Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 52. szám
\!f? 53-ik szám. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap Szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok' nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 I 25 » Egyes szám ára 10 kr. Gyula, 1892. deczember 25-éxiJfl — XI. évfolyam. Társadalmi ás kpzga^zdászati hetilap MEG-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tám.os_ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, | a kiadó hivatalban. 1 Nyílt-tér sora 10 kr. ffiéióirwÁ: Budapesten; Goldberger A. V^Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11 szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Hdasenstein és "Voller (uCÍÚWls Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtö-utcza; Fischer J. I). IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Mennyei seregek zengő sokasága hirdette egykoron a Megváltó születését és pedig, nem a fényes paloták lakóinak, hanem azoknak, kik a természet szabad ölén éltek, fáradtak, munkálkodtak, kik a betlehemi mezőkön a nyájak őrzésével fog- lalkozának. Vájjon mi lehet ebből reánk nézve a tanúság? A tanúság kettős, egyik az, hogy a Menny ma sincs azok elől elzárva, kik szívükben tiszta érzelmekkel íorgolód- íj nak e földön; a másik az, hogy oda, hol | egyszerűség, jámborság az uralkodó eró- I nyék, a Menny alá lövelli szent világos- I ságát épen azok szívébe, kik természetes | romlatlan kedélyük melege által az ég | megnyilatkozását, közelségét kiérdemlik. íme az Atya kebele megnyilatkozék és elbocsátá a mi váltságunkra az ő egy-r szülött fiát, hogy minden, valaki ő benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök él&te legyen. És az Atyának e küldötte ma: is leszállítja a Mennyet azokhoz, kik óréaik az ő romlandó voltuk egész n^ivoltát. í)e hát a mai előhaladott korban mit használ a Jézus születésének hite? Mi-jelentősége vagyon annak, hogy d eljött nem királyi fényes bíborban, hanem a szegénység- öltönyében, megtanítván az "émbereket amaz igazságra, hogy a szegényt>jg ߧ.gi szégyen; mert imelaten as ő egy szülött fiát szegénységben engedte é világra jönni! Hogy-mit hásznál a Jézus születésének hite, erre megtalálom a feleletet már ff Karácsonyi öröm. A mező nyílt ölén hangzik égi szózat: t*g- Keresd fel óh ember l Jézust, megváltódat, — ^Örömöt hirdetek* ime megszületett, Ki hoza számodra békét, új életet.......... Ne kérdezd aggódva, hol találhatod fel ? IHgl buzgóság honol: oltár ott a kebel . . j. Ha óejeg gyermeknél áll az édes anya S gyógyulásért 06eng: ptt az Ur temploma; Pi.a. vihar csaták közt tajtékzó hab árján Sűlyéaez a hajó, s az imának szárnyán Tengerésznek lelke egbe’emelkedik : — bczeánnak ölén — oltárt emel a hit.... De felet színpadán sokszor fontos a név, Általa befolyást, sikert, kincset nyerél ; Borostyánt homlokra nem mindig érdem tűz S rendjelt nem az talál, ki csata sikon küzd; Eszed, tudományod vezér-fáklya lehet, — Ha porban születtél — homályban vész neved j. • Oh nemi.... a szegénység többé már nem szégyen A mióta feltűnt ama csillag égen. Jászol volt bölcsője hit fejedelmének, S hozzá még is bölcsek, királyok jövének. Vigasznak forrása karácsonyi jászol, Gazdagnak, szegénynek tanulságot ád, szól ......... Me njünk e bölcsőhöz I Sokan állnak ottan, Pióféták, királyok, bölcsek régen s mostan. — Öregek és ifjak, gyermekek és atyák — Ajkukon ima kél, keblükben buzgóság ..... Ah 1 mert a szeretet örök és végétjén, A hitnek csillaga fénylő mint volt régen I......... Ha Krisztus él bennünk, ha újjá születünk : Örök boldogságban leend osztályrészünk 1 Dombi Lajos. a múlt történeteiben. Ott azt olvasom,] hogy ő I bűntől és a bűn büntetésétől megszabadította az embereket. Hogyan? Hát nincs bűn és annak büntetése? Tehát szabadon vétkezhetem? Teljességgel nem állítom ezt. Van bűn és annak büntetése is, csakhogy elkövetett, gyarlóságból esett vétkeim súlya alól feloldoz engemet az, a ki maga bűnt nem tévén, megigazít az Atya előtt engemet, ha ő benne