Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 44. szám
Moldoványi Lajos, Gerlein Reinhart, Erkel Janos mérnök, Keller Imre ügyvéd, Winkler Lajos gyógyszerész, Róm. kath. egyház, Lukács^ Károly, Reisner Zsigmond, Dr. Márky János közjegyző, Végh Gábor, IQ. Miskucza György, Dr. Erkel Rezső orvos, Léderer Lajos keresk. és iparkam. tag, N. Szabados Antal, IQ. Kohlman Ferencz keresk. és iparkam. t. Reisner Emánuel, Tallián Béla, * IQ. Endrész András, Kovák Kamill törvényszéki elnök, Dobay János szerkesztő, Ladies György ügyvéd, Özv. Császár Károlyné, Özv. Jontz Ferenczné, Bogár Lázár, Bodoky Mihály gyógyszerész, IQ Szabó András, Illés József, SchriíFert József, 1002 Szikes Márton, Sánta János, Nagy Jenő gyógyszerész, Deutsch _Jakab, Kozics Pál, Schröder Kornél ügyvéd, Széchenyi Lajos, Sál József állatorvos, Helv. hitv. egyház, Özv. Prág Albinné, Gubás Péter lelkész, Özv. Nuszbek Józsefné örökösei, Bezsán József lelkész, Braun Dávid, Góg András, Özv. Reinbart Józsefné, Schriifert József, 997 Ludvig Mihály, Czinczár József, Jantsovits Emil ügyvéd, Stefánovics Péter, Styr Pál, Dr. Berényi Ármin ügyvéd, Bangó János, Schmidt Gyula, Özv. Mogyoróssy Jánosné, Ifj. Huszka János, Goldstein Mór, Ifj. Uferbach János, Pettner Ferencz, Gombos György, Bródy Adolf ügyvéd, A. Schriifert József, 1046 Szverle János, Moskovicz Hermann, Özv. Mondák Györgyné, Miskucza Illés örökösei, Schriifert István, 1003 Gergely Pál, Bíró Ferencz, Kalmár Mihály ügyvéd, Dr. Berkes Sándor orvos, Schriifert Mihály, 1005 Álb György, Biberea Péter lelkész, 585.57 561.71 531.04 529.40 500.80 479.65 457.52 456.39 440.10 434 92 433.93 427.— 426.82 413.09 404.76 395.98 393. 386.71 365.363.88 357.60 330 91 319.3 306.83 301.— 294.32 290.96 290.61 280.05 274.88 272.82 271.98 268.76 266.60 261.84 261.34 258.71 251.64 249 64 246.53 245.36 244.97 242.05 238.10 233.74 232.12 229 52 229.- 224.80 222.56 218.08 213.18 211.60 208.42 205.— 204.83 204.67 203.77 203.53 203.38 202.41 199.31 198.03 197.49 196.70 195.83 194.17 187.52 184.30 183.— 182.09 181.49 181.20 ellenséget, aki a házba tolakodik. Az ilyennek vére átok. Miront a babonás düh ingerelte. Egy nap sikerült elfogni. Azonnal gúzst csavart s a kamrában felakasztotta. Aztán mintha gyilkosságot követett volna el rettenetes érzés vett rajta erőt. Leült a fal tövébe. A kis kecske élettelenül csüngött előtte a gerendán. Nagy robajjal szaladt elő nemsokára az anyja, mely talán meghallotta az utolsó hangokat. Kimeredt szemeivel Mironra tekintett s csakhamar föltalálta fiát. Mintha ösztönszerüleg eltalálta volna a történteket. Két lábra állva, első lábaival megfogn igyekezett, mintha le akarná venni a veszélyes helyzetből, csodálatos emberi hangokat hallatva. Miron üvegesedő szemekkel bámult egy darabig s aztán erős kötelet vett elő. A kecske még mindig két lábon állott, aztán lihegve, mintha Miron felé indulna. Miron hurkot vetett a nyakába s felhúzta a fia mellé a gerendára. Aztán még egy kötelet vett elő s belülről magukra zárta a kaliba ajtaját. Nemsokára mind a hárman ott függöttek: a gidó, a vén kecske és Miron. A szomszédok