Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
Justh Zsigmond a kiváló író, ádos atyja pu'szta- szent-tornyai birtokán már évekkel ezelőtt színházat építtetett, melyben az alföldi parasztság egyik sajátságos, de minden ízében eredeti típusa játszik részint külön 1 czélra, az ő számára irt darabokat részint népszínműveket, sőt — Shakespearet is. A lapok akkoriban, mikor az új színház megnyílt, sokat foglalkoztak a „szent-tornyai gúnyok“ • eredeti és specziális magyar művészetével, sót külföldro1 is nem egy hírneves szinészkapaczitás és kritikus kereste fel a kies Szent-Tornyát, hogy tanulmányozza a magyar parasztságnak fezt a ritka szellemi fejlettségről tanúskodó szereplését. — Az uj színház valódi kulturális missziót teljesített s közönsége és „művészi erői“ is mindinkább meg szaporodtak, úgy hogy Justh hovatovább kénytelon volt egy, „a modern kor igényeinek megfelelő“ színházat építtetni. Az új színház a Justh szenttornyai kastélya mellett elterülő nagy park északi szélén épült, a legnemesebb dór stílben, hasonlóan a görög amfiteátrumhoz. Hossza 12—20, szélessége 8—10 méter, fala mintegy 3 méter magas. Teteje nincs, hanem szép lombos fák borulnak rá. A színpad fél méterre van felemelve, mellette két fülke szolgál öltözőkfil; a közepén egy kijáró ajtó van. Úgy az öltözők, mint a kijáró ajtaját vörös szövet födi el. A nézőtér közepén, a fal mellett van a páholy; a páholy mellett jobbról és balról jjjjgH gór szék, a székek előtt két sor pad, a padok végénél ismét két sor rövid pad van elhelyezve. A két korpád vörös szövettel van bevonva; a színpad nincs elzárva függönynyel. A fal mellett és a bejá ráknál van az állóhely. Az előadás megkezdését a súgó kopogással jelzi. A megnyitó előadáson — melyet múlt vasárnap délután tartottak meg — Orosháza és környékének majdnem egész intelligencziája s mintegy 250 paraszt ember jelent meg, akik nagy lelki gyönyörűséggel nézték végig a gányó-művé- szek remeklését. A felvonások között egy orosházi ozigányzenekar játszott. Alvajáró parasztember. Meglepő és csodálatos esetről Írnak a szentesi lapok. Az elmúlt napok egyik éjszakáján, Csete Ferencz orosházi legeny lefeküdt az orosházi tanyák szélén a buzavetés mellé és elaludt. Heggel, mikor fölébredt, nagy bámulatára egy város végén találta magát. Beteg volt, fáradt és izgatott. Bevánszorgott a házak köze s akkor látta, hogy Szentesen van. A rendőrségre ment aztán előadva, hogy nem tudja miképpen jutott oda, a hol fölébredt, miután ő Orosháza alatt feküdt le. A vizsgálat kiderítette, hogy Csete Ferenoz holdkóros és ez állapotában tette meg Orosházától Szentesig éjjel a vetéseken át az utat. Beküldetett, Felhívjuk a rendőrség figyelmét a Qöndöcs-kertíi közönség ama — alkalmasint haj- művészeti foglalkozásban képződő — fiatalonczokra, kik hangos megjegyzések és felkiáltásokkal a sétáló művelt osztályhoz tartozó társaságokat pirulásra és boszankodásra kényszerítik, Felhívjuk továbbá ama, ismét lábra kapott visszaélésre, hogy a kofák serege már jókor reggel nemcsak elkap kódja, hanem a vevő kezéből is kiveszi az aprómarhát. Henneberg G. (cs. kir. udvariazállitó) selyem- gyára Zürichben, a privitmegrendelők lakására közvetlenül szállít: fekete, fehér és színes selyemszöveteket, méterenként 45 krtól II frt 65 krig póstabér és vámmentesen, sima, csikós, koczkázott és inintázottakat, (támasztott stb. (mintegy 240 különböző minőség és 2000 különböző szín s árnyalatban.) Minták póstafordulóval küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. 