Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-03 / 28. szám

28-ik szánt.

Gyula, 1892. julius 10-én

XI. évfolyam

I Szerkesztőség:

i' Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap 1; szellemi részét illető köz- m i1 lemények intézendök. i ’

1 Kéziratok nem adatnak i

V viasza. t>

Előfizetési dij: 1;

\ | Egész évre . 5 frt — kr. i |

j! Félévre. ... 2 » 50 » j!

Évnegyedre . 1 » 25 » 1|

i; Egyes szám ára 10 kr. í

Társadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^©"ba.^ János.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütő-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

il.>

A kisded nevelés.

Mióta nemzetünk önrendelkezési jogát visszanyerte, állam és társadalom versengő munkássággal igyekeznek nemzeti erőinket aczélozni és kifejleszteni, kulturális haladásunkat úgy a szellemi, mint az anyagi téren biztosítani és gyorsítani. Az az államférfiú, ki nagymértékben bírta a magyar nép tiszteletét és ragaszkodását, s a kinek emlékét a nemzet kegyelete csak nem rég szoborral dicsőítette — Deák Ferencz, már e század negyvenes éveiben ekkóp jelezte új korszakunk feladatát : „Hajdan a véres harczok szünetlen küzdése között csak egy szent kötelességet ismertek őseink hazájuk iránt: vérrel is védeni annak jussait és függetlenségét. Korunkban e szent kötelességgel még egy másik is párosult, kifejteni a nemzet szuny- nyadó erejét; új életet adni a szorgalomnak s az annyi véren vásárolt béke áldásai között virágzásra emelni a hazát.

E nagy munkában szükség van hazánk minden fiára, s e nagy munkának ki kell terjednie mindenre, a mi a nemzetet erőssé, nagygyá és műveltté teheti.“

Megtartani a meglevő erőinket, hogy mulasztás, hiba, viszontagság által kárba ne veszSzenek és kiművelni és edzeni azokat, hogy a haza szolgálatára a hol és a mikor kell, képesek és alkalmasak legyenek ; ez a czél, és e czél követőihez sorakozik immár félszázados működésével szerény, de talán nem jelentéktelen hatáskörben a kisded nevelés is.

Meg kell óvnunk a kisdedeket, mert megdöbbentő tapasztalati tények bizonyítják, hogy tudatlanság és nyomor mennyi ártatlan életet juttatnak már csirájában

f álili«

Jártam az erdőn.

Jártam az erdőn,

A hol egykor régen Boldogan pihent Szivem a tiéden.

Mit szólt az erdő ?

Nyájasan köszöntött;

Nem láttam utján Egyetlen göröngyöt.

Kék nefelejcsek Felém bólogattak,

Vadrózsa bokrok Halkan hívogattak.

Kínálta ágyát A harmatos árnyék ;

Zizegett a fü :

Hej 1 ha veled járnék 1

Ha te itt volnál 1 Váltamra hajolnál,

Meg is csókolnál A csipkebokornál.

Madár fölszállna,

Falevél reszketne . . •

Boldogan borulnék Szerető szivedre.

Rudnyánuky Gyula.

pusztulásra; hogy nemzetünk életfáján mennyi rügy fonynyad el, melyből új meg új lomb fejlődhetett volna. Nemzetünk száma úgy sem nagy, munkaerőnk is csak nehezen mérkőzik meg feladatainkkal; ebből nem szabad veszendőbe menni semminek, a mit elővigyázat és gondosság megmenteni képesek.

Neveljük a kisdedeket, mert korunk telfogja annak szükségességét, hogy a nevelés már a bölcsőnél kezdődjék. Neveljük vallásos és erkölcsös érzületre, hazaszeretetre; neveljük illemre s mindenre, a mi őket majdan embertársaik szeretetére méltókká teheti; neveljük türelemre és munkakedvre, és előkészítjük a zsenge elmében a talajt, melyben majd az iskolai tanítás magva meg fog fogamzani. A nevelésnek távol kell lennie minden gépies idomi tágtól, mely csak külsőségeket haj- hász; nem bábot, nem játékszert akarunk a gyermekekből csinálni, de azt akarjuk, hogy megsemmisítve bár, de a maga öntudatlan valódiságában nyilatkozzék meg benne a gyermeki természet. És e feladatokhoz, hazánk s városunk sajátságos viszonyai között, méltán fűzhetünk még egyet : legyen a kisded nevelés terjesztője egy nyelvnek, a melyen hazánk s városunk vegyesajkú lakossága egymást megértve, annak a nyelvnek, a melyet nem erőszak és mások elnyomása, hanem történeti jog és természetes fejlődés tettek elsővé ebben a hazában.

