Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-24 / 5. szám

néptömeg kisérte az immár megválasztott szere* tett képviselőt lakására, a merre a menet elvo- núlt, az ablakok ki voltak világítva, Tercnyi lakása előtt. dr. Follmann János, a párt ügybuzgó jegyzője üdvözölte, a dalkör pedig elénekelte a „Szózat“-ot, a néptömeg azután fak- lyafény mellett körútat tön a megyeház s városház útczán, Reiszig Ede főispánt a megyeház előtt megállapodván lelkesen megéljenezte, mely szívből jövő ovácziót a főispán és kedves családja kendőlobogtatással viszonoztak. A körmenet után a néptömeg a legszebb rendben szétoszlott. A hangulat emelkedett, az őröm általános^

Ipart Békősvármegyének! in.

Háziiparunk igen csekély, az összes ' egy kis fonás, szövés, hímzés és némi ele- delkészitósből áll. — Ezt azonban, bár kis mérvben, de megyeszerte űzi a lakosság tekintet nélkül a vallásra és nemzetiségre. Egyéb háziipar, a bőven rendelkezésre álló nyersanyagok másnemű feldolgozása —

. nem terjedt el népünk között. Az agyag- /ipar, mint háziipar megyénkben ismeret- 1 len; szalmaíonással csak arató leányaink foglalkoznak ; a nád, káka, sás ipari czélra egyátalában nem használtatik; nyirkos ereinkbe, sűrűn vizboritotta hullámtereinkbe vágyva vágyódik a kosárfuz, de nincs, aki ültesse, lengesse, megfonja. Más vidékbeü nyersanyagok háziipari feldolgozásáról meg mée álmodni se merünk.

S aki azt hinné, hogy kézműiparunk sokkal külömb, előhaladottabb állapotban van, az csalódnék. Vannak ugyan kiváló iparos községeink, egyes jeles iparosainkul de azok száma vajmi csekély. Iparosaink 20—30%-lékánál a tanult mesterség csak mellékfoglalkozás, a fő a gazdálkodás a szőlló művelés, kézműveseink 30—40u/o- léka nyáron aratni jár. — Igaz, hogy az előbbit a jómódúak teszik — kedvtelésből, szokásból; utóbbit a szegényebb rész — kényszerűségből. Gyulán, Mező-Berényben a tehetős iparosok 2 3/3-dának szellője van; Csabán, Orosházán, Szarvason a mesteremberek fele nyáron részes, azaz részből arat. Ily körülmények között kézműiparunk egy jó része alig tekinthető egyébnek, mint fejlettebb háziiparnak.

Legelterjedtebb a ruházati-, építő- és szerszámipar. Legtöbb iparosunk van a kö-: vetkező foglalkozásokban : csizmadia (suszter), ács, kőműves, szabó, kovács, kerékgyártó, asztalos, lakatos; gyérebben van: pék, mézeskalácsos, kéményseprő, kádár, kalapos, bádogos, szűcs, szíjgyártó, mészáros, köteles, fazekas ; igen kevés: a tímár, rézműves, festő, ezukrász, gombkötő, szitás, könyvkötő, hentes, borbély, esztergályos, fésűs, takács, kosárfonó, nyomdász, késes, kárpitos; egyátalában nincs: kőfaragó (ami természetes) kályhás, harangöntő, hangszer-, pipakészitő stb.

Sajnos, hogy részletes adatokkal az egyes iparágak eloszlásáról nem rendelkezünk, mert ebből biztosan megállapíthatnék azt, amit annak híján csak következtetni vagyunk kénytelenek. Nevezetesen, hogy mint kiválóan mezőgazdasággal foglalkozó lakosság között csak a természeti szükségletek kielégítését előmozdító iparágak haladnak, erősbödnek, a többi pang, sőt pusztulásnak indult.

