Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 42. szám
43-ik »Kám. Gyula, 1892. október 16-án. XI. évfolyam. i Szerkesztőség: 1 Főtér, Dobay János ke- ' reskedése, hova a lap j szellemi részét illető köz- ' ■ lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak 1 vissza. ; Előfizetési dij : í Egész évre ! 5 frt — kr. ’ Félévre ... 2 » 50 | J Évnegyedre .1 | 25 » > Egyes szám ára 10 kr. Társadalnii és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^o‘toa<37‘ TánoeKiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Főispán és kormánybiztos. . Országszerte köztiszteletben állott, áldott emlékű néhai főispánunk Tomcsányi József állításának mondják, hogy gr. Szapáry Gyula, még 1874-ki belügyminiszter- sóge alatt felmerült gerla-pósteleki s egyéb különleges békéstnegyei ügyek miatt, a mi szegény vármegyénknek halálos ellenségévé vált. Igazán mondotta-e ezt Tomcsányi, s ha mondotta is, mennyiben felel meg nyilatkozata a miniszter tényleges érzületének? azt nem kutatjuk. És noha Szapáry Gyula grófnak, akár bel-, akár pénz-, akár egyéb-ügyi minisztersége alatt egyetlen egy oly tányéré sem emlékszünk, amely a Tomcsányinak tulajdonított nyilatkozatot megczáfolná: mindazonáltal nem tudjuk, nem merjük feltételezni, hogy egy kormánytagot, vagy pláne kormányfőt, hivatalos cselekvónyeiben egy vármegye elleni elfő gultság, hogy ne mondjuk gyűlölet vezérelhesse. És ha a miniszterelnöknek igazán váratlan és mindenkit egyaránt meglepő tényét, hogy az új főispánt is kormánybiztosi kivételes hatalommal és hatáskörrel ruházza fel, nem Békésvármegye iránti különleges animositásnák,. hanem meggyőződésének kifolyásaként kell tekintenünk : lehetetlen fel nem vetnünk a kérdést, hogy az ég szerelméért tulajdonképen minő forrás az, amelyből Szapáry Gyula gróf Bé- késvármegyét illetőleg informáczióit meríteni szokta ? Hogy a kormány tulajdonképeni bizalmi térfiai, a vármegye főispánjai, nem, az a forrás: azt a belügyminiszter már másodízben igazolja. Igen is másodízben. Tizenhét hónappal ezelőtt épen ágy nem ak- czeptálta, mint ahogy ezúttal nem helyezett súlyt hivatalos bizalmi férfia, saját főispánja inforrnácz lójára, holott a mostani épen úgy megfelelt a valóságnak, mint aminő igaz volt a másfél óv előtti inforraáczió, TÁB C Z A. Hogyan lehet egy hét alatt megtanulni szeretni? Vázlat. (Vég e.) Tehát, nyíltan megvallva : sokaknál rosz- szul sül el, ez a szerep s az ember látja a felszallagozott guitare mellett a részvények, elsőbbségi kötvények, chequefe, járadékok árnyait s a kedves szerelmi őrjöngésnek más hasonló segédeszközeit felbukkanni. Mivel azonban a könnyelmű szerelem feletti aggodalom manapság nem nagyobb, mint a törekvés, ily szerelmet színlelni, Írtam egy könyvet ily czímmel : „A szerelem a mellényzsebben, vagy hogyan lehet egy hét alatt megtanulni szeretni?" Más téren való útmutatások, mint pl. „Hogyan lehet 8 nap alatt megtanulni az aquarelle festést?