Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 6. szám
V V \ VÁ „De hogy fogunk akkor egy utczában meglakhatni, ha nem tart velünk ?* „Én nem bánom, ha az egész utcza elköltözik, én itt maradok 1* A deputáczió erre a döntvényre el is párolgott. * • * „Egyszer hopp, máskor kopp!“ Sohse vegyék úgy szívükre a dolgot, — vigasztalta záróra után a győztes párt egyik ügybuzgó bizalmi férfia kisebbségben maradt kollegáját — múltkor maguknak sikerült, most meg nekünk. Noha — úgymond — én tudtam volna a maguk ügyén segiteni, hogy most sem kellett volna megbukniok, de hiába, nagy hibát követtek el.“ „Ugyan mit?“ „Azt, hogy az öreg Pikót is elhozták szavazni, s igy maguk okozták, hogy „Pikó- pártiak“ lettek.“ (Gyöngébbek kedvéért meg kell magyaráznunk, hogy amióta a boldog emlékű paraszt biróság óta, a különben tetötül talpig derék és becsületes Pikó, mint birójelölt megbukott volt, a kisebbségben levőket „Pikó-párt'í-nak keresztelte el a néphumor. V) „Pikópárti“-nak lenni annyi, mint megbukni.) Ugyanez az ügybuzgó bizalmi férfiú különben szavazás kezdetétől folytonosan szorongva s mindig borúsabb hangulattal figyelte a sötétség és felvilágosul tság között folyó drámai küzdelmet, miicor egy megtört alakú különben megnyerő külsejű öreg földmíves láttára hirtelen felderült; az Írnokok ugyanis a Csatár szavazó rovatába akkor Írták be e nagyjelentőségű nevet : „Pikó András.“ A Csatárra szavazók száma pedig még ezután emelkedett mint hirtelen hóolvadáskor az áradat, a többség ugyanis egyszer felszökött i46-ra. De ügybuzgó bizalmi férfiunkat mindez hidegen hagyta, mert mióta az öreg Pikót leszavazni hallotta, tudta, hogy most már minden erőfeszitésük hiábavaló, a Csatár-párt maga megpecsételte sorsát, Pikópárt- nak kell lennie, amint hogy az is lön. * * * Az öreg Csatár péntek délutáni nagy bevonulásakor feltűnt egy vele vendégül érkezett jóarc2Ú ember, akinek — mint később kiderült — egyedüli nevezetessége az volt, hogy vérvörös kalapot és azon hason szinü tollat viselt. Ez a vérvörös kalap szemet szúrt és nem keltett jó benyomást az öreg sün híveire. ^ A párt babonás része a bukást is annak tulajdonítja, hogy: „Az a veres kalapos volt a Csatár hóhérja.“ * * * De ezt csak a babonás része tartja. A józanabbúl (?) gondolkodók kisütötték, hogy a bukást gonosz árúlás okozta. — A piaczon ugyanis azt biresztelik hogy a Csatár pártnak a szavazó küldöttségben képviselt saját bizalmi férfiai, látván Csatár többségét, megalkudtak az „urakkal“ másfélórai pihenőbe (a zárórát értik alatta) s ezzel eladták saját pártjukat. A piacz azt is kitudta, hogy mindegyik bizalmi férfiú öt-ötezer forint vérdijat kapott árulásáért. — Természetes dolog, hogy most őket szidják legjobban. Az a vasárús és kovács (pedig utóbbi nem is vott bizalmi férfi) — mondják — behízelegte magát a Csatáriaknál, ők kezdték vezetni a pártot, csak azért, hogy azután elárulhassák. Bezzeg, ha mint a múlt választásnál, most is paraszt emberek ültek volna benn a „deputáczióban“ akkor ez az árulás nem következhetett volna be. Mert ilyen a nép. A sikernek tapsolt volna, a bukásért bűnbakot keres, és szidja azt a két embert, aki az egyedüli számbave- hetö intelligencziája volt a pártnak, akik nélkül pedig egy lépést sem tehettek volna, és akik jobb ügyhöz és más jelölthöz méltó -buzgalommal és szivósággal éjjel nappal agitáltak, fáradoztak, hogy a győzelmet jelöltüknek kicsikarják. ♦ * * Noha a törvényes formák soha úgy meg nem tartattak, mint épen ezúttal, és nem hisz- szük, hogy ennél rendesebb választás nagy Magyarországon történt volna, nem lehetetlen, noha nem is valószinü, hogy kérvényezni fognak