Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 1. szám

21. Élővirág lila szalag „Fol'édhetleu elnökének a veres kereszt egylet.“ 22. Kék szalag nefelejts koszom. „\ csizmadia ipartársulat, tiszteletbeli elnöké nek 22. Gyöngyvirág és ibolya koszorú fe­kete szalag. „A gyulai tűzoltó testület, leled- hetlon emlékű alapitó tagjának és leik'“ pártfogójának.“ 24. jA jó apát úrnak, Szénásy József) saládia“ -Élővirág, fehér szalag. 4— eta Gryula, 1894. január 7-én. XIJLI. (XXYI) évfolyam. . 4 csíiládjs És még több szalag nélküli koszorú.' tett «t,”“ rsadalmi és közgfazdászati hetilap. terhez, a szegényalap javára, grót WenckM Frigyesné pedig 101) trtot; ez utóbbi öé MílGlJEXiENIS MINDEN VASÁHNAF. a megboldogult, által hagyományozott ij tál együtt tiszt. Bazár Gyula segéd / által fog a szegények részéve hyjk/.. . - ■ , - . isten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein* Bernát fürdö-utcza 4., llaasenstein <s Jorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sútő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvanl-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1, Az Alsó Feher oros sza a yoz^,er Qyuia Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-ulcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üolDay János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, h 'jva a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.. Nyílt-tér sora 10 kr. ; ; közgyűlése (1893. déczembor 20-á/ A határozatképes számig okát hadira Gyöiy’i gégi toj vözölvén, a jegyzők ö ‘•-■‘ler Gyula •' Göndöcs Benedek. Emberöltők múltak, emberöltők fognak elmúlni, inig e várost — emberi életben — olyaVi fájdalmas, olyan nagy, olyan pótol- hatlan veszteség érje, mint most Göndöcs Benedek halála. A kábító csapás után, amelyet hirtelen halála keltett, idő kell hozzá, hogy a rop pánt. veszteséget csak némileg is mérlegelni tudjuk. Hazája: hű fiát, egyháza: hivatása szín­vonalán messze felülemelkedő papot, csa ládja: öntoláldozólag szerető rokont, a sze gények, özvegyek, árvák ős elhagyottak: leg nemesebb szívű gyámolukat, Gyula városa — melynek pedig nem volt szülöttje, de amelynek közéletével két évtized óta telje­sen összeforrt: — legkiválóbb, leghasznosabb polgárát veszítik el benne. Igei) is, mint pap, a mindinkább ke- vesbülő régi jó magyar plébánosok egyik typikus alakja volt. Hű őrzője s szigorú követője ugyan egyháza dogmáinak, de tel- -yé'jvsw raientt a fanatismustól, s azonkívül más hitfelekezetckkel és más hitfelekezetbeliek- kel szemben nemcsak hogy türelmes, de maga a megtestesült toleránczia. A hitfele­kezeti súrlódások és villongások mai szo­morú korszakában ezer szerencséié lenne az államnak, ha Göndöcs Benedek lelkületű fő­papokkal lehetne az egyházpolitikai kérdé­sek fölött tárgyalnia s megállapodásra jut­nia. Szerencse lenne az államra, de nem ki­sebb előny és szerencse magára a kath. egy­házra nézve is. És lehetetlen keserűség nélkül, a jogos méltatlankodás hangján meg nem bélyegez­nünk azt a — most már nincsen tekintet, mely bennünket az igazság hangoztatásától visszatartana — szükkeblüséget, azt a rosz- ak aratót, azt. az igaztalan mellöztetést, mit Göndöcs Benedeknek mint papnak, évtize­deken keresztül egyházi fensőbbségei részé­ről elviselnie kellett. Az a pap, ki kétszer annyit költött emberi s jótékony czélokra, mint amennyi lelkészi czímen szerzett jövedelme ; az a pap, ki a krisztusi szeretetnek époly mértékben követője, mint hirdetője volt, mint pap, csak untaira vihette, amennyire a gr. Wenckhoim család patronatusnak alkalma lehetett érde­meit honorálni, azontúl nem haladt egy lé­pést sem. A magyar püspöki kar harmad­részének individuális érdeme együvé téve nem ér fel magával Göndöcs Benedekével, aki hetven esztendős koráig még kanor.oki állásig sem vihette fel. És mindezt azért, mert mint magyar ember, mint magyar pap, nem értett a hízelgéshez, nem intrikált, ha­nem azon a természetes hangon és őszinte­séggel beszélt a Szent-István társulati köz­gyűlésen és a püspöki aulában, mint itthon a gyulai parochián. Ezt a pozeur főpapok soha el nem nézték, soha meg nem tudták néki bocsátani. Igaztalan mellőztetése minden jóér/.