Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-05 / 24. szám
S4-ik szám Oryula, 1892. juaius 12-én XI. évfolyam* * Szerkesztőség; Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vittza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 1 25 » Egyes szám ára 10 kr. * ____ i KÉ S. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DDoToa^ Táinos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések 1; és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 77», szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtö-utcza; Fischend. D. IV. kér. Hatvan i-utcza 1. szám alatti hirw detósl Irodáiban, a szokott előnyős árakon úf Wenckheim Krisztina. # I A koronázás liuszonötéves jubileumának lélekemelő ünnepélye, Gyula városa fejlődésére, s egész jövőjére kiható korszakalkotó tény örök reminiszczenczinjává válik. Magyarország legjétékonyabb asszonya, páratlan szívjóságának mindenkor tanújelét adó gr. Wenckkheim Frigyesné szül. Wenckheim Krisztina grófné, ki boldog házassági frigyre lépése alkalmával, a Weuckheiin-család ősi fészke, nehéz viszonyok között levő szegény városunk iránt táplált nemes rokonszenvének, az árvaház létesítésével és fentartásával már impozáns módon adott kifejezést : a most lezajlott nemzeti ünnepet újabb alkalomnak tekintette, hogy Gyula városa iránti gyöngéd érzelmét, kiapadhatlan szereteted újabbi, az elsőnél még fontosabb és nagyobb jelentőségű fejedelmi alapit- ványnyal igazolja s emlékezetessé tegye. A nemes grófnő ugyanis, — mint erről a fővárosi lapokból tudomást szereztünk — egy, Gyulán létesítendő gymnázium czéljaira 50,000 forintos alapítványt tett le. Wenckheim Krisztina grófnő nemes példája buzdítólag hatott a tulajdonképeni gyulai földesurak, Wenckheim Ferencz, Henrik, István és Dénes grófokra is, kik a gymnázium czéljaira a belső vásártéri nagy magtárt díjmentesen legott felajánlották. Erős a hitünk, hogy gróf Wenckheim Krisztina grófnő fejedelmi példája még szélesebb körökben is buzditólag fog hatni. A nagyváradi káptalan, mely az alapítvány kezelésére, továbbá a nagyváradi püspök, aki a főfelügyeletre felkéretik, hiszszük, hogy megfelelő alapítványokkal szintén hozzájárúlandanak, hogy a nemes grófnő által elvetett mag, helyesebben máris plántált törzs, mielőbb terebélyes fává nőjjön; hiszszük, hogy az ötvenezer forintos alapítványt rövid idő alatt oly tények lógják követni, melyek biztosité- kúl szolgálandnak, hogy a gymnázium felállítása, nem egy távol eső jövő szép reménye, hanem közvetlen küszöbön álló cselekvény lesz, mely mint aktuális dolog, nemesük megtűri, hanem igényli is, hogy minden hivatott és illetékes tényező már most komolyan foglalkozzék vele. Wenckheim Krisztina grófnő nagyszerű alapítványát nem lehet eléggé méltatnunk, nem lehet eléggé megbecsülnünk. Gyula városának legnagyobb aspirá- czióját látjuk egyszerre megvalósúlni ; nem is aspiráczióját, hanem valóságos életszükségletét, melytől — most már bátran megírhatjuk, — nemcsak jövő fejlődése, hanem mai pozicziójának további fentartása is sok tekintetben függővé van téve. De nyitott ajtókat törnénk be, ha — amit különben annyiszor megtettünk — most újólag részleteznénk egy Gyulán létesítendő gymnasiuinnak a mi különleges viszonyaink mellett való rendkívüli fontosságát. Ennek