15. 9—19. A Tarnóczy tüzoltószer- és gépgyár-részvénytársaság meg tartott ülésében az aláirt részvények felosztása iránt határozott. — Tekintettel a gazdaközönségnek több vidékről beérkezett azon óhajára, hogy aratás után jegyezhessen, e czélra az igazgatóság bizonyos számú részvényeket fentartott. 175) 1—1, Törvényszéki csarnok. Egy női szörnyeteg. Kurta Julis gyilkossági biinpöre. (Julius 5.) A lapunk január 21 és 28. számában részletesen megirt gyilkosság utójátéka f. hó 5-én, csütörtökön játszódott le a gyulai kir. tszék bírái előtt. Ekkor volt ugyanis Kurta Julianna bűnügyének végtárgyalása, annak a Kurta Juliannának, a ki f. évi január hó 19 ről 20-ikára virradóra orvul, vadállati kegyetlenséggel meggyilkolta úrnőjét, Örley' Máriát. A törvényszék bűnügyi tanácsa a következőleg alakult meg: Elnök Nagy József, birák: Pallay Jenő és V. Szakmáry Aristid, jegyző Szűcs Sándor. A vádhatóságot dr. Meszlényi Antal kir. alügyész képviselte, a védelmet Jantsovits Emil ügyvéd vállalta el. A tárgyalás d. e. 9-től 12-ig, d. u. 3-tól ő-ig tartott. A jó részt intelligens hallgatóság, melynek soraiban hölgyeket, sőt fiatal lányokat is láttunk, | rekkenő hőség daczára a fülledt levegőjű, szűk helyiségben szorongva egész nap derekasan kitartott. Nagy József elnök az ülést a vádhatározatnak alapul szolgáló ügyészi indítvány felolvastatásával nyitotta meg. Közvetlen utánna kihallgatta a károsulták képviseletében megjelent Moldoványi Gyula községi bírót, ki előtt a tárgyaló terem asztalán festői rendetlenségben felhalmozott rablott tárgyak felmutattatván, azt örley Mária hagyatékához tartozóknak ismeri fel. A boncz jegyzőkönyv s vádlott erkölcsi és vagyoni bizonyítványának felolvasása után kihallgattatott vádlott, Kurta Julianna. Miután a tényállás a lapunkban annak idejében részletesen közölt szörnyű cselekményben hűen foglaltatik, azt itt részletesen ismételni feleslegesnek tartjuk. Vádlott különben az elnöknek hozzá intézett kérdéseire töredelmesen, alig hallható hangon, de érzéketlen, közönyös arczczal elmondja, hogy úrnőjét azért ölte meg, mert az őt beteg édes anyja ápolására hazaereszteni vonakodott, ®t a szolgálatból elbocsátani nem akarta, vele durván, kíméletlenül bánt, őt éheztette, hideg konyhában való tartózkodásra kényszeritette. Elmondja, bogy a gyilkosság eszméje már szerdán megfogamzott agyában, azonban kiverte a fejéből. Csütörtökön este is midőn az ágyi ruhát, melyen hálni szokott, úrnője szobájába bekészitette, az azzal bevitt baltát, mely- lyel a gyilkosságot elkövette, ki. akarta vinni, úrnője azonban rákiáltott, hogy hova megy már ismét és igy benmaradt. 10 óra után elaludván, 11 óra tájban ébredt fel s akkor a gyilkosságot úrnőjén végrehajtotta. A balta fokával ütött előbb az áldozatra, majd midőn az, ágyából kiugorva egy székben megbotlott, a balta élével addig ütötte, vágta, a mig mozgott. Elmondja aztán rendre, hogy miként törte fel a szekrényeket, mint hordta le a^fehérne- müeket és ezüst asztali készletet egy lepedőbe kötve s mint rejtette el azt a színbe; miként verte le az ajtók ütközőit, rejté el a baltát, hozta le a ruhaszárító kötelet a padlásról s kötözte meg önmagát vele. Tette pedig mindezt azért, hogy a gyilkosságnak rablás színezetet adjon s a gyanút magáról elhárítsa. Vádlott