Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-08 / 27. szám

csak nemes alakodat ragadta el könybe láb- badt szemeink elől, de a mi benned, a mi dicső lényedben isteni volt, az a halhatatlanság osztályrészesévé tett; munkálkodásod, alkotá­said pedig elévülhetetlen emléket biztosítot­tak számodra. Mint orvos, a szenvedők odaadó vigasza voltál' s nem törődve nehéz pályád sokszor rút hálátlanságával, kimerítő faradságával, széles alapú tudományos képzettséged, mindig reali puritán gondolkozás módod megtalálta az eny hités helyes útját; mint kartárs pedig csupa szív valál. A kar, melynek buzgó harczosa voltál mindig csatakészen talált, ha annak szeplőt len hire, érdeke, üdve úgy kívánta. Lankadat lan hévvel, buzgó ügyszeretettel távolítottad el a soksior méltatlan gyanúsítás legkisebb árnyát is, ha az kisérteni látszott. Ember voltál, egész ember a legjavából, ki karddal és tollal egy aránt híven, nemesen szolgáltad forrón szeretett hazádat. Jellemed czikornyátlan egyszerűsége, sze rénysége mindig szárnyát szegte az olyan törek vésnek, mely nagy tehetségednek, tartalmas ké pességeidnek megfelelő nagyobb tért biztosítha­tott volna. Lelked fénye, szellemed ereje mindig csak a mi örömünk volt, és mindig csak az maradt. Sokszoros hálánk adóját az igaz könnyek róják le, midőn szivszorongva látjuk, hogy éle tednek sok viszontagságot kiállott hajója a rév- parthoz ért. Nyerd el az igazak álmát. Munkás fáradozásod találja fel jutalmát a csöndes, édes pihenésben és sirod felett őrködjék az örök em lékezet! Isten veled!“ Ismét megzendült a gyászdal. Sírba lett he­lyezve a kedves halott. A szemekből könyár per gett, az ajkakról bánat-sóhaj szállt fel. A szivekben égető fájdalom maradt ... De nem csak fájdalom, hanem remény is talál szivünkben helyet, hogy az elhunytnak sírja felett virrasztani fog az áldott em­lékezet ! „Hull könnyű a hamvadó porára, Alszik ő s nem ébred föld zajára.“ Dombi Lajos. Koszorúkat a ravatalra a következők helyeztek; Természetes babérkoszorú pálmaággal, fekete szalaggal! „Felejthetlen jó férjemnek.“ Természetes babérkoszorú pálmaággal, fehér virággal, hamuszin szalag, „Szeretett jó atyánknak — Szidi és Lajos.“ Zöld koszorú, thea rózsa fehér moir szalag­gal: „Szeretőtök jeléül — a testvérek.“ Babér koszorú fekete szalaggal: „Tisztelete és kegyelete jeleül — a közkórház orvosi és tisztikara.* Babér koszorú fehér szalaggal: „Szeretető és tisztelete jeléül — a gyulai orvosi kar.“ Zöld koszorú fehér szalaggal : „Pótolhatlan jóságodért szívből gyászol — gyámleányod Kramplics Irén.« Kék és fehér szalma virág zöld koszorú, lilla: szalag: „A „Békés“ — egykori szerkesztőjének és hű munkatársának.* Természetes babér koszorú fehér szál aggal „Beliczey Rezső és neje — részvétük jeléül,“ Zöld levél koszorú fehér szalaggal; „Tiszte­letük jeléül — a gyulai gyógyszerészek.“ Zöld koszorú szalma virággal, fehér szalaggal „Dr. László és családja.“ Zöld koszorú nefelejts és gyöngyvirág fekete szalaggal: „Dr. Kovács Istvánnak — az orosházi járás.“ Zöld koszorú, fehér virág és fehér-kék sza­laggal; „Dr. Kovács Istvánnak, szeretett tiszttársá­nak — BékéBvármegye tisztikara.“ Természetes zöld koszorú szalag nélkül. Pálma koszorú fekete szalaggal: „Dr. Kovács Istvánnak — „a békésmegyei takarékpénztár egye­sület.“ Arvalányhaj koszorú, fekete-fehér szalaggal: „A vármegye szeretett főorvosának — Békés köz­ség elöljárósága.“ Természetes schottisch virág koszorú „Felejt­hetlen keresztatyjuknak — -Eszti és Lotti.“ Természetes mahagonia koszorú színes rózsá­val, fekete szalaggal: „Felejthetetlen násza és ko­májának — Nagy Károly és neje.