előnyéről, ennek üdvösségéről, ennek szükségéről városunk minden ha és pedig osztály és hitfelekezeti különbség nélküli minden fia annyira át van hatva, hogy a ezéi, az eszme érdekében hisszük, hogy nemcsak anyagi áldozatoktól, hanem bizonyos fokú előítéletek, sőt megyőződé- sek leküzdésétől sem fogunk visszariadni. Nincsen ugyan rá formális megbízásunk, de mégis hisszük, hogy a város bitfeleke- zet különbség nélküli összközönségének nézetét tolmácsoljuk, amidőn kijelentjük, hogy a város, tekintettel ama körülményre, mely szerint a mostani polgári fiúiskola a létesítendő gymnasium mellett nemcsak feleslegessé válik, hanem egyátalán nemlesz fentartható, mert nem fog növendékeket kapni és igy a kormány beleegyezésével és hozzájárulásával különben is be lesz szüntetendő ; azesetben ha a kormány a polgáriiskola tanárait — mint reméljük - átveszi és saját tanodáiban alkalmazza, — mely körülmény a polgári iskola beszüntetését már lehetővé tenné — ismételjük, és megvagyunk győződve, hogy ily előzmény után és feltétel mellett, a város közönsége iész örömmel áldozná azt az évi 5000 forinton felüli tekintélyes összeget, melyet ma a polgári iskolára fordít, egy habár hitfelekezeti jellegű kitűnő gymnasium íen- tartására, anélkül, hogy bármelyik hitfeleke- zet, sérelmének tekintené, hogy az oktatás valamely hazafias érzelmű magyar szerzet tagjaira, vagyis tisztán papokra lesz is rábízva. Annyira ismerjük Gyula városa képviselő testületének a város jól telfogott érdekei iránti helyes érzékét, hogy ily hatá- íozat, ha egy némely képviselőt illetőleg némi rezignáczió előzné is meg, egyhangúlag volna remélhető. Hisszük, hogy az állam, mely előtt tisztviselői, a honvédtisztikar figyermekei révén már most sem közönyös, hogy Gyulán gymnasium legyen, annál inkább érdekében álland pedig akkor, amidőn az egész közigazgatás államosítva lesz, hogy az egész tábort képezendő tisztviselők gyermekei a helyi oktatás kedvezményében részesülhessenek, szintén nem fog szűkkeblű lenni, s legalább is azt az összeget, amellyel ma a polgári iskola fentartásához járul, a gym- nasiumtól sem fogja megvonhatni. A gymnásium sürgősségének és szükségének meggyőződése késztet bennünket reá, hogy amidőn egy angyali jóságú nő agyában és szivében a gymnasium létesítésének eszméje, nagyszerű alapítvány tényében megszületett, ne szorítkozzunk tisztán eme fényes tény regisztrálására, amit eléggé ékesszólóan méltatni különben is képtelenek vagyunk: hanem hogy egyútta felvessünk olyan eszméket, melyek legjobb meggyőződésünk szerint lényegesen hozzájárulnának, hogy amire viszonyaink között rendkívüli súlyt kell fektetnünk, az ige, ne csak a későbbi jövőbeu, hanem mielőbb testté váljék. Mert azzal tisztában vagyunk, hogy a tőgymnázium, minden hivatott tényezőnek, nevezetesen az állam, a város, a püspök és a káptalan közreműködése s hozzátesszük io gy: jóakaratú közreműködése mellett lesz csak gyorsan létesíthető. Wenckheim Krisztina grófnő, városunk fenkölt szellem ü nemtőjének, őrangyalának kezdeményezése s magasztos példája bizonyára termékenyitőleg fog ez irányban hatni, és ily meggyőződés mellett hisszük, hogy a gymnasium már az 1893/4 iskolai évre meg lenne nyitható. A humanismus szolgálatában álló díszes árvaház, a tudományok és a felvilágosodás terjesztésére szolgáló gymnasium pedig oly monumentális alkotásai lesznek a mi Wenckheim Krisztinánknak „városunk any- yá#-nak, melyek késő évszázadokon át is íervadhat lan díszben és soha einem homá- yosuló fényben fentartják dicső emlékét „aere perennius.