ésü embert bántott, noha szorosan vett önzésből mérlegelve: a gyulai hívekre, Gyula váro­sára nézve kiszámithatlan szerencse volt, amennyiben egyházi előléptetése Gyuláról való távozását vonta volna maga után. És abban hitfelekezeti különbség nél­kül' egyetértett e város közönsége, hogy Göndöcs Benedek távozása Gyulára nézve nemcsak csapás, hanem valóságos katasztrófa lészen. Amit Göndöcs Benedek a jótékonyság tkterén kifejtett, az hasonlíthatlan, páratlan, la'Kőzatám tüneményszerü. AmKiuús jó-embe­reknél egyik szép tulajdon : a jótékonyság gyakorlása, Göndöcsnél életczél, valóságos életszükséglet volt. És hányféle úton-módon tudta ő em­bertársaival szemben a jóakaratot, a jótó konyságot gyakorolni? Tizenöt-húszezer forintnyi évi jövedel­mének felét példátlan nagy vendégszereteten alapuló háztartása, másik felét pedig a sze­gények és segélyre szorúltak emésztették tel. Sohasem volt fölöslege, sőt gyakran megtörtént, hogy jótékonysági kötelezettsé­gének teljesítésére hitelre szőrűit. De nemcsak önmaga volt jótékony, hanem rendkívüli mérvben közvetitte is a jótékony ságot. Ha s amikor már sajátjából nem fu­totta: a haza közeli s távoli részén levő fő­urak és úrnők jótékonyságára appellált szu gónyei érdekében. I)e pénz és órtékadomá- nyainál nem kisebb sőt lehetőleg nagyobb jótétemény volt abbeli törekvése, hog: a gélyre szorultak, könyöradományok helyett állandó keresethez jussanak és rendkívül összeköttetéseinél fogva százakra rug a sze­gények, özvegyek s árvák száma, kiknek ilye' utón módon tisztességes exisztencziát biz­tosított. A gyulai papiak két évtizeden keresztül valóságos jótékonysági iroda volt, ahol sziÍr­tén a nemesszivü apát jótékonyságát élvező egy-két ifjú, a közügy'ok és kiválókig a sze­gények érdekében százféle kérvény, meg­keresés és kimutatás Írásival volt örökké elfoglalva. Páratlan jószivéről tanúskodott az is, hogy habár legtnéltatlanabbul is megbántotta valaki, ami nem is olyan ritkán történt meg, ha az illetőnek a legkisebb szívességet tehette, nen; is várta, hogy az, előbb bocsánatot kérjen tőle, hanem époly készséggel és lelkiismere­tességgel eljárt az érdekében, mintha nem jog­talan sérelmet szenvedett, hanem az illetőnek talán lekötelezve lett volna. Bánatnak, szivbőlfakadó fájdalomnak vi­gasztalan, keserű könyei áztatták két na por át ravatalát; a szegényeké, elhagyottaké, kik az 6' halála után válnak csak igazán szegé nyekké s elhagyottakká. És Gyula városa ? mely iránt boldogul- jelesünk a fiúinál több: atyai gyöngéd érzel met táplált és szeretettel viseltetett! Két évtizedet meghaladó idő óta, kiil töldi s hazai neves emberek, tudósok, irók él művészek, akik Gyulán megfordultak, Göndöc: Benedek által ismerték meg városunkat é ami szimpátiákat Gyula iránt megőriztek é táplálnak: azt mind Göndöcs Benedeknek Göndöcs Benedek széles e hazában párját nen találó szívós vendégszeretetének köszönhetjük Egy? csomó instituczió: a régész és köz művelődéstörténelmi egylet, a népkert-, a pa villon (amellyel halhatatlan nevét örökitendjül meg,) mint az ő direkt ügybuzgalmának é áldozatkészségének köszöni léteiét. Az árvabázban, a kath. főgymnasium alapban közvetve szintén rendkívüli érdeme vaunak. 