ellene. Az öreg Csatárnak ugyan aligha el nem ment tőle a kedve. Pedig megfordult az ö agyában is. Választás után ugyanis átment Csabára, hol két nappal elébb volt a választás, s utána nézett az ottani szavazók lajstromában, ha vájjon nem fordulnak e benne olyanok elő, akik Csabán is, Gyulán is szavaztak? És uramfía 1 ördöge van, mert rögtön talált három tótot, akik 28-án Csabán, 30-ikán pedig Gyulán is szavaztak. Csak az a bökkenő, hogy Gyulán nem Terényire, hanem ő rá adták szavazatukat. Az öreg Csatár ennek daczára is kételkedik rajta, hogy a választást meg fogják semmisíteni. — De párthívei, — tudniillik azok, akik még megmaradtak, mert hej a bukás nagyon megtörte a nimbuszát, úgy hogy második szavazásnál legalább a fele megszöknék tőle, — még hiszik. A szentirás szerint pedig: „Boldogok a hívők . . .“ A képviselők igazolásától csak pár hét választ el bennünket. Nagy kár volna őket addig kiábrándítani. Uirdetménv. A hadmentességi díj kötelesek ezennel felhivatnak, hogy vallomási íveiket f. hó végéig a városi adóhivatalnál annál inkább nyújtsák be, mert különben ennek elmulasztása esetén az 1880. évi XXVI. t. ez. 20. §. alapján a kivetett hadmentességi dij hatszoros összegéig terjedhető birság fog ellenök kirovatni. Gyulán, 1892. február hó 3-án. Dntkay Béla, polgármester. Hirdetmény. A „Magyar utczának“ egyenes irányban való megnyitása czéljából szükséges területek vételére vonatkozó városi képviseleti határozat e mai naptól számított 30 napon át a jegyzői irodában közszemlére kitéve leend, s az az elleni felebbe- zések ugyanazon idő alatt beadhatók. Gyula, 1892. február 5. Butkay Béla, polgármester. Eirek. Gyula városa központi választmánya, Dut- kay Béla polgármester elnöklete alatt, folyó hó ö-én délután ülést tartott, melyen a választási küldöttség a szombati képviselőválasztásról szerkesztett okiratokat terjesztette elő. A választási s szavazatküldöttségi jegyzőkönyvek, úgyszintén a szavazók jegyzéke egy példányban a belügyminisztériumhoz terjesztettek fel, másik példány pedig a városi levéltárban levő megőrzés végett a polgármesternek adatott át. A harmadik példány, mely tudvalevőleg maga a mandátum, még választás befejeztével Terényi Lajos országgyűlési képviselőnek adatott át. A gyulai választás lefolyását és örvendetes eredményét még lapunk múlt heti számában megírtuk. De közleményünk megírása késő éjjeli órákra esett, és igy nem volt időnk a szavazás részleteire is kiterjeszkedni. Néhány adatot tehát utánpótolunk. A szavazatok aránya tudvalevőleg következő volt : Csatár Zsigmondra szavaztak 630-an, Terényi Lajosra 648 an. A szavazást sorshúzás folytán Csatár pártja kezdette meg a belvárosban; ez a szavazás alig vett 5 perczet igénybe, amennyiben mindössze 9-en szavaztak le rá. — Ezután következett a belvárosi Terényi-párt 192 szavazattal; utána ugyancsak a nagymagyarvárosi Teréuyi-párt 97 szavazatot adott be. Úgy hogy Terényire esett 289 szavazó Csatár 9 szavazatával szemben. A Terényi-párt szavazattöbbsége ekkor 280 volt. — A nagymagyarvárosról Csatárra 102 szavazat esett. A szavazatok aránya tehát ekkor, amidőn a két első városrész mindkét pártja leszavazott, következő volt : Csatár Zsigmond 111, Terényi Lajos 289. — A németvároson a Csatár-párt folytatta a szavazást, — ebből a városrészből 172-en szavaztak rá, úgy, hogy akkor Csatár 283-on állott. A németvárosi Terényi-pártból 93-an szavaztak. Amidőn tehát a belváros, nagy- magyarváros és a németvárosból mindakét párt leszavazott, a mérleg következőleg alakult: Csatár 283, Terényi 382. Az újvároson Terényire 24 szavazat esett, Csatárra 136, — az újváros leszavazásakor tehát a szavazat