Halad, fejlődik általában az építő, ruházati, szerszám és némileg az élelmi ipar; elmaradnak, sőt pusztulnak a gyáripar által nyoinott iparágak, melyeknek a mai kereskedelmi és hitelviszonyok is ártanak. Utóbbiak között feltűnően meggyérültek, elpusztultak a következő, • régebben e vár- megyóben boldogult, sőt megvagyonoso- dott iparosok : tímárok, kádárok, szíjgyártók, rézművesek, kékfestők, szitások, gombkötők, fésűsök, kalaposok. Ezzel szemben csupán egy foglalkozás az, mely rohamosan fellendült — a gépészet. A fejlődő mezőgazdálkodás, a gőzgépek egyre terjedő használata minden foglalkozástól elvonja az alkalmas egyéneket s ez az oka, hogy a néhány ev előtt alkalmazva volt 30-40 gépész helyett ma Békésmegyében 420—450 egyén keresi ezen foglalkozással kenyerét.

Mindezen iparosok számát közvetve 9687-ben állapítottuk meg, 1 levonva ebből a gyáriparral foglalkozó, lentebb kitüntetendő 400 egyént — kimondhatjuk, hogy Békósvármegyében van 9287 kézműves, köztük 4073 önálló mesterember, ami az egész lakosságnak 3*6, illetőleg l*58°/o-kát teszi ki.

Rátérünk most még a gyáriparra. Van Békésvármegyében ; 71 gőzmalom, 5 viz- emelő, 4 gőzfüllesztő, 2 különálló fürdőtelep, I gőzerőre berendezett gépjavító- műhely, 1 villany világi tó telep, 1 gyufagyár, 1 eczetgyár, 6 drb téglagyár körke- menczóval, mintegy 18 szél- és 12 szárazmalom.

A gőzmalmok közül: 2 kiviteli műmalom (Csaba, Békés), 15 kereskedelmi őrlésre berendezett nagyobb és 54 kisebb vám mellett őrlő bérmalom; mintegy 12 olajpréssel van felszerelve, 5 mellett gőzfürdő van berendezve és 4-ben a gőzerő egyúttal fűrészt is hajt.

Ezen összesen 121 drb gyárnak tekinthető ipartelepen állandóan foglalkoztatva összesen mintegy 780 egyén, kik közül körülbelül a fele, 400 tekinthető iparosnak, a többi napszámos, segéderő. Gyáriparral foglalkozik tehát vármegyénkben a lentiek szerint 400 iparos, vagyis az ösz- szes lakosságnak 0'16%-léka, az iparral foglalkozóknak 4-12°/o-léka.

Ebből látjuk, hogy nálunk a malomipar aránylag a legfejlettebb (de milyen ehetne!), a gyáriparunk haladásnak indult — egyéb gyáriparunk pedig egyátalában nincs.

Gabonánkat messze műmalmoknak szállítjuk, abból idegen szeszgyárak mutatnak fel hasznot; dohányunkat más vidékek munkásai dolgozzák fel, sőt a közel jövőben már czukorrépánkkal is idegen gyár gazdagszik, boldogul. Százezerekre menő értékben hozunk be évenként gazdasági eszközt, gépet; de arra még gondolni se merünk, hogy itt állítsunk fel ilyet.

Legfeltűnőbb a mi hires búzánknak az útja a tanyáról a kereskedőhöz, a vasútra, a messze vidék műmalmaiba, onnét vissza a boltba s végül a fogyasztóhoz.

Szabályrendelet.

A községi eperfa iskolákról.

1. §. Békésvármegye területén lévő minden község köteles eperfa tenyésztés czéljából, a község határa s lakosságának számarányához mért nagyságú (mely azonban 600 Q ölnél kisebb nem lehet) eperfa iskolát létesíteni és fenntartani.

2. §. Azon községekben, melyekben a fentebbi czélra egy bizonyos terület a legelő' elkü- lönzés vagy tagosítás alkalmával már kihasitta- tott, vagy a község ilyennek birtokába adományozás vagy más módon jutott, az a kitűzött czéltól el nem vonathatik, s amennyiben eddig nem történt volna, haladék nélkül a kívánt czél- nak megfelelően berendezendő.