“ Hamuszin levél koszorú szines virágokkal fehér szalaggal: „Beliczey István és családja.“ Természetes mahagonia koszorú szines rózsá­val, fehér szalaggal: „Hivatal társuknak — a kir. törvényszék ítélő bírái.“ Zöld koszorú fehér-fekete szalaggal: „A bé­kési orvos és gyógyszerészi kar — szeretve tisztelt főorvosunknak.“ Zöld koszorú fekete szalaggal .* „b.-csabai c vosi és gyógyszerészi kar — főorvosának.“ Ugyanolyan koszorú: „Orosházi orvosok e? gyógyszerészek — Dr. Kovács Istvánnak.“ Természetes zöld koszorú szines virággal : „Tiszteletük jeléül Kardos Fannika és Tóth Tér csike.“ Dr. Kovács István megyei főorvos haláláról a család, a vármegye tisztikara és a békésmegyei köz­kórház, mindenik külön-külön adtak ki gyászjelen­tést. A család gyászjelentése következő : Özvegy dr. Kovács Istvánná született Franka Szidónia a saját valamint leánya Kovács Szidónia férjezett Terény Lajosné és férje Terónyi Lajos, úgy gyermekeik Péter, Arzenia, Gedeon, Katalin és Lidia, nemkü lönben az elhunytnak testvérei és rokonai nevébe fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a felejthe tétlen jó férj, a szeretett atya, após, nagyatya, test vér és rokon Dr. Kovács 1st vei fi 33 ék es varmegye fó orvosa, a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye tanács bírája, a békésvármegyei közkórház igazgatója, békésvármegyei takarékpénztár igazgatósági tagja stb. súlyos szenvedés után életének 64-ik s boldo házasságuknak 34-ik évében Budapesten az 1894 évi junius hava 30-ik napján szivszélhüdésben el halálozott. A megboldogult földi maradványai a évi július hava 3-ik napján d. u. 4 órakor fognak Gyulán az ev. ref. temetőben örök nyugalomra tó tetni. Áldás emlékének s béke poraira! i alsó-fehér-Mrósi társalat reniMli Közgyűlése, (Junius 11.) Keller Imre elnöklő társ. alelnök annak előre bocsájtásával, hogy a társulat összes árterülete 36 5 94800/,6uo hold, összes értéknövekedése pedig .933,740 frt lévén, ezen közgyűlés, melyen 23.463 árteres kát. hold 1.237,752 frt értéknövekedés van a jelenlevők által képviselve — határozat képes, az érdekeltséget szívélyesen üdvözli és bejelenti, hogy a közgyűlésen való résztvevősben akadályozott La­dies György társ. elnök ezen közgyűlésen való el nöklésre őtet kérte fel; ezután a közgyűlést meg- yitja. Olvastattak földmivelésügyi in, kir. miniszter rendeletek, melyek közül az első Ludvig Mihály és társai gyulai, a második Mester István és társai békési lakosoknak a társulat műszaki ártérfejlesz tési ügyében hozott alispáni határozatok ellen köz bevetett felfolyamodásuk elutasításával az alispán határozatokat érintetlenül hagyja. Olvastatott az ig. választmánynak vonatkozó javaslata. Minthogy Békésvármegye alispánja a minisz­teri rendeletek másolatával érdekelt felfolyamodókat értesítette, a közgyűlés az ig. választmány javasla­tához képest a miniszteri rendeleteket tudomásul veszi és határozatilag kimondja, hogy a társulati térfejlesztési munka műszaki része az 1884. évi XIV. t.-cz. 12. és 13. §-ai értelmében letárgyaltat- án, most már végérvényesen meg van állapítva ; földmivelésügyi miniszter úrhoz pedig kérelmet intéz az iránt, hogy az 1884. évi XIV. t.