Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-10 / 16. szám

lG-ik szám.

XI. évfolyam.

X

Gyula, 1892. április 17-én.

Szerkesztőság: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 | 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: János.

Eiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések 1 és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott .áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

ja

m

Hirdetések felvétetnek. Budapesten. Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bemét fürdö-utoza 4. szám, Haasenstem és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sűtö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetés! irodáiban, a szokott előnyős árakon

/

\

Krisztus feltámadásának emlékezetére szentel ma ünnepet a keresztyénség. Az igazság diadal ünnepe a mai nap.

Ha vissza tekintünk a keresztyénség ébredő korára; ha át gondoljuk azon soknemű sanyargattatásokat, melyeknek őseink azon időben kitéve valának, midőn nem volt szabad a szájnak nyíltan vallani azt, mit a szív érzett — csodásnak tűnik föl azon kitartás, bátorság, melylyel teljesek valának az üldözött keresztyének ; nem hiában ragadtattak bámulatra a keresztyénség ellenei annak láttára, hogy Krisztus hívei készebbek halálra menni, mint bitókét megtagadni, s nem tudták okát adni ezen hitszilárdságnak. Úgy de ezt csodálnunk nem lehet; mert a .sötétség fiai« képtelenek valának megérteni s annál ke- vésbbó átérteni Krisztus tanainak éltető hatalmát, ők nem tudták, hogy Jézus az emberiség megváltója. . . .

Azonban a keresztyén ember teljes mértékben érzi a Krisztusbani hit erejét s épen ez mi rendithetlen bátorságot kölcsönöz neki. Azon hit, hogy a Krisztus váltság halált szenvedett az emberiség bűneiért, s hogy feltámadta halálból s ezáltal a halhatatlanságot világosságra hozta : legbecsesebb kincse a keresztyén szívnek.

Valóbau nincs nevezetesebb, nagyobb szerű ünn9p keresztyénre nézve a husvét- nál; nincs örvendetesebb, felemelőbb hit

v

Hvisvét.

És vége lön a kín-tusának,

Elhangzott a zokogó szó,

A gonoszok győzni tudának ;

Lezáratott a koporsó,

Melyet megszentelt Jézusunk teste S magába egy szebb életet rejtel

De a siralom panasz-szava Örömmé vált nem sokára i Harmadnap múltával lehűlt a Koporsónak nehéz zára;

Mert a halálon győzött az élet:

A nagy halottból — örök élő lettl

És eltűnt a gyásznak felhője;

Az örömnek fényes napja Tisztán ragyog és a szív tőle Nyugodalmát vissza kapja;

Üdv rezgi át a csüggedt lelkeket, Haláltól félni — többé nem leheti

Oh, jöjjetek ez üres sírhoz Keresztyének! — óh, jöjjetek! Szívsebünkre gyógyító írt hoz A fehérbe-öltöztetett:

A halhatatlanságnak angyala;

S örök életet nyerünk általai

Jámbor Lajos.

annál, hogy Krisztus feltámadása, záloga a mi örök életünknek; hogy testünk bár sírba dűl a halál szavára, de egykoron feltámadás napja derül reánk, hogy megnyíljanak a sírok s az elaludtak uj életre kelnek.

A természet nagy országában midőn a nyár napjai elteltek szembetűnő változás vehető észre. Az addig zöld lombbal diszlett fák az ősz beálltával sárga színt öltenek magukra; majd lehullnak a sárgult fa levelek s tél jöttével hó leple vonja be a föld arczát; megszűnik az erdők lantosainak éneke; a mezők nem pompáznak többé virág özönnel; mintegy kihaltnak látszik a természet. De midőn elmúlt a tél s a komor napok a kikelet megjöttével kiderültek, uj életet nyer minden mi eddig szenderge ; ismét dal hangzik az erdők ölén. mezők téréin ; az eddig lombtalan fák zöldéinek ; a rétek virágoznak; uj életre ébred minden. . . .

Ha tehát a természet nagy országában a kihalás után föltámadás, szendergés után ébredés észlelhető, csak egyedül az ember — a teremtés koronája — volna arra kárhoztatva, hogy midőn porsátora egybe omlott, örök megsemmisülésre jus- Bon? . . I Nem, ez nem lehet! Ha a sírná vég megsemmisülés várna reánk, hogy volna érvényes eme parancs. „Legyetek tökéletesek mint a ti mennyei atyátok tökéletes.“ Ha megsemmisülés lenne osztályrészünk, akkor miért oltotta volna Isten szíveinkbe oly mélyen az örök élet édes reményét, élénk vágyát? . . . Nem halunk meg, csak átváltozunk, a sír átmenet ama más hazába, hol rendeltetésünk czéljához juthatunk. — Halhatatlanok vagyunk, — ezt bizonyítja Krisztusnak halálbóli dicsőséges feltámadása, melynek emlékünnepe a husvét. Krisztus feltárta előttünk az örökélet kapuját s meggyőzött bennünket róla, hogy „habár földi házunknak hajléka elbomol, épületünk leszen Istentől, mely örökkévaló mennyben.“ Az úr megjelentette nekünk az örökkévalóságot. . . . Ama nemesebb érzelmek, melyektől keblünk gyakran fölhe- vül; a tökéletesedés ösztöne, mely a jóban előhaladni siettet; a lelkiismeret szava ; a szívnek ama vágya, mely e földi életben kielégülést nem talál, de főleg az, hogy Krisztus feltámadásával a sír is volt meg nyílva már: azon hitet ülteti keblünkbe hogy a sírnál nem semmisülünk meg!