arány következő volt: Csatár 419, Terényi 406, vagyis Csatár előnye 13 szavazat, mely azonban rohamosan növekedett, mert a szavazást oláhváros és a tanyákról Csatár pártja folytatta. Innen 132 szavazatot kapott, úgy hogy többsége felszökött 145-re. A nagyoláhvárosi s tanyai Terényi-párt 88 főből állott. Ezután jöttek az elmaradott sza vázátok számszerűit 122-en, úgy hogy záróra előtt nemcsak a 145 többség volt behozva, hanem Terényi 65 szavazattal újra előnybe jutott. A Csatár-párt első tartaléka 70 szavazóból állott úgy hogy záróra kitűzésekor Csatár több sége mindössze 5 ember volt. A szavazatok aránya zárórakor következő : Csatár 621, Terényi 616. A második tartalék, mely záróra kitűzése után szavazott, döntötte el az ütközetet. Csatáré 9, Terónyió 32. Esti 7 órakor, amidőn a záróra letelt, az eredmény, mint fenebb jeleztük, következő volt: Csatár Zsigmond 630, Terényi Lajos 648. Terényi többsége záróra leteltét megelőző félórával nyilvánvaló lévén, pártja, mely egész napon át valóságos lázban égve, le- irhatlan szorongással kisérte a titáni küzdelem, változó fázisait, egyszerre kizárólagos ura lön a térnek és leirhatlan örömrivalgásban tört ki. Elmerjük mondani, hogy nincs az a fanatikus ellenzéki párt, mely igazább, szívből fakadóbb örömmel és meghatottsággal fogadja győzelmét, mint a mostani győzelmes párt fogadta. Azokat a megható jeleneteket, melyeknek a városháza előtti tér volt akkor tanúja, nem vállalkozunk de nem is tudnánk leírni. Egy dolog bizonyos, és ez az, hogy Magyarországon a 240 szabadelvű párti képviselő közül egyetlen egynek meg választása sem keltette még megközelítőleg sem azt az igaz örömet, melyet a Terényi diadala; osztály részese eme örömnek az intelligens ellenzék, különösen a gyulai régi elvhű negyven- nyolczasok is, akik a párthoz nem tartozó Csatárnak megbuktatásán kötelességszerüleg közreműködtek és ezáltal lehetővé tették, hogy a negyvennyolezas és függetienségi pártnak nagy mérvben megcsorbúlt jó hírnevét helyreállítsák. Képviselő választás Gyomán és Orosházán. Mindkét kerületben folyó hó 1-én volt a választás. Az előzmények után a választási eredmény egyik kerületben sem volt meglepő. Inkább meglepő ama körülmény, hogy a szabadelvű párt Gyomán is, Orosházán is oly nagy erélyt tudott kifejteni 3 jelöltjeire oly váratlanul sok szavazat esett. — Utólagosan ugyan nagyon háládatlan és meddő dolog jóslásokba bocsátkozni, de minden esetre nyílt kérdésül marad fen, hogy azesetben ha Gyomán nem tesznek kísérletet előbb a kerületben teljesen ösmeretlen Heltaival, akitől a legbuzgóbb szabadelvű pártiak is idegenkedtek, s ha Hegedűs Mihály idejében fellép, mielőtt dr. Barabás Béla első körútját tette a Sárréten, — úgyszintén Orosházán is, ha a Zay Miklós-féle komédiát nem inscenálják és Székács István nem három nappal választás előtt ugrik a jelöltségbe, akkor is jobbadán azzal a czélzattal, hogy Veres egyhangú választását megakadályozza, ismételjük ha mindez bekövetkezik, nemcsak nincsen kizárva, hanem majdnem valószinü, hogy a választási eredmény mindkét kerületben megfordítva alakul, mint ahogyan most regisztráljuk. Gyomán ugyanis dr. Barabás Béla negyvennyolezas és függetlenségi párti jelölt 1387, Hegedűs Mihály pedig 872 szavazatot kapott, s igy előbbi 515 szótöbbséggel győzött. Hegedűs szavazatainak zömét, 400-on felül, Mező-Berény. Barabás többségét a sárréti községek adták. Orosházán Veres József negyvennyolezas függetlenségi párti jelölt és volt képviselőre 941, Székács Istvánra pedig 831 szavazat adatott be, s igy előbbi 110 többséggel került ki győztesen az urnából. Úgy Hegedűs, valamint Székács, ha