0 volt gyámja, ő volt nevelője a min den női erényekben bővelkedő, páratlan szivjó ságu Wtnckheim Krisztina grófnőnek, és po raiban is hálásak leszünk, hogy a nemes gróf nőben a Gyula városa iránti jóindulatot fel ébresztette és állandóan ápolta, fejlesztette. És most meghalt 1 nincsen többé! Nevét elejti a vágyó remény, s átvesz a fájó emlékezet. Megsiratja az értelmiség, megsiratja i pór, iparos és kereskedő, üjegsiratják hívei megsiratják az idegen hitfeiök9zetüek, mer bizony mindenkinek halottja ő ! És mindenki, aki gondolkodni szeret megdöbbenve kérdezi a sorstól: „mi jövendő készítesz előre városunknak, hogy legjobbja elvevód közülünk?“ Óh mi sokáig fogjuk őt gyászolhatni! ! ■Mert. veszteségünk nagyságát eszünkbe juttatja minden nap és minden nagy emlék, amit elhagyott maga után, és minden üres tér, a honnan ő hiányzik. Istenben boldogult szeretett Főpapunk! aki elhagytál, midőn nem küldénk és nem térsz vissza, amidőn hívunk; kit mindenütt fogunk látni, midőn nem vagy, — a nagy űrről, mi utánad marad: nyugodjál csendesen kebelén e hőnszeretett városodnak, melynek jajkiáltása soha ne zavarja meg álmodat. Áldásunk te rajtad! — áldásod mi rajtunk! A mi áldott jó papunk!- Hull a hó. — Fehér leple borítja az Űr­házát; — melynek ormán fekete lobogó leiig. Az Úr szolgája halt meg, — oltára gyászba borult.. Göndöcs Benedek pusztaszeri apát, gyulai lelkész elhunytát hirdeti az Egyház gyásza, — hirdetik a középületek fekete lobogói, az iid vösségre áhítozó hívek ezreinek, mindnyájunknak mély fájdalma s hirdetik a szegények elhagya t'ottak jajjai. A jóság kiucseivel pazarul megtelt szív megszűnt dobogni. A szeretet áldásait nem osztja többé a jól tevó kéz. Még cseng füleinkben hangja az ünnepi dalnak: „Örvendjetek! Megváltónk született Dicsőség, dicsőség Istennek.“ Még halljuk az imára hívó harangok elhaló zúgását. Még zeng a hálaadó zsolozsma, mely szíveinkben az uj év uj örömreményeit fakasztó; s ma már mély bánatba borúit szívvel, fájda­lomtól megtört lélekkel állunk a sírhalom fe­lett, mely elfedi a szerotet, a közjó a hit buzgó apostolát. Ezrei Af szenvedőknek megrendülve állják körül a gfrtfA fájdalom közös, s a sírnál együtt borul le gazdag és szegény. Ki adhat enyhülést a minden szívet átható fájdalomnak ? A szegények özvegyek, árvák gyámola, a közjónak fáradhatlan tevékenységű napszámosa, a közérdek önzéstelen, egyenes lelkű harezosa, kit sem gúny, sem hidegség sem méltánytalan­ság nem tántoríthatott meg a közjóra irányuló törekvéseiben, nem gátolt az előlialadás szolgá­latában : Göndöcs Benedek nincs többé. Jótékony melegsége áldozírtkész szívének nem árad szét többé! Nem merit vigaszt áldott jóságából a szenvedő! Nem nyer támogatást pazar bőkezőscgóből a közérdek! Mily kiterjedt volt áldásos működésének tere! s mily kicsiny a sir, mely aranyi jóságra, auynyi szeretette, s anyayi áldozat készségre borul. 0. Gy. Életrajzi adataiból — a mennyire rendelke­zésünkre állanak — a kővetkezőket adjuk: Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát, gyulai lelkész, Nagy-Váradon, 1824. julius 24-én született tősgyökeres magyar szülőktől, kiknek vallásos nevelése korán megérlelték hajiamat az egyház pálya iránt. Középiskolai tanulmányainak befe­jezése után 183-ban a nagyváradi egyházmegye papi növendékei közé lépett s theologiai tanul mányai bevégezíével té^-ben áldozárrá szentel tetvén, báró Bémer László püspök, fölismervi szép tehetségeit, udvari papjai közé kívánta föl venni. De ő benne már akkor megvolt a hajlar az elzárkózás helyett az élet levékenységtö nyüzsgő áradatában venni részt, s mint világ pap, lelkipásztor, élni hivatásának. így lön mé; ugyanazon évben újkígyóst segéd!jlkész. Hivc csakhamar megszerették a természet es, keresetlet magyaros modorú, barátságos fiatal papot, kine iríj holisége s lelkes temperamentu 011 csakham. H ignyeré számára Kígyós kegy urának, a düs- zdagságáról hires gr. Wenckheim József Antal ralmát, úgy hogy ez kastélya melletti kápolná­ba lelkésznek hivta meg udvarához. S nridőn öreg gróf 