Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-25 / 40. szám

40-ik szám.

Cryula, 1892. október 2-án.

XI. évfolyam*

«TI " i'-'vJÍ*

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nőm adatnak viasza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Eyyes szám ára 10 kr.

^ - c‘o

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: IDoToa,^ Tám.os.

Sj ■" ~J

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütő-utcza; Fischer J. Z>. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

De nobis — sine nobis.

Gyula, október I.

Reiszig Edének kereskedelmi államtitkárrá kinevezése, s ezzel a főispáni s kormánybiztosi állástól való felmentése még mindig nem jelent meg a hivatalos lapban. így történt, hogy — amire az előzmények után talán ő maga sem volt. elkészülve — az öt napot igénybe vett rendes közgyűlés tanácskozásait, igen csekély megszakítással, Reiszig Ede vezette, mely körülmény egyébként tekintettel tárgyismeretére, és amit első pillanattól kezdve készséggel elismertünk : elnöki minőségében mindenkor tanúsított tárgyismeretére, higgadtságára s igazságos pártatlanságára, a számos és közötte nagy fontosságú ügyekben bővelkedő közgyűlésnek csakis előnyére szolgált.

A főispáni s kormánybiztosi állástól való felmentés tehát — ismételjük — még mindig nem következett be. De miután kétségtelen dolog, hogy ó' felsége a keres- kedolmi államtitkári kinevezést már két héttel ezelőtt aláírta, s ezen kinevezés Reiszig Edének már napok óta birtokában van, mint lapunk múlt heti számában is ilyen nézetnek adtunk kifejezést, ezúttal sem tudjuk a kinevezés közlése körüli feltűnő késedelmet egyébnek tulajdonítani, mint hogy a főispáni utódra nézve a végleges megállapodás még mindig nem történt meg.

A szimptomákat madártávlatból meg- figyelve, lehetetlen arra a tapasztalatra nem jutnunk, hogy a kormány, Békésvár- megye viszonyait, helyzetét, igényeit ép oly kevéssé ismeri jól most, mint amilyen kevéssé ismerte, helyesebben irva félreismerte akkor, vagyis másfél esztendővel ezelőtt, amidőn a munkásmozgalom incidenséből a vármegye közszeretetben állott akkori főispánját tisztétől felmenteni s helyére Reiszig Edét kormánybiztosi minőséggel Békésvármegye főispánjának kinevezni szükségesnek tartotta.

Eme feltevésünkre támpontot ama kombinácziók adnak, amelyek a fővárosi hírlapokban, és előre kell bocsátanunk, hogy nemcsak az ellenzéki, hanem első sorban épen a kormányhoz közelálló hírlapokban, Békésvármegye jövendő főispánjára nézve forgalomban vannak.

A legjellemzőbb eme kombinácziók között az. mely azt hirdeti, hogy Békés- és Csongrádvármegye Tallián Béla somogy- megyei főispán személyében közös főispánt fog kapni.

Mellesleg megjegyezve, vármegyénk illetékes köreiben (amennyiben Békésvárme- gyében „illetékes körök“ ről ma már egyáltalán szó is lehet,) az összes kombinácziók között épen ezt tartják olyannak, mely a legnagyobb valószínűséggel dicsekedhetik.

Nem tartjuk magunkat »illetékes korokéhoz tartozónak, és csupán a »credo quia absurdum« tételből kiindulólag mi is azok között vagyunk, akik Tallián Béla kettős főispánságát a legvalószínűbb eshető) ségnek hisszük.

»Welche Wendung« ! Minő fordulat, minő ellentét! mondhatjuk el joggal, a belügyminiszternek Bókésvármegyével szemben egy esztendővel ezelőtt és most elfoglalt álláspontja között?

Egy esztendővel ezelőtt gróf Szapáry Gyula belügyminiszter Békésvármegyét az ország színe előtt pellengérre állította és

úgy beszélt róla, mint ahol Reiszig Ede főispán és kormány biztos nélkül az anarhia valóságos orgiákat ülne.

Alig egy rövid év, sőt fél év alatt ime nagy metamorfózison ment át a belügyminiszter nézete; ma már olyan szemüvegen nézi Békósvármegyét mint amelyik egy főispánt nem foglal el és nem igényel, amely megyét koczkázat nélkül bátran oda lehet Csongrád mellé csapni, szóval egy másik vármegyével közös tutéla alá helyezni.