“ Bátorítottak engem a nevezett mü megírására. Ez utóbbi kéziratban forog barátaim között, a kik már sok hasznát vették. Váljon átadjam-e a könyv- piacz- és igy a nagy közönségnek? íme, nyilvánosság elé terjesztem e kérdést s Ítéletüknek alávetem magam. Természetesen brochurömet itt egész terjedelmében nem közölhetem, Csak annyit jegyzek meg, hogy rosszúl tenné, a ki azt hinné, miként koresz- tülvihetetlen dologra vállalkoztam. Ha valaki noha annak helyességét csak a későbbi fejlemények igazolták. Nem tudjuk, hogy az államtitkárrá előléptetett volt főispán, mivel adott okot reá, hogy 1 miniszterelnök, Békósvárme- gyére s az itteni helyzetre vonatkozólag tett nyilatkozatával szemben bizalmatlan- kodjók ? Ama nyilatkozatot értjük, melyet Reiszig Ede főispán az őszi közgyűlést megnyitó beszédében a megyeháza díszes termét zsúfolásig megtöltő bizottsági tagok előtt tőn, nevezetesen hogy csaknem szó szerint idézzük erre vonatkozó szavait »örömmel hozza a törvényhatósági bizottság tudomására, miszerint a vármegye területén a köznyugalom teljesen helyreál- littatott, úgy hogy kormánybiztosi működése az utóbbi időkben már tisztán csak ellenőrzésre szorítkozott.« Reiszig Edének ezen nyilatkozata s férfias beismerése nagyon is megfelelt a tényleges helyzetnek. Nem is volt és nincs is rá egyéb észrevételünk, mint az, hogy *az utolsó időm alatt nagyon szűkén számítva tizenhárom hónapot érthetünk, amióta a kormánybiztosi működés tisztán csak ellenőrizésre szorítkozott, eltekintve attól, hogy azelőtt is a kormánybiztosi akcziónak az »aliquid fecisse videatur« keretében kellett és lehetett mozognia. Nem kell az ellen védekeznünk, hogy lapunk Reiszig Edének feltétlen bámulói közé tartozott volna. Mindig elismertük, és elismerjük most is kiváló képességeit, de nem hunytunk s nem hunyunk szemet egyes czéltévesztett intézkedései s egyéni fogyatkozásai előtt sem. Hanem annyi jó véleménynyel mégis vagyunk egyéni karaktere s egyenes lelkü- ségéről, hogy pillanatig sem tudjuk róla feltételezni, miszerint a kormánybiztosi működés s annak további szükséges, helyesebben Írva felesleges volta felül másként és rosszúl informálja közvetlen főnökét a belügyminisztert, mint a hogyan és tegyük 8 nap alatt behatolhat a vizfestés titkaiba, úgy nem látom át, miért volna több időre szüksége, hogy a szerelemmel jó lábon álljon. Igen, én azt hiszem, hogy pusztán 8 napi tanidő után az illető jobban fog tudni szeretni, mint festeni. Különösen az én tanrendszerem látszik csalhatatlannak, mert én ennél oly egyénekre gondoltam, a kiknek csak a szerelem külsőségeire van szükségük, mialatt impracticus tanitók, mint Ovidius, valódi szerelmet iparkodnak kelteni. Ámbár az öreg Publius Ovidius Naso egyik-másik javaslata az én czélomnak is megfelelően hangzik: „Csalfa az ének; azért leányok tanuljatok énekelni. Szépségnél többet csábított már el a hang.11 Azonban a hangnak — ezt Oviddal szemben meg kell jegyeznem — nem kell tényleg csábítania, esak ürügyül kell szolgálnia, hogy az imádó felkiálthasson : „Milyen hangi“ a helyett hogy : „Minő papírok?