1852. évben közeledni látta végóráját,' yetlen gyermekének, Krisztinának egyik gyám- al tévé, nevelését is az ő gondjaira bízván y lön Göndöcs Benedek nevelő atyja az ország :kor leggazdagabb árvájának. S hogy az öreg óf választása mennyire szerencsés volt, azt a mérdek köby igazolhatná legjobban, melyet risztina grófnő letörült, s ama,mesés összegek, elyeket jótékony és hazafias czélokra á d^zott. haza- és a felebaráti szeretet levegője volt az, elylyel a derék lelkész a gondjaira bizolt grófnőt árnyezé, s melyben őt honleányi erényekben y gazdaggá, fenkölt lelkűvé és könyörületes :ívüvé neveié. Mint a kiskorú grófnő gyámja és nevelője eutazván egész Európát s kiváló érzéke lévén gyakorlatiasság iránt, — sok oldalú ismeretet s tapasztalatot volt módjában értékesíteni. Költ­ég és fáradság kimélése nélkül mintát -lepeket llitott fel földjein s figyelme kiterjedt a gazda­ág mind*n ágaira. Az állattenyésztés és az llatnemesités terén a legismeretessebbek egyike z ö neve volt, kinek nemesített tenyészfaj lovai okszor részesültek a legelső állami díjazásokban 1 vidéki kiállításokon s Kígyóson, ö e nelte föl l lótenyésztést annyira, hogy a megye, lófutta- ások parasztversenyén már szinte biztosra vették, logy a dijat kígyód ló viszi el. Az ő búzája, :ukoriczája, dohánya, dinnyéje, gyümölcs®, virá- H fai, dísznövényei, konyhakertész,iti terményei, lelyemtetmelése mind az ő kiváló szakértelméről is buzgóságáról tett tanúbizonyságot s a mi ó .öle kikerült, az abban a nemben az egész al- öldön a legszebbek közé tartozott. Föl is kereste— productumaival nemcsak a hazai, de még a bécsi, párizsi, londoni, budapesti kiállításokat is s hal­mozva hozta onnan az arany-, ezüst-, bronz-ér- meket cs elismerő diplomákat. Göndöcs Benedek 1863-ban lön Uj-K.ii yos II lelkészévé, az as.ály által okozott ínségről oly szomorúan emlékezetes esztendőben. Az uj plé- II bános valódi atyjául bizonyult híveinek a meg- II próbálta tás e nehéz napjaiba^. Gyámolitá a csög- gl gedöket, tizenkét családot a sajátjából tartott el egész az uj aratásig s napota 50—60 éhező nyert főtt eledelt a plébánián, mig a betegek ingyen kaptak gyógyszert és orvosi ápolást. Ily példák­kal járt ő maga növendéke előtt. Zeer-monostori pusztaszeri apátnak iS68-ban nevezte ki ö felsége a hasznos tevékenységéről 1 már akkor országszerte ismert lelkes papot. A 1 következő évben szentszéki ülnök lön. Mint egyházi iró is tevékeny sitt is a jele­sebbek közölt foglal helyet. Müvei között vannak olyanok, melyek már több kiadást értek. A cul- , turális téren azonban egyik legnagyobb érdeme volt a „békésmegyei régészeti és müvelődéstör- tcnelmi egylet“ megalakítása, mely leginkább az ő, továbbá néhai Haán Lajos békés-csabai ágo-.;. ->• ev. lelkész és Zsilinszky Mihály jeles történészünk buzgóságának köszönhető. Ez egylet jelesen szer­kesztett tizenhét évkönyve gazdag tárháza a régé­szeti és történeti ismereteknek s vándorgyűlései­vel, kutatásaival már fényes sikereket ért el. Ez egyletnek kezdettől kezdve volt Göndöcs az elnöke és vezérlő szelleme. Egyik legérdekesebb alkotása „a békésme- gyei okszerű méhészeti egylet* voB, melynek gazdagon fölszerelt telepe és pa Villonja ritkítja párját az országban. A méhészet terén tanusitott g tevékenysége, a „méhészeti káté“, melyre jelen- g tékeny pályadijat tűzött, az általa föltalált s g száz meg száz példányban készíttetett kettős V gyjkény- és átmeneti kaptár, az u. n. (lapozó) L méhlak, mely a Dzierzoi.-féle kaptárnak «egyik legczélszerübb módosítása, — ügy szintén a se­lyemtenyésztés elterjesztése körül telt fáradozásai, többi közt igen becsesnek ismert „Gyikortati P selymészeti kátéja“ s ez irányban kifejtett *irW- dalmi tevékenysége oly sokoldalú, hog'vren csak elismeréssel l®het szólani.

Next

/
Thumbnails
Contents