3. §. A kezelés egyszerüsitése tekintetéből kívánatos lévén, hogy az eperfa iskolák a gyümölcsfa iskolákkal egy helyen legyenek, minél fogva ott, hol gyümölcsfa iskolául oly nagyságú terület van kijelölve, hogy az itt beállítandó eperfa iskola a gyümölcsfa háttérbe szorítása nélkül elhelyezhető, az ott létesítendő.

4. §. Ha a község eperfa iskolának birtokába még egy átalán nem jutott, vagy annak a már létező gyümölcsfa iskolában alkalmas területet ki nem szakíthat, köteles ilyent alkalmas helyen, és pedig a község közelében a községi birtokból kihasittatni; ha pedig e czélra alkalmas terület felett nem rendelkeznék, ilyent csere vagy vétel utján megszerezni.

5. §. Midőn az eperfa iskolául szükséges teiület vétel utján szereztetik meg, ez a községi költségvetés terhére eszközlendő, a községi háztartásra vonatkozó törvény szabályainak figyelemben tartásával.

6. §. Minden községi eperfa iskola alkalmas kerítéssel látandó el. Az eperfa iskola betelepe- sitésére, valamint annak fenntartására szükséges munkálatok fedezésére; továbbá az eperfa iskola fenntartásához és megmunkálásához szükséges eszközök, s amennyiben a magas kormány által teljesen nem fedeztetnének, mag és csemeték beszerzésére az évi költségvetésbe bizonyos összeg felveendő mind addig, mig a kiadások a bevételből fedezhetők nem lesznek.

7. §. I községi eperfa iskola területe másra, mint a kitűzött czélra fordítható nem lévén, az rendesen kezelendő, s ha e tekintetben mulasztás tapasztaltatik, erről az illető községi jegyző a törvényhatóság által választott felügyelőnek (lásd 1:1. §.) haladéktalanul jelentést tenni tartozik, ellen esetben a vármegyei birság alap javára, fegyelmi utón fenyittetik.

8. §• Az eperfa iskolák letesitese nem nyerészkedési czélból történvén, a lehető legjutá- nyosabb árban bocsájtandók a lakosok rendelke- zesere, hogy ez által is ösztönözve legyenek az eperfa tenyésztésnek a közjó érdekében történendő felkarolásara s minél nagyobb mérvű elterjesztésére.

9. I Minden község tartozik utczáit, köztereit, közutjait, mesgyéit — amennyiben az még eddig eper vagy egyébb fákkal nem eszközöltetett volna, eperfákkal kiültetni.

10- §• || községi eperfa iskola kezelésére a községi tanító, vagy tanítók valamelyike kérendő ,fel, de minden esetre olyan, a ki e téren gyakorlati tapaszlatokkal bir, s az ilyen a kezelésért illő tiszteletdijban részesítendő a község által. Ha a kezelésre ily módon alkalmas egyén nem találtatnék, ez esetben a község köteles megfelelő egyénről gondoskodni.

11. §. A községi eperfa iskolák, és a kiadott kezelési utasítás megtartása feletti közvetlen felügyeletet felelősség mellett a községi képviselő testüleletek; a fő felügyeletet pedig a törvényhatóság az általa megválasztandó felügyelő által fogja gyakorolni, a ki ezért megfelelő tisz- letdijban részesítendő.

12. §. Az eperfák és ültetvények megron gálói, megsértői vagy elpusztitói két írttól 20 írtig terjedhető bírsággal vagy ezen összegnek megfelelő börtön büntetéssel sujtatnak.

13. §. A községi eperfa iskolában a tanuló ifjúság felekezeti külömbség nélkül az eperfának selyemhernyó tenyésztés czéljaira történendő mikénti kezelésére gyakorlatilag oktatandó, és pedig vagy az eperfa iskola kezelője, vagy az osztály tanitója által.

14. §. Minden községi eperfa iskola telek- könyvileg is ilyenül kitüntetendő.

Zlinszky István,

közg. előadó.

Békésvármegye ügykezelési szabályrendeletének tervezete.

Szerkesztette: Dr. Fábry Sándor vm. főjegyző.

■ (Folytatás.)