“ A koronázási jubileum. B ékesvármegye törvényhatóságának küldöttsége a többi vármegyék küldöttségeivel egyideüleg tisztelgett ő felsége a király előtt folyó hó 8-án. Az üdvözlő beszédet az öaszküldöttek nevében és kép viseletében gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, mint belügyminiszter mondotta ő felsége előtt. Békésvármegye küldöttségi tagjai közül megjelentek : Reiszig Ede főispán, Jancsovics Pál kir. tanácsos alispán, Göndöcs Benedek apát és lelkész, gr. Apponyi Albert, Terényi Lajos, gr. Almást/ Dénes, gróf Wenckheim Dénes, gróf Wenckheim Géza, Novák Kamill és Nyitrui István szeghalmi biró. A küldöttségi tagok a csütörtöki udvari estélyre is hivatalosak voltak. Ő felsége a király az estély folyama alatt rendkívüli és feltűnő módon kitüntette Göndöcs Benedek apát és lelkészt, amennyiben az egész termen végig menve, egyenesen feléje tartott, megszólította és igen hosszasan beszélgetett vele. Göndöcs Benedektől egyenesen Apponyi Albert grófhoz fordult a felség és szintén hosszasan beszélt vele. Gyulán. A koronázási jubileumot megyeszerte s Gyulán is hazafiul örömmel és lehető fénynyel ülték meg. A középületek már ünnep másod napján fel voltak lobogózva, a városháza erkélyéről a nemzeti trik olor mellett a város kékszinfi zászlaja is ékeskedett. fíliiá, A boldogság kútfeje. Vágygyal, kívánsággal dúsan telt a kebel, Szotnj epeszti mindég, mig a szív dobban, ver. Az ifjú elindúl az életnek útján Szíve epekedik a boldogság után, Melynek vonzó képe felhőtelen égen Tündököl előtte igézőén, szépen; Bár a világ zaja zsong, zümmög körülte Elhal a nesz, szíve csend- és remény-ülte, Ábrándkép felcsillan : függetlenség vágya, Másik pillanatban gyönyöröknek árja, Vidám barátoknak kaczaja hangzik fel, Dicsőség mámora száll meg szívet kéjjel... Ah, ifjú barátom 1 eloltottad szomjad?... Bizonyára sok még a mit szíved óhajtl... Ha halad az idő s a mosolygó reggelt Férfi kornak dele váltja, i .. heve éget: Elő lép az élet, kínálva italát, Felmutatva reményt, munka diadalát, Közügy harezosának homlokán koszorút — Elrejtve rágalmat, mely érhet s porba sújt —; Családi örömnek mosolygó virágát.., Mindenütt boldogság, derű mosolyog rádl... Ámde midőn vélnéd, hogy czélodhoz értél, Nincs tele poharad, öröm belé még fér, Sőt legtöbbször színig üröm csepp tölti meg... Könybe lábbad szemed, bánat tenger szíved. Majd fejedre rá száll a „tisztesség dere“, Hanyatlásra hajlik ész és test ereje, „A folyó apadoz kietlen parti közt* Komor tél váltja fel a munkában telt őszt, Már csak emlékezet napja hevít, éltet, A jelen kietlen, a remény foszlány lett, »Múltadban nincsöröm, jö vödben nincs remény« Rettegsz halálodtól, igaz kincsben szegényt... Ha megkérded lelked: csillapúlt-e szomjad? Tagadó a válasz, avagy ajkad hallgat... * * * „A ki szomjúhozik jöjjön hozzám, igyék,* Hangzik a hívó szó telkeinknek mindég. Vajha ne felednők e kútforrást soha, így boldog lehetne éltünk minden korai Dombi Lajos, Békésmegyei zarándokok Rómában’") Bele