vallomásának kivétele után tanuk kihallgatása következeit. Szabó László az Örley ház volt lakója, ki első lett a gyilkosság miatt gyanúba fogva, csak reggel értesült az esetről. Egyedül ^fontos momentum vallomásában, hogy a leány előtte, illetve neje előtt mondta, hogy ha tudta volna, hogy milyen hely az, nem állott volna be. Szabó Imre, Zöldy dr. volt inasa sem tud az esetről többet, a leány azonban előtte is panaszkodott, hogy nem eresztik haza beteg édes anyja ápolására. Erdélyi llésné, a tejes asszony előadja, hogy pénteken reggel a leányt megkötözve, a szobát vértől borítva s Örley Máriát a vértócsában fokve találta. A leány kiabált és kérte őt, hogy menjen rendőrökért és szólljon az atyjának, hogy oldozzák fel. Vallja különben, hogy előtte is panaszkodott a lány, hogy nem adnak neki enni. Ugyanezt vallja Körösi Zsuzsanna a „gyulai kör“ szakácsnéja is, előtte is elpanaszolta, hogy éhezik, fázik s hogy nem bocsátják el a szolgálatból- Szénássy János lakatos, mint szakértő lett kihallgatva arra nézve, hogy lehetséges volt-e az ajtók ütközőjét kívülről leütni. Taga- dólag válaszol s azt adja elő, bogy e művelet alatt az ajtóknak okvetlen nyitva kellett lenniök, különben a zárat fedő lemeztől nem fért volna az ütközőhöz. Német István csendőr kihallgattatván, elmondja, hogy Kurta Júliát csak lazán megkötözve találta és az elnök kívánságára az asztalról felvett kötéllel el is producálja, hogyan volt vádlott megkötözve. Végül Zöldy János dr. constatálta, hogy a felmutatott bajcsomó Örley Mária hajával teljesen azonos s igy nem kellett a tett elkövetésénél holmi álszakálos embereknek jelen lenni. A bizonyítási eljárás befejezése után elnök felhívta l)r. Meszlényi Antal kir. ügyészt a vádin- ditvány előterjesztésére A szépen, nagy hatással előadott ügyészi vádbeszéd Kurta Julist a rablógyilkosság bűntettében kéri bűnösnek kimondani. A közönségre mély benyomást tett vádbeszéd elhangzása után Jantsovits Emil védő emelkedett fel s nyugodt tárgyilagos beszédben iparkodott meggyőzni a bíróságot, hogy vedenezének cselekvényót nem lehet a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosságnak, hanem csak a 279. §-ba ütköző szándékos emberölésnek minősíteni. Hatásos beszédjét a követke zőkben adjuk: Jantsovits Emil védbeszéde. Tekintetes kir. Törvényszék 1 Felesleges mondanom, mennyire érzem feladatomnak rendkívüli terhességét, midőn az imént elhangzott súlyos váddal és az elkövetett rettenetes bűnnel szemben vádlott Kurta Julis védelmére vállalkozom, felesleges volt ezt előrebocsájtanom azért, mert hiszen a tekintetes törvényszék ugyanazon rendkívül nehéz feladat bölcs megoldására lesz hivatva, midőn vádlott bűne felett Ítéletet keilend hoznia. Mert feladatát nem az képezi, mint a laikusok vélnék, hogy egy tisztán álló bűncselekményre a büntető törvény megfelelő §-ait ráalkalmazza, hanem, hogy egy nehéz, szövevényes lélektani rejtély kulcsát megtalálja. Mert a bűn, mely Kurta Juliannát terheli, s maga Kurta Julianna, ki ezt a nagy bűnt elkövette : egy lélektani rejtély. íme egy felöl egy iszonyú bűn, a melyet rendszerint kipróbált, megrögzött, a bűnök lajtorjájának alsóbb fokain már gyakorlott gonosztevők szoktak elkövetni; másfelől egy fiatal leány, kit múltjában egy, nyalánkságból elkövetett lopáson kivül bűn nem terhel s ki, mint a vizsgálat [adatai igazolják, daczára életviszonyainak, melyek legkevésbé sem