kisebbségben maradtak is, amire különben mindkettő el volt készülve, nagyon meglehetnek elégedve azzal az erkölcsi sikerrel, amelyet elértek. A fenméltatott előzmények után csak is az ő köztiszteletben álló egyéniségükkel tudott a szabadelvű párt ily fényes eredményt produkálni. Annyi tény, hogy e két kerületben egyetlen kormánypárti jelölt sem tudott maga köré annyi szavazót csoportosítani, mint amennyi most ő rájuk leszavazott. Egyébként mindkét választásban nem csak meg kell, hanem meg is lehet nyugodnunk. Dr. Barabás Béla gyomai képviselő tagadhatlanúl szép képzettségű s nagyratörő fiatal ember, akiben — hisszük — hogy nemcsak pártja, hanem az egész parlament is jeles erőt fog nyerni. Veres Józsefről is — aki most már rendes tagja az országos függetlenségi s 48-as pártkörnek — nemcsak reméljük, hanem bizonyosra vesszük, hogy a nyáron lezajlott munkásmozgalom s a mostani választás tapasztalatain okulva, még látszatát is gondosan kerülni fogja, hogy demagóg velleitá- sokkal vádolhassák. Eme tudatban szívélyesen üdvözöljük úgy Barabás Béla mint Veres József megválasztását, és kívánjuk nekik, hogy a többség megtisztelő, de egyúttal kötelező bizalmán alapuló mandátumokat az összválasztók megelégedésére viselhessék. Még egy választás. Nem megyénk területén történt, de mégis érdekel bennünket és örömmel írjuk, hogy Almásy Imre grófot, id. Almásy Kálmán grófnak jogtudori oklevelet nyert szépte- hetsegu fiát, a szilágymegyei diósadi választó kerület 1604 szavazattal, a volt képviselő 900 szavazata ellenében országgyűlési képviselőnek megválasztotta. A közpályán szerepelni hivatott ifjú főurat, mint megyénk szülöttét annyi kötelék fűzi hozzánk, hogy megválasztását mint megyénk és városunkra nézve is örvendetes tényt megelégedéssel regisztrálhatjuk. Gyertyaszentelő volt kedden. Azt tartják, hogy ezen a napon ki szokott jönni a medve barlangjából s megnézi, vájjon milyen időjárás van. Ha komor, mogorva, zivataros az időjárás, akkor a maczkó kün marad, mert már elmúlik a tél; ellenben, ha napsugaras körűié a világ, akkor szépen visszaczammog elhagyott odújába és tovább alszik, mert a napsugaras időjárás azt jelenti, hogy még ezután jön a tél java. Gyertyaszentelő napján pompás, tavaszi napsugaras időnk volt és a közönség egy része könnyebbszerü ruhában járkált az utczákon. Meglátszik az idén is igaza lesz a medve 'filozófiájának, mint ahogy a múlt évben volt, amikor a gyertyaszentelői napfényt negyvennél több napi hideg követté, úgy hogy alig tudott kitavaszodni. A földmives iskola létesítése ügyében tartandó tárgyalásokhoz a földmivelési miniszter lormay Béla miniszteri tanácsost küldötte ki. Állategészségügy. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentés szerint a kigyósi majorban a. szarvasmarhák között a napok előtt megszűnt száj és körömfájás újból fellépett. A vármegyénél rendszeresítendő árvaszéki nyilvántartói állásra, melynek fontosságát szakszerű czikk méltatta lapunkban, 22-en pályáztak. A kinevezés — mint értesülünk — a napokban fog történni. Gyula s Csaba vasúti állomások közötti sióréti dűlőben az országúton túli első őrháznál feltételes megálló helyet engedélyezett a kereskedelmi miniszter. Az iparos ifjúsági bál az éjjel zajlott le a népkerti csarnokban. Az előkészületekből következtetve, népes és minden tekintetben sikerült mulatság volt. Jövő számunkban bővebben fogunk róla referálni. A „b.