Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 36. szám

Törvényszéki csarnok. A gyilkos ítélet hirdetése. A gyulai kir. tvszél büntető bíróságánál e hó 3 ón lett kihirdetve Kurte Juliénak Örley Mária gyilkosának másodfokú ítélete Elsőbiróságilag az ítélet 15 évi fegyház volt; má sodbiróságilag annyiban lett még szigorúbb, hogy vizsgálati fogságából mi sem tudódik be, hanem a kir. ítélőtábla keltétől — aug. hótól — számittatik az ítélet. Kurta Julis ezúttal is igen csinosan, tisz­tán jelent meg a bíróság előtt, s úgy az ítélet hir­detést megelőzőleg, mint aközben is jó kedélyhan­gulatban volt, s a hozzá intézett azon kérdésre, hogy felebbez-e ? „apellálok* felelt mosolyogva, s úgy hagyta el a törvényszéki termet, mint egy ose- lédleány, ki egy csirkét ölt s azt kedelyeson meg- kopasztotta, a megilletődésuek, vagy megbánásnak legkisebb nyoma nélkül. A békési gyilkosnő Szikom Máriát vizsgálat befejezése után a békési kir. járásbíróság fogházá­ból a központi fogházba szállították be, mivel azon­ban némely hiányok pótlása vált szükségessó, vád­lottat újra kivittők Békésre; de még a kocsin, mi dón megvolt vasalva, s erős fedezettel ment, még akkor sem nyugodott, mert az őt megbámuló kö­zönséget leköpdöste, szidalmazta, úgy hogy alig lehetett féken tartani. A kis galambászok. Dávid Mátyás 14 eves, János öcscse 12 éves és Szabó Ágoston 14 éves endrődi kis fiuk összebeszéltek, hogy Szabó Bandi pajtásuktól (Szabó Endre endrődi jegyzőnek a fia) ki tőlük mint közeli szomszédjuktól egyizben egy galambot elvitt, most visszaveszik; igy aztán febr. 27-én este mindhárman összeállnak s a legfiatalabb Dávid Janival a több mintegy ölnyi kerítést meg- mászatják, s midőn ő már az udvaron volt az utcza ajtót az ott függő kulcscsal kinyitotta, két társát] beeresztette, s azután egyesült erővel a kamara aj-B táján levő lakatot letörték s ott kényük kedvükT] szerint pusztítottak, s 8 galambot magukkal vivénJ szépen elillantak. A dolog azonban már másnap kitudódott 8 a kis delikvensek felett igy e hó 6-ánJfl ült törvényt az itteni büntetőbíróság s mindeniket — tekintve 16 éven aluli korukat — 2—2 heti fogj ságra ítélte. Furcsa jelenet volt, midőn a legkiseh bik vádlott ítélet hirdetés után hangosan oda szól a másik vádlott báljához: „ de Matyi, én haza mer gyek édes anyámmal, majd kitöltőd to az egészet,1 erre ráadásul mindjárt megszólal az épen jelenlevő Dávid fiuk édes anyja is „de vajon tekintetes vrak\ nem lesz ezeknek a gyermekeknek semmi bajuk, ha -j hétig Gyulán maradnak, ki gondozza őket?* A kirí ügyész nyomban megnyugtatta a féltő anyát, hogJ ne féljen, a gyerekek jó helyen lesznek, gondozzák ott őket, s mi a fő, nem fognak csavarogni. Az Íté­let igy jogerős lett, a három kis honfi most 2 hétig a gyulai fogházban fog mosdani, öltözni, de nem galambászkodni. IZöz^azdaság:. A munkáskérdés. (A békésmegyei gazdasági egylet emlékirata) (Folytatás.) II.. De lássuk, mi tulajdonkép a munkások pa­nasza P Miért lázongtak?... S vájjon jogos volt-e az ő mozgalmuk, melynek néhány áldozata is lett, számosán pedig hosszabb, vagy rövidebb időre el­vesztvén egyéni szabadságukat, sötét börtönben el­mélkedhettek az emberi gyarlóság, az emberi kap­zsiság és telhetetlenkedés megfejthetetlen problé­mái feletti Azt mondják, hogy a kereset oly szűk, a munka oly kevés, — s az is oly rövid időre van ős8zehalmozva, hogy a napszám és egyéb szak- mánymunkából élő nép nem képes a saját és csa­ládja szükségletét megkeresni. Panaszolják, hogy a részes kukoriczaföldek után: terhes