voltak alkalmasak arra, hogy az ő ártatlanságát megoltalmazzák, leányságát szeplőtlenül megőrizte. Vádlott ilyetén egyénisége teszi ezen esetet, — mely felett most kell a tekintetes kir. törvényszéknek ítéletet mondania, — rejtélyessé. A rejtély megoldása végett mindenekelőtt a bűncselekmény elkövetésének okát kell kikutatnunk és azt hiszem, tisztában méltóztatik lanni azzal, hogy ez nem a hírvágy volt. Mert arra nézve, hogy vádlott úrnőjét valóban megrabolni akarta volna s rablás okáért fosztotta volna meg életétől, semmi bizonyíték nincs; mert, hogy két év előtt valami nyalánkságot e'lopott és hogy úrnőjének ingóságait egy batyuba csomagoltan ugyanott elrejtette, bizonyítéknak nem tekinthető arra nézve, hogy ő ezen ingóságokat eltulajdonitási czélból vette magához, hiszen azt a legkorlátoltabb észszel is tudnia kellett, hogy a háznak minden zugát fel fogják kutatni és meg fogják az ingókat találni, ő tehát azokat el nem tulajdoníthatja, saját czél- jaira nem fordíthatja. Ily körülmények között el kell fogadni vádlott azon vallomását, miszerint ő a vizsgálat félrevezetése kedvéért feszegette fel a szekrényeket és szedte össze a bűnjelként szereplő ingókat; annyival inkább el kell ezt való gyanánt fogadni, mert hiszen con- statálva van, hogy a szoba és a garádics ajtaját is felfeszegette, holott erre az ingók eltulajdonítása czéljából szüksége nem volt, de igen, a vizsgálat félrevezetése czéljából, és el kell fogadni még azért is, mert constatálva van, hogy az u. n. trümó szekrényt,— melyben pedig tudomása szerint úrnője pénzét tartotta, — nem feszítette fel és nem üresitette ki, holott, ha rabolni akart volna, legföként és első sorban a pénzt — mint legkönnyebben forgatható értéket — igyekezett volna birtokába keríteni; és el kell fogadni azért is, mert midőn vádlott a gyilkosság elkövetését beismerte, bizonnyal beismerte volna a rablást is, ha azt elkövetni akarta volna. Birvágy, rablás nem volt tehát rugója cselekedetének. Mi volt hát? Megmondja ő maga, midőn előadja, hogy úrnője részéről tapasztalt bánásmód annyira elkeserítette, miként bosszúból ölte meg úrnőjét. De még ha idáig eljutottunk, ha elfogadjuk, mert el kell fogadnunk, hogy vádlottat súlyos bűnének elkövetésére kizárólag a bosszú érzete ösztönözte, még nem oldottuk meg a rejtélyt; mert tagadhatatlan, kogy a bosszú oka és kiélé- gitesének mikéntje egymással arányban semmikép sem állanak, hogy a rósz bánásmód, melyet úrnője részéről tapasztalt, nem indokolhatja úrnőjének életétől való megfosztását. Én, tek. tszék, a rejtély kulcsát abban találom, hogy vádlott, noha az orvosi vélemények szerint tettét beszámitható elmebeli állapotban követte el, fejletlen, korlátolt értelmi állapotánál, felfogásának hiányosságánál fogva nem volt képes az ö cselekményét józanul megfontolni, s tudatával sem bírt annak, hogy mily borzasztó bűnt követett el akkor, midőn úrnőjét életétől megfosztotta. Hogy valósággal úgy van, igazolva van az által, hogy noha már egy nappal előbb felmerült lelkében a bűn gondolata, nála abnormis lelki állapot jelenléte nem volt észrevehető, sőt hogy akkor, midőn már az ölési eszközt is magához vette, aludni is képes volt. Lehetetlen, tek. törvszék, hogy ha vádlott tudatával birt volna a bűn nagyságának, rajta bizonyos izgatottság észrevehető ne lett volna, s hogy az őt aludni engedte volna, holott nyugodt álom csak az igazaknak adatik. Nekem