Mondanunk sem kell, hogy mi a belügyminiszternek egymással ellentétes álláspontját, mint egyikét és másikát is végletest és a helyzet félreismeróséu alapulót, valamint a múltban nem, azouképen most sem oszthatjuk.

Mert Békésvármegye, anélkül hogy abnormisnak tartanánk a helyzetet, területi nagyságánál, népességénél, közgazda- sági és némi tekintetben speczialis helyzeténél fogva főispáunak ma egész embert igényel. Egész embert, aki erélyét, tehetségét, szorgalmát, ügybuzgóságát és tevékenységét csakis Békésvármegye érdekében érvényesítse s ne legyen ebben egy másik vármegyéhez kötött kötelezettsége által megbénítva.

Nekünk Tallián Béla egyénisége ellen nincsen semmi kifogásunk. Annyira nincsen, hogyha a kormányban nincs — amint őszinte sajnálatunkra úgy látszik, hogy nincs — hajlandóság a megyei viszonyokat köz vétlenül ismerő békésmegyei férfiút a tőis- páni székbe emelni — ámbátor Békésvármegyét illetőleg „de nobis sine nobis“ történik is — mi a felmerült kombinácziók között legörömestebb vesszük az ő kine- veztetését.

De annyit kötelességmulasztás nélkül nem hallgathatunk el, hogy a két vármegyének egy főispán alá helyezése — legyen az bár Tallián Béla vagy bárki más — Békésvármegye mai igényeinek és viszonyainak meg nem felél.

Nem tudjuk, nincs is jogunk kutatni, hogy a békés-csongrádi dualismust menynyire parancsolják az úgynevezett „magasabb“ tekintetek, de azt nem hallgathatjuk és nem is hallgatjuk el, hogy a tervezett dualizmus rósz benyomást kell megye- szerte és ha ennek daczára megvalósul: már most megjósolhatjuk, hogy a vármegye közönsége s a főispán közötti kontaktus körülbelül úgy maradhat, mint aminő kontaktus és harmóniáról a hét folyamán tartott rendes közgyűlés sok tekintetben jellemző példát nyújtott.

Pedig hogy ilyen maradjon : az nincsen sem a vármegye, sem a leendő főispán, de a kormány érdekében sem !

Békésvármegye őszi rendes közgyűlése

(szeptember 26—30.)

Reiszig Ede elnöklő főispán diszmagyar ru hában megjelenve üdvözli a jelentékeny számban megjelent bizottsági tagokat, szokatlanul rövid elnöki megnyitó beszédében elismeréssel emlékezik meg az állandó választmány és a közigazgatási bizottság működéséről; meg emléke zik arról, hogy a következő holnapi ‘napon a közönség, legszebb alkotmányos jogát, a válasz tást fogja gyakorolni s hiszi, hogy a megüresedett tiszti állásokat, arra érdemes egyénekkel töltendi be ; említést tesz továbbá, hogy a házi iparnak Békés megyében is meghonosítása érdekében az illetékes helyen a lépéseket megtette s végre, hogy kormánybiztosi mőködése az HRóbbi időkben már csak a felügyeletre szorítkozott és hogy kormánybiztosi működés alatt szerzett adatokat, kívánatra bármikor szívesen bocsátja rendelkezésére a törvényhatósági bizottságnak, ezzel a tanácskozást megnyitja, szóltok feljegyzésével Lukács Endre jegyzőt bízza meg

OlvaBtatik a vármegye alispánjának rend- szerinti jelentése, melynek tárgyalása során Csaba város érdekében Beliczey Rezső, Szarvas város érdekében Haoiár Dani képviselők emelnek szót, a holt medreknek időközönként friss vízzel való ellátása iránt, — mely felszólalásokra a vármegye alispánja kijelenti, hogy ezen — a köz- egészségügyre minden bizonnyal veszedelmes állapotok megszüntetése iránt már megtette a szükséges intézkedéseket, — ezen felszóllalások- kal kapcsolatosan felemlíti Reiszig főispán, hogy ezen holt medrekben a haltenyésztés megterem tése iránt .tárgyalások vannak folyamatban, — egyebekben az alispáni jelentés tudomáséi vé teteit.

