Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-21 / 35. szám
35-ik szám Gryula, 1892. augusztus 28-án XI. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. isivel s adalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3D©”bs,3r Tábrauos. Tár Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. jfiSt KI ____ »3® gä r I............ Hi rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4 szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. kér.»Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Az iparos tanoncziskolák újabb szervezetének javaslata. ii. A múlt számunkban közlöttek folytatásául a következőkről teszünk még említést : A IV. czim a tanulókra vonatkozó rendtartási szabályokat tartalmazza. — Ezekben lényeges eltérés az eddig követett rendtartási szabályoktól nincs; figyelmet érdemel azon kijelentés, hogy a tanoncz a mulasztás okát mesterétől hozott bizonyit- ványnyal igazolni tartozik, a mi részben eddig is meg volt, de negyedik pontul hozzá tétetett azon engedmény is : d) „ha a tanoncz bizonyos időre vidéken dolgozik, vagy országos vásárra megy.“ Ezen pontnak felvétele kétségtelenül előnyös úgy az iparosra, valamint a tanonezra is ; az iparosnak a tanoncz a vásáron őrzőül, segítségül szolgál, a tanoncz viszont megtanulja a vásározást, a melynek ismerete oly iparágaknál, a melyek vásárra szorul- vák, reája jövőben csak haszonnal járulhat. Intézkedik még e czím arról is, hogy minden iskolai év végével az arra rendelt iskolai elöljáróság vezetése mellett nyilvános vizsgálatok tartassanak; ezen ugyan — ott a hol eddig is megvolt — a tanulók meg is jelentek, de az elöljáróság akárhány helyen nem igen tündökölt jelenlétével. Ugyané czim jelzi azt is : »Kívánatos, hogy minden évben alkalmas időben z> ft “ Konstantinápolyi emlékeim. Irta: Chriszto Miklós. IV. Lobogó szentelés. Kedd, aug 12. A lobogó szentelés az osztrák-magyar nagykövetségnél kedden történt meg. Mint az ottani lapok írták, Konstantinápoly ilyen ünnepélyt nem látott sóba. Széchenyi gróf vezetése alatt 10 órakor érkeztünk meg a zászlókkal pazarul feldíszített kertbe, a hol a veres bársonynyal bevont oltár volt felállítva. Az „Osmanische Post“ referádája szerint Dr. Cs-.táry kékbársony díszmagyarjában, nemkülönben mi tűzoltók „pompás“ egyenruhánkban nagyon „fessek“ voltunk. Meghiszem aztl Jó arczu, szálas férfiak képviselték ott daliás nemzetünket. Tűzoltó püspökünk, Váradi pápai kamarás, violaszin sutáné-jában erősen imponált. meg is tették mindjárt valóságos püspöknek; Meg is érdemelné, hogy az is maradjon. Velünk yoltak a magyar colonia honoratiorai is. Kis idő múltával Széchenyi gr. és Váradi pápai kamarás kíséretében megérkezett Calice báró és neje a zászlóanya. A nagykövet szálas, szép férfi, lekötelező megnyerő mosolylyal ajkán; — mindenk számára volt egy-egy jól eső szava. A báróné, — egy véghetetlenül kedves, vékony, szép asszony. Fekete selyem ruhát viselt. Kalapja szintén fekete, fehér tollal. Nyakán vagyont érő keleti gyöngyök. Bemutattatásunk után megkezdődött a mise, melynek bevégeztével Gr. Széchenyi által a budapesti önkéntes tűzoltó-testületnek ajándékozott remek zászló felszentelése következett. a tanonezok kézimunkáiból is kiállítás rendeztossék. Hát ez a szó „kívánatos“ ismét oly kifejezés, mint a múlt számunkban jelzett adóra vonatkozó ; „kivethető.“ — Ha a tanonezok munkában előhaladá- sát törvényben is biztosítani akarjuk, akkor legyen köteles minden tanoncz tanulási idejének legfeljebb második évében tartandó közvizsga kiállításon haladását választott iparában bebizonyítani, még pedig úgy, hogy a kiállított munka az övé, és ne gazdájának vagy valamely képzettebb segédnek munkája legyen. Dicséretet érdemel e tekintetben a gyulai csizmadia ipartársulat, (nem testület, mert ettől még irtóznak) ; — ez minden évben az őszi hónapokban tanoncz készítményekből dijjázással egybekötött kiállítást rendez, bizottság jelenlétében kell a tanonezokuak a munkát az előre megállapított helyen elkészíteni teljesen szabad akaratból, s ez által ki van zárva azon nagyon is valószínű eset, mi