-cz. 15. a értelmében készítendő osztályozási munkának i 16. §. értelmében ugyanazon módon és eljárás szerint megállapítandó kivetési kulcsnak közszemlére gyidejüleg leendő kitételét engedélyezni méltóz- tassék; utasítja továbbá társ. főmérnököt, hogy a ársulati műszaki ártérfejlesztési munkálatnak alap jául elfogadott vizszinek alatt fekvő területek egy­más közti hozzájárulási arányának végleges megál­lapítása iránti műszaki javaslatot a legközelebb megtartandó közgyűléshez tárgyalhatás végett tér- jeszsze be; végre Keller Imre elnöklő társ. alelnök- nek abbeli indítványát, hogy a tárulati érdekelt­ségnek az uj mÜBzaki ártérfejlesztési munkálat alap­ún való megalakítására és az alapszabályoknak szükséges módosítására és átalakítására vonatkozó tervezet kidolgozására bizottság küldessék ki, elvi­leg helyesli ugyan, de a bizottság megválasztását ób a tárgyalás megindítását azon időre halasztja el, midőn már az 1884. évi XIV. t. ez. 15. §-ában foglalt eljárás szerint az osztályozási munka elké­szíttetett és egyidejűleg a kivetési kulcs is mcgálla- pittatott. Olvastatott társ. főmérnöknek javaslata a m. kir. államvasutak tiszavidéki és alföld-fiumei vona­laiból a társulati ártérbe eső és a társulati védtöl- tések által védett szakaszoknak az ármentesitési költségekhez való hozzájárulásuk megállapítása tár gyában. A közgyűlés az igazg. választmány javaslatá hoz képest a m. kir. államvasutak tiszavidéki és alföld-fiumei vonalaiból a társulati ártérbe eső s a társulati védtöltések által védett szakaszoknak az ármentesitési költségekhez való hozzájárulásuk tár­gyában előterjesztett főmérnöki javaslatot helyben- hagyólag magáévá teszi, a társulati elnökség, társ. főmérnök és társulati igazgatóból háromtagú bizott­ságot alakit, melynek megbízást ad arra nézve, hogy a m. kir. államvasutak hozzájárulása ügyében előterjesztett főmérnöki javaslat alapján az 1884. évi XIV. t.-cz. 15. §-a 2. bekezdésében foglalt mód szerint az államvasutak képviselőivel tárgyalván, a közgyűlés hozzájárulásától és a földmivelésügyi m kir. miniszter ur jóváhagyásától feltételezetten kös­sön egyezséget s azt jelentés kíséretében a köz­gyűléshez terjeszsze be. Tárgyaltatott Szeberényi József gyulai ügyvéd­nek Breznyik János csabai birtokos képviseletében a VII/I894. kgy, számú határozat elleni beadványa, mely kifogásolja azt, hogy Csaba község javára a régi államkölcsönből reá kivetve volt, de 1880. ób 1881. években által kifizetett 59600 frt 92 kr. tőko- járulék részletnek 1893. év végére számított 57305 frt 24 kr. értéke az 1.600,000 frtos kölcsön járu lékának f. évi kivetésénél cumulative tudatott be a társulat által, — a közgyűlés az ig. választmány véleményének elfogadása mellett kimondja, hogy a beadmánynak a társulattal szemben nincB alapja, mert minthogy eddig az 1871. évi október hó 9-én kötött társulati szerződés értelmében a közsé­gek mint testületek tekintettek társulati tagokul s a társulati építkezések költségeit közös erővel tar­toznak viselni, ha mindjárt az ártér egyes községi lakosok tulajdonát is képezte, — a társulat nem lehet azon helyzetben, miszerint tudja, hogy az egyes Csaba határbeli birtokosokat mennyi illeti meg a cumulative betudott 57305 frt 24 kr. ösz- szegből az egyénenkénti leszámolás iránti jogait Breznyik János csabai birtokos csak Csaba község­gel szemben érvényesítheti. Több késztetett. kiesebb tárgy után a közgyűlés bere­Az agrár-socialismus és orvoslása. H. Az utolsó évek nagy átalakító társadalmi, köz gazdasági fordulatai adták a mezei munkások ajkán az elégületlenség panaszszavát. Kétségtelen ugyanis, hogy a mi békésmegyei munkásainknak, mint általában minden alföldi mun kás embernek, az a vágya soha meg nem szűnik, hogy tartós igyekezettel egy kis nádfedeles házat meg egy kis földecskét ne szerezzen. Ezzel a vágygyal kezd az élethez, mikor fészket rak és ezzel a kába reménynyel hal meg. Es bizonyos, hogy ezt a re menyét még 10—15 év előtt egy kis józan élettel könnyen elérte. Nem kellett egyéb, csak hogy egész­sége el ne hagyja. Ha beállott egy uradalomba konvenoziós cselédnek és csak egy kicsit is józanul viselte magát, a konvenczióját bár fel ette de majdnem korlátlan