem atyám haláláig. Isten önökkel uraim. Csabán a vasúti perront és az indóház előtti tért ezrekre menő néptömeg lepte el, amely a Kossuthot hozó vonatot nagy lelkesedéssel, kalap és kendő lobogással fogadta. A perronon volt a gyulai polgárok nagyszámú küldöttsége, igen sokan Váriból, Dobozról, Csorvásról, Békésről, Kígyósról sót Sarkadról is. A csabai polgárság nevében Korosy László városi főjegyző üdvözölte ékes beszédben melyre Kossuth Ferencz válasza következő volt: „Uraim, helyesen mondta szónokuk, hogy életem delén jöttem haza honfiúi kötelességemet teljesíteni. Ennek oka az, hogy eddig fiúi kötelességet teljesítettem. De, midőn haza hoztam édes apám hült tetemeit és visszaadtuk porait a magyar földnek, hogy sírjáról a hazaszeretet sugározzák a magyar hazára, eltökéltem, hogy életem hátralévő részét a haza szolgálatára szenteljem. Egyelőre azért teszek körutat, hogy mégis- merkedjem a hazával, melytől 44 évig távol voltam. Eddig semmi jogom sincs az ily megtisztelő fogadtatásra. Eddig csak szenvedtem a hazáért, már pedig az is kötelesség a mennyiben ezzel a hazának szolgálatot tehetünk. Szenvedtem mint gyermek fogságot, mint ember hontalanságot. Visszajöttem, hogy munkálkodjam a haza javára melyet elválaszthatatlannak tekintek a király javától és megvagyok róla győződve, hogy e két érdeket jóakarattal és munkásságunkkal sikerülni fog egyesíteni.“ fílill. „Almanach 1895-re.“ * Eszembe jut egy régi adoma Laube-ről, a leghíresebb német színházi direktorról. Mikor Grünne gróf a bécsi császári színházak igazgatója vele tárgyalt, hogy mily föltételek mellett volna hajlandó a Burgszinház igazgatóságát elvállalni, röviden igy válaszolt: — Öt évre föltétlenül szabad kezet kérek minden teendőimben. — Miért épen. öt évre ? — csodálkozott az intendáns. — Az első három évben csupa ellenséget szerzek magamnak olyan emberekben, a kiket kénytelen leszek a színháztól elkergetni; a negyedik évben jó barátokat szerzek és az ötödik évben végre rákerül a sor arra, hogy a színházért tegyek valamit. Nos hát, Laube uramnál sokkal kedvezőbb helyzetben volt az Egyetemes Regénytár Almanachja ! Ellenségei egyáltalában soha sem voltak, mert ki is gyűlölhetne egy ilyen kedves, mindig mulattató czimborát ? A jó barátok száma pedig már az első esztendőben légió volt, i ma ha — akár a fővárosban, akár a vidéken — belépünk intelligensebb család otthonába, biztos, hogy az olvasó-asztalon megtaláljuk az Almanachot. Vájjon -miben rejlik sajátképen vonzerejének titka, hogy évről-évre nagyobb tért hódit magának és ma már mint házibarát szerepel, a ki ellen azonban még a legskrupulózusabb férjnek sem lehet kifogása? Azt hiszem, hogy ennek kél oka van. Az első abban áll, hogy a szerkesztő és a kiadók épen csak a legjobbat tartották elég * Almanach az 1895. érre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár X. évfolyam ül. és IV. kötete. Singer és Wolfuer kiadása. Ára diszkötésben I frt. jónak az Almanach számára és aggodalmas gonddal rostálták meg az ide szánt közleményeket. A publikum, mikor kezébe veszi a díszes kiál- -litásu kötetet, már előre meg van győződve, hogy a modern magyar elbeszélő irodalom javát kínálják neki mesésen olcsó áron. A második, nem kevésbé fontos ok az, hogy az Egyetemes Regénytár Almanachja minden esztendőben hü képét adja a magyar elbeszélő irodalom különféle árnyalatainak és iskoláinak. Szóhoz jut benne á romantikus és a verista, az ideálokat kergető iró épugy mint az életet fotog- rafáló.- Minden genre megvan benne, csak épen az Ízléstelen és az unalmas nem. Ezt a kettőt közel jönni sem engedi a szerkesztő. És a publikum, mely mintegy kaleidoszkopis tükörben látja együtt az egész magyár elbeszélő irodalom képét, örömmel kapkodja el az aranyozott kötésű csinos köteteket. Lám, az idei Almanach is mily változatos nevekben és-irányokban! Előcsarnokában Mikszáth Kálmán a szerkesztő fogadja a vendégeket, még pedig egy minden ízében zamatos humorral telitett előszóval. Mikszáth az Almanach előszavából valóságos speczialitást csinált már és a közönség "évről-évre nagyobb várakozással néz elébe, mert jól tudja, hogy a szellemes tréfa alakjában sajátképen egy komoly, éles megfigyelésre valló essay-t kap a magyar irodalom valamely ágáról és irányáról. Az idei előszó is olyan