másnap reájok törték az ajtót s nagy röhögéssel üdvözölték a három felakasztottat. Aztán megdöbbenve, kifejezhetétlen babonás aggodalom és félelem vett rajtuk erőt s ke- resztetvetve futottak szét. __________ Vaday József. Me tzner Manó, Herodek István, Bayer Márton, Lusztig Adolf, Illich Reinhart, Braun Ádám, örök. Démusz József, Békésmegyei takarékpénztár, Szilágyi István, Szilágyi Imre, Rosenthal Gusztáv, Sounenfeld Miksa, Erdős György, Góg Mátyás, Schriifert István, 1198 Fábián Ferencz, Jontz Ferencz, Murvai István, Csausz Lajos, 181.1 180.75 177.10 174.94 174.65 169.27 168.16 164 96 164.68 163.34 162 47 162.15 160.75 156.23 155.98 154.12 153.68 152.65 152.28 Szabályrendeleti tervezet a cselédek és a gazda, továbbá a mezei munkások, napszámosok és a munkaadó közötti viszony sza bályozása tárgyában. (Kidolgozta a socialis kérdésben javaslattételre kiküldött bizottság.) i- §• Ha atyai hatalom, vagy gyámság alatt álló egyén, vagy férjnél levő s férjétől törvényesen sem végleg, sem ideiglenesen el nem választott asszony kíván cselédként szolgálatba állani, a szolgálati (cseléd) könyv kiállítása előtt, az annak kiadására illetékes hatóság a kérelemre vonatkozólak az atyát, gyámot, illetőleg férjet, jegyzőkönyvileg meghallgatja s a cselédkönyvet csak ezek beleegyezése után állítja ki s ezen körülményt a cselédkönyv illető helyén feljegyzi. Ha a férj a beleegyezést alapos ok nélkül megtagadja, azt a cselédkönyv kiállítására illetékes első fokú hatóság pótolhatja, fennmaradván a férjek felebbezési joga, mely halasztó hatálylyal bir. 2. §• A szolgálati szerződés úgy szóval, mint Írásban köthető (1876. évi XIII. t. ez. 11. §.) azonban bármikép köttessék a szerződés, a gazda köteles belső cselédeknél a cselédkőnyv 1. 2. 3. és 5. rovatait, külső cselédeknél pedig a bérlevelet a megkötött szerződésnek megfelelőleg a cseléd szolgálatba lépése alkalmával azannal kitölteni, illetőleg kiállítani. Ha pedig a gazda Írni nem tud, az esetben a cselédkönyv illető rovatait, vagy a bérlevelet a községi elöljáróság (rendőrkapitányi hivatal) tartozik díjtalanul kitölteni, illetőleg megszerkeszteni. Az igy kitöltött cselédkönyvet, illetőleg a kiállított bérlevelet a cseléd köteles szolgálatba lépésétől számított 8 nap alatt a cselédlajstromba bevezetés, s a cselédkönyvbe tett bejegyzés igazolása, illetőleg a bérlevél láttamozása végett a községi elöljáróságnak bemutatni. A gazda köteles felügyelni arra, hogy a cseléd bejelentést megtegye. 3. §. A szolgálatból kilépés alkalmával a gazda köteles a cselédkönyv 4. 6. 7. 8. és 9. rovatait pontosan kitölteni, s a kitöltött cselédkönyvet, illetőleg bérlevelet a szolgálati viszony megszűnte után a cselédnek azonnal kiadni; a cseléd pedig tartozik a cselédkönyvet, illetőleg bérlevelet 8 nap alatt a községi elöljáróságnál (rendőrkapitányi hivatalnál) a cselédlajstromba bevezetés — s a szolgálati viszony megszűntének a cselédkönyvben igazolása végett bemutatni. 4. §. A községi elöljáróság (rendörkapitányi hivatal) illetőleg annak e czélra meghízott közege a község (város) területén felfogadott (belső és külső) cselédekről a csatolt minta szerint lajstomot vezet. 