jószágtartásból életczélját egy pár évi önmegtagadás után boldogan látta teljesedni Ma nem úgy van. A nagy uradalmaknál, ha állandó is az éves benlakó cseléd, de konvencziója maradt régi, jószágtartása pedig nemcsak korlátoztatok, hanem néhol teljesen meg van tiltva. Az ilyen cse­léd az ő elfojthatatlan életczélját elérni sohasem fogja, mert amennyiben apadt a jószágtartásból jö­vedelme, oly mértékben emelkedett a föld ára. Igaz hogy a remény a szerencsétlen emberek mindennap kenyere, de hogy a sors állandó üldözése után t eményt vág) kishitűség, vagy elégületlenség váltja föl, azt az ember természetéből mindenki könnyen kiraagyarázhatja. Nemcsak hogy az alföldi munkás birtokszer­zési vágyát ki nem elégítheti, de ki lehet mutatni hogy újabban a megélhetés terhei, munkahiány és kezdetleges gazdálkodás, meg a nyomott búzaárak következtében a megszerzett zsellértelepek is bele­olvadtak nagyobb birtokokba. Ki lehet mutatni, hogy az utóbbi öt év alatt a 10 holdon aluli kis zsellér­telepek lényegesen megfogytak. íme e tekintetben ehány adat: Uj-Kigyóson 1095 hold 1600 Q öl 121 hold dal fogyott. Bánfalván van 10 kis birtokkal apadt, így van ez a többi községben; a kisebb zsellérte- epeket a nagyobb 10 holdon felüli gazdaságok von­ták magukhoz. Természetesen a földjétől, mint leg érdekesebb kincsétől megfosztott zsellér most tisz­tán napszámos munkára van utalva és —elégedetlen A földszerzés vágya mellett nagy elégületlen- ségre az ad okot, hogy Békésmegyében a racionali sabb gazdálkodás egyre apasztja a feles és har­mados földmivelést. Vegyük ehhez, hogy Békésmegyében óriássi latifundiumok vannak és a kis tőkével rendelkező földbérlők egyáltalában alig elégíthetők ki. Ezen állításunkat igazolják a következő adatok : Uj-Kigyóson . . . 13-584 k. hold nagyb. béri. 2750 hold Csorváson .... lO.OOO „ „ „ „ 2000 „ ,,-Ladány .... 8.952 „ „ „ „ 2850 | nmson................... 15.934 ,. „ „ | 5000 „-Szt.-Tornya . . . 10 574 „ „ „ „ 1790 „ Gyula ....................... 5.906 „ „ | „ 1846 „ Kétegyháza .. .. 9.221 „ „ „ „ — ,, I Gyomén................... 19.480 „ „ „ „ 5310 „ Na gy-Szénás . . . 16,206 „ „ » „ 4022 „ ’Csabán.................. 12.872 | „ „ „ 6284 „ Or osházán .... 4.138 „ „ „ „ 1600 „ Például Bánfalván nincs bérlet semmi, holott csak ebben a községben 800 napszámos áll rendel­kezésre. Az összes lakosok száma a népszámlálás adatai szerint 3282. Ebből a földes zsellérek száma 263; ez is 1-től 10 holdig terjedő kisbirtokos. A házas de földdel nem biró zsellérek száma 433. Tiz holdon felüli „gazdaember“ egész Bánfalván tizen- kettő találkozik. Csak ez az egy példa nem nyilvánvalóvá teszi-e, hogy a nevezett községekben némi tekintetben a megélhetési viszonyok megnehezültek, a magyar al­földi munkás földszerzési vágya meg éppen teljesü letlenné vált. Nem szabad számításon kívül hagyni, hogy az uradalmak most már teljesen maguk gazdálkod­nak, a bérlet jobbára megszűnt, a feles és harma dós rendszer pedig inkább kis gazdáknál divik. Ami e régi szokásból fölmaradt, abban se sok köszönet van. A harmadjába adott földek után a munkások kevés kivétellel annyi minden czimü uzsorát fizetnek, hogy igazán bámulatos mennyi leleménynyel tudták ezt kieszelni. Nevezetesen : Le kell tölteni minden hold földért egy-két napszámot, fizetni kell egy forintot, be kell a gazdának adni egy pár jó csirkét, néhol még az is meg van mondva, hogy csak két kakast fogadnak el, (mert az na­gyobb,) ezenkívül néhol még egy új, használatlan zsákkal is be kell a gazdának számolni, ez uzsorá­kat összeségükben rendszerint nem találjuk meg, de csak kicsinyt kellene utánna néznünk, hogy — mégis megtaláljuk. Az igazság érdekében valljuk be, hogy amit egész bátran igy uzsorának neveznek, ahhoz lassan­ként a harmadosok maguk szoktatták a gazdákat. Hogy biztosan kapjanak mivelésbe harmados kuko- riczát, ők vitték ezeket ajándékba, mi most általá­nos szokássá vált és nem ajándék többé hanem követelés. De vizsgáljuk csak közelebbről a dolgot. Egy munkáscsalád rendesen három holdat szokott har­madjába elvállalni. Feltéve, hogy az illetőknek munkaképes családjok nincs az első kapálásért fizet .... 