83. §. Az előbbi szakaszokban megjelölt és a külön szakaszban körülírt pénztári nyilvántartásokon kívül a főszolgabirák a következő nyilvántartásokat és naplókat tartoznak vezetni, melyeknek mintái a vármegye alispánjának 1888. évi 144. ein. sz. rendeletével állapitattak meg, k minden egyes főszolgabírói hivatalban jelenleg is használatban vannak:

1. Nyilvántartás a kiadott igazolást jegyekről/

2. Nyilvántartás a vadászáti jegy elnyerése

végett a felek részéről beadott jelentésektől s a jegyek elnyerésül (az 1883: évi XXIIl. t.-cz.'33i; §-a értelmében.) 2

3. Vadászati jegyre nem jogosultak jegyzéké/^

4. Kiszolgált' külhoni útlevelekről vezetett nyilvántartás.

5. Szabályrendeletek betüsoros nyilvántartása.

6. Főrendiházi tagok névjegyzéke.

7. Községek vadászterületeinek bérbeadásáról szóló kimutatás.

8. Lőpor utalványozási napló.

9. Felesketett erdőőrök, mezőcsőszök, utka- parók és pásztorok jegyzéke.

10. Területén létező vármegyei és községi hidak és dobogókról és azok mily karban létéről vezetett nyilvántartás.

11. Újonnan épült lákházak nyilvántartása..

12. Gőzkazánokról kimutatás.

13. Tüzesetek nyilvántartása.

14. Mészárosok és marhakereskedők névjegyzéke. (1874. XX. t.-cz.)

15. Bitangságba vett jószágokról vezetett

jegyzőkönyv. a : 'ij

16. Hülyék, bárgyúk, lelenczek s dajka-, ságba adottakról vezetett nyilvántartás.

17. Tolonczokról vezetett nyilvántartás.

18. Politikai jogaik felfüggesztésére Ítélt

egyének névjegyzéke'.. . ■v

19. Kéjnőkről vezetett nyilvántartás.

20. Névjegyzéke azon 7 éven alóli gyerrae- . keknek, kik orvosi segély nélkül haltak el (pénz- büntetési nyilvántartás.)

21. Az 1887. évi XX. t.-cz. 8. §-a alapján ® bejelentett oltásra kötelezettek nyilvántartása.

22. Rözvetlen adófizetőkés illetékek naplója.' ,=

23. Hadmentességi dijt fizetők nyilvántartása B) D) minta.

24. Hadmentességi dijt fizetni megszűnők

nyilvántartása. ,

_____Á

25

. A) lajstrom a képesítéshez kötött iparokról.

26. B) lajtrom az engedélyhez kötött iparokról.

27. C) lajstrom a gyárakról.

2S. D) lajstrom a kereskedőkről.

29. E) lajstrom egyéb iparokról.

30) F) lajstrom végeladások és árverezésekről.

31. Tanoncz lajstrom.

32. Munka könyvvel biró segédek és gyári munkások lajstroma.

33. Munka könyvek jegyzéke.

34. Ideiglenes igazolványnyal biró munkások lajstroma.

35. Más hatóságnál munkakönyvét kapott iparos segédek jegyzéke.

36. Katonai és honvéd nyilvántartás.

37. Katonai és honvéd nyilvántartás betűsoros naplója.

38. Állítási lajstrom. ----39

. Teljesen ismeretlen hadkötelesek lajstroma.

40. Sorshuzási napló.

41. Távollevők jtegyzéke.

42. Pótlegényök, besorozottak és jóíjá vételek nyilvántartása.

43. Területén levő, a vármegye tulajdonát képező ingatlanok és ingóságok leltára.

44. Szökevény hadkötelesek .nyilvántartása.

. j 45. Előjegyzési könyv azon tartalékos és

szabadságolt katonákról, kik a bellivási parancsra be nem vonultak és ki nem puhatolhatóknak nyíl- nitattak.

46. Előjegyzési könyv azon póttartalékosokról és tartósan szabadságotokról, kik szolgálati kötelezettség tekintetében megadott kedvezményi jogezimüket igazolni tartoznak.