5. §. A cselédlajstrom vezetésével megbízott közeg (rendörkapitányi hivatal), a kellően kitöltött cseléd- könyvben a bejelentés napjának bejegyzésével úgy a szolgálatba beállás, mint abból való kilépés alkalmával a bejelentés megtörténtét külön-külön névaláírásával igazolja, a bérlevelet pedig a szolgálatba való belépés bejelentésekor a nap megjelölésével lát- tamozza. 6. §. A gazda által a cseléd szolgálatba lépését követő 8 nap alatt a cselédkönyvbe, illetőleg bérlevélbe bejegyzett s a cselédlajstrom vezetésével megbízott községi alkalmazott által ugyanazon idő alatt igazolt szolgálati szerződési feltételek mindaddig, mig az ellenkező be nem igazoltatók, teljes bizonyítékul fogadandók el. 7. §. A dohány kertészek és vinczellérek külső cselédeknek tekintetnek. 8. §. A szolgálati (cseléd) könyvnek az 1876. évi XIH. tőrvényezikk kivonatán kívül ezen szabályrendeletet is tartalmaznia kell. 9. §• A gazda az 1876. évi XIH. t.-cz. 21. §-ában felsorolt eseteken kívül a szerződés megkötése után akkor sem köteles a cselédet elfogadni, ha a gazda cselédjét természetben való lakással ellátja és annak felesége, vagy bármely vele közös háztartásban élő más családtagja előbb észre nem vett undorító, vagy ragályos nyavalyában szenved; vagy azok ellen erkölcsi tekintetben alapos kifogás merült fel. Köteles továbbá a gazda a természetben kikötött étkezést egészséges minőségben és elegendő mennyiségben kiszolgáltatni s a cselédet legalább egyszer naponta meleg ételben részesíteni. Köteles végül a gazda, a cseléd tisztaságára ügyelni s az e czélból szükséges eszközöket rendelkezésére bocsátani, (Folyt, köv.) Hírek. io. §. Köteles a gazda a cselédnek kialkudott, illetőleg az 1876. évi XIH. t.-cz. 26. §-a értelmében megállapított bérét és egyéb illetményeit a meghatározott időben (1876 :XH. I. t.-cz. 28. §-a) illetőleg ha ez iránt világos megállapodás nem jött volna létre, a gabona és egyéb élelmi szereket az éves cselédeknek évnegyedenként, a hónapszámra fogadott cselédeknek havonként elére, a készpénzbeli járandóságot pedig évnegyedenként illetőleg havonként utó lag pontosan kiadni. A vármegye rendkívüli közgyűlése folyó hó 19-ikén fog megtartatni. Főtárgya az agrárszoczialis bizottságnak javaslata lészen amelyet egész terjedelmében közölni fogunk. Ezen kívül még több és ezek között nehány fontosabb tárgy is tanácskozás alá kerül. Halottak napján benépesedett a halottaknak máskor csöndes birodalma. Az időjárás kedvezőtlen olla daczára egész nap nagy közönség tartott a temető felé, hogy lorójja a kegyelet és a megemlékezés adóját azok tetemei fölött, akiket szeretett; meglátogatta a sárgult, avarral és lehúllt levelekkel borított sírokat, melyok alatt azok hamvai porla- doznak, akik egykor szivük vérével összeforrtak Szegény és gazdag koszorút helyezett a szeretett hantokra I este kigyúltak a mécsek ezrei tündéri fénynyel özönölvén el a halottak országát. Biharmegye megcsonkítása czim alatt a „Nagyvárad“ október 27-ki számában ama incidensből, hogy a köti puszta birtokosok „Kót“-ot