Az alispáni jelentésben tett indítvány alapján elhattározza a vármegye közönsége, hogy Kossuth Lajost, a 90 éves agg messiást, — ki a magyar nemzetet bevezette az Ígéret földjére, 90 éves születése évfordulóján üdvözlő levéllel keresi fel, továbbá Tatay János kiegészítő in ditványa alapján, hogy az „Irataim“ czimü s történeti nevezetességű kimagasló nagy művét, — a vármegyei szakkönyvtár r-'szére beszerzi.

A főispán Vécsey Miklós bárót, jogtudori oklevelének bemutatása után, tiszteletbeli vármegyei aljegyzővé kinevezi és a hivatalos esküt nyomban letette.

Meglehetős élénk és hosszas vitára adott alkalmat a járási orvosi áltások rendszeresítésének ügye, s ezzel kapcsolatosan ez e czélra pót- adókivetés és végül batározatilag kimondatott, hogy miután Békésvármegye mindes egyes községe községi orvossal rendelkezik, g mint ilyen, a vármegyei főorvosnak s a járási főszolgabiro nak szakközege is, továbbá mivel az állam nem hajlandó a járási orvosok fizetésére szükséges összeget megadni, s végre, mert a vármegye nincs azon kedvező helyzetben, vagyis nincs oly pénzalapja, melyből ezen — különben is teles 1'eg.es és itt nállunk egyáltalán nem szükséges költséget fedezni képes lenne, és miután a közönség az adók halmazával már különben is túlterhelve vau, — a járási orvosi állások rendszeresítésének ügyét elejti, természetesen az e czélra kivetni szándékolt pót-adó kivetést is mellőzi, vagyis az állandó választmány vélemó nyét nem fogadja el.

Hasonló sorsa lett szintén hosszas vita után egy megyei rendelkezési alap létesítése czéljából tervbe vett pót-adó kivetésének ügye is, — amennyiben 33 „igen“ szavazat ellenében 35 „nem" szavazattal, az állandó választmány véleményétől eltérőleg, a pót-adó nem szavaztatott meg.

A katonai beszállásolást pót-adó 1893. evre megadatott. A törvényhatósági 1893. évi házi pénztári költségvetés elfogadtatik, úgyszintén az 1893—94 ik évi közúti költségelőirányzat s ezzel kapcsolatosan a közúti adó nagyságának az 1893--94-ik évekre való meghatározása ügyé ben hozott állandó választmányi vélemények elfogadtattak; útkövezési ügyekben egyes községek részéről beadott kérelmekre megbizatott a vármegye alispánja, bogy tartson tárgyalásokat s az eredményről a legközelebbi rendes közgyűlésre jelentését tegye meg.

A vármegyei közigazgatási bizottságnak az )892-il< évi első feléről szól ló, s a „Békés4-ben már egész terjedelmében közölt féléves jelentése tudomását vétetik.

A vármegyén egy Hl ad jegyzői állás szervezése iránt tett indítvány elfogadva lett, — mely határozat jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztetík. '

A gyámpénztári vizsgálatokról szólló vármegyei árvaszéki elnöki jelentés, — amennyiben az abban feltüntetett orvoslandó állapotok iránt a szükséges intézkedések már megtétettek, — tudomáséi vétetik.

A közgyűlés másod napján megtartott választásokra a kijelölő bizottság a következőleg lett megalakítva; főispán által kineveztettek: Dr. Hajnal István, Hegedűs Mihály és Mikolay István, a közgyűlés által beválasztattak : Ladice György, Ilaviár Dani és Dr. Berenyi Armin bizottsági tagok.

Az üresedésbe jött tiszti állásokra meg ejtendő választás alatt a szavazatszedo bizottság következőleg alakult meg ; Elnök : Terényi Lajos, tagok : Dr. Hajnal István és Mikolay István és a vármegye jegyzői kára: — a választás eredménye :

Árvaszéki elnök lett Jancsovics Péter 160 szavazattal, Schröder Kornél 49 szavazata ellenében ; — békési főszolgabíró lett Popovics Szyl- veszter 148 szavazattal Dr. Bodohy Zoltán 66 szavazata ellenében ; — szeghalmi főszolgabíró left Ambrus Sándor 160 szavazattal, Jantyik Mihály 22 szavazata ellenében; -- orosházi főszolgabíró lett az egyedüli pályázó és jelölt, Dr. Bartóky József; — Jancsovics Péter árvaszéki ülnöknek — elnökké lett megválasztása folytán megüresedett árvaszéki ülnöki állásra Dr. üeimel Sándor tiszteletbeli aljegyző egyhangúlag megválasztatott.