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki én bennem hiszen ha meghal is él az“ mondja Jézus.

Szenvedő ember! ki vesztettél mindent, mi előtted kedves vala e földön, ki koporsóba temetted szeretteidet, kinek boldogság helyett gyász és keserűség osztályrészed : vigasztalódjál, emeld lelki szemeidet az örökkévalóság hona felé s jusson eszedbe, hogy „túroké és szenvedőké a mennyeknek országa.“

Örvendjünk azért halhatatlanságnak hitében e husvét ünnepen. ...

„Hol vagyon halál diadalmad ? Ho! van koporsó fullánkod? Istennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a Jézus Krisztus által.“

„Győzedelem ! Győzedelem 1 Eloszlott minden félelem ;

Idvez légy feltámadt Krisztusunk!

Már a halál nem réttegtet,

Megszerzetted az életet :

Te légy egyedül a mi jussunk !

Hogy költsön — fel öröm’ tele A feltámadás reggele.“

Dombi Lajos«

Békésvármegye közigazgatási bizottságának f. 1892. év ápril hava ll-én tartott rendes üléséről.

Az alispán rendszerinti havi jeléntése, a vármegyei árvaszék évnegyedes jelentése, a vármegye főorvosának az egészségi ügyi állapotokat feltüntető havi jelentése, a kir. ügyésznek rendszerinti havi jelentése, melyszerint az elmúlt mártius havában a felügyelete alatt álló állami fogházakban 102 fi és 12 nő volt a rab létszám, tudomásul _ vétettek.

Gs. Árgyelán Onucz kétegyházi és Biri János dobozi illetőségű hadkötelesek kivételes nősülés iránti folyamodványaik, a nagyméltóságú honvédelmi miniszterhez pártolólag lettek felterjesztve.

Békés község választás alá nem eső képviselőinek az 1892. évre kiigazított névjegyzékére vonatkozólag hozott, s Liker János csabai lakos által megfelebbezett alispáni határozat jóváhagyatok.

Ozv. Fekete Györgyné, Hegedűs Lajos és Dászkál Szilárd gyulai lakosoknak, laktanya költség visszatérítése iránti kérelme, első fokú határozat hozatal végett Gyulaváros polgármesterének kiadatott.

Dubisovic8 Ferencz és társai csabai lakosoknak, a vármegyei hadszerraktárnál teljesített munkálataik után járó 704 frt 70 kr dijaknak kifizetése tárgyában hozott alispáni határozat ellen beadott kérelmük illetékes intézkedés végett a törvényhatósági bizottsághoz áttétetett.

Béé Jenő polgárdi lakos, mint Kárász Imre nagybirtokos uradalmi kormányzójának föld adó ügyben, — községi képviselő testületi határozat ellen beadott felebbezésére mielőtt érdemleges határozat hozatnék, az ügyben tartandó vizsgálat megejtésére a szeghalmi járás fŐBzolgabirája utasítva lett.

A békésvármegyei helyi érdekű vasút részvénytársaságnak a k.-ladányi vasúthoz vezető út kiépítése tárgyában hozott s megfelebbezett alispáni határozat jóváhagyatik.

K. Ladány község elöljáróságának helypénz- szedési ügyben hozott határozata ellen Porgesz

09* Mai szétmunkhoz fél iv melléklet vau osatolva. “WS

Bíró választás.

— Falusi kép. —

A kishites pitvarában három borzas fejű nebuló pöröl egymással, hogy melyikök hozza le a hiúról*) a nagy dobot. Mindenik magának akarja azt a nagy dicsőséget, mig abba állapodnak meg, hogy mind a hárman pályáznak rá.

Horgas István Bekecsalja község érdemes kishitesse, pedig nagy apparátussal akasztja nyakába a kutyabőrös híradót, elbiczeg vele a falu közepéig, megáll a keresztutnál s kiköszörülvén torkát, ráver a kétfeneküre és kikiáltja, hogy „ide hallgasson miden ember I*

A gazda megáll a tornáczon, az asszony kinyitja az ajtót, a leány az ablakon kandikál ki, a béres rátámaszkodik a vasvilla nyelére, a virgoncz nebulók komoly képpel som- fordálnak össze az utcza szélről, körül állják a kishitest, meg a nagy dobot és feszült kíváncsisággal várja kicsinye-nagyja, hogy mi az újság Bekecsalján.