szolgálmányokat kell teljesíteni, s az úgynevezett „uzsora“ oly nagy, hogy a legkedve­zőbb körülmények között is drágán vette meg rész­termését a vállalkozó munkás. Keveslik a napszámot, vagyis az ebből szár­mazó keresetet, keveslik különösen azért, mert keresetük nem terjed ki az év minden szakára, hanem csak a pár nyári hónapra. Drágálják az aratást, mert 12—14-én kapják azt meg, a miért nemcsak aratniok, de a szalmás gabonát behordani s esetleg elcsépelniök is kell. A szegÖdvény-gabona silánysága ellen cseléi és szakmányos egyaránt- panaszkodik; mondják zék hogy némely gazdánál nem gabonát, hanem való 'rta ságos rostaaljat kapnak. »te. Sályosnak és igazságtalannak állítják az „út ná- adót“, mely különösen a zsellérre súlyosodik, a k >gy pedig tulajdonkép az utat — igája nem lévén, — i a nem is használja. tik Keservesnek panaszolják a kubik munkát, £ sz- hol a munkás erős dologgal bár, de jó keresetei lir- találna, ha a vállalkozók és fizetett alkalmazottjaik m- nem nyúznák. re, Panaszolják, hogy a szegény embernek sehol , s sincs igazsága, s panaszával rendszerint elutasítják ie- a nélkül, hogy jogos igényeiknek hely adatnék s tg- részökre igazság szolgáltatnék, ak Kifogásolják, hogy gyermekeiket, — a kik a háztartás gondjait közremunkálásukkal már enyhít­őt hetnék, szülőiktől s keresetűktől elvonják, s 12 éves korukig épen a legszorgosabb munkaidőben n. naponkénti iskolába járásra kényszerítik, s ha mu- laszt, — mert hogy a család élhessen, dolgoznia j kell, azonnal pénzbírsággal sujtatik. Panaszolják, hogy épen a legnagyobb munka idején hívják be a katona családtagokat, s haza ja eresztik, midőn már kereset alig van, s igy kóny- 5 télén a család terhére lenni s az anélkül is szűk keresetből élni, behívják a helyett, hogy ezen időre *’ a szolgálatban levőket is haza bocsájtanák 4 — 6 ?! hétre, a mely által a család keresetét szaporítanák, . de sőt eltekintve a közgazdasági haszontól, az állam / is nagy megtakarításokat érhetne el. I Végre a munkások egyik eminens panaszát g képezi az is, hogy nem engedtetik nékik munkás- I körök alakítása, a hol ők bajaik orvoslására írt 'a keresnének, s a hol megbeszélhetnék közös eljárást (. igénylő ügyes bajos dolgaikat. Ezek és még több más esetek minden esetre | olyanok, hogy legalább figyelembe veendő s orvos- | lásukra úgy a törvényhozásnak mint a vármegyé- ) nek, községnek s minden jóérzésü s igazságszerető i egyénnek meg kell tenni a lehetőt, hogy a valóban t létező bajok orvosolva legyenek s ez által a köz nyugalom helyreáliittassék s a munkások jóléte lehetőleg emeltessék. I ' I . Nézzük már most, mi a való és mi a képzelt sérelem azokból, a melyeket fentebb röviden felso­roltunk. — Lehetőleg tárgyilagosak óhajtunk lenni, 1 mert nem szeretnők, ha akár a gazdaosztály vádolna bentiünket lázifással, socinlistikus tendentiákkal; akár a munkásosztály magyarázná oda szavainkat, hogy mi a gazdák pártját fogjuk s az ő érdekeiket akarjuk a munkások igazai ellenében megvédel­mezni. Szándékunk lehetőleg azon téren maradni, melyet egy igazságos, érdektelen bíráló elfoglalhat, s nem legyezgetni sem az egyiket, sem a másikat, de nem is takargatni sem ennek, sem amannak nem helyeselhető álláspontját, hanem kimondani a nézetünk szerinti igazat még akkor is, ha az, az egyik vagy másik félnek nem is lenne egészen 1 szája íze szerint való, mert czélunk nem az, hogy akár a gazdát a munkás iránt, akár a munkást a 1 gazda iránt még jobban elidegenitsük, hanem az, hogy a köztük tátongó űrt betöltsük s meggyőzzük arról, hogy az