Mert tudnunk kell, hogy a kisdedneveléssel, egy nagy nemzeti czél az, a melynek szolgálatába állottunk; másrészt érezzük, hogy az emberiség törvényét követjük jótékony munkánkban. Hisz alig van oly elfásúlt kedély, a mely szeretetet

Házasság — szerelemből.

— Rósz iáő van ma a sétára, — édes maradjunk hon s élvezzük kis szobánkban a munkaszünet örömeit.

így szól a férj s pajkosan átkarolja neje karcsú derekát, gyöngéd erőszakkal ülteti maga mellé a kerevetre. A nő szeretettel simul férjéhez, vállára hajtja fürtös kis fejét s lágy, zengzetes hangon kérdi :

— Nos Ákosom, akarsz valamit ?

■— Hogyne, kis dudus, egy csókot íziben. S a hogy kimondja, már összeforrnak ajkaik egy édes, hosszú csókban.

Alig két hetes házasok, s hat évi várakozás után lettek egymáséi. Halmai Ákos, a férj, csak nem régen lett kész vizsgáival s egy hónapja kapta meg birói kinevezését. A mint biztos talajon érezte lábát, ment menyasszonyáért, magáévá tette, s most boldogok.

Ákos szótlan elragadtatással nézi nejét. Hallgatag ülnek egymás mellett, csupán szíveik beszélnek.

A néma csendet végre is a nő töri meg.

— Emlékszel ?

—• Emlékszem 1 Ma négy éve. Épen ilyen hűvös őszi nap volt s mi annak daczára is leszöktünk a kertbe. Az ősz immár beköszöntött. A hulló falombok közt átrohanó szél búsan regélt a természet haldoklásáról. Lábaink belesüppedtek az elsárgúlt levelek temetőjébe. Szíveinkben pedig tavasz volt, az ébredő szerelem tavasza.

— Emlékezel 1

Ketten voltunk, kart karba öltve Az illatos vén hars alatt,

Egymás mellett merően, szótlan álltunk B az idő oly gyorsan haladt.

— Emlékezem. Mily ügyetlen is voltam akkor. Mily szépen elgondoltam, miként fogom elmondani, mennyire szeretlek. S midőn

és a hol szenvedést lát, könyörületet nem érezne a kisdedek iránt. A gyermeknek, a ki még senki és semmi ellen nem vétett, van legtisztább, legteljesebb joga a boldogságra, joga van rá, hogy órái — hisz életének felfogására még nem emelkedett s csak a jelennek ól, — hogy órái derültek, vidámak, boldogok legyenek. És mégis, mennyi ártatlan kisdedet kell elhagyatva, gyakran nyomorban látnunk, kitéve sokszor durva bánásmódnak, kegyetlenségnek, nélkülözéseknek, kitéve befolyásoknak, melyek romlatlan kedélyét megmérgezik s gyakran életét is veszni hagyják. Valóban ha elgondoljuk, hogy a kisdedóvás mennyi gyermeknek biztosít meleg hajlékot, ott, a hol kell, táplálékot és nyájas, gondoskodó bánásmódot, vidám foglalkozást ; természetesnek kell találnunk, hogy minálunk főképen a gyengéden gondolkodó nők azok, a kik az ügyet fölkarolták s diadalra vitték, és hogy egy fenkölt lelkű hölgy volt az első, ki hazánkban kisdedóvodát alapított (Brunsz- wick Teréz.)

Hosszú, fáradalmas törekvéssel jutott a magyar kisdedóvás oda, a hol ma látjuk, egy, a körülményekhez mérten mindenesetre virágzó állapothoz, melyet azonban — hiszszük és reméljük — a jövő még messze túl fog szárnyalni; s hiszem, hogy városunk is lépést fog haladni a jelen kultúrával s fel fogja karolni a kisdednevelést.

Egy jövendő nemzedék az, a melynek jólétét és fejlődését munkáljuk óvodáinkban, lehet, hogy ez a nemzedék, ha majd az életbe kilép, nem fogja mindenben megérteni tudni a mi korunk törekvéseit és küzdelmeit; lehet — és kívánjuk

együtt voltunk, egy szó sem jött ajkaimra az elfogultságtól. Csak néztelek, imádattal, vágy- gyal és — hallgattam.

Magda, a kis feleség pajkosan recitál tovább :

A mélységes négy hallgatásból Léptek zaja riaszta fel;

Szülőid voltak. Féltett, drága titkát Fel sem tárhatta e kebel.

— S aztán bogy futottunk mindketten, te Magdus jobbra, én balra, hogy együtt ne érjenek.

— Bizony. S aztán nem volt szabad lemenni a kertbe két hétig, uzsonnára pedig — büntetésül — nem kaptam vajas kenyeret.

Mindketten jóizüen nevetnek e kis epizód emlékére. Magdus azután hizelgően, kérőn fordúl férjéhez, mint midőn az asszony az uránál valami nagyot akar kivinni.