Popovics Sylveszter vármegyei I. aljegyzőnek békési főszolgabíróvá lett megválasztása folytán megüresedett I. aljegyzői állásra Lukács Endre 11-od aljegyző, a 11 od aljegyzői állásra Csánki Jenő Gyula város holyettes rendőrkapitánya, gyulai szolgabiróvá Wieland Sándor, békési szó'gab íróvá Popovics Viktor közfelkiáltással egyhangúlag megválasztattak. — A békési járási szolgabirói állásra egyik pályázó, Jánosi Sándor időközben visszalépett; — a megválasztott új tisztviselők a hivatalos esküt a közönség színe előtt nyomban le is tettek, — miután elnöklő főispán, Deimel Lajos vármegyei alszám- vevőt tiszteletbeli főszámvevőnek kinevezi, az elhalálozott Zöldy János tiszteletbeli árvaszéki ülnök helyébe pedig közfelkiáltással Schröder Kornél gyulai gyakorló ügyvéd választatik meg.

Ezek után soroakivül vétetett elő & Gyulán lé ■ 'tesitendö gymnasium ügyének felkarolást iránt beadott indítvány, — melynek tárgyalása meglehetős élénk és hosszadalmas volt, — mig nem hátározutilag kimondatott, hogy a vármegye közönsége élénken érdeklődik azon mozgalom iránt, hogy Gyulán a vármegye székhelyén egy főgymnasium lét esi tűssé k, de addig mig ezen ügy concrét alakot nem ölt, a vármegye idő elöttiuek tartja az érdemleges határozat meghozatalát, de azért már most kimondatott, hogy ezen culturális törekvést, az alakulandó körülményekhez képest erkölcsi támogatásban fogja részesíteni.

A vármegyei legtöbb adót fizétö megyebizottsági tagok jövő évi névjegyzéke elfogadtatik s a megüresedett helyek betöltése iránti határozat meghozatalát függőben tartja, — addig mig ezon ügyben a miniszteri rendelet leérkezik.

Lukács Béla kereskedelmi ministert mi- nisierré kineveztetéséről értesítő leiratára, a vármegye közönsége felirattal üdvözli.

A belügyministori rendelet, mely szerinti Kliment Gyula vármegyei alpénztárnok minősi tése tárgyában az államszámviteltani vizsga kp telezett letevésétől felmenti, — tudomásul vétetik.

A m. kir. kereskedelmügyi ministernek leirata melyben értesíti a vármegye közönségét, hogy a gyomai vasúti hid újra építését elrendelte, — tudomásul vétetik.

Csaba községe és a megyei t. ügyész között kötött egyezségi ügybon hozott azon képviselő testületi határozat, melyszerint a vármegyei tiszti- ügyésznek 800 forint jutalom dij szavaztatott meg — hosszas vita után jóváhagyatik.

Több vármegye közönségének átiratai vita nélkül tudomásulvétettek.

itj: Jancsovics Pál állásától elmozditatott békési járási volt főszolgabíró, nyugdijjaztatása iránti és felfüggesztése tartamára megállapított ellátási járulékának utólagos felemelése iránti kéi elme elutasítva lett.

A központi árvaszéki nyilvántartónak, a községekbe lelt kiküldetése folytán felmerült költségeinek, az illető községek gyámpénztáráuak tartalék alapjából leendő fedezését határozta el a vármegye közönsége, valamint elhatározta azt is, hogy nyilvántartónak kiküldetése tartamára, bent a központban egy helyettes nyilvántartó s mellé egy napidijjas állása — szintén a községek gyámpénztárai tartalékalapjának terhére szereztessék — felhivatván a vármegye árvaszéke, hogy a nyilvántartónak a községekben működése felett ellenőrizkedjók és annak sürgős befejezését szorgalmazza.

A tárgysorozat kibocsátása után beérkezett belügyministeri rendelet alapján, felhivatnak a községek először, hogy nyilatkozzanak november 1 jg aziránt, miszerint hajlandók-e önálló árvapénztár kezelésre, továbbá hogy 1893. év január 1-től kezdve a gyámpénztárak, az illető községi kozpénztárak kezelése alá lesznek adandók, az átadás- illetve leszámolás iránt szükséges eloin- tézkedéseket azonnal kezdjék meg, a leszámolás és átadással megbizatván az illető község egy