éppen az idei ipariskolai tanoncz munkakiállitásnál, és éppen a csizmadiáknál felmerült: hogy a jelenlevő szakértők egyhangúlag kijelentették, miszerint a kiállított tárgy nem lehet | tanoncz munkája, mert ily munkát csak éveken át gyakorlott segéd, vagy önnálló iparos készíthet, de meg ily munkaképesség mellett a kiállító tanoncz a múlt öszszel tartott munka versenyen nagyon is pályázhatott volna, mert akkor az első dijjat is gyengébb munkáért jutalmazták. — És ez a szakértői érv győzött; nem a legjobb kiállított munka kapta a dijjat. Ó exc-úlentiája a zászlóanya, az általa ajándékozott remek szalagot sajátkezűié? tűzte fel a lobogóra és az első arany szeget ő verte be a zászlórudba. Ezen kivül a nagykövet, Dr. Revey, Hamvai Kovács, Bárány N. Ernő és a főparancsnokok nagyrésze vert szeget a zászlórudba. Az ünnepélyesség befejeztével Váradi Ferencz lelkészünk olyan hazafias szellemű beszédet tartott, a melyre mindannyian tr.ég ma is büszkén gondolunk vissza. Különösen az a passusa beszédjének, ahol a „legnagyobb magyar“-ra hivatkozott, és a hol a fiút emlékeztette édes hazájára, óriási, leirhatlan lelkesedést keltett. Majd a báró és neje cerclet tartottak és a jelenlévők mindegyikéhez intéztek egy pár szívélyes szót. Sűrű, lombos fák árnyékában buffet volt felállítva. Jéghideg pezsgők, pompás sör és ételek súlya alatt csak úgy görnyedezett az asztal. A kimelegedett és kiéhezett magyarok azonban csakhamar könnyítettek terhén, hozzálátván lelkiismeretesen, különösen a hűsítők elfogyasztásához. Az első toastot a nagykövet mondta. Örömét fejezte ki a felett, hogy a magyar tűzoltók képviselőit üdvözölheti, kik Kon- stantinápolyba jöttek, a „legnagyobb magyar“ érdemdús fiának tiszteletére. Éltette a királyt, királynét és családját. Szavait háromszoros „éljeni“ követte. Ismét poharat emelt, éltette a szultánt. Erre mi, lelkes magyarok, természetesen sokszoros „éljen“-ben törtünk ki. Harmadízben méltatva gr. Széchenyi érdemeit, az ő egészségére ivott, illetve ittunk. A veterán tűzoltó főparancsnok Marti- nengó (Pozsony), a ki valamikor nagyon jól tudott bánni a karddal, ő excellentiája a báróné egészségére ivott. A szűnni nem akaró freneticus „éljen*-ek erősen igazolták azt a határtalan tiszteletet Az V. czim a fegyelmi szabályokról szól s meghatározza az okokat, melyek miatt és mily módon büntetendő a tanoncz. Az okok igen egyenlők az eddigi rendszabályokéhoz ; a fenyítés nemeinél azonban fel van hozva az is, hogy „a tanuló meg nem javulása esetén fegyelmetlenségót az iparhatóság a tanoncz bizonyítványában megemlíti.“ Eme pontnak felvétele nézetünk szerint felesleges, mert egy ifjú még hajlékony fiúnak ez jövőjére nézve kárt okozhat ; mi inkább a tanoncz korban alkalmazott szigorúbb fegyelmi szabályoknak vagyunk barátai, sem hogy egy még hajlítható ifjúnak bizonyitványt állitsunk ki erkölcsi Romlottságáról, amely jövőjére nagyon is kiható lehet. Nézetünk szerint az érett korig szigorú, de igazságos fegyelem gyakorlása által kell a rakonczátlanko- dásra való hajlamot megbénítani, nem pedig bizonyítványt állítani ki gyengeségünkről, tehetetlenségünkről. — Tapasztalásból beszélünk s e tekintetben több mint 30 évi önnálló működésűnkre hivatkozunk, követett elvünk eljárásunknak mindig igazat adott. Van e czimnek még egy ujjonnan felvett pontja, mely következőleg szól „az igazgató fel van hatalmazva szükség esetén a tanulót bezárni, vagy ellene a házi fegyelmezés eszközeit használni.“ Ha e pont megmarad, az esetben czélszerü lenne „a házi fegyelmezés eszközeit“ kissé körül is írni, sőt e ponttal a büntető törvénykönyvet is megbőviteni, mert volt már eset, és ragaszkodást, melyei a társaság minden egyes tagja a báróné iránt viseltetett. Majd Bárány N. Ernő főparancsnok toas- tozott. Inter parantesis legyen megjegyezve, még ma is aprehendálom neki, hogy a germánok nyelvén beszélt. Szónokolhatott volna magyarul (akik nem értették volna meg szép nyelvünket, majd megmagyarázták volna nekik) törökül vagy francziául, hiszen mindezeket tökéletesen beszéli. Midőn a magyar tűzoltók Konstanti- nápolyba