van oltva az emberi természetbe, hogy szereti megtekinteni ama helyeket, hol az ő sorsára döntő események történtek, óhajt elmélkedni azok sírjánál, kik valami, a köznapinál nemesebb, dicsőbb tettet vittek véghez, s ez által is igyekszik gyenge akaratát megerősíteni példaképének követésére. Nagyon érthető tehát, hogy a keresztények is eljártak vallásuk nevezetesebb eseményeinek színhelyére, s kivált az első hithirdetök, vértanúk, Szent-Péter és Pál sírjaihoz Rómába. — A középkorban az a nélkül is természetes vágyat *) Mutatvány „A békésmegyei régész és művelődés történelmi társulatnak* legközelebb megjelenendő 16-ik évi évkönyvéből. a zarándokolásokra még a tudásvágy is fokozta, mert idegen országot, népet máskép nem ismerhetett meg. Békésmegyének a XI—-XV. századokban és aztán is egy ideig tisztán kath. lakossága nem tett kivételt. -— A vallásos buzgóság, sokszor a rá kiszabott vezeklés s a tudniva- gyás fölbuzditá őket, hogy ne tekintsék az akkoriban valóban nagy veszedelmet s fáradságot, hanem zarándokbotot fogjanak kezükbe. Ha jó szándék vezérelte őket, bizonyára meg- jobbulva, ismeretekkel megrakodva tértek vissza. E békésmegyei zarándokok közül a keresztény szeretet könyve egyik-másiknak nevét megmenté számunkra. Volt (és van) Rómában (de ma már idegen kézen) az Angyalvártól nem messze egy hatalmas kórház, az Ospedale di San Spirido. Volt eset rá, midőn 1800 beteg, őrült s kitett gyermek talált benne ápolást. — Alaptőkéje eredetileg nem volt, hanem jó keresztény lelkek egy társulatot alakítottak — a Szentlélek társulatát — s tagdijaikból tartották fenn az egész kórházat. — A magyar zarándokok közül számosán iratkoztak be e társulatba, s annak szép pergamen levelekből álló névkönyve napjainkig megŐrzé neveiket. — Innen irta ki azokat egy újabb zarándok, ki azonban a vértanúk sírjain kívül még mást is, a régi magyarokra vonatkozó emlékeket keresett Rómában, Bunyitay Vincze, a Vatikáni Okirattár bizottsága pedig közzétette. — Ha más nem, azon felebaráti szeretet, melyet a társulatba lépésükkel nyilvánítottak, megérdemli, hogy mi is felemlítsük azok neveit, a kik közülök békésmegyeiek valának. Ggt. márczius 24-én. — Megyeri András (de Meger) *) a váradi megyéből és felesége Erzsébet, fiaikkal s leányaikkal Tamással, Jánossá1, Istvánnal, Ferenczczel, Orsolyával, Margittal, Katalinnal és Angyalkával együtt beléptek a római »Szentlélek társulat«-ba. (A római „Szentlélek társulat anyakönyve.* Budapest. 1889. 86. 1.) i4g4. május 30-án. — Balázs, a gyulai vár kapitánya, feleségével s három fivérével együtt belépett a római »Szentlélek társulat«-ba. (U. o. 59- 1) 1495. ápril 9-ón. — Bayzáth Benedek és felesége Ilona, továbbá István, Tamás és Ambrus a várad-megyei Balá-ról *) beléptek a római »Szentlélek társulat«-ba. (U. o. 4j. 1.) 1496. április 2-án. — Sebestyén áldozár- pap Váradról és anyja Dorottya Oly vedről 3) (de Oluet) a váradi megyéből beléptek a római »Szentlélek társulat«-ba. (U. o. 59. 1.) ') Csaba és Békés között hajdan virágzó község volt Mező-Megyer, de kivüle még megyénk területén állott egy másik ily nevű helység is: Bél-Megyer. *) A váradi megye területén tudtomra csak egy Bállá volt, Csuda-Balla, mely most puszta Túr és Endréd között. éj Ölyved most Gyula mellett puszta.