élek, vagyok, mint az ő megváltotta és így bűnöm büntetését a haragot, kegyelemre váltotta Istennél! Hallod-e e szót kegyelem, földi ember? Szegény felebarátom! Kegyelem van a te számodra eszközölve Istentől az által, ki egykoron az ő fia nevezete alatt leszállóit, hogy az elveszetteket megtartsa, a kik kételkedtek azon, hogy a bűnnek büntetése kegyelemre is fordulhat. Hogy ne? Hát a halálra ítéltek hány ízben találnak kegyelmet e föld bíráinál, mely kegyelem 'sokkal teljesebb ezekénél, mivelhogy az a kegyelem nem múló, de örök életre szól. A kegyelem ma is hirdettetik, mint egykoron" hirdette a Megváltó. Boldogok, kik a kegyelem szózatát koronkint hallva, |raszijukra fordítják, a kik megalázódott lélekkel vallomást tesznek eképen, én szegény, erőtelen bűnös ember; kik ebben ismerik el, hogy nekiek a kegyelemre szükségük van. Ki volna már elég merész állítani, hogy őtet saját érdeme megigazíthatja? Fájdalom, sokan vannak ilyenek, kik a menny megnyilatkozását tagadják, agyrémnek állítják, .az azonkori nemzedéket kiskorúnak nevezik. A kiskorúság nem a Megváltó születésének szent hitében áll, hanem sokkal inkább a hitetlenségben, vakmerő megtagadásában mind annak, a mit hej! a sokkal hitbuzgóbb őseink vallottak, hittek. Óh én lelkem, kit e földön porborítékod fedez, a mely egykor lehull rólad, mint romlandó rész. Ne félj, ha gúnyol- tatás gyorsröppenésű tüze perzseli is meg hited szárnyait, ha alantjáró öndicsőítő ész és gondolat csapkodnak feléd a kétkedés gyarló, elmálló földi fegyvereivel, — ne rettenj meg, ha szemedbe vigyorog a megsemmisülést hirdető, a hitetlenség vakító mezébe öltözött föld fia; mivel tudnod kell, hogy az, a kinek születése innepét ma egész buzgósággal próbálod megülni, szeretteiddel együtt, ellátott tégedet elég fegyverrel egész életedre. Minden földi tudomány fénye megalszik a halál közelgetésóre, szétíoly, mint napfénye előtt a szürke köd és lebbenő pára : de a Megváltó tudományából kölcsönzött lelki fegyverek megvédelmeznek tégedet, csak a fegyverekre ne engedd rátapadni a földi maró szenynyeket. Védd az ártatlant, mented az üldözöttet, szabadítsd meg az elnyomottat, miképen az cselekedett, a kinek eszméi halhatatlanok, mint az örök Istenség! Óh boldogító innepe lelkemnek, szent Karácson, mely ismét megjöttél, hogy ég felé emeld ma is az én lankadó hitemnek szárnyait, mint évezredekkel ezelőtt is történt, midőn ama csodás jelenet láttára a Keleten feltűnő csillag kigyúltával hódolatra ébresztőd a királyokat, bölcseket,| pásztorokat, gyújtsd magasabb fényre kebleink belsejét, tekintet nélkül emberi rangra, öltönyre, állásra és míveltségre; hogy menjünk el tisztességet tenni, vivén kiki azt, a mi neki a legkedvesebb, lelkünk háláját, elismerését, köszönetét, imádatát, egy jobb élet iránti önzetlen fellángolását, melyek az Istenséggel erűik Ózni“ késztetnek. Jöjjetek el kicsinyek és nagyok, boldogok és boldogtalanok, örülök és kesergők, szerencsések és szerencsétlenek, bölcsek és tudatlanok, magas és alacsony sorsúak: imádjuk mindnyájan ama világot Megváltó Jézust, ki új parancsolatot hozott nekünk, hogy ne magunkat, de egymást szeressük, úgy a mint ő szeretett. Legyünk egygyé a szeretetben, mely egyedül képes a világot megváltani, újjáalakítani, ebben a próbákat eltűrni, a kedvünk ellen való dolgokat — pedig ezeknek száma légió — csendes lélekkel elszenvedni. Ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok, igy mond az irás, ha tehát csak a szeretet az, a mi értékes én bennem, a mi értékemet teszi, a mivel számítok, a mi nélkül szegény és boldogtalan vagyok, mint egy kirabolt város, fogadjam kebelembe úgy és aképen, ma és örökre, hogy azt semmi el ne vegye én tőlem, még hitetlen felebarátom se! Óh áldott szeretet! szállj le mi hozzánk épen annak születése innepén, ki emberi értékemre megtanított, értéktelen voltomra tekintve, átváltott e föld lakosából a menny polgárává. Adj boldog karácsonyi innepet! Dicsőség az erős Istennek! RáczJános. A vármegye rendkívüli közgyűlése. A Nagy