-gyulai kör“ f. hó 4-én tartotta a tagok nagy száma és élénk érdeklődése mellett évi közgyűlését, melynek tárgyát az új tisztikar és választmány megválasztásán kívül a régi tisztviselők évi jelentései képezték. E jelentések főbb adatait a következőkben összegezzük. Amint a pénztáros jelenti: a körnek, az elmúlt évben összes bevétele volt 2163 frt 52 kr, kiadása 2086 frt 22 kr, eszerint tiszta bevétele 127 frt 30 kr, a kiadást nagy mértékben emelte a körnek régi helyiségéből az újba való átköltözése folytán szükségessé vált költekezések. Az új bebútorozás is — habár csak kissebb részben is a múlt évi bevételt terhelte, — nagyobb részt pedig az ez évi költségvetés főbb adatai. Bevétel : tagdíjakból 1710 frt, régi hátralékból 361 frt, 1891. évi pénztármaradvány : 137 frt 30 kr, összesen 2198 frt 30 kr. Kiadások: lakbérre 750 frt, hírlapokra 276 frt 15 kr, vendéglősnek 200 frt, más egyebekért 184 frt, összesen 1410 frt 15 kr. — A körnek múlt évben volt 138 rendes, 18 foglalkozó és 23 vidéki, összesen 179 tagja. Az ügyész jelentéséből kitűnik, hogy 552 frt 50 krnyi régi hátralékból behajtott 347 frt 50 krt és igy a künnlevő tagdíj a 6 tagnál (!) 205 frtot tesz ki. Könyvtáros jelenti, hogy a kör könyvtárában összesen 366 mű van 579 kötetben ; jelentésével kapcsolatosan indítványozza s többek hozzászólása, illetve módositásával el is fogadta a közgyűlés, hogy az eddig járatott „Katonai Lapok“ lés a „Vadász Lapok“ helyett a »Magyar Géniusz“ és „Természettudományi Közlöny“ rendeltessék meg a kör számára. E jelentések felolvasása és más apróbb ügyek letárgyalása után az elnök meleg szavakban megköszönvén a közgyűlés bizalmát, maga és tiszttársai nevében állásáról lemond s felkéri a közgyűlést, hogy az új választást ejtse meg, a melynek Göndöcs Benedek korelnök elnöklete alatt a következő eredménye lön : Tisztviselőkké lelkes „éljenzés“ mellett egyhangúlag a régi tisztviselők választattak meg. Es pedig: elnök: Terényi Lajos; alelnök Cziffra Imre ; igazgató: dr. Zöldy János; ügyész : Hoffmann Mihály; könyvtáros: Máthé Géza; pénztáros : Bodoky Mihály, jegyző : Keller Imre. Választmányi tagokká a következők vá. lasztattak : Bócz Géza, Csausz Lajos, Czecz Kálmán, Deimel Lajos, Domby Lajos, Dobay János, Dutkay Béla, dr. Fábry Sándor, Fürdők István. Gaszner Pál, Jantsovits Emil, Keller Imre, Kertay Zsigmond, Kóhn Dávid, Kövér László, Ladies György, Moldoványi Gyula, Nagy József, Steinecker ,Gábor, id. Zöldy János. Közgyűlést követőleg társas vacsora volt a díszes teremben, melyen mintegy 70 tag vett részt. Az Ízletes vacsorát számos sikerült pohárköszöntő is fűszerezte. Az úri kaszinó f. hó 4-én egészen váratlanéi, mintegy rögtönözve, tánczestélyt rendezett, bebizonyítandó ez által is, hogy az ilyen mulatságok rendezéséhez és pedig sikeres rendezéséhez nem szükséges mindig a nagy dob. E mulatságnak a megtartását is az intéző-körök alig 2 nappal megelőzőleg határozták el, s daczára e rövid időnek, sikerült összetoborzaniok városunk intelligenciájának 1—2 kivétellel csaknem minden tagját. Ilyen közönséget, — melyben a Gyulán állomásozó tisztikar is szép számmal volt képviselve — kaszinói mulatságon régen láttunk. Elmondhatni, hogy csaknem zsúfolásig voltak telve a kaszinó összes helyiségei, a mi főleg a vacsora alatt tűnt ki, a mikor is csak nagy nehezen lehetett elhelyezni a csaknem száz főből álló közönséget, de nemcsak 0 szép szám okozta az e tánczestélylyel való általános megelégedést és a teljes sikert, hanem a megjelenteknek ama igazi, hamisítatlan jó kedve, a mulatság iránti lelkesedése, melyet csak az képes átérezni, ki maga is jelen volt. De nem akarunk dicshym- nusokat zengeni — hisz arra nincs szükség — nem akarjuk leírni a résztvevőknek átélt kedves perczeit, ez nem tartozik a nagy közönség^ elé csak egyszerűen konstatáljuk, hogy . . . Amor diadala teljes volt, i nem égy fiatal ember adta