47. Halász jegyet nyert egyének jegyzéke, s a halászati jegyek, pénzbüntetések nyilvántartása.

48. Yérbocsátásra jogosultak nyilvántartása,

49. Baptisták és nazarenusok anyakönyvi adatainak nyilvántartása.

84. §. Pénzkezelés.

A főszolgabirák és polgármester pénzkezelésére nézve a belügyminiszteri szabályzata VIII. fejezete irányadó.

Minthogy ezen szabályzat szerint a községek a főszolgabírónál bármily czimen befizetett hivatalos pénzek mennyiségét és czimét az alispánhoz bejelenteni tartoznak, a községek ezen kötelezettségük teljesítésére a legszigorúbban köhat önkényt felajánlják. A lovasságra, mint a nemzetőrség száguldozási rendeltetésének leginkább megfelelő csapatokra, legkitűnőbb gond for- dittassék. — A fegyverben ne igen legyen válogatás, szuronyos fegyverrel, karddal, pisztolylyal az ország nemzetőrségét rögtön ellátni nem lehet. Üljön kiki saját lovára, használjon fegyvert a minővel bir. — Ezen mozgó nemzetőrségi csapatok az illető törvényhatóságban vonassanak ösz- sze azannal alkalmas helyekre; gyakorolják magokat nem a tömött csatarendi szabályokban, hanem a száguldó csatározásban. (Guerilla harcz).

Az ország kormánya ezen mozgó nemzetőrség felállításával azt reményű elérni:

1- ször. Hogy minden törvényhatóságokban leszen egy organisált, kész védőre, szükség pll tében saját és szomszédja tűzhelyének rögtöni védőimére.

2- szor. Hogy ha az ország hadseregeinek operátiói, ezen mozgó seregek közredolgozását igénybe veendik, nem keilend készületlen seregeket rögtön összegyűjteni, s gyakorlat nélkül kedvtelenül alkalmazni, hanem készen leend mindenütt egyelőre organisált, gyakorlott, kész ön-l kénytes csapat, mely a hadsereg működéseit gyors közredolgozásával elősegitendi.

A kormány ezen önkénytes mozgó csapatoknak s különösen a lovasságnak mielőbbi, sőt a tornyosuló vész sokféleségénél fogva azonnali összeszerkesztését az ország megmentése végett mulaszthatlan szükségnek ismervén, arra a következő kedvezményekkel kívánja elősegíteni:

1-ször. A lovas nemzetőrségi egyének biztosíttatnak, hogy ha lovaikban a táborozás alatt, bár ha megyéjükből ki nem indulnának s ellenséggel nem találkoznának is, a honvédelmi szolgálatban kárt szenvednének, ezen kár azonna meg fog az ország által téríttetni.

2- szor. A mozgó nemzetőrség minden tagjai , azon pereztöl, a mint a törvényhatóság bízott- mányi gyűlése által meghatározandó saját kebe- j lükbeni concentrationalis ponton összevonulnak, mindaddig, mig szét nem oszlattatnak, a rendes katonaságéhoz hasonló zsoldot s lovaikra nézve lótartási adagot kapandnak a státus költségére.

3- szor. E végett minden illető törvényhatóság fő- és alispánai, kerületi kapitányai s nemzetőrségi parancsnokai az összealakult mozgó nemzetőrség számát s havi illetményének költségvetését azonnal följelenteni tartoznak; melynek nyomán a kormány úgy a zsold, mint az ellátás tekintetében rögtön intézkedni fog.

Az illető törvényhatóságoknak tehát | vényhatósági kormányzóknak ezennel a nemzet nevében meghagyatik, hogy azonnal bizományi ülést tartván, ezen mozgó nemzetőrséget rögtön felállítsák, tiszteiről gondoskodjanak, összevonu- lási helyeiket kijeleljék, a csapatokat kiállítsák megalakítsák s a végrehajtótokról a kormányt azonnal tudósítsák.

A honvédelmi bizottmány megvárja, hogy mindenki, kinek keblét önzéstelenül becsületes honszeretet lelkesíti, ezen rendeletet sikeresiterii szent kötelességének ismerendi.

Kelt Budapesten,, decz. 16. 1848. — A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos.«

(Folyt, köv.)