méltóságú m. kir. belügyminiszter ur | évi 93,609. sz. rendeletével a képviselő választások ügyeiben intézkedő vármegyei központi választmánynak még f. évben való újjá alakítását rendelvén el, újabb rendkívüli közgyűlésnek összehivása vált szükségessé, melynek határideje főispán ur ő méltóságának f. évi 2058. sz. intéz- vényével a f. hó 30-áijg tűzetvén ki, van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait a Karácsonyi ima. 1892. Örök Isten, édes Jézus I Ünnepeljük ember voltod, Imádsággal ostromolván A csillagos égiboltot: Áldj meg minket kegyelmeddel, Hogy szeressünk úgy, miként te, Mikor trónját istenséged A jászollal fölcserélte.. Mindenütt, hol ember lakik E véreddel váltott földön: Üdvözítő szent hitednek Fényes napja tündököljön. Ne legyen egy szív sem olyan, Ki tanyát ne adna Kéked, Mikor lelkét újjá szülni Hozzá készül Istenséged. S ne csak szállást: őrök lakást Vágy, óh Jézus! szíveinkben, Hogy vallásod szent törvénye Igazgasson tetteinkben ; Megtartani a barátot Gyámolitson segítséged, Es áradjon ránk mulasztod j Szeretni az ellenséget. Ha megtettél emberekké S fiaivá szent Atyádnak: Ontsd azokra dicsőséged Fényét, akik birni vágynak. Nyisd, óh nyisd meg mindnyájunknak A csillagos égi boltot; Hogy örömmel ünnepeljük Oda fent is ember voltod I Domonkos János. A Matkó uram lova. Irta ; Csöregh Gyula. Hiába kiabált, lármázott, káromkodott Matkó uram, bizony csak az lett annak a vége, hogy ki kellett fogni a fakót a deijes mellöl. — Már Matkó uram, e b|z igy;é$ett, néni tehetünk róla. A törvény csák t;öry^ny, -4 vigasztalta a végrehajtó a megszornqrodotf szivü polgártársat. Bebizonyosodott, hogy'Ao- pott ló a fakó, Timári Mihály az iga^i, gardája a Kunságból. Vissza kéllenef,neki küjj- deni, dí hát az sok költséggel jár iL}gy aztán, dobra kerül. Az árát majd elküldjfl'lf Jimári Mihálynak. — No már uram megkövetem, de'ezl még is furcsa egy törvény, ha ugyan törvényi Hetvenöt ezüst forintot adtam á Jóért, olyan igaz, mint élek. Meg van róla az irás is, a kit a nemzetes vásárbiró úr adott a múlt vásárkor. Igazi jószágom, nem lop tam, nem találtam, sokszor megizzadtam az áráért 1 És most itt van ni: most azt mondják, hogy nem az enyém, hogy lopott jószág minek vettem meg? Hiszen uram nem volt arra ráirva, hogy lopták 1 Olyan becsületes levéllel adták azt el, mint a legigazabb jószágot. — Az rám nem tartozik, nekem a végzés szerint kell eljárni. Fölszólítom azért kegyelmedet, hogy ne akadályozzon kiküldetésemben, mert nem s'ere.tem a hiábavaló beszédet. Különben pedig — tette hozzá a végrehajtó, — ha annyira szerelmes a fakóba, hát rajta áll, maga is megveheti. A hajdú elkezdett, úrbohry^rnire nagy csődület verődött összeKgybgrehájtó asztala körül. Egy párkor. l^P^uí ^eiVték a fakót a venni való szándéM^rí® mely, kmint ha tudná, milyp^./i'kitünte^t.^l!T,c;st)- Qiyan vígan trapn^jjglf^őrű’.bgy Matkó uraenfcjk majd me'd^ f ijoddMp®* 1 ra>kor eszébe-fűtött, ht szolortÄm istentelen módon akarják xnegfv* hall^^^fca gyönyörínállattól.' —-Húsz forint! — kiáltotta a végrehajtó — ki ad főbbet érte ? Matkó uram csak nézte, nézte, hogy verik fél lassanként negyven, ötven forintra az 16 igaz jószágát, K,övér ujjaival mérgesen pö- dör^ette a ^bajuszát, s mikor az ötven forintnál jnar majdnem leverték a háromszori : dühösen közbe kiáltott : — Micsoda?— Ötvenöt forint! de iszen nem viszik el innen azt a lovat! Egy lengyel zsidó, ki az ötvenet Ígérte, még egyszer müértőleg végigvizsgálta a lovat. Megnézte a fogától a patájáig s aztán odakiáltott a dobosnak : — Hatvan forint 1 — Hatvanöt! válaszolt rá Matkó uram daczosan. A másik vállat vont s aztán elfordult az asztaltól. — Hatvanöt?. .. hatvanöt? . .. senki többet ? . . . háromszor, hagyta rá a végrehajtó, mire a dob megperdült s a lovat Matkó uram elé vezették. No Matkó uram, most már csakugyan kegyelmedé a fakó. — Megmondtam én azt uram, hogy igaz jószág nem vész el. Az igazság is rávitte. .. T.g.pnnTr mai SZÉtDlállOZ fél ÍV UaellélElGt Vall Csatolva.