igazság és méltányosság útján ha­ladva, s becsületesen teljesítve egymás iránti köte­lességeinket, a legbiztosabb útat választjuk arra ] nézve, hogy a megzavart társadalmi Tendet helyre- I állítsuk, hogy egymást ne ellenságnek, hanem test- r vérekül tekintsük. (Folyt, köv.) * Vekerle Sándorné legújabb jól sikerült arcz képe ékesíti a „Jókai“ czimü hetilap díszes czim- t lapját. A képhez Keleti O. Lajos lapszerkesztő irt t nagyon érdekes és jellemző közleményt, hűen leir- a miniszterelnök családi életét. Beksics Gusztávné, , a társszerkesztő is egész fényében bemutatja az ő ékes irói tollát. Nemkülönben ügyes és kitűnő köl­tői elbeszélést ir e számban Prém József s ügyes poétánk Somló Sándor. A legérdekesebbek egyike még kétségkívül Beksics Gusztáv gyönyörű leírása Somogy vármegyéről. Még egész sora következik az * érdekes közleményeknek. — Megemlítjük még, hogy a „Jókai* kiadói megvették a „Magyar Nők Lapja“ tulajdonjogát s igy egyesülvén a két lap — „ Jókai* Magyar nők Lapja czimet nyert. Olvasóinknak mele­gen ajánljuk ezt a legszebb és legtekintélyesebb magyar heti lapot, melynek előfizetési ára : negyedévre I forint s 75 krajezár. s d Budapesti Hírlap. Az ujsúgcsinálás egyik fő- ;, feladata: a közönség helyes, gyors s pontos értesi­- tése. Még száz éve sincs annak, hogy a magyar sajtó csak a Bécsből kapott legmagasabb engedély­- lyel vehetett tudomást a külföld eseményeiről, igy i is csak hetek múlva. Ma huszonnégy óra sem mul­- hat el, hogy a közönséget ne értesítsük nemcsak hazánk, hanem az egész világ nevezetesebb esemé­i nyeiről. Távirat, telefon, éber levelező a világ mind t a négy tájékáról s az ország minden népesebb pont- ! járói hirt adnak mindarról, a mi igényt tarthat a művelt ember érdeklődésére. Tudósításaink e ren­getegéből kiválogatni és megrostálni, ügyesen és tetszetősen feldolgozni azt, a mi a közönségre nézve szükséges, hasznos és érdekes: ebben a Budapesti Hírlap fennállása óta eddig utói nem ért példaadás­sal járt elöl, mert szerkesztőségünket az a meg­győződés vezeti munkájában, hogy a közönség sem­mit sem várhat el annyira újságjától, mint azt, hogy pontosan, megbízhatóan és lelkiismeretesen legyen tájékoztatva. Ez a közönség igazi anyagi és köz- művelődési érdeke, ez a mai zsurnalisztika fejlő­dési iránya. Ott pedig, nevezetesen azokban a rovato'.ban a hol magának a Budapesti Hirlap-nak a véleménye, ítélete, iránya, karaktere, egyszóval egyénisége nyi­latkozik meg, tizennégy évi tüzpróba után már min­denki tudja, hogy mit várhat a Budapesti Hír­lap-tói. Az előfizetési föltételek a következők: egy hónapra 1 frt 20 kr; negyedévre 3 frt 50 kr; fél [évre 7 frt; egész évre 14 frt. Vidékről legczélsze- rübb a postautalványon való előfizetés. Czim: Bu­dapesti Hírlap kiadóhivatala Budapesten, Vili. kerü­let, Rőkk Szilárd-utcza 4. szám és József-körut 5. szám. sz. határozatával, különösen a község árva ügyeinek Írásbeli vezetése tekintetéből fel­állítani rendelt irnoki állásra évi 360; frt fizetés mellett pályázat nyittatik, s felhivat­nak mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajt­ják, hogy erkölcsi magaviseletükről, képzett­ségük s előző szolgálatukról kiállított bizony­lattal felszerelt kérvényüket hozzám f. hó 21-ének d. U. 5 órájáig annyival inkább ad­ják be, mert a későbben érkező folyamod­ványok figyelembe vétetni nem fognak. A választás folyó hó 22-én d. e. 9 órakor fog "íétegyháza község közházánál megtartatni. Gyulán, 1894. szept. 1-én. 2i8. i-2. Kövér László, főszolgabíró.

Next

/
Thumbnails
Contents