Békésvármegyébe kebelezni óhajtják, a következőket Írja: Ahogy a jó gazda védi apai örökét és' az ősi telekbe nem engedi harapni az idegent: úgy a vá- osoknak, megyéknek is szorgos gonddal kell őrködniük a felett, hogy területük csorbulást ne szen- edjen. Különösen az olyan tekintélyes, nagy megye, aminő a mienk, joggal féltékeny a határaira. szűkebb Patriotismus jogosultságát az ország határkövein belül sem lehet elvitatni. Sajnálattal eszünk tehát tudomást minden olyannemü mozgalomról, mely oda vergál, hogy Biharmegye területéből egy-egy rész elszakittassék és az a szomszéd törvényhatóság érdekeit gyarapítsa. Nem régiben Sarkadon indult meg ilyen mozgalom, most pedig a kóti pusztáról halljuk az elégedetlenkedés szavát, mely abban akar orvoslást keresni, hogy a kóti puszta Biharmegyéből Békésmegyébe kebeleztessék át. Sarkadon a mozgalom még nem öltött olyan mér vet, mint Kötőn; ott csak szó volt a dologról és nehány hirlapi czikkben fejtette ki érveit a szakadó és a maradó párt. Már a kótiak komolyabban, ha tározottabban lépnek föl, már kérvényüket is beadták a megyéhez, melyben több ívre terjedőleg mondják el, hogy mennyivel jobb volna az ő sorsuk, ha Biharmegye helyett Békésmegye lenne a focusuk. Hogy a sarkadi mozgalom elaludt, az érthető. A sarkadiak biharmegyeiek; bennük győzött a lokálpatriotismus A kóti puszta elszakitói azonban nem idevalók, hanem vésztői lakosok, mind a kétszáznyolezvanhatan, akik évekkel ezelőtt Tisza Kálmántól vették meg a pusztát. Megfontolás tár gyáva kell tennünk az érveket, molyeket a szomszéd megyebeli lakosok és mi megyénkbeli birtokosok kérelmük indokolásául fölhoznak. Azt mondják, hogy nekik a puszta jelen közigazgatási beosztása végtelen sok nehézséget okoz. B.-Ujfaluba, Nagyváradra kell fáradniok, hogy adózási, hagyatéki, telekkönyvi ügyeiket elintézhessék, holott mindezt sokkal kényelmesebben, gyorsabban elintézhetnék a Vésztőhöz közelebb fekvő Gyulán. Ez volt a sarkadiak mozgalmának is a rugója. Ok íb Gyulától várták az üdvösséget. Sarkadnak sok igaza volt ebben, mert Gyulától egy ugrásnyira fekszik és a szomszéd távolsági forgalomhoz tartozván, néhány krajezárnyi költséget okoz csak a közlekedés, ami Nagyváradra tetemesebb kiadás terhét rója a lakosságra. Es mégis abba maradt a sarkadi elszakadási terv. Mert, ismételjük, győzött a lokálpatriotizmus, no meg annak a belátása, hogy mégis czélszerübb egy elsőrangú kulturhelybez tartozni, aminő Nagyvárad. Persze, a vésztőiek ügyében a lokálpatriotizmus nem a mi érdekünkben esik a latba, hanem éppen Békésmegye javára emeli föl a szavát. Hanem a mi a dolog érdemi részét illeti, hogy czélszerübb e a vésztőieknek a Gyulára, mint a Nagyváradra járás : már ez a kérdés határozottan a mi javunkra dől el. Mert eltekintve attól, hogy a modern közlekedési viszonyok mellett a távolság nehézségei a minimumra redukálódtak, a vésztőieknek meg kell gondolniok, hogy a nagyvárad kót- gyomai vasút egyenes összeköttetést képez köztük és megyénk székhelye közt; mig Gyulára az utazás Gyomán át, átszállással, késedelemmel, több nehéz séggel történhetik. Békésmegye