“ Az én „Szerelem a mellény zsebben“ ez. müvemen vörös fonalként vonúl át a gondolat, hogy a férfinek és nőnek lehetőleg alkalmat kell nyújtani, hogy egymást meghódíthassák s mély (?) vonzalmukat elfogadhatólag okadatolhassák. Rövid, de világos oktatást adok arra nézve, miként lehet a legkellemetlenebb tulajdonságokban valami elragadó! találni, az ostobát szellemesnek, az útálatost szépnek, a közönségest fenségesnek nézni. E módszer szerint téglavörös hajú szépségeket Palma Vecchio szőkéjével hasonlíthatunk össze, szeplő és ragya festői tanulmány gyanánt szolgálhat' hozzá, hogy helyesen informálta alig pár héttel ezelőtt és pedig interpelláczió bevárása nélkül, spontán, saját inicziativá- jából a törvényhatósági bizottságot, melynek tanácskozásait vezette. Eme jó véleményből és meggyőződésből származtatjuk feltevésünket, hogy Sza páry Gyula gróf belügyminiszter nem helyezett súlyt Reiszig Ede informácziójára, vagy pedig — de azt alig lehet feltételeznünk, hogy Reiszig Ede a bókésmegyei helyzetre nézve talán egyátalában meg sem kérdeztetett. No de bármilyen előzményei voltak, bármilyen befolyásokra vagy talán besu- gásokra vezethető is vissza : mit sem változtat a tényen, hogy a kormánybiztosság további fentartása a békésmegyei viszonyok öntudatlan vagy szándékos félreis mérésén alapszik; valóságos insultus az Békósvármegyóre, melynek jó hire másfél év óta méltatlanul sőt ezután még fokozatosabban pellengérre van állitva az ország színe előtt. A vármegye országgyplési képviselőinek elodázhatlan kötelessége leend a bel ügyminiszter nyilatkozatát provokálni, bogy szemben ama, a vármegye volt főispánja s kormánybiztosa által is elismert sőt publikált ténynyel, hogy a köznyugalom teljesen helyreállott a megyében, mivel indokolhatja az alkotmányos állapottal meg nem egyeztethető kormánybiztosi kivételes hatalomnak mondhatni megörökítését? A törvényhatósági bizottság ez alkalommal — reméljük — a vármegye méltatlanul megtámadott reputácziója érdekében, egy ízben szó nélkül eltűrt gravame- nét ezúttal szintén nem fogja szó nélkül elhallgatni. Igazán fájlaljuk, hogy új főispánunk beköszöntőjét, az üdvözlet más különben őszinte érzelmeibe nem illő dissonáus hanggal kell magzavarnunk. Ismételjük, hogy ezt nagyon fájlaljuk, őszinteségünk bizonyitókáúl szolgáljon két nak. Ily módon lesz a durvaság energiává, a bárgyúság okossággá, a mulyaság naiv- sággá. Szerelmesek, az én brochürömet tanulmányozva egymásban, ezelőtt senki által sem sejtett tulajdonságokat fedeznek fel. A férfi megtanulja tőlem, miként magasztalhatja kedvesét az egész világ eiőtt — elfogadhatólag; a lány pedig, hogy miként ringathatja magát illúzióba kérője pompás tulajdonai felett. Boldog pár, mert megszívlelte utasításaimat, Meggyőztem az irigy népet, hogy e szövetségnél semmi anyagi indok, pusztán a szív hangja érvényesült. Egy pár müfogást természetesen közölnöm kell a tanítványaimmal (hja, a czél szentesíti az eszközt.) így ajánlom a kérőnek, hogy állítsa erősen, miként nem lett volna képes megkérni olyan lányt, a ki nem tud zongorázni. Arájában azonban föllelte ideálját. Állítását megerősítendő, üljön estéken át a zongora mellett, játszasson szonátákat, melyekből absolute semmit sem ért, nézzen elragadtatva az ég (vagy a plafon) felé — mellette csendben akár az üzletre is gondolhat. A menyasszonynak ajánlatos kinyilvánitani, hogy nem lett volna képes kezét oly férfinak nyújtani, a ki nem lángol minden dicsőért s nagyért. Most- im’ álma megvalósúlt. Oly férfit fog kapni, a ki a legmerészehb repülésro vállalkozik vele az álmodó, a romantika s az extasis országába. A dolognak reális oldalát véve pedig, présel- jón ki a jegyesétől mentői többet