Horgas István pedig torka szakadtából publikálja, hogy holnap azaz vasárnap délután Bekecsalja községében bíró választás lészen, azért minden ember pontosan gyülekezzék a falu házához.

Mindjárt meglátszik a jó publikomon, hogy nem adó ekzekválást hirdet a dob; az ajtó nem csukódik be utánna, a gazda nem fordít hátat az ujságolónak, Jóska béres sem káromkodik rája, valamint a szomszéd sem vakarja meg fületövét, hanem egyik-másik inkább keresztül néz a kerítés tetején és megkérdezi Horgas Istvánt a dolog mivoltáról, a mire természetesen megkapja a bővebb információt a holnapi nagy esemény felől.

A jó bekecsaljaiaknak elég volna ilyen nagy újság egy egész hónapra, nem egy rövid napra. Mégis kezdődik nyomban reá a tárgya*) Erdélyi tájszólás, annyi mint padlás.

lás. Úgy meghányják vetik a dolgot, hogy az egész vármegyében sem lehetne egy olyan embert fogni bekecsaljai bírónak, a ki ellen ne lenne valakinek kifogása Bekecsalján.

Egyik szívtelen, másik részeges, harmadik gyáva, negyediknek a dédapja volt szeny- nyes, ötödik az urakkal tart és Gyulai Pál tudná szerit-számát annak a sok éles kritikának, ami a bekecsaljai levegőben kísért.

„Micsoda“ ? 1 kiált fel Bagó Gazsi „hát a tisztartó lenne a biró, a ki jó pajtása a végrehajtónak ? Már kedves komám én becsülöm kenteket, mint jó embereimet, de a tisztartóra nem adom voksomat.“

„No hát sógor, egy szó mint száz, nekem a mostani biró sem kell. Három kerek esztendő alatt lebirságolja az utolsó ágytakarónkat is. Megszavazom én a nótárius segédjét, majd elintézi ő a falu baját a maga módja szerint, Jó Írástudó, kerek betűket pingál, hogy elolvashatja még a vak is, a mostani biró pedig még a nevét sem tudja becsületesen alá fir- kantani.“

„Már pedig én egyre százat teszek“ veszi át a szót Sánta Béni, „hogy ezt a büszke Csávási Ferenczet teszik megint a falu nyakára, aki mindig a szolgabiróval czimborál.“

Tupák Andris pedig, mint a község leg- kitapasztaltabb baktere, már a pálinkás czé- gér alatt esküdözik, hogy ő mindent tud, fel- hevülésében földhöz vágja az idők viszontagságai által megrongált kalapját, mi azt jelenti, hogy muszáj a régi bírónak megmaradni.

És igy tárgyalgattak késő estig falu szerte, mig az elközelgett éjszaka nem inti nyugalomra a választók jámbor tömegét.

Eljött a várva várt reggel. Piros pünköst napja se különb, mint a Bekecsaljára vira- dott szép vasárnap ; minden kapu, minden ajtó elejét tisztára söpörve találta a reggeli napsugár. Az anya megmosdatja, szép tisztára öltözteti gyermekét, a jó öreg asszonyok előkeresik az almáriomból imádságos könyvüket piros rózsát, fehér szegfűt szakit a leány; selyemkendőt tesz czifra lájbija zsebébe a nyalka legény s mire a harang megkondul a hívek már ünneplő díszben ballagnak kisebb-nagyobb csoportokban az isten háza felé.

Templomozás után egy—két öreg anyóka megkönnyezi még egyszer az idvezitő kínszenvedéseit, a férfiak sok jót kívánnak a papnak meg a rektramnak*) s aztán oszlik a gyülekezet, ki-ki megy a saját kanala-kése mellé, útközben élénken disputáivá a délutáni biró választás felöl.

Úgy délfelé a tikkasztó melegben siri csönd lesz a faluban. A nap egyenesbe süt az égtetejéről az ember fejére, hüsre menekül ember, állat. Itt-ott a sötét ablakon keresztül vidám csevegés, tányérok, kanalak csörömpölése baliszik ki, jeléül annak, hogy egy hízott libának vagy csibének zsíros levesével már megkezdődött az ebéd, mialatt Annuska fürgén szalad a kert felől egy kötény friss gyümölcscsel, nem kis örömére az asztal körül ülő gyerek hadnak, a gazda pedig vidám családjára, no meg a leendőbeli biró egészségére üríti poharát.

Mire az ebédnek vége lett, már jó délutánra hajlott a nap és ismét megkondul a templom harangja. Vecsernye után nagy seregben gyülekezik a férfi nép a községháza felé, midőn a falu végénél nagy por kerekedik fel az országúton és nem sokára úri hintó áll meg a falu háza előtt, megjött a szolgabiró. Illedelmesen köszöntik a jó falusiak és utánuk egytől-egyig befurakodnak a községházába, szent áhítattal várva a történendöket. A szolgabiró nyitja meg a gyűlést, előadva egy talpra esett beszédben, hogy ö nem akarja a falu

•) Erdélyi táj szólás: rektor uram megrövidítése.“