tősgyökeres magyarsággal és pompás humorral van megírva, a minőt csak Mikszáth tud produkálni. A honnéuröket az Almanach fogadó termében ki más csinálhatná, mint a magyar irodalom fejedelme, Jókai Mór. Egy régi adomát mond el, azzal | bűbájos költészettel és meleg közvetlen- séggel, mely még akkor is megkapja sziveinket, mikor már a reálizmus rabságába ejtette. Jókai varázsszava arra is képes, hogy lepattantsa a rablánczot és ismét elvezessen minket a fantázia tündér birodalmába, a hol ő egészen otthon van. Jól esik kipihennünk attól a fárádságtól, melylyel sok modern könyv olvasása jár és nézni a csodás ragyogást, mely tollának nyomában keletkezik. Francziás könnyedséggel és magyaros érzés melegével csevegi el Szabóné-Nogáll Janka az ő kis történetét, melynek czime „Hervadás“. De mintha a szabad természet lehellete csapná meg áfezunkat, a mint a következő elbeszélésre átfordítjuk a lapokat. Igen, ez ő, a természetleirás nagymestere, a természet szépségeinek szerelmese, Bársony István. „Egy rab megszökött“ az ő históriájának czime. Nyelv és tárgy egybeolvadnak benne és Bársony prózája ebben az elbeszélésben olyan tiszta és átlátszó, mint azon tengerszemek egyike, a melyekről ő regélni szokott. Lehet, hogy csak a véletlen adta neki szomszédul a nemrég elhunyt Juszth Zsigmondot, de akkor szereti ám a véletlen az ellentéteket „Az utolsó lakó“ nagy raffinement-nal van meg- megirva, vagyis inkább megrajzolva. Meglátszik rajta, hogy szerzője előtt ott lebegett a modell.: — Hevesi József olasz czimü novellája („Vorrei morir“) pesszimisztikus világnézetre vall, de olyan érdekfeszitő, hogy szívesen elnézzük a szerzőnek a nők ellen táplált neheztelését. Vájjon igazi neheztelés-e ez, vagy csak afféle dépit d’amour ? — Ignotus és Pékár Gyula elégtételt adnak a nőknek a férfiakkal szemben. Az ő históriájukban („Válás után* és „Egy vén leány“} a férfiú a bűnös és rossz, a nő pedig a jó. De azért nem hiszek nekik egészen, mert mintha kissé elfintorítanák arezukat a nó magasztalása közben. Az ilyen verista-féle írókkal szemben mindig jó az elő vigyázat, mert nagyon is éles szemük van és ismerik az életet. Békefi Antal telepátikus történetet mond el, a mely az apai érzésnek dics- énekével végződik és már ezért is rokonszenvre számíthat az olvasók túlnyomó részénél. Kozma Andor egy miniatűr-zsarnokot rajzol, a kit megejt késő korában és ledönt képzelt hatalmának zs.ámolyárol égy gyermek-mosoly. Murai Károly egy kis tréfát cseveg el. Kazár Emil érdekes meseszövésével hat, Tóth Béla, azzal a lángoló fantáziával és keletiesen dús színezéssel, mely az ő sajátja. Harmath Lujza után, a kinek thé- mája a szív világából van véve. Malonyai Dezső egy igazán párisi izü történetet mond el és befejezi az elbeszélők sorát az, a ki meg is kezdte Mikszáth Kálmán. O egy históriát mond el nekünk a gyer.- mekszobából. „A németke“ ez a czime és el van benne mondva, hogy az ő fiacskája, hogyan sajátította el a német nyelvet. Hogy ha én fiatal és szép mama volnék, ezért a történetért nem restelnék egy meleg csókot a szerzőtől. Igazán megérdemeli I S ezzel elmondtam volna mondókáimat a legújabb Almanach tartalmáról. Hogy külső kiállítása is mébó ennyi szépséghez és jósághoz, mondani se kell talán. Erről már a kiadók neve kezeskedik. Mikszáth, előszava az Almanachhoz. Tudvalevő dolog, hogy Mikszáthnak- több* féle fizognomiája van, a mely azonban valamennyi ismerős és kedves az olvasó- előtt. Hol . mint Scarron csipkedi a politikusokat, majd mint- Se- nex mesél el valami kedves adomát, de utóbbi időben, ha már álnevet használ legtöbbször Ka* tánghy Menyhért képviselő ur hangján szólal fel. Ez a Katánghy tipikus'egy alak. Soha még en* nél jobban nem rajzolták meg a kapaszkodó, miniszteri kegyet hajhászó, korlátolt képességű1, de rengeteg ambiczióju honatyát I Kezd már kijönni divatból a „mameluk* szó, mert kiszorítja Katánghy neve 1 Nos tehát, ezzel a Katánghyval Íratja; meg Mikszáth az. előszót az Almanachhoz,, még pedig levél alakjában, melyet Menyus ur - feleségéhez intéz, „ A közönség úgyis azt hiszi, hogy Katánghy dolgait én Írom — mond Mikszáth,; mikor . rájjg- széli Singer és Wolfneréket, hogy Menyus prat bízzák, meg az. előszó, megírásával -r—: és. viszont* r.upnnir tyini szúmához fél ív melléklet vau oaatolva.