tehát meggyőződésem tek. királyi törvszék, hogy a rejtély vádlott értelmi korlátoltságában, felfogásának hiányosságában találja magyarázatát; egyéb elfogadható magyarázatot ennek adni nem lehet. De ha igy áll a dolog tek. kir. törvényszék, akkor gyilkosságról, a btkv. 278. §-ába ütköző bűncselekményről, mely előre megfontolt szándékot feltételez, szó nem lehet, annak daczára sem, hogy vádlott beismerte, miként már előző nap foglalkozott a bűn gondolatával, hogy a fejszét előző este magához vette, és hogy felébredése után mintegy egy óra hosszat érlelte szándékát; mert ha nincs vádlottban megfontolási képesség, akkor előre megfontolt szándékot sem lehet ellene con- s tat dini. Az előre megfontolt szándék fenforgását kizárja különben azon körülmény is, hogy vádlott nem hajtotta végre tettét szerdán, az első napon, vagy csütörtökön mindjárt este, holott ha valóban megfontolt szándéka lett volna úrnőjét megölni, azt szerdán, az első napon is éppen úgy végrehajtotta volna, hogy egy egész hosszú éjszakára maradjon a bűntett, gyanús nyomainak, mint véres ruhájának stb. eltüntetésére; kizárja a megfontolást, hogy eltudott aludni, végig aludta az éjszakát és hogy felébredése után rövid idő múlva végrehajtotta a bűnt, tehát azon rövid ideig tanakodott, rövid idő alatt pedig ily borzasztó szándékot kellően megfontolni képes nem lehetett; kizárja végre az előre való megfontolást azon tanuk által igazolt nagymérvű elkeseredettség, amelyet vádlott úrnőjével szemben érzett, s a mely az ő egész lényét a legnagyobb mértékben uralta any- nyira, hogy arról a tanuk szerint előttük sirva panaszkodott. Hogy indokolt élkeeeredetteég kizárja a higgadt megfontolást, a nmltgú m. kir. Curia is kimondotta 1885. évi 7661. sz. a. kelt Ítéletében, s hogy egy cseléd méltán elkeseredhetik, ha állandóan rossz bánásmódban részesül, senkisem vonhatja kétségbe. Ezeknél fogva tek. kir. törvényszék tisztelettel kérem, hogy vádlott bűncselekményét a btkvnek ne-278. hanem 279. §-a szerint méltóz- tassék minősíteni, s őt ne a gyilkosságban, hanem szándékos emberölés bűntettében méltóztassék bűnösnek nyilvánítani. Hogy vádlott a rablás büntetnének vádjával alaposan nem vádolható, már volt szerencsém kimutatni, ezen vád alól kérem őt felmenteni. A mi a büntetés kimérését illeti, mindenekelőtt a btkv 87 §-át ajánlom a tek. kir. törvényszék figyelmébe, amely szerint vádlott sem halálra, sem életfogytiglani fegyházra nem Ítélhető. Kérem azonban enyhítő körülményekül beszámítani az ő fiatal korát, romlatlan múltját, hiányos nevelését és bűnbánatra való töredelmes beismerését és mindezekre való figyelemmel kérem vele szemben a btkv. 91. §-ának alkalmazását. Az ítélet. A vád és védbeszédek elhangzása után a kir. trvszék rövid tanácskozásra külön terembe vonult, honnan vissza térve, elnök kihirdette főbb indokaival együtt a következő ítéletet': Ö felsége a király nevében ! a gyulai kir. trvszék, mint büntető bíróság vádlott Kurta Juliannát a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért ot a mai naptól számítandó 15 évi fegyházra ítéli• 1894. évi január 19. óta tartó vizsgálati fogsága által a büntetési tételből 5 hónapot kitöltöttnek vesz. Az Ítéletet a hallgatóság nagy megnyugvással fogadta. Az érdekeltek azonban, jelesen vádlott, védő és kir. ügyész, az utóbbi a btk. 344. §-ába ütköző rablás vádja és következményének terhe alóli felmentés miatt