értek, — igy kezdé Bárány, — min- denütt barátságos fogadtatásra leltek. Az a barátságos fogadtatás azonban, melyben az osztrák-magyar nagykövet és neje a n agyarokat részesítette, felülmúlja minden várakozásukat; — nem talál szavakat, melyei az ő és társai nevében köszönetét kifejezhetné. —* Kívánja, hogy a nagykövet a nemes báróné oldala mellett hosszú éveken át működhessék az állam javára. Széchenyi gróf, a magyar tűzoltók védnökét, József főherczeg Ó Fenségét éltette; — talán mondanunk sem kell, hogy a rajongva szeretett föherczeget igaz magyar lelkesedéssel „éljan“-eztük meg. A nagykövet és neje freneticus „éljen“-eink mellett (— gondolom azelőtt sem láttak ilyen lelkesedést) — visszavonultak, s rákerült a sor az ajándékok átadására. A magyar tűzoltó testületek pompás ajándéka: dísz magyar fogat* ezüst kulcsos, sallangos szerszámmal. Este a „Pest“ szállodában volt a Soirée, mely alkalommal a többi ajándékok is átadattak Széchenyi grófnak. A budapesti önkéntes tűzoltó testület üdvözlete és egy ezüst babér koszorú. A magyar tűzoltó szövetség, ó Fensége, József főherczeg parancsnoksága alatt álló alcsuti önkéntes tűzoltó testület, a budapesti hivatásos tűzoltók és Kassa város önkéntes tűzoltó testület üdvözlete. Album a budapesti tűzoltóság tisztikarának arczképei- vel. Kassa város díszoklevele, stb. stb. hogy házi fegyelemmel élt igazgató bírósági hercze hurczának volt kitéve; már pedig mi a tisztességes igazgatót mentve látni óhajtnók önkényes paragrafus magyarázatoktól. A VI. czim a tanhelyiségek és taneszközökről szól. Nem foglalkozunk sem a tanhclyisé- gekkel, sem azon taneszközökkel, amelyek egy ipar tanoncziskola fenállásának nélkü- lözhetlen teltételei, megvagyunk győződve, hogy a kívánalmakat oly szakfórfiak jelölték ki, kik a szükségletek megbirálására nálunknál hivatottabbak ; csak egyben nem értünk egyet, hogy „a tanonezot a szükséges tan, iró és rajzBzerekkel a mestere köteles ellátni.“ A ki, különösen vidéki iparosaink nagy részének anyagi körülményeit és keresményéből megélhetési gondjait ismeri, az eme pontnak felvételét nem fogja helyeselhetni. A jobb módú, anyagi gondoktól menttebb iparos a nélkül is ellátta tanónezait mindennel, a mire az iskolában szükségük volt; az anyagi gondokkal küzdő szegényebb sorsú — pedig ez több van — iparosnak elég gondot ád az, hogy tandíjjat és esetleg más apróbb díjjakat fizessen, s igy méltán lehetne a tervezetet oda módosítani, hogy a „tan-, iró- és rajzszerek“ általában a fizetni képes iparosok által fizetett tan- s egyéb díjjakból fedeztessenek. — Nálunk ez ed- digelé igy volt, s a fizethetők által fize- zett összegekből a fizetésképtelenek ta- nonczai is el voltak látva, magától értetE helyen közlöm a dohánygyár igazgatójának, Kláric úrnak poémáját is, a ki bennünket a gyár megtekintése alkalmával lekötelező szívélyességgel kalauzolt. Wo die Flammen emporsteigen Und in tiefstes Elend beugen Stadt und Land durch Feuerraub, Wo, was heute zeigt noch Blühen, Morgen droht verzehrt zu glühen ln der Asche und im Staub. Dort bist rettend Du zur Stelle Muthig stets mit Leib und Seele Gegen Feuer kämpfend brav. D’rum als Mann der Feuerwehre Zollt man Dir die vollste Ehre Széchényi Pascha, edler Graf. Mpg’ die Allmacht es verfügen, Dass noch oft Du kannst besiegen Im Entsteli’n die Flammenmacht; Dass der Sultan, grosser Kaiser Sei recht lang noch guter, weiser Schirmherr Deiner Feuerwacht! Az Olympuson termelt bor, — melyei Tótfalusiné, t. i. a szálló tulajdonosa, — Ö nagyméltóságát jubileuma alkalmával megajándékozta, nekünk magyaroknak, ugyancsak ízlett. Maradtunk is sokáig, mintha csak nyárfaszéket tettek volna alánk. A kedv hova tovább magasabb fokra hágott s a szellemes aperceük csak úgy sziporkáztak. A czigány, akarom mondani a török muzsika húzta, már t. i. úgy, ahogy azt neki Allah húzni megengedte, a tűzoltó- ezred komikusai folytonosan mókáztak. Szóval, távozásunkkor Konstantinápoly veröfé- nyes napja már ugyancsak tűzött. Ez ünnepélyen Mehemed Pascha és Ozmán Pascha generálisok mindvégig jelen voltak, (Folytatást» következik.)