törvényhatósága már tárgyalás alá vette a kérvényt és persze melegen üdvözli a vésztőiek mozgalmát. A kérvényt a szom széd törvényhatóság most a mi megyénkhez tette át és a felett a deczemberi közgyűlés fog hatá- ózni. A határozatot előre megjósolhatjuk. Megyénk törvényhatósága bizonyára egyhangúlag állást foglal a kérelem ellen. Biharmegye földarabolásába nem szabad belemenni, még akkor sem, ha még oly kevésbé jelentékeny részről van is szó, mint kóti puszta. Amit tehetünk, s amit kötelességünk megtenni, az, hogy a kóti puszta birtokosainak sé relmeit lehetőleg orvosoljuk, de — Biharmegyétől való elszakadás nélkül.“ így a „Nagyvárad.“ Erre a czikkre ezúttal csak annyit, hogy bármilyen nap fény igaza van a vésztőieknek, és az őket támogató Békésvármegyének akkor, amidőn Kótot várme gyénkbez akarnák csatolni, arra el voltunk ké szülve, hogy Biharvármegye elfogadható ok és érv nélkül is állást fog foglalni és mindent el fog követni Két elszakadása ellen. Tisztelt laptársunk csak egyetlen egy érvet koozkáztat meg, nevezetesen hogy Kótról könnyebb a közlekedés Nagyváradra mint Gyulára. Idő tekintetében ugyan most sincs Nagyvárad előnyére valami számba- vehető differonczia, de ez is Gyula javára billen, mihelyt és pedig a közel jövőben, a vésztő-köte- gyáni vasút kiépülend. Ami pedig Sarkadot illeti, a „Nagyvárad" nagyon csalódik, amidőn azt hiszi, hogy a Békésvármegyéhez csatoltatására keletkezett mozgalom abba maradt. Ellenkezőleg! soha se volt a vágy élénkébb mint most, és ez nemcsak azért van, mivel — mint laptársunk is szives elismerni, hogy a sarkadiaknak sok igazuk van abban, hogy Gyulától egy ugrásnyira vannak, mondjuk nem azért, helyesebben irva nemcsak ezért van, hanem mert Biharvármegyének Sarkad mindig mostoha gyermeke volt, hiszen annyit sem képes Biharvármegyétől kieszközölni, hogy legfőbb közlekedési útvonalát, gazdasági fejlődésének egyik főtényezőjét, a rövid sar- kad-remetei országutat kikövezzék, pedig a miniszter is ráparancsolt ez ügyben a vármegyére, (ez az az út, amelyről a szintén biharmegyei Kényes Elek, Magyarország községeiről Írott alapvető munkájában konstatálja, hogy a legrosszabb út az egész országban.) A Biharvármegye által ezélzatosan elhanyagolt Sarkad régen meggyőződött róla, hogy reá nézve fejlődési feltétel, hogy Békésbe kebeleztessék. Es nem is képzelhető olyan vármegye kikere- kitési terv, bármilyen rendszerből induljon ki, hogy Sarkadot ne Békésvármegyéhez csatolja. A pellengérre állított Békésvármegye. Állandó rovatot kellene nyitnunk és fentartanunk, ha folytonosan czáfolni akarnánk azokat a vármegyénkre vonatkozó szenzácziós közleményeket, amelyekkel ezelőtt legalább csak hétről hétre, de utóbb csaknem napról-napra elárasztják a fővárosi s közeli vidéki lapokat, amely szenzácziós körülmények folytán Békésvármegyének országszerte igazán „hírhedt“ neve van. Ha minden képzelhető szenzáczióból kikopnak, valóságosan kiapadhatlan Éliás korsó az az úgynevezett „munkás mozgalom,“ amelyről mindig lehet badarnál badarabb dolgokat összeirni, a mint erre fényes tanúság a „Magyar Hírlap,“ „Magyar Újság“ és