felebbezést jelentett be. Az iratok ennélfogva a n. váradi kir. táblára felterjesztetnek, vádlott pedig továbbra is a kir. ügyészség rendelkezése alatt hagyatik. Az ítélet kihirdetése és a hallgatóság eltávozása után érzékeny jelenet játszódott még le a teremben vádlott és hozzátartozói között. Ezek ugyanis egyenként járultak hozzá I vádlott mindnyájukat sirva ölelte magához, majd midőn magára hagyták, görcsös zokogásban tört ki. Fájdalom, e bánata kissé későn érkezett. —p. —a. A mezö-berényi apagyilkos bűnügyét tárgyalta hó 2-án a kir. törvényszék. Elnök volt Nagy József, birak : Bócz Géza, Dr. Plopu György, jegyző : Szűcs Sándor, ügyész : Meszlényi Antal, védő: Dr. Berényi Ármin. A vizsgálati fogságban levő vádlott tisztességes kinézésű s szelíd arczú 18 éves ifjú, ki egyáltalában nem is bizonyult erkölcsileg romlott és durva lelkületű egyénnek, hanem inkább egy szívtelen apa kegyetlensége által provokált kritikus pillanat áldozatának mutatták őt a kiderített adatok is; apja u i. Rau Mihály, egy mező berényi igen vagyonos paraszt, családja tagjaival mindig — s különösen ha ittas volt mit rendes állapotának lehet mondani — nagyon durván, szivtelenül bánt, űzte, kergette őket, sőt több Ízben életöket is veszélyesen fenyegette; s az épen most vádlottként szereplő fiára is 3—4 évvel ezelőtt csupán azért, mert egy, a fiú őrizetére bízott kocza a malaczát megette, seréttel töltött fegyverrel reá lőtt, sőt rá is duplázott; nagyon könnyen érthető, hogy ily körülmények között a gyermekek sem lehettek valami nagy vonzalommal apjuk iránt, különösen azóta, hogy a sokat szenvedett édes anya halála után a mostoha asszony kezei is közbe kezdettek nyúlni a dúló családi viszály kuszáit szálainak, minek eredmény0 utoljára is az apa halála s az lett, hogy a fiú most apagyilkosság büntette miatt várja büntetését a földi igazságszolgáltatástól. Folyó évi márczius 10-én ugyanis, midőn a fiú, apa és mostoha a gyomai vásárról hazatérőben voltak, az akkor is ittas Rau Mihály minden ok nélkül belekötött fiába, s azt a kocsiról lezavarván, agyonütéssel fenyegette, ha még egyszer a szemei elé kerül; a fiú — mivel már az előzőkön okulva — alaposan hihette, hogy apja ez alkalommal is megvalósítja fenyegetését, annak haragja elől elbújt az istállóban. De nem úgy alakultak a körülmények, mint ő gondolta, mert mihelyt apja megérkezett, rögtön holléte után tudakozódott, s mikor ezt megtudta, ásót ragadva kezébe „megöllek“ kiáltással indult a fiú rejteke felé, ki menekülni akarva, az istállóból ki akart jönni, de apja kivül az ajtón útját állotta, fenyegetően kezében tartva az ásót; mire a fiú is kétségbeesett helyzetében egy, ép1 ott levő kapát megragadva, nem várta be apjának ütését, hanem megelőzve, fejbe vágta azt úgy, hogy rögtön földre bukott, sőt nem elégedve meg azzal, hogy ezen ütése által az őt közvetlenül fenyegető veszély legalább egy időre elhárítva lett, még 2—3 ütést mért a földön fekvőre; ez okozta vesztét, mert ép’ ezen utóbb ejtett sérülések lévén a feltétlenül halált okozók: e miatt a kir. törvényszék a kir. ügyész csinos vád- és dr. Berényi Armin igen szép védbeszéde után felmenő ágbeli rokonon erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s a fennforgó enyhítő körülményeket figyelembe véve, őt 2 és ’/« évi fegyház büntetésre ítélte, mely ítéletben úgy vádlott mint védője, valamint a kir. ügyész is megnyugodott.