— Édes Ákos, úgy-e leirod nekem az egészet egyszer, s majd estenden együtt olvassuk. Oly szép lesz e napokat gondolatban átélni újra.

— Szívesen Magdzskám. Ámbár minek az, hisz’ úgy emlékszem minden részletére, mintha tegnap történt volna. Elmondom most és segítségemre lész, a hol emlékezetem cserben hagy.

— Pompás, szól derülten Magda, én leszek a censorod. A férj karosszéket gurít elő, kényelmesen beletelepszik s illatos cigarette- re gyujva kezdi.

4

— Iskolás gyéretek voltunk mindketten. i I i. maga kis Magdusom), a kedves nénikék beszédes ajkáról leste az igét, ha ugyan nem hamiskodott az alatt Is, engem a praemontreiek boldogítottak atyai intelmeikkel, tőlük telhető igyekezettel csepegtetve belém a mindeneket vdvözítő tudományt.Tehát könyvektel hónunk alatt talális, hogy úgy legyen — hogy az a nemzedék gondtalan könnyedséggel fog győzedelmeskedni a nehézségek fölött, a melyeknek leküzdése nekünk legfőbb időnket és erőnket veszi igénybe; s ha azok a nagy nemzeti czélok, melyekért küzdünk, elóretnek; nem fognak támadni nemzeti izgatok; s az egységes hazában boldog lesz minden ember, mert egy nyelven beszélnek.

Gyulafi Endre.

I.

Intézkedés az egészségügyi szolgálatra vonatkozólag.

Minden járás a közegészségügyi törvény értelmében járási orvossal láttatik el.

A járási orvosoknak a főszolgabíróikhoz, a községi orvosokhoz, továbbá a vármegye főorvosához való viszonyát az 1876. évi XIV. t.-cz. 145. §-a szabályozza.

A községi orvosok minden hó l-ső napjára a megelőző hónapot illetőleg községeik egészség- ügyi viszonyairól a járási orvoshoz tüzetes jelentést tenni.

A járási orvosok s Gyula városának ezzel megbízott községi orvosa pedig a befolyt ezen adatok alapján kötelesek az előző hónapról a következő hó 5-éig ugyanily tüzetes jelentést terjeszteni be a, vármegye főorvosához.

E jelentés következő adatokat tartalmazza;

a) milyen volt általában a közegészségi állapot az előző hóban P

b) hány beteg gyógykezeltetett 7 éven alul s azon felül ?

c) minő szervek betegségei s minő lefolyással fordultak elő ?

d) mi volt a leggyakoribb halál oka P

e) heveny fertőző kórok közzül melyik, hol és minő számmal őb lefolyással fordultak elő P

f) orvosrendőri vizsgálatok voltak-e s minő eredménynyel végeztettek ?

g) szülésznők követtek-e el mulasztást, hol, mik és mily következménynyel P mutatkozott-e gyermekágyi láz P

koztunk. Gyönyörű tenger szemei megvillantak, cseresznye ajka hamis mosolyra nyilt, jelezve mintegy hogy észrevett. Gymnasista szívem menten tüzet fogott, jó magam pedig hü kísérője lettem lépteinek, tisztes távolhói gyönyörködve fejlődő idomaiban, kis lányos, fürge mozdulatában, mosolyában. A jó Kékus bácsi a megmondhatója, hány órájáról szöktem meg, hogy őt láthassam.

— S a kedves testvérek annak a sok könynek, a mit a büntetés sajtolt ki szemeimből, ha elég vakmerő voltam fogadni a köszönésedet — szól közbe nevetve Magda.

Ákos folytatja.

— A korcsolyapálya volt második színtere találkozásainknak. Magdus boszankodva élhetetlenségemen s mint nő — ha kis leány is — leleményesebb lévén: alkalmat akart nyújtani a megismerkedésre. — No de édes, ne ránczold azért homlokodat, hisz mindez nagyon régen történt.

— Mindketten — te is úgy-e? — nagy kedvelői voltunk a korcsolya-sportnak, én plane valósággal rajongtam érte, mióta téged

— öt láttam végig siklani a csillogó jégpán- czélon, csinos vadász costumben, a hidegtől pirosra csókolt arczczal. (Hej, be irigyeltem a hideget akkor.) — Irma nővérével s pár barátnőjével alkottak egy csillagzatot, bolygóik pedig osztálytársaim, Kálmán, Géza és Lajos voltak. (Emlékszel még rájuk?) Ezek közül a találékony Magda Kálmánt szemelte ki közvetítőül. Az ajánlat a bemutatásra — félig tréfásan, félig komolyan — megtétetett; de én, tudva azt, hogy mennyire égnek az én barátaim egy sikerült csínyért, s a Magdus ismerkedési szándékában sem bízva teljesen

— nem fogadtam el.

— Ha láttad volna, hány feladványt ron-