még egy csomó hírlap Békésvármegyére vonatkozó „távirati tudósítás“ ai, (sic!) melyek — utána jártunk és úgy hivatalos, mint társadalmi forrásból merített fényképen konstatálhatjuk >■— nem egyebek, mint szenzáczióra s a szenzácziót szokásos honorálásra törekvő egyszerű légből kapott fantáziák. A vármegye alispánja is megsokalta ezúttal, hogy „Békésvármegyében újra be akarják hozni a robotot“ és hogy „a békósmegyei munkások ezrével felkerekedve el akarnak indulni az országba koldulni“ (amikor M.-Szigetre 1 frt 30 kr., a Vág munkálatokhoz pedig 1 frt 80 kr. napi bérre akarják őket vinni s nagyobb része igy sem megy) és a lapokban ezúttal táviratilag czáfolta meg az élénk fantáziájú tudósítói förmedvényt. A m. kir. honvédség novemberi előléptetése alkalmából a Gyulán állomásozó honvéd tisztikar tagjai közül előléptek: őrnagygyá felső-vályi Nagy Arthur; első osztályú századossá: Baláss László; főhadnagyokká: Jákö Imre, Szimonovics Károly* Csutak Béla. Tettleges állományba helyeztettek: Vida István, Szilvásy István hadnagyok. II. osztályú ezred orvossá a tartalékban: Dr. Zöldy János, főorvosokká: dr. Hubay Miklós és dr. Kemény Salamon ; főhadnagy kezelő tisztté: Méltán Ede; hadnagy kezelő tisztté: Bengery Károly. A nőegylet javára rendezendő műkedvelői előadásból hetek óta szorgalmasan folynak a próbák, előbb magánházaknál, utóbb pedig a pavillonban. Az előadás iránti általános érdeklődést bizonyítja, hogy a jegyek túlnyomó része már elkelt és igy az estnek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikere is biztosítottnak tekinthető. Gróf Almásy Dénesné, mint mindég, úgy most is a legelső azok között, akik a szegények szenvedésein enyhíteni akarnak. A sajtó naponta hasáb számra hozza a nagyhangú értesítéseket, hogy itt is, amott is minő fényes eredménynyel gyógyítják a dipbteritist, az u. n. gyógyító savóval, de egyben közük azt is, hogy milyen nagy baj, hogy a gyógyszer annyira drága. A nemeslelkü s jószívű grófnő segíteni akarván azon szerencsétleneken, kiket a rettenetes betegség meglátogat, de szegénységük folytán a drága gyógyszert megszerezni nem képesek, e napokban 300 forintot azon czélból adott út dr. Berkes kórh. osztályorvosnak, hogy azon anti- dyphteriticus gyógysavót hozatva, a kórházban jelentkező, vagy a Gyulavárosában megbetegedő szegény gyermekek az uj szerrel haladéktalanul gyógyíthatók legyenek. Ezen, a legigazabb embersze- retetből eredő uemes cselekedet mindennél jobban dicséri a nemes grófnő páratlan jó szivét. A kórház a szert nagyobb mennyiségben azonnal megrendelte, s annak megérkeztét alkalmas módon közölni fogja a közönséggel. Miniszteri jutalom. A belügyminiszter dr. Baky Endre öcsödi községi orvosnak a szemcsés köthár- tya lob sikeres kezelésének elismerése mellett, részére száz forint jutalmat engedélyezett. Megmarad a gyomai járás. A belügyminiszter tudvalevőleg még a múlt év folyamán azt a propo- zicziót tette Békés vármegyének, bogy a két községből álló gyomai közigazgatási járás szűntessék be s Gyoma s Endrőd községek a szomszéd járási székhelyekbe olvasztassanak, A törvényhatósági bi«