7 frtot a második „ „ .... 8 „ a letörésért .... 8 „ terményének behordásáért . . . 3 „ összesen: 26 frtot. Ezzel szemben, föltéve, hogy uzsorát nem tel­jesít, jó közép termés mellett az a kilátása lehet, hogy a neki eső egy hold földön terem nyolcz métermá­zsa kukoricza, ez értékesítve a kukoriczasszüret ide­jén szokásos áron mm. 3 50 krjával 28 frt. Marad neki tehát tisztán a vesződségére 2 frt tiszta jöve­delem. Megjegyezzük azonban, hogy ezt oly mun kás családra értjük, a mely maga a föidmunkálást nem teljesítheti. Ha már a harmados rendszer, mint a munkás családok keresetének biztosítása, fentartatnék, mer­jük mondani, hogy a ezukorrépának harmadjába való kiadása több jövedelmet biztosit a munkásoknak. Ugyanis a czukorrépánál 120 mm. termés, ami al­földi talajunk mellett bizton számítható, ez értéke sitve 81 krjával 32.40 kr. Itt is megjegyezzük azon­ban, hogy a harmados rendszerrel egyáltalában nem segítünk a munkásainkon. Ki lehet ugyanis mutatni, hogy- a középtermés esetén a harmadjába adott ku- koricza-művelésből, mig a harmadosnak éppenség­gel nincs haszna, a gazda is károsodik. A nép, mely bajait érzi és oka felől puhatolódzik, csak azt tudja, hogy minden évvel kevesbedett a har­mados vállalkozás és ezt tartja helyzete egyik igen nagy bajának. Pedig nem ezen fordul meg a kér­dés, hanem azon, hogy neosak a leszorgosabb mun­kaidején adjunk a népnek munkát. De erre még egy ízben ki fogunk terjeszkedni. A harmadjába kivett munkánál lehet szóvá tenni, főleg az Orosháza és környéke népének pa­naszát, mely az, hogy a gazda nem részesíti a har­mados terményből igazságosan harmadosát, mert például a tengeri szárat elvonja. A sérelem hangoz­tatása méltányos, de nem jogos. Méltányos a tekin­tetben, hogy -miután a munkás a termény harma­dáért vállal munkát, azt megkapja: egész határo­zottan a tengeri szárát még se követelheti, mert ezt eddig sóba meg nem kapta és a harmados mi- velést a szokás joga alapján vállalta el. De tekin­tettel arra, hogy a panaszokat jelentékenyen gyön­gítené a munkaadóknak méltányossága, nagyon óhajtandó, hogy a tengeri szár harmadának önkény* tes átengedésére a munkaadók maguktól vállal­kozzanak. Bizonyos dolog az is, hogy a mi közhatósági intézményeink nem tudják megvédeni a munkást, hogy munkaereje túlságosan, hogy úgy mondjuk, emberfeletti módon ki ne zsákmányoltassék. A ki a tényleg fenálló panasz előtt nem huny szemet, az előtt kétségtelenné lesz, hogy az úgynevezett perczentes gazdálkodással tényleg elsőrendű anyagi érdékükké teszi egyes uradalmak tisztviselőinek, hogy a kézimunkást erősen dolgoztassák. Az állat- védelem nemes czéljaira már alakult védő egyesü­let, de gondolt-e arra valaki, hogy a mezei mun­kást a munkát nyújtó önkényétől megóvja? A ható­ság igazságszeretetót nem vonjuk kétségbe; de kér­dezzük, hogy minden egyes megtorlásra váró körül­mény a hatóság tudomására jut-e ? Aligha. Az élet nehéz küzdelme megadást javasol a munkásnak, még ha önkény és túlkapás ellen is. A szegény embernek nincs érkezése sérelmével a hivatalos küszöböket járni. A törvényes ellenőrzésnek kellene úgy szervezve lenni, hogy ahol méltánytalanság tör­ténik, a sérelmezettnek