a zongorára. A felolvasást sem szabad figyelmen kihéttel előbb irt czikkünk, amelynek írásakor a bókésmegyei főispáni állásra, még akkor egyenlő jogosultsággal és esélyekkel egész sereg kombináczíó volt forgalomban és mi akkor eme kombinácziókkal szemben nem titkoltuk, hogy Tallián Béla kinevezését legszívesebben vennénk. Ezúttal is igaz örömünket nyilvánítjuk, hogy a Felség legmagasabb elhatározása folytán nem mást hanem őt fogjuk Békésvármegye főispáni székén üdvözölni. Tudjuk, hogy kiváló közigazgatási kapaczitás, tudjuk hogy erélyes és jóakaraté férfiú, kinek ambicziója s képességei is vannak, hogy megyénk kulturális és anyagi előhaladásán közreműködjék és hisszük, hogy körünkben élve, aránylag igen rövid idő alatt meg fog győződni róla, hogy egyátalában nincsen szüksége kormánybiztosi minőségre oly czélból, miszerint e vármegye érdekében táplált intenczióit érvényesíthesse. Eme bitben, eme tudatban szivünkből üdvözöljük őt és hangoztatjuk : „Éljen Tallián Béla, Békésvár megye főispánjaI“ Békésvármegye közigazgatási bizottságának folyó év október hava 10-én tartott rendes üléséről. Jelen voltak: Reiszig Ede vármegyei főispán elnöklete alatt Jancsovics Pál alispán, dr. Fábry Sándor főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Oláh György vármegyei tiszti főügyész, dr. Kovács István főorvos, Cziffra Imre kir. ügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök mint az államépitészet, hivatal főnöke, Gaszner Pál kir. pénzügyigazgatói ZlinBzky István közgazdasági előadó, Hoffmann Mihály, Szucsu Béla, Kalmár Mihály, dr. Hajnal István és Yidovszki János bizottsági tagok. Az alispáni rendszerinti havi jelentésben, a vármegye alispánjának a fenyegető kolera elleni védekezés czéíjából tett mindennemű intézkedéseit a bizottság helyeslőleg tudomásul veszi, mindezeken kívül a közigazgatási bizottság a maga részéről is elrendeli, hogy a Budapestről vül hagyni. Válaszszunk ismert költeményeket, mint „Mirza Schaffy dalai*, vagy Red- witz IAmaranth“-ja, vagy az „Erdész nász- útja* Roquette-től, vagy valami hasonlót. — Olvassunk felváltva, egyszer mi, egyszer ő, ügyelve arra, hogy a felolvasó-órák úgy legyenek beosztva, hogy a látogatók e költői enyelgés közepette lepjenek meg bennünket. Az ilyesminek a híre gyorsan terjed s rózsaszínben tünteti fel a gyöngéd, idyllicus viszonyt. Ha tanácsimat követitek, úgy egy hét alatt nemcsak hogy megtanultok szeretni, hanem végül magatok is elhiszitek, hogy szerelmesek vagytok. A házasságon belül a si- tuatio természetesen másként alakul. Az álmok szétfoszlanak s a szereplők leteszik szerepeiket. Mint udvarló jól teszed, ha az imá- dottnak csinos díszkötésü könyveket ajándé- kozasz. A férjnek azonban nem tanácsolnám feleségét névnapja alkalmával egy csomó so- nátával lepni meg. És itt még egyszer eszembe jut Ovid: „Ars amandi“-jában arra int: Ha mindjárt a múzsák s Homerus kiséretében jönnél, Ha nem hozasz magaddal valamit, úgy csak eredj haza Homér. Azonban mit érdekel ez engem. Nekem szerelmesekkel s nem házasokkal van dolgom. Lépjen valaki a nyomdokaimba I Írjon egy könyvet ily czimmel: »A házasság a mellényzsebben, vagy hogyan lehet egy hét alatt megalapítani a házi boldogságot?« Németből Hecxler Gyula.