különösebb panasztétele nél­kül is, az mielőbb orvosoltassék. Tételesen kell szabályozni, körülírni a dolgozásnak legnagyobb és legkisebb idejét, mert az emberszeretetnek legelsőb- ben Isten teremtményeire kell kiterjednie Ami mun­kásaink maguk is nevetségesnek találják azt a masz­lagot, melyet egyes ámitó elvterjesztők a nyolcz órai munkaidő hirdetésével elérni akarnak, mert jól tud­ják, hogy-az alföldi gazdálkodás mellett egy ilyen munkaidő betartása lehetetlenség lenne és elsősor­ban őket érné a legnagyobb csapás, ha betartatnék; de hogy a másik túlzás, és pedig a munkás erejé­nek túlságos kizsákmányolása — mint mely tény­leg nagyobb uradalmaink némelyikében előfordul —- az elégületlenségnek ad táplálékot, azt nem lehet tagadni. Mivel a munkáskérdést nemcsak társadal­milag kívánják rendezni, hanem törvényhozási utón, munkások jó reménységgel lehetnek eltelve, hogy tekintetben meg fog tétetni a legjobb intézkedés. A gépeknek alkalmazását a mezőgazdálko­dásban felvetik munkásaink, mint a munkabiány egyik okát. Ennek a körülménynek felvetése már em olyan alapos. Végre is, itt nálunk munka- hiányról nem lehet beszélni sem most, sem a ki­látások szerint egyhamar. A milyen módon a gaz­daságok egyes gazdasági gépeket beszereztek, olyan arányban nőtt a földmivelésben való belterjes gaz­dálkodás. Az ipar és kereskedelmi növények ter­melése kezd meghonosodni nálunk, a mivel kétség­telenül sokkal jobban igénybe veszik a munkás­kezeket, mint a kalászos termeléssel. Es itt említsük meg, hogy a cséplőgépeknek a gazdaságokban való alkalmazása lényeges oka, hogy nép nincs úgy elfoglalva, mint egy évtized előtt, hogy időközönként, dolog nélkül van. Ma a csóp- lést hat hét alatt befejezik, a cséplés mellett csak legügyesebb munkaerőket alkalmazzák. Ezelőtt a lóval való nyomtatás patriarchalis idejében ez a munka hérom annyi ideig tartott és merjük mon­dani hatszor annyi munkáskezet foglalkoztatott, a kik, — különösen ha a családfentartónak lova volt — pompás keresetet biztosítottak maguknak, és amit a számításból feledni nem szabad, a munkaadó koszt­ján élősködtek. Ez ellen azonban azt lehet vetni, hogy mégis miért veszik a munkások ezt csak most észre ? Hiszen a cséplőgépek nem az agrár mozgal­mak i lejében találtattak fel: Megfelelünk a felve­tett kérdésre. Hogy a munkások ezt csak most ve­szik észre, annak két oka van. Az egyik az, hogy a gépek kis gazdaságoknál csak lassan terjeszkedtek évek során, de főleg az az oka, hogy a cséplési munka megszűnése közben az Alföld munkásainak nagy jövedelmező munka kiuálkozott a védtöltések és folyamszabályozások körül, mely a munkás igé* nyeit igen kifejlesztette és lélektanilag a mostani elégedetlenségét leginkább igazolni képes. (Folyt, köv.) Adakozások Kossuth Lajos szobrára. Gyula város polgármestere a képviselő tes­tület határozata folytán gyűjtő iveket bocsátott ki Kossuth Lajosnak a fővárosban emelendő szobrára. A gyűjtés eredménye időközönként lapunkban nyil­vánosan fog közöltetni, és azt az alábbiakban foly­tatjuk : Huszka János ur ivén : Kökényessy Ferencz 5.— Zabeb József —.50 Bakos Géza —.50 Buszka Dénes — 50 Kántor Teréz —.50 Huszka János í.— összesen: 8.­Bródy Samu ur ivén: Bródi Samu —.50 összesen: —.50 Hoffmann Alajos ur ivén: Hoffmann Alajos 1.— Prág Bonifácz 5.— Hoffmann Alajosné 1.— Ujfalussy Gyula 1.— Hoffmann Viktor 1.— Bakó Jakab 1 _ Ho ffmann Béla 1.— Démusz József 1_ Ho ffmann Kornél 1.— Multas Mór 1.— Dr. Bartóky József 1.— Pick József 2.— Goldstein Mór 1.— Lusztig Adolf 2.— Hoffmann Ferencz 1.— Bekker János 1.— gohrőder István 1.— Dr. Dáirael Sándor 8,-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents